Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
I. december t. kelet-magtaho****» 9 <#MT Keritésversen y Nemcsak asszonysirámok! önkényeskedések sora az űjfehérfói kísérleti gazdaság telepén Az egyik Tisza menti községben ügyem végeztével csak úgy szokásból megkérdeztem a tanácstitkárt; mi éj van náluk. Az kurtán- furcsán így felelt: kerítés- verseny. Látva, hogy nem egészen értem, bővebben kezdett magyarázni. „Itt már kérem nem csinálják, építik a kerítést. Van olyan, aki több követ, cementet használ el hozzá, mint ameny- nyi a háza fundamentumában van. Erre jön a vasrács. Annyi forma, olyan cikomyás változatok — csak nézi az ember, még ilyen is létezik. Pávatollra emlékeztető legyező fonnák és a színek”. Csak idáig jutott a tanácstitkár, mert az amúgy is raadás beszélgetést valaki megzavarta. Nem tudom, ezt dicsekvcjsként, vagy más «élből akarta közölni. Én azóta sok községben, egy kicsit vizsgálóbban neztem ezeket a gyönyörű kerítéseket Több helyen „mögé” is néztem. (Nemcsak a Tisza mentén, a Szamos környékén, de lassan az egész megyében lesznek teljes utcák ez ilyen kerítésekből.) Egyik-másik községben már *zót is váltottam ezekről a „házőrző” csodákról. Mindenütt megegyeztünk abban, hogy szépek, csinosítják a község arculatát. Különösen szépek ezek a nagy gonddal és költséggel épült kerítések, ha a tövében már betonjárda la húzódik. (Olyat k Láttam már, ahol a lakosság gazdag, de a község szegény.) Ez más téma. öröm az ilyen kerítések látványa elsősorban a gazdájának, de öröm mindenkinek, aki még emlékszik (sokan emlékszünk) a 15—30 évvel ezelőtti düledező pe- Mnkokra, kórókerítésekre és kéri teilen udvarokra. Azonban, amikor az ilyen szép kerítések mögé te tekintettem. már nem mindegyikre tudtam egyforma (kömmel nézni. Mi kifogásom lehet? Nem lopták a rávalót. A legtöbbjük gazdája tsz-tag és a szövetkezetben, a háztájiban kemény munkával kereste az árát Márpedig a becsületesen keresett pénzt mindenki arra költi, amire akarja. Különösen örülni kell — százszor jobban kell örülni —, ha valaki a pénzét kerítésre költi, nem pedig kocsmára, vagy kártyára. Ez mind így igaz. Van azonban még olyan pávadíszes kerítés is, ami mögött padlózatlan, földes szobában lakik a gazda. Nem tölt el örömmel, ha az Ilyen utcai verseny — bocsánat a kemény szavakért — kirakat, a szomszédtól le nem maradni gondolkodás a kényelem, az egészséges lakás rovására megy. Tovább- menve: fürdőszoba csak elvétve található a rácsos kerítések mögött. Pedig a 15— 30 ezer forintos kerítés árából egy kis villanymotorral működtethető hidrofor és egy szerényebb kerítés is kitelne Nem csináltam semmiféle számszerű felmérést, így nem tudom, hány helyen nincs televízió ezeknél a házaknál. Akarattal nem írok községnevet, de már olyannal Is találkoztam, ahol még újságot sem járatnak. Ügy hiszem nem tévedek, ha leírom, Jó néhány helyen az „Olvasó népért” mozgalom sem nagyon hatol át ezeken a kerítéseken. Még egyszer leírom, öröm látni azt a gazdagságot — ezt a mi rendszerünk teremtette —, ami még az utcára Is kiér. De teljes csak akkor lenne az örömöm, ha ezt más sorrendben hasznosítanánk. Senkit nem akarok megbántaná, de én nagyon elégedetlen vagyok a Jelenlegi falusi fürdőszobák számával. Csikós Balázs Az asszonyokat, lányokat rendkívül felizgatta a közlés, birtokunkban egy névtelen levél hs van az ügyről. Sértette az önérzetüket. Ha ők néhányan el mertek menni panaszukkal a szakszervezet megyei bizottságához, minek levelet is ü-ogatni. Ráadásul az országos tanácshoz és még hozzá névtelenül — az ő nevükben. Csak akkor nyugodtak meg, amikor elolvasták, a levél tartalma szó szerint egyezik a szóban előadott panaszukról készült jegyzőkönyvvel. El merik ők mondani most már, mi fáj. Nincs értelme tovább a hallgatáisnak. Olyan sérelem érte őket, amit nem hajlandók lenyelni. Az újfehértói kísérleti gazdaság telepén háromszáz szezonmunkás dolgozik, zömmel nők. Többségüket évről évre nyolc hónapra szóló munka- szerződés köti a gazdasághoz. Egy részük időszaki munkás, rövidebb időre szerződnek, az almaszedés és a csomagolás igényel több munkáskezet. Az eset — amiből ez az ügy lett — akkor történt, amikor az egy ik munkacsapat egy reggel a telepvezetőt, Seregi Józsefet kereste: adjon nekik most már más munkát, olyat, amivel könnyebben megkeresik a pénzüket. Ne nekik keLljen mindig a munka nehezebb végét megfogni. Minősíthetetlen bánásmód A telepvezető azonban nem volt a gazdaságban. Amikor megérkezett, kérték, hegy cserélhessenek a másik munkacsapattal Seregi József — amint az asszonyok egyöntetűen vallják — meg sem hallgatta őket. Káromkodni kezdett, nyomdafestéket nem bíró, ocsmány szavakkal küldte el a huszonegynéhány nőt, fiatal lányokat és asszonyokat. Addig sem tgen hallgatták meg őket, ha problémájuk volt, de erre nem voltak elkészülve. S a történtek után elhagyták a telepet., annak ellenére, hogy a telepvezető kijelentette, ha nem veszák fel a munkát, az egész társaságnak kiadja a munkakönyvét. De abban a lelkiállapotban, képtelenek voltok a munkára. Később — mert az elbocsátást azért meggondolták — az asszonyok beszélgettek egymás között a történtekről, egyik másik el is sírta magát. Fiatal brigádvezetőjük. Hegedűs Zoltán előtt is szóba került az eset, aki röviden leintette beosztottjait: maguk mindig csak sírnak, mint a... s itt újra minősíthetetlen, önérzetet sértő jelzők. Ezek után mentek az asszonyok a MEDOSZ megyed bizottságához. Tulajdonképpen ennyi a lényege az ügynek. A többi, amit a helyszíni vizsgálat során a két vezető és az asz- szonyok, lányok elmondtak, csak adalék. Sok kis momentum, amiből szinte törvényszerűen ennek kellett következnie. A nők egybehangzóan és nyílton a szemükbe mondják: soha nem törődtek gondjaikkal, nem sokba nézték őket. Ha kértek valamit, végig sem hallgatták. Kivételeznek. Csak apróságok? Seregi József telepvezető megmondta: öt nem érdekli az egész ügy. Megtörtént, elismeri, hogy gorombán (?!) beszélt a munkásaival, ügy tűnik, számára már nincs jelentősége az esetnek. Pedig abban az időben kemény vádakkal bélyegezte meg a munkacsapatot: sztrájkotoknak, munkamegtogadóknak nevezte őket. Ragaszkodott ahhoz, hogy valamennyit elbocsássák. Tagadja, hogy bármikor is mentek volna hozzá kérésekkel. Különben is az időszakiakkal a kényes, Igényes munkát nem végeztetheti, mert nem értenek hozzá. Ha nem keresnek annyit, amennyire számoltak, otthagyják a telepet Aztán arra hivatkozott, neki nincs Ideje apróságokkal foglalkozni több száz vegem almát kellett exportra szállítania. ö is panaszkodik; becsapták őt a nődolgozók a csomagolásnál és a szedésnél. Cinikus mosollyal hallgatta a kérdéseket, az ellene szóló panaszokat Hegedűs Zoltán brigád vezető, ö is a felelősségteljes munkára hivatkozik. Nincs idő asszonysirómokkal foglalkozni. Az egyik munkásnő rákérdez, s mert tagad, emlékezteti egy sérelmes esetre. Nyeglén szól vissza, valami olyasmit „nem tartozom magának számadással.”. Csak akkor futott ki alóla a magas ló, amikor Nagy Miklós elvtárs, a MSDOSZ megyei bizottságának munkatársa megmagyarázta neki: a dolgozókkal ilyen stílusban nem tárgyalhat, csak addig lehet vezető, míg a dolgozók megbíznak benne. Akikkel az eredményt produkálják Hogy az asszonyoknak volt alapjuk a panaszra, az már a telepvezető és a brigádvezető reagálásaiból is leolvasható volt. De megerősítette ezt Tóth Mihály szb-tag is. Gyakran sirdogáltak az asz- szonyok. Megtörtént, hogy hetekig problémáztak, mert még magyarázatot sem kaptak ügyes-bajos dolgaikra. Ezek most mind terítékre kerültek. Ahogy már ilyenkor lenni szokott, s durva ügy kapcsán a kis sérelmek is eltorzulnak, a véltek is valódinak látszanak. Egy azonban bizonyos, semmi nem indokolja és semmi nem menü az újfehértói kísérleti telep két vezetőjének minősíthetetlen magatartását Egyetlen vezető sem engedheti meg magának, még temérdek tennivalója közepette sem, hogy elnézzen azok problémái felett, akik körülötte dolgoznak, akikkel az eredményeket produkálja. Azt pedig nem szabad megengedni, hogy bármilyen jogcímen ilyen hangot használjanak a munkásokkal, különösen nőkkel. Ezt a stílust gyökerestől ki kell irtani, nemcsak Űjfehér- tón, hanem mindenütt, ahol jelentkezik. Kádár Edit „Az ezeréves per " SZERKESZTETTE: BARBARITS MIKLÓS kaalkalmat teremtett szái a falvakba”1 — de elsősorban csak az általános, titkos választói ős árt folvó harcra 16. Biztosított bérért, kötött munkaidőért A mozgalom apálya nem annak teljes megszűnését jelenti, hiszen a nyírségi életkörülmények spontán is harchoz vezetnek. Szabolcs központjában, „a városban”: Nyíregyházán 1900-ban a 6 éven felüli lakosok 47,3 %-a írástudatlan (Nyírvidék, 1910 febr.), a Szabolcs 1907. márc. 2-án pedig egy, a mezőgazdasági munkások helyzetével foglalkozó vizsgálatot ismertet, amelynek során „találtak olyan helyeket is, ahol egy szobában 4 család 22 taggal szorongott. 18, 16, 15 lakóval bíró szobák már nem tartoznak a ritkaságok közé. „Még gróf Majláth József is kénytelen megállapítani, hogy a mezőgazdasági munkások elégedetlenek, aminek fő okai” gazdasági helyzetük bizonytalansága, földbirtokba való részesülés hiánya és az elszigetelt társadalmi helyzet”, és hogy „mind a háromnak egy közös fő oka van és ez a társa dalom indolenciája és nemtörődömsége’’. Ez utóbbi még az Amerikából vissza- vándorló munkásokkal szemben is oly nagy mértékben nyilvánul meg, hogy 1910. okt 10-én a Nylrvidék cikkírója szemére veti a „társadalomnak", hogy megmozdulása csak 46 000 rminmukra, holott az országba 65 ezer ember tért vissza. A Nyírségben a cselédek egyletet akarnak szervezni a Szociáldemokrata Párt égisze alatt, de próbálkozásukat az államhatalom meggátolja. Az egyesület alapszabályait nem hagyja jóvá a miniszter, „mert a cselédeket a gazda háznépének tagjául tekinti, ami kizárja, hogy a házi cselédek az ipari munkásokhoz hasonló szervezetekbe tömörüljenek”. (Szabolcs, 1907. márc. 3). Ennek ellenére 1907. decemberében, „a tiszántúli kerület földmunkásai. .. értekezletet tartottak Debrecenben, ahol Szabolcsvármegyére vonatkozólag kimondották, hogy télen két, nyáron 3, aratáson pedig hét korona napszámot kémek; de hogy kapnak-e, az már más kérdés”. (Szabolcs, 1907. dec. 21). 1909-től pedig, amikor a kis- és középparaszti tömegekre is csökken a föld- birtokos osztály befolyása és országszerte megindulnak az önálló parasztpárt megalakításának kísérletei, a Nyírségben a parasztság között megnő a Szociáldemokrata Párt tekintélye. 1909 januárjában Polgáron tartanak népgyfllést a munkásvédő egylet tagjai, amelyen részt vettek a polgári elv társakon kívül néhány szomszédos község kiküldöttjei Is". Húsvéti kongresszusán már a Szociáldemokrata Párt te kiadja a jelszót: JSi mozgósítja a tömegeket A gyűlések látogatottsága, a résztvevők egyéb követeléseinek megnyilvánulása, elszántságuk gondolkozásra készteti a birtokosokat Hangulatukra jellemző, hogy a hatalmat képviselői lap, a a Nyírvidék, dr. Nagy Lajos tollából 1909 augusztusától október közepéig cikksorozatot közöl: MARX ÉS A SZOCIALIZMUS” címmeL 1912. júniusában a nyíregyházi szocialisták a Búza téren népgyűlést tartanak, amelyről még csak azt írja a tudósító, hogy csendben, rendben oszlott szét a hallgatóság, de 1913. márciusában már kénytelen leszögezni, hogy a Munkás Otthon helyiségébe hirdetett népgyűlésre a „kitűzött Idő előtt oly hatalmas tömeg verődött össze — dacára a kellő meghirdetés hiányának s a hétköznapnak —, hogy a nagy számú hallgatóság a Kiss térre vonult s itt hallgatta meg a népszónokokat”, akik a választójogi törvényjavaslatot elítél, ve, annak megjavításáért tömegsztrájk meghirdetését helyezték kilátásba. A Szociáldemokrata Párt legális — és nem egyszer az indulatokat leszerelő — szervezkedésével párhuzamosan a szervezettség erejére ráébredt munkások közös fellépésekkel próbálják céljaikat megvalósítani, 1807-ben a Haas-féle uradalomban szünteti be a munkát 83 arató; 1008 januárjában Gencsy Albert nagyhalászt gazdaságában lépnek sztrájkba a béresek Kovács Mihály vezetésével. 1909 júliusában Szennyes-pusztán az elégedetlenkedő aratókat csillapítga- tó nyiracsádi főszolgabírót kaszával támadják meg; 1912-ben a lapok szerint „tervszerű bújtogatás folyik a községekben a mezőgazdasági munkások között Egyes községekben az eddig napszámos munkásság egyáltalában nem akar munkát vállalni”. 1913-ban a jassói prépostság ttszaberceli gazdaságában lezajlott sztrájkokról adnak hírt az újságok. A sztrájkok oka rendszerint bérvita; folytatása legtöbbször bírósági eljárás. Az 1910-es években a kormány is kénytelen foglalkozni a várható aratósztrájkokkal és rendelkezni arról, hogy „mily módon és hogyan lehet gyorsan, állami segítséggel oly rendes munkásokat szerezni, kik az aratási munkálatokat zavartalanul elintézik”. A sztrájkok következtében mind gyakrabban kényszerülnek azonban engedményeket tenni gyakoriak az olyan híradások, amelyek azzal zárulnak hogy az egyeztető tárgyalás során, amelyet a közigazgatási szervek vezetnek, béremeléssel járó komprornisz- szum születik. 1913-ban és 1914-ben már a nyíregyházi munkások május elsejei sóstói ünnepségéről is lehet híradást olvasni. Sőt, 1914. február 19-én Adler József magánhivatalnok előadását, amelyet a Munkás Otthonban tartott, részletesen temert éti a Nylrvidék. A* előadás címe: „MAGYARORSZÁG BIRTOKVISZONYÁT". Végső kicsengése agyán a Szociáldemokrata Párt választójogi harcára való felhívás, mégis nagy szó, hogy az újságban mint a munkások álláspontja kap helyet a megállapítás: „Magyarország birtokait egyesek tartják kezükben • görcsösen ragaszkodnak hozzá— Nincs földje a népnek, nincs munka, de van drágaság. Emiatt vándorol ki évente 160 ezer ember. ... E szép hazában csak néhány hold terület jut néhány ezer föld- míves gazdára, mely után holdanként közel 50 K adót fizet különféle címeken, míg ugyanott a földbirtokos 1^20 K-ot fizet __A szomorú, vigasztalan helyzet javulását az általános, titkos, egyenlő választójogtól várja. Ezután lelkes szavakkal emlékezik meg az előadó a szociáldemokrata pártról”. Maguk a földmunkások azonban másban is keresik a szomorú és vigasztalan helyzet javításának módját 1914. június 11-én Dinnyés Árpád „ARATÁS ELŐTT” c. cikkében írja, hogy az aratók 1 holdért fix 1 mázsa terményt kérnek, bár a termés a szokásos 11—12 mázsa helyett csak 5—6 mázsa lesz holdanként; sőt vannak olyan helyek, ahol órabért követelnek, mint az ipari munkások és a kora reggeltől késő estig tartó munka helyett kötött munkaidőt ffteíjrtattuk) Mi lesi az ipari almával? Közgazdasági vita — csattanókkal Egy hónapja múlt, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatást adott a bor- és pálinka- felvásárlás ügyében. Megismételjük, legalábbis egy mondatát: a termelőszövetkezetek kerüljék az alma pálinkává való feldolgozását, mert eladhatatlan készletek halmozódtak fel, nincs piaca, nem lehet majd értékesíteni. (Részadat: a szatmár-bereri termelőszövetkezetek !>en 27 ezer liter eladatlan pálink» halmozódott fel.) Akkor hát mát csináljunk az ipari almából? — kérdezték sokan. A minisztérium közgazdászai ezt Is megmondták: például ahnaszárít- jpányt A helyes javaslat ellenére csak a szatmári és beregi részeken huszonöt új termelőszövetkezeti pálinkafőző működik, vagy ennyire kévt.k engedélyt. És még mindig a vásárosnaményi szárítóüzem a megye egyetlen olyan üzeme, ahol termelőszövetkezeti kezdeményezésre almából almaport, vagyis kereseti, exportcikket készítenek. Mi hát a megoldás? A Figyelő december 3-1 számában a cikkíró felteszi a kérdést; miért nem sietnek a termelő- szövetkezetek szárítóüzemeket építeni? Meg Is válaszéi rá: mert semmiféle segítséget nem kapnak hozzá. Még kölcsönt sem. Kire várna támogatni a szárítóüzemek terjedését? — teszi fel Lovas Márton a következő kérdést Megválaszolja! a HUNG AROFRUCT-« ak. Ugyanis — ezzel érvel — a Beregi Konzervegyesülés égés* termelését a HUNGARO- FRUCT adja eL ügy hírlik, nem Is fizet rá. (A beregi alma pehely, almakorong, gerezd, pan- olyan sikert aratót^ hogy nemrég angol kereskedőkből álló küldöttség kereste fel a naményi özemet én beleszólt a gyártmányok minőségének finomításába.) A szárított almatermékek exportpiaca szinte korlátlan. Lovas így érvel: nem maraszta Ih a tők el a Szabolcs-' szatmári termelőszövetkezetek, amiért nem tudják, hogy a szárított alma világefkk. Da elmarasztalható a HTJNGA- ROFRUCT .amiért tudja és nem közli velők. A Figyelő cíkkfrőja arra hivatkozik, hogy a MONTM- PEX és a MAP 150 millióval járult hozzá a Kecskemét környéki termelőszövetkezetek borexport-palackozó közös vállalkozásához. A HUN- GAROFRUCTT viszont — almamonopóliuma birtokában is, ami az almáért való nép- gazdasági őrködés felelősségét is egyedül ráruházza — egy lépést sem tett a népgaz- daságilag oly fontos almasaA- rí tás fejlesztéséért. A cikk befejező mondatat ..Remélhető, hogy a jövőben másként lesz és sok ezer vagon almából pálinka helyett száritmány készül.” A ml cikkünk befelead mondata: „Várjuk a HTTN- GAROFRUCT válaszát" (geszt elyB Olvasónk írja: 8ZENESKANNA —• HIÁNYCIKK Már legalább két hónapja keresek a boltokban nagyméretű szeneskannát, da nem kapok. Helyette mindig a kisméretűt ajánlják, amelyet kevésbé célszerűnek tartok. Remélem azért igényem nem elérhetetlen, különösen akkor néni, ha azt veszem figyelembe, hogy városunkban is van vasipari ktsz, de a megyében több is — írja levelében Tóth Mik- Méné nyíregyházi olvasónk.
