Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-06 / 283. szám
KBBET-MAGTASORSZA« W69. d«eemE«> f. Szülök fóruma A szülői GYEREKEKNEK Biztató Törd a feted! ügy képzelem, hogy amint a gondos szülő megkérdezi iskolából hazatérő gyermekét, hogy: — No fiam, mesélj! Mi volt az iskolában? —, éppúgy a gyerek is megkérdezd a szülői értekezletről hazatérő édesanyját; — Na mesélj! Mi volt? — És e két kérdésre adott válasz tartalmában, őszinteségében mindkét részről benne rejlik a felelősségérzet. Mert a szülő elvárja, hogy e gyerek őszintén beszámoljon a vele történtekről, bizalma legyen, ne hallgasson el semmit, s főleg ne hazudjon. Ez így is van rendjén ; s a szülő nyugodt lelkiismerettel hajtja le esté a fejét, abban a tudatban, hogy ő mindent megtesz a gyerekéért, példásan neveli — példásan követel tőle —, és reméli meg is lesz az eredménye. De mi van a dolog fonák oldalán? Mert a gyerek is elvárja a bizalmat, az őszinteséget és főleg az igazságot: a gyerek is követel, ha nem is szóval és nem szót, de ösztönösen követeli a vele való törődést. Vajon megkapja-e ezt minden esetben a szülőtől? Sajnos nem. S a felelősséget valahol itt kell keresni, a szülő részéről, de rendszerint a felelőtlenség van túlsúlyban. Sokkal több mint amennyit bevall magának. Azt hiszem, nem minden anya mondhatná egy-egy szülői értekezlet után, hogy mindent meg-, tett a gyermeke helyes ne-" velése érdekében. Ezt nem alaptalanul állítom, sajnos keserű tapasztalatok és bizonyítványok tanúsítják. Hetedik osztályos szülőkkel tartottam értekezletet Szokás szerint nevelési kérdésekről, problémákról Is szó volt Az összejövetelnek ezt a témakörét tartottam a fontosabbnak, mivel tanulóim — akiket harmadik éve ismerek és irányítok — a serdülőkor sodrásába kerültek, 13 éveseit, s szinte napról napra változik magatartásuk, egyéniségük, munkakedvük, egyszóval; egész lényük csupa szélsőség és ellentmondás. Tehát a jellem- formálódás legnehezebb korszakába jutottak, s a nevelőnek — akár szülő, akár tanár legyen az — minden képességét latba kell vetnie, hogy „egyensúlyozni” tudjon a nevelésben. Itt kell legjobban összefognunk, szülőnek és tanárnak, hogy egyazon úton haladjunk; mert hiszen a célunk ugyanaz, csak nem mindegy, hogyan válogatjuk meg az eszközöket Hogyan ítéljük el rossz és hogyan értékeljük jó tulajdonságaikat, mélyek lövőjükre vonatkozóan döntő fontosságúak. Ezt kellett volna ezen az értekezleten megbeszélni. Bevezetőül és vitaindítónak egy ismert pszichológus cikkéből akartam idézni néhány gondolatot a serdülőkor jelenségeiről, de sajnos az egyik anya megakadályozott ebben a szándékomban, mert az első mondat felénél már közbeszólt. Nyugtalanul mozgolódott a helyén, és valami felsőbbrendűségi tekintettel végigmért tetőtől talpig (titokban talán még azt a hízelgő gondolatot is megengedte magának, hogy: én azért csinosabb vagyok, mint az osztályfőnök!), aztán izgatott, de inkább dühös és önérzetes hangon közölte velem, hogy ő holmiféle fölolvasásokat nem ér rá végighallgatni, siet haza, sok a dolga. A gyereknek a jegyei érdekelnék csak, mondjam meg azt előre, azután ő elmegy, és olvashatok, ha akarok. Hát mondanom sem kell, hogy ezek után nemigen akartam, kedvem se volt hozzá. Hogy megsértődtem? f át nem. Annál sokkal több keserűséget éreztem, mint a Sértődés. Inkább sajnáltam, Ab nem is őt, jobban a gyerekét. És mit tehettem? Az ó nevében bocsánatot kértem a többi szülőtől, röviden ismertettem a gyerek tanulmányi eredményét, és még mertem azt mondani, hogy ha valami bővebben érdekli, jöjjön be az iskolába órák közti szünetben, mert most az én időm is drága, sokan várnak rám. A szülői értekezlet különben nem érdemel említést, ez az első „felvonás” agyoncsapta az egészet — legalábbis részemről. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy több ilyen szülő nem ült ott körülöttem, csak azok nem keltek fel, hanem végigülték az értekezletet. Nem, nem a tanár iránt érzett tiszteletből, se nem érdeklődésből, hanem csak azért: nehogy pikkeljek a gyerekükre! Óriási közönnyel tudnak a szülők viseltetni nevelési kérdések és problémák iránt Az ilyen szülőt csak egy érdekli: milyen jegye van a gyereknek? Miért adott neki a tanár egyest? (Persze a tanár a hibás!) Főleg olyan-' kor jelenik meg nagy dirrel- durral az iskolában ha valami baj van a gyerekkel. De megelőzni ezt a bajt, felkészülni a nevelésre, tanácsot elfogadni vagy kérni — azt már nem! Bezárkózik családi elefántcsonttornyába, vakon bízva ösztöneiben, nevelési egyoldalúságában, ahogyan őt is nevelték. Mert hát a tanár fiatal Is, gyereke sincs; hogy is értene hozzá? A szaktudásra, segítőkészségre fittyet hány, otthagyja a szülői értekezletet. Elfelejti, hogy mindkettőnk kezében egyazon fiatal nemzedék jövője van. S ha az említett szülői értekezlet után a gyerek megkérdezné azt a nagyon elfoglalt szülőt: — Mesélj, anyu, mi volt? Kendben van minden? —•, akkor a kedves anyukának el kellene pirulnia, mert volna mit elhallgatni. ügye nem merné megmondani a gyerekének hogy nem tett meg mindent' amit a nevelés érdekében kellett volna? — Hát néha ilyen fonák a szülő—gyerek közötti kölcsönös őszinteség és felelősségvállalás! Még egyet, kedves anyák! Nagyon szeretnénk, ha néha az apák is eljönnének egy-agy szülői értekezletre — talán ők nem sietnének annyira haza!? M. J. Kikeleti csengő halkan csendül Kikeleti bárány búsan béget Kikeleti szellő lágyan lendül Pihepuha hátán tündér lépked Kikeleti csengő vígan csengjen Kikeleti bárány szépen szóljon Kikeleti szellő frissen lengjen Ttpitapi tündér csókot szórjon Elek István Hol az olló? —Komámasszony, hol az olló? — Imént kérte el a holló. Gyolcsinget varr az urának, Fodros kötényt a húgának. Posztóujjast a fiának, Hálósapkát az ipának, Bársonymellényt a napának S rakott szoknyát jómagának. El is készül egy-kettőre, Mához három esztendőre. Enyedi György Köszöntő Már megjöttünk ez helyre, Anyánk köszöntésére. Anyám, légy reménységben. Köszöntlek egészségben. Amennyi a zöld fűszál, Egén ahány csillag jár. Májusban a szép virág: Annyi áldás szálljon rád. (Magyar népköltés) Gárdonyi Géza: 14 láthatatlan ember Képregényváltozat: C$. Horváth Tibor, Karcsmáros Pót «H Jövő szombati számunkban folytatjuk^ VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (harmadik kockában két betű). 6. Kobalt vegy- jele. 7. Hordót fertőtlenítenek vele. 8. Helyrag. 9. Azonos mássalhangzók. 11. Bizományi Aruház betűjele. 12. Férfinév. 14. Patyolattal dolgoztat (utolsó kockában két betű). 16. A hét törpe egyike. 18. Római 4. 20. ...- tani (dob). 21. Szó elején rangkülönbséget jelöl. 22. 500. és 99». 24. Menyasszony. 25. össze-vissza eszi ül 27. Vízvezeték végén van. 28. Ezzel dúsított a levegő zivatar után. 29. Ez okoztá Trója, ókori sáros vesztét betűk a magyar abc-ben. C Nagy Nándor. 5. Az idő „orvosa". 6. Megfejtendő, io. Némán esett!!! 11. Szeszes itai. 13. OUT. 14. Magyar Optikai Müvek. IS. Megfejtendő (első kockában két betű). 17. Nóta. W. Hord, cipel. 21. Óriás to a Szovjetunióban.' 23. Minőségellenőrző osztály közismert rövidítése. 24. Filmek fényérzékenységét jelölt 26. ZN. 27. Cinege Ferenc. Megfejtendő: Az, alábbi rigmtWK ...függ. ...vízsz. 1,,. —függ. lík_ puttonyában. FÜGGŐLEGES: L F. plUanatban. 2. Baráti állam betűjelzése (első kockában két betű). 3. Egymást kővető Múlt heti megfejte* BAJCSY-ZStUNSZKT ENDRS. Könyvjutalmat nyertek: Cseke Matild Levelek, Bodnár Irén Sóstóhegy és Balogh Jolán Nyíregyháza. A mérges pince Volt egyszer egy htstn gazda, csak í? irrímel-immal végezte dolgát, a háza táját is elhanyagolta. Gaz nőtt az udvarán, házáról pergett a vakolat, kéménye is megdőlt, a pincéjébe pedig becsurgott a víz. Nem bánta ezt se az udvar, se a kémény, hanem amikor a víz már mini magasabbra hágott, a pince igen mérges lett. — Ej. a nemjóját a lusta gazdánknak! — fakadt ki mérgében *— Csak issza a boromat, de vélem nem törődik. No, majd én mérésre tanítom! Egyszer, amint a gazda az asztalnál üldögélt. rámordult a kisfiára: — Hozz fel egy flaskónyi bort a pincéből, de szaladj, mert megszomjaztam' Tut a fiú a pincébe, de amint belegázol a vízbe, azt mondja neki a pince: — Egy csepp bort se adtok az apádnak, hanem ülj a hordóra, s maradj veszteg. Várja a gazda a gyereket, de hiába vár. s akkor rámordul a nagyobbikre: — Eredj az öcséd után, nézd meg, mit. piszmog a pincében, s hozd, a boromat! Megy a. másik gyerek is. de altig ért le, a pince ráparancsolt— Te rh,eg a másik hordóra ülj, és meg se moccanj, mert bort nem adok! ffej. de mérgelődött a ggzda, hogy mind a két gyerek elmaradt, még az asztalt is csapkodta! Aztán az asszonyt küldte a pincébe, mert erősen gyötörte a szomjúság. De az asszony se jött vissza, hiába várta. '— Kutya meg a mája! — kiáltott ekkor a gazda magam megyek le • borárt, de össze « tőröm minden» Jetnél: a csontját, hogy csúffá tesznek! Leballagott • pincébe. Csak bámult, mert mindéi*- H a hordón üU, mozdulat lanuL Elkapta a méreg, s már kiáltani akart, de a pince megelőzte: — Lassan, gazdim, csak lassan. Én parancsoltam rájuk, még megmoccanni sem engedem őket, mert nem adok több bort neked. Lusta vagy. maholnap összedől a házad, de te csak a torkodat öblögeted a borral, mással nem törődsz. Hát csak állj a vízben, mozdulatlanul, A gazda megpróbált lépni, de nem tudott. Mintha oda lett volna cövekezve. A hideg víz befolyt a lyukas csizmájába. Kérlelni kezdte a pincét, de az nem is válaszolt. Hanem egyszerre csak lépések hallatszottak a garádics felöl, s megjelent öregapó, aki g fűkaszálósból érkezett — Mii ücsörögtök itt? — szólt. — Elment a jó dolgotok? Hanem, amikor megtudta, mi történt, másképpen beszélt. — Igaza van a pincének, hiszen locspocs a földje, az udvar meg csupa gaz. a kémény düledezik, * én öregségemre többet dolgozom, mint három fiatal. ígérd meg hát, hogy derék gazda leszel, és punktum! A gazda behajtotta a fejét, és ígéretet tett. Abban a pillanatban már szabadok voltak. A fiú a fiaskót töltögette, de az apja rászólt: — Hagyd most ezt, nem kell a bor. Előbb a munka jöjjön, s aztán az áldomás! Zsomhok Zoltán I óMaí
