Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-15 / 265. szám

WBSt no^etrib-r T5j KELET-MAGYARORSZAö « cAásfí A Nyírség építésze Soltész Béla csendes jubileuma Robosztus termet, s mint a legtöbb ilyen: szerény, halk •zavú, egyszerű és nyílt. Kilenc évtizede költözött Nyíregyházára a családja. Édesapja itt volt építőmester. S fiával, Soltész Bélával is ezt a mesterséget szerettette .meg. A Nyírségi Tervező Iro­da igazgatója így lett most negyven esztendeje építész. Épített Debrecenben, Nyír­egyházán és a megyében. Há­zakat, közintézményeket, hi­dakat és iskolákat. Negyvenöt tavasza már lá­zas munkában találja. Újjá­építeni amit lehetett — ez volt akkor a legfontosabb. S ebben a programban nagy iszerepet kapott. Úgy emlék­szik vissza, hogy az Iskolák államosítása Után különösen a tanyai gyerekek feje fölött kellett elfogadhatóvá tenni a tudomány hajlékait. Mert ré­giek, elavultak és nagyon el­maradottak voltak ezek a ■kisiskolák. Később a színházat hozták rendbe egv kis pénz­ből. hogy valahogy mégis ki­nézzen. Egy tanulmánytervet készítettek, az lett az alapja a jelenlegi színháznak. Azután évekig a városi tanács éoíiési osztályán, majd a tervező iro­da. Ennyi lenne? Irodai szobája falán mutat egy szép. színes fényképre. Azon az Arany János utca. a déli városkapu. Megtoldja: ezt is 6k csinálták, a nyíregyhá­zi téfvézők. Itt született az Arany Já­nos utcán. A házat az apja építette 192Ö-ban, Az ő házuk volt ott egyedül, s az egész terület egy nagy kert. Volt akkor egy városrendezési el­képzelés, hogy az utca 30 méter széles lesz, s a kórházig vezet majd. De sokáig nem lérí belőle semmi. Kis csalá­di házak emelkedtek, de jött a válság, a bankzárlat.- maid a háború, a bombázá­sok. És sokáig semmi. Az épí­tész munka nélkül maradt Jóformán az ötvenes évek ele­jéig. Mi volt addig? Hogy nézett ki Nyíregyháza? A régi vá­ró*? Ahogy az építész, a bennszülött városlakó látta... Egy pillanatnyi töprengés után válaszól. Néhány nagy épület a központban a hu­szas, harmincas években. És széttagoltság másutt, kis házacskák. Nagy külterületek — alvég, felvég, Bujtos, Hi­mes, Fridmann telep, tanyavi­lág. Nyíregyháza egy nagy falu tulajdonképpen, városi ranggal. Sok utcán nyílt árok, csapadékvízzel és szennyvíz­zel. Az alvégen általában a bokrokban élők házai voltak, amilyenekből ma is sok van még. Vert falú. vályog falú. nádtetős épületek. Ez volt a Szarvas utca és környéke. A felvég Öszőlő, Ujszőlő, Ep­reskert, Nyírfa utcák — ugyanaz. A Bujtos: olcsó, ma­gas talajvizes telkek, vályog­házak, szigetelés nélkül. Ál­landóan párás levegő, bennla­kásra rendkívül alkalmatlan helyiségek. A Fridmann te­lep? Ez is a telekspekuláció eredménye. Kis fizetésű vasu­tasok lakták. A kevés tiszt­viselő, a vékony iparosré­teg kezdett építeni nagyobb házat. De fürdőszoba ezekben 5s alig volt. A városban nem volt közmű. Sajátos település, semmi más városhoz nem lehet ha­sonlítani. Negyven év telt él Soltész Béla életében tervezéssel, épí­téssel. Mondja, nagyon, sze­ret sétálni. Mert így látja, ami létesül. „Az utcán megyek és előttem van az egész átfogó városrendezési terv. Mostaná­ban például sokat megállók az új szálloda előtt Szinte sür­getem a megvalósulást, mert igv is annyit késett...” Az építész mindig türelmet­len. Ö is az Szere ‘■-ne néhány évt'zedet átugrani, „rogv ne csa'r az unokáknak legyen 5zér i város — neki is. Sze •ints minden egy»»! úi intéz (lény egy küzdelem eredmé nye. De küzdeni, építeni még­is nagyon érdemes. Latin köz­mondást idéz: „A tett halála az okoskodás”. S arról szól, hogy ha mindenkinek szemé­lyes ügye lenne a város fej­lődése, aki a tervtárgyaláso­kon egy-egy intézményt, vál­lalatot képvisel, sokkal gyor­sabban haladhatnánk. Nosz­talgiával szól / más, gyorsab­ban fejlődő megyeszékhelyek­ről, városokról, központok­ról. „Sokat szólok manapság is a közvilágításról, az üzle­tek portáljairól, arról, hogy nincs fény a városban. Már korszerűtlen a Széchenyi ut­ca, a Dózsa György utca vi­lágítása, s a Sóstóé. Pedig ezekre lenne lehetőség. Sok a szelmalomharc, amit el kel­lene kerülni..." Örül annak, hogy már ter­vezik a Lenin térre a könyv­tárat, a Kossuth térre az új kultúrcentrumot. Szeretné még látni ezeket, s beülni az olvasóterembe, szétnézni az új múzeumban. Ez a város­központ képe 1973-ig. S a Zrínyi Ilona utca, Felszabadu­lás útja, Kossuth tér. Iskola utca állal határolt bevásárló- központ, a Lenin tér nyugati része beépítése sem a túlsá­gosan távlati jövő. ja. Soha nem tekintette ezt tiszteletbeli funkciónak. Mert rengeteg gond és munka van mögötte, de végül is mindig megéri. Jó — mondja —, hogy meg is hallgatják. Kérdezem, hogy csinálja, nagyon nyugodtnak látszik? Megmosolyog, csak külszín. Lehet-e nyugodt egy építész. Csak akkor, ha már megva­lósult valami. De azután kez­dődik az új feladat. Ez a permaneneia, itt nincs megál­lás. Igaz, bele lehet fáradni, nagyon sokszor fáradt. De csak időlegesen. „Akkor el­megy a kedVem, ha értetlen­séggel, közönnyel találko­zom, ha nem értik meg a jó- akarást. Talán éppen hiúság­ból.” Ha megáll, s tudomá­sul veszi, hogy ezek vannak, baj van. De nem veszi tu­domásul. Büszke arra, hogy patrióta. Szenvedélyesen be­szél vezetőről. aki két órán át vitázott előtte a város érdekeiért. Úgy fejezi ki, hogy ilyeneknek kell lennünk, nagyon sokunkban. A lakása kis családi ház a Nyírfa utcán. Neki megfelel. De nem ilyeneket álmodik, hanem toronyházakat, Látták és elnézték... Szaporodó üzemi balesetek — Csak plakátpropaganda? — Vizsgálat hetek múlva Ezek már a tervezők meg­valósuló álmai. Hallottam, hogy egy-egy tárgyalás után, megbízás s pénz nélkül is hoz­zákezdenek a programtervek készítéséhez az irodán. Mon­dom is neki. Azzal folytat­ja: náluk olyan emberek vannak, akiktől nem le­het lehetetlent kérni, ha a la­kóhelyükről van szó. „Úgy mondanám: amit csinálok, azt nagyon szeretem. Ami meg­valósul, annak nagyon örü­lök. Ami feladat, azért sem­mit sem kiméivé dolgozok. Ez nálunk a gyakorlat.” Szereti Nyíregyházát. De legalább annyira a megyét, s igen kedves feladat számára Mátészalka, Kisvárda, vagy más település fejlesztése is. Hét éve a városi tanács végrehajtó bizottságának tag­Rendkívül izgalmas negy­ven év van a háta mögött. ..Különösen a második húsz. Tele feladattal.” Az ötvenes évek első felében tömegesen tervezték az iskolákat, a má­sodik felében a lakásokat. A közelmúltban a lakásokat és a tsz-létesítményeket. Ma pedig az ipart. Mi kell több egy építésznek? Olyan em­bernek, aki szereti a mester­ségét, a hivatását, ez a lét­igényét kielégíti. Sokan megszállottnak tart­ják. Mások megsértődnének e nem hivatalos titulusért, ő büszke rá. Azzal búcsúzik: „Ha csak annyit írna, hogy örülök, amikor egy szál vi­rággal többet látok a váro­somban, már elmondtam a lényeget...” Szereti Nyíregyházát. Az agyával, a két keze munká­jával. Kopka János Üzemi baleset. Napokra, he­tekre megbolygatja a munka­helyi kollektívát. Ha az anya­gi hátterét nézzük, veszteség a dolgozónak, aki elszenvedte és családjának, de kárt okoz az egész üzemnek: egy ember hosszabb-rövidebb időre ki­esik a termelésből. Ezért szi­gorú szabályai vannak a munkavédelemnek. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkavédelmi fel­ügyelősége évente 700 üzemi ellenőrzést tart. Ebben az esz­tendőben a hagyományos vizsgálatokon túl több napig tartó, átfogó vizsgálatot vé­geztek tizenegy vállalatnál. Olyan üzemekben, ahol a ko­rábbi tapasztalatok is mu­lasztásokat mutattak. V édökeszty íi — talonban A Nyíregyházi Húsipari Vállalatnál februárban jártak a munkavédelmi felügyelők. A vizsgálat sok hibát talált. Ezért az SZMT elnöksége elé tárták megvitatásra a vállalat munkavédelmi helyzetét. Meg­hívták az igazgatót is. Beszá­molójából kitűnt, túl sokat nem tettek február óta a hi­bák kijavításáért. Nyolc hó­nap múltán Is hasonló hiá­nyosságokat állapított mag az elnökség. 1968-ban 75 üzemi baleset történt, több, mint két­szerese az előző évinek. A baleseteknek nagyobb részben az volt az oka, hogy a dolgo­zók nem tartották meg a biztonsági előírásokat. Például 24 vágásos, csontszúrásos sé­rülés történt, holott a fémhá­ló védőkesztyű használata kö­telező lenne. A vezetők látta' és elnézték, hogy a munkások nem használják a különböző védőeszközöket. A bekövetke­zett balesetekért senkit sem vontak felelősségre. Egyetlen esetben sem indítottak fe-_ gyelmi, vagy társadalmi bíró­sági eljárást. Rendszerint a dolgozót hi­báztatják a balesetért. Pedig az esetek többségében alapos vizsgálattal kitűnhetne, nem kizárólag a dolgozó a hibás, fi vezető, aki elnézi a szabályta­lanságot, felelős a balesetéri Azt is tapasztalták, hogy a művezetők később jelentik r baleseteket, így azután nehéz ÉLET A VÍZEN A munkahely neve: Na- mény. Jellege: tanyahajó. Tu­lajdonosa: a Felső-tiszai Víz­ügyi Igazgatóság. Parancsno­ka: Hozmaim György vízmes­ter. Tizenegy főnyi személy­zete tudományos munkát vé­gez. Az üj ki sári Tisza-hid alatt - bukkantunk rájuk. Itt áll a tanyahajó, kissé féloldalra dőlve, meri az alacsony víz­állás miatt leült a parti fe­nékre De úgysem mennek most tovább, július óla mé­rik itt a vizet az új híd pil- j lérei mellett. Sok terv kiin- ] dulópontja: hogyan alakul itt a mederfenék, a víz sod­ra, sebessége, örvényei. Minden turista megirigyel­né az életüket, Pedig nem csak romantikából, hangulat­ból áll. Elnézve kellemes, amint, át­eveznek az egyik ladikon húzva a hófehér, messze vi­lágító mérőzsinórt. Meghatá­rozott távolságoknál, bizo­nyos. ugyanolyan pontjain a folyónak. mérnek. Toldi Fe­renc fogja a zsinórt és meg­állapítja. mikor kell ledugni a mélységmérőt. Tar György, szintén régi értője az effajta munkáknak, egv másodperc múlva már kiállja is a ha jóra a jegyzőkönyvet író di­áklánynak: hat de-iméier. idő és egyéb adatok mellé ez is belekerül a hajó mun­kanaplójába. a számok. ada­tok erdeje mellé. Most már csak ezt és tucatnyi más^ha sonló munkát kell elvégezni egy nap iöbb százszor és már lehel Is tudni mit dolgoznak itt és b''"” n°m csak n folyó csendes "c,»i h=ui""1~*”‘ él­vezik. hanem n híd ' '‘. a szelet *s a tenné-?*“* több' viszontagságát is Hammel József felv. már felderíteni annak okait. A balesetmegelőző intézke­déseket is hiányosnak találta a vizsgálat. Kineveztek ugyan minden üzemrészben munka- védelmi őröket^ de ezek nem látják el feladatukat, nem él­nek jogaikkal. A munkavé­delmi propaganda a plakát- agitációban merült ki, pedig a megelőzésben sokat segíthet — s a szabályok is előírják — az egyéni beszélgetés, a vetél­kedő, a faliújság, az ankétok, a filmvetítések „bevetése” a védelmi, megelőző munkáim Elsősegély • nyúlták papíron A Tiszaszalkai Gépjavító Állomást is vizsgálták az idén. 1969 első fél évében itt is megkétszereződtek az üze­mi balesetek 1968 hasonló időszakéhoz képest. Súlyosabb sérülések is voltak, mert az emiatt kiesett munkanapok száma több, mint a kétszere­se: 126-ról 429-re emelkedett Az állomás igazgatója azzal próbálta indokolni a sok bal­esetet, hogy sok, új szakkép­zetlen dolgozót alkalmaztak. Nem lehet ezt elfogadni Azért sem. mert a munkavé­delmi felügyelet olyan mu­lasztásokat tapasztalt, ame­lyekből törvényszerűen követ­kezik a balesetek szaporodá­sa. Az üzemrészekben, ahol nagy fordulatszámú gépekkel dolgoznak — így a munka rendkívül balesetveszélyes — a szabálytalanságok sorát ta lálták. A legsúlyosabbat a 6zórófestő műhelyben, amely nem alkalmas az itt végzett munkára. Azonnal felfüggesz­tették az üzemelését. Nem végzik gondosan a bal­esetelhárítási oktatást, sem « biztonsági szemléket Nem szervezték meg a, munkavé­delmi őrmozgalmat. Az első­segélynyújtók száma kevés és kiképzésük szakszerűtlen.’ Nem készítettek munkavédel­mi intézkedési terve', erre az évre. Fellazult a megelőző propaganda és agitációs tevé­kenység. Az első fél évben egy fillért sem költöttek ilyen célokra. A baleseteket sorozatosan napok múltán vizsgálják ki. Hat olyan baleset volt, ame­lyeknél hónapok múilán sem történt semmi int 'zkedes t dolgozó ügyében, ilyen körül­mények között nem lehet megn> ugtatóan megállapítani a baleset okát, és a felelős személyt. Gyakoribbá váltak u balesetek az idén. de egyet­len esetnél sem alkalmaztak felelősségre vonást. Az SZMT határozatában fi­gyelmeztetésben részesítette a gépjavító igazgatóját, munka- védelmi szabálysértés miatt. l*enzbirsdg 21 esetben A munkavédelmi felügyelö- sag vizsgálatai nem csupán regisztrálják a hiányos., .go­kat, hanem azt követően'el­lenőrzik azok megszüntetését. Ha nem történik Megfelelő intézkedés — bírságolnak. Fe­lelősségre vonhatnak ilyen módon művezetőt, igazgatót. Vagy feljelentést tesznek. Saj­nos, ezzel is elég gyakran kell élni: 1969-ben 21 esetben szabtak ki pénzbírságot és 17 alkalommal tettek feljelentést munkavédelmi szabálysértés miatt. Ez azonban még nem jelent végleges megoldást. A legfon­tosabb a balesetek megelőzése lenne — a kényszerítő eszkö­zök nélkül. A gazdasági és társadalmi vezetők alapvető feladata a sokoldalú gondos­kodás a dolgozókról. Ehhez pedig szorosan hozzátarto­zik a munkavédelem, a bal­eseték elleni küzdelem rí. KE. MEGJEGYZÉS: Konkurrencia Az alkoholizmus elleni küzdelem társadalmi ügy. Az alkoholista: beteg, gyógyíta­ni kell. Megyénkben két he­lyen végeznek elvonókezelést. Nyíregyházán, a megyei ren­delőintézetben a járóbelegek- nek. Nagykállóban. az ideg- gyógyintézetben a fekvő be­tegeket gondozzák. Tehát egészségügyi intézmény kere­tében végik ezt a munkát. Az egészségügyi intézményt azért kell hangsúlyozni, mert egy furcsa véletlen folytán ezek szomszédságában olyan bolt van. ahol szeszes italt is árusítanak — indokolatlanul. Nyíregyházán a nagy SZTK-val szemben • létesített — nagyon helyesen — egv büfépavilont a vend"Slátn ipari vállalat. A vizsgálatra, kezelésre járó több száz em­ber. akik hosszú órákat töl­tenek a rendelőintézetben, ide jönnek át egy kis harap­nivalóért. Csakhogy sört és féldecis palackokban palin a is árusítanak, persze üdítőb­ből nincs választék. Egy egy­szerű vizsgálatot is ered­ménytelenné tesz néha. y korty alkoholos ital Az el­vonókúrásoknak pedig egye­nesen veszélyes kísértés ez a nagyon „kéznél” lévő szesz- forrás. Nekik egy féldeci elég ahhoz, hogy meg ne áll­janak a részegségig, s ezzel minden addigi erőfeszítés kárba vész. Hasonlóan egy lépésnyire a gyógyintézettől adnak lehetőséget az italo­zásra Nagykállóban is. Az ideggondozóval szemben a trafikban (!) ablakon át áru­sítják a féldeciket. A gyakor­lat igazolja, hogy — sa.tnos — jó üzletnek bizonvult. Csak az ár túl magas at így elérhető haszonhoz. Kádár Edit A villámon utolsó útja Utolsót gördült csütörtökön, 1960. november 13-án <• nyíregyházi villa­mos két kocsija,. Négy es jel hónap­ja már vakvágány­ra tollák őket Sós­tón, s csütörtökig ott vártak soruk­ra. Ekkor megje­lentek az építő­ipar, a vasút, a múzeum munka­társai, s két hal- tonnás daru együt­tes munkájával a százmázsás áram­szedői kocsit újra i vágányra emel­ték, Utána a 42 lázsás pótkocsi következett. Ve- giggurultak a né­hány száz méteres pályán, amelyet sok ezerszer tet­tek már meg, hi­szen mindkét kocsi a 20-as * évekből való. Uj helyük már múzeum, a két villamos a sóstói szabadtéri múze­um második-har­madik tagja a vá- mosoroszi favázas magtár után. A villamoskocsik te­hát nem tűnnek el végleg a nyír­egyháziak szeme elöl. Eta m arosa n végleges helye' kapjiak a szabad téri múzeumban, : évtizedek múltán is emlékezhetünk a sárga-zöld kocsi­kat látva a sokat szidott, s mégis szeretett nyíregy­házi villa m osta. Az utolsó ..uta­sok”: Bencztir La­jos az építőipartól. Valent Miklós ál- lomásfönök, Er­dész Sándor, a múzeum főmun­katársa. A villamosko­csik törzslapján már úgy szerepel: ajándék. A MAV debreceni igazga­tósága adta át — egy kissé talán mlékeztetönek... (marik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents