Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
8 o!«faS KELET-MAGYARORSZAG - VASÁRNAPI MELLÉKLET T969 november ff Lev Sejnyin: OROSZHON FIA* Keitel (nagy nehezen fel-» enged a zavartsága): No..* hm — mm.... a frontszélesség tényezője nem egyetlen meg-* határozó tényező a háborúban. ., Tábornok: Téliesen éevét' Keitel tábornagy dolgozószobája Berlinben. Tágas szoba, hatalmas ablakokkal, amelyből láthatók a német főváros szürke háztömbjei. Íróasztal. Hitler és Nagy Frigyes fényképei, alattuk a falra feszítve óriás méretű térkép, melyen különböző színű zászlócskák vannak kitüzdel- ve. A függöny felgördülése pillanatában Keitel, Rundstedt és Abec már a színen vannak. Keitel (folytatva a beszélgetést): A führer most éppen ennek a céljainknak legjobban megfelelő tábornoknak a kandidátusi disszertációját olvassa. Ugv áll a dolog, hogy ez.az ember az egyik oldalról nézve cári generális, a másik oldalról elismerten kitűnő szovjet tábornok. Egy ilyen személyiség alkalmas arra. hogy egyaránt zászlóvivője legyen az emigráns orosz fehérgárdistáknak és a jelenlegi szovjet hadifoglyoknak. Abec: Érthető. Rundstedt: De őn masa mondja, drága barátom, Keitel, hogy ez a tábornok maga utasította el Javaslataink egész sorát. Keitel: A führer éppen ezért engem személyesen bízott meg, hogy beszéljek vele. és Igyekezzek őt meggyőzni. Meggyőzni, bármilyen áron! Kérem önöket, uraim, legyenek jelen mind a ketten ezen a megbeszélésen (Komoran). Azok a nehézségek, amelyekkel Moszkva és Sztálingrád alatt találjuk magunkat szembe, arra kényszerítenek bennünket, hogy minél előbb felállítsunk orosz önkéntesekből egy hadtestet: ez nem csak tiszta katonai feladatokat fog megoldani, hanem propagandisztikus misz- szlót is fog teljesíteni. (Meg- nvom egy gombot. Bejön az adjutáns.) Előállították azt a tábornokot? Adjutáns: Igen, tábornagy úr! Keitel: A tábornok tudja, hogy kihez fogják bekísérni? Adjutáns: Még nem. Az SS birodalmi vezetője megküldte önnek a tábornok jellemzését. Keitel: Ismertesse a lénye-1 gesebbeket. Adjutáns: (Kivesz a dossziéból egy ív papírt és olvasni kezd) ... „Kommunista. Altábornagy. A katonai tudományok doktora. A háború előtt a Törzskari Akadémián tanszéket vezetett. 62 éves. 1911-ben végzett a cári Katonai Akadémia katonai mérnökkarán. Az orosz—japán és az első világháború résztvevője. Tulajdonosa egy egész sor cári kitüntetésnek...” Rundstedt: Módfelett érdekes ... Adjutáns: ... „1941-ben ésett fogságba, amikor kitörni igyekeztek egy gyűrűből. Zúzódást és sebesülést szenvedetten esett fogságba. Kitűnően beszéli a német nyelvet. . Keitel: Nagyszerű... Tovább. .. Adjutáns: .......Ez a régi orosz cári hadsereg hivatásos tisztje teljes egészében átitatódott a bolsevizmus eszméivel, fanatikusan elkötelezettje az elvi hűségnek és a katonai eskünek”... Rundstedt: Én már régen megjegyeztem, hogy ha a tábornok hűséget fogad a mi eszméinkhez. Németország* október 26-án volt a születésnapja D. M. Kar- biscv tábornoknak, a Szovjetunió hősének, akit a ncm?t fasiszták a Nagv Honvédő Háború éveiben állati módon megkinoztak. A részlet Lev Sejnyin dramaturg legújabb drámájából való, melynek jelképes címe: „Oroszhon gyermekei.” nak, akkor mi hőssé avatjuk; ha pedig hű marad saját hazájához, annak eszméihez, akkor ml csak egyszerű fanatikusnak minősítjük... Ez a leghelyénvalóbb, én ezt mondom ... Keitel: (szárazon): Ez a valóban logikus, én is így gondolkodom. Tovább. Adjutáns: ...„Minden kísérlet — beleértve a fizikai ráhatást is — mellyel a mi oldalunkra akartuk állítani, eddig eredménytelennek bizonyult” ... Rundstedt: És miért van rabruhában? Keitel: Mert rab. Az SS birodalmi vezetője írta alá a parancsot. (Előhúz az asztalfiókból egy papírt,) íme itt van: „A flossenburgi kényszermunkatáborba irányítani. Semmiféle kivételt tenni nem szabad sem rangra, sem életkorra. Himmler.” Rundstedt: Nem tűnik-e úgy önöknek, uraim, hogy testi fenyítést, fizikai eszközöket alkalmazni egy fogoly tábornokon — kényszermunkára küldeni, ez. .. Ez nem mond ellent a háborúban alkalmazott nemzetközileg elfogadott elveknek?”... Keitel: (az adjutánsnak): ön egyelőre szabad. Később telefonálok. (Az adjutáns elmegy.) Kedves Gerd, mi régi jó barátok vanyűnk Én mélyen tisztelem önt. De miért kellett mindezt elmondani az adjutáns jelenlétében?... Rundstedt: Még mindent nem mondtam el. Keitel: Hogy-hogy még mindent? (Élesein.) Hát ön, Ukrajnában a mi hadseregeinket vezényelve, ön mindenben a háborúban nemzetközileg elfogadott elvek és törvények szerint járt el, s azok szerint, amelyeket most emleget? Rundstedt: önnek igaza van. Sajnos én Keitel tábornagynak, mint felettem álló parancsnoknak minden instrukcióját és parancsát teljesítettem. De néha... az álmatlan éjszakák idején... Keitől: Vegyen be brómot!... És ne felejtse: a győztesek felett nem ítélkeznek! (Megnyom egy gombot. Az adjutáns és egy másik tiszt lépnek be, hóna alatt támogatva egy éltes embert, aki alig áll a lábán. Rajta az elítéltek csíkos rabruhája, lábán fatalpú bakancs, Rundstedt és Abec felállnak, Keitel elé- megy és úgy fogadja.) Köszöntőm tábornok úr! Tábornok: Jó napot. Keitel: Mik ezek a rongyok magán? Tábornok (nyugodtan): Ez hitleri egyenruha a fogoly tábornokok számára. Keitel: Ez engem meglep. Elrendelem a felelősségre vonását az ebben vétkesnek. Kérem, foglaljanak helyet. (Valamennyien fotelekben helyezkednek el.) Kcitcl: (a tábornokhoz, majdnem baráti hangon) Mint öreg katonák, mi nagyón jól tudjuk az ismert paragrafust. „A hadifogoly sérthetetlen, mint a népek szuverénitása. és szent, mint a..Ezért a hadifogságnak nincs semmiféle büntetési, kizárólag biztonsági a jellege. Tábornok: örömmel veszem tudomásul, hogy legalább ön Ismeri a formulát. A baj csak az. hogy az önök fogolytáboraiban ezt nem tudják. Keitel: Mondtam, hogy felelősségre fogjuk vonni a szabályok megszegőit. ön tudja, hogy ki vagyok én? Tábornok: A rangjelzését azt látom. A becses nevét nincs szerencsém tudni. Keitel: Én — Keitel vagyok, a führer főhadiszállásának a parancsnoka. Bemutatom az urakat: ö Rundstedt tábornagy. Ö pedig Abec követ úr. (Rundstedt és Abec bólintanak a fejeikkel.) Látom, hogy nem érzi jól magát. (Felemeli a telefonkagylót.) Orvost küldjön nekem, de azonnal!... Jól hallottam; ön kitűnően beszéli a német nyelvet? így elboldogulunk tolmács nélkül is? (Fehér köpenyben, kezében táskával bejön a doktor): Doktor, ön talpra tudja állítani a tábornok urat? Doktor: Azonnal megvizsgálom.! A tábornok pulzusát ellenőrzi.) Erőtlen szívműködés. (Megnézi a szemhéjakat.) Teljes kimerültség... Keitel: A diagnózist majd írja le később, most állítsa talpra. (A doktor injekcióstűt vesz elő, és előkészül az injekció beadásához.) Ez segít? Doktor: Feltételezem. Természetesen, csak ideiglenesen. Keitel: Minden eshetőségre készen várakozzon a fogadószobában. (A doktor elmegy.) Jobban érzi magát, tábornok úr? Tábornok: Mit óhajt tőlem? Keltei: (nagyon szívélyesen) :, Kérem önt, hallgasson végig engem elfogultság nélkül. Hm. .. Mi, természetesen nagyon jól megértjük, hogy önt csak azért sikerült fogságba ejtenünk, mert ön ösz- szetört és sebesült volt akkor. Tábornok: öröm hallani, hogy önöknek vannak elképzeléseik az orosz katonáról. Keitcl: Az orosz tábornokokról ? Tábornok: Aki szintén katona. Keitel: Nem vitatkozom. Azt olvastam az önök Tolsztojától, hogy a sebesült katonának mindig úgy tűnik, hogy a háború elveszett... Tábornok: Nem pontos az idézet. Tolsztoj azt írta, hogy a sebesült harcosnak úgy tűnik, hogy az ütközetet elvesztették. Az ütközetet, és nem a háborút. Keitcl: Tehát ön nem tartja a háborút elvesztettnek? Tábornok: Annak tartom én. Csakhogy azt ám önök vesztették el. Keitel (kissé idegesen): önből egyszerűen csak az önfejűség beszél. Az önfejűség és a fáradtság. A szovjet csapatok helyzete reménytelen. Tábornok: Ezt én már egy évvel ezelőtt ia hallottam. Keitel: Hm..., engedje meg, hogy megkínáljam kávéval és konyakkal. Ez önt felvidítja. Tábornok: Nem mondok ellent. Különösen azért nem, mert önre is ráfér egy kis frissülés. Keitel (felemeli a telefonkagylót) : Kávét és konyakot. (Leteszi a kagylót.) Ön előtt ismert, hogy csapataink átléptek a Volgán? Tábornok: Hallottam. De egy évvel ezelőtt Hitler azt is világgá kürtölte, hogy a Vörös téren tartja meg csapatai díszszemléjét. Díszszemle az valóban volt is. Csak éppen Sztálin fogadta a díszelgő alakulatok felvonulását. Keitel: A führer meg akarta téveszteni az ellenséget. Moszkva alól mi magasabb stratégiai okokból vontuk vissza csapatainkat. Tábornok: Milyen különösen nagyszerű, hogy az önök „magasabb stratégiai meggondolásai” ilyen pontosan egybe esnek a mi hadvezetésünknek a terveivel- Ilyen ritkán fordul elő háborúban!... (behozzák a kávét és a konyakot.) Keitel (tölt kávét és konyakot) : Ez Napóleon. Az az ember, akiről ezt a konyakot elnevezték, értett a hadvezetéshez, bár ő francia volt. Tábornok: Feltételezem, hogy Napóleon sorsa az orosz mezőkön ön előtt legalább annyira ismert, mint előttem. Keitcl: Én tökéletesen értem az ön célzását. De Hitler nem Napóleon. Tábornok: Távol áll tőlem még a gondolat is, hogy Hitlert Napóleonnal hasonlítsam össze. Abcc: Ne feledje, hogy Adolf Hitler — vezér és nagy — Németország birodalmi kancellárja! Tábornok: Éppen Németországban hangzott el, hogy minden nép méltó általa választott kormányra. És éppen ezért a nagy német nép hamarosan el is éri azt, hogy... Abec (félbeszakítja): ...Minden nép méltó az általa vá-y lasztott kormányra! (Elragadtatással.) Oh, milyen bölcs szavak! Ki mondta ezt? Tábornok: E miatt már csak ne bánkódjék követ úr — Marx Károly. Abec: Hm —m... (Igyekszik nagyokat nyelni a kávéból). Milyen forró ez a kávé! Keilel: Ideje rátérnünk a mi témánkra. ön őszintén beszélt, és ez nagyszerű. Engedje meg, hogy én is őszinte legyek önhöz. Ön elutasított egy egész sor tiszteletreméltó javaslatunkat, hivatkozva a katonai esküre és kormányához való hűségére. így van? Tábornok: Igen. Keitel: Pedig az a kormánv, amelyhez ön megőrizte a hűségét, elfelejtkezett gondoskodni önről!... Neki teljesen közömbös az ön sorsa!... Mi felajánlottuk az önök főhadiszállásának az ön kicserélését egy tábornokunkért, aki szintén fogságba esett. És elutasító választ kaptunk. Az ön kormánya nem óhajtotta megmenteni önt. önt törölte a listáról. Keresztet vetett magára! Érti ezt. Itt a távirat. Olvassa. (Nyújt egy papírlapot.) Tábornok: Először is; ezek német hivatalos iratok, amelyeknek a hitelességéről nekem nincs módom meggyőződni. .. Keitel: Tábornok, ez sértőn hangzik!.., Tábornok: Tábornagy, az, ami az önök táboraiban történik, sokkal sértőbb ránk nézve... De tételezzük fel egy pillanatra, hogy kormányom valamilyen oknál fogva nem tudott hozzájárulni a cseréhez. Mi következik ebből? Keitel: Hogy-hogy mi?! ön tisztességes, hűséges ember, makacsul kitart amellett a kormány mellett, amelyik önt megtagadta?!... Nézzen magára, nézze meg magát a tükörbe, hisz ön egy élő halott! De, ha ön... Ha ön.. Egy szavába kerül, és mi felgyógyítjuk önt! Mi olyan lehetőségeket biztosítunk önnek, amilyenről szovjet tisztek még csak álmodni sem mertek! Képzelje el: önt tábornoki mundér várja, rang, dicsőség... És nem utolsósorban pénz!... Tábornok (nyugodtan): Az áruló, a szökevény mundérja az ... ha az én vállamra kerül. Nem, ezt nem nekem találták ki. A rab mundérja, a rajtam lévő az, amelyik sok-- kai megtisztelőbb az önök tábornoki egyenruhájánál. Keitcl (kiabál): ön megfeledkezik a'!..., Ön... Tábornok: Hívja a doktort, de most nem nekem van rá szükségem... ön magán kívül vah! És ne kiabáljon. Én már sokkal szörnyűbb dolgokat is kibírtam... Mi különben sem vagyunk ijedősek. (Váratlanul.) Ha akarja, én elmondok önnek mindent, amit gondólok. Németek (együtt): Igen, igen. Beszéljen csak! Beszéljen! Tábornok: Menjünk oda a térképhez. Keitel: A térképhez? Szívesen; sőt örömmel! (Mindnyájan odamennek a térképhez). Tábornok (igen udvariasan*: Nem terhelem önöket, tábornok úr azzal, hogy vegyék a térképmutatót és mutassák meg a térképen a front vonalát? Keitcl: Terhel?... (Erősen aláhúzva.) Ez nekem legnagyobb örömömre szolgál! Csak!... (Veszi a térképmutatót.) íme. .. gyönyörködjék: Leningrad—Moszkva— Közép-Volga. No, hogy érzi magát? (Majdnem elragadtatással). Mit tud erre mondani? Tábornok: (gondolkodva hallgat, majd nyugodtan): Féltételezem uraim, hogy önöknek ismertek a német klasszikus tudósnak, Speng- lernek a munkái?... Oswald Spengi érnék?... Keitel: Oswald Spenglernek? M..mm... De valamit nem értek... Hogy jön ide? Mint katonai specialista?. .. Mint taktikus ... Mint stratéga?. .. Tábornok: Mint filozófus. Kcitel: Filozófus? (Elmosolyodva.) De tudja... (A lehető legepésebben.) Az orosz bolsevikok valóban hozzászoktak a filozofálgatáshoz minden csipri-csupri ügyben, de hogy még a háború poklában is... (Tehetetlenségében széttárja a karját) Ez tréfának sem jó az égvilágon senkinek... (Dühösen.) Engedje meg tábornok: A puskáké most a szó. A filozófia nem lő!... Tábornok: Sok évvel ezelőtt, még mielőtt Hitler uralomra jutott, Spengler, — a szobatudós — azaz ember, aki világéletében sohasem harcolt a harctéren, azt írta: „ ... Németország számára a háború Oroszország ellen értelmetlen dolog lenne, mert a Leningrád, Moszkva, Közép- Volga...” (Félfordulattal elmozdul a térképtől.) Nem igaz-e, uraim, hogy ez igen pontos jóslat?... (A németek meghökkenve hallgatnak. A tábornok kezébe veszi a térképmutató pálcát és ismét odafordul a térképhez) ... Tehát Spengler azt írta: ,,...A Leningrád, Moszkva, Közép- Volga frontvonal csak kezdete egy Oroszország ■ ellen vívott nagy háborúnak... és ezen az elnyújtott fronton, — írja tovább Spengler — nem csak a német hadsereg semmisül meg, hanem bármilyen összekombinált európai hadsereg. .(Leteszi a mutatópálcát. Ugyanolyan nyugodtan, de erősen figyelve a németeket.) No, uraim, mi a véleményük, ló? És ráadásul elég pontosan? értünk. Nem az egyetlen. És Németország vereségét nem csak a frontok elnyújtotlsá- ga, a mi végtelen orosz térségünk hozza magával; hanem az önök rendszerének, pártjuknak, állami létüknek a szüklátókörűsége, korlátozottsága, (Erőteljesen.) Az önök katonája — ember, de akit elszoktattak a gondolkodástól, az érzelmektől, akit csak egyetlenegy dologra !a- nítottak meg — engedelmeskedni! A mi katonánk pedig... (A tábornok hátraszegi a fejét, hangja büszkén cseng.) A mi katonánk pedig mindenekelőtt gondolkodó és érző ember; ember, aki gondolkodik minden helyzetben, — és az nem előírásos, hanem önálló, sőt még azt Is állítanám, hogy ez önmagától szerveződő személyiség. (A hangjában elragadtatás van.) Két orosz partizán — már egy harci egység, ezt önök nagyon jól tudják. Három harcosunk pedig — már egy katonai osztag, amelyik képes kijelölni, megtervezni és végrehajtani teljes katonai hadműveletet!... És mindezt kiteljesítette <a tábornok teljes nagyságában kihúzza magát), és mindezt kiteljesítette a mi rendszerünk, a mi pártunk, a mi állami létünk!... Mindez a szovjet rendszer vívmánya! (Hangja szokatlan hevességgel átitatva cseng.) Soha nem lehet legyőzni azt a népet, amelyik azt az ügyet védelmezi, amelyiknek a győzelme neki és honfitársainak, s valamennyiük gyerekének biztosította a jogot a kultúra áldásainak, az emberi munka alkotásainak az élvezéséhez. .. Keitől (már dadogva!: E-e-ez... ez pro-o-pa-gan-, da .. meztelen propaganda. Tábornok: Nem, ez nem propaganda. Minden egyes 18 éves fiatalemberke tudja nálunk azt, amiről a német tábornoki kar szine-virága még csak találgatásokba sem mer bocsátkozni. A világon minden kőlcsönviszonyban van egymással. így maga a filozófia is, amelyikről itt méltattak kijelenteni, hogy ho> zászoktunk a filozofálgatáshoz minden csipri-csupri ügyben, — ez a filozófia lehetővé teszi a számunkra ólynn katonai katlanok — erőben és méretben egyaránt — létrehozását, hogy bennük teljes egészében és örökre elíullad és semmivé lesz a fasiszta birodalom minden szenny®, sötétsége, erőszakja, minden törteimé... (Elerőtlenedik, és majdnem belerogy a fotelba.) Keitel (lenyom egy gombot, bejön az adjutáns. A tábornokhoz, fulladozva): Hogyan írják az Ön nevét; az apait és a keresztnevét? Tábornok: Karbisév, Dmit- rij Mihajlovics. Keitcl: (Az adjutánshoz): írja a parancsot. Dmitri i Mí- hajlovics Karbisév hadifoglyot vis 6zavinni a kényszermunkatáborba. Ütni és eszméletre téríteni. Ütni és fellocsolni. Eszméletre téríteni és ütni!.. . Elvezetni!. .. Karbisév: Az igazságot nem tudják elpusztítani. (Menet közben visszafordul.) És ön, Keitel, fog még engem irigyelni, de fog ám! (Elvezetik.) Fordította: Sigér Imre Megjelent a Komszomolsz- kaja Pravda 1969. október 26-i számában.
