Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-06 / 283. szám

I. »Mal KELET-MAGYARORSZAö 1969. december 8 Külpolitikai összefoglaló {Hi Saigon! tábornok nyilatkozata 0? t ies Helsinkiben Hí Közvetítési kísérletek hza íi cl-Arábia és Dél­iemen között Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes sajtótájékoztatója Krakkói levél A lengyel Róma Duong Van Minh, a saigo- ni rezsim tábornoka interjút adott a francia televíziónak. Ebben kijelentette, hogy a saigoni kabinet „elvesztette” a nép bizalmát. Az élet — tette hozzá a generális — mind a katonák- mind a pol­gári személyek számára lehe­tetlenné vált Vietnam déli ré­szén. A helyzet ismerői szá­mára tragikomikusnak tűnik Duóng Van Minh-nek az a fogalmazása, hogy Saigon „el­vesztette” a bizalmat. A prob­léma magva éppen ott van, hogy sohasem szerezte meg. Erinek ellenére az ismert ka­tonai vezető nyilatkozata jól érzékelteti a saigoni rezsim mind mélyebb, hosszabb tá­von tarthatatlan válságát. Miközben Vietnamban fo­lyik .a háború -*- a legfrissebb jelentések is a harcok heves­ségéről számolnak be. Helsin­kiben sor került a fegyverke­zési verseny megfékezésével foglalkozó szovjet—amerikai konferencia újabb ülésére. Ezúttal a váltott helyszínek­ről' szóló megállapodás értel­mében az amerikai nagykö­vetségen találkozott Vlagyi­mir Szemjonoy külügymi­niszter-helyettes és Gerard Smith, a két delegáció veze­tője. A megbeszélések titko­sak. A problémák bonyolult­sága valószínűvé teszi, hogy hosszú tárgyalásokra lehet számítani. Intenzív tárgyalások foly­nak az arab világban is. A fő téma a december 20-ra a Berlin (MTI): Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságá­nak első titkára, az NDK ál­lamtanácsának elnöke Moszk­vából hazatérve pénteken a Neues Deutschlandnak adott nyilatkozatában értékelte a szocialista országok párt- és állami vezetőinek moszkvai találkozóját. Kijelentette: „A moszkvai találkozó lefolyásával és eredményeivel nagyon elége­dettek vagyunk. A tanácsko­zások termékenyek, haszno­sak és politikailag eredmé­nyesek voltak.” Természetes dolog — foly­tatta, — hogy az adott nem­zetközi helyzetben a figye­lem középpontjában a Szov­marokkói fővárosba, Rabatba összehívott arab csúcs előké­szítése, valamint a szaud- arábiai—dél-jemeni konflik­tus. A két ország között im­már második hete dörögnek a fegyverek — tulajdonkép­pen nehéz megállapítani, hogy voltaképpen miért. A legva­lószínűbb verziónak azok a jelentések tűnnek, amelyek szerint a két fél csapátai a vitatott határterületen lévő és állítólag olajban gazdag A1 Wadeia oázis megszerzé­séért és megtartásáért folyik a csatározás. A fegyveres konfliktus az arab világban természetesen aggodalmat váltott ki. Kevés tényező be­folyásolhatja annyira a kö­zel-keleti krízis alakulását- mint az arab országok egysé­ge. Különösen nagy szükség lenne erre a rabatí csúcsérte­kezlet előkészítésének szaka­szában. így érthető- hogy több arab állam részéről is történ­tek — egyelőre sikertelen — közvetítési kísérletek. Fejszal Szaud-Arábia királya fogadta Gedira marokkói állammi­nisztert, aki II. Hasszán ma­rokkói király üzenetét adta át az uralkodónak. Nasszer elnök pedig beszélgetést foly­tatott a dél-jemeni hadügy­miniszterrel, ugyancsak az államfő személyes megbízott­jával. Talán sikerül megértetni a két hadakozó országgal, hogy néhány olajkút megszerzésé­nél fontosabb szempontok is lehetnek. jetuniónak és más szocialis­ta államoknak azok a javas­latai álltak, amelyek közvet­ve vagy közvetlenül az össz­európai konferencia előkészí­tésére és lebonyolítására vo­natkoztak. Az NDK lakossága szá­mára fontos, hogy a találkozó­ról kiadott közlemény egyér­telműen megerősítette a kö­vetelést : valamennyi állam létesítsen nemzetközi jogi alapon egyenjogú kapcsola­tokat az NDK-val — ismer­je el véglegesnek és sérthe­tetlennek a fennálló európai államhatárokat, beleértve az Odera—Neisse-határt is — mondotta Ulbricht. Nagyon fontosnak minősí­tette az NDK államtanácsá­(Folytatás az 1. oldalról) jelentőségük miatt új, ösz­tönző közgazdasági környe­zetet igényelnek — ezért volt szükség a kormányha­tározatra. Kazareczki Kálmán el­mondotta, hogy a kormány által jóváhagyott árintézke­dések 1970 január elsején lépnek érvénybe. Az árintéz­kedések az 1969-ben átadás­ra szerződött termékekre — attól függetlenül, hogy még az idén, vagy majd csak jö­vőre értékesítik azokat — nem vonatkoznak. (Az árin­tézkedések nyomán — mint az ismeretes, — a vágómarha felvásárlási árát kilogram­monként átlagosan 5,60 fo­rinttal, a tej felvásárlási árát pedig literenként 20 fil­lérrel emelték, a vágósertés minden kilójáért átlagosan 2 forinttal többet fizetnek és további egy forinttal eme­lik az alapárat, a nagyüzemi felár kilogrammonként egy­forintos csökkentése mellett A vágójuh felvásárlási át­lagára kilogrammonként 3 forinttal lesz több.) Jövőre az egész mezőgaz­daságban alkalmazzák — te­hát az állami gazdaságokra is kiterjesztik — a jelenlegi termelőszövetkezeti üzemvi­teli támogatási rendszert, amely az eddigi tapasztala­tok szerint — elősegíti a hústermelés fokozását. A háztáji és egyéb magán gaz­daságok 5000 helyett 8000 fo­rintos kedvezményt kapnak a tenyészállatok megvételé­nél. A miniszterhelyettes külön foglalkozott a háztáji gazda­ságoknak adott Sokoldalú tá­mogatással. Hangsúlyozta, még hosszú ideig szükség nak elnöke a közleménynek a Német Szövetségi Köztár­saságra vonatkozó utalását. A tanácskozáson részlete­sen foglalkoztak leszerelési kérdésekkel is — állapította meg Walter Ulbricht A Szovjetunió és a talál­kozón megjelent többi szoci­alista ország a múltban is­mételten kidolgozott konkrét elképzeléseket a fegyverkezé­si verseny megszüntetéséről és ennek megfelelő javasla­tokat tett. Ezek az országok a népek és az emberek biz­tonsága, a béke érdekében most is felhívással fordul­nak az összes országokhoz, hogy tegyenek tanúságot jó szándékukról a valóságos le­szerelés ügyében — fejez­te be nyilatkozatát Ulbricht. van a háztáji gazdasági le­hetőségek minél jobb hasznosítására, ezért az egész mezőgazdaságra érvényes közgazdasági intézkedése­ken túlmenően is újabb ked­vező feltételeket teremtenek számukra. A szabad takar­mányforgalmazással például olyan piacot teremtenek, amely e gazdaságok számára is lehetővé teszi, hogy az igé­nyeknek megfelelő takar­mányhoz, tápokhoz és keve­rékekhez jussanak. A közös gazdaságokat érdekeltebbé akarják tenni a háztáji gaz­daságok takarmányellátásá­ban, támogatják a közös és a háztáji gazdaságok közötti termékértékesítési és más kooperációt. A minisztérium igyekszik elősegíteni a kis­üzemekben szükséges korsze­rű berendezések gyártását és forgalmazását. Az állattenyésztés fellendí­tésének fontos feltétele a tartási technológia korszerű­sítése. A szarvasmarha-te­nyésztés beruházási igénye igen nagy, a férőhelyek épí­tési költségei túlságosan nagy megterhelést jelente­nek az üzemek számára, ezért a beruházási támoga­tásra továbbra is szükség van. A szarvasmarhatartás létesítményeinél a jelenlegi 70 százalékos támogatást azért mérsékelték 50 száza­lékra, mert fokozottabban érvényesíteni akarják az üzemek érdekeltségét, a sa­ját anyagi erők mozgósítá­sát. A meglévő sertésfiazta- tó-férőhelyelc szám szerint elegendőek lennének az állo­mány elhelyezésére, de az épületek jó része elavult A negyedik ötéves terv során felépül mintegy 45 000 he­lyes sertésfiaztató, amely teljes egészében a kiselejte­zettek pótlására szolgál. Az üzemi érdekeltség fokozásá­ra itt is 70-ről 50 százalék­ra csökkentették az ártámo­gatást.J-S f. A miniszterhelyettes el­mondotta, hogy a felvásárlá­si árak emeléséhez szükséges ariyagi eszközöket a mező- gazdaság saját erőből fede­zi. A bevételi lehetőségeket megfelelően átcsoportosít­ják és a költségvetés meg­terhelése nélkül teremtik elő a szükséges összegeket. Az intézkedések nyomán arra számítanak, hogy a szarvas- marhatartás jövedelmező­ségének rátája 7,5 százalék­ra növekedik és így remél­hető, hogy a szarvasmarha­állomány létszáma 1970-ben stabilizálódik, majd fokoza­tosan javul. A miniszterhelyettes hang­súlyozta: az új kormányha­tározatban foglalt intézkedé­sek nem érintik a fogyasztói árakat. Az idegenvezető nő. Kati­ca. Kedves, de gyorsan ára­dó magyar nyelvű magyará­zatát, megjegyzéseit csupán távirati rövid mondatokban tudom jegyzetelni: A rohamosan fejlődő vá­ros lakossága hatszáz­ezerhez közeledik. Len­gyelország harmadik legna. gyobb városa... A történel­mi Flórián kapu. Másik ol­dalon az ismeretlen katona sírja... Nemzeti Színház. 1891—1893-ban épült, a Pá­rizsi Opera mintájára. Na­gyon sok reneszánsz, barokk, gótikus stílusú, műemléknek számító épülete van a vá­rosnak. .. Vár utca ezeréves. A templomok jó része hat- hétszázéves: De van, ame­lyik 1086-ból való. Több mint hatvan temploma van Krakkónak. Ügy is hívják: a lengyel Róma. Az oltárá­ról világszerte híres Mária- templom két tornya miért nem egyenlő magas? A tor­nyokat egy idős és egy fia­tal mester külön építette. A munkával gyorsabban hala­dó idősebb mestert irigység­ből leszúrta a fiatalabb. Majd megkapta a két to­rony végleges befejezését. A gyilkos kést ma is lehet lát­ni. láncon függve... Ez a templom egyébként — a feljegyzések szerint :— há­romszáz éven át készült... Királyi vár ... Koronázó ba_ zilika... Királyok koporsóit őrző katakombák... Az egyetlen lengyel város, ame­lyik aránylag kisebb kárral, a második világháború után. A fasiszta német parancs­nokság alaposan aláaknáztat- ta ugyan, de a robbantások­ra már nem kerülhetett sor. 1945 január 18-án szabadí­totta fel a Vörös Hadse­reg ... ' ­Csupa gazdag, izgalmas történelem. S a mai Krakkó érdekes­ségeinek látásához nem fel­tétlen kell: idegenvezető. Félszáznyian magyarok, kis csoportokban indulunk önállóan látó. „felfedező” utunkra. Első ami megragad, a minden tekintetben lüktető, pezsgő forgalom. Figyelem az embertömeget. Nem ide­gesen rohanó, tülekedő tá­bor. Amennyire csak lehetsé­ges. figyelemmel van egy­másra; domináló erénynek hat az udvariasság. Szinte minden olyan helyen, ahol többeknek van valamilyen dolga, intéznivalója. mind­járt sort alakítanak. Türe­lemmel várnak egvmás után. Ezt leginkább egv úlságos pavilonnál figyeltem meg. ~— ' • Kékek a villarhosok és mindig tömöttek. Egymást érik az autóbuszok, a sze­mélygépkocsik. Erősen érződik az év végi ünnepek közeledte: talán már nem is lehetne nagyobb intenzitással a kereskede­lem. Vásárlók hada ’minden'" áruházban. boltban. Pedig fél órai séta alatt is jó né­hány óriási, mondhatni! nagyvárosi korszerű áruhá­zát találni. És van portéka, lehet válogatni. Akaratlanul . is felfigyelek a sok könyvesboltra. Kira­kati portáljuk '-*• mint ál­talában a többi üzleteké is — ízlésesek, könnyen átte­kinthetőek, rendezettek. Nem keveseb^ok az antikvár bol­tok. Könyvállományuk meg. lépőén bőséges és változa­tos. Egyetemi város; sok a ta­nuló fiatal. Kollégiumaik aa új épületek legszebbjei. Mennyi galamb. A bazár csarnokot ölelő téren ezer­nyi. Nem, több ezer! Csak kitérnek a járókelők elől, de nem repülnek el. Tipeg­nek, élelmet keresnek za­vartalanul. amiben a lakos­ság jóvoltából n»m igen szű­kölködnek. (Hálás szelídség­gel rá is szállnak a téren áthaladó emberek vállára, karjára.) Elfogyott a cigarettám és sürget a tartózkodási idő lejárta is (utazunk tovább. Zakopánéba). Sietősebbre veszem a lépteimet. Már erősen sötétedik, színes neonreklámok, feliratok ten­gere viliódzik, de sajnos, nem tudok lengyelül. Végül — mert nincs más hátra — egy fiatal lánykát állítok meg és magyarázom — mu­togatással kísérve — kíván­ságomat. Kedvesen hív. il­letve mutatja ő is: menjek vele. Vagy, húsz lépéssel hagytam el előbb az egyik trafikíél’éségeket árusító he­lyiséget. S addig valami- ’ képp megérti készséges kí­sérőm, hogy magyar vagyok s erre még barátságosabb, kedvesebb mosollyal kísért a köszönésemre adott vála­sza. Talán kezdetnek illet vol­na az az epizód, ahogy be­jutottunk a „lengyel Rómá­ba”. Autóbuszvezetőnk elté­vedt ugyanis, pedig nem először tette ezt az utat Visszafordulásra kényszerül, tünk. hogy rátaláljunk a helyes irányra. Sok jel mu­tatja: az eltévedést n^m egyszerűen véletlen okozta. Dinamikus, lüktető gvors iramban tovább növekvő, feilődő város. Krakkó. 1969 december. Asztalos Bálint Walter Ulbricht nyilatkozata Gerencsér Miklós: • / 2Uéd, <t éóMdaiú 14. Ez az állapot szemláto­mást fokozta idegkimerült, segemet. Ráadásul a csalá­domon kívül még velünk lakott a cellában négy olyan lány, akik nem akartak ru­határosok lenni a sztriptíz­bárokban. ezert hozzánk ha­sonlóan Germesheimbe to­lón col ták őket. Jelenlétük további hőhullámokkal kí­nozta amúgy is túlizzított szervezetemet. Tanácsos volt üdítő kör­nyezetbe menekülni Ilyen veszélyes klíma elől. Karola viszont a villanykemencék hulladékhőjét tartotta üdí­tőnek, így naphosszat he­vert a priccsen azzal az ürüggyel, hogy a gyerekre kell vigyáznia, miközben en­gem elzavart munkát keres­ni. Szót is fogadtam neki. jártam-kéltem a munka után, éberen vigvázva nehogy vé­letlenül eléje menjek. így bukkantam rá egy csendes. mézeskalácsházakkal teli út- cában a Balkan Gasthausra. Édes gyermekkori emlékek sajdultak fel bennem a cég­tábla láttán. nyomban eszembe jutott, hogy Balkán volt a neve annak a finom cigarettadohánynak is. ame­lyet huszonnégy fillérért árult az Andedli hadirok­kant és amelytől életemben először berúgtam a vasárna­pi nagymise alatt fenn a József-templom toronyge­rendái között, s nikotinmá­morban úszva szedtem ki a to iásokat a galambfészkek­ből. Egy szónak is száz a vége, az emlék hatására be kellett térnem a Balkan Gasthausba. A vendéglő esztétikai eré­nyei tökéletesen megnyerték tetszésemet. Akkor is magá­val ragadott volna a benyo­más, ha akad némi készpénz a zsebemben ígv azonban még önzetlen ebből adbat+am át magamat a tiszta műél­vezetnek. őszintén megcso­dáltam a falakat ékesítő bolgár szőtteseket, a balká­ni fazekasművészek remeke­lt. a Rilla hegység pásztorai, nak faragványait és a krig- liben habzó bővérű bajor söröket. Bővérű volt a bol­gár vendéglős is. de az ő robosztus jelensége meg­zavarta áhítatomat. Jelleg­zetes tengerparti rekedtség­gel szólított meg. amiből nyomban kitaláltam, hogy rokonai járatosak a halá­szatban, tehát én, aki szin­tén a íjizek szerelmese, sőt a bolgár dohány régi ked­velője vagyok. bizalommal megválthattam neki: — One Geld. Mire ő hasonló rövidség­gel. hasonló bizalommal rándított vastag fekete ba­juszán : — One Trink. Ebben maradtunk. Kény­telen voltam kellő méltó­sággal átvészelni ezt a kis zökkenőt, hogy aztán annál simábban élvezhessem a wurlitzer dallamait. Ki tud­ja. meddig tart ez az anda­lító öröm. ha be nem té­ved a Balkan Gasthausba Ibolya, a cellánkban lakó négy iánv közül a legszere­tetreméltóbb. — Ugye magához ülhetek, Illés? — kérdezte a hegyvi­déki lányokra jellemző kristálycsengésű hangon. — Annál is inkább, mert épp magáról filozófáltam, Ibolya — közöltem vele bátorítón. — Éppen énrólam? Ez érdekes És mit? Meggyőződésem, hogy a nők mindig hálásak, ha sze­mélyükkel foglalkozik az ember. Mivel sörről, borról és egyéb eszmei élvezetek­ről nem álmodhattam, kénytelen voltam ráfanya­lodni az udvarlás megunt művészetére. — Próbáltam megtalálni a természettudományos ma­gyarázatát annak, hogy mi­től olyan gyönyörű, kedves Ibolya. Hiába nyilatkoztam a leg­nagyobb felelősségérzettel. Ibolya bosszúsan és csaló­dottan horzsolt arcomba az­zal a kiábrándult pillantá­sával. v — Maga is csak ehhez a kezdetleges dumához ért? Nagvobb eredetiséget néz­tem ki magából. — Félre ért. Ibolya, ön­zetlenül csodálom a szépsé­gét. — Ez, még sokkal kezdet­legesebb. Hol van ebben a természettudomány ? — Egyéni megfigyelésekre gondolok. Még a deszkalá­gerben mesélte, hogy maga a Mátrában nevelkedett és Egerben érettségizett. El­árulhatom magának, hogy az összes nő közül, akinek eddig udvaroltam, a hegyvi­dékiek voltak a legszebbek. Már nem volt olyan ki­ábrándult Ibolya pillantása. Fekete szemén biztató fény csillogott, sötét haja hűsé­ges mosolyt fogott, keretbe. — Folytassa csak. De szi­gorúan természettudomá­nyos alapon. — Máshoz nem is értek, Szóval ha hegynek fölfelé megy a nő. lábikrái töké­letesre és acélosra fejlődnek. Ha pedig jön lefelé a hegy­ről, kénytelen homorú tar­tásba feszíteni magát, ettől alakulnak olyan karcsúvá, ne­messé a vonalai. És mivel na­gyokat lélegzik a makulát­lan hegyi levegőből, keble diadalmasan előreduzzad. Ugyanettől a makulátlan le­vegőtől harmatos marad az egész lénye, bőre simán és bársonyosan ragyog. Ha pe­dig rendszeresen issza a he­gyi patakok vizét, szerveze­te megtelik a ritka ác""nvi oldatokkal. Mindez együtt a természet, a fenséges hegy­vidék őserejével vértezi fel a nőt, akinek aztán nincs egyéb dolea, mint lejönni a völ",rbe és meghódítani a világot. Ibolya tűlkacagta a wur­litzer rtiuzsikáját, de a szá­ja remegett és elborította a könny a szemét. — Szélhámos!... Micsoda szélhámos!... — hajtogatta boldogan, egyszersmind va­lami megrázó sírhatnékkaJL — Nem is éltem a Mátrá­ban. Én hortobágyi vagvok, ahol Karcagtól Bal ma zúi vá­rosig gurul az egyforintos. Maga összetéveszt a Ceciliá. vsl. Illés A fordulat kissé megle­pett. — Tévedtem volna?..; így jár az ember, ha sötét­ben now ,a nők. — Nem baj. Illés. Mond­hat akkámHíkora marha­ságot, csak beszéljen, Mn<*át. élvezet hallgatni. Ki tudía,. meddig lesz benne részem?. — és Ibolya ha’kan. iPedel- mesen siratni kezdte, hogy egy szép napon örökre eü válunk egymástól. ■ r (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents