Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-24 / 298. szám
JCXVI eVFOLTAM. 598. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1969. DECEMBER 24, SZERDA LAPUNK TARTALMÁBÓL! Számok a család körűi (3. oldal) Rendelet a részesedési alap felhasználásáról (5. oldal) Olvasóink írják (4 oldal) Sportjelentéseink (7. oldal) Kezdeti lépés Karácsony előtt bíztató hír érkezett: befejeződött a „salt” (a stratégiai fegyverek korlátozása) eszmecsere előkészítő tanácskozása. A két fél nagy vonalakban megállapodott az érdemi tárgyalások munkatervében és abban, hogy 1970 áprilisában Genfben folytatják a megbeszéléseket. A közlemény több okból figyelemreméltó. Mindenekelőtt azért, mert a nemzetközi közvélemény már szinte fásultan vette tudomásul, hogy a nemzetközi problémák felett folyó tárgyalások szinte vég nélkül húzódnak, Helsinkiben viszont viszonylag rövid idő alatt, mindössze öt hét leforgása után már sikerült előrejutni, még ha ezzel nem is jutottak el a végső megoldáshoz, ami érthető, hiszen rendkívül bonyolult kérdések kerültek napirendre. Ezen túlmenően, éppen a haditechnika nagyarányú fejlődésének következményeként, az emberiség számára alaptétel a két szupernagyhatalom viszonyának alakulása. Ha tehát a két magas szintű szovjet—amerikai küldöttség ismét a diplomácia zöld asztalánál foglal helyet, ez a jövőre vonatkozólag is pozitív jelenség. Nem érdektelen a záró kommüniké egyik megállapítása sem: „az eszmecsere eredményeként mindegyik félnek lehetősége nyílt, hogy jobban megértse* a másik félnek a megvitatott problémákra vonatkozó nézeteit. Megértés jött létre azoknak a kérdéseknek általános körére vonatkozólag, amelyek a további szovjet—amerikai eszmecsere tárgyát alkotják majd.” A döntő szó a kommüniké idézett részleténél a megértés kifejezés. Hiszen ez, neuralgikus gócoktól hemzsegő világunkban már jó ideje valóságos hiánycikké vált. Kedvező jelenségként könyvelhetjük e! azt is, hogy a tárgyalások tartama alatt Moszkvában és Washingtonban, — nyilván megfelelő összehangoltsággal — ugyanaznap fejezték be a tavaly aláírt atomsorompó- egyezmény ratifikálási eljárását. Ez nyilván meggyorsítja majd a háború utáni időszak legjelentősebb fegyverkorlátozási megállapodása hatályba lépésének folyamatát, Az is bizonyos, hogy rokon témáról van szó. Helsinkiben is, így a fejlemények egymásra kölcsönösen kedvezően hathatnak. Helytelen lenne azonban elhamarkodottan illúziókat kelteni. A „salf’-megb^szélé- sek vonalán akad egy sor problematikus tényező is. Helsinkiben többször felvetődött a leszerelés nagy komplexumának az a tétele, amelyet Gromiko éppen az atomsorompó- szerződés szovjet ratifikálási vitája során így fogalmazott meg: „Magától értetődik, hogy a leszerelés, különösen a nukleáris leszerelés területén radikális intézkedések csak abban az esetben lehetségesek, ha azokat .minden atomhatalom végrehajtja. Ezt diktálja a jelenleg kialakult helyzet.” Ez sommásan any- nyit jelent, hogy valóban alaptényező a két szuperhatalom egyetértése, de ha itt érződik is előrehaladás, el kell jutni odáig, hogy a világ más pontjain szintén alkalmazkodjanak a realitások követelményeihez. Egy másik súlyos árnyoldal: szintén napjainkban zajlott le, a NATO brüsszeli tanácsülése. Az atlanti tanácskozás pedig nem csak pozitívumot tartalmazott. Éppen a leszerelés ellenőrzésével' kapcsolatban megismételték azokat az amerikai „aggályokat”, amelyek már évek óta a kérdés megoldásának elodázását jelentik. A tanácsülésen általában ismét érvényesült az amerikai nyomás, mindenekelőtt az a törekvés, hogy fokozzák a tagállamok fegyverkezési hajszáját. Végül, de nem utolsósorban, még egy intő tapasztalat: több ízben előfordult már, hogy amerikai diplomaták, szakértők induláskor biztató hangnemben ültek le a tárgyalóasztalhoz, a véglső szó kimondása előtt azonban sokszor saját korábbi állásfoglalásuktól is eltértek. Így tehát Helsinki után még sok mindennek kell történnie, hogy valóban karácsonyi ajándékként fogadhassa az emberiség a két delegáció együttműködését. A jó szándék próbája Európa, és ezen túl az egész világ békéje és biztonsága érdekében tett nagy jelentőségű kezdeményezés Walter Ulbrichtnak, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsa elnökének december 17-i levele Gustav Heinemannhoz, a Német Szövetségi Köztársaság elnökéhez, illetve a hozzá csatolt szerződéstervezet a két német állam egyenjogú kapcsolatainak felvételéről, amelyet az NDK államtanácsa hagyott jóvá. Ez a kezdeményezés része annak az aktív diplomáciának, amelyet a szocialista tábor országai folytatnak az emberiség békéjének védelméért. Ismeretesek azok az erőfeszítések, amelyeket a szocialista országok az európai biztonsági konferencia összehívása, a,leszerelés, a fegyverkezési verseny megfékezése, az erőszak elvetese,-a vitás kérdések tárgyalások útján való megoldása érdekében tesznek A két német állam viszonyának rendezése < a nemzetközi, jog normái alapján, a háború után kialakult határok — beleértve az Odera—Neisse határt — elismerése Bonn részéről, jelentős mértékben vinné előre az összeurópai béke ügyét, mint arra a szocialista országok már több alkalommal rámutattak. Az új nyugatnémet kormányzat vezetői most választ kaptak arra az igényükre, hogy az NDK adja „jelét” tárgyalási kéáZségének. Walter Ulbricht levele és ,az államtanács által jóváhagyott szerződéstervezet messze túlmutat ezen az igényen: "nem egyszerűen „jel” a tárgyalási készség kinyilvánítására, hanem konkrét javaslat, kimunkált dokumentum a két német állaih közötti tárgya lások megindítására, olyan tárgyalásokra amelyek a leglényegesebb kérdéseket vetik fel — s ha a másik fél is .őszinte jó szándékkal közelíti meg a nézeteltéréseket és törekvést mutat a megegyezésre — akkor elvezethet a két német állam közötti egyenjogú kapcsolatok létesítéséhez. Az NDK szándékainak komolyságát mi sem jelzi jobban, mint hogy az államtanács elnöke a miniszterelnök és a külügyminiszter személyében kinevezte meghatalmazott képviselőit és már 1970 januárjában kész a tárgyalások megkezdésére. A bonni vezetés elképzeléseire nehéz lenne következtetni Heinemann elnök válaszából. ^ feltűnően rövid levélben , azonban van egy-két figyelemreméltó vonás: Bonn átvette a szerződéstervezetet, sürgős állásfoglalást ígér, egyúttal Heinemann elnök egyetért azzal, hogy a két nemet állam nagy felelősséggel tartozik az európai feszültség csökkentéséért. Továbbá: a Válaszlevél formaságai bonni részről annak a ténynek az ismételt tudomásul, vételét jelentik, — amit egyébként az új kormányprogram nyilatkozata is tartalmazott —, hogy két önálló német állam létezik. Mindemellett az érdemi válasz — amelyet Bonntól most az egész nemzetközi közvélemény elvár, — még hát- ra van. E válasz tartalma mutatja majd meg, valójában mit hajlandó Bonn cselekedni a két német állam egyenjogú kapcsolatainak megteremtése érdedében. t A nyugatnémet jobboldal szélsőséges szócsövei már ä levélváltás közzétételének napján éles támadásokat kezdtek az NDK által előterjesztett szerződéstervezet ellen. A józanul elemző koynmentárok azonban megfelelő alkalmat látnak a mostani kezdeményezésben a két német állam* közti érdemi tárgyalások megkezdésére. A nézeteltérések, a megoldandó problémák nem csekélyek. Éppen ezért — bármikor is üljön asztalhoz a két fél — a^ két német állam viszonyát csak hosszú táyú tárgyalásokon, fokozatos előrehaladás útján lehet az egyenjogú kapcsolatok, a nemzetközi jogi normák alapján rendezni. Föld körüli pályán a Kozmosz 316—317 Moszkva (MTI): A Szovjetunióban kedden Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—316 és a Kosmos»—317 jelzésű mester-' séges holdakat. Mindkettőn tudományos berendezéseket helyeztek fel a világűrkuta- tás ' folytatására korábban bejelentett programnak megfelelően. A Kozmosz— 316 pályájának a Föld-felszíntől számított legmagasabb pontja 165, legalacsonyabb pontja pedig 154 km. Á 317-esé 302. illetve 209 km. A mesterséges holdakon elhelyezett berendezések kifogástalanul működnek. Kádár János elvtárs látogatása választókéról etébőn Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden a XIII. kerületbe látogatott. Élkísérte B\s?ku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára és dr, Orbán László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a művelődésügyi miniszter első. helyettese. A vendégeket Kó- nyi Gyula, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára fogadta. Kádár János délelőtt a Váci úti Kender-Juta Gyárat kereste fel, ahol Húszak Vilmos igazgató, Németh Lászióné, a gyári pártbizottság titkára, Zsidi Gyuláné, a szakszervezeti bizottság titkára és Harsányt Jánosné, a KISZ-bizottság titkára fogadta a látogatókat. akik rövid tájékoztató után megtekintették a gyár részlegeit. Kádár János elbeszélgetett az üzemrészleg dolgozóival. Kádár János — aki a főváros, 39. sz. választókerületének képviselője az ország- gyűlésben — délután képviselői beszámolót tartott a Láng Gépgyárban. A vendégeket Kasoly József vezér- igazgató, Ónodi Ferenc, a gyá/- párttitkára, XJdvardy Ferenc, a szakszervezeti bizottság titkára és Gacs Sándor, a KISZ-bizottság titkára fogadta. A kazánszerelőcsarnokot zsúfolásig megtöltötték a gyár dolgozói, a környező üzemek, vállalatok képviselői, a választókerület lakói. A kerületi párt- és Hazafias Népfront-bizottság nevében Kónyi Gyula üdvözölte a nagygyűlés résztvevőit, majd Kisléghy Imre, a XIII. kerületi tanács végrehajtó bizottságának elnöke számolt be a kerület eredményeiről, gondjairól. terveiről. Ezután Kádár János mondott beszédet, amelyet nagy tapssal fogadtak. A gyűlés Kónyi Gyula zárszavával ért véget. (MTI) Megkezdődtek a magyar-szovjet külügyminiszteri tárgyalások Moszkva (MTI): Kedd délelőtt megkezdődtek Péter Jánosnak,' a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének és Andrei Gromikonak, a Szovjetunió külügyminiszterének tárgyalásai. Moszkvai idő szerint röviddel fél 10 előtt érkezett Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere és kísérete a szovjet külügyminisztérium Alekszej Tolsztoj utcai villájába. ahol Andrej Gromiko külügyminiszter üdvözölte a magyar vendégeket. A villa fehér márványtermében, a ^tárgyalások színhelyén a Szovjet Filmhíradó és a Televízió munkatársai, valamint • a központi lapok fotóriporterei közvetlenül a tárgyalások kezdete előtt számos fex vételt készítettek a két ország barátságosan beszélgető diplomatáiról. A márványterem közepén elhelyezett kerek asztalnál 15- pn foglaltak helyet. Magyar részről: Péter János külügyminiszter, Szipka József moszkvai magyar nagykövet jakus Jenő külügyminisztérium! csoportfőnök, Monori István főosztályvezető. Bar- ta János főosztályvezető, valamint más hivatalos személyek. Szovjet részről: Andrej Gromiko külügyminiszter, Fjodor Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, Szergcj Asztavin, á külügyminisztérium ötödik európai osztályának vezetője. Leonyid Zamjatyin, a külügyminisztérium sajtó- osztályának vezetője, továbbá más vezető beosztású külügyminisztérium! ' tisztségviselők. A tárgyalások folyamán Péter János és Andrej Gromiko eszmecserét folytat,ott számos, a két ország barátságának és együttműködésének további erősítését és fejlesztését érintő kérdésről. Sokoldalúan megvitatták az időszerű nemzetközi kérdéseket, ideértve az európai biztonság ügyét A szívélyes elvtársi légkörben lezajlott tárgyalás újból megerősítette az álláspontok teljes egyezését valamennyi megtárgyalt kérdésben. A megbeszéléseket követően Andrej Gromiko, a Moszkva (MTI): 1969 december 22-én és 23- án Moszkvában ülésezett a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisztereinek bizottsága amelyet a Varsói Szerződés tagországainak politikai tanácskozó bizottsága 1 által 1969 március 17-én hozott határozat alapján alakítottak. A bizottság ülésén részt vett D. Dzsurov hadseregtábornok, a Bolgár Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere, M. Dzur vezérezredes, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, W. Jaruzelski altábornagy, a Lengyel Népköz- társaság nemzetvédelmi minisztere, Csémi Károly altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének első helyettese, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, H. Hoffmann hadseregtábornok, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, l. lonita vezérezredes, a Román Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek minisztere A. A. Grecsko, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, I. I. JawoVjfei külügyminisztérium nevében hivatalos villásreg- gelin látta vendégül a magyar külügyminisztert. Péter János külügyminisz^ ter, a kíséretében lévő személyiségek és Szipka József moszkvai magyar nagykövet kedden este, a moszkvai Nagy Színházban megtekintették a műsoron szereplő három egyfelvonásos balettet. Az előálláson jelen volt Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere is. kubovszkij, ä Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, Sz. M. Stemenko hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők vezérkari főnöke. Az ülésen megvitatták 7 á Varsói Szerződés tagállamai védelmi képességének megszilárdításával összefüggő kérdéseket. A Varsói Szerződés honvédelmi miniszterei bizottságának munkája a teljes és kölcsönös megértés, s a nézetek azonossága jegyében folyt. A bizottság határozatokat fogadott el a megvitatott kérdésekről és úgy döntött, hogy a következő ülését Szófiában tartja meg 1970 május—június folyamán. * Csémi Károly altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének első helyettese, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, aki részt vett a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottságának moszkvai ülésén, kedden visz. szaérkezett Budapestre. KÖZLEMÉNY a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisztereinek bizottsága üléséről vrt/e MouT/i/«, iGYtftOt-nrm
