Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

1099. november 18. KELET-MAGYARORSZÁC 3. oM#! A fogyasztó hatalma A FOGYASZTÓ SZUVE­RÉN HATALOM — olyan gazdasági alapelv ez, amely különösebb bizonyításra sem szorul. Helyesbítsünk gyor­san:- a látszat avatja ilyen egyszerűvé és kézenfekvővé ezt a szakmai meghatározást. Valóban, első hallásra úgy tűnik, hogy a boltba lépve tökéletes gazdasági szabad­sággal válogatunk az áruk . között és semmiféle előírás, szabály nem korlátozhatja fo- . gyasztói elhatározásunkat. A valóság azonban árnyaltabb, s a szuverént tás határok kö­zé szorításának sokkal rejtet­tebb eszközeivel él, semmint, hogy első pillantásra észre- vehetnénk. A belkereskedel­mi piackutatás tudományá­nak szakértői pontosan isme­rik ezeket az eszközöket. Bi­zonyára meglepődne minden, szakmailag avatatlan vásárló, ha csokorba gyűjtve elébe tárnánk a tényezők tucatjait, amelyek szabályos és tör­vényszerű ismétlődéssel tere­lik érdeklődésünket ilyen vagy olyan árucikkekre, szá­mítható pontossággal megha­tározva: mit vásárolnak és mit nem. A reklám és az áruk bolti csoportosítása, az esztétikai külső és az időjá­rás, a regionális tájegységben kialakult vásárlói szokások és a társadalmi rétegződés — mind olyan tényező, amely akarva-akaratlan befolyásol­ja a vásárlói döntésünket. A PIACKUTATÓ SZAK­EMBEREK gyorsan rostálják, vizsgálják ezeket a fogyasz­tói motivációs elemeket — ám ezúttal hagyjuk maguk­ra őket tudományos műhe­lyeikben. A fogyasztói hata­lom korlátozásának azokról az elemeiről szólunk most, amelyek felismeréséhez mel­lőzhető a szakmai apparátus. A hiányokból eredő korlá­tokra gondolunk: azokra a jól ismert bolti párbeszédek­re. amelyek r az „elfogyott, tessék benézni a jövő héten'’ kezdetű, sztereotip szövegek­kel jellemezhetők. Bizonyításra sem szorul, mert vásárlói minőségünk­ben mindannyian tapasztal­juk, hogy ha valamiből ke­vés van, akkor fogyasztói hatalomról, szabad bolti dön­tésről. aligha lehet szó. A választás ilyenkor két vál­tozat egyikére korlátozódik: vagy nem vásárolunk, vagy azt vesszük meg. ami éppen kapható. Mindez természetesen nem csak a legegyszerűbb és leg­tömegesebb kereskedelmi ügylet: a bolti vásárlás köré­ben értendő, hanem ennél tágadban is. Ilyenkor a gaz­dasági élet teljes pályahosz- szán — a kiskereskedelem­től a gyárig — az iménti két döntésváltózat érvényesül, pontosabban: a gyár azt ad, ami van. s a kereskedelem azt kapja, amit kaphat. Gaz­dasági szakkifejezéssel szól­va: gyengül a vevő pozíciója■ és erősödnek, diktatórikussá válnak a termelők gazdasági hadállásai. KÖZTUDOMÁSÚ, hogy a gazdaságirányítási reform egyik célkitűzése: a vevő po­zíciójának erősítése, válasz­tási hatalmának megalapozá­sa. a bolti pulttól egészen a termelésig. Ismeretes az is, hogy ez az elv egész sor termékcsoportba eddig csak mérsékelten valósult meg. Az okok bonyolult szövevénye játszik közi> itt: az objek­tív hiányoktól a szubjektív hibákig terjedő skálában. Tekintsünk el ezúttal az okok tételes vizsgálatától és szorítkozzunk csupán a kö­vetkezményekre. Aligha két­séges, hogy a fogyasztási cik­kek minősége, garanciális színvonala összefügg az el­látási hiányokkal. A minő­ségellenőrző intézmények né­hány vizsgálati tapász’abta is erre utal. Az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség az év nyolc hónapjában 17 ezer üzletben végzett ellenőrzést; ezek nyomán a korábbinál több pénzbírságot rótt ki, és összesen mintegy hétmillió forint nyereséget vont el ipari, kereskedelmi vállala­toktól. szövetkezetektől. Bűn­cselekményekre is fénvt de­rítettek ezek a vizsgálatok, s az. év három negyedében a felü evei őség 44 büntető fel­jelentést tett. Figyelemremél­tó adatokat közöl a Kereske­delmi Minőségellenőrző Inté­zet e°vik me,évéi vizsgálatá­nak jelentése is: a Veszprém medvében ell°nŐrzütt 63 féle textilruházati térrnék 50 szá­zaléka kifogásolható volt, s az élelmiszerek 63,5 száza­lékánál is hibákat találtak, olyannyira, hogy ezek 39,5 százalékát ki kellett vonni a forgalomból. Budapest Fővá­ros Állategészségügyi Állo­mása hús- és tejvizsgáló fel­ügyelőségek jelentése szerint a harmadik negyedévben vizsgált húskészítmények, konzervek 21.2 százaléka nem érte el a szükséges minőségi színvonalat. A kritikai tényeket emel­tük ki a vizsgálati dossziék­ból. jóllehet, egész sor ter­mékcsoport minősége javult a közelmúlt' hónapokban. A konzekvenciák összegzésében azonban a fogyasztási cikkek minőségi gyengéi adnak meg­felelő alapot. A MEGOLDÁS KULCSA természetesen az. amire már utaltunk: olyan gazdasági atmoszféra, amelyben a vevő uralma dominál. Természete­sen ezt nem lehet egyik nap­ról a másikra megteremteni; ez olyan kapacitásokat és termékbőséget feltételez, ami­hez csak fokozatosan jutha­tunk el. Ám addig is tehe­tünk egyet-mást. mindenek­előtt azt, hogy a fogyasztó hatalmi pozícióját legalább a tudati szférában erősítjük. Sok jogszabály. törvényes előírás rögzíti a vásárlók jo­gait. s az előrehaladás fon­tos feltétele, hogy ismerjük ezeket a jogokat és éljünk is lehetőségeinkkel. AZ INTÉZMÉNYES VÉDE­KEZÉSNEK ma már nálunk is vannak társadalmi keretei: a szakszervezetek ellenőrzik a tömegfogyasztási cikkek minőségét és megalakult — a Népfront s a Szabványügyi Hivatal együttműködésével — az úgynevezett Fogyasztók Tanácsa is. Mindez fontos, de önmagában véve nem ele­gendő: az igazi megoldás csak a tömegességben, a vá­sárlók korszerű magatartásá­ban keresendő. A lényeg: ne engedjünk fogyasztói jogunk­ból, ne érjük be a vártnál gyengébb termékkel, ne tö­rődjünk bele a garanciális huzavonákba! (T. a.) Az úton menni Leli Öt makacs ember szemben a közösséggel Szabadságtelepeu — Zsebünkben a hat és fél millió forint, állami tá­mogatás és nem tudunk el- indujni — mondotta dr. Miklóssi Ferenc, a szabadság­telepi (Valaha: Szennyes­puszta) termelőszövetkezet elnöke. — Pedig már min­dent megpróbáltunk, amit meg lehet próbálni. A lör- •vényék item adnak több le­hetőséget. Pedig jó dolgokat szeret­nének. A tagsággal közös egyetér­tésben elhatározták, hogy nö­velik a termőterületet. Rész­ben, mert így követeli a la­kosság érdeke, másrészt azért is, mert a szövetkezet­ben, a községben minden le­hetőség megvan erre. Először a lakosság érdeke: — Kiszámítottuk, .hogy a község meg a környék lakói is jóval jobban élhetnének, mint ahogyan ma élnek, ha termővé tennénk a még min­dig parlagon heverő földte­rületeket. Községünkben — döntő többségben a nők, de a férfiak sem találnak mun­kalehetőséget, s már a szö­vetkezet sem tud több em­bernek kenyeret adni. A férfiak távoli vidékekre jár­nak, mert idehaza nincs munka. Az itthon maradt családtagok még nehezebben élnek. Az asszonyok közül nagyon sokan, de néha a hazalátogató férfiak is ná­lunk kuncsorognak, mert — végre! — rájöttek, hogy idé- haza jobb lenne. — Harminc falunkbeli fér­fi azonnal, de később még legalább ötven — felhagyna a csavargó élettel és haza­jönne. A községben három­száz ember máról Hdlnapra munkát, azonnali biztos ke­nyeret kapna. Ez a tény csaknem ugyanannyi család életén lendítene, és nem is keveset. És a lehetőségek: — A falu határában a földterület csaknem hatvan százaléka megműveletlen, parlag. Földünk, tehát — vah, munkaerő lenne, s néha már lelkiismeretfurdalásünk is van, amiért eddig hagy­tuk elveszni a lehetősége­inket. Ezért aztán egy évvel ezelőtt leültünk a tagsággal és megbeszéltük a dolgot. El­döntöttük, hogy kiszakítunk egy háromszázholdas terü­letet, s ebből százharminc holdon málnást, a többin pedig erdőt telepítünk. Azt is kiszámítottuk, hogy a gondolat valóra váltásával máról holnapra az emberek közösen, évente kétmillió fo­rint tiszta hasznot hoznak a szövetkezet pénztárába. És ji piacon több, s talán olcsóbb is lesz — például — a mál­na. És? — És nem megy az üzlet — mondja az elnök. Mivel saját zsebükből nem futotta volna, állami támoga­tást kértek. Nehezen — mert a pénzügyi illetékesek nem igen bíznak a szövetkezet jelenlegi lehetőségeiben, — de megkapták a hatmillió forintot Ott van a zsebük­ben. Aztán ott állnak a föld­gyaluk, a talajjavító gépék és az emberek állnak és várják az „indulási paran­csot.'’ — De, tudom: nincs, aki kiadja. Mert? — Mert a falu néhány, pontosan öt lakója megaka­dályoz bennünket. A három­száz holdat csak ügy tudtuk kiszakítani az egész határból, hogy abba a területbe bele­esett tizenegy hold olyan föld, ami magántulajdon, te­hát öt falusi ember tulajdo­na, akik még ma is egyéni gazdálkodást folytatnak. A tizenegy hold hat helyen fekszik, elszórtan. — Ezt, a törvényeink sze­rint lehetetlen beszántani. Kikerülni, a táblán foltok­ban otthagyni — megint csak lehetetlen. Az öt ember szóba se áll a szövetkezettel. A vezetőség felajánlotta: a faluhoz közelebb, jobb minő­ségű földet ad — cserébe. Millió példát lehet idézni, hogy értelmes emberek „be­lementek” az effajta megol­dásba. Ök azt mondják: „Az a mi földünk, mi pedig nem adjuk” Hogy: miért nem? — erre annyit tudnak mondani: „Mert nem!” Nehezén hit­tem, amíg meg nem győződ­tem róla, hogy e makacs em­Egy „rekord“ háttere Fegyelem, gondok, bizakodás a HAFE-ban A tény: 1968 január else­jén indult a Hajtómű- és Felvonógyár nyíregyházi gyáregysége 143 emberrel. Az év végére a létszám 479-re növekedett, s jelenleg is öt­száz körül van. A munkások száma 377, a többi alkalma­zott és műszaki. Az elmúlt évben a gyárból kilépett 201, idén eddig 234 dolgozó. Ez a szám nyersen azt jelenti, hogy huszonkét hónap alatt teljesen kicserélődött a gyári gárda. Az eltávozottak ki­lencven százaléka munkás. Miért mentek el? Joggal vetődik fel a kér­dés, mi ennek a nagyarányú kilépésnek az oka. Miért mentek el? — ezt kutattuk a gyárban. Mert bár a fluk­tuáció ma országos jelenség, ilyen arányokban megenged­hetetlen, egészségtelen. Fiatal közgazdász. Nagy János üzemgazdasági osztály- vezető magyarázza: ,.A kilé­pők száma sajnos magasabb, mint az országos átlag. En­nek több oka van. Üzemünk induló, felfutás alatt lévő, amelyben a termelési érték­kel együtt meredeken emel­kedik a létszám. Uj profilok jönnek be, s ezeket járatlan emberekkel kell megindíta­nunk. Ez nehéz feladat, s ilyen következményekkel jár­hat. . Gombos Ferenc munkaügyi előadó is sajnálkozik. Külö­nösen azon, hogy alkalmi sta­tisztikája szerint az összki- lépők több, mint fele tizen­nyolc és huszonkét év közöt­ti. „Fiatalok jönnek és mén­nek el. Megkérdeztem egyet, hogy miért, hiszen kezdőként keresett kétezerkétszázat. Azt ‘ válaszolta, hogy. oda megy, ahol nem kell annyit hajtani. Elmond­tam neki, hogy egy egyete­met végzett kezdő szakem­ber fizetése fél évig 1300— 1600. Nem bánta, s vitte a munkakönyvét, mert azt tartja, hogy otthon, a tsz- ében azonnal tizenöt forin­tos órabérrel kezdhet.. Elmondják, hogy a törzs­gárda túlnyomó része marad. A fiatalabbak azonban türél­berek nyolcvan-kilencven- évesek! A család nagyjából elhagyta őket. Elhagyta, mért abból a földtulajdonból nem tudott megélni. Ezek az emberek ma nagyrészt ma­gányosan kínlódnak, a föld­del is, meg önmagukkal is. Van olyan is köztük, aki csak faekével rendelkezik és képtelen — az aggkori bán- talrftak miatt — megművel­ni, de olyat is találunk, aki húsz év óta rá sé lépett a földre, ma mér nem is tudja; melyik darabka az ő tulaj­dona. Csak a tulajdonjogot bizo­nyító papirt bújtatja a pár­nája alatt. — . És lehetetlenek va­gyunk — mondotta nekem az elnök — mert annak ide­jén valóban nekik adtuk a földet, amivel magam is egyetértettem, és ma is egyetértek, de... De a tör­vény, az a törvény szó sze­rint kimondja: „A föld azé, aki megműveli.” De — ezek az emberek húsz év óta (!) nem művélik meg a földet. — Hol van itt a társadal­mi igazság?! — Az a néhány makacs ember annak a törvénynek az idézésével gátolja meg egy még jobb törvény: a to­vábbhaladás, az élet lehető­ségét! öt ember értelmetlen módon akadályoz közvetlenül háromszáz embert, közvetve pedig az egész környéket ab­ban, hogy boldogabban él­jen! Azt mondja a költő: Nem elég elindulni, Az úton menni kell. Balogh György metlenek, kihasználják, hogy már Szabolcsban is van kon- kurrencia, keresik a szak­munkást, a segédmunkást. Épülnek, belépnek a gyárak, jobban fizetnek a ktsz-ek és a tsz-ek. Kialakult a ver­seny. S ha ez egészséges len­ne, nem lenne baj. De nem mindig az. így történhetett meg. hogy egy gyenge és ta­pasztalatlan fiatal szakember évi négy munkahelyváltozta­tással négy forinttal emelhet­te az órabérét. Természetesen az időseb­bek és a tapasztaltabbak ro­vására. Nehéz ügy? A HAFE-ban sok az igazo­latlan hiányzás. A tavalyi­hoz képest tízszeresére növe­kedett. Az állomány majd­nem fele Nyíregyháza kör­nyéki, de vidékinek számít. Itt dolgozik ősztől tavaszig, s akkor megy vissza a tsz- be. Vagy nem ritkán nem megy. de az egész napi me­zőgazdasági munka után fá­radtan jön be az éjszakai műszakba, s elalszik a gép­nél. Esetet említenek: egy gép­kocsivezető például két na­pig hírt sem adott magáról, aztán bement. Mikor kérdő­re vonták, azt mondta: „Sen­kinek semmi köze sincs hoz­zá. . .!” Hogyan vonják az ilyene­ket felelősségre? A személyzetis: „Nehéz ügy. Áll egy csoport a mű­helyben, s beszélget. A mű­vezetőnek szólok, hogy en­gedheti? Mire ő: nem mer nekik szólni, mert megséríöd- nek, s veszik a munkaköny­vüket.” Egységes a vélemény, hogy a Munkatörvénykönyv új rendelkezései szerint az igazolatlan mulasztásnak semmi jogi következmé­nye nincs. Amióta nem lehet csökkenteni a sza­badságot, szinte csak írott malaszt a figyel­meztetés. A nyereségrészese­désből való elvonás pedig nem rettenti él a dolgozók nagy részét, különösén azo­kat, akik év közben lépték be, s úgysem jogosak á nye­reségre. „Sokszor ez a másodállá­suk — mondja a forgácsoló művezetője — s nem egyszer le kell állítanom a fáradt embert egy két órára, mert balesetet okozna. Az állásidőt le kell számítani a béréből. Ezért azután megsértődnek, s hamar kimondják: mennek odébb. . A főművezető is megerősí­ti, hogy könnyen megsértőd­nek egyesek, ha szólnak né­kik. Pedig a bér jó. Százszá­zalékos teljesítmény esetén már 2300 forint. A, noftna- csoport vezetője kimutatja, hogy lehet teljesíteni a nor­mát, Kezdetben nem min­denkinek jön ki a lépés, de a fiatal szakmunkásnál fél évig begyakorlási pótlékot fizetnek. A bonyolultabb munkafolyamatok kategori­zálva is vannak, s itt már hetvénszázalékkal is megke­resik az ezerkiléncszázat. „Nekünk komoly munkaerők kellenek" Mégis nagy a mozgás. Sztoklász Mihály régi szak­ember, idős művezető vallja: aki elmegy, azért nem volt kár. Lehet, hogy a csaloga­tással néhány üzemmel odébb elérnek valamit időle­gesen. de távlatban már rtem kifizetődő az állandó szalad­gálás. „Különben is, nagyon sok munkakönyvvel találkoz­tam, de olyannal alig, ame­lyikben egy ilyen vándorma­dárnak legalább két évig lett volna egy munkahelye. Ne­künk pedig komoly munka­erők kellenek...” Állítják, hogy azért maga­sabb ebben az üzemben a fluktuáció, mert az ipartele­pítéssel, egy új gyár indulá­sával ez természetszerű. Hoz­záteszik, hogy ők nem akar­ják egy-két forintos indoko­latlan béremeléssel odakötni azokat, akik azt munkájuk­kal nem érdemelték meg. S nem is tehetik, mert bért csak az elvégzett munka ará­nyában emelhetnek. „Lehet, hogy ha megalkuszunk, a» e'mentek egy részét vissza­tarthattuk volna, de ilye» áron ezt nem tesszük.. Lörir.cz István gyáregység vezető szerint itt nagyon! pontos munkát Íveli végezni. Nem lehet megengedni a se- lejtet, mert az üzem a ma­gyar járműprogramba épült és itt nem lehet alkudozni. A munkafolyamat bonyolult, ezredmilliméternyi pontossá­gú. Semmilyen áron nemi vállalhatják, hogy ebből en­gedjenek. „Ennek ellenéra elég sok a selejtünk. De má­sodosztályú munkát nem fo­gadhatunk el, kártérítc i nk szükséges. Ebben az esetben a munkás — különösen a betanított — egyszerűen megsértődik és elmegy. A ti­zennyolc—húszéves nem azt: nézi, milyen a persoektív ája nálunk, hanem hogy mai még probléma van. Nincs tü­relme kivárni, amíg begya­korolja magát, míg jönnek az új gépsorok, amíg jövőre már az új gyárba költözünk, ahol gyökeresen más lesz a .körülmény, a környezét.. Jó szándékúakkal többre jutnak Arról beszélnek, hogy a fiatalok egy részét sem a szülői ház, sem az iskola nem úgy engedte ki, hogy csak dolgozva lehet többet keresni. Hogy ők nem enged­hetik meg azt a luxust: megtartsák a gyengéket, akik rontják a szellemet. Ennek ellenére sokszor megalkusz- nak. mert meg kell alkudni. Amíg véglesen meg nem oldódnak a problémák. Bíznak abban, hogy a jövő­ben kijövő rendelkezések se­gítik érvényre juttatni az elvet, hogy aki jobban dolgo­zik, kapjon jóval többet Másrészt bíznák abban, hogy a MUM-nlél és a Kossuth szakközépiskolával kötött szerződésük szerint, s a jö­vő évi nagyarányú beiskolá­zásuk alapján kijövő szak­munkások (á legnagyobb számban a HAFE Képez utánpótlást a megyében) már végleges megoldást jelente­nek. Ha szükséges — a cél ér* dekében — vállalják a fluktuációt, s egyelőre in­kább jó szándékú gyakorlat- tanokkal dolgoznak, mint kortjuktúrá-lóvagokkal, akik plusz ötven fillérért eladják: a holnapjukat. És addig* Taft a munkások keringőjet Bíznak abban, hogy nem, legalábbis ném ilyen nagy mértékben. Látják, hogy ők maguk is többet tehetnék, hogy a munkába lépő fiata­lokkal megszerettessék a gyárat, megszoktassák á nagyüzem légkörét Tudják azt is, hogy sokat jelent á bér, de nem mindent. Lehet Indítani gyári szaktanfolya­mokat, előadásokat, s több dolgozót kell küldeni közép­iskolába, politikai képzésre. Ez később gyümölcsözik, de még fogja érni. Abban Is igazuk van, hogy gyökeresén meg kell változtatni és áz igényeknek megfelelően át­alakítani a megye vas- és gépipari szakmunkásképzé­sét. Végül, de nem utolsó­sorban: központilag kell megállítani a népgazdaság­nak már nagyon káros jö­vés-menést. (Csak az innen kilépők miatt legkevesebb 1200 munkanap esett ki a termelésből!) Legyen olyan hatáskör az üzemi vezetők kezében, amellyel munkafe­gyelmet lehet teremteni, s amellyel sokkal jobban meg­becsülhetik a törzsgárdát. Ezektől remélik a változást a hajtóműben, s bíznak ab­ban, hamarosan be is kö­vetkezik. A bizakodás nem alaptalan: teljesítik á ném kis feladatot, az évi száztíz­milliós térvet. Ropka Jaaoa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents