Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-09 / 285. szám
KELET-MAGYARORS2ÁO IM. éeetar&xsr ft Külpolitikai összefoglaló OH Moszkva és Brüsszel visszhangja OH Rogers rossz kedve OH Újabb „My Lakok« OH A CSKP KB elnökségének Illése A két fontos nemzetközi értekezlet — az elmúlt hét két eseménye — változatlanul élénk visszhangot kelt a világsajtó különböző orgánumainak hasábjain: a szocialista országok moszkvai és a NA- TO-hatalmak brüsszeli értekezlete. Foglalkozik a moszkvai találkozóval a többi között a Pugle című bolgár hetilap hétfői száma: „A szocialista országok kollektiven kidolgozott békés kezdeményezései ma annyira népszerűek Európában, hogy egyenes elutasításuk szinte lehetetlen” — írja a többi közt a szófiai újság. Ezzel foglalkozik a Pravda hétfői száma is, nem csak Moszkvát, de a brüsszeli találkozót is kommentálva. A cikkírók hangsúlyozzák: elvben a tanácskozás egyik résztvevője sem lépett fel nyíltan az összeurópai értekezlet ösz- szehívása ellen. Most változtattak a taktikán azok, akik szívük mélyén ellenzik ezt a konferenciát. A halogatás, a huzavona az eszközük, különböző „előzetes feltételeket” igyekeznek szembeszegezni a konferencia összehívása ellen. Ismeretes, hogy a nyugati szövetségen belül sem Stewart angol, sem Rogers amerikai külügyminiszter nem lelkesedik túlságosan az összeurópai biztonsági értekezlet mielőbbi összehívásáért. Ami Rogerst illeti: Brüsszel után most Párizsban tárgyal a vezető francia politikusokkal. A Combat című párizsi napilap szerint Rogers gondterhelt arccal érkezett Párizsba: kellemetlen hir volt számára az Observer című vasárnapi londoni lap leleplezése. E cikkből ugyanis kiderült,,hogy az USA „NATO-védence”, a görög fasiszta junta-kormány, egy jobboldali olasz összeesküvés megsegítésében aktív szerepet vállalt. Ami pedig tartóssá teszi Rogers rossz kedvét, az a vietnami kérdés. Sam Brown, a moratóriumi bizottság titkára éppen most jelentette be, hogy ebben a hónapban 13-án és 14- én rendezik meg a vietnami háború befejezését követelő újabb, immár 3. moratóriumot és mint hozzáfűzte: „a bizottság egyértelmű döntésre jutott. A harcot mindaddig folytatjuk, amíg bizonyosak nem vagyunk abban, hogy a háborút befejezik”. A moratóriumban részt vevőknek új erőt, érveiknek új muníciót ad a My Lai-i tömegvérengzés esete — és a sorfa napvilágra kerülő újabb és újabb My 1, ni-szerű esetek. Vasárnap például korábban Vietnamban harcolt amerikai katonák Stockholmban egy sajtóértekezleten kijelentették: My Lai mindennapos eset Vietnamban. „Azzal az utasítással küldtek minket a dzsungelek- be, hogy bárkit találunk, férfiakat, nőket, vagy gyermekeket, holtan és darabokban hozzuk őket vissza” — jelentette ki többi között Ray Sansave- ro, volt USA-katona. Mint Prágából jelentette az MTI a CSKP KB elnöksége december 8-án Gustáv Husák első titkár vezetésével ülést tartott. Husák tájékoztatta az elnökséget a testvéri országok párt- és állami vezetőinek december 3—4-én Moszkvában tartott tanácskozásáról. Az elnökség megelégedését fejezte ki az Párizs (UPI}; A Vietcong párizsi politikai képviseletének szóvivője hétfőn fegyverszünetet ajánlott fel az ausztráliai kormánynak arra az esetre, ha kivonja csapatait Dél-Viet- namból. Amennyiben az ausztráliai kormány bejelenti, hogy kivonja 5000 főnyi katonáját — mondta a szóvivő —, úgy a nemzeti fel- szabadítási front parancsnoksága minden bizonnyal ugyanazt az „emberbaráti politikát*’ alkalmazza az ausztráliaiak irányában, mint Havanna (MTI): A kubai forradalmi bíróság ellenforradalmárok perében hirdetett ítéletet szombaton. Egy tíztagú ellenforradalmár csoport máj. 3-án partraszállást kísérelt meg Oriente tartomány Ma- cambo körzetében, a guan- tanamói amerikai támaszpont közelében. A partra szállókat a kubai határőrség és a helybeli parasztok hat napig tartó küzdelemben elfogták, a harcokban három ellenforradalmár életét vesztette. eredmények felett és teljes mértékben jóváhagyta a küldöttség tevékenységét. Az elnökség a továbbiakban az igazságügyi szervek és ügyészségek munkájának hatékonyságát fokozni hivatott intézkedéseket foganatosított. A gazdasági élet gyors konszolidációja érdekében megvitatták azt a törvény- javaslatot, amely lehetővé teszi, hogy gyorsabban és szigorúbban büntessék a rendbontókat, az üzérkedőket, az élősködőkét, a társadalmi és magántulajdon megkárosítóit. A CSKP KB elnöksége végezetül több szervezési és személyi kérdést vitatott meg. a fülöp-szigetiek esetében, hogy biztonságban vonhassák ki csapataikat. A DNFF képviselője ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem hajlandók hasonló engedményeket tenni az országot elhagyó amerikai csapatoknak. A szóvivő követelte, hogy az Egyesült Államok előbb vessen véget agressziójának. Kijelentette, hogy ha az amerikai kormány bejelenti a feltétel nélküli csapatkivonást, azonnal tárgyalások kezdődhetnek az amerikai katonák biztonságának szavatolásáról. A szombaton befejeződött perben négy partra szállót halálra ítéltek; három másikat pedig húsz évig tartó börtönbüntetésre. A halálos ítéleteket végrehajtották. Mint a Juventud Rebelde című lap közli, a per során az ellenforradalmárok vallomást tettek és beismerték, hogy megbízóiktól vasútvonalak, gyárak és egyéb berendezések felrobbantására, cukornádültetvények elpusztítására, villamos veztékek megrongálására kaptak utasítást. A Vietcong fegyverszünetet ajánl AusztráSiának Ellenforradalmáirokat végeztek ki Kukában Jó napot, Mongólia VIII. Lámák, szörnyek, rádiók „Megvetésre méltó és megvetett egyéniség, szégyen isten és ember előtt, utálat szerzetesek és világiak előtt, a lámaizmus főpapjának torzképe. Ha legalább csak titokban inna!... S ha saját tanainak parancsai szerint nőtlenségben kell élnie, legalább elrejtené szeretőit a világ szeme elől” — idézi Sven Hedint. a világhírű svéd utazót Róna-Tas András „Nomádok nyomában” című érdekes etnográfiai tanulmányában. Az utolsó „Bogdo gegenről” van szó, a mongol lámaizmüs utolsó főpapjáról, aki mint uralkodó megszűnt uralkodó lenni a mongol néni forradalom után, de haláláig megtarthatta főpapi méltóságát. Volt szerencsém látni tibeti—kínai stílusban épült félelmetesen szép nvári és eléggé jellegtelen téli palotáját. — mindkettő ma lényegében vallástörténeti múzeum. S volt szerencsém be- leborzongani a lámaizmus vallásának dokumentumaiba. Félelmetes szörnyek, rettenetes — úgynevezett cam- maszkok — fejek. vörös arany, fekete szírekben, három szemmel, vadkan agyarakkal. A szörnyek, a leg- kiüönböznbb fő- és alisten- ség°k. démonok. amelyeket túlvilág) kísérőik, szörnyek. alacsonyabb rendű dé monok táncolnak körül Bármerre néztem, s bármerre nézett az eevkori arát. tikkadt rémülettel kellet) szemlélődnie az embertő' ♦“liesm elvonalknz/n+ott valid, csak szötnvűséfrekre. dé mr>ni fen vptfotéc ökre utaló roiikvinmai láttán. A cam-maszkok mellett rendkívül sok aranyozott Buddha-szobor, színes temp- larnfestmény, ezernyi szertartási eszköz, a többi között egyet állítólag egy tizenhétéves szüzlány combcsontjából faragtak, és emberkoponyából készült csészék. Ma már ez jobbára a múltté. Egyetlen működő lámakolostor van, — Ulánbátorban —, a Gandem, ahol még most is folynak a szertartások, ahová eljárnak imamalmot forgatni. Buddha-szobor előtt az imá- padra roskadni —, inkább már csak az öregebbjei. Volt olyan érzésem, amint ott álltam, kellő tisztelet+el a dúsan cirádázott. s belől relikviákkal, szertartási tárgyakkal és lámákkal szinte nyomasztóan zsúfolt szentély ajtajában. mintha mindez már a lámák számára is idegenforgalmi kuriózum lenne. Lehet, hogy tévedek. De abban nem, how jó szögből rézve. a Buddha csúcsos feidísze. pontosan beleolvad a mongol televízió magasba szökő tornyába. A jurta ahol — szutecaj- ra. tejes teára sromihzva —. sofőrünk megállt, három na. pi járóföldre volt gépkocsival a fővárostól. Jobb módú családé lehetett, mert ajtaja díszesebb volt a szokottnál — Szamba jno — köszöntünk be a jurtába, s már kucorodunk is le, ki, mint jó magam apró székre, ki a földre, a belépés után a bal oldalon, a férfiak oldalán, ahogyan ez illik. S egy két- arasznyj kis kölyök már capiat is a jurta falán függő ióbőrtömlőhöz. megkavar benne valamit, hogy a következő pillanatban régi mongol szokás szerint két kézzel nyújthassa át az ajakba mért és a vendégnek szó nélkül kijáró kumiszt. Nem elfogadni halálos sertés. A jurta velem szemben álló oldala, a nőké. Az asz- szonyi holmik. háztartási eszközök, ruhák. csecsebe csék s száradó, talán a múlt héten vágott, de már csak kevéske maradékát mutató birkahús a iurta váza és vászna között. Középen Ce- tendanba, a jurta tulajdonosának Ulánbátort ismerőse a sarkán fii. és a főlek'? teil deszkán t ész1 át re»tf. A jurta közepén konrlér. a kondérban a faggyúzsírban sül a már feim^télt tészta. A háziasszony kavargatja és szedi ki egy lavór formájú bádogedénybe a kisült tésztát. A jurta előtt még két asszony guggol. Ismét birkát vágtak, a lehető legkevesebb vízzel, egy darab tüdőt járatva ide-oda. a birka beleit tisztítiák. Így csinálták ezt, a tésztát leszámítva évezredek óta. Legyek döngenek, s érezni a száradó téli tüzelő, az összegyűjtött trágya illatát — százkilométerekre nincs ide fa! — lovak nyihognak a közelben és egy álmos teve ordítja ei magát oly keservesen, mintha a birkát siratná. A jurtát azonban már állami -gvár készíti. Ott áll, a valamikori szentély helyén, középen, a beiárattal szemben a telepes világvevő rádió és a házigazda — aki az imént invitált be bennünket, teát főzvén a soha nem látott L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, N. N. Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke és A. N. Koszigin. a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke táviratban mondott köszönetét Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának. L osonczi Pálnak, az. Elnöki Tanács elnökének és Fock Jenőnek, a mongol sofőrnek a szökős vízből, — az állami gazdaság dolgozója. A vendég, a kJ Ulánbátorból jött, egy nép- művészeti háziipari szövetkezetben gyümölcsözted veleszületett ősi tehetségét, — ó, jártam én az elvtársaknál, még 1957-ben. Egy hétig voltam Budapesten, aztán onnan Prágába mentem, majd Bukarestbe. Bőripari delegáció tagja voltam — mondja folyékony orosz nyelven büszkén, miközben megállás nélkül jár a kés a kezében, s ki nem esik — beszéd közben sem —. a cigaretta a szénából. — KijöUem egy kicsit levegőzni. Meg ió kumiszt inul. Kell az embernek mert az a város hiába jé, mé;;h csak rossz — mond ;a megelégedetten. heg; í * t lehe’ még néhány napot, s nem abban a ..rossz levegőid” vá-o:vn. Ulánbátor 1 'vevőjét különben brt rrn-t'-i'- európai város megirigyelhetné. A háziasszony megropog- t.atja a derekát, rágyújt és gondol egyet. Lecsapja a kavaró kanalat, s n; ott ül a Gaz korrnám kereke mögött. Gyújtás, kapcsolás és villámgyorsan ei porzik vagy fél kilométert, hogy aztán visszadöcögjön a jurta elé. — Hú, de régen vezettem már — mondja kicsit szomorúan és kavarja tovább a sülő metéltet, oda ne égjen. a véres hurka megköve. teli, hogy iófajta tészta kerüljön mellé. A kumiszt, a szutecajt megittuk. Búcsúzunk. Nem tartóztatnak, minthogy nem is néztek ki. Aki jön, az jön és marad, amíg marad és különösebb köszönöm nélkül távozik. Eszi, amit a család eszik, nem tarlóik fizetséggel érte. A vendég is lesz egyszer valakinek házigazdája. A televízió, a telepes rádió. az autó. a gyári jurtá nem tűri már a lámaizmus szörnyeit, de békésen megfér az emberi hagyományokkal. s a környezet kény- szerűségével. Gyurisé Géza Következik: Epilógus forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 32. évfordulója alkalmából kifejezett jókívánságokért. A. A. Gromikv, a Szovjetunió külügyminisztere Péter János külügyminiszternek köszönte meg a fenti alkalomból küldött üdvözletét. Szovjet vezetők köszöneté Gerencsér Mik Hős: ft d’bkótd&lw IS. — Azt hazudtam neki, hogv maga a bátyám. Vállalja? — Egy nagy ábrándom dől ezzel romba, de nem bánom. Kárpótlásul szeretnék még meginni legalább öt láda thrákiai vörös bort a boldogságukra. Ne siesse el, Ibolya. Számos estén szeretném minél alaposabban végiggondolni a jövőjét. De Vaszilij Angelov sem volt különb a többi üzletembernél. Rettegett a csődtől, ezért késedelem nélkül megkérte Ibolya kezét. Imára kulcsolta gyűrűs ujjait, így könyörgött, hogy egyezzek bele a házasságba. Kegyeimet azonban túlságosan jó borokkal akarta kiérdemelni. Ibolya segítségével megmagyaráztam neki: — Tudnod kellene, Vaszilij, hogy égy magamfajta hegyi - pásztor nem adhatja akárkihez a húgát. Szigorú erkölcsi törvényeink vannak, ragaszkodni akarunk a hosszú jegyességhez. Apránként elmondasz mindent az előéletedről, mi is a miénkről. Egyik este te vendégelsz meg minket, a másik este mi vendégelünk meg téged, feltéve persze, ha nem tagadod meg tőlünk a hitelt, mint jövendő rokonaidtól. Igen jó hatást tett rá az alaposságom, kijelentette, hogy ilyen magatartásra számított és el fog követni mindent, hogy kiérdemelje Ibolya rokonszenvét. De ha nem vennénk tolakodásnak, legkésőbb tavasszal szeretné megtartani a menyegzőt, mivel úgy képzelte, hogy húsvét táján nászútra indulnának a Kanári-szigetekre. Tervét elfogadhatónak tartottam, hiszen a tavaszi halászidényre én is haza kívántam utazni. Úgy gondoltam, addig el fog tartani a leleményességem a munka- keresésben, nehogy véletlenül állásra találjak. Karola pedig hadd élvezze a szabadságot a börtön falai között, hadd kelessze olyan puffadt- ra a villanykemence, míg ki nem tölti idomaival a cella sarkait. Karolát azonban halálos rettegés tartotta izgalomban. Napról napra rémültebben tapasztalta, hogy alig fér ki a cella ajtaján. Hízékonysá- gáért engem vádolt. — Mikor jutsz már keresethez?! — Most bosszulja meg magát a tudatlanságod. Van is neked fogalmad a munka és a tőke harcáról. Te itt henyélsz a parazitaságban, miközben én nap-nap után farkasszemet nézek a kapitalizmussal. — Attól van minden este borszagod? — Nem kell így kiforgatni a tényeket. A lágerführer minden este megkínál egy pohár borral, amikor haza jövök. Nem tudod véletlenül, mitől ilyen rossz a lelkiismerete? Kérdésemre á kislánnyal kezdett foglalkozni Karola. — Három nap múlva jön a Jézuska —• ígérte a gyermeknek. — Meglátod, milyen kedves lesz majd a Jézuska. Hoz neked ajándékot, meg karácsonyfát. Három nap múlva szemtől szembe láthatta a gyerek a Jézuskát. Akkorát sikoltott, hogy a vér megfagyott az ereimben. Nem tetszett neki a lágerführer, aki stoppolt pofával, vicsorító fogakkal, kesztyűs mancsokkal állt a karácsonyfa mellett. Karola visszaszaladt a cellába a gyerekkel, mielőtt kifejlődött volna a sokk. Gyermekem így sikoltotta világgá, hogy ezt a Jézuskát még a karácsonyfájával együtt sem fogadhatja el mostohaapának. Tiltakozása mégsem odázhatta el a szeretet ünnepét. A lágerführer germán szelídséggel állt a karácsonyfa mellett és viszontszeretetért esdekelve fürkészett ránk perzselt pillái alól. Mi komor magyarok, akik vagy harmincán szorongtunk a lépcsőfeljáróban, áhítva vártuk, hogy mondjon már valami felemelőt. Eleinte halkan beszélt és nálánál halkabban ültette át magyarba szavait egy szomorú, idősebb űr. A lágerführer már rég kiabált, de a szomorú úr továbbra is csendesen fordított : — Azt mondja a parancsnok úr, hogy nekünk, magyaroknak, semmi érzékünk a történelemhez. Ezer év is kevés ahhoz, hogy megtanuljuk a fegyelmet. Inkább a primitív indulatoknak engedelmes!sédünk, mint a katonai zsenialitásnak. Ez nem szerencsés és csak a nagyon éretlen nemzetekre jellemző. Miért, siettük el a dolgot? Miért fogtunk fegyvert, amikor a nyugati civilizáció még nem készült fel a vggső harcra? Kötelességre k lett volna megvárni, amíg a magyaroknál hiva- tottabb nemzetek bontják ki a felsőbbrendű kultúra keresztes lobogóit. Most pedig arra kér bennünket a parancsnok úr, hogy énekeljünk áhitatos karácsonyi énekeket. A sebhelyes kereszteslovagnak igen vulgáris ismeretei lehettek a magyarokról, ellenkező esetben tudhatta volna, hogy közülünk még azok sem hajlandók száraz torokkal énekelni, akiknek véletlenül kútásó volt a védőszentjük. Igaz, néhány meddő vénasszony dúdolni kezdte, hogy „Pásztorok, pásztorok, Betlehembe”, de erről nem a kisézsiai cgyis- tenhivők jutottak eszembe, hanem a Rilla hegység pásztorai, akiktől egyenesen a Balkan Gathausba vezetett a gondolattársítás következő láncszeme. Ám a valóság nem szárnyal olyan sebesen, mint a gondolat. Lévén szenteste, amikor is a hivatalos babona szerint zárva kell tartania minden igazán vallásos intézménynek, csak másnap tehettem tiszteletem a nagylelkű Vaszilij Angelovnál. Én szomjaztam, Ibolya éhezett, így hát összekovácsolta szándékunkat a sorsközösség. Olyannyira, hogy Ibolya még az utcán célozgatott: — Talán mégsem kell me tavaszig várni. Megbosszulja magát a szerencse, ha hosz- szan kacérkodnak vele. Pompás ötlet: lehet-e romantikusabb esemény a Német Szövetségi Köztársaságban, minthogy karácsony első ünnepnapján frigyre lépjen egy bolgár kocsmáros és egy magyar könyvélőlány? Máris násznagynak, őrőmapának, papnak és népes lakodalmaié seregnek éreztem magam egyszemélyben, (Folytatjuk)
