Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-16 / 13. szám

S. dTSáí KELET MAGYARORSZAÖ I9W. Jaftuír Vf. Külpolitikai összefoglaló # A Brandt-beszéd visszhangja i Fegyverszüneti tárgyalások Lajosban A világsajtó behatóan elemzi Willy Brandt nyugat­német kancellár parlamenti beszédét. A kommentárokra általában az a meggyőződés a jellemző, hogy a kormány­fői beszédben nem volt iga­zán új elem. így vélekedik az ADN, a Német Demokra­tikus Köztársaság hírügynök­sége is. A beszédben úgy tük­röződött az a mély benyomás, amelyet a Walter Ulbricht által Heinemannhoz írt le­vélben foglalt javaslatok vi­lágszerte keltettek, a kancel­lár azonban mégiscsak egy­értelműen elutasította a két német ái:„m közötti nemzet­köz jogi érvényű kapcsola­tok megteremtését — mutat rá az NDK-hírügynökség, majd megjegyzi: — A kancellár egyáltalán nem beszélt olyan fontos kérdésekről, mint a meglévő határok elismerése, valamint a mindennemű revanspoliti- káról, az atomfegyverek fe­letti rendelkezésről, a vegyi és bakteriológiai fegyverek tárolásáról és élőállításáról való lemondás. Ezzel szem­ben újra kísérletet tett arra, hogy eltérő megítélést alkal­mazzon a különböző szoci­alista országokkal szemben és kirohanást intézett az NDK ellen — hangsúlyozza az ADN^ A . Brandt-beszéd igazi örö­met hidegháborús körökbéft szerzett, mindenekelőtt áz NDK elismerésének ismételt megtagadásával. A Daily Te­legraph című jobboldali an­gol lap például valósággal ujjongó vezércikkben üdvöz­li a kancellári beszéd negatí­vumait. Rendkívül plasztikusan foglalta össze a beszéd lénye­gét lapja vezércikkében Yves Moreau. Az NSZK kancellárja — hangzik Mo­reau cikke az Humanitében — az el nem ismerés indo­kolásául arra hivatkozik, hogy mindkét állam német. Tény, hogy az Odera és a Rajna között az emberek ugyanazon a nyelven beszél­nek, de az is tény, hogy húsz év óta ez a két állam ellen­kező Irányban fejlődött és újraegyesítésük belátható időn belül nem lehetséges. Két szuverén államról lévén szó — miért ne létesíthetné­nek egymással normális dip­lomáciai kapcsolatokat? Er­re a kérdésre — állapítja meg, mintegy összegezésül Moreau — Brandt nem adott kielégítő magyarázatot. A lagosi repülőtérre le­szállt egy Fokker-Friendshjp típusú repülőgép, amelynek utasait nagy biztonsági fe­dezettel azonnal egy köze­lebbről meg nem nevezett fővárosi épületbe vitték. Ha­marosan kiderült, hogy a ti­tokzatos érkezők a hivatalos biafrai fegyverszüneti bizott­ság tagjai. A kapitulációs megbeszélések azonnal meg is indultak. Még egy érde­kes hír Nigériából: miközben Gowon tábornok szinte na­ponta elítéli n szakadárokat támogató nyugati köröket, magához kérette a lagosi szovjet nagykövetet és meg­köszönte neki a válság ide­jén Nigériának nyújtott szov­jet támogatást. HNP-hét Nyugat-Németországban Düsseldorf, (MTÍ): A Német Kommunista Párt januárban .és február7 bah az NSZK 21 városában megrendezi az NKP hetét. Az NKP hete január 18-án központi találkozóval kezdő­dik meg, amelyen megemlé­keznek majd V. I. Leninről, Kari Liebknechtrő] és Rosa Luxemburgról. Az ünnepi t-77-ar,7-r7::.;g, .r..a_ " ’ beszédet Kurt Bachmann, az NJfP .^iliö^e tartja Bottrop- ban az NKP tüstént meg­nyitja, a Len.in-évet,, is. Az NSZK-beli rendezvé­nyek középpontjában külön­féle gyűlések, plakátakciók és aláírásgyűjtések, ifjúsági fórumok és munkáskonferen­ciák állnak majd. Az NKP elnöke Brémában is beszédei fog mondani. SAIGON A dél-vietnan\i szabadság- harcosok egységei tüzérségi fedezet mellett csütörtökön hajnalban megtámadtak egy dél-vietnami tüzérségi tá­maszpontot Saigontól észak­nyugatra, a kambodzsai ha­tár közelében. Az amerikai és dél-vietnami csapatok tankágyukkal és helikopterek támogatásával verték vissza a támadást. MOSZKVA Január 13-án ég 14-én a Moszkva melletti Dubnában lezajlott az egyesült atomku­tatási intézet tagállamai: Bulgária, Csehszlovákia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köz­társaság. Románia, a Szov­jetunió és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kormánymegbizottainak ér­tekezlete. Az értekezleten megvizsgálták az intézet ve­zetőségének beszámolóját. A bizottság jóváhagyta az 1970- re szóló kutatási tervet és meghatározta az intézet fő tudományos-műszaki felada­tait. t WASHINGTON McCarthy amerikai demok­ratapárti szenátor Moszk­vában, majd Párizsban tett látogatása befejeztével szer­dán este visszaérkezett Wa­shingtonba. McCarthy csü­törtökön számol be a kül­ügyminisztérium vezetőinek moszkvai megbeszéléseiről és a Vietnammal foglalkozó pá­rizsi tárgyalások küldöttsé­geivel folytatott eszmecse­rékről. McCarthy egyébként a párizs^ tárgyalások kilátá­sairól meglehetősen borúlá­tóan nyilatkozott. SANTO DOMINGO Jorge Nin dominikai bal­oldali pártveaető Barahoná- ban gyilkosság áldozata lett. Ezzel hélre? emelkedett az elmúlt- két hétben megölt poli tikusok .száma?A város? ban a haladó diákszerveze­tek vezetői sajtóértekezleten foglalkoztak a gyilkosságsoro­zattal ; hangsúlyozták, hogy a szövetségi és helyi hatósá­gok „halálbrigádokat” szer­veznek, hogy felszámolják a politikai ellenzéket. 'ÍMÁul a t&Ménetem». 5. A Horthy-fele szánalmas kiugrási kísérlet sikertelen- ségének egy haszna volt: végleg tisztázta a frontokat! Az egyik oldalon állt Szálast nyilas söpredékével és a vele együttműködő náci béren­cekkel, szemben velük pe-. dig minden tisztességes ma­gyar, aki hazája mielőbbi felszabadulását óhajtotta. A Vörös Hadsereg közben egy­re szorosabbra vonta a gyű­rűt Budapest körül és az országból egyre hagy óbb te­rületet szabadított fel. Ilyen kö: UménVek között á belső demokratikus erőknek csak az lehetett a feladata, hogy egymással égyütlműködve igyekezzenek megkönnyíteni 3 szovjet haderő harcát és e! ősegítsék, hogy az ország fő*-nr-o=a minél kevesebb ál­dozat és szenvedés árán szabadul'on fed. Nem a Vö­rös Hadseregen és a magyar éllé-állókon múlott, hogy ez nem sikerült. A Magvar Kommunista Pár' és a Maevar Front ok­tóber 15-e után memoran­dumban fordult a nemzet­hez, amelyben feltárta a hél' -étét és félhívta a fi­gyelmét áz összehangolt ék­eié szükségességére. Ugyan­ja-’ - a oárOzínrövMrenvség erzieltes lehdii’etet káncTt. A kiu.snKőző parirtáiíétfésééek. jr'i-if TTsrta Gv"ta rsooortia JC - p *- n T i á n téémri József <*cr-— ,rf í „ q^ípvíl-iShári, c-ő­jv-i Márton é4nr>ói-tjá ózd környékén, Nógrádi Sándor Irta: Wesselényi Miklós csoportja Salgótarján mellett hatásosan segítették a nehéz harcokban előnyomuló szov­jet hadsereg egységeit. Bu­dapest felszabadítása szem­pontjából azonban a legfon­tosabb az volt, hogy a kü­lönböző ellenállási mozgal­mak Bajcsy-Zsilinszky End­re vezetésével közös frontba tömörültek és megalakítot­ták a Magyar Nemzeti Fel­kelés Felszabadító Bizottsá­gát. Ezzel elvben lehetővé vált az ország demokratikus és németellenes katonai erői­nek egységes fellépése és szembefordítása a németek­kel. A bizottságban helyt ka­pott néhány horthysta el­lenállási góc is, mert ezek főleg a hadseregen belül je­lentős erőt képviseltek. Meg is szervezték a frórtt katonai vezérkarát, mely Kiss János altábornagy. Naev Jenő ve­zérkari ezredes, Taresay Vil- h-ios vezérsan Százados és más tisztek vezetésével ala­kult meg. Ez a vezérkar ki­dolgozta Budapest felszaba­dításának tervét és mea is kezdte a rendelkezésre álló katonai erők, partizáncso­portok és munkásmiliciak megszervezését.. Az e'kénze- lés az volt. hógv a főváros valamely főútvonalán fegy­veresen kierőszakol iák az át­törést a szendét csapatokig — melyek ekkor már Buda­pest ha+áráhan álltak — fo- lvosót nyitnak esészen a a vá?o«han hátba lásókat és megakadályozzák a Váróé lérombólásáL Bajcsy-Zsilinszky Endre március 19-én fegyverrel a kezében fogadta a Gestapo embereit és a Velük folyta­tott tűzharcban meg is Se­besült A németek a Pestvi­déki Törvényszék Fő utcai épületében tartották fogva. A Lakatos-kormány hosszas tárgyalásainak eredménye­ként a németek Bajcsy-Zsi- linszkyt és még néhány más politikai foglyot október ló­én kiadtak a magyar ható­ságoknak, Nyilvánvaló, hogy ezzel az volt a szándékuk, hogy a magyar hatóságok ré­széről kiprovokálják a fog­lyok szabadon bocsátását. Zsilinszkyék azonban saját kérésükre magyar védőőri­zetben maradtak a Maglódi úti gyűjtőfogházban. Innen engedlek őket szabadon ok­tóber 15-én reggel. Néhány óra múlva elhangzott a Hor­thy proklamáció és este már megkezdődött Szálas! rém­uralma. Bajcsy-Zsilinszky teljes ereiével vetette magát az ellenállási mozgalomba, mely csak egy célt ismert: az ország felszabadítását. A katonái vezérkar által kidol­gozóit, és Brulanest felszaba­dításába vonatkozó tervek jók és kéfeszthlvihétők voltak, de mpgva’ósításuk liaéy kö­rültekintést, óváfós'ágot és tpóvtartást igényelt. Ném két'éáes. hogy e* *éí intol-hén a szérvé-treóől? r's-zéről sú­1i*fys hi"K*3lf m,-: “ntek. ígv á FéUer'léí.áítási Front és Bai- esy-Zsilinszky munkája té­Munkatársaink Varsóról Ünnep előtt 25 éve, 1945. január 17-én szabadult lel Varsó. A lengyel vendégszeretet­ről a magyarok általában felsőfokban beszélnek. Külö­nösen a varsói vendégszere­tetről. De nemcsak ez az egyetlen benyomása marad meg a ba­ráti Lengyelórszágba látoga­tó magyaroknak. Érdemes né­hány apróságot íöljegyezni, mi mindenről beszélhetnek néhány napos varsói látoga­tás után. Akik gépkocsival mennek, mindenkit a varsói taxisoktól óvnak. A varsói sofőrök ref­lexei elsőrendűek, de a többi jármű vezetőivel szemben nem ismernek könyöriiletet. Akik a vicéét szeretik, azok azt. jegyezték meg, hogy sehol nem lehet Lengyelországban olyan jó viccekét hallani, mint éppen a fővárosban. S ez különösen a humort Sze­rető magyaroknak kedves. A lányok azt tapasztalják, sen­ki sem tudja úgy szédíteni a lányokat, tenni nekik a szé­pet, mint éppen a varsóiak. Persze azt is észre lehet venni, hogy senki sem szereti Varsót olyan életreszóló, ro­mantikus szeriemmel, de nem is bírálja senki irgalmatla- nabbul, mint a varsóiak. Mindezek külsőségek, de hozzájárulhatnak a város, és lakói jobb megismeréséhez. Kétségtelen az is, hogy Var­sóban talán mindez jobban érthető, mint bárhol másutt. A most egymillió-kétszázez­res várost egyszer már „ha­lálra ítélték”. Varsó meg­semmisítése a nácik tervei­ben a lengyel nép totális ki­pusztításának egyik szakasza volt. A második világháború­ban Würzburg városfejleszté­si irodájában a németek ki­dolgozták a „Pabst-tervet”, Varsó teljes likvidálásának tervét. így lett Varsó az egyetlen város a világtörté­nelemben, amelynek számára a városfejlesztési szakértők nem fejlesztési, hanem pusz- jtitási tervet dolgoztak ki. Ä terv csak részben való­sult meg. A veszteségek mér­lege: az épületek kétharma­da . elpusztult. Romba dőlt a lakóépületek hetven százalé­ka, az ipari üzemek, a mű­emlékek kilencven százaléka, nem maradt ép híd, pályaud­nyegében árulás következté­ben bukott el. Ma már tudjuk, hogy az egész mozgalom árulója egy Stolle nevű ember, aki a Szálasi-íéle Nemzeti Szá- monkérö Széknek, név sze­rint Orendy alezredesnek és Radó csendőr századosnak dolgozott Még ma is tisztá­zatlan körülmények között sikerült magát becsempész­nie az Ellenállási Mozgalom­ba, ahol természetesen ő volt a leghangosabb és ő sürge­tett legjobban minden ak­ciót. Minden fontos ülésén jelen volt mindenről tu­dott pontosan ismerte a mozgalom résztvevőinek név­sorát és természetesen min­denről beszámolt megbízói­nak. Bajcsy-Zsilinszky búvó­helyét is ő árulta el a Nem­ezt! Számonkérö Széknek. Stolle szerepére csak Baj­csy-Zsilinszky Endre perének sopronkőhidai tárgyalásán derült fény, amikor is a lát­szat kedvéért fogva tartott Stoilet. tanúként hallgatták ki Zsilinszky Endre perében. Szerepe ekkor a napnál vi­lágosabban kiderült. Zsilinszky! kiszabadulása után nyomban felkereste Ti 1- dy, aki Szakasitssal együtt informálta őt közös kormány­zói kihallgatásuk eredmé­nyéről és a> Magyar Front addig Végzett munkájáról. E jután barátál segítségével állandóan cserélte tartózko­dási helyét, a végén a Fü- vészkeftbén, mint szegedi menekült élt Biró Zsigmond álnéven. A Felszabadulási Front utolsó üléséi, mélyen Bajcsy-Zsilinszky elnökölt, november 19-én tartotta Tar­csáy Vilmos Andrássy üti la­kásán. A kommunista pártot Haraszti Sándor és Horváth var. A háború öt és fél éves időszaka alatt Varsóban 650 ezer ember pusztult el, a vá­ros lakosságának fele. A fel- szabadulás a Visztula bal part­ján lévő városrészben úgy­szólván egyetlen embert sem talált. A fehér-vörös lengyel nem­zeti zászló 25 évvel ezelőtt, 1945. január 17-én délelőtt je­lent meg a varsói főpályaud­var romjain. Szovjet és len­gyel katonák hozták a sza­badságot. Azóta egy új Varsó épült fel a romok helyén. 1965-ig évente harmincezer, azóta évente negyvenezer la­kószobát építenek. Újra a lengyel tudományos élet köz­pontja alakul ki. Ismét ipar­város lett Varsó, 5 a főváros a kulturális életben is vezető helyet kér. Talán így érthető az a sa­játos helyzet, amelyben a varsóiak élnek. Közülük na­gyon sokan emlékeznek még a lakos nélküli romhalmazra, s kétszeresen is értékelik, ami azóta történt. Ezért is ra­jongnak a városukért. Ez a szeretet az alapja a „Varsó Barátainak Társasága" meg­alapításának is. A társaság hat éve áll fenn, s feladata a Varsóra vonatkozó ismeretek szeles körű propagálása, a varsói lakosság társadalmi kötelékeinek erősítése, az ér­deklődés felkeltése a főváros élete, fejlődése, külleme iránt. Többek között a város- fejlesztési terveket is ismer­tetik, vitára bocsátják, kérik a varsóiak véleményét. Szembetűnő, hogy a var­sóiak mennyire ismerik és tisztelik városuk történelmi hagyományait. Nemrég nagy vita volt annak az üzletnek az újbóli megnyitásáért, amely Prus egyik legnépszerűbb re­gényének, „A bábú" hősének, Wok Iski úrnak az üzlete volt. A Varsóba látogatóknak gyakran feltűnik az óvárosi kávéházakban felszolgáló pin­cérlányok stílusos öltözete, amelyek a régi polgárasszo- njr»k öltözékét idézik. Ritka­ság a varsói konflis és a gáz­lámpa is. Mindezeket szeretik a var­sóiak? róluk énekelnek, itt születnek a tréfás anekdoták. Ha a külföldi turista Varsót akarja megismerni, nyugod­tan fordulhat villamoson, autóbuszon vagy az u'cán bárkihez — bizonyara kéxszer annyit fognak megmulatni, mint amennyit kérdezett. Talán ezért a szívességért, patriótaságért lopja be ma­gát a varsói ember a magya­rok szívébe, amikor megérke­zik a „Budapest—Warszawa —. Glówna” expressz köz­vetlen kocsiján. S aki egy­szer már volt Varsóban, az szívesen emlékszik *rá. És amikor a varsóiak ünnepel­nek — mint most, január 17-éh — öröm részt venni e számvetésben is... Marik Sándor A fehér—piros szegffícsokur Negyvenévesek, és varsóiak, Zosia újságírónő, a lengyel hírügynökség, a PAP munka­társa. Wiodek pártmunkás, a LEMP varsói járási bizottsá­gán dolgozik. Munkahelyük a milliós nagyvárosban, nem is olyan távol egymástól van. Lakásukat is csak két kerü­let választja el egymástól. Huszonhat éve ismerősök... egy évben azonban, csak.ggy- szer találkoznak. Ilyenkor, január - -M-én mindketten villamosra száll­nak, egyikük fehér, másikuk piros szegfűt visz, s a vég­állomásnál megvárják egy­mást. Baráti kézszorítás, mintha tegnap találkoztak volna utoljára. Együtt lép­nek be a hosszú kőkerítést Márton képviselték. Elhatá­rozták, hogy egy háromtagú küldöttséget indítanak Moszkvába, amelyet Szent- gydrgyi Albert egyetemi ta­nár vezet. A bizottság magá­val vinné a szovjet kormány­hoz és Malinovszkij marsnll- hoz a Magyarország felszaba­dítását közvetlenül irányító hadseregcsoport parancsno­kához a front elnökének le­velét. Bajcsy-Zsilinszky fel­olvasta a levelet, melyet jó­váhagytak és hozzáláttak an­nak lefordításához. A katonai vezető beszámolt az ismerte­tett terv előkészületeiről. Az ülésen részt vett Stolle is. Így a megvalósításra már nem kerülhetett sor. November 22-én Radó szá­zados emberei a délutáni órákban füvészkerti lakásán letartóztatták Bajcsy-Zsi- linszky Endrét és ugyanab­ban az időpontban megrohan­ták Taresay Vilmos Andrássy úti lakását is, ahol éppen a katonai intéző bizottság ülé­sezett. A Nemzeti Számonké­rö Szék rajtaütése tökéletesen sikerült. Amikor másfél órá­val később két katonatiszt, Messik hadnagy és Széchenyi zászlós becsengetnek a la­kásba, tűzharcra kerül sor. A két bátor tiszt elesik ugyan, de előbb neharty csendőr is a csatatéren marad. Kiss Já­nost, Nagy Jenőt és Taresay Vilmost rövid tárgyalás után kivégezték, Bajcsy-Zsilinszky Endrét Sopronkőhidára hur­colták és ott karácsony elő­estéjén végeztek vele. Ezzel az árulással a magyal- ellen­állási mozgalomnak eltört a gerince. Természetesen ezután is volt még több bátor akció, de az ország félszabádításá- rir> ügye most már teljes egészében a Vörös Hadsereg feladata maradi. (Folytatjuk) megtörő kapun, a „Powazki* temető bejáratán. Némán sietnek egymás mellett, vc- giglépkednek a fasoron: út­juk a panteon síremlékei, névtelen hősök fejfái, a tör­ténelem lapjairól ismert már­tírok nevével jelzett oszlo­pok mellett visz el. Kissé jobbra kanyarodnak, s né­mán megállnak a katonás rendben sorakozó aprócska fejfáknáí. A síremléken jól ^o.lyasijgtp a ..felirat: . ba­talion Zoska. .7’ (magyarul Zoska zászlóalj.) Akik itt nyugszanak, ma épp annyi idősek lenné­nek mint ők ketten. Vars<^ védői voltak, a „Zoska" fe­dőnevet vigelő cserkészzász- lóalj harcosai. 1944 augusz­tusában a felnőttek * mellett fegyvert fogtak a fasisz a megszállók ellen a legifjabb Varsóiak is. A Zoska zászló­alj 10—16 évesei tigrisként harcollak Varsó utcáin, ba­rikádokon védték a lengyel fővárost, a legváratlanabb pillanatokban okoztak bosz- szúságöt, súlyos veszteséget a német helyőrségnek. Végű! a tragikusan elbukott varsói felkelés áldozatai közötl a Zoska batalion gyermekhő­seinek nevét is fejfúkra vés­ték örök mementóul. A mai varsói tizenévesek regényből ismerik Zoskáé- kat: Juliusz •Górecki köny­véből, a „Kamienie na sza- niec"-böl (Kövek a sáncon). Wiödek és Zosia azonban többet tudnák róluk, hiszen ők is itt éltek, itt harcoltak a 44-es augusztuson. Szemé­lyesén nem ismerték „Zos- káékat". ők egy rhásik ke­rületben segítettek apáiknak és a kerület felnőttéinek: bcnzinespalackokat gyártot­tak, barikádokat emeltek. Ök túlélték a felkelést. Megérték a város felsza­badulását, 1945. január 17-ét, beléptek a roméltákafító fel­nőttek közé. Sok romos tűz­falra felírták az akkori jel­szót: „Az egész nép építi fővárosát!” Bakapcsolódtáfc az ifjúsági mozgalomba, együtt dolgoztak az ifjúsági szervezetekben, később a pártban. Huszonhat év telt el a varsói felkelés és 25 év á lengyel főváros felszabadulá­sa óta: Zosia, és Wiodek azóta évente elhozza virá­gait a „Zoska” zászlóalj sír­emlékére. Zosia a fehér estik­ről Wiodek a pirosat helye­zi le a hóval borított rö­gökre. A lengyelek nemzeti szí­nében pompázó virágok a soha nem felejtő vgysóiák szimbóluma a gyérmékhőíök slrhantjái iéíéti Szilágyi Szabolcs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents