Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

« 0Ms# 1969. december 39. RELST MAGYARORSZAÖ — KARÁCSONYI MKLLÉKLET Tahi László. Kétfülű csomag — Aáá! Kellemes ünnepe­ket kívánok, adjon az is... — Köszönöm! Ezerszer is köszönöm! Kívánok... — . adjon az isten erőt. egészséget, nyugalmat... — . . sok sikert, békéssé get, szeren... — ... boldogságot, sok pénzt, sok örömet, minden jót! — ... szerencsét, bort, bú­zát" derűt a családi otthon­ba! Nna. Hogy s mint? — Megvolnék valahogy. — Miért zihál úgy? — Nehéz ez az átkozott csomag, amit cipelek. Tudja, a két karom egy kicsit reu­más, nem volna szabad ci­pelnem ezt a csomagot, de mit tegyek, ha muszáj? — És hova cipeli? — Csak ide a sarokra a sógoromék házáig, de majd hogy meg nem szakadok be­le. Kőbányáról idáig csak élvergődtem vele valaho­gyan, de most már szinte kiszakad a peislim. — De hiszen két füle van a csomagnak, miért cipeli egyedül? ; - Mert nem találtam sen- k aki segíthetne. Bizony, két füle van és ha valaki megfogná a másik fülét, három perc alatt ott lehet­nék a sógoroméknál. Magá­nak nem reumás a karja? — Még csak az kéne! Hi szén éppen tegnap nyertem meg a nehézsúlyú bokszbaj­nokságot, holnapután pedig utazom a világbajnokságra. — Ha meggondolom, nagy szerencse, hogy egy ilyen erős emberrel találkoztam. — Úgy van, úgy van! Mert én most elárulom ma­gának, hogy reuma ellen az iszap a legjobb, menjen el a Lukács fürdőbe, újjászüle­tik! — Csak ide a sarokig sze­retnék eljutni ezzel a dög csomaggal, aminek két fü­le van... — Fogja meg két kézzel, ta Ián úgy könnyebb volna... — Köszönöm. Látja, ez okos tanács, mégsem talál­koztam hiába magával. De., nem fogná meg az egyik fü­lét maga? — Hiszen ha időm volna! De látja, most is rohanok, útlevél, vizűm, nagyon sok a dolgom... És milyen átko­zott pech... Kétszázforintos okmánybélyeget kellene vennem és csak százkilenc­vennyolc forintom van. — No ez csakugyan bal- szerencse! Tyű, mennyi pénzt láttam az előbb a bankban! Tudniillik most vettem fel a totonyeremé- nyemet, négyszázhuszon- hatezer forintot... De mit érek vele, ha nincs egész­ség, ha reumás a karom... — Mit gondol, honnan szerezzek két forintot? — Nincsenek rokonai? — Mind meghaltak. — Álljon talán itt meg a templom mellett egy féló­rácskára. .. Nem szégyen a szegénység... Meg aztán ilyenkor, ünnep táján jó- szívüek az emberek __ — Köszönöm. Látja, ez jó ötlet. De gondoltam, adhat­na két forintot.. — Ha előbb tudtam vol­na! De be van osztva a pén­zem fillérre, tudja, egy kis adóságom is volt, meg ez, meg az, a gyerekeknek ug­rókötél meg labda, ha jól számoltam, még hat forint harminc hiányzik is... De- hát hiába, csak félmilliót nyertem, egy vassal sem többet... Na, isten áldja, cipekedek tovább __ — Én is megyek. Hol itt a legközelebbi templom? — Mit tudom én. Majd megtalálja. Nem adná fel a hátamra esst a dög "csoma­got? — Rohanok, kérem, eldis­kuráltuk az időt. Hát min­den jót! Kellemes ünnepe­ket, adjon az is... — Köszönöm! Erőt, egész­séget! — Sok pénzt, boldogságot. — Békességet! — Szeretetett — Ámen. Bodó Béla; AJÁNDÉK Egy barátom meséli; a ba­rátom festő, de olykor mu­zsikál is. Vivaldi, Bach — szépen hegedül. Vagyis azt kell mondanom, hogy van ^ fantáziája, képei élénkek. Tehát ő meséli: — A felesé­gem — hiszen ismered — kedves, halk szavú, egyben igen határozott teremtés. Tíz éve vagyunk házasok, soha még egy komoly nézetelté­rés nem volt közöttünk. Persze ez is határozott ter­mészetének köszönhető. Vagyis amit elhatároz az úgy is lesz — engedékeny természetem következtében. Köztudott; adni még sok­kal jobb, mint kapni, külö­nösen az én. esetemben, hi­szen módfelett kedvelem a feleségemet. Vagyis lehoz­nám neki a csillagokat az égről, előzetes kőminták be­mutatása után. Mert nem mindegy milyen csillagot! Álljon jól kék szeméhez, göndör hajához, szájruzsá- hoz és mit tudom én... Nem tud örülni akárminek s ez roppant megnehezíti a hely­zetemet. Mit vegyek neki, aminek láttán nyakamba ug­rik, úgy örül? Még emlék­szem a fikusz histórára, né­hány éve történt. Megleptem egy cserép fikusszal. Halkan köszönte, valahogy úgy, mint amikor felveszem a földről, amit véletlenül leejtett. Se hideg, se meleg köszönés, hivatalos köszönet, amelytől méregbe gurul az ember... Két hét múlva volt Szilvi néni neve napja, elvittük ne­ki a fikuszt ajándékba. A néni nagyon megköszönte, azután — amint sok havi magánnyomozásom kiderí­tette —• a körzeti orvosának adta A körzeti orvos vala­mié elajándékozta a sze­ge. fikuszt egy maszek as ..Kismesternek, aki va­lamit enyvezett számára. A ma: .éktől, több áttételben el;ütött a növény Kricsml- rekhez. feleségem hivatalbe­li kollégájához. Egyszer az­tán a Kricsmirek házaspárt meghívtuk vacsorára — mit hoztak? Persze a fikuszt, amelyet én vettem a nőm­nek. Amikor Kricsmirek ki­csomagolta a zizegő selyem­papírból. határozottan felis­mertem a vándorló fikuszt. Alsó levelei furcsán ferdén nőttek, groteszk hármasban. Feleségem annak idején, ami­kor tőlem kapta, azt mond­ta, olyan bohémos a fikusz, rosszul nőtt leveleivel, mint­ha hunyorogna... — Hát mit vegyek aján­dékul a feleségemnek? Ki kellene nyomozni. Retikül? Ravaszkodtam: Kovácsné­nak olyan szép fekete reti­kül je van, mondtam, szebb mint a te barnád. — Igen — felelte —, akkor bizonyá­ra Kovácsné is jobban tet­szik neked... Még nyomoz­tam, de eredménytelenül. Kis zsebkendők, új villany­vasaló kölni — megbuktam! Kiderült, hogy van neki, ez is meg az is. Jól jártam vol­na a villanyvasalóval, ab­ból kettő is van fennhatósá­ga alatt. Már türelmetlenül, hiszen szorított az idő, egy­szerűen megkérdeztem. — Hogy mit vegyél nekem — mondta —egyszerű! Végy egy delfint, igen delfint, vagy várj, mégse, inkább egy szép, magas tornyot, vagy ha nem kapsz, valame­lyik Duna-hidat! Na ugye? Delfint, tornyot, hidat nem lehet venni, hát mit csinálják? Mivel lephetném meg, mivel sze­rezhetnék neki nagy örömet, minek láttán ugrana a nya­kamba? Örömet szerezni milliószor nehezebb, mint bánatot okozni, s az öröm­szerzés az örömszerzőnek ta­lán mág nagyobb öröm. Hosszan fejtegettem ezt — az örömbumeráng nagyon is létezik, csak hozzá kell nyúl­ni... Ez tavaly történt, nem tudtunk megegyezni... így érkeztünk el az ünnephez, ott a karácsonyfa, nem tet­tem alája semmit, ami fele­ségemnek való lett volna. Aztán megpillantottam egy nagy fehér skatulyát Mi van benne? — Meglepetés — mondta a feleségem. — Nekem? — Neked. Megcsókoltam * kezét. í kezdtem rosszul érezni ma gam. Igen, ebben a fehé. dobozban van az én megszé­gyenítésem, az, hogy ő vet nekem ajándékot s én pedir nem vettem neki semmit — Nem nézed meg? — kérdezte s felém nyújtotta a dobozt. — Még nem — válaszol­tam. Arra gondoltam, lero­hanok az utcára, feltörök egy kirakatot, hazaviszek több tucat zsebkendőt, egy hektoliter kölnit, ötven vil­lany vasalót, — hiszen csak megszégyenítésemet akar­tam megsemisíteni, a kárt megtérítem, most adtam el egy nagy vásznat... — Na nyisd ki már — szólt rám a feleségem. Dobogó szívvel nyúltam a doboz után. Jó, ne javítson ki, tudom, hogy míg él az ember, dobog a szíve, de most nagyon dobogott, Az­tán kinyitom a dobozt, mit gondol, mi van benne? Megmondom, úgyse találja ki.. Egy pár gyönyörűséges fekete lakkcipellő, kis mas­nikkal. ennivaló női cipel­lő... Nagyon ostoba képet vág­hattam, mert feleségem gyorsan hozzám simult: — Tudom, hogy nagyon szereted, ha szép holmijaim vannak. Ennek a cipőnek nem tudtam ellenállni. Meg­vettem, hogy örülj neki, vagyis, ha úgy vesszük, ez a kis lakkcipő az én ajándé­kom. hogy nagyon örülj ne­ki. — És örült? — kérdeztem a barátomat. — örültem, — felelte s tanultam belőle. Az idén három szép nyak­kendőt veszek, hasonló el­gondolások alapján. De azért — tette hozzá — lesz egy kis csokoládé is, kölni, és más apróság. Gyurkó Géza: r tam mondani, de a kalauz közbevágott. — Persze, hogy az... Re­pülni is fog — mondta és kirúgott fástul-csengőstül a buszról, miközben bőven emlegette barátaimat és ba­rátnőimet ott fenn a meny- nyekben. Ekkor taxiba akar­tam ülni, de a taxis kisa- nyámnak szólított, úgy lát­szik, aranyhajam és' ingecs- kém miatt és megkérdezte, miért pont a karácsonyfát loptam el a palitól. — Kérem szépen, én an­gyal vagyok és most viszem a karácsonyfát ■— próbál­tam mondani, de a taxis közbevágott és azt mondta, hogy neki is karácsonyest­je van, ilyenkor fogadalma tiltja, hogy ledér tolvajokat fuvarozzon... — Elmész a pokolba, kis; anyám — kiáltott rám (L nagyon megijedtem még, hogy én, a pokolba. Ott áll­tam az út mentén és hallot­tam is, hogyan kongat a harang hatot, pedig nekem már fél hatra ott kellett volna lennem Povázsaiéknál a Jó utca 4/b alatt. Megkér­deztem tehát egy rendőrt, hogy merre van az az utca? A rendőr először eltátotta a száját, úgy bámult, majd el­fogta a nevetőgörcs és úgy nyöszörögte: (Erdei Sándor rajza) — Atyaég, hogy mit ki nem talál az a boyszolgálat... Na gyere, kisöreg, elkísérlek, nincs messze — mondta a rendőr és én mentem mel­lette, miközben ő állandóan valami boynak hívott és ne­vetett. Negyed hétkor ott álltam az ajtó előtt és becsenget­tem, aztán csingilingizni kezdtem a kis ezüst csen- getyümmel és hallottam, amint Povázsai papa ezt üvölti a fiának: — Ne ordíts már, mert akkora pofont kapsz, hogy a csillagszórót is meteorhul­lásnak látod... Nem hallod, itt az angyalka! Várj! Aztán kinyilt az ajtó, egy férfi állt mögötte, rám né­zett és nagyot üvöltött: —• A fene egyen meg.., Most yaii fgl hat? Feljelen­telek te csirkefogó. . . Micso­da boyszolgálat ez.,. — ki­kapta a fát a kezemből, be­csapta az ajtót, hogy az in- gecském beszorult és falcép­nél hagyott És én ott áll­tam az ajtó előtt ingben és a hónain alatt a glóriával azon tűnődve: Atyaisten, mi lehet az a boyszolgálat, ami­vel egy rendes angyalt itt mindig összetévesztenek, az­tán káromkodtam egy na­gyot, mert szelíd angyal lé­temre ezt is megtanultam. KERESZT REJTVENV Petőfi Sándor egyik aktuális verséből idézünk két sort, eredeti ‘ írással a vízsz. 2. függ. 17 és 41 sorokban. VÍZSZINTES : 1. Kereskedelmi rövidítés. 12. Elhallgattatásra, rendreutasítás­ra szolgáló szó. 13. Járási szék­hely Zalában. 14. És latinuL 16. Az anyag legkisebb része + T. 18 Vonatkozó névmás. 19. Két­jegyű mássalhangzó. 20. Hónap rövidítés. 22. Dohány, idegen szóval. 24. Zamafca. 25. Valami­nek a zöme, francia szó. 26. Kellemetlen. 28. Éleszt. 29. Több amerikai város első szava. 31*. Vas megyei község. 33. Női hang­szín. 34. Erősítő szócska. 35. Hím állat. 37 Indoeurópai nép­család. 39. őzamárhang. 4Ó. Föld alatti erődítményekét, 41. Költő, elbeszélő, drámaíró (Je­nő). 43. Folyó a SZU-ban. 44. Kettőzve: városunk. 45. Csillag­kép. 46. Vizi állat. 48. Csuporral vesz. 49. GIMD. 50. Ritka ke-. resztnév. 51. Ékezetcserévél göngyölegsúly. 52. YKA. 53. De­cember 15-én van a névnapja. 55. Faáru. 56. Helyhatározó rag. 57. A férfikar egyik szólama. 58, Volt külügyminiszterünk. 60. Kétjegyű másalhangzó. 61. Ti­tokban figyel, 62. Vissza: hely- határozó szó 64, Külföldi állat­kert. FÜGGŐLEGES : 1. Névelővel: ezt kínálják elő-‘ szeretettel karácsonykor. 2. ÉC. 3. NSA 4. Bízott benne. 5. Fü- vóshangszer, többesben. 6. Af­rikai állam. 7. Hamis. 8. Latin birtokos névmás. 9. Perui ural­kodói cím volt 10. STI. 11. Ket­tőzve a baba szerint: fáj. 15. Tésztafajta. 19. Neves sakkozónk (József). 21. Siettető szócska. 23. Meghatározott időre szóló élelem. 24. Felvidéki kis folyó. 27. Nyakbavalód (+’). 30. Éktele­nül könnyedén. 32. Indoeurópai nép volt Erdélyben, többesben. 35. Negatív elektród. 36. Végte­lenül naiv. 38. Létezik. 40. Ég­hajlat. 42. Becézett női név. 44. Női név. 46. Bár, ámbár, más szóval. 47. LER. 48. -szór, szer-, szőr németüL 50. Utolsó betűjét kettőzve nagy író. 53. VásároL 54. Vissza: esőben áll. 57. Ilyen halott is van. 59. A juh hímje. 61. Hangtalanul ler'ó. 63. Mint a 34 vízszintes. 65. Csont latinul. A megfejtéseket legkésőbb janu­ár 5-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BEKÜL DÖTT MEGFEJTÉSEKET FO­GADUNK EL. December 14-i rejtvénypályáza­tunk megfejtése s Csak vér es agy® velő volt, hiányzott belőle a szív, az érzelem világa. Nyertesek: Kaskötő Károlyné* Négyessi Miklósné, Ormos An- talné. dr. Papp Sándor és Szath­máry Margit nyíregyházi, ö. Fá­bián Dénesné csangeri. Kováts Csabáné nábrádi, Asnjány Éva nyírbátori, Dömötör László nyír­teleki, és Joó Károly vásárosna- ményi kedves rejtvényfejtőink. A nyereménykönyveket postát» elküldtük. Angyalka voltam (Szőnyi Gyula rajza) Én voltam a legszebb ás legbájosabb angyal a meny- nyékben, csak úgy hívott az atyaűristen is, hogy Gábris­ka. A szárnyaim mindig hó­fehérre fényesítve, nem úgy mint jó néhány fegyelmezet­len arkangyalé, akiknek még a tegnapi sár is ott dí­szelgett a szárnyukon; fogat soha nem akartak mosni, és ha őrizni küldték őket, mindig ' nyafogtak: nekik ezért veszélyességi pótlék is jár. Ha nékem azt mondta valamelyik Háromság, hogy rohanjak, mert Kajevácnét ott lenn a földön kísérti az ördög egy férfi képében, rám lehetett számítani, mert tudtam, hogy melyik pilla­natban kel! csöngetni az aj­tón, s aztán huss, elrepül­ni. .. Nem véletlen tehát, hogy az atyaűristen engem bízót' meg, vigyem a karácsonyfái Povázsaiékhoz a Jó utca 4/b alá, mert tudták, hogy szép angyali üdvözlettel, lágy csengetyüszóval, égő gyer­tyával és szikrázó csillagszó­róval éppen akkor érkezem majd, amikorra kisül az utolsó tepsi beigli is és Po­vázsai Pityut már harmad­szor pofozza meg az apja, hogy ne kukucskáljon, meri bandzsa lesz és a háta mö­gött keresi majd az ajándé­kot. Nem rájtam múlt, hogy nem így történt Amikor leszálltam a föld­re, rögtön szaladnom kellett a csillogó-villogó fácskával, fehér ingecskében, mert si- koltva mutogatott rám egy öregasszony: — Te jó úristen, itt a re­pülő csészealj! .. .és ez a sikoltás sokak­nak feltűnt. Többek között három férfinek is. akik vi­hogva kapkodtak először fe­hér ingecském alá, hogy utána akkora pofont adjak, hogy a kis fán meg­gyulladtak tőle a csiiiagszó- rók... .......... —■ Tűz van! — kiáltotta valaki, és mire magamhoz tértem, már vijjogva rohan­tak a tűzoltók, hogy alig volt időm felugrani egy autóbuszra... — Mi van?... angyalosdit játszünk? Ezz$l a csengés izével itten nem lehet utaz­ni! — förmedt rám a kala­uz. — • Kérem szépen, én an­gyal vagyok és most viszem a karácsonyfát.. — próbál-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents