Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-17 / 292. szám

ÍW9' (feeemb'er !?. imjfí-«A«itAite»szAtf t. otéaf Gondozójuk a téesz Figyelmet kérnek Fehérgyarmati interpellációk hárem év után ’ A legutóbbi összesítések adatai szerint az ország ter­melőszövetkezeti gazdaságai 346 ezer 500 nyugdíjas és járadékos tsz-tagot tartanak nyilván — ez az össztaglét- számnak több mint 30 szá­zaléka Az évről évre össze­gyűjtött adatokból azt is tudjuk hogy ebben a szek­torban évenként 10—12 ez­ren öregszenek ki a mun­kából. Nem azt jelenti ez termé­szetesen, hogy ezek az em­berek most már egyáltalán nem dolgoznak. Az öregek valósággal kapaszkodnak a munkáért. Ha testi erejük engedi, elvégzik azt is, amit a fiatalabbak végképp nem vállalnak. A fent említett 346 ezerből is többé-ke- vésbé rendszeres munkadíj­elszámolásban részesültek 114 ezren az elmúlt év fo­lyamán. Ilyenformán 232 ezer azoknak a száma, akik a közös tevékenységben gya­korlatilag nem vesznek részt, vagyis tsz-enként át­lagban 75—80 idős ember csaknem egyedüli jövedel­me a nyugdíj, vagy a jára­dék. Sokan a felelősséget úgy próbálják elaltatni maguk­ban, hogy az öregek a jára­dék vagy a nyugdíj mellett íöldjáradékot is kapnak, s emellett a háztájiból szár­mazó jövedelmük is szá­mottevő. Sajnos azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy a földjáradék összegét nagy­részt felemészti a háztáji megművelésének költsége. Ha pedig ehhez hozzászá­mítjuk, hogy a háztájiban többnyire csak kukoricát termelnek — kiderül, hogy az öregek összes jövedelme általában nem éri el a munkaképes dolgozo tsz-ta- gok jövedelmének egyötödét. Azok az öi-egek, akik ilyen arányú megélhetési gondok­kal küzdenek, jogosan ve­tik fel, hogy több támoga­tást érdemelnének a szö­vetkezettől, már csak azért is. mert a járadék felemelé­se állami úton nem lehetsé­ges. Ezt az egyébként teljesen logikus konzekvenciát a kö­zös gazdaságok többsége ma még nem vonta le. Vannak ugyan jó példák: helyenként megvalósult, hogy a tsz min­den hónapban kiegészíti a járadék összegét egy-kétszáz forinttal. Néhány tsz ennél is tovább ment: tartási szer­ződéseket kötöttek hozzátar­tozó nélküli idős tagjaik­kal és ennek alapján nem csak járadékukat, vagy nyug­díjukat egészítik ki rendsze­resen jelentős készpénzzel, valamint természetbeniek- kel, hanem szükség esetén gondoskodnak ápolásukról, környezetük tisztántartásá­ról, s a napi meleg ételükről. De máshol — és ma még nem kevés az ilyen tsz — össze­hasonlíthatatlanul többet köl­tenek reprezentációra, mint az öregek támogatására. A rendszeres anyagi támo­gatás a segítségnyújtás leg­fontosabb, de korántsem egyetlen formája. Az idős tsz-tagoknak sokat segíthe­tünk olyan látszólag apró figyelmességekkel is, ame­lyek forintban alig kifejez- hetők, mégis sokat jelente­nek — erkölcsi értelemben. Ilyen például az, ha a ve­zetőségi tagok — az elnököt is beleértve — néha-néha meglátogatják őket, megkér­dezik nincs-e valami ügyük- bajuk, amit könnyen elintéz, akinek a tanácshoz beszólni nem jelent különösebb fá­radtságot. Ide tartozik, hogy gondoskodjanak friss húsról, tejről az olyan egyedülálló öregek számára is, akiknek nincs erejük ahhoz, hogy a boltba elmenjenek érte. A szociális ügyek felelő­sei sokat tudnának beszélni arról, milyen jólesik az öregeknek egy-egy időben biztosított fogat, amely az orvoshoz beviszi őket. Mi­lyen sokat jelent egy kocsi­derék szalma a szalmazsák megtöméséhez, vagy néhány apró ház körüli munka el­végzése — favágás, házfal tapasztás, a háztető megja­vítása — amire egyedül már nem képesek, elfogyott az erejük. Külön kötelesség, amit előírni nem lehet ugyan, de parancsnak számít az Írat­lan törvények soiában, hogy a szövetkezet arra illetékes vezetői ne sajnálják a fá­radtságot figyelemmel kísér­ni: miként törődnek szüleik­kel a maguk szárnyára bo­csátott gyerekek. Figyelmez­tessék azokat, akik .erre okot adnak mivel tartoznak szü­leiknek támogatás, gyermeki figyelmesség tekintetében. Sajnos, hogy elég sok gye­reket külön kell erre is em­lékeztetni, de ne mulasz- szuk el: a közösség felelős­ségérzete sokakat térített már jó útra. Mondjuk ki tehát kere­ken: a körülmények lehető­vé, sőt szükségessé teszik, hogy az öregeknek gondozó­juk legyen a tsz. Ezt ígér­tük, nem is olyan régen. Márpedig az ígéretekről nem illik megfeledkezni. K. I. Csaknem három esztendő telt el azóta, hogy fehérgyar­mati lakosok és községi ve­zetők nevében hat-nyolc megoldatlan gondot, problé­mát kötöttünk interpellációs csokorba. Most visszatértünk a járási székhelyre, s az egy­kori gondok nyomait keres­tük. „Gombsza%e;ató“ közlekedés A gyarmatiak évtizedes panaszának adtunk helyt „Fe­hérgyarmati interpellációk” című cikkünkben: a MÁV sokáig figyelmen kívül hagy­ta e legtávolabbi szabolcsi járás’ lakóinak közlekedési gondját. Annak idején — mint írtuk — könnyebb volt az ország egyes részeiből, akár a fővárosból is Varsóba vagy Prágába eljutni, mint Fehérgyarmatra. Az utazás ma már nem vesz el a gyar­matiak idejéből másfél na­pot. Az érvényben lévő me­netrend rendet teremtett, jobb utazási feltételeket biz­tosított az itt lakóknak. Az autóbuszközlekedés még rosszabb a három évvel ezelőttinél. Valamennyi já­rat zsúfolt. A járatok késnek, gyakorta az utasok felét le­hagyják. Esténként emberte­lenül tömött autóbuszok in­dulnak el a járási székhely­ről. Egy harcedzett utas mondta igen találóan: „Kár, hogy az utasbiztosítás nem terjed ki a kabátgombokra, a letaposott cipőkre és a közel­harcban megszaggatott ruha­neműre...” Mi lenne hát a megoldás? Legalább egyetlen mentesítő buszt igényelnének a fehér- gyarmatiak, s azokban a megállókban is felvehetnék így-az utasokat, ahol a meg­telt kocsik már meg sem áll­nak. Több községben ugyanis csak nevében megálló a megálló. Nem volt utópia Három éve s most is Né­meth Sándor, a községi ta­nát» vb-elnöke égjük beszél­gető társunk: — Sok gondunk annak idején megoldhatatlannak látszott helyi erőből. Azóta került bevezetésre az új gaz­daságirányítási rendszer. S az eltelt hónapok, évek el­oszlatták itt is a helyi meg­oldások kilátástalanságának látszatát. Ezt konkrétan az­zal bizonyítanám, hogy a legutóbbi tanácsválasztások idején elhangzott lakossági közérdekű bejelentések nyo­mán készített terveink jó ré­szét már valóra váltottuk, s ahhoz sem kell túlzott opti­mizmus, hogy kijelentsem: mindössze féléves „csúszá­sunk” lesz valamennyi hasz­nos javaslat megvalósításá­ban... A vb-elnök szavait' igazol­ja az is, hogy annak idején, első fehérgyarmati interpel­lációnkban még mint utópiá­ról írtunk a közművesítés el­képzeléseiről. A mai kép: megvalósulás előtt a szenny­vízhálózat, s hamarosan megkezdik a vízmű terveinek megrendelését is. Veszélyben a közmű és... Jóllehet utópiának tűnt a közművesítés, ma már azon­ban új gond tetőzik a meg­oldás fölött: lassú a kivitele­zés. Gépek helyett emberi erővel végzi a munkát a víz­ügyi igazgatóság termelési üzeme, s az idén a tervezett 2 millió helyett mindössze pár százezer forintos munkát végeztek itt. S mivel a derítő berendezés építésénél a helyi vezetők egy újítást fogadtak el, az újításoknál még min­dig tapasztalható lassú meg­valósulás fékezi a gyors munkát. — Nem látjuk biztosított­nak a jövő év végi átadást, pedig ez számunkra nem egyszerű ügy — mondja a vb-elnök — nemcsak a vízmű léte van veszélyben, hanem a közművesítésre épülő egyéb beruházások időeltolódása is fenyegethet. így például • a szolgáltatóház, METRIPOND állami gazdasági hűtőtároló, pénzintézetek irodaháza, szálloda, étterem... Telkek lakásnak és boltoknak Három évvel ezelőtt a bel­víz sújtotta lakosság támoga­tása jelentette itt a legfőbb lakásügyi feladatot. Több mint másfél száz „belvizes” lakás építésével, OTP köl­csönnel ez a gond eloszlott. Most az 50 bejelentett, illet­ve a 100—120 meglévő lakás­kérelem elintézése ad felada­tot. A reális lehetőségek a következőképpen alakul nak: minden évben — s először 1970 decemberében — átad­nak egy 14 lakásos tanácsi lakótömböt. Szeretnék azon­ban valahogy megoldani, hogy koncentráltabban épít­hessenek: egyszerre több ilyen tömböt építhetnének, s így kevesebb fel- és levonu­lással, daruigénnyel járna az építkezés. A lakásépítés cél­jaira a tanács telket jelölt ki, melynek oldalán építenék ezeket az állami lakásokat — kis jövedelmű családoknak, a másik oldalon pedig a KISZ lakásépítési akcióhoz illetve OTP társasház építésekhez nyújtanak területet. Az új fehérgyarmati lakótelepen 248 család lakásai épülhet­nek. A község centrumában két korszerű új bolt is épült, de mint korábban, most is meg­oldatlan a peremrészek áru­ellátása. Egy doboz gyufáért is kilométernyit gyalogolhat a község végén lakó. Fehér- gyarmat egész negyedei es­nek ki az áruellátásból. A községi tanács az ilyen pe­remrészeken ma is fenntart bizonyos telkeket, s ezeket kizárólag bolt építésére haj­landó átadni. ★ Szándékunk az volt, hogy három évvel ezelőtti gondok megoldásairól adjunk képet. Nem ezt tettük: újra problé­mákról írtunk, melyek is­mét figyelmet kérnek... Szilágyi Szabolcs Gazdasági jegyzet Szoba a miniszter* helyettesnek . A Nj'íregyházi Asztalos Ktsz-ben már szinte ha­gyománnyá vált az Erzsébet hálók gyártása. Ez a szoba­berendezés nem új, nem di­vatos, — de olcsó és sok vevő még ilyent kíván. A nagykereskedelem azonban „eldöntötte”, hogy a háló­bútor nem kell a mai ve­vőnek, ezért az idén a meglévő szerződéseit is le­mondta. Nehéz helyzetbe került a ktsz — de nem megoldha- tatlanba. Két irányban is tevékenykedtek: igazi piac­kutatást végeztek arra. kell-e az Erzsébet, vagy valóban nem; s pótolták a kiesett termelést mással. Kiderült, hogy a nagyke­reskedelem tévedett az Er­zsébet megítélésében, s a ktsz a kiskereskedelmi cé­gekkel került szoros kap­csolatba. Valamit csökkent a hálószoba-garnitúrák gyár­tása és sikerült más meg­rendeléseket is szerezniük. Ezek nem is akármilyenek: több egyedi megrendelésük van, például miniszterhelyet­tesi szobák berendezésére. De más piacokra is betör­tek: több nagyvállalatnak készítenek szekrény- és asztalsorokat, s egyéb be­rendezéseket. Ezekből sok kellene, de egyedi darabot kevés helyen készítenek az ofSzágban. Ugyanígy áll a helyzet a különböző egyete­mi berendezések és tanesz­közök gyártásával is. Az asztalos ktsz a kieső Erzsébet hálók helyébe te­hát rugalmas üzletpoliti­kával más gyártmányokat hozott. A termelés gyors ütemben nő. bár rég túlha­ladta a tavalyit. Az új ter­mékek nyereségesek, jobb árfekvésüek, mint a hálóbú­torok. Mégis: az Erzsébet hálókra is szükség van, olyan a munkásállomány felkészültségié. Most új telep építéséhes akarnak kezdeni. Támogatást kapnak a megyétől, s ré­méinek az OKISZ-tól és az építőipartól is, mert sa­ját fejlesztési alapjuk na­gyon kevés. Erre szükség is van, mert mostani Epreskert utcai üzemüket nem szíve­sen mutatnák meg a meg­rendelőknek: esetleg nem hinnék el. hogy azok a szép termékek ilyen helyen készülnek. (kun) „ s4s ezeréves per eldőlt... " SZERKESZTETTE: BARBARITS MIKLÓS 23. Földosztás horttiy mucira Az immei-áinmal folytatott vitezitelek-osztogatás termé­szetesen nem csillapítja a tömegek földéhségét. Az or­szággyűlés tehát előveszi Búza Barna törvényjavasla­tai a földbirtokreíormról, amelyről még a nyírségi birtokosok lapjauan is így ír (Ft.): ..Köztudomású dolog, hogy a Búza Barna féle oidbirtokreform-törvények nem eleg alapos előkészítés u én gyors életbe léptetése a hosszas háborús nyomorú-.á- gok és a lelketlen izgatás folytán fölzaklatoti kedélyek lecsillapítása céljából vált szükségessé..." tFORKADA- LOM — BIRTOKFtEFORM — TANULSÁGOK. 1919. máj. 25.) Most tehát neki- állnak a földbirtokreform „alapos előkészítésének”, ami végül is a törvény végre­hajtási utasítása körüli éve­kig húzódó tárgyalásokat je­lenti. Hogy a legjobban lá­zongó környékeket lecsilla­pítsák, Rubinek „javaslata értelmében addig is. míg a földbirtokreform végleges megoldást nem nyer. a föld­nélküliek két hold földet és háztelket kapnak”. A javas­latot. amely a földmunkáso­kat helyhez köti a nagybir­tok területén és a parcella nagyságát a megélhetési szint alatt jelöli ki, amivel eilenpropagandát fejt ki a földosztás ellen, a csizmás képviselő: Nagyatádi Szabó is elfogadja. (1920. júl. 27.) Megalakul az Országos Föld­birtokrendező Bíróság, amelynek helyi szervei vég- nélkülj tárgyalásokkal, szem­lékkel, területkijelölésekkel, határozathozatalokkal és egyéb bürokratikus huzavo­nával — mint azt elnöke. Tóth János kinyilatkoztatta: ..megfeszített munkával” — 1922 februárig országosan kioszt — írd és mond — 6 ezer kataszteri hold földet és 6 ezer házhelyet. A parasztság azonban még ekkor is bízik a Kisgazda- pártban, amely azt az illú­ziót táplálja az uralkodó nagybirtokos osztállyal szem­ben. hogy7 az le tudja vonni a forradalmak tanulságait és a földosztás élére áll. Ebben a szellemben sürgeti maga Nagyatádi Szabó István is a földreformtörvény végrehaj­tását, dolgozgat végrehajtá­si utasításán. A Kisgazda- pártban vezető szerepet be­töltő nagybirtokosokká7 szemben azonban a párt tö­megei kezdenek bizalmatla­nok lenni. Nyíregyházán bi- /álmatlanságuknak hangot is adnak. A május végére kitű­zött képviselőválasztásra a Kisgazdapárt hivatalosan a szabolcsi nagybirtokos di­nasztia tagját, dr. Kállay Ti­bort jelöli. Mint a Nyírvidék írja, a tirpákok támogatásá­val hivatalos jelölés nélkül, önjelöltként lép fel a vá­lasztásokon Lovas Kovács János, „aki keményebb kis­gazda, mint az országos pártvezér, Nagyatádi Szabó István”. Nagyon látogatott választási népgyűléseket tart, amelyeken egyszerű szavakkal mondja el a kis- parasztok gondjait, bajait, követeli azok orvoslását A nagybirtokosok természe­tesen nem nézik jó szemmel szereplését és a lapokban igyekeznek kigúnyolni az egyszerű, keresetlen szavú, nyers parasztembert. Leszö­gezik. hogy „kisgazda kép­viselő nem csak az lehet, aki maga is kisgazda és egész életében egyebet sem tett, csak szántott-vetett, hanem sokkal inkább lehet egy olyan magas műveltségű, ta­nult szakember, aki a kisgazda érdekeket jól ismeri”, mint oéldául a hivatalos jelölt Kállay. A magyarázkodás azonban nem befolyásolja a tanyasi kisgazdákat. A nyílt szavazás során rendre Loims Kovácsra szavaztak és majd nem kibuktatják a nagy ha­talmú Ká llayt. aki szemmel láthatóan csak a nvilt sza­vazás adta lehetőségekkel és egyéb választási manipulá­ciókkal jut mandátumhoz. Mint a május 30-án megje­lent tudósításból kitűnik, a város 10 343 szavazópolgárá­ból délután 2 óráig 2701 ad­ta le szavazatát Lovas Ko­vácsra és csak 2347 Kállay- ra, akinek párthívei ekkor minden erejüket latba vetve megfordítják a szavazás me­netét— mint az egykori tu­dósítás írja — és végül is 4970 szavazattal 3522 ellené­ben a hivatalos jelölt képvi­selőségét biztosítják. A parasztok bizalmatlan­ságára Kállay Tibor és tár­sai rászolgálnak. A minisz­terelnökségen a földreform végrehajtására vonatkozó tárgyalásokat csak 1922. szept. elején kezdik meg. A Nyír­vidék szept. 3-án közli az ezzel kapcsolatos informáci­ót, megjegyezve, hogy „a mai tárgyalás csak kezdetéi jelenti annak a nagy munká­nak. ami még hátra van”. Közben a megvásároltatott életképtelen kéthol­das parcelláknak is meg­van a maguk hatása. 1923. május 6-án már így írhat a Nyirvidék: „Egyes helyeken a cselédek határozottan el­lenszenvvel viseltetnek a birtokpolitikai törvény és a kishaszonbérletekhez va­ló juttatás iránt, mert az a meggyőződésük, hogy ez­zel a cselédlétszám apasztá- sa jár és mivel szükséges tőkével nem rendelkeznek, nem is nagyon igyekeznek magukat a földhöz juttatan- dók összeírására fölvétetni.” Augusztusban arról ad hírt, hogy Nagyatádi Szabó István csinálgatja a földbirtokre­formról szóló utasítást, szep­tember 16-án pedig örömmel jelenti, hogy „SZABOLCS- VÁRMEGYE ELSŐ HELYEN ÁLL A FÖLDBIRTOKPOLI- TIKAI TÖRVÉNY INTEN­ZÍV VÉGREHAJTÁSÁBAN”, tudniillik megállás nélkül folynak — a tárgyalások. Okt. 11.: „A KATOLIKUS VALLÁSALAP BIRTOKAIT A FÖLDREFORM KISAJÁ­TÍTÓ HATÁLYA A LÖL MENTESÍTENI FOGJÁK.” Okt. 20.: Az Egységes Párt egyik „előkelő politikusá­nak” nyilatkozata: „A FÖLD­REFORM ELHAMARKO­DOTT VÉGREHAJTÁSA CSŐDBE JUTTATNA AZ ORSZÁGOT ÉS A TERME­LÉST.” 1924. aug. 2.: „A SZABOLCSI FÖLD SZEGÉ­NYEINEK MUNKAALKA­LOM KELL. — (Az újságíró a vonaton kihallgatta a pa­rasztok beszélgetését.) Az egyik község igénylői kül­döttségben jártak az uraság­nál. hogy vegye vissza a nekik odaítélt földet. Nem kell a földbirtokreformmal biztosított kis földecske. (1,5—3 hold.) Nekik munka- alkalom kell. ... Miből fi­zesse ki a neki juttatott kis földet (a szegény ember) ? így húzzák-vonják a föld- birtokpolitikai törvény végre­hajtását. míg végül is szép csendesen elalszik a kérdés, illetve egyéb Drobtémák (infláció, gazdasági válság, irredentizmus és antiszemi­tizmus. stb.) elterelik róla a figyelmet. 1925. ápr. 7-én mindenesetre leszögezi a Nyírvidék: „A FÖLDRE­FORM NEM TETTE JOBBÁ A BIRTOKOK MEGOSZ­LÁSÁT.” A cikkben leírja, hegy a földhöz juttatott sze­gényember „a csalódás ég az elégedetlenség hangján pa­naszolja, hogy a neki jutta­tott föld a megélhetését és boldogulását nem biztosítja, magas a haszonbér, sok a járadék, rossz a parcella, gyenge minőségű a föld. s nem terem azon annyi, hogy a vele járó terheket elbír- ja,” A terhek pedig egyre .nőnek. A törpebirtokos nem­hogy a vételár részletét tudná fizetni, még annyi fö­löslege sincs, hogy a bank­nak a kamatot fizesse. Mind gyakrabban perdül meg a dob a kisparasztok udvarán. Az agrárválság és a világ- gazdasági válság aztán vég­leg kilátástalanná teszi helyzetüket. A búza a ko­rábbi 30 pengőről 10, majd 6—8 P-re csökken. Ugyanak­kor: HOLDANKÉNT 400 PENGŐ ADÓSSÁG TERHET VISEL A MAGYAR KIS­BIRTOKOS. — ... A beke­belezés végösszege az 1928 év végén 1 160 500 000 P-t tett ki. A bekebelezett ter­hek legnagyobb hányada, 63,2 százaléka a kisbirtokra és ezek közül is elsősorban az 50 holdnál kisebb birto­kokra esett. ... Az 50 ka- tasztrális holdnál kisebb bir­tokoknál a kamatteher éppen, háromszorosa annak a ka- mattehernek, amit a nagy­birtok visel.” (Nyírvidék, 1930. jan. 9.) Egy év múlva, 1931. jan. 7-én ezt írja: ..380 MILLIÓ PENGŐVEL SZAPORODOTT A MA­GYAR FÖLD TERHE EGY ÉV ALATT.” A lapokban pedig naponta több mint egy oldalra szaporodimk az árverési hirdetmények. (Folj-tatjui)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents