Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-16 / 13. szám

9WG. fmm&r t«. fCWLéT-MAOYÁRORSZAa i. eMétS Fejlődés és átrendeződés A REFORM PREMIERJE, az 1968-as esztendő — az előző évekhez hasonlóan — rendkívüli események nélkül telt el. A második . évben, 1969-ben határozottabban ér­vényesültek az új módszerek előnyei és hátrányai is. Ügy tűnik, hogy az eredmények ritkábban kerülnek szóba. Pedig nem kis ügyekről van szó. (Meggyorsult például a mezőgazdasági termelés, s vele együtt a nemzeti jöve­delem növekedése. Több mint másfél évtized után egyen­súlyba került az ország kül­kereskedelmi, fizetési mérle­ge. (Viszont gyakrabban ke­rülnek terítékre a reform nyomán mutatkozó hibák. Sűrűn ismétlődő beszédtéma, hogy mérséklődött az ipari termelés és termelékenység növekedési üteme. Széles ré­tegeket közvetlenül érintett, hogy számos, fontos termék­ből csökkent az árukínálat, szűkült a választék, emelked­tek az árak a fogyasztási ja­vak piacá.i. Zavarok támad­tak a lakosság tüzelő- és a kohászat kokszellátásában. Kár volna tagadni: az ese­mények menetében időnként váratlan, kiszámíthatatlan fordulatok adódtak. Többen ezért a spontán elemek gya­rapodását, a tervszerűség gyengülését látják a reform­ban. Valójában szó sincs er­ről. Máris bebizonyosodott, hogy a központi tervezés párosítása a piaci mechaniz­mussal növeli a tervszerű irányítás hatékonyságát. De a jelenlegi átmeneti időszak­ban óhatatlanul adódhatnak váratlan helyzetek, előre ki nem számítható gazdasági fo­lyamatok. Mint minden mély­reható, átfogó reform, úgy a megreformált gazdasági me­chanizmus is begyakorlást, kíván. IDŐBE TELIK, amíg a vállalatok és az állami irá ' nyitó szervek helyzete, fel­adata, munkamódszere pon­tosan kialakul az új irányí­tási rendszerben. A vállala­tok például megtanulják az Ónálló tervezést és a piacku­tatást. tisztázhatják fejleszté­si irányaikat, jövőbeni pro­fil j iva t, megszilárdíthatják egymás közötti termelési és kooperációs kapcsolataikat ebben az átalakulási idő­szakban. Mindednek elen­gedhetetlen feltétele az új, közvetett irányítási módsze­rek hatásának érvényesülése, a gazdasági szabályozó- rendszer főbb Elemeinek a szükséges finomításokkal tör­ténő véglegesítése. Hogy az átállás és a Véle járó bizony­talansági tényezők pontosan mennyi időt igényelnek, ezt nehéz megmondani. Ez raj­tunk, igényességünktől, az általunk diktált ütemtől is függ. Az idei, az 1970. év még minden bizonnyal en­nek az átrendeződésnek je­gyében telik el. És remél­hetőleg a negyedik ötéves tervet, az 1971. esztendőt mar kiforrottabb módszerekkel, kialakultabb viszonyok kö­zött kezdhetjük. A reform módszereinek vi­szonylagos begyakorlása azonban a népgazdaság bel­ső átrendeződésének, Inten­zív fejlesztésének csupán kezdetét, feltételét, kiinduló­pontját jelenti, nem pedig betetőzését. Olyan viszonyok kialakulására számítunk, amelyben meggyorsul a mű­szaki fejlődés, s bizonyos termékek 3—4 év alatt tel­jesen kicserélődnek. A tartó­san veszteséges cikkek gyár­tása megszűnik, olcsóbban szerezzük majd be őket, im­portból. Fokozódik az ideha­za és külföldön egyaránt ke­resett és gazdaságosan érté­kesíthető termékek előállítá­sa. A gazdasági hatékonyság növelésének lényeges ténye­zőjévé válik a termelés szer­kezetének gyorsuló ütemű gyökeres átalakulása. A TERMELÉS STRUKTÚ­RAVÁLTOZÁSA már elkez­dődött. Mindenekelőtt a kor­szerűtlen, a gazdaságtalan, a kevéssé keresett cikkek gyár­tása csökkent. Alapjában vé­ve ezért mérséklődött az ipa­ri termelés növekedése is. De a korszerű, gazdaságos és ke­resett cikkek gyártásának növelése gyakori esetben már hosszabb időt: műszaki fejlesztést, kapacitásbővítést igényel. A reform kapcsán mind­untalan szóba kerülnek az iménti hatékonysági felada­tok, szerkezeti változások. Tulajdonképpen mit is ér­tünk ezen? Népgazdasági mé­retekben a termelés, vállala­ti szinten pedig a gyártmány­összetétel változásairól be­szélhetünk. Ami a népgazda­sági szintű folyamatokat il­leti, a várható változások egy része többé-kevésbé már tisztázódott. Közéjük tarto­zik például a szénhidrogé­nek (kőolaj és földgáz) fel­használási arányának növe­kedése-. a szén rovására. Vagy például a vegyipar gyors fejlődése: a műanya­gok térhódítása, a nitrogén­műtrágya-gyártás növelése. Azt is ismerjük, hogy a ha­zai bauxitvagyon jobb hasz­nosítása végett gyorsan fej­lesztjük — egyebek közt szovjet kooperáció segítségé­vel — a hazai alumínium- ipart. A VÁLTOZÁSOK vala­mennyi irányát — különösen a vállalatok profilmozgásait — pontosan, részletekbe me­nően nerh ismerhetjük előre. A műszaki fejlődés gyártmá­nyonként különböző iránya, a kereslet változása, s ezzel együtt a számtalan kompo­nensből összetevődő hazai adottságaink, a vállalatok fel- készültségének alakulása a központi tervezés számára gyakran megválaszolhatat­lan kérdések maradnak. Egyebek közt ezért is szük­séges tervgazdaságunkba a piaci módszereket kellő ér­zékkel és következetességgel alkalmazni. A piac és a terv kapcsolatában azonban ez utóbbi játssza a meghatározó szerepet. Csak így lehetett a piac egyes negatív jelensé­geit elhárítanunk, a ter­melés nagyobb zavarók­tól mentes folyamatossá­gát fenntartanunk. Azok a spontán és váratlan elemek, amelyek mégis jelentkeztek, vagy esetleg még ezután' je­lentkezhetnek az átmeneti időszak sajátosságaiból, a gyakorlat hiányából és nem a reform lényegéből követ­keznek. K. J. A nagycserkeszl Kossuth Tsz szerelői Pogácsás János, Bálint János és Sipos József házilag készített nagy telje­sítményű műtrágyaszórót szerel az UE—28-as erőgépre. E munkagéppel naponta 30—35 holdra szórhatják ki a műtrágyát. Hammel József felv. Á mi tudósaink Egy intézet, amely fenntartja magát — Februárban burgonyák)állítás és tanácskozás — Elkészüllek a programok „A homokkisérleti”. így hívják Nyíregyházán a me­zőgazdasági tudományunk megyei fellegvárát. így mondja az újságíró is, a gépkocsivezetőnek. 1970 ja-' nuár elsejétől az intézet ne­ve „Agrotechnikai Kutató Intézet". Uj központi kuta­tási feladatai pedig: a bur­gonyatermesztés technikájá­nak komplex fejlesztése, va­lamint egyes fajták nemesí­tése, a dohány nemesítése és termesztésének komplex ku­tatása, végül a napraforgó­termesztés technikájának koz-szerűsítése. A munka is a régi mederben folyik? — ez volt az első kérdésünk dr. Klenczner Imréhez, az inté­zet igazgatójához. Munkával bizonyítani A burgonyakutatás terve már elkészült, még január­ban benyújtják elfogadásra. Igaz, ez már a harmadik fo­galmazás, dehát az egész burgonyakérdés bizonyos át­meneti állapotban van. Vita is volt A negyedik ötéves terv koncepciója a szabolcsi kutatókat igazolta, az egész országban túlnyomórészt a két rózsafajtát, a kisvárdait és a gülbabát termesztik ez­után is. Ugyancsak elkészült a do­hánykutatás távlati terve 1975-ig. Ebben részt vett a volt témagazda Kertészeti Kutató Intézet és a többi ér­dekelt szervvel együtt ter­mészetesen a dohányipar. Főleg a növényvédelem te­rén tűztek ki fontos kuta­tásokat. Napraforgóról szólva, még meg kellene találni azt a (fajtát,' r sfmelyik .■ a ' ' nyírségi homokon jól érzi magát. Ta- Í£tő° á- kisi'árőáh1 lesz á®. Nem biztos. Mindenesetre Zohány Irmának, a traktoroslányból lett kitűnő tudós nőnek lesz képzettségéhez illő feladata a napraforgó-kutatásban. A három növény közül kettő tipikusan szabolcsi. Mi vagyunk a „krumpli hazá­ja”, az - ország dohánytermé­sének pedig 52 százaléka me­gyénkben terem. Helyes, hogy a kutatást is ide csoporto­sítjuk. Egy kényes kérdésre ke­restem a választ igazgató és beosztottak, tudósok és al­kalmazottak között: azt sze­rettem volna megtudni, mi az érzésük: a tudományos átszervezés után nőtt, vagy csökkent a rangja az intézet­nek. Elvettek feladataik nagyságából vagy adtak hoz­zá? Valamennyien egyértelmű­en azt mondják, hogy erre r a kérdési-e így nem lehet válaszolni. A tudományos munka rangját ugyanis nem elsősorban a ki >tt célok szabják meg, hanem a célok megközelítése, vagyis maga a valóban elvégzett munka, így hát az intézet új neve alatt végzett együttes mun­kája dönti majd el, hogy nö­vekedtek rangban vagy nem. Egy dolog mindenesetre megfigyelhető. Éppen a fent említett kiélezett helyzet azt eredményezte, hogy , megnö­vekedett a tudományos dol­gozók lelkessége. Jó az in­tézet - laboratóriumaiban és munkahelyein a közérzet, még több külföldi vendéget várnak mint regebbén, ké­szül a kutatók utazást ta­pasztalatcsere-terve is. A tudományos dolgozatok szá­ma is növekszik. Éppen most jelentették be a kisvárdaiak, hogy négy kész publikálható dolgozatuk van, ezenkívül nyolc újabb készül. Bukai József, aki épp most védte meg kandidátusi dolgozatát,^ hazaugrott egy kis vakbél- műtétre, aztán visszament Moszkvába feleségéhez „te­lelni”, de január második felében teljes erővel bele­kezd tudományos munkájába és a közéletbe, (ö az intézet párttitkára is.) Új burgonya­tárolók Elkészült annak a hat be­mutatónak a terve is, me­lyekkel ifién akarják is­mertetni a- kutatómunka eredményeit a mezőgazdasá­gi nagyüzemekkel. A nyír­egyházi intézet híres arról, hogy jó kapcsolatokat tart az üzemekkel.; . Rendszeres kiadványaik közül éppen most készült' n^ötiídábu' a" következő szám, melyben a . tudomány ürémileg is hasz­nosítható eredményeit ismer­tetik. Éppen most kezdemé­nyezték a megyei műszaki fejlesztési bizottságnál, bőgj' adjanak ki egy rendszeresen megjelenő folyóiratot, mely­ben minden szakember szá­mára hozzáférhetően közöl­jék a tudományos munka — nemcsak a mezőgazdasági — eredményeit. Ha ez sokáig húzódik, már elhatározták, hogy az eddig gépelve és csak az irányító szervekkel közölt tudományos publiká­ciókat valamilyen színvona­las nyomdai formában, kö­rülbelül hatszáz példányban eljuttatják az üzemekhez, termelőszövetkezetekhez és állami gazdaságok szakem­bereihez is. Az intézet legfontosabb „Mérni a mérhetetlen..."’ Ez a sor visszhangzik az emberben, amikor elköszön Ambró Ilona nyugdíjas ta­nítónőtől Mák utca 4. sz. alatti szoba-konyhás lakásá­ban. Az ismerősöknek Ilon; néni. a Kossuth-díjas. Hús; évig tanította betűvetésre, eletszeretetre a nyíregyház: tanyavilág, a Kálmánháza— Nagylapos tanya gyerekeit. Közben elment az élet java még arra sem jutott ideje hogy társat keressen magá­nak. De soha nem érezte o hogy egyedül lenne. Mindig gyerekek, szülők vették kö­rül. A felvidéki erdész lá­nya, egyetlen boldogságot is­mert, a hivatás, a tanítás folyton megújuló örömét. Kislánykorára szívesen emlékezik. Heten voltak test­vérek. Liptón, a vadregényes hegyvidéken nőtt fel. majd Debrecenbe költözött a csa­lád. itt végezte el a tanító-, képzőt 1927-ben. Sajnos egy súlyos betegség késleltette a diploma megszerzését, de je­lesre sikerült. Sikerült? így akarta, mert pártfogók, ajánlók nélkül indult a taní­tói pályán. Gondoltai, a jeles bizonyítvány legalább egy Jó pont Az akkori élet be­Ilona néni, a Kossuth-díjas bizonyította, hogy milyen kG esi pont önmagában a kivá­ló diploma. Tizenkét évig volt áUás nélkül, házitanítós- kodott. 1939-ben Kálmánháza— lagylaposon megválasztották anítónak. Még most is meg­könnyezi azt a pillanatot, amikor odaállt a kicsik és nagyok, a vászontarisznyás anyai gyerekek elé. Száznál öbb kíváncsi szempár fi­gyelt rá V: lamennyit , el- nditani az életbe,.. Egy szű­kös teremben, egy osztály­ban, könyvek nélkül... Ma már szavakkal nehezen fel­idézhető emlékek. Nem is tudja már a tíz éve nyugdíjas tanítónő mire gondol vissz;; szívesen, a nagv^nzdákk«’ vívott csatákra a i'öldhözra gadi iskolaszolga kenyere ügyében, vagy a sok-sok gye­rekarcra, akik megédesítet­ték a ma gén--át. akik közöli soha sem volt hontalan. Vagy arra amikor az első színdarabot előadatta a gye­rekekkel a felszabadulás után, ő „fűzfapoéta” módján rigmusokba szedte érzéseit? Könyvek még jp ideig nem voltak. Nagylapos, ez a vá­roshoz közel, de a kultúrá­tól oly messze eső tanyai település csaknem 20 évig volt otthona. Itt érték élete nagy élményei. Háború, be­tegség, ellenforradalom... Fájdalmas emléke az 1956 november végi este, amikor puskalövés zúzta szét a taní­tói lakás ablakát. Forrtak az indulatok, forrot a bor is. Ki tudja, ki és miért tette. Soha nem derült ki. Talán a Kossuth-díj miatt? Néhány mindenre kapható izgága ember mondott olyasmit, hogy a .tanítónő biztosan kommunista, ezért kapta a magas kitüntetést.. És nem tetszett, hogy nem tanította a gyerekeket imádkozni... Ambró Ilona nem volt kommunista soha, Kossuth- dí.ját 1955. március 15-én ki­emelkedő tanvai tanítói munkásságáért kapta. Or­szággyűlési képviselőnek is megválasztották. 1958-tól 1963-ig járta a tanyavilágot, a kis településeket, hogy fel­jegyezze es továbbítsa az ügyes-bájos gondokat. Nem csak képviselője volt a ta­nyasiaknak. hanem jó barát is, aki nem formaságból hallgatja meg az apró örö­möket és gondokat, hanem önmaga iránti igényből. Nem vártak csodákat tőle a vá­lasztópolgárok, tudták, sok mind“n van. amit nem lehet egyből megoldani. De jól­esett hogy volt kinek meg­mondani, volt aki meghall gassa őket... önkéntelenül kívánkozik a kérdés: van-e aki meghall­gassa a már egy évtizede nyugdíjas tanítónőt? Volt tanítványai közül so­kan felkeresik, olykor a pe­dagógusnapon egy-egy cso­kor virág is jut Ilona néni­nek. Az utóbbi években már kevesebb a vendég. Egyedül él a Mák utcai kis házré­szében. És mégsem egyedül. Ambró Ilona ugyan hivatá­sának áldozta boldogsága egy részét, nem ment férj­hez, de felnevelt és lányává fogadott egy vasutasárvát. Margitkát. S néhány éve a nevelt lánya — aki közben férjhez ment. két gyerekük is van — folytatja a ..nagy­mama” tanyai misszióját. Felsőbadurban tanít a férjé­vel, ahol az idős tanítónő pedagógusi pályafutásának utolsó két évét töltötte, s nyugdíjba vonult. Velük, a fiatalokkal is lakhatna a felsőbaduri két­szobás nevelői szolgálati la­kásban. De nem akarja za­varni őket. Ha még egy pi­ci szoba lenne, hogy ne szo­ruljanak a gyerekek. Külön­ben beteges is, a városban közelebb elérni az orvost, a gyógyszertárat. Ezért vette meg a Kossuth-díjjal járó pénzből és az összerakott nyugdíjakból a bújtosi szo­ba-konyhás házrészt. Sajnos a ház vizes, salétromos; hi­deg. a falak repedeznek, a tűzfal már egvszer ledőlt. Minden fillérjét rákölti és tappsztsatia a falai, a szét­ömlő kályhát. öreg napjaira ő vár egy kis gondoskodást a társada­lomtól. Nincsenek nagy igé­nyei, már egy szövetkezeti garzonnal is derűsebbé lehet­ne változtatni napjait. Páll Géza bemutatójának azonban, a- február 2(J-an, a fő\.. jí Techni/ta Házáoan nyíló bur­gonyakiállítás lesz, mt.Jyn.ík harmadát a szabolcsiak ad­ják. Ezzel egyidőben lesz a „burgonya-tanácskozás", melynek szintén szer. élt legalább a ..harmadát'' érni, mondani va* óikkal. Milyen urdekes do) gut at lathat az < rdek.ődö a Tech­nika Házában február 20- án? Ott le z például dr. Bo­rús Józsefnek, Teichrnann Vilmos egykori tanítványá­nak egész különleges bur­gonyatárolója. A burgo a tárolása régi probléma és mindeddig megoldatlan. A nagy költséggel, hárommilli­óért épült százvagonos bal- kányi burgonyatároiót ugyanis nem lehet megol­dásnak tekinteni drág'xága miatt. Borús József úgy ol­dotta meg egy ötvenvagonus korszerű burgonyatároló megépítését, hogy az egész nem kerül többe, mint öt­ven vagon burgonya első íz­bem tárolása eddig. Huszonöt vagon burgonya egyetlen halomban van és szalmabálákkal, valamint fóliákkal takarják be. Egy központi épületből levegőt fújnak alá, így szellőztetik. A megoldás bevált, már ter­jed, egy maketten szeretnék bemutatni. Nyugat-európai mintára azt javasolják a kereskede­lemnek, hogy különféle szí­nű műanyag zacskókba cso­magolva árusítsák a külön­féle fajtákat. így „márkás” volna, hitele a vásárlónál és tetszetős, mosott, tiszta külsejével ízlésesebb is vol­na.! Nincs púrJi uzaniosság Az üzemekhez, a termelés­hez való közelséget talán ez bizonyítja a legélénkebben — a nyíregyházi kutatóinté­zet egyik olyan tudományos bázis, amely jóformán a sa­ját erejéből tgrtja fenn ma­gát. Ilyen módon már évek óta abban a szellemben dol­gozik, amit az új gazdaság- irányítás szellemében hozott miniszteri állásfoglalás elő­ír. Elegendő két szám egy­bevetése ennek bizonyításá­ra. Az intézet jelenlegi költ­ségvetése, — vagyis kutatá­si és fenntartási költségei — a portás fizetésétől a külföl­di utakig, hétmillió és öt­vennégyezer forint. Viszont évi bevétele a különféle sa­ját vagy bérelt földjein ter­melt elit vetőmagokból és egyéb feladatokból (vízren­dezési tervek távlati fejlesz­tési tervek . készítése, vagy azokban részvétel) kereken hétmillió forint. Valahogyan úgy lehetne összefoglalni a nyüzsgő éle­tű és erőteljes tempójú mun­kát végző intézetben tett látogatásunk benyomásait, hogy az új tudománypoliti­kai koncepció szerint zár­tabb, fegyelmezettebb szer­vezetbe tömörültek a tudo­mány műveíői. Abbamarad­tak mindenütt a párhuzamos kutatások. Ami már meg­van, bárhol a világon, azt meghonosítani Igyekeznek hazai viszonyokhoz alkal­mazkodva. Bizonyos „szent elégedetlenség” természete­sen mindig van a kutatók­ban, épp úgy, mint a mű­vészekben. De ez részben ön­maguk felé irányul abban a küzdelemben, hogy minél jobbat szeretnének adni a mezőgazdaságnak. Valaho­gyan, félig tréfásan, de nem is minden komolyság nélkül úgy fogalmaznám meg vég­ső tapasztalatomat az év eleii látogatásról, hogy az eddig meglehetősen „egyéni” tudós most lép be a „közös­be”, természetesen nem je­lentéktelen — és nem is haszontalan — ..háztáji’’ fe- vékenység megőrzésével Gesztelyi Nagy Zoli au

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents