Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

Í9B9 december 2S. KELET MAGYARORSZÄÖ *. dt«* Az összefogás erejével * k Irta: Gulyás János, a megyei pártbizottság osztályvezetője A GAZDASÁGI ÖSSZEFO­GÁS szövetkezeti mozgal­munknak ma az a területe, ahol újabb tartalékai rejle­nek a mezőgazdasági terme­lésnek. A gazdasági összefo­gás fellendüléséhez az im­pulzust az MSZMP IX. kong­resszusának határozata, majd szövetkezeti politikánk kor­szerűsítése, az új gazdasági mechanizmus adta. Készteti az együttműködésre szövetke­zeteinket a fokozódó verseny is. Ez érthető, hiszen ők is helyt akarnak állni a ver­senyben, teljesíteni akarják feladatukat, eredményesen, rentábilisan akarnak gazdál­kodni. Ez a hajtóerő, ami szövetkezetünket az út kere­sésére sarkallja. A szövetkezeti szektoron belül legtöbb kezdeményezés jelenleg a mezőgazdasági tsz-ek közötti gazdasági együttműködésben tapasztal­ható. Megyénkben jelenleg 33 termelőszövetkezeti társulás működik, s ezek többsége, a területi szövetségek kezde­ményezésére az utóbbi két évben alakult. Jelenleg szer­vezés alatt van 24 társulás. A termelőszövetkezetek közötti együttműködés elsősorban a mezőgazdasági termékek fel­dolgozása, tárolása, értékesí­tése, a melléktevékenység te­rén erőteljesebb. De kezdetét vette az iparszerű termelés kialakítása céljából az állat- tenyésztési ágazat koncentrá­ciója, a közös sértés-, szarvas- marhahízlaló és baromfine­velő telepek építése is. Je­lenleg mintegy 10 közös sza­kosított állattenyésztési telep építése, szervezése van folya­matban. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetek közötti együtt­működés csupán kezdetnek tekinthető, ezt a tevékenysé­get tovább kell szélesíteni. Különösen azok a közös vál­lalkozások lehetnek haszno­sak, amelyeknek alapja a mezőgazdasagi termékek fel­dolgozása, értékesítése a me­zőgazdasági termelés folya­matának meghosszabbítása. Az ilyen jellegű vállalkozá­sokkal is elő lehet segíteni a szövetkezeti tagság folyama­tosabb foglalkoztatását, ter­mékeikkel, az áruválaszték bővítésével befolyásolhatják és színesebbé tehetik a piacot. Ma még az üzemek részé­ről van bizonyos bátortalan­ság is a kooperációk tekinte­tében. Helyenként hiányzik a vállalkozó kedv. Ezen túl sok még az olyan tényező is (bü­rokratikus akadályok, finan­szírozási gondok), amelyek késleltetik a hatékonyabb együttműködési A GAZDASÁGI KAPCSO­LATOK másik fontos terüle­te a szövetkezeti ágazatok közötti együttműködés lehe­tősége. Jelenleg e szövetkeze-' lek közötti gazdasági kapcso­lat nagyon gyenge. Az esetek többségében a mezőgazdasági tsz-ek, ÁFÉSZ-ek, ktsz-ek, egymástól elkülönülten, , mos­toha testvér módjára élnek egymás mellett, nincs köztük semmiféle kapcsolat. Sőt az is gyakori, hogy a „verseny jegyében” a különböző típu­sú szövetkezetek — akiknek még a tagsága is azonos — egymással ádáz vetélkedést folytatnak Meg lehet találni az együtt­működésnek azt a formáját, ágazatát amelyben a külön­böző típusú szövetkezetek akár már holnap is koope­rálhatnának. Gazdasági te­kintetben nagyobb az érint­kezési felület egy gépjavítás­sal foglalkozó tsz-közi vál­lalkozás és egy vasipari ktsz között, mint egy fodrász és egy vasipari ktsz között. Az előbbi egymással azonos, az utóbbi egymástól teljesen el­térő termelési tevékenységet folytat. Az együttműködés most mar jogilag is rendezett, van törvényes lehetőség arra, hogy a tsz-ek, ÁFÉSZ-ek. ktsz-ek a tevékenységi kö­rükbe tartozó feladatok ha­tékonyabb ellátására egy­mással és más gazdálkodó szervezetekkel társuljanak, egyszerűbb együttműködést, közös vállalkozást, vaev szö­vetkezeti közös vállalatot hozzanak létre. Az együttműködés keretén belül az AFÉSZ-ek számos vonatkozásban jól kiegészít­hetnék a tsz-ek tevékenysé­gét és közreműködhetnének az eddigitől jobban az értékesí­tés, beszerzés, feldolgozás különböző területein. A köl­csönös előnyökkel és kocká­zattal járó együttműködés és gazdasági kooperáció különö­sen a zöldség, gyümölcsága­zatnál lenne hasznos és cél­szerű. E területen a két szö­vetkezet harmonikusabb együttműködése az ágazat teljes vertikumának össze­hangolása, kiépítése (terme­lés, feldolgozás, értékesítés) az ágazaton képződő jövede­lem arányosabb és igazságo­sabb elosztását a fejlődés gyorsabb ütemének feltételét teremtené meg. FONTOS TERÜLETE LE­HET az együttműködésnek a falusi ellátási feladatok javí­tása, korszerűsítése. Ebből mindkét szövetkezetnek na­gyobb részt kell ezután ma­gára vállalni. Itt elsősorban a falu jobb kenyér-, tej-, hús-, zöldségellátásának javításáról van szó. Hasznos és célszerű, ha a megye területén minél több közös sütőüzemet, zöld­ség- és gyümölcselárusító he­lyet létesítenének. A vendég­látóipar területén is sok for­mája lehet az együttműkö­désnek. Csak üdvözölni lehet azokat .a tarpai, dombrádi, nyírmadai, gacsályi, gulácsi közös kezdeményezéseket, amelyek a falu jobb ellátását szolgálják. Remélhető, hogy a közeljövőben mind több község szövetkezetei követik az élenjárók példáját. A ktsz-ek és a mezőgazda­sagi tsz-ek kapcsolata, koo­perációja a leggyengébb, a legkezdetlegesebb. Jelenleg mindössze egy ktsz van va­lamilyen kapcsolatban ter­melőszövetkezettel és kettő most akar termelőszövetke­zetekkel kooperációra lépni. Pedig van itt is olyan érint­kezési felület, ahol e szövet­kezetek tevékenysége jól ösz- szehangolhat^, ahol az együtt­működés mindkét fél számá-' ra előnnyel járna, s munká­jukkal hasznos társadalmi szükségletet elégítenének ki. Jól lehetne együttműködni a két szövetkezetnek például a tsz-beruházások, falusi laká­sok kivitelezésében, a mező­gazdasági gépjavításban, al­katrészgyártásban, a falu szolgáltatással való jobb el­látásában. .. A falusi háztartások egyre fokozódó gépesítése szükség­szerűen igényli, követeli a szolgáltató jellegű kapacitá­sok bővítését és új, falura kihelyezett részlegek szerve­zését. Jelenleg a községek 60 százaléka ellátatlan szakkép­zett villanyszerelővel. Ma egy- egy javítórészleghez. 20—25 kilométeres körzet tartozik. Az is előfordul, hogy hónapo­kig kell várni egy-egy mosó­gép, vagy háztartási gép meg­javítására. A két ágazat kö­zötti együttműködés ki nem aknázott területei a különbö­ző' építőanyagok termelése, kitermelése, az építkezések­hez használható előre gyár­tott építőelemek gyártása (cserép, betongyűrű) fafeldol­gozás. E termékek keresett cikkek és rendelkezünk olyan szabad munkaerővel, akiket ilyen szakmában, kooperáció keretén belül állandó, vágy időszakos jelleggel jól lehetne foglalkoztatni, ezzel is eny­hítenénk foglalkoztatási gond­jainkat. SZOROSABB KAPCSO­LAT alakulhatna ki me­gyénkben a háziipari és rrfe- zőgazdasági tsz-ek között is. A jó minőségű háziipari ter­mékek iránt nagy a kereslet, de nyersanyaggal és munka­erővel is bőven rendelkezünk. Időszakosan, vagy állandó jelleggel a jelenlegitől jóval több falusi embert lehetne foglalkoztatni a háziipari munkában. Fűzfavessző-fel­dolgozás, varrás, hímzés, mind-mind jól kapcsolódik a falusi munkához, sok munka- alkalmat jelentene a falu számára. Az úgynevezett „be­dolgozási” rendszer is jó fir­mája lehetne a mezőgazdasá­gi és ipari üzemek, konzerv­gyárak, ktsz-ek, gyümölcsöző együttműködésének és kívá­natos lenne, hogy e rendszer foglalkoztatási gondjaink miatt is polgárjogot nyerne megyénkben. Hasznos lehetne a szövet­kezetek együttműködése kul­turális és egészségügyi vo­natkozásban is. Lehetne kö­zös erővel egy-egy községben a különböző szövetkezetek összefogásával kultúrházakat, napközi otthonokat, bölcső­déket stb. építeni s azok üzemeltetését a tanácsi szer­vekkel összehangolva közösen biztosítani. Az érdekelt felvásárló, feldolgozó válla­latokkal, az ipari üzemek­kel való kooperálás is eredményes lehet különösen, ha tisztázódnak és elhárul­nak a kölcsönös érdekeken nyugvó együttműködés ma meglévő akadályai. Az együttműködés terén szerzett tapasztalatok össze­gezéseként az állapítható meg, hogy a szövetkezeti szektoron belüli gazdasági kooperálások folyamata meg­indult, fejlődéséhez ‘ a gazda­sági mechanizmus reformja jó impulzusokat adott. Ugyan­akkor azt is látni kell, hqgy az együttműködések és koo­perációk ma még messze el­maradnak a ténylegesen számba vehető lehetőségek­től AZ ÜJ GAZDASÄGIRÄ- NYITASI RENDSZER a fo­kozott önállóságra, a vállal­kozó kedvre, az okos kocká­zatvállalásra, az öntevékeny­ségre, a bátor tettekre épül. A reform csak a lehetőséget, a keretet teremtette meg a gyorsabb ütemű fejlődésnek. Rajtunk múlik, hogy milyen ütemben haladunk előre. A reformtól nemcsak várni kell. Vállalkozni is kell a reform adta lehetőségek felkarolásá­ra. A vezetés korszerűsége, hatékonysága ma abban rej­lik, hogy felismerjük és ki­használjuk a reform adta le­hetőségeket s azt mind a ter­melés szolgálatába állítjuk. Fürdőszoba — gulyásoknak?! Sokáig gondolkodtam, mi­től szocialista egy brigád. Gőzölögve folyik a meleg víz a fehér csempés fürdő­kádba. Haas méltóságos egy­kori cselédei kissé megille- tődve figyelik, alig merész­kednek a küszöbig. Egyszer csak Dragonya Józsi bácsi, az öreg állatgondozó, aki Kiár birtokán virrasztotta keresztül élete nagyobbik fe­lét a jószágokkal, megszó­lal: — Még ilyet.. Gulyások­nak fürdőszoba?! Csobog a víz. Unszolják, ösztökélik egymást, mint a gyerekek, ki legyen az első, ki avatja fel. aztán végre a brigádvezető Bagdi László kötélnek áll. — De menjenek kí, így nem vetkőzöm. Kintről kuncognak, nevet­gélnek. Kérdik milyen a víz, s nem hiányzik-e valami, komám? Ide hallani a tehe­nek mozgolódását, a láncok csörgését, hisz a szomszéd­ban van a kombinát. Ezt sem hitte volna Bagdi. Pedig alig múlt negyvenegy éves. Göröngyös életút Göröngyös életút vezetett a csempézett fürdőszobáig. Ügy élnek itt, mint valami modern ipari (izemben. Be­jönnek a munkaruhában, le­vetkőznek, aztán irány a „fehér”-öltöző, s mint vala­mi ápolók, hófehér köpeny­ben mennek a tehenek közé. Társalgó, irodahelyiség, köz­ponti fűtés. így él az egykori cseléd, summás, á mai állatgondozó a Kemecsei Állami Gazda­ságban, — 1942-ben, tizennégy éves koromban az apám mellett voltam summás a Bodor-fé-- le gazdaságban. Kellett a falat, mert tízen voltunk. Egy év múlya őt elbocsátot­ták, mert nem fizette ki a párbért; Hiába könyörgölt a nagyságos úrnak, hogy so­kan vagyunk, minden fillér­re szükség van. Nem volt könyörület. így került egy másik birtokrk cselédnek, én meg napszámosnak. Ujjak a bélyegzőpárnán Cselédként lett szabad em­ber. — Negyvenötben kaptunk nyolc és fél holdat, fogtunk fel hozzá még hét és felet. Ebben dolgozott a család, míg 1949-ben a gazdaság meg nem alakult. De én fo- gatos voltam Horváth nagy­ságos úrnál. Amikor ő lead­ta a földet az akkori nemze­ti vállalatnak, a lovakkal együtt kerültem át a gazda­ságba. Volt gyalogmunkás. Ö ve­tette el' az első kenyérnek- valőt. 1949 őszén Kernács Sándorral és Tóth Gézával. Egy év múlva tehenész, 1951-ben 3 hónapos pártis­kolára kerül, de alig tud ír­ni. Tanul éjszaka-nappal és Uljanovszki történetek Még a nyáron történt ami­kor egy alkalommal a ma­gyar—szovjet katonabarát­ságról készültem írni. Szov­jet és magyar katonafjatalo- kát hívtunk meg á szerkesz- tősegbe, s míg a kocsi for- . dúlt egyet, hogy elhozza a laktanyában várakozó ka­tonákat, s a hivatalos tol­mácsot, megindult a néhány percet áthidaló beszélge­tés. Az egyik szimpatikus fia­tal szovjet tiszt — Vinjamin Kuzmin — lakóhelyéről be­szélt. Uljanovszki. Sok mindent elmondott városáról. A lenini jubileum előtt kétszeresen is érdekes a hír, amely Lenin szülővá­rosáról szól. Beszélt arról sők vendég érkezik külföld­ről és a Szovjetunió köztár­saságaiból Uljanovszkba. A városka lakói presztízsnek tekintik, hogy a vendég in­nen csak jó benyomásokat vigyen — akár Berlinbe, Moszkvába, akár Tádzsikisz­tánba utazik vissza. Személyes dolgokra terelő­dött a szó. Édesapja a negy­venes évek elején kiegészí­tő parancsnokságon szol­gált. Amikor a németek Moszkva alá értek, önkén­tesként a frontra kérte ma­gát. Ott esett el, az ütolsó előtti napon. Két nap múlva szabad volt a főváros. Édesanyja — aki most egy nagyüzem főkönyvelője Uljanovszkban —, akkor fér­je munkáját vette át a ki­egészítő parancsnokságon. Néhány hónap múlva szüle­tett meg Vinjamin, aki ma katona, a szovjet hadsereg tisztje. Részben édesapja, részben hivatása miatt mindig külö­nös gondossággal nézi> fi­gyeli meg a hősi emlékmű-' veket. Soknak tudja a tör­ténetét is. Uljanovszkban is áll egy obeliszk, amely a városért amikor hazajön 1952-ben, brigádvezetőnek nevezik ki az állattenyésztésbe. Azóta ebben a munkakörben dol­gozik. Hat elemije van. Pallag- pusztán két évig tanulta a mezőgazdasági tudományo­kat. ötven ember dolgozik a keze alatt. Éjjeliőrtől — ál­latgondozókig) Fele volt cse­léd. Májusban határoztak, hogy megküzdenek a szoci­alista címért. — Nehéz lesz — sóhajt. — Hiszen egy része még a be­tűt sem ismerte nemrég. Ügy jöttünk rá, amikor fi­zetés volt, bélyegzőpárnába nyomták az ujjúkat. így ír­tak alá. Szégyellték ők is, mi is. Hát, amikor jöttek a Törzskönyvezési Felügyelő­ségtől! Le kellett olvasni a tehenek nevét, bediktálni az adatait Nem tudták. Egyik tehéntől a másikig" szalad­gáltunk. Összetart a brigád Bagdi, Szúnyog András, Makkai József és akik csak írni-olvasni tudtak, hozzá­láttak a tanításukhoz. „ — így jutottunk odáig, hogy tizenketten elvégezték a gépi fejési szakmunkástan- folyamot. Sikeres vizsgát tettek. Közöttük olyan em­ber, mint Rádi János, akit a brigád tanított meg írni-ol­vasni. Ő az ellető tehenész hetedik éve. Tudja, t-n azon csodálkozom leginkább, hogy megváltoztak ezek az embe­rek, amióta kimondtuk, hogy szocialista brigád akarunk lenni. Tavaly még megtör­tént, hogy egyikük borral telt demizsonnal • jött be. El­rejtették a . szénacsomóban. Az tűnt fel, hogy sűrűn jár­nak oda. így „buktak” le. Ma már ezt nem tennék. Megmondtuk, aki beivott azt ne is lássuk. így nem láttuk egyik nap aztán H. M-et. Be sem jött. Helyette is el kel­lett végezni a munkát. Mi­kor másnap bejött, a brigád megmosta a fejét. Tudja mit mondott: „— Hát nem arról volt szó, hogy aki beiszik, ne jöjjön be?” Ő betartotta; de mi is Erre a napra nem ka­pott fizetést. Azóta nincs ve­le baj. — Legtöbb bajom a sza­badnap elosztással van. Mert már ez is van! Osztott mű­szakban dolgozunk. Legko­rábban a tehenészek kezde­nek. Hajnal 3-kor. Reggel nyolcig dolgfcznak, utána délután háromig szabadok, s hétig újra műszak. Ez. évben Csökkentették a napi mun­kaidőnket. Nem kell látás­tól vakolásig dolgozni, mint régen. Most napi 9. óra. — írok mindent, hogyán állunk — mondja. Bagdi.— Ügy érezzük, nem hiányzik semmi a cím elnyeréséhez. Ha csak azt nem veszik szi­gorúan. hogy közös kirándu­láson nem voltunk. De erre is van érvünk. Egyik, hogy a jószágot nem lehet itt­hagyni. a másik, elmentünk szőlőt szedni munkaidő után. Jólesett a szabad levegő. Mi ezt kirándulásnak tekint­jük. — összetart a, brigád. Amikor Lippai Albert beteg volt,. elmentünk, mi takarí­tottuk be a kukoricáját, még a padra is felhord tűk. Tár­sadalmi munkában meg ka- ramot építettünk nyolcvan tehénnek. •k Ilyen epizódok adjak az élet elemeit,- s értelmét a dolgos hétköznapoknak. Farkas Kálmán Az utolsó televízió Egy, gyerek belesül a mondókájába. . ...ibzepeg. Azt mondja: „Mi nagyon köszönjük... mi köszönjük... . köszön­jük...” és sír. A terített asztal túlsó oldalán hangosan felzo­kog egy asszony, aki eddig terített. A gyerek anyja. Szé­gyell, hogy a lánya belesült. Pedig tegnap óta tanulja. Pa- licz János a postásszakszervezet területi bizottságának tag­ja feltalálja magát a pódium előtt és csendesen beleszól: „Ez a legjobb üdvözlet, amit ma hallottam, mert te igazán meghatódtál.” A gyerek meavigasztalódik. Jöhet az énekkar. A gye­rek kitesz magáért, hibátlanul, szépen elszavalja Váci Mi­hály „Még nem elég” című versét. A tiszakóródi általános iskolában vagyunk. Ünnepélyes pillanat. Ünnepélyes, mert Paiiez János ezen a napon négy televíziót hurcolt szét, a postások ajándékával. Televíziót vitt az encsenesi, a számos- becsi iskolának, a kisvárdai kettes számúnak és ide, Kóród­ra. Ünnepi a karácsony előtti havas délután azért is amit Máté Pál, a járási művelődési osztály küldötte mond. Ezt mondja: ezzel a kóródi televízióval a nagyra nőtt járás­nak mind a negyvenkilenc iskolájában vári televízió. Hű- szonkettőben nem volt. Most kaptuk a huszonkettediket. Természetesen televízióból sosem eleg. Vannak nagy is­kolák, ahová kettő is elkel. De a társadalmi megmozdulás imponáló erejét bizónyítja, hogy az ország 112 járásából a legeldugottabbikban, a fehérgyarmatiban most már egyet­len gyermek sem maradt,' aki ne tanulhatna a televízió kit- nálta „országos” tanároktól. (g) vívott harcban elesettek­nek állít emléket. Sok ne­vet sorolnak fel rajta, de — mint sok más helyen •— itt is vannak névtelen kato­nahősök. A város lakói, az idősebbek közül néhányan ma is emlékeznek: a névte­len hősök között van négy magyar katona is — inter­nacionalisták, akik életüket áldozták a város felszabadí­tásáért. i Nevüket ma már nemigen tudják kinyomozni, Más, ak­kor ott harcolt magyar ka­tonák névét sem tudják, s talán örökre ismeretién marad a négy magyar ka­tonahős neve. De az uljanovszkiak nagy- nagy szeretettel emlékeznek rájuk. Évente többször .is friss virág kerül az obeliszk talapzatára — és a négy . magyar emlékére minden április 4-én is. Az obeliszk alatt nyugvó magyar katonahősökön kí­vül van még egy magyar katona, akire régebbről em­lékeznek az uljanovszki em­berek. Varga Gyula, a legen­dás hirü „24-es Vas Hadosz­tály” internacionalista ezre­dének volt a parancsnoka. 1918 augusztusában az ő ez­redének is nagy szerepe volt a csatában, amely Szim- birszk — a mai Űljanovszk — környékén zajlott. Gaj tábornok, a „Vas Had­osztály” parancsnoka Var­ga Gyulát magas kitüntetés­re — a .,Vörös Zászló Érdem­rendre” javasolta. Akkor meg is kapta az elismerést. Később hazatért Magyaror­szágra, de innen mindig fi­gyelemmel kísérte, hogyan folytatja az építőmunkát a szovjet nép. A forradalom 40. évfordu­lóján nagy ünnepségek vol­tak Moszkvában. Sok in­ternacionalistát — köztük magyarokat is meghívtak, kitüntetéseket adtak át ne­kik. Varga Gyulát, is meghív­ták- de véletlen folytán egy másik internacionalista — Varga János kapta a meg­hívót, aki annak idején Tur- kesztánban harcolt. De a tévedés kiderült, ko­rábbi harcostársai felismer­ték Varga Gyulát, aki vé­gül is átvehette a megérde­melt kitüntetést. Az 50. évfordulót mar nem ünnepelhette társaival. Meg­halt. Munkájára, az internacio­nalista ezredre, személyesen Varga Gyulára ma is emlé­keznek Uljanovszkban — mondta Ku2min elvtárs. Sokszor hangzanak el ün­nepélyes alkalmakkor be­szédek a magyar—szovjet barátságról De ezek a tör­ténetek is, amelyeket csak ügy mellékesen, a „hivata­los” beszélgetésen kívül mondott el a szovjet tiszt- a hétköznapok, a névtelen hő­sök megbecsüléséről bizo­nyítanak. Mint azok a vörös szegfűk, április 4-én Uljanovszkban. Ahol szovjet emberek ma­gyar bősök emlékét őrzik kegyelettel — csak úgy, mint a szovjet hősökét mi itt, Nyíregyházán... Marik Sandte

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents