Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-06 / 283. szám

!f§9. «fceemfcer R fCELCT-MAOTARORffiSAO S. rtf*« Ami nincs a munkaegységben Igények és lehetőségek a vajai Béke Tsz-ben A TSZ-SZERVEZÉS ŐSKO­RÁBAN — úgy 20 évvel ez­előtt — azt bizonygattuk, mennyivel könnyebb a trak­torral dolgozni, nem kell egy- egy hold felszántásánál 25— 30 kilométert gyalogolni, de mindezen túl a traktorszántás mélyebb, jobb minőségű. Ha ma ezekkel a gépekkel, eszkö­zökkel próbálnánk bizonygat­ni a termelőszövetkezeti ta­goknak, azt a választ kap­nánk, mint amikor gyermeke­inknek azt mondogatjuk: bez­zeg, az én időmben... „Akkor ágy volt, de most már más a világ!” Hogy a termelőszövet­kezetekben traktor szánt és kombájn arat, természetes. A napi munka könnyítésének, egészségesebbé, kulturáltab­bá tételének más igényei van­nak már. Mi a helyzet a gyakorlat­ban, van-e előrehaladás, elég­séges ez az ütem? Ezekre a kérdésekre próbálunk választ kapni Vaján, a Béke Termelő- szövetkezetben. ahol a felté­telek az átlagosnál jobbak. Eb­ben a szövetkezetben evek so­rán megszokottá vált már a 70—80 forint körüli munka­egység. Jövedelmező háztáji­val is rendelkeznek a tagok. Vajon ebben a gazdagodó községben az egyre javuló anyagi jólétet milyen áron érik el ? A pénz mellé mit ad * közös? A SZÖVETKEZETBEN EL­SŐSORBAN'a veszélyes mun­kahelyek körülményeinek ja­vításával, vagy a nagyon ne­héz munkák könnyítésével foglalkoznak. Például most december elsején indítottak két szomszédos szövetkezette', együtt kéthónapos tanfolya­mot a növényvédelemmel foglalkozók részére. Ezek in­gyenes és államilag elismert szakmunkás-bizonyítványt kapnak. Elsősorban az egész­ségvédelem miatt van a tanfo­lyam, de mellékesen a szak­szerűbben dolgozó tagok ha­tékonyabban alkalmazzák a védekezőszereket, ezáltal emelkedik a termelékenység, tehát közvetlen jövedelem­fokozó hatása is van. Munkaruhát adnak a trak­torosok, szerelők mellett az állattenyésztőknek és újab­ban a rakodómunkásoknak is. A sertéstenyésztők munkáját könnyítették, hogy megszűn­tették a kézi vízhordást, vil­lanymotor nyomja a szüksé­ges helyekre a vizet. A tehe­nészetben az általánosan elfo­gadott normánál több főt foglalkoztatnak, hogy a kézi fejes ne legyen olyan megter­helő, másrészt tudják váltani egymást a tehenészek, legyen elég szabad idejük. A központi majorban egy pihenő-melege­dő helyiséget rendeztek be. A hűtőtárolóbán eddig négy ember két műszakban 12 órás munkaidőben kezelte a gépe­ket, most újabb két embert állítottak be, így három mű­szakban 8 órás lett a munka­idő. Az állandóan foglalkozta­tott tagok részére, ha va­sárnap, vagy éjjel végeznek munkát, pótdíjat fizetnek. A betakarítási munkacsúcsok kivételével 10—12 óránál töb­bel már nem dolgoznak a ta­gok naponta. Hosszú lenne felsorolni azokat a gépeket, amelyek az utóbbi évtizedben kerültek a növénytermesztés­be és kertészetbe. A MODERN IRODAHÁZBA már beköltöztek. Nem csak az adminisztratív dolgozóknak jelent jobb munka körűin fényt, hanem a tagok ügyeit is gyor­sabban, jobban tudják intéz­ni. Például az agronómusok, állattenyésztők, kertészek még egy házi laboratóriumot is kaptak. Meg kell említeni, hogy a szokásos 2 százalékos szociális, kulturális alap ná­luk eléri a 3,5 százalékot. Csupán az idősebb tagok se­gélyezésére 80 ezer forintot fordítottak. Állandó támoga­tásban részesülnek a sporto­lók, a KISZ-szervezet. A köz­ségi kultúrház építésére 100 ezer forintot adott a tsz. Ezek a juttatások közvetve ugyan, de a tagok életét segítik. A felsorolásból talán ennyi elég, de hogy elégséges-e ez a közvetett juttatás, az már más és nehezebb kérdés. A jövedelem hovaíordításáról a tagság dönt. A közvetlen és közvetett juttatások ar ínyét is a közgyűlés állapítja meg. Véleményünk, szerint ■ tovább kell szorgalmazni a közvetett juttatás arányát. A szövetke­zet vezetői tervezik a nehéz munkák további gépesítését, mint a burgonyabetakaritás és a kukoricatörés kombájnnál való végzése. Az építendő mű­hely és sertéstelep mér meg­felelő szociális létesítmények­kel együtt készül. Öltözők, fürdők lesznek, a központi fű­tésű műhelyben. ÉRDEMES LENNE AZON GONDOLKOZNI, hogy a köz­ponti fűtésű műhely mellé egy nagyobb tisztasági fürdőt létesítsenek, ahol nem csak a gépészek tisztálkodhatnának, hanem egész éves üzemelte­téssel valamennyi tag igény­be vehetné. Nagyon sok csa­ládnak nincs fürdőszobás la­kása. Zárszámadás előtt van­nak, még tartalékolna mák ilyen célra is. Cs. B. x Kisvárdai gondok A mérce magasabb..« Az első kilenc hónapban a negyedére csökkent a Kisvár­dai Bútor- és Faipari Vállalat nyeresége a tavalyi év hason­ló időszakához képest. A bér- színvonal nem fejlődött, ha­nem romlott: mindössze a 91,8 százaléka, a tavalyinak. Mik okozták az eredmé­nyek romlását? < Sok összetevőjük van, s tegyük hozzá, ezek átmeneti­ek, elmúlnak, csak idő kérdé­se. Féltek az újtól Az 1961-ben alakult vegyes profilú vállalat-5 éve költö­zött jelenlegi helyére, a vágó­híd és a jeggyar épületébe. Ezután kezdték, tisztítani pro­filjukat, s a kezdeti primitív bútorok helyébe lassanként — fő gyártmányként — a Béke garnitúra és a hozzáillő kom­binált szekrény került. Közben azonban gyorsan tért hódított a magyar bú­toriparban a poliészteres fe­lületkezelés. Kiszorította a piacról, a Béke garnitúrát es a hasonló hagyományos búto­rokat. Kisvárdán azonban hosszabb ideig nem tudtak át­térni. mert nem volt poliész­ter felöntöjük. Pénzük nem lé­vén — saját tmk-jukkal ké­szíttették el a berendezést. A bútoriparban legkésőbb, az idei év első negyedében tér­tek át a korszerűbb gyártmá­nyok készítésére. Ez természe­tesen visszaeséssel járt. Az emberek között eluralkodott a létbizonytalanság, féltek az új­tól... Ráadásul csökkentek a keresetek is, ezzel kölcsönha­tásban lazult a munkafegye­lem. Az űj bútortípus első so­rozatának harmadrészét visz- szaküldte a kereskedelem. A legkritikusabb második ne­gyedévben 32 dolgozójuk tá­vozott a vállalattól. Ez nem nagy szám ugyan, de nagyobb részben kulcsemberek, kiváló dolgozó, párttag ment el — . s a bajok csak növekedtek. Át­menetileg munkaerőhiány is jelentkezett. A helyzet csak augusztus­ban kezdett stabilizálódni. Szeptemberben végrehajtották a törzsgárda új besorolását, s új premizálási rendszert dol­goztak ki... Nehéz próba A profilváltozás csak növel­te az új gazdaságirányítási rend által amúgy is magasra állított követelményeket. Ne­héz próbája volt ez az eszten­dő a vállalat dolgozóinak. Il­letve az elsoroltak már önma­gukban ilyen nehéz próbát je­lentettek, de,volt még más is: az 1968-ban indult függöny- karnisgyártás és az idén a képkeretgyártó-részleg letele­pítése, A függonykamis az idén már nagyobb zökkenők nél­kül ment, s a 3 milliós — vi­szonylag kis volumenű — gyártmány „viszi” a vállala­tot: lényegileg ez menti a veszteségeket. Idő előtt, s az épülőfélben lévő csarnok helyett fabódék­ba kellett telepíteni év elején a tővárosból a képkeret,gyár• fást Általában nesm sokba nézik az aranyosan cirkal- mas, mű-antik mintájú gyárt­mányt. De termékeiknek jó ré­sze már az idén exportra ment. A napokban náluk járt a libanoni partnerük, s kér­te, hogy a belföldihez hasonló mennyiséget szállítsanak ne­ki. Az üzemcsarnok azonban még nincs készen. Az ÉPSZER Ígérte ugyan, de a fűtés miatt nem költözhetnek. Az átadási határidő pedig már elmúlt. Prémium a legjobbaknak A vállalatnál az új irányí­tásra való áttérés természetes tehertételét nem csak a pro- tilváltoztatas, hánejp>. új gyártmányok letelepítése ri;> növelte. S mindez egyszerre jelentkezett! A besorolások felülvizsgál lata melleit sokat segített már­is az új prémiumrendszer. A „megtakarítás” — amit a ter­melés csökkenése miatt, kény­szerből nem fizettek ki — 263 ezer forint volt, s erre tűztek ki célfeladatokat. Ezek a munkafegyelem javítását. a termelékenység növelését és a minőségi munkát célozzák. Alighanem sikerrel. Itt úgy mondják: feldobta az embe­reket. Két hónapot értéke! tok eddig, s 110 ezer forint pré­miumelőleget kifizettek aa arra érdemeseknek. Ezzel lényegében megterem­tették a további nyugodt ter­melés feltételeit. Jövőre le­kötötték kapacitásukat, 20$ garnitúrát gyártanak az át- tervezett Nyírség lakószobá­ból. 3000 egyszemélyes es '1000 kétszemélyes heverő ke­rül innen az üzletekbe. A jövő évi 30 milliós kapa­citást a következő ötéves terv éveiben 40 millióra akarják növelni. Ez látszólag nem sok. A termelés szerkezete azon­ban megváltozik: nagyobb súlyt kap a képkeret, mint ex­portképes cikk. Hövidebli munbabél Mivel.a képkeret beruházá­sa miatt gyakorlatilag 1976-ig elköltötték fejlesztési alapju­kat — nem lesz könnyű még ezt a tervet sem teljesíteni. Szükségessé vált ugyanis aa elavult, ósdi géppark kicseré­lése a termelés minden vona­lán. Erre most készítenek táv­lati tanulmánytervét. Az elmúlóban lévő gondo­kat jelzi egy másik esemény is: december elsejével áttér­tek Kisvárdán is a 44 órás munkahétre. Igaz. hogy utol­sónak" a tanácsi vállalatok kö­zül. de áttértek, s ez azt is jelenti, hogy megteremtették íjilaek, a/í'lúteJeit..' Ez pohg önmagában is eredmény. Kun István „iAz ezeréves per eldőli...” SZERKESZTETTE: BARBÁRITS MIKLÓS IS. „Derestörvény“ A századforduló tehát for­dulópontot jelentett a nyír­ségi földmunkások életében is. Mozgalmuk — bár rész- eredményeket értek el — lé­nyegében eredménytelen ma­radt, széthullott, utána már csak néha kerül sor elszórt, magányos megmozdulások­ra. A földmunkások élete to­vábbra is kilátástalan, nyo­morognak, nincstelenek. Jel­lemző, hogy a Kisvárdai Lapok 1900. márc. 4-i száma vezércikket szentel a mun­kások helyzetének; címe: „NYOMOR”. A földmunká­sok ezrei vándorolnak ki Amerikába és özönlenek az iparosodó városokba. így vallanak erről a korabeli la­pok: . .Egyik fő oka a ki­vándorlásnak a köznép és az iparososztály szegénysége. A nép szegény... Nyáron 40 —80 krajezáros napszám mellett dolgozik (egy férfiru­hára való, 3,10 m közepes minőségű posztó ára 6—8 forint! BM.) de amit keres megeszi még a nyáron és a téli ínség üres kamra mel­lett lepi meg..(Nyírvidék, 1900. máj. 20.) „Egyenesen a mezőgazdasággal - szemben követett kipumpoló politiká­ra vezethető vissza az a munkasinseg, amely a múlt év folyamán oly megdöb­bentő arányokban jelentke­zett. .. A tőkeszegény mező­gazdaság az év egyik felén át hevertetni kénytelen a munkaerőt. Nagy munkásfe­lesleg támad eként a télviz Idején; a munkások ezrei éaömlöttek c Morét* vidék­ről a fővárosba. . . Megrázó következménye a kivándor­lás. 1899-ben csak a tenge­rentúlra 43 000 magyar em­ber vándorolt ki, múlt év­ben pedig több mint 100 000 egyén kért útlevelet külföld­re.” (Nyírvidék, 1901. jan. 1. VISSZATEKINTÉS AZ 1900-IK ÉVRE. (1902-ben Szábolcsban naponta 20—30, néha 50—100 kivándorló út­levél érkezik a belügymi­nisztériumból, az első félév­ben a kivándorlók száma 2143. Vannak területek, ahol a kivándorlók száma meg­haladja a természetes sza­porodást. Adminisztratív ren­deletekkel és ellenagitáció- val próbálják korlátozni a kivándorló útlevelek kiadá­sát, de hiába. 1904—1905-ben a lapok arról panaszkodnak, hogy van olyan hónap, ami­kor "1000—2000 ember vándo­rol ki Szabolcsból Ameriká­ba és 1905-ben felreppen a vészhír: nincs aratómunkás.' A földmunkásmozgalom lanyhul, azonban nem szűnik meg teljesen. 1900 júl. 22-én így ír a Kisvárdai Lapok: „Bárhogyan tagadják is, ta­kargassák is hivatalosan, tény az, hogy van szocializ­mus a magyar parasztság között és terjed napról nap­ra, lassan-lassan, feltűnés és külső emóciók nélkül. A szo­cialista agitátorok az Alföl­dön most már nem Buda­pestről kerülnek ki, hanem a nép gyermekei közül va­lók. .. Sokkal hatásosabban folytatják az aknamunkát a gatyás apostolok, mint a nadrágos agitátorok. Okosab­bak is, ravaszabbak is, mist ezek. Nem izgatnak, hanem toboroznak.'’ De a toborzás mellett elvétve „emóciókra” is sor kerül. 1900 augusztu­sában Mandel József nyír­bátori pusztáján a mezei munkások sztrájkkal 20 kraj- cáros béremelést érnek el; Kisvárdán Lang Zsigmondot két cselédje vasvillával és fokossal agyonveri, mert „megfenyítette” őket, (Nyír­vidék, 1902. márc. 30.) Ezek azonban csak elvétve mutat­kozó jelenségek. Várkonyi maga is elcsendesedik, Bé­késben képviselőjelölt és „mappákat rajzol és terjeszt a nép között arról, hogy mi­képpen fogják felosztani a földet.” (Nyirvidék, 1902. márc. 2.) A szociáldemokra­ta párt elsősorban a városi munkásságot szervezi, akik­nek béremelésre és munka- körülményeik javításara irá­nyuló megmozdulásait egyre inkább összekapcsolja a vá­lasztójogért folytatott harc­cal. Nyíregyházán is meg­mozdulnak a kőműves- és az áessegédek (1903), az or­szágos vasutassztrájk kereté­ben a vasutasok (1904), a dohánygyári lányok (1906), asztalosok, stb. 1906-ban egész sztrájkhullám % vonul végig á nyíregyházi ipari munkások között, amely nem marad hatástalan a föld­munkásokra sem, hiszen az iparosodó Nyíregyháza ipari munkásai, iparossegédei az odatódult munkanélküli föld­munkásokból verbúválód- nak, akiket ezer szál fűz még a faluhoz. 1903 után a Mezöfi-féle Újjászervezett Szociáldemokrata Párt fel szervezi a parasztokat. és bár erősen kispolgári elve­ket vall, a földosztást és. a sztrájkot inkább kárhoztat­ja, mint segíti, mégis hoz­zájárul a parasztok, föld­munkások. szervezeteinek új­jáélesztéséhez. Így azután a sztrájk Damokles-kardja állandóan ott függ a birto­kosok feje felett, és amikor „egy szocialista vezér” a választójog érdekében álta­lános aratósztrájk szervezé­séről beszél, a Nyírvidék ide­gesen veti fel annak szük­ségességét, hogy olyan ara­tótörvény készüljön, amely az aratási munkát az adófi­zetéshez hasonló kötelezett­séggé teszi. (1903. aug. 3. Az aratómunkás). 1904. jan. 4-én a Szabolcs­ban dr. Csongor Gergely így ír: ..A megmételyezett lel­kek ezrei... még mindig hisznek a messiásban, a szo­cialista istenben.” Ennek az évnek második feléről pedig a Nyírvidék 1905. aug. 20-i számában úgy emlékezik meg, mint a földmunkás- mozgalom fellendülésének kezdetéről, pedig mindenki azt hitte, hogy annak Vár­konyi leszerelésével vége van. Ennek ellenére 1904 második felében Szabolcs­ban 325 sztrájk zajlik le 31 472 résztvevővel; 47 %-uk a munkásság teljes, 34 °0-uk részleges győzelmével vég­ződik; végül is 10—15 uo~os béremelést és tél—1 órás munkaidő-csökkentést ér­nek el (ezekben az ipari munkasmegmozdulások ada­tai is szerepelnek.) 1905-ben hírek érkeznek az oroszor­szági forradalomról is. Hatá­sára ismét megmozdulnak a föld nincstelenjei. 1906 nya­rán 24 megyére terjed az aratősztrájk. Eredménye: or­szágos méretűvé válik a bé­rek emelése, legtöbb helyen megszűnik a robotmunka maradványa. A sztrájkhul- lám Szabolcsba is eler. Sé- nyöröl kitoloncolják Tóth András cserépfalvi illetősé­gű sényői lakost, mert izga­tó röpiratokat osztogat és sztrájkra biztatja a munká­sokat. Nyírbátorban sztráj­kolnak a Bóni-gyártelep munkásai, Nagyszigeten a kendergyáriak, Harangod- pusztán a mezőgazdasági munkások. De sztrájkolnak máshol is, amiről nem írnak az újságok. Az országban „közel 2000 embert ítélnek az aratási munkák abbaha­gyása miatt elzárásra. Sza­bolcs megyében az elzártak száma 170-et tesz ki.” (Sza­bolcs, 1906. júl. 21.) A föld­birtokosok és tőkések össze­fogva az egyházzal hatéko­nyabb, szociális demagógiát alkalmazó agitációs és szer­vezeti ellentámadásra szán­ják el magukat, miután be­bizonyosodott, hogy a mun­kás- és fóldmunkásmozgal- makat pusztán erőszakkal nem lehet megsemmisíteni. Keresztényszocialista szer­vezeteket alalútanak. Nyír­egyházán is megindul a ke­resztényszocialista szervez­kedés, előadássorozatot tar­tanak, amelyen többek kö­zött foglalkoznak „MEZŐ- GAZDASÁGI BAJAINK”-kaI is. (Szabolcs, 1906. dec. 15.) A szociáldemokrata párt vi­tát akar indítani a keresz­tényszocialistákkal, mert a munkásság általában — Nyíregyházán is — spontán módon szembefordul a ke­resztényszocializmust szer­vező polgárokkal, birtoko­sokkal és papokkal. A párt vezetősége azt tervezi, hogy Nyíregyházára maga Weltner Jakab és Bokányi utaznak le válaszolni a keresztény­szocialistáknak. Ez — mint a Szabolcs írja — „az amúgy is izgatott állapotok további zavarását vonná maga után. Vasárnap este a Korona egyik ablakát is be­dobták. A további zavargást azonban a nagy számban ki­vonult csendőrség és rendőr­ség elnyomta.” Pedig a szo­ciáldemokrata pártvezetóség ekkor már — elsősorban épp a parasztság kérdésében — opportunista álláspontra he­lyezkedik. Elsüllyeszti a földosztásra irányuló Szabó Ervin—Dániel Arnold—Ráca Gyula féle programot, a s e- gényparasztságot pedig — ál­radikális szólammal — re; k- ciósnak minősíti a földosz­tásra való törekvése és nagy- birtokellenessége miatt. Meg­nyugszik az 1906-ban elért eredményekben, a konjunk­turális életszínvonal-emel­kedésben, a harcot az álta­lános, titkos, egyenlő válasz­tójogért folyó küzdelemre korlátozza. Megkezdődik a munkásmozgalom apálya. Erősödik viszont a töke és a kapitalizálódó földbirtok hatalma. Ezt felhasználva hozzák tető alá az új cseléd- törvényt, az ún. „derestör- vényt”, amely szentesíti ugyan a földmunkások — a harcok során amúgy is kiví­vott— egyes jogait (pl. a robot eltörlése, a kummen- cióval való visszaélés bünte­tése) de szentesíti a 18 éven aluli cselédek testi fenyíté­sét is és lehetővé teszi, hogy a cselédeket és a napszá­mosokat a közigazgatósági hatóságok megkerülésével a gazda kívánságára börtö- nözzék be sztrájk, munka- megtagadás, szerződésbon­tás, stb. esetében. Ezzel lé­nyegében törvénybe iktatták a szabad költözködés eltör­lését es a kivándorlás a dmi* nisztratív meggátolását To­vább erősítették a gazdasá­gon kívüli kényszer alkal­mazását a mezőgazdasági munkásokkal szemben. (Foiytatj uk*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents