Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)
1969-11-15 / 265. szám
1. ©Mal KELET-MAGYARORSZÁ» IMA. novambtf fC I Szülők fóruma Ezt láttad otthon ? Tipikus szemrehányás. főként fiatalok hallják, lelkifröccsök Ízesítőjeként. Olykor annak szájából, akit valódi és nagyszámú fröcs- csők ösztökélnek dörgedelmekre. Mondjuk — apjuktól! Helyben vagyunk, a család: taszító és vonzó példák szülője. A nagyobb család, a szülők, testvérek mellé sorakozó rokonság még inkább az. Kevés olyan ember van, aki egész életén át ne hordana magában jó és rossz emlékeket arról, hogyan, miként volt ez meg az otthon. A családban. A két szülő, a szülők és a gyermekek között. Testvérek békés vagy békétlen eg', üttélésében. A szőkébb vagy kiterjedtebb rokonságban. Az egyént a társadalomba vezető úton a család indítja el. A rossz, „röppályáért" sűrűn kaphat szemrehányást. A rossz indításrój leg-, többször hallgat a fáma... Vaskos papírköteget lehetne teleírni kérdésekkel. Mi az igazi tisztelet: a vak engedelmesség vagy a józan mérlegelés? Okos dolog-e szeretet címén az egymással szembeni kritikátlanság? Meddig terjedhet a megértés, az egymáshoz való igazodás, mint a családi békesség egyik feltétele, s nol kezdődik az egyé« niség feladása, a személyiség jogairól való lemondás? Lehet-e őszinte légkör abban a családban, ahol a rokonoknak, ismerősöknek nem valódi arcukat mutatják? Szabad-e megkívánni a gyermektől, hogy szülei útját., életét másolja? Létezhet-e családon beiül, s kivételt nem ismerő egyenjogúság? Hol a határ szigorúság és gorombaság között? Sok a kérdés, s ma még kevesebb a megnyugtató felelet. Pedagógusok, pszichológusok, szociológusok kutatják, keresik a válaszokat^ de ez aligha elegendő. Minden családnak keresnie kell, mert sok-sok kérdésre csakis magok adhatják meg a sajátosságaiknak nem'ellentmondó feleletet. Nincs két egyforma család, ahogy két egyforma ember sincsen. \ magunk hibáira nem mentség mások l t'ása. Ami az egyik családjában föl sem tűnik. a mi családunkban hetekre megmérgez- : heti a légkört A személyiség jogainak tisztelete-e az, ami alapot teremt a család, szülők és gyermekek, testvérek harmonikus együttéléséhez. Jog a? önálló véleményre, a vitára, jog arra, hogy a család életének keretén belül megőrizhessem egyéniségemet. Apa és fia vitája csak akkor hiba, ha valamelyikük hamisat képvisel, s ahhoz konokul ragaszkodik. Anya és lánya között is csak akkor bántóak a villongások, ha akarnokság. s nem a belátás csiholja azokat. Lehet tehát vita a családban? Kell, hogy legyen. így alakul ki a közös nyelv, jön létre a megértés, a kölcsönös megbecsülés. Tiltásokból nem lehet életformát emelni, parancsokkal nem lehet embert nevelni. Mégis: a családokban sok van mindkettőből. X gyerek, aki mindenre csak azt hallja, nem szabad, ne csináld, végül már azt sem veszt komolyan, amit kellene. A fegyelmezel len indulatok, a türelmetlenség hamis tanácsadó. A rosszul értelmezett tekintély falat emel, a gyermeki dacosság nevetségessé teszi azt is, amiben igaza van. önmagunkkal kell tehát kezdenünk, a saját pici portánkkal, s csak azután „átkiabálni” a szomszédhoz, szülőhöz, testvérhez. Sajnos, a családban sem ritkaság az, ami a társadalomban: mindig a másik a hibás, mindig mások mulasztottak, tévedtek.. Nehéz lenne eldönteni: hennét hová plántáló- dott át ez az elpusztíthatatlannak látszó rossz szokás...? A családok belső élete, harmóniája vagy feszültségtől terhes légköre alapvetően a szülőktől függ. Ök, a tapasztaltak, az életet már minden, színében ismerők lehetnek legjobb segítői gyermekeiknek, de rossz példává is válhatnak: egymás közötti csúnya veszekedéseikkel, a világgal szembeni alakoskodásukkal, tettek és szavak különbözőségével. A jellem, a megértő, de igazságosan szigorú elme a vér szerinti példaképet minden értelemben példaképpé teszi a gyermek szemében. S akkor lesütött tekintet nélkül hallgathatja, vállalhatja: igen, ezt látta otthon. Ezt látta, s mert vonzó volt, követte... (M> Gárdonyi Géza: i4 láthatatlan ember Képregény változat: Cs. Horváth Tibor, Korcsmáros Pál ÜL jövő szombati számunkban folytatjuk,) GYEREKEKNEK Törd a fejed! Nagymamát I •• I« | ff koszonto Csillogó dér-haja őseülően szőke, ezüstté a gondok milljó pókja szőtte. Mély redöket véstek arcára az évek, de nagy életkedvét soha nem törték meg, Mindig talál munkát, nsjn ül le egy percre, ha bent nincsen dolga, már indul a kertbe. Hányszor megcsodáljuk: hogy bírja! Hogy győzi?! — No, meg ahogy ő főz, nem tud senki főzni. Apró unokái mind hozzá kerültek és ő becsülettel fölnevelte mindet. Csendben tűrte sorsát, fel sohasem lázadt — szeressétek nagyon, ó, a nagymamákat! Homlokát csókolnám, de csak kezét érem, mellette magamat oly kicsinek érzem! Drága kis nagyanyám, élj még sok szép évet, meleg-kék szemedben nevessen az élet!... Krecstnáry László vízszintes : 1. Megfejtendő (harmadik négyzetben két betű). 6. Helyet foglalt. 7. Verssorvégi összecsöngés. 8. \ issza: csermely. 9. Néma néniké!!! 11. Felfog. 12. N + főzelékféle. 14. Ama helyre. 1(5. Megfejtendő. 18. Kettőzve szülő. 20. Érzékszervével felfog. 21. Nátrium ^egyjele. 22. Friss. 24. Létezik. 25. NÉTI. 27. Földbe vetik + K. 28. Világvárosok ivóvizét fertőtlenítik vele. 29. Szülő. FÜGGŐLEGES: 1. Némán néznek!!! 2. Ut (második kockában két betű). 3. Béke, oroszul. 4. BM. 5. Azonos mássalhangzók. 6. Megfejtendő. 10 KEE. 11. Kérne részel 13. Azonos mássalhangzók. 14. Kevert tea! 15. Női név. 17. Menés igéje. 19. Ritka női név. 21. Megfejtendő. 23. Győri sporteivesü- let rövidítése. 24. Létezik. 24* Európai nép. 27. E napon. Megfejtendő: Vízszintes 16.. függ., 21., 4* vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: — JÓSA EMLÉKTÁBLA AVATÁS — Könyvjutalom: Rácz Izolda Nyíregyháza, . Vécsey u. 50 fsz. Ling Frigyes Rohod, Henyusz Zsuzsa Gáva, Vasút út 7. A halászfiú meg a csodatükör É s gy szép napon az öreg j halász elindult fiával a tóra. Olyan bőséges volt a fogás, hogy nem volt elég edényük, amiben a zsákmányt hazaszállítsák. Az öreg halász elment edényekért, a fiát meg otthagyta, hogy addig vigyázzon a halakra. Amint a a fiú nézegette a gazdag zsákmányt, egyszer csak egy csodálatosan szép kis halacskát pillantott meg. — Milyen kár kifogni ilyen szép kis halat — mondta, azzal fogta és visszadobta a vízbe. A halacska megfordult, kihúzott egy szálat az uszonyából, odaadta a fiúnak és így szólt: — Rejtsd el jól! Ha bajba kerülsz — gyere a folyóhoz és kiáltsd azt, hogy: „Aranyhalacska” — és éri tüstént ott termek és segítek rajtad. Visszatért az apa. Látja, az aranyhal nincs sehol. Megharagudott nagyon a fiára: — Többé ne kerülj a szemem elé! — mondta haragjában. Elment a fiú. Ment, men. degélt, egyszer csak látja: egy szarvas fut át az erdőn, utána a vadász, s már-már utoléri. A fiú a vadász elé állt és nem engedte, hogy megölje a szarvast. A szarvas visszafordult, kihúzott a szőréből egy szálat odaadta a fiúnak és így szólt: — Ha bajba kerülsz — gyere ki az erdőbe, kiáltsd azt. hogy „Szarvas” — és ép tüstént, ott termek és segítek rajtad. A fiú ezután tovább vándorolt. Egyszer csak látja ám, hogy egy daru repül rémülten a felhők alatt., nyomában hatalmas sasmadár, s mindjárt utoléri. A fiú odahajítol-. la a sashoz furkósbotját és így megmentette a darut a pusztulástól. Az meg kihúzott egy tollat a szárnyából, odaadta a fiúnak és így szólt:-- Ha bajba kerülsz —vedd elő e tollat, kiáltsd el magad, hogy ..Darumadár” — és én tüstént olt termek és segítek rajtad. Ment. mendegélt a fiú tovább. Hát egyszer csak látja: mérges vadászkutya üldöz egy rókát és nyomban utoléri. A halász fia elkergette a kutyát. A megmenekült róka erre kitépett. egy csomót a bundájából, odaadta a fiúnak és így szólt: Ha bajba kerülsz — gyere ki az erdőbe, kiáltsd, hogy „Róka” és én tüstént ott termek és segítek rajtad. Ment a halászfiú tovább. Egyszer aztán találkozott egy gyönyörű és kedves lánnyal, es elhatározta, hogy feleségül veszi. A leánynak azonban volt egy csodatükre, amelyik mindent és mindenkit megmutatott neki, akárhogy, .elrejtő1-' xott is. Feleségül is csak ah^- hoz akart hozzámenni, aki úgy elrejtőzik, hogy a tükör nem tudja megmutatni, hói van. Elindult hát a halászfiú. Odament a folyóhoz, elővette a halszálkát és felkiáltott: — Aranyhalacska! Tüstént ott termett a hal. A fiú elmondta, mi a kívánsága. A hal a hátára vette és elúszott vele a nagy tengerhez. Leereszkedett a tenger legeslegmélyére, a fiút eg.v szikla mögé rejtette, ő maga pedig elébe állt. A leány belenézett a tükörbe és meglátta az ifjút a tengerfenéken. Amikor az ifjú előjött, így szólt a lányhoz: — Sohasem fogod megtudni, hogy hol rejtőztem el. —- Dehogyjsnem — felelte a lány —, az arahy- ha'uqska levitt a tan" *r rönkére, egy nagy szikla mögé bújtatott, ő maga pedig eléd állt. — Jól van. igaz. de most újra megpróbálom — mond ta az ifjú. Elment az erdőbe. Elővett a szarvas szőrét és nagyot ki állott. A szarvas azon nyom ban megjelent, a hátára vei te és sűrű. áthatolhatatlan er döbe vitte. Ott elbújtatta eg’ barlangban, ö maga pedig elé be állt. A lány azonban megint mindent látott a cso- datükörben. Amikor a fiú előjött, így szólt. hozzá: — Tudom, hol rejtőztél el. — Harmadszor is megpróbálom -- felelte a fiú. Kiment 'a mezőre, elővette a darutollat és fennhangon kiáltotta a madár nevét. A daru megjelent, a hátára vette-az ifjút és elszállt vele egészen az ég pereméig, ott előtte röpdösve, szárnyaival eltakarta őt. A leány belenézett a tükörbe és meglátta az ifjút. Amikor előjött, . a leány megint csak nevetgélt: — Az ég peremén rejtettel a daru. — Jól van, igaz, de engedd meg, hogy még egyszer elrejtőzzem — kérte az ifjú. Aztán elment az erdőbe, elővette a róka szőrét és fennhangon hívta. A róka tüstént megjelent, elvitte a fiút a Kilenc Nagy Hegy mögé és elrejtette. Az- lán ásni kezdte a földet és ásta, ásta, egészen addig, amíg el nem érte a föld alatti palotát, allot a csodatükrös, szép leány lakott. Bevezette az ifjút a palotába es egyenesen a leány* szekrénye alá rajtette. Nézi a leány a tükröt, nézi, forgatja a hegyek, az erdő, as ég, a tenger fejé — az ifjú nincs sehpl. — Hol vagy, te furfangos fiú. gyere elő — fogta erre kérlelésre a dolgot 3 leány, aki közben igen megszóró*:« 1 hűséges legényt. Erre az •'őjött rejtekhelyéről, Elcsodálkozott ám a leány, Nzután nagy lakodalmat csónak s még ma is boldogan étiek — ha meg n~m halta!«. Grúz mese nyomán írta: Árvái János CSIGAVONAL. Induljatok ki a? ábra mértani középpontjából és csigavonalban haladva olvassátok össze a betör két. Ha helyes útvonalon haladtok végig, egy magyar író nevét és egyik ifjúsági regényének címét kapjátok megfejtéiül? •5tmj ma}p v ouajaá JRUIOJM :sajfaj8ani t,
