Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-24 / 298. szám

?W9. december ?4.

rwrrMAGYARORS?*«

S. oMa!

Számok a család körül

A karácsony az emberek milliói számára elsősorban családi ünnep — a születéssel és a halállal legközvetlenebbül egymáshoz kötött közösségek összetartozásának kifejezője.

A társadalom alapsejtjeiről; a családokról közlünk néhány tényt ezúttal; némi túlzással talán azt is mondhatjuk, arról tudósítanak az adatok: hány magyar családban gyújtották meg karácsony estéjén a fenyőfa gyertyáit, s kik veszik körül az együvé tartozás érzésével az erdők gyantaillatú követeit.

Közbevetőleg megjegyezzük, hogy az ország családiháztartási viszonyairól átfogóan és viszonylag a legfrissebben a január 1-én esedékes népszámlálás tavalyi főpróbája: az úgynevezett mik- rocenzus adatai tudósítanak. Az adatgyűjtés során 200 000 személyt írtak össze, s ebből — a hibahatárok megjelölésével — országos tényekre is következtetni lehet.

A Statisztikai Hivatal vizsgalaténak jelképes pillanatában: 1968 január 1-én

10 236 000 lakosa volt az országnak — ebből 3 392 Döti- en éltek 2 353 000 családban — tehát hazánkban erős megközelítéssel átlag 3 személyből áll egy-egy család —, ezenkívül 88 000 személy élt részcsaládokban 458 000 személy élt egyedül, és mintegy háromszázezren különböző intézetekben éltek. Végeredményben a legutóbbi, 1963. évi mikrocénzus adataihoz képest a családok száma 4. százalékkal, az egyedülállóké pedig 3 százalékkal emelkedett.

''Ezek tehát azok a számszerű körvonalak, amelyek az ország mondhatnánk családi állapotát mindenekelőtt jellemzik. A következő érdekes vizsgálódási ponthoz, amit jelképesen úgy határozhatunk meg, hogy átlag hányán állnak egy-egy karácsonyfa körül — hogy tehát mekkorák a családok —, a választ némileg, előbb kell kezdenünk. Közismert, hogy az évtized első felében a természetes szaporodás folyamatosan

csökkent, s az 1965., évi 2,4 ezrelékes aránnyal a mélypontra jutott, azóta viszont az ismert intézkedések, például a gyermekgondozási segély hatására is fokozatos emelkedés figyelhető meg. Végeredményben ezzel a demográfiai háttérrel is összefügg az a sajátos irányú változás, hogy a családok száma 1963 és 1968 között kétszer olyan arányban nőtt, mint a családokéban élők száma, következésképp: az átlagos családnagyság mind jobban csökkent. Érdekesen és szemléletesen jelzi ezt az a tény, hogy — száz családra számítva — 1960-tól évenként átlag egy fővel csökkent a család- nagyság. .

Villantsuk rá a demográfia reflektorfényét azokra is, akik talán egyedül vannak ezen az ünnepen — a teljes képhez ez is hozzátartozik. Miközben a házasságban élők száma öt esztendő alatt 4 százalékkal nőtt (és 1968 január elsején pontosan 5 S61000-en éltek házasságban), gyorsan emelkedett az elváltak száma is: öt év alatt 32 százalékkal, s ez 1968-ban 54 százalékkal haladta meg az 1960. évi szintet. (Jegyezzük meg: csak arányokról van szó, _ végeredményben azonban az elváltak népességi aránya 2 százalékról mindössze 3 százalékra nőtt).

S ha az ünnepről szólva a magányról is említést tettünk, nem feledkezhetünk meg az öregekről sem. A vizsgált öt évben, 1963 és 1968 között, az átlagos életkor meghosszabbodása révén tovább tartott a társadalom öregedési folyamata: miközben a gyermekkornak száma 8 százalékkal csökkent, az öregkorúaké (60 évesek vagy idősebbek) 12 százalékkal nőtt. Különösen gyorsan emelkedett — 22 százalékkal — a 70—74 évesek aránya. És erőteljesen (26 százalékkal) csökkent, az első világháború okozta születésmérséklődéssel összefüggésben, az 50—54 évesek évjárata.

A családok e hozzávetőleges népességi körvonalrajza után természetesen fontos vázolnunk a társadalmi változásokat, a foglalkozási átré- tegződés mozgását is. Figyelmet érdemel mindenekelőtt, hogy a keresők családonkénti száma átlag 4 százalékkal emelkedett, s 1968-ban száz családra átlag 178 kereső jutott — 7-tel több, mint 1963- ban (miközben a száz kereső családtagra jutó eltartottak száma 90-ről 78-ra mérséklődött). Jelentősen módosult a családok társadalmi-gazdasági szerkezete is. öt év alatt a mezőgazdasági fizikai dolgozók családjainak aránya számottevően csökkent, a nem mezőgazdasági fizikai dolgozóké, a szellemi foglalkozásúaké és a nyugdíjasoké pedig gyorsan nőtt. Jellemző, hogy amíg 1960-ban az ország családfői közül minden harmadik a mezőgazdaságban dolgozott,. 1968-ban már csak minden ötödik! A nyugdíjas családfők száma megkétszereződött, s részesedésük az ország családszámában 8-ról 18 százalékra emelkedett.

Nem pillantottunk be ezúttal a számok kalauzolásával a családok belső életébe, hiszen nyilvánvalóan külön téma a válasz arra a legfontosabb kérdésre: hogyan élnek a családok, miként változtak életviszonyaik az utóbbi esztendőkben. S ha részletes képet nem rajzolunk is erről, csupán egyetlen nézőpontból villantjuk fel a változásokat, ezúttal* is a bevezetőben említett mikrocénzus adataira támaszkodva. Azt is áttekintették a vizsgálódás során: milyen mértékben terjedtek el a háztartásokban a különböző tartós fogyasztási cikkek, a mindennapi életet könnyítő, a korszerű életforma irányzatait erősítő gépek, berendezések.

A számok bizonysága szerint a háztartások több, mint négyötödében van rádió, átlag 38 százalékban működik televízió, s minden 27. háztartásban van magnetofon. Összesen ezer háztartásra 495 mosógép, 119 centrifuga, 223 porszívó és 155 hűtőszekrény jut. Érdemes azt is hozzátenni, hogy 1968-ban ezer háztartásra átlag 40 gépkocsi jutott.

Sok — kevés? — ne vizsgáljuk ezúttal, hiszen a válasz attól függ, honnan nézzük: az igények oldaláról természetesen kevés, az évtized első esztendeinek ellátottsági színvonalához képest viszont nyilvánvaló a gyors fejlődés!

Tábori András

Kocsordon él Máté Mik- lósné. Külsőleg semmiben sem különbözik a többi hatvan felé közeledő • parasztasszonytól: szikár, barázdált arcú és a közel fél évszázados paraszti munkától kissé hajlott a háta. Ha valamiért megáll, olyan a mozdulata, az alakja," mint egy kapára görnyedt emberé.

A tsz-ben dolgozik, a növénytermesztő brigádban. Nappal a mezőn még mindig fiatalosan és otthonosan mozog Este ha hazamegy, kezdődik számára a második műszak, a főzés, takarítás. Aztán következik a harmadik, évszázados motívumokat rajzol és hímez, népdalokat jegyez papírra, betyárnótákat, históriákat naplójába. néha hatására rigmusokat. „verseket” költ.

Ügyesen rajzol portrékat, tájképeket, áilatjeleneteket. rajzai hátterében mindig a szatmári táj, középpontjában pedig mindig .az ember áll. Nem is tudatosan „alkot” így, hanem csak spontán Este. mikor a család már alszik, felteszi szemüvegét és hozzáfog régiségeinek rendezéséhez. Régiségei között nehéz lenne leltárt készíteni.

Szereti-e az üzemét ?

Elgondolkodtató válaszok — munkásoktól

Az ember második otthona a munkahelye. Sok munkásember van, aki ugyanabban a gyárban kezdte mint inas, s ott búcsúztatták, mint nyugdíjast. Nem közömbös tehát, milyen ez a második otthon. Valóban annak érzik-e, s ha igen miért, ha nem, mi az oka? Érdemes lenne egyszer egy olyan felmérést végezni, vajon ki miért szereti az üzemét, s miért nem szereti? Ez ig egyik módja a demokrácia kibontakoztatásának, s nélkülözhetetlen a korszerű vezetéshez.

Ezt kutattam, erre kerestem válaszokat.

Fegyelem,

megbecsülés

Minya Sándor szerszámlakatos 30 esztendeje dolgozik a Kisvárdai Vulkánban..

— Tizenöt éves koromban kerültem ide inasnak. Kály- hapucolókat kerestek. 1939- ben szferződtetett nemes Har- mathy Lajos főrészvényes, királyi kormányfőtanácsos. Hogy mit szeretek a gyáron? Furcsa kérdés. Úgy érzem, egyek vagyunk. Vele nőttem fel. így aztán az ember még a hibáit sem látja úgy, vagy idővel megszépülnek, de úgy érzem, nekem mindig volt egy kis anyagi-erkölcsi megbecsülésem.

— Én 1943-ban szabadultam. egy 86 fős üzemrésznek lettem a vezetője a kályhagyártásnál. Szerettem a fel- szabadulás előtt is a gyárat, de talán inkább a munkát Élni kellett.

— Nekem most 12.50-es az órabérem. Nem sok ugye? De nem megyek sehová. Itt a családom, a lakásom, pedig lett volna módom rá. hogy elmenjek. Sajnáltam volna a gyárat, a munkatársaimat itthagyni.

— Persze nekem sem minden tetszik. Gyenge ä bére az idősebb meiósoknak. Többet érdemelnének. No meg nem tudok megbékélni azzal, hogy egy 2—3 hétig javítás alatt álló gépről hogyan tűnhetnek el alkatrészek, Nagyobb fegyelmet kellene követelni a vezetőknek is. Sok még a felelőtlenség jócskán vannak, akik . nem érzik igazán magukénak a gyárat, a gépeket, szerszámokat. Összetörik, nem gondozzák és ezzel jelentős károkat okoznak mindnyájunknak. Ezek bosszantanak. De talán mindennél többet mond az, hogy a fiam is ide jön tanulónak. Amikor próbáltam rábírni, tanuljon tovább, azt mondta: ha apámnak megfelelt 30 évig a gyár. nekem is jó lesz.

Aki nem válaszol . . .

Pénzének Anna 15 éve állandó munkása a Demecseri < Burgonyakeményítő Gyárnak. .Nyáron késztermékeket vizsgál. A szörp, a burgonya és szőlőcukor minőségét ellenőrzi. Ősztől pedig a burgonyát minősíti.

— 15 esztendeje végzem ezt a munkát Miért is szeretem a gyárat? Talán elsősorban azért, mert kenyeret ad nekem. Szeretem az itteni embereket, munkatársiamat. soha semmi problémám még nem volt velük. Jól érzem itt magam. Persze az bántott hogy eddig elég kevés volt a fizetésem. És bizony strapás az őszi-téli munka, a zsákok cipelése, krumpliválogatás, mintavétel.,. Ezt minden vagonból, vágj' kocsiból el kell végezni. Napofita van úgy. hogy

10—20 is érkezik.

— November 7-én lettem kiváló dolgozó. Ennek örülök, de úgy érzem, hogy a nőkkel kicsit jobban törőd hetnének. Fizetésben is. Mert bizony 1400-ért sokat hajráznak.

És egy. meglepő válasz Pal'sák Sándor részéről, aki a Mezőgazdasági Gépjavítónál szerelőcsoport-vezető.

— Ne haragudjon, hajrában vagyunk. .Év végéig még négy gépet kell befejeznünk. , Hogy a kérdésre mi a válaszom? Ezzel kapcsolatban nem nyilatkozom. Korábban emiatt már volt nézeteltérésem — s olajos karját nyújtva eltávozott.

Újra

a törzsgárda

— Én munkahelynek tekintem a gyárat — mondta Fazekas Mihály, aki 24 éve munkása a Demecseri: Bur- gonyakeményitő Gyárnak. — Igaz. itt 5—600 forinttal esetleg kevesebbet keresek mint Pesten, de. itthon vagyok a családdal. , Van egy kis szőlőm, s a S, órai munka után azzal bíbelődök. Szeretem azért is’ az. üzemet, róert a házra való nagyobb részét itt keresem meg. És úgy veszem észre, van szavam is. Ha valami olyat javaslok, ami előmozdíthatja a munkát. figyelembe veszik. Egy dolog viszont nem tetszik. Ide-oda dobálják az embert.

ha a mi üzemrészünk, a keményítő leáll. De még ezzel is kibékülnénk, ha nem lenne kevesebb a bér. És még valami. Ha új munkást vesznek fel, ugyanannjdt kap, mint aki már 10 éve

csinálja ugyanazt. Akkor mi értelme volt a 10 esztendő, nek?

— Gyár vagyunk, <de mégsem. Még mindig-nagy a

függés a központtól. Itt

még nem tudnak összeget

biztosítani kislakásépítésre a munkásoknak. Fent intézilw Több segítséget. várnánk. Es a lakásügy is 5—6 embert érintene.

Régi* rossz gépek

Maróti Mihály előtt kötény. Ö a dömperüzem egyik csoportvezetője a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavítónál. 22 éve dolgozik itt.

— A tőkés cégnél kezdtem

mjnt géplakatosinas. 10 eve vagyok csoportvezető, őszintén mondom, én valóban második otthonomnak érzem ezt az üzemet. Miért? Mert nem csinálnak kivételt. Egyforma az ember Csak a munka számít. Itt szabadultam fel, vele fejlődtem. A traktorok javításától eljutottunk az új gyártmányokig. Erre büszke vagyok. Elégedett vagyok a fizetésemmel is. Megvan a havi kfettő és fél ezer.. '. ,.

— Ezt már a brigád tagjaira nem mondhatom. Bosszant engem is.' Ha új ■lakatos jön, magasabb bért adnak neki. Mién? Hol itt a megbecsülése az idősebb szaktárcáknak? Néhány idő- sebb felvetette már a bén problémát, de azóta is hallgatnak róla.

— De ha már az otthon

szeretetérö! van szó: sok s régi- elavult gép, reparáljuk mint a beteg embert. De ej csak addig tart Néhánj ilyen hegesztódinamó miatí feszült a légkör. Két műszak helyett hármat szerveztünk, hogy a terv meglegyen. Aj .emberek egy része bejáró Fáradt, nemf szívesen kel fé éjszaka. Inkább kiíratja magát az orvossal.

— Ezeken segíteni kellene

*

Érzelmek, gondolatok c második otthonról. Iga. nincsen olyan gyár, üzem ahol mindig és mindet, rendben van. De igyekez ni. kell azon, hogy olyat: kellemes, nyugodt légkört teremtsenek mindet, üzemben, ahol jól érzik magukat a munkások.

F. K.

Kocsoxd híres asszonya

Máté Miklósáé arcképéhez

Akad köztük muzeális értékű is. Sőt szobája is hasonlít egy múzeum terméhez.

Megtalálható gyűjteményében a „szottos üveg” amelyből ezelőtt 200 évvel pálinkát „szoptak” a parasztok. Van több száz éves kőbuty- kosa, komaszilkéje. Van egy tulipános mangurlója. (A mangurló »zó a fiatalok szókincséből bizonyára hiányzik. Kevesen tudják, hogy ez a faszerkezet volt a vasaló elődje). Több nemesi levél és obsitos levél sárgul szekrényében. Egy nemesi levél viaszpecsétjén ez olvasható: Kotsord: Tehát valamikor így írták a község nevét. Szinte valamennyi „kincsét’ parasztoktól gyűjtötte. „Van itt egy török szőnyegem és egy mintás térítőm Gróf Tisza István nevelőnőjétől kaptam.” — mondja némi büszkeséggel. 1967-bén meghívták a zalaegerszegi XV. néprajzi és nyelvjárási

találkozóra. Ott találkozott Veres Péter íróval. Erre így emlékszik vissza: „Nagyon jól elbeszélgettünk,' jól megértettük egymást. Régi paraszti dolgokról beszéltünk. Végül alig tudtunk elválni egymástól”.

Ez év októberében megrendezett megyei néprajzi pályázaton III. helyezést ért el. A pályázók között ő volt egyedül igazi parasztasszony,

Máté néni öt gyermeket nevelt fel a paraszti munka mellett Nem unaloműzésből foglalkozott néprajzzal.

„Nem vagyok tudományos néprajzkutató, csak szeretem a régiségeket. Ez már nálunk családi hagyomány. A nagyapám amolyan gyógyító ember volt Az apám is sok mindent hagyott rám. A legnagyobb lányom orvos lett Pesten. Diák korában ö is sokat foglalkozott néprajzzal. Én paraszté&szel csinálok mindent. Hátha még hasznát veszi munkámnak az utókor. Aztán meg a magam szórakozására is csinálom már kislány korom óta és én már így halok meg.”

Ez az asszony kislány kora óta ámulva szívta magába a népdalokat (több mint százat tud) népszokásokat, népi hagyományokat. Több értékes tárgyat ajándékozott a Nyíregyházi Jósa András Múzeumnak.

Búcsúzóul leveszi szemüvegét és ráncos- arcával rám mosolyog.

Várjon —szól utánam — ezt magának ajándékozom.

Egy rajzlapot vesz elő „Nyájak és pásztorok” című gyűjteményéből. A rajzlapról bajuszos pipázó öreg juhász néz rám. Mintha élne. Ilyen kedves és értékes ajándékot még nem kaptam,

Wa&eMi Lajn*

Nyíregyháza Bethlen Gábor utca: a, távfűtés fővezetékének hegesztésén dolgozik Bíró Pál

Símmel József felvétele