Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-17 / 292. szám

!. cKévfi rrr M A G Y A’RÖT??7 H ö Tflfin 'lumber !7. Tanácskoztak a korinai, vezetői és a SZOT elnöksége Külpolitikai összefoglaló Üf: Nixon beszéde Vietnamról ijjj Fejszál király Kairóba utazik ük Jobbra tolódás Izraelben A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülése Elhangzott az Egyesült Államok elnökének koráb­ban bejelentette és — alig­ha véletlenül — a harmadik Vietnami moratórium idejé­re időzített beszéde. Richard Nixon a rádió hullámain és a televízió képernyőjén mintegy a karácsonyi ado­mányozó hangján jelentette be. hogy kormánya 1970. áp­rilis 15-ig újabb 50 ezer ka­tonát kivon Dél-Vietnamból. Fenyegető tónusban hangsú­lyozta, hogy „a hadművele­tek alakulása befolyásolhat­ja ezt a döntést”, ami any- nyit jelent, hogy — ha a Fehér Ház úgy látja jónak, a hivatalos elnöki bejelentést tárgytalannak fogja tekinte­tű. Ideje van az esetleges ilyen taktikázásra, hiszen április 15-e még messze van. Az amerikai elnök egyéb­ként megismételte Wa­shington jól ismert tézisét. Közölte, nem hajlandó be­lemenni az USA „megaláz­tatásába” és ezzel kapcso­latban nem egy kommentá­tor emlékeztet arra. hogy a legnagyobb nyugati kato­nai hatalom önmagát alázta meg akkor, amikor 16 000 ki­lométerről elküldte csapatait egy kis nép szabadságharcá­nak elfojtására, egy nép­szerűtlen, korrupt bábkor­mány támogatására. A jelenlegi beszédből sem hiányzott ennek a — Thieu— Ky-féle '— saigoni klikknek á teljes támogatása. Nixon azt állította, hogy a saigoni rezsim erősödött és éppen a „vietnamizálás” eddigi eredményei tették lehetővé a most bejelentett csapat- kivonást. Emlékeztetett arra. hogy hivatalba lépése óta 115 ezer amerikai katonát rendelt, illetve rendel haza Délkelet-Azsiából. Azok azonban, akik végre Igazi fordulatot szeretnének az amerikai magatartásban — es nem utolsósorban a mo- . ratóriumok tanulságai sze­rint ilyenek az Egyesült Ál­lamokban is nagyon sokan ■»•annak — arra emlékeznek, hogy még a most deklarált kivonások után is 400 000 amerikai katona tartózkodik maid Vietnamban. A beszéd egyik legnagyobb csalódást keltett része a pá­rizsi tárgyalásokra vonatko­zott. Nixon Cabot Lodge és helyettese látványos távozá­sával újból kifejezésre jut­tatta. hogy ledegradálja a megbeszéléseket. Ezt most is aláhúzta azzal, hogy a delegáció harmadik emberét nevezte ki a küldöttség új vezetőjévé. A Távol-Kelet mellett a közel-keleti fejlemények is foglalkoztatták a világsajtót az elmúlt órákban. Közele­dik december 20.- az arab világ nagy eseménye, a ra­batt csúcskonferencia megnyi­tásának napja. Az értekezletet magas színtű diplomáciai aktivitás előzi meg. Erre jel­lemző, hogy csütörtökön az egyiptomi fővárosba érkezik Fejszál király, Szaúd-Arábia uralkodója, aki az 1967-es khartumi csúcs óta nem ta­lálkozott személyesen Nasz- szer elnökkel. A két államfő csaknem bizonyosan megvi­tatja a szaud-arab—dél-jeme­ni fegyveres konfliktust. Az egyiptomi államfő nyilván­valóan felhívja vendége fi­gyelmét arra. hogy minden arab torzsalkodás komolyan árthat a rabati konferencia sikerének. A londoni Times keddi ve­zércikke az új izraeli kor­mánnyal foglalkozik. Megál­lapítja, hogy Golda Meir kormányának összetétele .,kétségkívül jobbra tolódás­ra mutat. A jobboldali Ga- hal-csoport az új kabinet­ben hat tárcát kapott, s most nem csak jelen van, hanem erőt is képvisel. A változások eredménye az, hogy a kormány szemlélete kézzelfoghatóan megmere­vedett, a kabinet keményebb vonalat visz majd mind a politikai irányításában, mind a kritizálok kezelésében.” A kabinet potenciálisan legérdekesebb személyi vál­tozása az, hogy Simoh Pe- resz, a hadügyminisztérium korábbi főigazgatója, Dajan közvetlen munkatársa tárca nélküli miniszter lett és a megszállt területek gazda­ságfejlesztéséért lesz felelős. Ez felveti azt a sorsdöntő kérdést, hogy hogyan kíván­nak bánni a megszállt terü­letek arab lakosságával. Da- jant már bizonyos idő óta támadják a kollektív bünte­tés politikája miatt. Régóta hangoztatja, hogy a meg­szállt területeket gazdasági­lag integrálni kell Izraellel. A kabinet a múltban meg­oszlott é hatalmas hordere­jű kérdés eldöntésében. Ér­dekes lesz, vajon sikerül-e Daj annak — Peresz segítsé­gével — meggyőznie a kor­mányt, hqgy tevékenyebb szerepet játsszék a megszállt területek gazdasági fejleszté­sében — fejeződik be a Ti­mes Vezércikke, A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttei kedden a parlament két kamarájá­nak együttes ülésén meg­kezdték az 1970 évi népgazdaságfejlesztési terv megvitatását. A Legfelső Tanács ülés­szakán jelen van Leonyid Brezsnyév, Alekszej Ko­szigin. Nyikolaj Podgomij, valamint az SZKP és a szovjet kormány számos ve­zető személyisége. Az ülésszakon először Nyikolaj Bajbakov mi­niszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke tartott beszámolót a népgaz­dasági program tervezetéről. Nyikolaj Bajbakov beszá­molójában közölte: a szov­jet népgazdaság fejlesztésé­nek az utóbbi négy eszten­dőben elért eredményei azt mutatják, hogy az SZKP XXIII. kongresszusának az ötéves tervre (1966—1970) vonatkozó irányelveit sikere­sen teljesítik. Az 1966—1969-es években a Szovjetunióban körülbelül 1500 nagy ipari vállalat kezdte meg, illetve kezdi meg működését. Az ötéves terv négy esztendeje alatt megközelítően 44 millió szovjet ember kapott új la­kást, illetve került jobb la­kásviszonyok közé. A kedvezőtlen időjárási viszonyok közepette az or­szágban a szemes termények összhozama 160,5 millió ton­na volt. Az 1970-es terv biztosítja a XXIII. pártkongresszus irányelveiben felvázolt igen fontos társadalmi-gazdasági feladatok megvalósítását. A nemzeti jövedelemnek 6 százalékos, az egész ötéves terv során pedig 39 százalé­kos emelését irányozták elő. Még eggyel gyarapodott a nyugatnémet revansista szer­vezetek száma. A volt ke­letnémet földbirtokosok egye­sületének cégére alatt szer­vezkednek azok, akik igényt támasztanak szocialista álla­mokhoz tartozó területekre. A Zycie Warszawy beszá­mol arról, hogy ez a hosszú és hangzatos nevű szervezet az utóbbi Időben élénk te­vékenységet fejt ki. Néhány nappal ezelőtt az ex-földbir- tokosok kiadták úgynevezett első kiáltványukat, amelyben a többi között ezt írják: „Nyilvánosan vádoljuk Willy Brandt urat, mert megalku­Az egy lakosra jutó reál­jövedelem az ötéves terv időszakában 32,5 százalékkal emelkedik. Szemben az elő­irányzott 30 százalékkal és az előző ötéves tervbén el­ért 19 százalékos emelkedés­sel. Á szovjet ipar 1970-ben 6,3 százalékkal növeli a ter­melést. Ezenbelül a fogyasz­tási cikkek termelése gyor­sabban emelkedik mint a termelőeszközöké — közölte az Állami Tervbizottság el­nöke. A mezőgazdaság bruttó össztermelése 1970-ben 8,5 százalékkal növekszik. A falvak 1970-ben több mint 312 000 traktort, 156 000 teherautót és sok különféle mezőgazdasági képet kap­nak. Műtrágyából 20 ■ szá­zalékkal nagyobb mennyi­séget juttatnak számukra. A szovjet munkások és al­kalmazottak száma 1970-ben tovább növekszik és 90 millióra emelkedik. Tervbe vették átlagbérük emelését. Jelenlegi átlagbérük a kü­lönböző juttatásokkal együtt havonta 121 rubel. Bajbakov közölte, hogy előirányozták egész sor élel­miszer árának leszállítását Távol-Keleten. A terv szerint 1970-be 603 000 főiskolai végzettségű és több mint 1 millió kö­zépiskolai végzettségű szak­ember fejezi be tanulmánya­it. S a jövő évben tovább nö­vekszik a szocialista orszá­gokkal való kölcsönös áru­forgalom. Tervbe vették a külkeres­kedelmi kapcsolatok további bővítését a fejlődő országok­kal. a gazdasági kapcsolatok fokozását a technikailag fej­lett kapitalista országokkal. vő politikájával törvénytele­nül sérti tulajdonosi jogain­kat,” A volt földbirtokosok saj­tóértekezletükön „határozot­tan követelték” a hitlerista Németország határainak helyreállítását. Csodálkozunk azon, hogy az ex-íöldbirtokos urak az NSZK fővárosában éppen olyan időszakban folytathat­ják tevékenységüket, ami­kor az NSZK kormánya ki­fejezte készségét Bonn és a kelet-európai országok vi­szonyának rendezésére — emeli ki végül a Zycie War­szawy. (Folytatás az X. oldalról) kentését, illetve a megszün­tetését a maguk eszközeivel, befolyásukkal teljes ere­jükkel támogatják és a rész­letes tennivalókat néhány nap múlva a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa ülé­sén meghatározzák. A Minisztertanács vezetői egyetértettek a szakszerveze­tek által ismertetett problé­mákkal, amelyek egybees­nek saját tapasztalataikkal. Elfogadják a SZOT elnöksé­gének javaslatait. A kormány elképzelései a termelés javítására A Minisztertanács vezetői ismertették a népgazdaság fejlesztésére, a dolgozók élet- színvonalának emelésére, élet- és munkakörülményeik javítására vonatkozó elkép­zeléseiket. Tájékoztatást ad­tak arról, hogyan kívánják az elkövetkező időszakban az állami erők és eszközök összpontosításával biztosíta­ni a vállalati gazdálkodás­ban — a gazdasági haté­konyság és a termelékenység növekedését szem előtt tart­va — a technológia korsze­rűsítését, a termékek minő­ségének és választékának ja­vítását. Erősíteni kívánják a fegyelmet minden szinten a gazdasági szabályozók kö­vetkezetesebb és céltudato­sabb érvényesítése révén. Jobban érvényre kívánják juttatni a központi terve­zést, valamint a piaci me­chanizmus szelektáló erejét, ezzel is elősegítve a korsze­rűen és hatékonyan termelő ágazatok és vállalatok gyor­sabb ütemű fejlődését. Az ágazati minisztériumok­nak hatékonyabban kell elő­mozdítaniuk és ellenőrizniük a vállalatok és az intézmé­nyek tevékenységét, tiszte­letben tartva a gazdasági irányítás érvényes rendszere által biztosított jogi és gaz­dasági önállóságúkat. Mind­ezek megvalósításának elen­gedhetetlen feltétele a válla­lati belső mechanizmus to­vábbfejlesztése, a hatáskö­rök és a felelősség világos megosztása, a vállalaton be­lüli egységek munkájának jobb összehangolása. A kormány megfelelő elő­készítés után biztosítja, — együttműködve a szakszerve­zetekkel — hogy a dolgozók egyes rétegeinek életszínvo­nalát javító, az országgyűlé­sen már bejelentett fonto­sabb intézkedések 1970. már­cius 1-től bevezetésre kerül­jenek. Ez segítséget nyújt az alacsony jövedelmű nyugdí­jasoknak és csökkenti a végr zett munka kvalifikáltsága és a fizetések közötti arányta­lanságokat. A vállalaton be­lüli nyereségelosztási rend­szer módosításával, a bér- és létszámgazdálkodási sza­bályozók továbbfejlesztésé­vel még jobban érvényre kívánja juttatni a becsületes és a hatékony munka diffe­renciáltabb anyagi és erköl­csi megbecsülését. A kormány 1970-ben to­vább kívánja javítani a la­kosság áruellátását A szabá­lyozási rendszer eszközeivel elősegíti, hogy a magyar ipar és mezőgazdaság min­dent megtegyen a legfonto­sabb piac, a lakosság ellátá­sának javítása érdekében. Következetesen ellenőrzi a szolgáltatások fejlesztésére hozott határozat végrehajtá­sát. A negyed1 k ötéves terv megalapozása A Minisztertanács vezetői és a SZOT elnöksége egyet­értettek abban, hogy e fel­adatok megvalósításához a szakszervezetek támogatása szükséges. Különösen fontos, hogy az üzemi szakszerveze­tek sajátos eszközeikkel fo­kozott segítséget nyújtsanak a munkafegyelem erősítésé­hez, a munkaerővándorlás csökkentéséhez, a termelési aktivitás növeléséhez, az er­kölcsi ösztönzés hatékonyabb megvalósításához. A Minisz­tertanács vezetői felkérték a szakszervezeteket, hogy ta­pasztalataikat a jövőben is folyamatosan bocsássák az illetékes állami szervek ren­delkezésére. A Minisztertanács vezetői és a SZOT elnöksége úgy ítélik meg, hogy az 1970. évi terv célkitűzéseinek teljesí­tésével kell megalapozni a negyedik ötéves tervet, fi­gyelemmel • arra, hogy a ha­tékonyabb' munka, a terme­lékenység erőteljes növelése az életszínvonal-politikai cél­kitűzések következetes meg­valósításának alapja és egyetlen forrása. A kormány és a SZOT vezetőinek az a véleménye, hogy az előttünk álló célok eléréséhez és feladatok meg­valósításához minden feltétel adott. Nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a felszabadulá­sunk 25. évfordulója tiszte­letére kibontakozó jubileumi munkaversenynek, ezen be­lül a szocialista brigádok példamutató tevékenységé­nek. Újabb revansista egyesület az NS/K-ban' Geroncsér Miklós: 22. ILLÉS, a SZABAD A rabszolgák! Hogy sza­ladnak haza szenténeket gaj- dolni a karácsonyfa alá. Mit hozott a Jézuska? Papucsot, 'apukám. Mit hozott a Jézus­ka? Erény övét, anyukám. Felfordul a gyomrom ettől a csepegő jóságtól. Itt van mindjárt ez a véres szájú Kudek. A nyáron kirúgdalta a gyereket a feleségéből, most meg olyan jámbor po­fával cipeli haza az ajándé­kokat, mint assisi Szent Fe­renc, aki a tenyeréből etette a verebeket. Vagy ez a szok- nyapecér Csillag. Két faty- tyú után fizet, de ma este betlehemesdit fog játszani a törvényes Utódokkal. Illés nem produkálja ma­gát. Illés marad, aki volt. Nagypiás nomád. Most is mátyós vagyok, ezért tudok ilyen folyékonyan gondol­kodni. Fő a szabadság. A szilvapálinkának ma is pon­tosan olyan íze van, mint tegnap ilyenkor volt. Bege­reblyéztem annyi borravalót, hogy nagy nehezen átneszelem az ünnepet. Most leteszem szépen a tragacsot a garázs­ba, aztán nyomás a süket Szitához a csónakházba. Olyan üres a telep, mint­ha végigsöpört volna rajta a kolera. Na, ide állok a sa­rokba, ez a legjobb hely. Legalább nincs útban a ko­csi, nyugton hagyják a van­dálok. Mert minden sofőr vandál, ha a másik kocsijá­ról van szó. — Hé, ’Illés! Menj fel á szakszer vezetbe. Ez meg ki? A bibircsókos Bodza, az éjjeliőr. Na, ez is kifogta karácsony estére. — Nem vagyok tagja a szakszervezetnek. Mit keres­sek ott? — Ajándékot osztanak a gyerekeknek. — Hát aztán? Én már hu­szonöt éve borotválkozom. — De azt mondják, van egy kislányod. Milyen jól tudja, pedig soha nem dicsekedtem vele. Na jó, bűn lenne letagadni az én drága Nusikámat, vi­szont az öregnek semmi kö­ze hozzá. Mit kezdjek én a szakszervezet ajándékával? Mert Endrédre ki nem me­gyek, ha csak nem adják kölcsön a kormány különvo- natát. Kerek e világon bár Illés­nek ismernek az összes or­szágok népei, azért papíron mégiscsak Üllős Fábián ma­rad az én tisztességes ne­vem. Ezért a névsorban még nem késtem le saját magam, most tartanak a t betűnél. Mennyi tekintélyes család­apa! A jóság, a hűség, a fe­lelősség márványszobrai. Ha evés közben mondanám el róluk érdekes tapasztalatai­mat, legalább a fele megful­ladna ijedtében. De Illés jó ember. <A szakszervezet is jó ember. Tehát minden rend­ben, folytassák csak az aján­dékozást. Lássuk, mit kaptam. Egy hajas baba fodros rokolyában. Egy tábla csokoládé, nem a legdrágább. Három alma, öt szem szaloncukor. Nagy raf- finált ez a szakszervezet. Nézd, Illés, neked most kö­telességed lenne meghatódni. A szeretet ünnepe, gondolj kallódó gyermekedre, rakj szépen családi tűzhelyet és melengesd jósággal a kisde­det. Azért adják az ajándé­kot, hogy zsarolják az ember amúgy is gyenge szívét. Mit tudnak ezek rólad, Illés? Csak annyit, hogy egy utolsó Iszákos csavargó vagy, egy csapzott kutya, akinek szét- rohasztja a máját a pálinka. Meg ne hatódj, Illés. Prédi­kálni könnyű. Kinek a sze­relme lett a ringyó Karola kapcája? Az enyém. Orosz­lán voltál, Illés, harcoltál a boldogságodért. Megbocsátó voltál, nagylelkűen letöröl­ted a bűnt a ringyó táblájá­ról. Mi lett a vége? A pofád­ba röhögtek. Karola, az a feané tovább szajháskodott, halálba piszkálta azt a meg­esett lányt, négy évet kapott, hát csak szikkadjon a bör­tönben. Látod, ha nem ve­szed készpénznek az emberi jóságot, most nem kellene szitkozódnod tele pofával. Születtél volna rosszabbnak és akkor most a jók között is a legjobb lehetnél. Ideje lesz inni valamit, mert a végén teljesen kijóza- nodok. Attól mentsenek meg a betlehemi pásztorok. Rend­ben van, nem törődök a gyerekkel. Ezt odavághatják a gyönyörű égszínkék sze­meim közé. De velem ki tö­rődött? Nusikának mégiscsak arany élete van. Tejben vaj­ban füröszti a húgom End­réden. Ez pontosan annyi, mintha a jobbik énem istá- polná, hiszen a húgom ter­mészete éppen olyan, mint az enyém. Nem hiányzók én annak a gyereknek. Úgyis meglátogatom mindig, ha ar­ra van fuvarom.' Karácsony: ez egy nagy svindli, dupla hazugság. Először is hallgat­nak az emberek az összes piszkaikról, ráadásul még azt is el akarják hitetni, hogy szeretik egymást. Engem so­ha senki nem szeretett. Kivé­tel a húgom, meg a sógorom. A nők is csak saját magukért ragaszkodtak hozzám. A bi­kát, meg a pénzes pasast lát­ták bennem. Dögöljenek meg. Az én szabadságom so­ha egyetlen fehérnépnek se lesz a lábtörlője. Ej, ez a csomag. Csak akadék itt a hónom alatt. Na, csakhogy a csónak­háznál vagyok. De mit hü­lyéskedik ez a süket Szita? Épp az orrom előtt zár be? — Lassan a testtel, öreg. Illés megkívánta a magvavá­ló szilvát. — Nem lehet komám. Vár a család. — Te díszíted fel a kará­csonyfát? — Az mindég»'. Mennem kell. — Nekem meg innom kell. — Ott a Rába, hasalj neki. Hát jól van, Alajos. A szűzanyának megjöttek a to­lófájásai, siess, kevés a ba­rom az istállóban. Áz ilyen marha nagyokat tud lehelni, nem fog fázni a kis Jézus. Aztán súgd a messiás fülébe, hogy hányszor csaptad be Illést. Vastag vagy, Alajos. Nincs bőr a pofádon. Évek óta úgy rabolsz, mint a ta­tár. Annyi tartozást írsz be, amennyit akarsz, mert Illés­nek hincsen kettős könyve­lése. Menj, zsivány, szagold a tömjént az éjféli misén, én addig felbőszítem Újváros­ban az összes kutyát. Hö«v ugassák meg a betlehemi csillagot. Szomjas vagyok. Szomjas és semmi más. Nem is pá­linka kellene, hanem egy jó nagy fröccs, de olyan, hogy pezsegjen benne a szóda, amikor iszom. Nusikát egy­szer megitattam a poharam­ból, azóta Is emlegeti a szú­rós vizet. Ártatlan poron­tyom. Ha legközelebb arra megyek, elviszem neki ezt a meseszép hajas babát. Hadd lássa, hogy törődik vele az apja. Végre! Csakhogy itt a Kilián. A Kiliánnál mérik a legjobb fröccsöt, mert most ez van a legközelebb. Lehe­tetlen.. az nem igaz, hogy az egész városban egyetlen kocsma se legyen nyitva. Árulás. Karácsonykor nem lehet szesztilalom! Válasz­táskor még csak megértem, de mi köze szent Józsefnek a politikához?... Ebbe nem nyugodhatok bele. összees­küdtek ellenem isten bárá­nyai. Micsoda képmutató nyáj! Hazamentek piálni a gazemberek, halat zabáinak és móri ezerjót isznak rá, engem meg az utcán felej­tettek. Persze, nekem is van jó meleg lakásom, adott az állam. Itt hordom magamon. Kész összkomfort ez a sofőr­bunda. A baloldali zsebem a speiz, még mindig van benne egy darab kenyér töpörtyű- vel. A jobboldali zsebem a házibank, de mire megyek a pénzzel? Tüzelőt akarok venni! Zárva a Hungá­ria, a G-.rgátz, a Vöriri Csil­lagba meg nem lehet ilyen tepisan bemenni, elvégre »•an énnekem önkritikám. Hanem a resti. Ott még sze­retik Illést. Az idegenek a legjobb haverok. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents