Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
Hmf KELET-MAGYARORSZÄf! W89. étecm/tm % a világpolitikában HT: Moszkvai Szenet Ulf NATO-rálas* 5;;: Brit belépés és fuvarlevél Ismét a négy nagy |:|: Mozgás az arab világban iff: Peking és Helsinki Jó napot, Mongólia VII. Magyarok a távoli és mégis közeli világban Egy hét r AZ ELMÜLT NATOS legnevezetesebb eseménye, á hét •zoeialista ország párt- és állami vezetőinek december 3—4-i moszkvai tanácskozása hosszú távon befolyásolja mind az európai, mind a világhelyzetet. Ezen a találkozón a béke és a nemzetközi biztonság megerősítésével ösz- szefüggő problémák széles kő- férői tanácskoztak, s az eszmecsere középpontjába az európai biztonság problémakörét állították. Az értekezletről kiadott közlemény már azért is óriási izgalmat keltett világszerte, mert megelőzte, s ezzel óhatatlanul is befolyásolta az ugyanebben az időpontban Brüsszelben ülésező NATO miniszteri tanács határozathozatalát. Röviden úgy jellemezhetjük a moszkvai tanácskozás eredményét, hogy a szocialista országok felelős párt- és állami vezetői megerősítették a ..nyitott kapu” politikáját, országaiknak a budapesti felhívásban javasolt európai biztonsági értekezletről vallót* álláspontját, még szélesebbre nyitották az értekezlet mielőbbi eredményes előkészítésének a lehetőségeit. Kétségtelen, hogy Nyugat- Európa több országában erősödnek az olyan reálpolitikai tendenciák, amelyek, ha kibontakoznak, konstruktívan Járulhatnak hozzá egy intézményes európai biztonsági rendszer létrehozásához. Ezek a tendenciák ma íftár annyira jelentékenyek, hogy azokat a K ATO-tanácskozáson „ellen- gőzt” adó angolszász politikusok sem hagyhatták figyelmen kívül. A brüsszeli NA- TO-ertekezleten — egy sor katonai kérdés mellett — az állt á vitá középpontjában, hogy milyen érdemleges választ adjanak az európai biztonsági értekezlet kezdeményező budapesti felhívására. A csütörtök este nyilvánosságra hozott moszkvai nyilatkozat kétségtelenül a reálpolitikai tendenciákat erősítette Brüsszelben is. MINDEZEK A TÉNYEZŐK együttesen járultak hozzá, hogy a NATO miniszteri tanácsa végeredményben kompromisszumos nyilatkozatot fogadott el, amely kénytelen figyelembe venni az éurópai problémák rendezését szolgáló törekvésekét, de Ugyanakkor azt mutatja, hogy a vezető NATO-országok időhúzásra rendezkednek be: szeretnék mindaddig elhalasztani a harminc európai állam közös tanácskozását, amíg csak lehetséges. A december 3—4-i moszkvai találkozó dokumentumainak különös jelentőséget ad hogy azokat a hét európai szocialista ország vezetői teljes egyetértésben fogadták el A találkozó megerősítette résztvevői nézeteinek egységét a barátság, az elvtársi együttműködés légkörében. A tanácskozáson képviselt országok ismét kifejezték azt az óhajukat, hogy a jövőben is konzultálnak egymással a nemzetközi problémákról, abból a célból, hogy egyeztessék közös akcióik végrehajtását A NATO miniszteri tanácsának brüsszeli értekezletére a résztvevők' legtöbbje egyenesen Hágából, a Közös Piac csúcsértekezletéről érkezett A hosszadalmas brüsszeli vitákban bizonyára annak is szerepe volt hogy több nyugat- európai kormány között az ellentétek már Hágában kiéleződtek. Ezt a hágai kompromisszum nem takarhatja eL Miről volt szó a közös piád csúcstalálkozón? Két esztendők óta húzódó probléma rendezésére vállalkoztak a résztvevők, egyesek közülük azzal a valósággal ultimátumszerű igénnyel, hogy megoldás nélkül nem térnek haza . Az egyik a britek közös piaci felvétele, a másik az agrárfinanszírozási rendszer életbe léptetése. A magukat nagyon erőseknek érző nyugatnémetek úgy gondolták, hogy Franciaország meggyengült gazdasági és politikai helyzete Itt etövé teszi számukra a saját feltételeik diktálását Brandt kijelentette, hogy nem tér haza a konferenciáról, amíg ott nem fogadtak el konkrét határidőt az angol csatlakozási tárgyalások megkezdéséről. A franciák — akik a De Gaulle-i évtizedben sorompót állítottak Anglia belépése elé — azt remélték: ha valamit engednek az angolok befogadása ügyében, cserébe megkapják a mezőgazdasági termékeik elhelyezése szempontjából létfontosságú „fuvarleveleket”, vagyis a számukra kedvező agrármegegyezést. KI GYŐZÖTT, Pompidou vagy Brandt? Tulajdonképpen egyikük sem. Az elkeseredett viták eredményeként létrejött kompromisszum csak szépség- flastrom, amely alatt tovább feszülnek a mindössze homályos ígéretekkel lecsendesített ellentétek. Igaz, elfogadták Pompidou hatpontos elv: programját a Közös Piac továbbfejlesztésére. de ezek nem érintik a leglényegesebb kérdéseket. Brandt nem kapta meg az angol csatlakozási tárgyalások határidejét; az értekezlet e helyett fél évben szabott meg egy előkészítő szakaszt, amelynek során a hatoknak tisztázniuk kellene az Angliával szemben támasztott feltételeket, s ami a legfontosabb, közös álláspontjukat Franciaország is csak ígéretet kapott arra, hogy partnerei az év végéig tető alá hozzák az agrárfinanszírozási rendszert, de azokat a továbbiakban — határidők nélkül — a hat ország parlamentjeinek kell ratifikálniuk. A hosszú idő óta rendsaere- sen napirenden szereplő nemzetközi problémák között a legnagyobb élénkséget a héten a közel-keleti kérdésben tapasztalhattuk. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország ENSZ-nagyköveteinek részvételével újrakezdődtek a közel-keleti helyzet rendezéséről korábban megszakadt négyhatalmi tárgyalások. Em 1 ékezetes, hogy az első négyhatalmi megbeszélést az idén áprilisban tartották, de 15 munkaülés után’ berekesztették azzal, hogy lehetőséget adnak a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kéthatal- mi megbeszélésekre, vagyis arra, hogy a két nagyhatalom próbálja meg áthidalni az álláspontja közötti különbséget E TÉNY FÉNYÉBEN komoly jelentősége van annak, hogy most újra felvették a négyes tanácskozások fonalát Az első értekezletről kiadott közlemény szerint a tanácskozás részvevői egyetértettek abban, hogy az arab—izraeli ellentéteket minél előbb békés úton kell rendezni, s a rendezés alapja csakis a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata lehet A négy nagyhatalom képviselői készek arra. hogy a BT határozatával ösz- szefüggő minden részletkérdést együttesen, a diplomácia nyelvén, tehát „csomagtervként” tanulmányozzanak. Ezzel, mintegy jeladásra, élénk diplomáciai tevékenység indult meg az arab fővárosokban. Nasszer személyes megbízottat küldött a Szíriái és az iraki államfőhöz, részben a ra- bati csúcsértekezlet sikerének biztosítása, részben pedig az EAK—iraki kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében. Megmozdult a Közel-Keleten az amerikai diplomáciai gépezet is, elsősorban az arab monarchiákban. A New York-i tárgyalások újrakezdésekor látott például napvilágot az a feltűnő híresztelés, hogy Jordánia tárgyalásokba bocsátkozott az Egyesült Államokkal az Izraelt érintő amerikai rendezési javaslatról. Az sem véletlen, hogy éppen a tárgyalások kezdetére időzítve szaud-arábiai csapatok hatoltak be Dél-Jemen területére. Az ott lezajlott véres Incidens szervezői nagyon is jól értik, hogy éppen ebben a helyzetben van a legnagyobb szükség a különböző társadalmi berendezkedésű arab államok közti éllentétek háttérbe szorítására, az arab egységre, amely a térség problémái megoldásának az egyik legfontosabb tényezője. VÉGÜL HADD EMLÍTSÜK MEG, hogy a héten is folytatódtak azok a fontos nemzetközi tárgyalások, amelyektől oly sokat vár a világ: a szovjet—kínai határügyi tárgyalás Pekingben, és a szov- jet--amerikai előkészítő értekezlet a stratégiai fegyverek korlátozásáról Helsinkiben. E tárgyalások egyikéről sem szivárognak ki információk, ami arra mutat, hogy a felek nem akarnak külső, propa- gandisztikus tényezőket be- vonrfi, valóban érdemben tárgyalnak az illető országokat — s a problémák horderejét tekintve — az egész nemzetközi életet érintő fontos kérdésekről. Szabó L. István — Dolgozom három éve- dik. Jól mondom? Itt lesz víz 200 liter is ... igen ... percenkint. Ha megyek le és érem el a 40 métert — villogtatja fogát Bat-Olzii mongol fúrómester. aki nem csak a szakmát tanulta meg a magyar kútfúróktól, de három év alatt bőven ragadt rá magyar szó is. A kút egyébként Ulánbátor szélén készül, ahogyan a „vizesek” mondják, ez „úri kút”. Mint ahogy „úri” munkának tartják az építkezéseken dolgozó kőművesek, ácsok. hegesztők, villanyszerelők munkáját is. Még úri munka Dzummodban, a vízkutatók központjában is dolgozni, bár a kaposvári Sanits Józsefnek és Pusztai Józsefnek, meg a ceglédi Gyér Károlynak és Jónás Józsefnek nem egészen ez a véleménye. Mégis valóban különbséget lehet és kell tenni a körülmények között is: Gulácsi Bajos, meg Nagy Zoltán már vagy 800 kilométerre vannak a fővárostól, ahol azért akadnak magyarok. A kutat megfúrják, két hét, három hét alatt, aztán egv „kicsit” oc'ább mennek. — vagy 180 kilométert. Nekik még jó, mert olyan mongol fúrómesterrel. Jumrancowal dolgoz, nak együtt, aki már több. mint egy évtizede csinálja ezt a munkát. Bajzsargaland azonban már minden településtől, még egy mongol jurtától is ötven kilométerekre van. Két jurta: egyikben a mongol munkások, másikban a magyarok — a kabaj Sándor István és a szintén kábái Gere Béla — laknak. Mellettük a fúrótorony, az áram fejlesztő aggregátor és néhány olajoshordó. Aztán a domboldalon egy jó eg tudja honnan idáig kérődző tevecsorda. Az égvilágon senki és semmi más rajtuk kívül. Hajnaltól estig dolgoznak. Ugdalcájdam is csak egy név. Az előbbi helyen néhány eve ■ még település. , volt. aztán az odább költözött. vagy ötven kilométerrel. Itt. Ugdatcajdamban település lesz, ha feljön a víz Kádár István Üjszászról, Da. ni György pedig Ceglédről „ugrott” ki ide ... — ... nem is tudom hová, — humorizál önmaga, val is Kádár. •— .. .nézze, a kútfúrók sohse voltak éppen otthonülő emberek. Mindig az országot jártuk otthon is. Hát most egy kicsit messzebb jutottunk — tárja szét a karját Dani György, miközben tálal a jurta asztalár. ... — Sajnos fűszerünk nincs. De meg lehet enni. Meg kell enni! — teszi hozzá, amint a birkahúslevesre mulat. Itt nincs mód, sem idő, sem víz annyi, még a kút. mellett sem, hiszen a fúrás még tart, hogv a szakácsművészet produktumaként szolgálják fel a kedves ebédmeghívrS tárgyát. Meg lehetett enni. iVíeg kellett enni. Nos, ehhez képest valóban úid dolga van az után bátort ruhagyár építkezésén dolgozó gyöngyösi Szalmás Józsefnek. Kőműves. Saját üzemi konyháiul: ven. ahol éppen úgy magyar szakács főz. mint Zo '.ginóban, n magyarok építette biokombiná- ton. az egri Zsilákó János munkahelyén, vagy éppen as Innen félézör kilométerre lévő Darhánban, ahol vágóhidat épít Kiss Mihály, akt gyöngyösi munkahelyét cserélte fel ezzel a „szomszédos” építkezéssel. Igaz, á légiié; y el mese bt* körülmények sem „otthoni’* körülmények, s az is igaz, hogy a munka sem halad mindig úgy. ahogy szeretnénk. Egész sor kitűnő szakmunkás dolgozik, s f;si sör új munkás nem dolgozik. Illetőleg csak időnkin! dolgozik a műszak alatt, érthető egyébként: lovon nőtt fel. a messzire nyúló füves jusztákon, s most nem egyszer nehéz fizikai munkát kellene végeznie nyolc órán keresetül, vagy Ugyanannyi ideig feszülten figyelnie a gép munkáját,' Ezeken az építkezéseken, s e tobbieken is most formálódik a mongol munkást osztály, ewütt fejlődik, alakul a szocialista ipar kialakulásával. Ehhez nyújtunk, á szocialista országok között segítséget mi magunk is. A többi között fétozer magyar ember munkáján keresztül. ... és nem csak a mongol tok tanulnak meg magyarul, a magyarok is megtanulnak mongolul. Na. nem mindig az irodalmi nvelv szakáival és nem mindig kifeiezése! szerint. De egyre lobban megérti egymást a réeí magyar és az új mongol szaké munkás, mert van komi nyelvük: az építő munka. Gyurkó Géz* Következik: Lámák, szőné nyék. rádiók. Gerencsér Miklós: & ű-űlí&id&íú, IS. Mielőtt rajtam is erőt vettek volna a könnyek, megjelent asztalunknál a bolgár vendéglős. Tíz évvel fiata- labbnak látszott, mint az előbb. Gőg helyett nyájas ol- vadékonysággal hajlongta körül Ibolyát és így a bajusza is sokkal jobban állt neki. Németül cs. gteU, !e nyilván a szász diaiéi;iüst használták, én pedig csa' a rajnai tájszólást értettem. Annyit azonban kivettem a beszélgetésből, hogy Ibolya hevesen tiltakozik. Ennek ellenére egyszerre négy korsó sört hozott ki a bolgár. Két korsót nyomban zenékig ittam, nehógv pipogya- sággal vádolhassanak. — De miből fizetjük ki? — rémüldözött Ibolya. — Ha isten adott szomjúságot, ad hozzá innivalót is — hivatkoztam a könnyen megjegyezhető bölcsességre, amelyet még Szervác atyától, nagy múltú családunk házilelkészétől hallottam. — Haza kellene menni, ae undorodom a lágerführer he- ges pofájától — Vívódott tévédén Ibolya. Mélyen egyetértettem vee. A mórd, szótlán lágerfuhrer- tól valóban csak undorodni lehetett. Arcán hordozta a második világháború összes szörnyűségét. Mint a Luftwaffe pilótája, repülés közben arról ábrándozott, hogy Ukrajna alkormányzója lesz, s addig ábrándozott, amíg le nem zuhant. Képén jól látszottak a különböző fazonú plasztikai műtétek varrásmintái. Száját soha nem tudta összezárni, így tartotta múfogai között a pipát. Mindkét kezén örökké kesztyű volt, amiből arra következtettem, hogy a nagy álmodozások idején a körmeit is megégette. — E percben semmi gondunk a íührerre, Ibolya. En- gedelmével kibővítem az előbbi mondásomat. Ha isten adott innivalót a szomjúsághoz, és ha már idáig eljutottunk, a szórakozást sem tagadhatjuk meg az innivaló méllé. Aiig ejtettem ki a fontos igét, megjelent a porondon egy amerikai katona. Egyénisége ránehezedett az egész Balkan Gasthausra. Terpeszállásban, csípőre tett kézzel állt meg a kocsma közepén és ez a tengerentúli hányaveti- ség balsejtelemmel töltötte el a szívemet Az amerikai lomha, nehéz léptekkel rakta előre alaposan befűzött bakancsait, egészen a wurlitzerig. Ráfeküdt a színesen fénylő zenegépre, beleszórt egy marék aprópénzt és csakhamar az őrület határába sodorta a vendégeket a trombiták, dobok, klarinétok fortisszimója. — Bitté éin krigli konyak! — dörögte az amerikai olyan otthonosan, ahogy én még az Arany Körtében sem mertem volna nekiereszteni a hangom, pedig az Arany Körtében engem is hívtak valakinek. Közben tombolt a világvége a wurlitzerben. Mintha heves felindulásban elkövetett tömegmészárláshoz adtak volna kísérőzenét a philadelphiai szimfonikusok. A katona pedig kétdecis pohárból itta a konyakot az amerikai adófizetők rovására. Mély gyűlölet ébredt bennem iránta, amiért nélkülem itta el a zsoldját a szegény néger árvák előL A katona kezdett helyet csinálni magának a kocsma közepén. Fal mellé rakta a székeket és az asztalokat a bajor fiíiszterekkel együtt. S már ott is volt a. tiszta aréna, lepillantottak rá a falakról a bolgár háziszőttesek, a balkáni fazekasok remekművei. — Én rettegek. Menjünk el innen — találta ki a gondolatomat Ibolya. Mégsem mertem fölemelkedni az asztaltól. Valamiképpen megéreztem, az amerikai presztízst csinálna abból, ha rajta kívül más is föl merne magasodni a panorámában. Tévedtem. Direkt igényelte, hógy álljak fel. Ügy nyúlt a zakómhoz, hogy egyszerre mind a három gombot összemarkolta. Könnyedén talpra segített. — Bitte box — hajolt az arcomhoz konyakos jókedvében. Csak úgy, mint én, ő is a rajnai tájszólást beszélte, tehát kétség sem férhetett ahhoz, hogy mit akar velem Hallottam már amerikai boxmeccsekről, amikor a vesztes hulláját addig ütik, amíg meg nem kékül. Nem állt szándékomban ennyire elbánni ezzel a szegény békebeli katonával. — Segítsen rajtam, Ibolya! Mi lesz velem, ha agyonütöm?! És Ibolya bebizonyította, hogy van összetartás a magyarokban. Az amerikaira vetette magát, aki megunta az életét. — Mondja neki, hogy gyo- morsüllyedésem van — biztattam. Egy hajszálnyit megingott a katona lendülete. — Mondja neki. hogy most operáltak epekövei! — adtam az újabb tippet. Még jó néhány életveszélyes operációt és többszöri vérátömlesztést kellett bevallani, niire fokról fokra belátta az amerikai, hogy nem érdemes velem kukoricázni. Ekkor meg a fölötti szilaj örömében, hogy sikerült minden műtétem. Ibolyát az aréna közepére rántotta és táncléckét adott neki égy vadnyugati gumizón illemszabályai szerint. A tánclecke után leült a wurlitzer mellé az amerikai és gyorsan elaludt. En pedig kiiamogat- tam Ibolyát a kora téli estébe, hogy visszanyerje eszméletét. De külföldön nem lehet finnyás az ember, tisztában kell lennie a megpróbáltatások több válfajéval, hogy kelló készenlétben érjék a váratlan fordulatok — igy érveltem Ibolyának és ö hajlandó volt velem máskor IS eljönni a Balkan Gasthausba. A harmadik alkalommal már- a különteremben terített nekünk a vendéglős és megkért bennünket, hogy az asztalunknál vacsorázhasson. Csak akkor vált meg tőlünk ezer bocsánat közepette, amikor megint dor- bézolni kezdett az amerikai. De mihelyt elaludt szokásos egy Liter konyakjától a katona, rögvest visszatért társaságunkat élvezni. Megmondta, hogy Vaszilij Angelovnak hívják, ahogy a cégtábláján is olvasható, viszonzásul pedig a mi nevünk iránt érdeklődött. — ibolya!... Ibolya!... — lé- helgette déleurópai átéléssel gyámleányom nevét, amiből azonnal megtudtam, hogy hamarosan násznagy leszek. Még ezen az es’lén magához hivatta háziborbélyát Vaszilij Angelov és kackiásra nyiratta bajuszát. Szemöldökét bekente brillántin olajjal, tíz ujja közül nyolcra ékköves gyűrűt húzott, mandzsettáján is aranyra cserélte a közönséges gyöngvházgombokát. Ezután a szenvedés vonásai ültek ki arcára és olyan hosszán beszélt Ibolyához, hogy közben én * mohóság gyanúja nélkül meg- ihatíam három üveg thrókiai vörös bort. Minél vidámabb lettem, annál jobban elszo^ morodott a szép bajuszú Va- sziiij Angelov. Amikor bánat* már nem lehetett tömörebb, ibolya szárnyaló kacagásra fakadt. — Ne törje össze a szívét! — rimánkodUuA gyámleányomnak. — legalább a kedvemért becsülje az érzelmeit — A saját kedvéért becsülöm, Illés — kacagott tovább Ibolya. — Nekem igen rokonszenves ez az ember. Tudja, mit mondott? — Hogy nem tud napirendre térni á lisszaboni földrengés felett — A fenét. Már egy órája a*t bizonygatja, hogy olyan szép vagyok, mintha a Ttillá hegységben születtem volna. Hogy a hegyi iévegőtől ilyen tiszta a kacagásom, hogy a he* gyi patakok Vizétől ilyen harmatos az arcom. Hogy a büszke hegyipásztoroktól örököltem ezt a fej tart ást es ettől vagyok ilyen gőgös. Hogy csak kis kecskegidákat tudnék meghatódva magamhox ölelni. Mi a véleménye erről, Illés? — Semmi egyéb, drága Ibolya. csupán annyi, hogy magából belátható időn bélül kocsmárösné lesz. (Folytatjuk)
