Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-17 / 14. szám
fare, Jsmifr ít. 8 aitS Gazdasági jegyzetek Mérnökképzést Szabolcsban Kinek lesz vastagabb a borítékja ? Előzetes beszélgetés a Szatmárvidéki Faipari Vállalatnál A szabolcsi iparfejlesztésben és ezzel együtt a foglalkoztatási gondok enyhítésében mind nagyobb szerephez jut a faipar kibontakozása. A mammut ERDÉRT- telepek, s a ládaipar mellett egyre nagyobb volumennel részesednek a termelésből a bútorgyárak is. Tudott dolog, hogy a fejlődés e tekintetben sem áll meg, a jövőben tovább szélesedik az iparág Szabolcsban. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy szinte nincs faipari mérnök Szabolcs-Szat- márban. Emellett eléggé sok gondot okoz a faipari szakmunkások képzése is. Sopronban van olyan ' iskola, ahol a mérnökképzést megoldhatnák, de köztudott, hogy ez a felsőfokú képzés sem szakosított. Ezért is hallani mind többet szakKi hinné, hogy Szabolcsban még jóformán „meg sem melegedett” egy új termék és máris rríegalapozta jövőjét a világpiacon. Pedig Kisvárdán ez történt. Jórészt 1969-ben került le ide a függönykarnis- és képkeretgyártás a fővárosból, tavaly még javarészt csak ismerkedtek a gyártási eljárással a kezdő munkások, munkásnők és ennek ellenére személyesen kereste fél’ az üzemet az egyik libanoni cég termékük megvásárlása végett. Különösen a „blon- dcl” keretek (díszkeretek) arattak osztat láb''' 'síkert” ’a külföldi vevő szemében, és nem is késlekedett az üzlet- köf' sd ' Halljuk, hogy utóbb más országok is érdeklődnek a Kisvárdáról kikerülő szép munkák iránt. Mi a titka mindennek? ■ Egyszerűen az, ami — örömünkre — nemcsak kisvár- dai jelenség. A titok egyszerűen abban rejlik, hogy tanulékony a szabolcsi munkás. Ez a szorgalommal, és odaadással párosuló tanulémai berkekben: a megoldást elsősorban az jelenthetné, ha itt helyben, a hazai faipar és' fafeldolgozás egyre nagyobb bázisában, Szabolcsban létesítenének plyan felsőfokú - intézményt, ahol a „hiánycikknek” szá mító üzemmérnöki képzést lehetne megoldani. Több lehetőség is kínálkozik erre. Vagy úgy, hogy a MÉM felsőfokú technikumában tee remtenék meg a feltételét az ilyen képzésnek, vagy úgy, hogy az ilyen létesítendő intézmény a művelődési tárcához tartozna. Természetesen egy ilyen intézkedésnek számottevő anyagi kihatása van. Ennek ellenére indokolt a probléma jelzése, amely, ha a megoldás útjára jut, nem csak megyei, hanem számottevő népgazdasági érdeket szolgálna. konyság abból fakad, hogy a szabolcsi ember mindjobban megbecsüli v a lehetőséget, hogy állandó keresetet nyújtó' ipari munkához jut. Kisvárdán kívül számtalan példáját találjuk ennek Mátészalkán (a tjútorüzem néhány új profilja esetében), Nyírbátorban (a kooperációs munkák vonatkozásában), vagy éppen a megyeszékhelyen, ahol az új szakmák gyors elsajátítására egész sor üzemet nevezhetünk meg. A gumigyárat épp úgy, minta konzervgyárát, a HÁFÉüze- mét, vagy, „éppen az , UNI- VERSIL-t. Ez utóbbi üzem most éppen a fénycsőgyújtó gyártásának megkezdésére készül, a leendő szakemberek a fővárosban ezekben a napokban tanulják a szakma fogásait, s a legkedvezőbb vélemények érkeznek róluk... Bizonysága ez is annak, hogy nem kell félteni Szabolcsot az iparfejlesztésben, ha a szakmunkásigénynek, vagy a minőségi munka követelményének kell eleget tenni. A labdarúgásban van egy divatos kiszólás: kis pénz, kis foci. Vajon az élet más területén hogy alakul: kevés munka, kevés pénz, több munka, több pénz. vagy helyette más van: kis beosztás, kis jövedelem, nagyobb rang, sok pénz? A közeljövőben egyre többen számítgatják: mennyi lesz a nyereség? Érdemes volt-e egész évben egyenletesen dolgozni? Mások azt figyelik, hogy a kormány határozata a részesedési kategóriák megszüntetéséről mennyire változtatja meg a jövedelmarányokat. Meglátogattunk egy, — a megyei viszonylatban közepes nagyságú — üzemet, a közel négyszáz emberrel dolgozó Szatmárvidéki Faipari Vállalatot, hogy tájékozódjunk náluk a nyereségelosztásról, a különböző elképzelésekről. „Az igazságérzetem diktálja“ —■ Adni nehezebb. Sok a zörej utána, ha nem sikerült mindenkinél úgy, ahogy gondolta — mondja Fehér Barna szb-titkár. — Nem tehetett róla, hogy olygn sok nyereséget, 7—8 ezer forintot felvett márciusban — jellemzi egyik-másik beosztottját Kun István, igazgató, -t, — Aki többet tett, az kapjon többet, de olyan nagy eltérések ne legyenek. Ne olyan csillagászati számokról halljon az ember, amit már mondani sem mernek — vélekedik egy régi szakmunkás, Papp László, aki kezdettől a vállalat dolgozója. Ezek szerint nem volt minden rendben a múlt évben a nyereségosztásnál. Ügy érezték, nem egészen a szocialista elveknek megfelelően érvényesült a gyakorlat. Nem mindig az kapott többet, akinek a munkája révén több került a vállalati „nagy kalapba”, elég volt a magasabb beosztás, hogy bővebben részesüljön valaki a létrehozott nyereségből. — Az igazságérzetem úgy diktálja, még ha kevesebbet kapok is, de megfelelő arányokat kell kialakítani a nyereségrészesedésnél — summázza a tanulságot Fehér Barna. A meghozott jogszabályok — ha helyesen élnek velük a vállalatoknál — javíthatják az elvek valóra váltását, hogy az kapjon több bért, aki több hasznot hoz üzemének. Viszont k másik végletbe is visszakerülhetnek, újra érvényesülhet az egyenlősdi a munkahelyeken. Jutalmat, de nem mindenkinek A Szatmárvidéki Faipari Vállalatnál például a bútorüzemben egy jó szakmunkás fizetése nemigen marad el az átlagos művezetői jövedelemtől. Ugyanakkor egy jó, vagy rossz döntéssel a művezető jobban befolyásolhatja az eredményes termelést. — Azt mondják, nyereség- jutalom lesz a művezetőknél — mondja egyikük, Vastag György. — Ez olyan, hogy nem lehet rá számítani ; vagy lesz, vagy nem. A bizonf'falartkág érzése mondatja ezt Vastag György- gyel. Pedig be kell látnia, hogy éppen az ilyen esetleges feltételek mellett kell mindenkinek jobban dolgoznia, hiszen így a beosztással együtt még nincs garantálva a magasabb bér, amellett még meg kell mutatni a rátermettséget, a hozzáértést, a jó munkát. És akkor lesz! Az igazgató éppen mostanában mérlegeli, hogy a korábban II. kategóriában lévőknél hogyan alakultak a bérek. Döntenie kell afelől, kinek adjon nyereségjutalmat, illetve mennyi legyen annak összege. — Azt az arányt, ami indokolt, azt kell a nyereségjutalommal érzékelhetővé tenni — * veszi még egyszer fontolóra az elosztási elvet Kun István. — A bérben nincs olyan nagy különbség, nem azt kell figyelembe venni. Most megvan a lehetőségünk, hogy másképp részesüljenek azok, akik több feladatot megoldottak, ezzel is segítették az eredményes gazdálkodást. Nemcsak várni kell — Ez a mostani .elhatározás jobb — bizakodik a nyereség szétosztásában Domb- rádi János szakmunkás. — Pedig lehet, hogy nem kapunk annyit, mint a múlt évben, mert a vállalatnak kisebb lesz a nyeresége. Az év közben végrehajtott béremelés is csökkenti a szétosztható nyereséget. A vállalatnál 256 ezer forintot fordítottak béremelésre, ami a várható 6—700 ezer forint nyereségnél igen jelentős ösz- szeg. Dombrádi János is a vastagabb borítékon érezte az évközi béremelés előnyét. Leszerelése ’ óta, másfél év alatt 7 forintról 9,50-re ugrott az órabére. Az igazgató ezt tartja a nyereségről: — Úgy van azzal valahogy mindenki, hogy plusz pénznek veszi. A lényeges az, hogy fizetéskor mit. visz haza. Volt olyan szemrehányás — a béremelés előtt — hogy a vezetők a maguk nyereségét akarják növelni,. azért nem emelnek. Egy másik jöalgpzó,. Tárká-. nyi Józsefné viszont így Ue- szél a nyereségrészesedésről: — Várunk, várunk, hogy adjanak. Hogy aztán a szétosztásnál mit mond, az a jövő titka. Mindenesetre jellemző megnyilatkozás, egyrészt bizalom, hogy lesz kifizetés, másrészt belenyugvásféle, „Adnak, amit adnak, az is jó lesz, több mint semmi” alapon való belenyugvás. Helyette mégiscsak öntudato- sabbak Papp László szavai: — Ügy tudom, megdolgoztunk érte. Ezért ennek az alapján osszák el a pénzt. Valóban úgy kell tenni, hogy mindenki lássa: csak a jó munkájáért kaphat nagyobb nyereséget valaki. A dolgozókon áll, hogy így legyen, hiszen áz ő szavazatukkal fogják módosítani a kollektív szerződést. LAPSZÉLEN Tájékozatlan tájékoztatók Furcsa panas^ érkezett a szerkesztőségbe: egy kö. ben a felvásárló azt mondta az egyik gazdának, hogy eredetileg is 1970 márciusi szállításra szerző főtt szarvasmarhájáért még a „régi” árat fizetheti csak. A környéken nagy port vert fel ez a tájékoztatás. A gazdák ed nem így tudták. nem így olvasták a kormányrendeletet. Nekik volt igazuk. A rendelet világosan kimondja, hogy csak az 1969-es évi szállításra szerződött állatok után nem jár még az .1970-es magasabb ár. No de hát ki -ért jobban hozzá? Az egyszerű, falusi . emberek, vagy, akinek majd fizetnie kell'az árat? Sokáig elbizonytalanodott a falu. Talán volt valami pótrendelet, ami elkerülte a figyelmüket. Vagy rosszul olvasták az eredetit. Most már az ősi paraszti bizalmatlanságba menekültek. Nem írjuk ki a , neveket, mert sajnos utánanézve bebizonyosodott: a felvásárló nem tudta a rendeletnek ezt á részét. ¥ Maradjunk most már az állattenyésztésnél. A kormányrendelet azt is kimondja, hogy az eddigi állami dotációt megszünteti a fehérje tartalmú takarmányoknál és keverékeknél. ' Nyilvánvaló, hogy ezáltal drágábbak lesznek. De 'hogy mennyivel, arról csak mindenféle rebes- getések hangzanak. Ott is, ahol tudniok kellene, hogy a fehérjetakarmány drágulása nem jelentős. Mindenesetre a csirke kilónkénti tömeges előállításából épp azt az 1 forintot elviszi, Tamil egyébként ezért is adtak. A szarvasmarha átlagos áremeléséből elviszi az öt forinton felüli filléreket — marad tisztán az 5 forint. A sertésárak 2 forintjából elvisz 1 forintot. Még mindig marad valami. Már január van, az árak nyilvánosságra kerültek, még az is előfordulhat, hogy hullámozni fognak egy kissé, hiszen világpiaci ingadozásnak is ki vannak téve. Mindenesetre megközelítő pontossággal kalkulálni lehet, számításokat végezni. Azért únos- untalan .— még olyanok szájából is, akiknek szinte hivatali kötelességük olvasni az árakat nyilvánosságra hozó közlönyöket, — ismét és újra hallani lehet falun: „de a fehérjetakarmányok ára”. ★ Végül még egy állattenyésztési bizonytalanság. Egyik területi szerv minap tárgyalta az állattenyésztés perspektíváit. Kizárólag a nagyüzemi tenyésztéssel foglalkozott, attól reméli a javulást. Egy szót sem ejt a háztáji fontosságáról. Mintha a testület tagjai közül senki sem olvasna újságot, hallgatna rádiót, nézne tévét. ★ A falusi gazda azóta _ud- ja, hogy a márciusra szerződött szarvasmarháért az új ár jár neki. A fehérje- takarmányok áráról széles körű tájékoztatás indult. A testület újra tárgyalja témáját. A hibákat, melyeket felsoroltunk, kijavítják. És több nincs? A felsorolásban épp az a különös, hogy ü knek feladatuk volna a többi ember jó és pontos tájékoztatása, sokszor az is tájékozatlan. (gesztelyi) Lányi Bolond Az elmúlt év végén kezdte el üzemszerű termelését fehérgyarmati automata téglagyár. A kemencék felöltése és a gépek bejáratása után az idén 30 millió kisméretű- falazóanyagot gyártanak. így Szabolcs megye téglagyáraiban 1970-ben összesen 59 millió téglát gyártanak az építőipar számára. Elek Emil felvétele Tanulékony munkások A. S. Az igazgató gyorsan átfutotta a háromsoros telexhirt: „Mr. X., az egyik legjelentősebb nyugati cég üzletkötője csütörtökön 10-kor érkezik.” ■ Nyomban szólította a titkárnőt, telefonálja körbe a fontosabb vezetőket, jöjjenek • az igazgatóiba, itt azonnal intézkedni kell. Amikor körbeülték a hosz- szú tükörfényes asztalt a gyár legfontosabb emberei, az igazgató átszellemült hangon tudatta velük a központ jelzését, majd felhívta a jelenlevőket: adjanak javaslatot, miként lehetne méltóképpen fogadni Mr. X- et — Mert elvtársak ne feledjük. az üzletnek' nagyon fontos tartozéka, hogy a vevő. kiváltképp egy ilyen valu lamágnás, a lehető legjobban érezze magát nálunk Egyéb sem kellett a jelenlevőknek A kereskedelmi igazgató a város legelőkelőbb vend Iglátóhelyán a különterem foglalását és a menü összeállítását vallalta, különös tekintettel Mr. X. sajátos nemzeti eledeleire. A műszaki igazgató arról kezeskedett. hogy erre az alkalomra kinyittatja a víztorony tetején levő kilátót — amely pedig télen zárva van — hadd gyönyörködjék Mr. X. a, város 'lenyűgöző panorámájában. A személyzeti vezető nyugtatta a jelenlévőket: nem baj, hogy nálunk nincs sztriptíz, vacsora után átruccannak a szomszédos városba, s ő ne kapjon egy fillér prémiumot sem, ha Mr. X. akár egy pillanatra is unni fogja magát. A többiek sem fukarkodtak a javaslataikkal: volt, aki a tél ellenére pünkösdi rózsát garantált Mr. X. fogadására; más felkínálta, hogy — amennyiben igénye mutatkozik Mr. X-nek rá — rendkívüli misét celebráltat a kéttornyú templomban; megint más javasolta, esetleg avassák a város díszpolgárává a vendéget, az a ceremónia mindig felemelő érzést fakaszt. Egyedül ezt a javaslatot mellőzték, de csak azért, mert Mr'. X. esetleg visszantasitia és abból esetleg további bonyodalom <-/•', ymaznék. . Meg is érkezett a várva várt vendég, s a két napra tervezett tartózkodása pontról pontra úgy zajlott le. ahogy a nagy tanács elhatározta. Kivéve a misét, amice a nagy világutazó még csak enyhe célzást sem eresztett meg. Elutazása előtt mely elnézést kérve javasolta Mr. X.: ilyen pompás program után esetleg tekintenék meg az üzemet is. ahol a seprűszínező automata készül. A gyár vezetőinek arcára nagy csodálkozás ült ki, de teljesítették a vendégnek ezt az óhaját is. Visszatérve a viragokkal és franciás hidegtálakkal ékesített igazgatói irodába, Mr. X. megtömte elmaradhatatlan pipáját és indítványozta: ezek után rögzítsék megállapodásukat. Ekkor a szuperminibe öltözött gyorsírónő nyomban belibbent, lábait keresztbe vetette és kihúzott ^zemével melegen Mr. X-re pillantott. A vendég láthatóan már a gondolatait rendezte, s majd diktálni kezdte: „Megállapodásunk értelmében cégem hajlandó több éves és nagyobb mennyiségre szóló megrendelést kötni Önökkel, ha a formatervezésen sürgősen. változtatnak, ha a gép teljesítőképességét legalább 25 százalékkal emelik. s ha a gyártmányok festését a jelenleginél sokkal precízebben végzik. Kelt, mint fent. Mr X.” A vendég melegen mosolygott. köszönte a szíves vendéglátást és kifejezte őszinte reményét, hogy mostani megállapodásukat mfelőbb konkrét szállítás koronázza. Az igazgatóiban Mr. X. távozása után még sokáig tanakodtak, vajon melyik programrész paprikázhatta fel ennyire a megkülönböztetett gondoskodássá] övezett vendéget. Angyal Sándor Az üzlet
