Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-24 / 298. szám

t. .eWdi KELET MAGYARORSZÁG 1959. december SC Közieménv az SZKPHNKP találkozójáról Moszkva, (MTI) Moszkvában kedden közle­ményt adtak ki, az SZKP és a Német Kommunista Párt küldöttségének találkozója fóí amelyen szovjet részről M'-häll Szuszlov, a Központi Bizottság Politikai . Bizottsá­gának tagja és Beadsz Pono- fnarjov, a központi Bizott­ság titkára, az NKP részéről pedig a Kurt Bachmann párt­elnök vezette delegáció tagjai vettek részt. A két párt képviselői hang­súlyozták, hogy a szilárd eu­rópai béke megteremtése ' s zíiupon. jából elengedhetet­lenül szükséges a második vi­lágháború után kialakult po­litikai és területi realitások elismerése. A Nemet Kommunista Párt képviselői rámutattak, hogy pozitívan értékelik azt a tényt, hogy az .NSZK kor­hiánya aláírta az atomsororti- p -szerződést. Emellett mindkét küldött- si ,nek az a véleménye, hogy a NSZK-ban továbbra is napirenden vannak a revan­s.imus, a militarizmus és az u.ixasizmus veszélyes meg­nyilvánulásai. Ezzel össze­függésben hangsúlyozták, hogy Németország Kommu­nista Pártja legális tevé­kenységének tilalma olyan antidemokratikus eljárás, amely az NSZK-beli dolgo­zók jogainak semmibe vételét tanúsítja. A felek erélyesen követelik a párt betiltásának érvénytelenítését. > A közlemény a kommunis­ta is munkáspártok egységének megszilárdításában fontos lé­pésként értékeli a testvérpár­tól' moszkvai tanácskozását. A közlemény szerint a két part képviselőinek találkozó­ja a szívélyesség, a testvéri­ség, a teljes és kölcsönös megértés légkörében ment végbe. ! A Német Kommunista Párt küldöttsége kedden) repülőgé­pen elutazott Moszkvából.'"'"’ Né^y nagyhatalom ülése New York (MTI): Kedden délután a négy nagyhatalom ENSZ-képvtse- löi Berard francia küldött szálláshelyén két és fél órás találkozón vitatták meg a közel-keleti válság megoldá­sának lehetőségeit. A követ­kező 22. tanácskozást de­cember 30-án tartják Malik szovjet nagykövet rezidenciá­ján. SAIGON: Szabad^ághareosok rakétalamadása A dél-vietnami szabadság- harcosok keddre virradó éj­jel mintegy tiz amerikai és dél-vietnami katonai állást támadtak rakétákkal és ak­navetőkkel — jelentették ked- • jen a saigoni amerikai pa­rancsnokság szóvivői. Hozzá­tették, hogy ezenkívül elszórt csatározások folytak a haza­fias erők és az amerikai, il­letve dél-vietnami csapatok egységei között a Kambod­zsával határos Tay Ninh és Phuoc Long tartományokban, és az ország északi részén, Valamint a Mekong deltájá­ban. Mindamellett a szóvi­vők az utóbbi napok katonai tevékenységét csekélynek mi­nősítették, amit a karácsonyi tűzszüneti napok közeledté­vel magyaráztak. A DNFF rádiója egy hétfői adasában összefoglaló jelen­tést között amely szerint a legutóbbi 11 hónap folyamán a szabadságharcosok harc- képtelenné tettek 31 034 el­lenséges katonát, köztük 3733 amerikait. Ezenkívül' lelőttek 330 ellenséges repülőgépet, el­süllyesztettek vagy felgyúj­tottak 225 hadihajót és el­pusztítottak 711 katonai jár­művet és 75 tüzérségi löveget az említett időszak alatt. Rabat: Az arab csúcs finise Áldozatokat kell hozni az Izraellel közvetlenül szem­ben álló arab országok támo­gatására. ■— Körülbelül ez az, amiben a rabati Hilton Hotel­ben összegyűlt valamennyi arab vezető egyetért. A for­mák, a fokozatok, az eszközök körül azonban folytatódott a vita. A zárt ajtók mögül kiszi­várgott hírek szerint a kon­ferencia résztvevőit megosztó legfontosabb ellentét azok között van akik hisznek, Il­letve nem hisznek a közel- keleti krízis politikai. rende­zésének lehetőségében. Az UPI amerikai hírügynökség úgy értesül, hogy a többség az elmúlt esztendők kiábrán- uító fejleményei ellenére sem veti el a puliikat megoldás oZOigaiU.a^wodi és ennek a többségnek a vezetője Nasz- szer, az EÁK elnöke. Kisebb jelentőségű, de az arab világ számára távolról sem közöm­bös kérdés az Izraellel meleg­háborút folytató országok anyagi támogatásának mér­téke. Valószínűleg csak a zá­róközlemény érzékelteti mi­lyen módon foglalkozott a csúcskonferencia a palesztin problémával, amelynek sú­lyosságát drámaian aláhúzza az El Fatah vezetője, Jasszer Arafat jelenléte. A CSKP elnökségének ülése (Prága, MTI) : A CSKP KB elnöksége hét­fői ülésén Husák első titkár elnökletével ‘megvitatta a jö­vő évre szóló népgazdasági -tervet. -»Az—elnökség-'az ülésen megállapította,, hogy az éves tervet rendkívül nehéz anya­gi, módszertani és szervezési körülmények között dolgoz­ták ki, mert az elmúlt évek­ben a népgazdaság ösztönös fejlődése és a tervek szerepé­nek lebecsülése negatívan ha­tott. Ennek következtében egész sor komoly probléma került felszínre, amelyeket a terv konkretizálása és telje­sítése során kell leküzdeni. A jövő évi terv a CSKP KB-nak a gazdasági konszo­lidáció folyamatáról kidolgo­zott direktíváiból indul ki. Célja, hogy biztosítsa a ter­melésnek a népgazdaság szükségleteivel összefüggő to­vábbi fejlődését és meggátol­ja az inflációs tendenciák erősödését. E célból, hangsú­lyozta az elnökség, útját kell állni az árak emelkedésének, lassítani kell a fizetések emelkedését, amelyeket a jö­vőben a termelési mutatóktól kell függővé tenni. Korlátoz­ni kfell az, új,beruházások vo­Ivohgv^v'?. é&ei -to&arékosfcodhi kfll a,szociális kiadásokkal. A terv elsősorban a belső piac szükségleteinek kielégítésével, a reáljövedelmek -további, bár lassabb növelésével és a lakásépítés meggyorsításával biztosítja a dolgozók érdekeit. Az • elnökség rámutatott, hogy az állami, gazdasági és szakszervezeti szervek előtt most az; a fontos feladat áll. hogy az egyes termelő egysé geldien következetesen meg valósítsák az éves tervet mind mennyiségi, mind mi nőségi tekintetben. Ennek 60 rán jelentős szerep jut a dol­gozók kezdeményezésére. A? elnökség végül felhívta az ál­lami és gazdasági szervekben dolgozó kommunistákat, hogy támasszanak magas kö­vetelményeket a vezetés szín­vonala és az állami fegye­lemnek valamennyi szinten való betartása iránt Nixon és az ötödik vietnami karácsony A LEGKÜLÖNBÖZŐBB OLDALAIBÓL nagymérté­kű türelmetlenség halmozó­dott fel az Egyesült Álla mokban,' a vietnami, háborút illetően. Nixonnak már utal­nia kellett rá december 15- én elmondott rádió és tv-be szédében. — mint az AP amerikai hírügynökség je­lenti, — hogy ,ez az ötödik karácsony, amikor amerikai­ak háborúban állnak, távol otthonaiktól”. Az amerikai sajtó közli a beszéd szövegét amelyben Nixon bejelentette, hogy „1970 április 15-ig újabb 50 000 amerikai kato­nát vonnak ki Dél-Vietnam- bóL” Az elnök fenyegetően hozzáfűzte, hogy „a hadmű­veletek alakulása befolyá­solhatja ezt a döntést és adott esetben más intézke­déseket is foganosíthat.” A beszédre vonatkozóan Phan Van Dong, a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnöke nyilat­kozatot adott a PAP lengyel távirati iroda szerkesztőinek. A nyilatkozat szövegét köz­ük a lengyel lapok. Phan Van Dong kijelentette: „Nix­on nyilatkozata világosan megmutatta, hogy az ame­rikai elnök tovább akarja folytatni az agresszív dél-vi­etnami háborút, erősíteni kí­vánja a bábhadsereget és a bábadminisztrációt, hogy fenntartsa a neokolonistá re­zsimet és meghosszabbítsa Vietnam kettészakítottságát”. Az amerikai elnök kijelenté­sével kapcsolatban, amely szerint az. amerikai csapatok ■ftívohásá 'a háború „vietha- mizálásával”, azaz a dél-vi­etnami militarizmus erősíté­sével párhuzamosan törtátok- Phan Van Dong megállápf- pitotta: „Nixon a dél-vietna­mi rezsim katonáit akarja a halálba küldeni az ameri­kai katonák helyett és viet­namiak segítségével akarja kiirtni a vietnamiakat.” MAGÁBAN AZ EGYE­SÜLT ÁLLAMOKBAN a re­oubHkánus párt vezetői lel­kesen dicsérik az elnök po­étikáját, a demokraták egy -észe — különösen a háború- ellenes csoportok tagjai — bírálják azt. Közli, a sajtó többe': között Fulbright sze­nátor, a külügyi bizottság elnöke nyilatkozatát, aki sze­rint „elégtelen az amerikai csapatok kivonásénak üte­me”. A NEW YORK TIMES december 16-i vezércikké­ben megállapítja: „kérdéses, hogy a vietnamizálási prog­ram leheL ígessé teszi-e. a teljes visszavonulást 1972-ig. vagy az Egyesült Államok, koreai mintára, a végtelen­ségig tartó katonai konflik­tusba keveredik.” ,.A vietnamizáció az Egye­sült Államokat a saigoni kormány foglyává teszi ’, — írja a lap, mikór „Nixon ar­ra alapozza programját, meny­nyire képes átvenni a dél­vietnami hadsereg a hadmű­veletek folytatását. A kor­mánynak elsősorban a tár­gyalásokra és a dél-vietnami rezsim demokratizálására kellene gondot fordítania.” A BALTIMORE SUN ve zércikke azt írja, hogy ,.az elnök feltételezése szerint a vietnami záíás megjavítja a tárgyalás és rendezés esé­lyeit. Ez a feltételezés egye­lőre távol áll a bizonyosság­tól, inkább remény, mint meggyőződés”. ■ As Egyesült Államok elnö­ke, mint köztudott, köztár­saságpárti. Több amerikai lap hangsúlyozza, hogy a „vietnamizálási program Nixon számára belpolitikai célokból szükséges, különös tekintettel az 1972-es elnök- választásokra.” Á US NEWS AND WORLD RE­PORT interjút közölt még december 1-én az amerikai szenátus többségi vezetőjé­vel, a demokrata párti Mansfielddel. Mansfield el­mondotta: „Vannak köztünk, .akik- - erős. kételyeket; táplál- nak- a háborúvá kapcsolat­ban, és én is közéjük tarto­zom. A háború megindítása véleményem szerint hiba volt és é háborút tragédiá­nak tartom. Azt hiszem, so­ha nem lett volna szabad belekeverednünk. A világnak ez a része nem döntő fon­tosságú hazánk biztonsága szemponti átaől.” Arra a kérdésre, van-e el­képzelése arról, hogy meddig tárt a háború, azt mondot­ta. hogv „nincs és azt hi­szi, senkinek sincs elképze­lése erről, s az elnök kije­lentései alapján nem is le­het.” Hozzáfűzte, „szeret­ném, ha a háború minél ha­marabb befejeződne, mert mélységesen aggaszt a viet­nami helyzet.” Arra a kér­désre. mi a véleménye a há­borúellenes tiltakozásokról és tüntetésekről, azt vála­szolta: „Ügy vélem, hogy á moratóriumok során nem sértettek meg az alkotmányt és nem éltei; vissza a békés gyülekezés jogává], — hang­súlyozni szeretném. <r békés szót. — és a sérelmei* oh 06- lását célzó törekvések Jogá­val. E megmozdulások uzt tükrözik," hogy az emperek mélységesen aggódnak. A WASHINGTON FOST december 17-i vezércikkében megkérdőjelezi Nixon elnök­nek azt az állítását, mintha Dél-Vietnamban „nyerő iás” jött volna létre es rá­mutat: „az elnök indokiapá* ból is kitűnik, hogy. az Egye- ült Államok még bosszú ideig kíván csapatokat (ár ra­ni Dél-Vietnamban." Jcméa Reston, a NEW YORK TI­MES december 17-i számá­ban kiemeli, hogy „a Nixon megjelölte program először harcoló alakulatok, majd más alakulatok kivonását irányozta élő, de az elnök gondosan elkerülte, hogy minden amerikai alakulatról beszéljen”. A publicista arra következtet, hogy „a Fehér Ház tervei közül esetleg 40—50 ezer amerikai katona tartósan Dél-Vietnamban marad, függetlenül a vlet.na* mizálási programtól”. A L, ESPRESSO nevű olasft ■ lap nemrégiben megkérdezi« Walter Lippmant, a befolyá­sos amerikai politikai újság­írót, hogy mi a véleményéi „hogyan fog az Egyesült Ak , lamok kilépni a vietnami háborúból/’ Lippmann art felélte: „azt hiszem, hogy az "Egyesült Államok vissza fog lépni Vietnamból (máris visszavonulóban van, ha ném is gondolom, hogy ez pontosan a kormány által kigondolt program szerint fog megtörténni.) Ha az amerikaiak visszavonulása folytatódik, a saigoni kor­mány összeomlik. Amikor már összeomlott, helyét egy új kormány foglalja el. amely tárgyaló partnerként elfogadható, mind aVietcong, mint Hanoi számára.” Hozzáfűzte, „mindezt .nem látom nagy dicsőséges pers­pektívának: el kellett volna ismernünk, ha nem is azt, , hogy legyőzött állam vá­góink, mert valóban nem vagyunk legyőzőitek, hanem azt, hogy nem sikerült kiter­jesztenünk befolyásunkat azon a kormányon keresztül, amelyről azt hittük, alkal­mas erre.” Gerstsost ér Miklós : IMíú, a 26. — Csakugyan látott?.,. — Hogy láttam?... Az an­gyali üdvözlet sem lehetett fényesebb és i megindítóhb. Hipnotikus álomban követ­tem. Kalácsillatú tavaszi vasárnap volt. Bement a Vi­rág-féle cukrászdába és fagy­laltot vett. Utána elosont a Pába-szigetre és leüli, a szö­kőkút mellé. Én egy platán­fa párducfoltos törzse mö­gül figyeltem. Még most is elönt ugyanaz a forró alélt- ság, az a mámoros rosszul- léttiez hasonló izgalom, ha felidézem a képet. És akkor jött a Laci. Magabiztosan mint egy huszárezredes. Apacsinget viselt, a haja meg ragyogott. a brillantin­tól De gátat kell vetni emlékeimnek. Amennyire éles bennem minden epizód, sny- ny "a szenvedek a gyötrelme« érr" ’ éktől. Még .csak annyit, hogy amikor kéz a kézben elsétáltak a szökőkút.tói, én tökótdalű, leültem a padjukra és so­káig merengtem szerencsét­lenségemen, közben a lövel­lő vízsugárban tündöklő szi­várványt figyeltem. Maga, drága Ibolya, ott felejtette a »pádon a jázminágat, A kali­forniai aranyásók nem örül­hettek jobban a szerencsé­jüknek, mint én annak a hervadt ágnak. Hazavittem, nagyanyám csattos imaköny- vébe préseltem, ott őriztem, amíg élt a világ legdrágább öregasszonya. Halálakor a koporsójába tettem az ima­könyvet, Vele az én illúzióm ereklyéjét is, mivel végre ki kellett józanodnom. , Fáradt, szomorú férfi lett belőlem, csak távolról és egyre vissza- húzódóbb félénkséggel iri­gyelhettem a maga boldog­ságát, Ibolya. Gyakran lát­tam két szép gyermekét, a férjével is találkoztam egyik­másik Rocsmában, de azt, hogy mi adott volna magasz­tos tartalmat életemnek, leg­szebb reményeim sírjába zár­tam, ugyanúgy, mint a her­vadt jázminágat. nagyanyám koporsójába. Hála istennek, egész jó formába lendülök. Ha min­den szándékaim szerint tör­ténik, Ibolya még ma meghív vacsorára és ha ízleni fog a főztje, megkérem, hogy hol­nap estére készítsen szé­kely káposztát valódi falusi tejföllel. Remeklése esetén hálából akár a szabadságom­mal is fizetek, meghozom ér­te a legnagyobb áldozatot, hozzám jöhet feleségül. Min­dig szerencséjük van az asz- szonyoknak. A fecske sem talál el biztosabban Afriká­ba, mint Ibolya az én kar­jaimba. Nincs az az elektro­nikus' számítóközpont, amely pontosabb adatokkal ^szolgál­hatna 1 elcsábíthatóságom- ról, mint Ibolya ösztönei. A város valamennyi vendéglői asztala közül egy mesterlö­vész rutinjával célozta meg éppen azt,- amelyik mellett én ülök. Méltányolni iüik ekkora elszántságot. Mindén körülmények között a pré­dája leszek. Valamikor köny- nyebben idéztem élő az ud­varlás görögtüzét szókincsem tobzódásával, de akkor túl­zásokra ragadtatott a léha­ság. Most viszont lemondok a csillogó flitterekről, annál inkább szándékom komoly­ságára helyezem a hangsúlyt. Ezt az asszonyt nem' szabad becsapni. Felelősként illik kezelni a csalódását, ehhez mérten a segítő szándék sza­vait részesítem előnyben. Ha volt is bennem némi szélhá­mosság beszélgetésünk ele­jén, fokról fokra erőt vesz rajtam a becsület parancsa. Karola szélsőséges egyénisé­ge nem teheti számomra örökké ellenszenvessé a női nemet. Kötelességem elfo­gadni a felkínált kárpótlást. Akit asszony döntött rom­lásba. azt csak egy másik asszony mentheti meg az emberiségnek. Bárhogy be­szélnek a filozófusok és a próféták, a teremtésnek én semmiképp sem léhetek ' a vesztese. Ibolya máris azon a sors­döntő székely káposztán töri a fejét, látom rajta, el is döntött magában minden lé­nyeges kérdést, csak azt nem tudja még, honnan sze­rezhetne originál falusi tej­fölt Az elszántság és a této- vaság vitázik tiszta indula­taiban, nehezen találja meg a stílust, hogyan fejezze ki önfeláldozó szándékát. — Ha már itt tartunk —■ teszi meg felém az első in­gatag lépést — én is 's okát tudok magáról. Illést jól is­meri mindenki, akinek egy kicsit is nyitva van a sze-1 me. Különösen a nők köré­ben hallani szórakoztató ese­teket az életébőL Eddig sem volt kétséges előttem, hogy hírnevemre dinasztiát alapíthatnék, en­nek ellenére meglepő Ibolya bevallott érdeklődése. — Akkor el vagyok vesz­ve. A nők rólam csak a leg­rosszabb értelemben beszél­hetnek. — Ellenkezőleg. Kíváncsi­ságuk szokatlanul felfoko­zott. — Biztosíthatom, páratlan Ibolya, hogy jó hírem arany- fedezetét egyáltalán nem őr­zik a Magyar Nemzeti Bank páncélpincéjében. Csak a kiszáradt csonkja létezik an­nak a virágzó életfának, aki valaha voltam.. Dühöngő té­kozlással hágtam a nyakára minden erényemnek, amivel valóban rendelkeztem. Nincs irgalom, drámám gyorsan közeledik a végkifejlethez. Rajtam már csak egy hős asszony segíthet. De ma már nincsenek Dobó Katicák, meg Zrínyi Ilonák.. Ez rosszul esik Ibolyá­nak. Igen diszkréten bár, de mégiscsak szemrehányással súrol végig tekinteté; — Ne veszítse el a hitét. Láthatja az én bajom sok­kal nagyobb, mégsem térek ki a harc elől. — Mert önnek erőt ad ár­tatlanságának tudata. Én vi­szont a bűn fia lettem. Nincs az a szauna, ahol le tudná rólam verni a nyírfa- vessző vétkeim vastag réte­gét. — Elárulom, hogy önrosz- szalló szavait indokolatlaiv nak tartom. Semmi kétség, á cél érde­kében tanácsos lesz úgy el áz­tatnom magam, ahogy csak lehet. Minél megátalkodot- tabban hangoztatom javitha- tatlanságomat. Ibolya annál végletesebben fogja állítani az ellenkezőjét Hagyom, hadd emeljen fel vigasztaló erőlködéssel a kishitűség mélypontjáról. Hadd teljen benne megváltó gyönyörűsé­ge. hogy testhezálló élettár­sat formálhat belőlem, mi­közben én idomítom őt szán­dékaimhoz Elriasztó képet festek hát magamról, hogy tiltakozásából annál rés :1 éle­sebben ítéljem meg irántam izzó vágyait. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents