Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-17 / 14. szám

* Mm KBLlT-lfAeYAKORSZJKS ram. j&mrfr ff. kö4pf4kikíH össeefogltüó ü Háborús hisztéria Kínában i Amerikai fegyver­csempészés Izraelnek? Az ©imák napokban sza­porodnak a világsajtónak azok a jelentései, amelyek szerint Kínában aggasztó méretekét ölt a háborús hisztériakeltés. A magyar olvasók most honlitárs-szem­tanú, az MTI pekingi tudó­sítója, Barcs Dénes helyszí­ni beszámolójából ismerked­hetnek meg a kínaj főváros legújabb képével — és lég­körével. A tudósító beszámol arról, hogy a Zsenttiinlutt. Pe­king „Váci utcáján” a szo­kásosáéi is nagyobb a zsú­foltság és a zaj, az emberek lesToruinak az úttestre, mert a járdát földhalmazok bo­rítják: mindenütt ugyanaz a kép: a házak bejáratára gyé­kényt, vagy vásznat erősítet­tek. hogy ne lehessen belát­ni, odabmtről pedig egymás után bukkannak ki az embe­rek, vállukon botra erősített lengő kosarakkal. Itt is, ott is látható, amint az udva­rokon ásnak a Zsenminlun lakói. Hogy min fáradoznak a pekingiek — folytatódik a tudósítás —, arról hivatalo­san egy szót sem közölnek a kínai hatóságok, de nyílt ti­tok, hogy Peking — óvóhe­lyeket ás. Az ásó milliókat könnyebben meg lehet győz­ni valamiféle háborús ve­szély realitásáról, könnyebb megmagyarázni a katonai vezetők nagyobb súlyát és könnyebb vidékre irányítani a városi lakosság jelentős százalékát — állapítja meg a Magyar Távirati Iroda pe­kingi tudósítója. A furcsa jelenség termé­s-telesen a szovjet sajtó fi­gyelmét sem kerülte el. A NoVoje Vremja legújabb száma „Militarista láz Kí­nában” címmel foglalkozik a Kínában szított háborús han­gulattal. A szovjet lap emlé­keztét arra, hogy Mao Ce- tung „legújabb utasításai­ban”, amelyek tanulmányo­zása a szokásos szervezett­séggel folyik, ott szerepel „a háborús felkészülés” kitétel is. A kínai fővárosból fel­hangzó dobpergés elgondol­kodtat; kinek van szüksége erre,? A háborús hangulat felszítására csak egy ma­gyarázat kínálkozik: a pe­kingi vezetők eszköznek szánják arra, hogy ilyen' mederbe tereljék az elége­detlenség felhalmozódott pö- tenciálját. — állapítja meg a Novoje Vremja kommen­tárja. Számos megfigyelő emlé­keztet arra. hogy Varsóban á jövő hét keddjén újra kez­dődnek a kínai—amerikai tár­gyalások. Peking a szovjet- ellenesség sok húrján játszik az utóbbi időben... Golda Meir izraeli minisz­terelnök-asszony azzal vá­dolta Párizst, hogy líbiai fegyverszállításaival „felbo­rítja a közel-keleti egyen­súlyt”. Ugyanakkor Kairó érintkezésbe lépett London­nal, amiért Nagy-Britannia legalább 200 Centurion harc­kocsit és számos más hadfel­szerelési cikket szállított Tel Avivnak. Az egyiptomi kül­ügyminisztérium ráadásul olyan jelentést tanulmányoz, amely szerint Zeebrugge belga kikötőn át a legna­gyobb titokban folyamato­san amerikai fegyvereket csempésznek Izraelbe. Ez a két hír önmagában is elég ahhoz, hogy bárki feltegye a Viszontkérdést Golda Méir- nek: ki fenyegeti felborulás­sal a közel-keleti egyensúlyt. A Times cikke a haiti vérengzésről London (MTI): A Times washingtoni tu­dósítója újabb adatokra hivatkozva közli, hogy iga­zolódott annak a tömeggyil­kosságnak a híre, amelyet Graham Greene, az ismeri angol író tárt fel hétfőn a Times-ban közölt levelében. A tudósító égy meg item nevezett szemtanúra hivat­kozik. aki aimondotta, hogy Port-áu-PHhcé-ben, Haiti fő­városában egv „kommunis­taellenes” akció keretében a Tonton Macoute (biztonsá­gi rendőrség) körülvett egy házcsoportot és a bentla­kókkal együtt lerombolta. Eközben körülbelül harmin­cán vesztették életüket. Haiti washingtoni nagykö­vetsége nyilatkozatban ,,tilta­kozott” a vádak ellen, s azt. állította, hogy „az állítóla­gos tömeggel lkosság része volt annak a harcnak, ame­lyet Haiti kormánya és né­pe az Oroszországban és Ku­bában kiképzett kommunista partizánok ellen folytat”. Ez a cáfolat felér egy beisme­réssel. ugyanis nem tagad­ja. hogy a biztonsági erők embereket ölték. MOSZKVA Aleksze.j Koszi gin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke pénteken a Kremlben fogadta Riccardo Misasi olasz külkereskedelmi minisztert. A találkozó , során Koszigin és Misasi véleménycserét folytattak a szovjet—olasz gazdasági kapcsolatok fejlesz­tésének távlatairól és más, kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó kérdésekről. SZÓFIA „Barátság és testvériség”, Jelentős évforduló”, „Fontos dátum” — ilyen címekkel emlékeznék meg á péntéki bolgár lapok a Bulgária és Románia közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés alár írásának 22. évfordulójáról. ABIDJAN U Thant ENSZ főtitkár pénteken Abidjanba érke­zett. Elefántcsontpart Köztár­saság a főtitkár háromhetes nyugat-afrikai kőrútjának utolsó állomása, amennyiben nem tehet eleget a lagosi kormány útközben érkezett meghívásának és nem látogat el a nigériai államszövetség­be. ISZTAMBUL A tőrök dokkmunkások és tengerészek sztrájkjának kö­vetkeztében pénteken meg­szakadt az összeköttetés Eu­rópa és Ázsia között: a Bosz- porusz-szoroson közlekedő kompok, amelyek naponta több tízezer gépkocsit szállíta­nak, péntekén a kikötőben vesztegeltek. A dokkmunká­sok és a kompokat kezelő személyzet magasabb bért követel. DJAKARTA Djakartában pénteken mint­egy 600 diák tüntetett az ál­lami tulajdonban levő olaj- társaságok irodái előtt a ben­zin- és olajárak emelése el­len. A tüntetők ellen kivezé­nyelték a ka.^ttiwá^ot.^, , VARSÓ ... . is • .. . Az Egyesült Államok var­sói nagykövetsége« közölte, hogy két Kína-szakértőt hí­vott meg az amerikai—kínai nagyilöveti megbeszélések keddre kitűzött 135. ülésére. Mindketten külügyminisz- téríumi tanácsadók. Az egyik Paul H. Kreisberg, az „ázsiai kommu­nista ügyek hivatalának” igazgatója, a másik pedig Do­nald M. Anderson sinológus. Részt véttek már az utóbbi négy kínai—amerikai meg­beszélésen. Az értekezlet ked­den 14 órakor kezdődik a kí­nai nagykövetségen. ■■■.'.......... - ' NEMZETKÖZI LAPSZEMLE Biaira összeomlott MINT A LEGDRÁMAIBB HARCOK IDEJÉN, most is, hogy a fegyverek elhallgat­nak a legnagyobb afrikai országban, a Nigériából ér­kezett jelentések és a pol­gárháború befejezéséről szó­ló kommentárok a világsaj­tó első oldalára kerültek. „Ütött Biafra utolsó órája” — hangzik a svájci Die Tatnak az eseményeket tag­laló cikkének címe, „Véget ér a biafrai háború” — hangzik a párizsi Les Echos, — „Biafra praktikus értelem­ben megszűnt létezni” — ír­ja a párizsi Figaro címébén. „Ha igaz is, hogy Nigériá­ban, akárcsak Afrika más országainak többségében a néprajzi különbségek igen nagyok — írta az Humanité — s ha igaz, hogy a déli ipari burzsoázia érdekei ösz- szeütköztek az északi feudá­lis arisztokrácia érdekeivel, nem kevésbé döntő igazság, hogy mindezeket a körül­ményeket Afrikán kívüli szá­mításokban használták fel”. Rámutat a lap, hogy „az el­lenségeskedések már nagyon régen véget érhettek volna, és megállapítja azok felelős­ségét, akik elutasították az 1968 júliusában Niamey- ben, 1969 áprilisában pedig Monroviában előterjesztett javaslatokat, „amelyek tehe­tővé telték a háború megrö­vidítését”. A lap annak a kívánságnak ad hangot, hogy •„Nigéria most végre véron­tás nélkül találja meg az akkoriban elvetett békét és a területi egység helyreállí­tása után szülessen újra a bizalom a különböző nép­csoportoknál. Azoknak az ígéreteknek ' megfelelően, amelyeket Gowon tábornok, a nigériai' államfő tett. Az ellenségeskedések befejezése vonja maga után a polgári kormányzat visszaállítását, valamint a szabadságjogok teljes helyreállítását Nigéri­ában.” A már említett Figaro u^SiráWkfőr fanyalogva veszi tudomásul a történteket, s „a biafrai nép drámai agó­niájáról” ejt szemforgatva szavakat. A Les Echos pedig a fegyverek hatalmának győzelméről elmélkedik „mint atiogy az Katanga esetében is történt”. A SZOVJET SAJTÓ utal rá, hogy a szakadárok ke­zén tartott területen voltak Nigéria legjelentékenyebb olajmezői, nem véletlen, hogy ezek iránt különleges ér­deklődést mutattak az im­perialista monopóliumok. A Mezsdunarodnaja Zsizny cikkírója szerint, „eljön a nap, amikor fény derül a véres nigériai polgárháború kulisszatitkaira. Nem kétsé­ges, hogy a szakadárokat angol, amerikai és francia olaj monopóliumok támogat­ták. Shéllék például 250 ezer fontot fordítottak megsegí­tésére, néhány amerikai tár­saság pedig korszerű fegy­verekkel támogatta Ojuk- wut, a bukott szakadár re­zsim vezetőjét”. Hasonló értelemben össze­gezte a nigériai polgárhábo­rú tanulságait Nyikolaj Hohlov az Izvesztyijában, amikor megállapítja, hogy „a polgárháború egyik forrása a belső torzsalkodás volt, melyet az ország kőolajkin­cseinek kiaknázására igényt tartó nemzetközi imperialis­ta erők alaposan kihasznált tak”. Hohlov hangsúlyozta, hogy „más afrikai államokban is mutatkoznak olyan centri­fugális áramlatok, amelyek­kel a nigériai szövetségi ál­lam hatóságai szemben ta­lálták magukat. Ezek az áramlatok veszélyeztetik az illető afrikai államok szuve­rén létét és normális fejlő­dését. Ezeknek az irányza­toknak a támogatása volta1 képpen buzdítást jelent a testvérgyilkos konfliktusok­ra, alkalmas arra. hogy há­borúkét idézzen elő az afri­kaiak között és egész nem­zeteket kapcsoljon ki az af­rikai felszabadító mozga­lomban való részvételből.” A hírmagyarázó leszögezi, hogy csak az egységes és oszthatatlan Nigéria 'nyújt­hat tényleges támogatást le­igazolt afrikai testvéreinek. A szovjet nép és a kormány mindig a szuverén és oszt­hatatlan Nigéria mellett fog­lalt állást. A VARSÓI TRYBUNÁ LUDU „Tragikus jecke” címmel kommentálja a biaf­rai kapituláció után Nigé­riában kialakult helyzetet. „A Biafrát elismerő Tanzá­nia, Elefántcsontpart, Zam­bia és Gabon kivételével a független. Afrika megbélye­gezte a s/.opa ratisták al, mert fel fritierte' íViilVCri ve­szélyt jelent a földrész töb­bi országa számára Biafra példája. Az imperialista or­szágok igyekeznek megőriz­ni tekintélyüket Afrikában, s még nem felejtették el a Katanga Kongótól való el- szakítására tett kísérletük kudarcát. Számos bizonyítók tanúsítja, hogy a lázadók a háború egész ideje alatt nagy pénzösszegeket, fegy­vereket és katonai felszere­léseket kaptak a nagytőke érdekeit képviselő köröktől. Ojukwu tábornok napon­ta átlag 80 tonna fegyvert, kapott „ismeretlen források­ból”, azt a pénzt pedig; amelyet emberbarát! szer­vezetek bocsátottak rendel­kezésére, a lakosság élelmi­szer-ellátása céljából, propa­gandára költötte. Ennek a propagandának az egyik cél­ja az volt, hogy hazug híre­ket terjesszen a szövetségi csapatok ibókkal szembeni kegyetlenkedéseiről és* liy módon szerezzen támogatást Biafra számára. A Lagosba. meghívptt nemzetközi bi­zottság, amelynek tagjai kö­zött az EAK, Nagy-Britan- nia, Kanada ,és Svédország mellett Lengyelország kép­viselői is ott voltak, egy­hangúlag cáfolta ezeket a, vádakat. Az egységbontók ellenére továbbra is felszó­lításokat intéztek az ibo törzs tagjaihoz, rrknekülje- nek el a népirtás elől. így keletkeztek azok a hatuimas . menekültközpontok, amelye­ket nyomon követett, az éh­ség.” A NYUGATINK JET FRANKFURTER ALLGE­MEINE, a szakadár Biafra állam összeomlása utáni ve­zércikkében arról ír, hogy „ez a háború volt a legvére­sebb Afrika történetében”. A győztest „kötelességére” fi­gyelmezteti: „kegyelmet a iégyőzötthek ”, „még kell en­gedni a lakosság zavartalan segélyezését”. Ehhez csak annyit kell hozzáfűzni, hogy nyugati hírügynökségek ' és lapok is közölték Gowon ál­lamfő ismételt kijelentését, hogy „Nincs szó győztesek­ről és legyőzőitekről”. Bvaf- ra az ország részeként ke­rül a nigériai központi kor­mányzat alá, nem pedig meg­szállt, ellenséges területként. Nigéria közkegyelmet hir­detett a félrevezetett láza­dóknak. A katonai vezetés alatt álló kormány Biafra talpra állítására és újjáépíté­sére összpontosítja erőfeszí­téseit”. Nigéria nem zárkó­zik el az emberbáráti Szer­vezeteknek a nemzetközi életben szokásos tevékeny­sége engedélyezésétől, azzal a felfértétek ha a biafrai lakosságnak szánt küldemé­nyek az arra illetékes nigé­riai elosztó bizottságok ré­vén jutnak el a nélkülözők­nek”. A JANUÁR 15-1 sajtó vi­lágszerte közli U Thant nyilatkozatát, amelyben az KNSZ-fólitkár emlékeztet Gowon tábornok . ígéretére, hogy humánusan bánnak a központi kormány ellen fel- keltekkel. A főtitkár hozzá­fűzi. hogy „Gowon tábornok és munkatársai vezetői adott­ságokról, mérsékletről és együttérzésről tettek tenú­'fűidül d toiímeíem... 6. Amíg odahaza, illetve a Vörös Hadsereg által még fel nem szabadított terüle­teken, így Budapesten is a Szálasi rémuralom tragikus eseményei játszódtál: te. ad­dig a Horthy által kiküldött fog,: verszünet i delegáció tag­jai. s az időközben elmene­kült katonák és politikusok azon fáradoztak, hogy ellen- kormányt szervezzenek, amely, a már felszabadított területeken ál veheti a poli­tikai élet irányítását és a polgári közigazgatást. Szovjet részről is felszólí­tották a Moszkvában tartóz­kodó magyar politikusokat és katonákat, hogy a már régóta kint élő emigránsok bevonásával alakítsanak Ideit lenes kormányt, amely vis?: átérhet majd az or- száf oa és ott átveheti az irányítást A t emigránsok­tól lüggetlenül a Szálasi előtti hatalmat (persze nem a magyar népet) a Horthy* féle háromtagú fegyverszü­neti délegáció képviselte. Ehhez csatlakozott az első magyar hadsereg parancíno­írta: Wesselényi Miklós ka Dálnoki Miklós Béla. Ö október 15-én ment át a szovjet csapatokhoz és csak­hamar meg is érkezett Moszkvába, valamint októ­ber végén Vörös János ve­zérezredes, vezérkari főnök, aki1 kalandos körülmények között szökött át az arc­vonalon. És végül nem ke­vésbé kalandos körülmények között november második felében megérkezett Moszk­vába Simonffy-Tóth Ernő vezérkari őrnagy is, akinek a Felszabadulási Front me­morandumát és megbízottját keiltet volna magával hoz­nia. Simonífy-Tóth ugyanis repülőgépen szökött még Szálasu k elől, de sem a me­morandum, sem a front küldöttje nem érte el őt, mert a megbízottat szállító autó defektet kapott, a re­pülőgépnek pedig a megál­lapított időpontban indulnia keltett, mert különben fel­fedezték volna szökését.. Si- monffy-Tóth tehát, mivel meghatalmazással nem ren­delkezett, így nem is tudott' megfelelő módon bekapcso­lód ú a tárgyalásokba, de részletes naplót Vezetett, s így elsősorban áz ő naplójá­bői tudjuk, bogy ezekben az izgalmas napokban ml tör­tént a moszkvai magyarok táborában. Kormánylista természete­sen sok készült. De ez volt a kisebbik baj, mert azzal mindenki tisztában volt, hogy hazatérve a kormány­listát nyilván módosítani kell. Abban is mindenki egyetértett, hogy háborús időkben ,a legjobb lesz ka­tonát. választani miniszter- elnöknek. De itt aztán mór nagy harc alakult ki, még­pedig a rangidősség kérdése körül. Dálnoki Miklós Béla azon az állásponton volt, hogy mint a magyar hon­védség legrégebben kineve­zett vezérezredese ö a rang­idős, a miniszterelnöki tisztség tehát őt illeti meg. Vörös Jánosnak az volt • a felfogása, hogy mint a ve­zérkar főnöke, a t katonai szabályzatok • értelmében rendfokozatától függetlenül megelőzi a rangban még idősebb katonákat is. Végül pedig Faraghó Gábor azon az állásponton volt. hogy a jelenlévő katonák közül csak néki egyedül van írásbeli felhatalmazása 8 volt kor­mányzótól, tehát vele szem­ben a rangidősség kérdése fel sem merülhet. Simonffy- Tóth szerint a rangidősség körüli vita okozta mindazo­kat az ellentéteket, amelyek azokban a feljegyzésekben is megnyilvánultak, amelyeket a magyarok időnként, eljut­tattak a szovjet kormány­hoz. Dálnoki Miklós és Fa­raghó álltak legközelebb egymáshoz. Viszont Vörös Jánosnak igen jó kapcsola­tokat sikerült kiépítenie nem csak szovjet katonai körökkel, de elsősorban az emigránsokból alakult moszkvai magyar bizottság­gal. November 25-én éjjel folyt az utolsó viharos tanácsko­zás Szentiványi Domonkos szobájában, amelyen Fara­ghó, Szentiványi, Teleki és Vörös Janos vetlek részi. Miklós Béla tüntetőén távol­tartotta magát A tanácsko­záson két fő kérdésről volt szó. A miniszterelnök sze­mélyének problémája és a legfelsőbb katonai vezetés kérdése. Egyik pontba« sem tudtak kielégítő módon meg­egyezni, December 5-én a vezérkar főnökének helyettesénél Kuz- nyécöVnál, újabb megbeszé­lés Volt. Ezen a magyarok részéről Faraghó, Miklós Bé­la. Teleki, Szentiványi és Vörös Jáhós Vélt részt. Kuz* nyecov a jelenlévő két fér­fit bemutatta a magyarok­nak. „Bemutatom az urak­nak — mondta — Gerő Er­nő urat, akj most jött a Ti­szántúlról, és bizonyára ér­tékes segítséggel szolgál majd a felmerülő problé­mák megoldásában”. Jelen volt még Grigorjev kövelsé- gi titkár is, aki tökéletesen beszélt magyarul. Ettől az időponttól kezdve a tárgya­lások meggyorsultak. Mi­után kimerítőén informálták a moszkvai magyarokat a hazai helyzetről, megindul­ták az érdem beli megbeszé­lések. Végül is megáll apad­lak abban, hogy a kormány elnöke: Miklós Béla, Fara­ghó közellátási. Teleki kul­tusz, Erdei Ferenc belügy. Gyöngyössy János külügy. Nagy Imre földművelésügyi, ' Valenti ny Ágoston igazság­ügy, Vásáry István pénz­ügyminiszter lesz. Csak a fontosabb tárcákat töltőitek be, hiszen a kormányt oda­haza majd ki kell egészíteni ha az egész ország felszaba­dul A jól végzett munka után nem sokáig pihenhettek, mert éjjel fél háromra a külügyi népbiztos kerette magahoz valamennyinket. Itt ugyanazok voltak jelen, mint a délutáni tárgyaláson és lényegében Ugyanaz is­métlődött meg, csak ünne­pélyesebb formában. Ami­kor a kormány és a nemzet- gyűlés székhelyének megál­lapítására került sor, Mik­lós Béla Szegedet, Faraghó viszont Debrecent javasol­ta. Rövid vita után Debre­cen mellett döntöttek. Gerő Ernő ezután ismertette a politikai „menétrendet”. Bizottság alakul a választá­sok előkészítésére, amelye­ket , már a felszabadult te­rületeken nyomban megtar­tanak. összeül a nemzetgyű­lés, megválasztja a kor­mányt és a kormány dekla­rációt tesz. Ezután a kül­ügyi népbiztos feltette a kérdést: van-e az uraknak még valamilyen megjegyzé­sük? Hosszas csend után Teleki Gáza megszólalt: „Milyen lesz a megalakító körmány viszonya Horthy Miklós kormányzóhoz?” — A külügyi népbiztos nyom­ban válaszolt: „Szoviet­Orbstórszág négy érig há­borúban volt Horthy-Ma- gyarországgal, tehát mi Horthv-Magyarországról többé nem akarunk halla­ni.” Euzltón csomagolás és bú- CSűzkodás következett. Dé- ceftiber 7-én, délután a szov­jet hatóságok által rendelke­zésre bocsátott különvóhat a kormány tágjaival éá kísé­retükkel elindult Magvarof- szág felé a felszabadult Debréeenbé. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents