Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-11 / 287. szám

S. oldal KELET-MAGYARORSZÄO tÖd9. deco«Aer fC (Foiytetás m L oMstrét) I tatra ra kiterjeszthető-«. Ugyancsak bejelentette a pénzügyminiszter, hogy a nyugdíjasok reáljövedelmé­nek állandósítása érdekében 1971-től évente 2 százalékkal emelik a nyugdíjakat, a költ­ségvetési szerveknél dolgo­zok béréhez hasonlóan. A kulturális és egészség- ügyi fejlesztés terveiről szól­ván részletesebben foglalko­zott a miniszter a kórházi el­látás javítására tett intézke­désekről és az ezzel kapcso­latos beruházások nehézsé­geiről. Egyébként ezzel fog­lalkozott Reszegi Ferenc kép­viselő is felszólalásában, mondván, hogy a kórházbe­ruházásokat előkészítő szak­embereknek állandóan együtt kellene dolgozniok, a kulturá­lis területen működőkhöz hasonlóan, mert ez lényege­sen növelné az e célra fordí­tott összegek eredményes fel- használását. Befejezésül még az irányítási módszerek idő­szerű problémáiról szólt a pénzügyminiszter és hang­súlyozta, hogy a szükséges változtatásokról időben tájé­koztatni fogják a vállalato­kat Ám az Intézkedések csak akkor lesznek érvénye­sek, eredményesek, ha a vál­lalati vezetés is határozottab- bá, kezdeményezőbbé vélik, szigorúbban megkövetelik a munkafegyelmet és jobban megbecsülik az értékes mun­katársakat, szakembereket. A képviselők a miniszter tömör, sok fontos adatot, tényt felsorakoztató jelentős intézkedéseket bejelentő és mindvégig a lényegre törő expozéját tetszéssel fogadták. Szviridov Ivánné Szabolcs-Szatmár megyei képviselő felszólalása Elöljáróban a képviselő el­fogadta az 1970. évi állami költségvetést, azt arányai­ban jónak minősítette, mert — mint mondta — helyesen irányozza elő a jövő évi terv megvalósításához szük­séges pénzügyi eszközöket. A költségvetés megfelel azok­nak a feladatoknak a meg­oldásához, amelyek a IX. pártkongresszus határozatá­ból 1970-ben esedékesek. — Tájékoztatásul el­mondhatom — folytatta Szviridov Ivánné —, hogy választóim, egész megyénk dolgozói, mint minden alka­lommal, most is nagy érdek­lődéssel figyelik az állami költségvetésre vonatkozó or­szággyűlési vitát, érdeklő­déssel várják az országgyű­lés határozatait. Az érdeklő­dés bizalommal párosul, hi­szen a dolgozók eddig is ta­pasztalhatták, hogy pártunk és kormányunk a rendelke­zésre álló anyagi eszközöket nagy felelősséggel használja fel a társadalmi és gazdasá­gi fejlődés, az életszínvonal állandó növelése érdekében. Szabolcs-Szatmár megye dol­gozói nagyra értékelik a párt és a kormány eddigi intéz­kedéseit a mezőgazdaság fej­lesztésére, továbbfejleszté­sére, a termelőszövetkezetek megszilárdítására. Ezen in­tézkedések között olyanokra gondolunk, mint egyes me­zőgazdasági termékek árá­nak rendezése, vagy a kü­lönböző állami támogatások a tsz-ek gazdasági önállósá­gának segítésére. A továbbiakban több ja­vaslatot terjesztett az or­szággyűlés elé a képviselő. A szarvasmarha- és a ser­téstenyésztés előirányzatá­nak fejlesztése kapcsán el­mondta, hogy a termelőszö­vetkezetek 1969-ben a szarvasmarhatelepek épí­téséhez 70 százalékos ártá­mogatásra számíthattak. En­nek tudatában sok helyütt el­határozták, hogy megterem­tik a korszerű állattenyész­tés feltételeit. Ehhez hitelre van szükség. — A hitelkérés — fejte­gette Szviridov Ivánné — sok időt igénybe vevő, műsza­ki előkészületek után tör­ténhet. A legnagyobb sajná­latra, nyilvános miniszteri rendelet megjelenése nélkül olyan belső intézkedésekről értesültünk — mondta —, hogy a folyamatban lévő, de a bank részéről még jóvá nem hagyott hitelkérelmek már nem élvezhetik a 70 szá- z kos ártámogatást. Húsz- százalékos dotációcsökken­téstől kell tartaniuk a ter­melőszövetkezeteknek. Ért­hető, hogy ezt nemtetszéssel fogadták, s ha valóban így lenne, csalódás érné a tsz- eket. Mert eddig úgy tudták, hogy 1969-re is vonatkozik a dotáció. Amire különben an­nál is inkább szükségük van, mert a megyében az ístállóellátottság a minimá­lis igényeknek sem felel meg, sürgető teendő a kor­szerű istállók építése. — Azért foglalkozom e problémával az országgyűlés fórumán, mert nem egy olyan termelőszövetkeze­tünk van, amely éppen az ál­lattenyésztés fejlesztésében látja megszilárdulásának fő útját. Gondolok például a beregszatmári részre, ahol a tsz-ek nagy része gyenge. Eddig nem volt alkalma hasznosítani az állami ártá­mogatást az emlttett vonat­kozásban, saját eszközökkel sem rendelkeztek — ma sem rendelkeznek — ezek a tsz-ek. Most viszont számos társulás alakulása van fo­lyamatban, s ezek minden­képpen számítottak arra, hogy ebben az évben még hasznosítani tudják a 70 szá­zalékos ártámogatást. Kérem, hogy ez év teljes egészére adják meg az illetékesek ezt a szóban forgó mértékű tá­mogatást. — Javaslom, hogy az úgy­nevezett koncentrált állat­tartó telepeket az állami építőipar kiemelt beruházás­ként kezelje, az építési idő­ket normákkal szabályozza. A megvalósítható építmé­nyek tervvariációit bocsássák az érdekelt mezőgazdasági üzemek rendelkezésére, s a tervvariációk elkészítői az eddiginél olcsóbb — egyben korszerű és a célnak megfe­lelő — megoldásokra töre­kedjenek. Elmondta a képviselő, hogy Szabolcs-Szatmár me­gyében 1975-ig mintegy 13 ezer vagon hűtőtároló kapa­citást kell létesíteni. Ebből a termelőszövetkezetekre jutó hányad 7000, az állami gaz­daságokra 4000 és a keres­kedelemre megint csak 7000 vagon tárolótér jut 'A me­gye vonatkozásában a gaz­daságok műszaki fejlesztésé­nek új ágazatáról van szó. Helyeselte a felszólaló az ilyen beruházások hitelpoli­tikai vonatkozását mai ár- támogatási gyakorlatát Az ártámogatás jelenlegi mérté­kének „tartósítását” szorgal­mazta a felszólaló, hozzáté­ve: népgazdasági érdek is, hogy a már meglevő gyü­mölcsösökhöz megfelelő hű­tőtározó kapacitás csatlakoz­zék. A felszólalás fgy folytató­dott: — Megyénk dolgozóinak az eddiginél kedvezőbb fog­lalkoztatottsága, a ma még alacsony szintű jövedelmük növelése egyaránt igényli, hogy a mostaninál lényege­sen szélesebb körre kiter­jesszük a mezőgazdasági üze­mek úgynevezett kiegészítő tevékenységét. Azonban az ilyen törekvéseknek sok eset­ben akadálya a tőkeszegény­ség. A kiegészítő tevékeny­ségek továbbfejlesztésére az állami ártámogatást az eddi­ginél differenciáltabban kellene alkalmazni, különös figyelemmel az élelmiszer- ipari területen kifejtendő te­vékenységre. — Folyamatban van me­gyénkben a Kraszna—Sza­mos közén az Ecsedi-láp tér­ségének komplex meliorációs munkálata, s ezenkívül — egyedi tervek alapján — kü­lönböző nyírségi területeken is megkezdődtek a homokja­vítási, illetőleg homokróná- zási munkálatok. Az eddig rendelkezésre bocsátott anyagiakból azonban nem tudtuk kielégíteni az üze­mek igényeit. A következő években — különösen a ne­gyedik ötéves terv idősza­kában — a kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságok javítá­sára a talajjavítás gyorsítá­sára lesz szükség. Kémiai talajjavítások esetében a költségek jelenleg biztosított ötvenszázalékos állami tá­mogatása kevésnek bizonyul, ezért kérjük, hogy ezt a tá­mogatást 70—80 százalékra emeljék. A talajjavítással kapcsola­tos móndandóját a képviselő így foglalta össze: — A Sza­bolcs-Szatmár megyének ta­lajjavításra eddig adott ál­lami dotációt emeljék fel körülbelül dupla összegre. Következő témaként a ter­melőszövetkezetek állóesz­köz-állományáról beszélt. | Gondot okoz a gépállomány elöregedése. A géppark kor­szerűsítésére, illetve bővíté­sére a negyedik ötéves terv időszakában a tsz-ek* sokaso­dó összeget akarnak költeni. Ehhez a törekvésükhöz hi­telpolitikai segítségre számí­tanak. Ugyanakkor gyakor­lati tapasztalataik alapján kérik, hogy a meglehetősen magas — például a betaka­rítógépeknél igen borsos — gépárakat az illetékesek vizsgálják felül, s a lehető­ség szerint csökkentsék. Más­képpen a mostoha termelési adottságú, gyenge termelő- szövetkezetek képtelenek gé­pekhez jutni. A munkagé­pek típusainak és minőségé­nek problémáit említette meg még a felszólaló, kitér­ve arra, hogy a típusok gya­kori változtatgatása nem vá­lik a gazdálkodás előnyére. Felszólalását így fejezte be Szviridov Ivánné: — Megígérhetjük az or­szággyűlés fórumán, hogy a mezőgazdaságban dolgozók becsületes munkával a to­vábbiakban is rászolgálnak majd az olyan segítségekre, amelyeket az államtól ed­dig kaptak és a jövőben is várnak. A tőlünk telhetőén igyekszünk az új gazdaság- irányítási rendszer nyújtotta lehetőségeket jól kihasználni, munkálkodni a mezőgazda- sági termelés továbbfejlesz­tésén, ami fontos tényezője az életszínvonal javításának is. Külpolitikai összefoglaló 01! Nixon garázsbej ár aíon át érkezett i „Az utolsó negyedóra“ Isi! Nyomás és ellennyomás Athén ügyében Nixon elnök legutóbbi be­szédének még élénk vissz­hangja van mind az Egye­sült Államokban, mind kül­földön. E visszhanghoz tar­tozik az a nagyszabású, több ezer fő részvételével lezajlott tüntetés, amely New York­ban, a Waldorf-Astoria-szál- ló előtt az oda érkező elnö­köt köszöntötte, Nixon az országos rugby szövetség díszvacsorájára érkezett Wa­shingtonból New Yorkba. A Waldorf-Astoriába azon­ban az USA elnöke — nem a főbejáraton ment be. A tüntetők miatt ezt nem tar­tották tanácsosnak. Nixon a garázsbejáratot választotta, miközben a főbejárat előtt ilyen táblákat emeltek a marisba, s ilyen jelszavakat kiáltoztak a tüntetők: ..Egyesült Államok. távozz Vietnamból!'’. ..A vietcong győzni fog!”. ..Azonnal hoz­zátok haza katonáinkat!”. A külföldi visszhangot szemlélve, különösen érdekes a párizsi Les Echos című lap kommentárja, lévén ez az újság igazán távol min­denféle baloldali gondolattól. Mégis, még a Les Echos is azt írja, hogy az amerikai elnök újabb javaslata tu­lajdonképpen „az utolsó ne­gyedóra”. (Mármint az USA- nak Vietnam elleni háború­jában.) Érdekes lesz meg­tudni. írja a francia újság, vajon miképpen reagál majd ezúttal az a „hallgatag több­ség”. amelyre november 3-i beszédében Nixon hivatko­zott, elfogadja-e az ameri­kai közvélemény Nixonnak ezeket a mind a határidőket, mind a tartalmat tekintve üres Ígéreteit? A világsajtó egyéb kom­mentárjai közül emeljük ki még a zágrábi Vjesnik meg­állapítását: „Nixon legutób­bi nyilatkozata szétoszlatott minden illúziót ateldntetben, mintha az Egyesült Államok politikája pozitív irányú volna.” Ezekben a napokban dönt az Európa Tanács nevű szer­vezet arról, megtűri-e to­vábbra is tagsága körében, vagy kizária a fasiszta junta vezette Görögországot? A görög parlament 31 képvi­selője levelet intézett az amerikai szenátus külügyi bizottságához, ebben megál­lapítja, hogy Papadopulosz rezsimjét az USA kormánya tartja hatalmon és leszöge­zi. hogy a jelenlegi rendszert az egész görög nép ellenzi. „A görög nép reméli. a* Európa Tanács 18 külügymi­nisztere pénteken és szom­baton Görögország felfüg­gesztése mellett szavaz” —■ írja a levél. Ezt reméli a világ haladó közvéleménye is. Az éber fi­gyelmet azonban •'em kerül­heti el a je’erleg Európában tartózkodó Rogers amerikai külügyminiszter tevékenysé­ge. Papandreu a stockholmi száműzetésben élő volt gö­rög miniszterelnök Rómában sajtókonferencián közöltét Pocers nyomást gyakorol a nvugat-eurónai korroé^vokra. hogy szavazzanak cmrö«n-- s^ágoak az Európa Tanács­ból való kizárása ellen. Üliamcsinvkísérlet Líbiában Tripoli (MTI): Líbiában katonatisztek egy csoportja és a kormány né­hány tagja kísérletet tett a forradalmi rendszer megdön­tésére, de próbálkozásukat szétzúszták — jelentette szerdán este a líbiai rádió. A forradalmi parancsnokság tanácsa, az ország vezető szerve közleményében „áru­lóknak” nevezte az összees­küvőket. akik a pucosot de­cember 7-én akarták végre­hajtani. Valamennyi össze­esküvőt letartóztatták. A közleményből kitűnik, hogy a szervezkedésben részt vett személyekben az új forradalmi rezsim megbí­zott. Az El Kadhafi vezette ha­ladó csoport szeptember 1-én került hatalomra. Trónfosz­tottnak nyilvánította a ki­rályt és Líbiát Arab Szocia­lista Köztársasággá nyilvá­nította. A nemzetközi po­rondon az izraeli agresszió ellen harcoló arab testvéror­szágok oldalán szállt síkra. Ezekben a napokban a for­radalmi rezsim Angliával tárgyal a brit katonai egysé­geknek Libia területéről tör­ténő kivonásáról es az an­gol bázisok felszámolásáról. Egyszersmind figyelmez­tette az Egy-sül* Államokat, hogy követeli az amerikai­ak Wheelus légitámaszpont­jának kiürítését is Gerencsér Miklós: % 13. ILLÉS. A PARATLA'n I. A haverok semmit nem változtak. Hála a tekinté­lyemnek, ma is az én pénze­men fognak berúgni. Úgy, úgy, fiúk, kevés a tizenhat üveg homoki fehér, kínozzá­tok csak a süket Szitát, hadd törjön a tenyerére vérhólya­got a dugóhúzó. Köszönöm a jólelkű bizalmatokat. Mindig tudtam, nem hiszitek el ró­lam, hogy hitványságból disz- szidáltam, kacsaeleséget csi­nálnátok abból, aki rám fog­ná, hogy én hoztam be az or­szágba a colorádóbograt, az amerikai szövőlepkét, meg a paralízis vírusát. Igya­tok. Pusztítsátok a pénzemet. Hadd puffadjon meg a má­junk, hadd spóroljon a süket Szita a diófa koporsójára, csak Karola maradjon ki a játékból. Rá többé nem ke­resek. Sikerült vele leszá­molnom Diszeli segítségével. Tudtam, hogy a borbélyok zseniálisak a politikában, mégsem néztem volna ki az üveg szeméből: „A levelet, amiben pénzt kértél, nem kaptam meg, Illés.” Ezt táviratozta a nevem­ben Karolának. Lenyűgöző válasz. Ilyen távirattól szok­tak lúgkövet inni a hűtlen asszonyok. — Illés, telefon! — törte át egy hang a bíborszínű má­morfelhőket. Na tessék. Alig jöttem haza, máris kíváncsi rám az egész város. Mindenki arról faggat, hogyan találtam el az amerikai tábornok szív- gödrét a Balkan Gasthaus- ban. Elég ebből. Kényelmet­len örökké dicsekedni. A leg­jobb lesz mindjárt ridegen kezdeni. — Itt Üllős Fábián segéd­püspök. * — Akkor azonnal jöjj Sop­ronba, és add fel az. utolsó- kenetet. Karola csinált magával va­lamit. Még soha nem lehelte ilyen lélekszorító kedvesség­gel a szavakat. Mindig tud­tam, hogy alapvetően finom lelkűiét, most is tudom, de nem vagyok képes kimutatni iránta igazi érzéseimet — Én most nem érek rá, Karolám. Ide láncol a köte­lesség a Rába-parti csónak­házhoz, ahol egykor a kána- áni mennyegzőt tartottam veled. Ha mindenképpen ra­gaszkodsz az utolsókenethez, hivasd magadhoz Bausz plé­bános urat a Szentháromság plébániáról. Benne megbíz­hatsz, régi barátom, együtt építettünk házi szeszfőzdét az infláció alatt. Tanácsomtól úgy zokog a bukott nő, hogy remegnek a telefonhuzalok kilencven ki­lométer hosszúságban. — Már nem szeretsz, pá­ratlanom?... A halálos ágya­mon fekszem és te gúnyo­lódsz velem?... — Ellenkezőleg. Borzalmas perceket élek át. Rettegek, hogy mégis életben fogsz maradni. Csak nem a távira­tom juttatott a halál torká­ba? — Azt a táviratot még az angyalok között sem fogod megbocsátani... Tehát biztos benne Karola, hogy az angyalok közé fog jutni. Ekkora szerénység iránt nem lehet közömbös az ember. — Hogy kerül a halálos ágyad mellé telefon? — Mert a szolgálati szo­bámban vagyok a Balfi úti szeretetházban. Abban a szo­bában, ahol tornádó dühön­gött értem a szívedben. Ahol megígérted, hogy beülteted a kedvemért datolyapálmával az egész Szaharát. — Akkor még nagyzoló voltam. De miből fogod ki­fizetni a telefonszámlát? — Majd kifizeted a teme­tési költségekkel együtt. Hát nincs benned szánalom?... Nem érdekel, hogy néhány perc múlva hülni kezd a gyönyörű testem ?... A végén még képes lesz bemagyarázni, hogy megszé­pült a végső búcsúra — Minden érdekel drága Karola. Ha már kitellett tő­led arinyi kedvesség, hogy értesítesz az örömhírről, legalább részletezd az ön- gyilkosság módját. Elég éles volt a borotva, amivel fel­vágtad az ereidet? Talán mégsem szabadna ilyen aggodalmaskodónak lennem. Hátha meggondolja magát. Minél tovább beszél­getünk, annál kacérabban cseveg a halálról. — Most, hogy már semmi sem tarthat vissza — vallja meg boldogan — te voltál a legnagyobb élmény az éle­temben. Fekszem itt a gyolcs- ágyban, nézem a fényképe­det, közben ügy eszem a gyógyszert, mint a gyerekek a medvecukrot. — Melyik fényképem van nálad? — Amelyiken egy döglött oroszlánra teszed a lábad és ragyog a fogad a győzelem­től, ahogy rám nevetsz a bes­tia fölött. Legyőztél. Illés. Engem sebeztél halálra a szudáni oroszlánvadászaton... Itt heverek a lábad alatt... Aki nagy útra megy, azt ne fosszuk meg az illúziótól. Egy világ omlana össze Ka­rolában, ha megtudná, hogy azt a híres képet a városli­geti gyorsfényképésznél csi­náltattam 1938-ban, az eucharisztikus világkong­resszus örök emlékére. Mivel e pillanatban mégsem babra megy a játék, jó lesz elő­szedni a tudást, amit még mentősofőr koromban szed­tem magamra. A szakszerű­séggel most sokat segíthetek. — Miféle gyógyszereket nézel te medvecukornak? Hangján már a fagyos vég érződik. — Oly mindegy.. Boldo­gan halok meg... — A csúnya görcsöktől, az őrjítő fájdalmaktól szeretné­lek megkímélni, Karola! Hallgass rám, én szakember vagyok! Milyen gyógyszere­ket sz ipogatsz?! — Én is szakember va­gyok, asszisztensi oklevelet szereztem Vencel főorvos úr mellett. Már lenyeltem öt­ven darab Frenolont, egy marék Polyvitaplexet, több doboz Vegacillint. Most kö­vetkezik a Chlorocid, meg a Coeluramíd. És persze né­zem a fényképedet . Nem vitás, ez az összetétel kizárja a hosszú agóniát. Jobbat én sem ajánlhattam volna. — Egyszerűen remek, amit csinálsz, Karola. De ha nem tekinted s/.őrszálhasogatás- nak, ajánlanék még egy ap­róságot. Muszáj innod né­hány korty tömény szeszt a különböző fogások közt, hogy ne kapj hányingert. A cigarettától pedig óvakodj. Az nagyon felkavarná a gyomrodat és akkor kárba veszne a telefonköltség. — Kérem, a beszélgetés díja már 143 forint — közli a posta. — Folytatják még? Már nem szívesen folyta­tom. Biztosan öreg gyógy­szereket szedett be Karola, különben már halla n kel­lene a hörgését Na végrs. Kezdődik. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents