Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)
1969-11-29 / 277. szám
ÄRA 80 FTTXÉR 1969. NOVEMBER 29, SZOMBAT LAPUNK TARTALMABÓLi A „Villám” brigád akciója (s. A művelődési otthonok helyzetéről (5. oldali Szilveszteri tévéelőzetes (6. oidafl Hét végi sportműsor (9. oldal) Tizenöt éve Tizenöt évvel ezelőtt, 1954. november 29. és december 2. között nagy jelentőségű esemény színhelye volt Moszkva. Egybegyűltek a szocialista országok képviselői, elemezték az európai helyzetét, s miután megállapították az európai béke és biztonság veszélyeztetettségét, konstruktív határozatokat hoztak. Szükséges volt ez a lépés, mert az amerikai elnöki széket 1953 januárjában elfoglaló Eisenhower külügyminisztere, a hidegháború és a szakadék szélén táncolás megszemélyesítője, John F. Dulles lett. Dulles meghirdette a „keresztes háborút” a szocialista országok „felszabadítására”, ami többek között a nyugatnémet militaristák, 're- vansisták, imperialisták hatalmának nyílt újjászervezését, az NSZK felfegyverzését jelentette. Megkezdődött a bonni uszítás, revansista követelőzés és a politikai légkör végletesen elmérgesedett. Ebben a helyzetben —1953 augusztus közepén —, a Szovjetunió új, következetesen reális javaslatot tett a német kérdés rendezésére. Ade- nauert közben a burzsoá választási rendszer megerősítette pozíciójában s nem nehéz elképzelni mire vetemedik a „szakadék szélén” táncoló Nyugat, ha a Szovjetunió az atomfegyver után nem jut a hidrogénbomba birtokába is. Az amerikaiak felocsúdván döbbenetükből, előkészületeket tettek az NSZK felvételére a NATO-ba- Erre a Szovjetunió 1954 márciusában kinyilvánította azt a készségét, Hogy vállalja a NATO-tagságot. Eisenhower és Churchill a közeledést nemcsak elutasította, hanem a CENTO és a SEATO megtervezésével, illetőleg megerősítésével válaszolt, a NATO pedig 1954 októberében kimondotta, hogy 1955 május 5-i érvénnyel tagjai közé iktatja az NSZK-t. Ezután került sor 1954 november 29-en, 15 évvel ezelőtt, a moszkvai értekezletre, amelynek történelmi szükségességét, erkölcsi erejét és hatásosságát az elmúlt másfél évtized mindenben igazolta. Ezt a jelentős politikai lépést több más követte, elsősorban az 1957-es, majd az 1960-as moszkvai találkozók. Az utóbbin 81 kommunista és munkáspárt egységesen foglalt állást a nyitott nemzet- l özi kerdesek békés megoldása mellett, majd 1966 július 9-én a Varsói Szerződés államai Bukarestben dolgozták ki az európai béke és biztonság megszilárdítását célzó javaslataikat. Egy évvel később Karlovy Varyban, majd 1969 márcijus 17-én Budapesten hangzott el újabb felhívás. Az európai biztonságért, a világ békéjéért folyó szívós és eredményes küzdelem eddigi csúcspontja a kommunista és munkáspártok 1969 június 5—17-i moszkvai tanácskozása volt. Ennek nagy jelentőségű határozatait az egész világon ismerik. A tizenöt évvel ezelőtti, 1954-es akció értelemre ható fénye azóta sem halványult el, mozgósító ereje pedig mind erőteljesebb hullámokat verve _ tovább gyűrűzött. Történelmi időkre szóló nagy tanulsága, hogy a szocialista országok a legkritikusabb helyzetekben sem adták fel az erőfeszítéseket a békéért és a biztonságért, a népek testvériségéért és szabadsá gáért, a vitás kérdések reali tásokon nyugvó békés meg oldásáért. KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1969. november 26—28-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt központi Bizottsága 1969. november 26-án, 27-én és 28-án Kádár János elvtárs elnökletével kibővített ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bizottság osztályvezetői, a budapesti pártbizottság titkárai, a megyei pártbizottságok első titkárai, a kormány tagjai, államtitkárok, tömegszervezetek és tömegmozgalmak vezetői, a Tájékoztatási Hivatal vezetője, valamint a központi sajtó képviselői. Az ülés részvevői a tanácskozás megkezdése előtt kegyelettel megemlékeztek a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság elhunyt tagjáról, Szirmai István elvtársról, a munkásmozgalom szolgálatában kifejtett odaadó tevékenységéről, áldozatos munkásságáról A Központi Bizottság jóváhagyólag tudomásul vette Komócsin Zoltán elvtársnak, a KB titkárának tájékoztatóját időszerű nemzetközi kérdésekről; megvitatta és elfogadta Nyers Rezső elvtársnak, a KB titkárának előterjesztése alapján a Politikai Bizottság jelentését az 1969. évi gazdasági fejlődésről és az 1970. évi gazdasági feladatokról; megvitatta és elfogadta Biszku Béla elvtársnak, a KB titkárának előterjesztése alapján a pártdemokrácia helyzetéről és fejlesztésének lehetőségeiről szóló jelentést; megvitatta és Jóváhagyta Benkei András belügyminiszter elvtársnak, a KB tagjának jelentését a Belügyminisztérium tevékenységéről. I. A Központi Bizottság a nemzetközi kérdések kapcsán megállapította; 1 Európa és az egész em- * beriség sorsára nézve nagy jelentőségű kérdés, hogy sikerül-e megerősíteni a békét és a biztonságot ezen a földrészen; sikerül-e elhárítani egy új háború veszélyét Egy összeurópai bizton, sági konferencia fontos és szükséges lépés Európa népeinek béíilje szempontjából. Ezért helyeselünk és támogatunk minden olyan erőfeszítést, amely ennek elősegítésére irányul. Támogatjuk a Varsói Szerződés tagállamainak budapesti felhívását, a tagországok külügyminisztereinek prágai találkozóján elfogadott, az időpontra és napirendre vonatkozó konkrét javaslatokat. Az európai béke és biztonság alapvető fontosságú tényezője a német kérdés Ennek igazságos, békés, a két német állam és minden európai ország népének érdekeit szolgáló megoldásáért harcol szövetségesünk, a Német Demokratikus Köztáraság amelynek politikai, -•a7dr<ági, diplomáciai sikereit örömmel üdvözöli ük. El- “ngedtrt+etlen. hotv végre a Német Szövetségi Köztársaság is a megmásíthatatlan realitások talaján állva pozitívan járuljon hozzá a földrész békéjének, nyugalmának meg teremtéséhez. Ezt várjuk az új nyugatnémet kormánytól, amely csak az európai népekét, ezen belül az NSZK lakosságát Is veszélyeztető régi imperialista, militarista, revansista elvekkel és gyár korlattal szakítva, politikája új mozzanatait egyértelművé téve és szavait tettekre változtatva tehet eleget a jelenlegi nemzetközi helyzet követelményeinek. Pártunk, kormányunk, közvéleményünk arra törekszik, hogy a politikai realitásokból kiindulva, pozitív módon hozzájáruljon az európai kollektív biztonsági rendszer fokozatos megteremtéséhez, a nemzetközi helyzetben levő feszültségek csökkentéséhez, az új háború veszélyének elhárításához. Meggyőződésünk, hogy minden eredmény, még a legkisebb előrehaladás is, amelyet a béke védelmében, a fegyverzet csökkentésében sikerül elérni, végső főkon Európa és a világ egyetemes békéjét szolgálja. Képviselőink a kétoldalú és sokoldalú nemzetközi tanácskozásokon támogatnak minden ésszerű, előrevezető javaslatot és ilyen irányú kezdeményezéseket is tesznek. Ebből a megfontolásból tett javaslatot kormányunk a Lengyel Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormányával közösen az ENSZ- ben, hogy minden olyan ország, amely még nem ratifikálta a vegyi és biológiai fegyverek tilalmára vonatkozó 1925. évi genfi egyezményt, 1970-ben csatlakozzon a ratifikáló országokhoz. 2 A nemzetközi élet leg“* fontosabb kérdése változatlanul az amerikai imperialisták vietnami agressziója elleni harc. Az amerikai vezetők és csatlósaik, miközben békés szándékaikat hangoztatják, folytatják a háborút Dél-Vietnamban, népirtó akciókat hajtanak végre, a népellenes dél-vietnami rezsim megerősítésével igyekeznek megmenteni pozícióikat. A párizsi értekezleten az amerikai kormány és a saigóni bábrendszer képviselőinek magatartása miatt nincs érdemleges előrehaladás. Az amerikai agresszorok az úgynevezett „vietnamizálással” ténylegesen a háború folytatására és nem a békére vesznek irányt. Vietnam népe, a haladó világ rokonszenvét és csodálatát kiváltó önfeláldozó, hősies harcban már eddig is nagy sikereket aratott: nem kétséges, hogy küzdelme teljes győzelemmel fog befejeződni. Ahhoz azonban, hogy az agresszió mielőbb véget érjen, a világ haladó erőinek még határozottabban fel kell lépniük az amerikai imperializmus ellen. Népünk továbbra is megad minden lehetséges támogatást a vietnami nép hősi harcához. Változatlanul éber fi- * gyeimet érdemel a súlyos veszélyekkel fenyegető közel-keleti helyzet. Az imperialisták támogatását, bátorítását élvező izraeli kormány semmibe veszi az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967. novemberi, a békés rendezést szolgáló határozatát és újabb kalandokra készül. E súlyos helyzetre hívta fel a figyelmet a hat szocialista ország november 27-i nyilatkozata, amely kiffejezte szilárd elhatározásunkat az antiimperia- lista harcot vívó arab népek további minden oldalú és határozott támogatására. Pártunk helyesli a Szovjetunió, a szocialista országok és más államok lépéseit a közel-keleti konfliktus politikai rendezésére, mert azok egybeesnek az e térségben élő népek, az egész emberiség békéjének érdekeiveL A A magyar kommunís** ták üdvözlik, nagyra értékelik és támogatják a Szovjetuniónak a szovjet— kínai kapcsolatok javítását szolgáló erőfeszítéseit A tárgyalásokon elért minden siker, vereség az imperializmus legszélsőségesebb köreire, amelyek hasznot szeret- íibnek húzni Kína és a Szovjetunió, Kína és a szocialista országok jelenlegi, ismert ellentéteiből. A tárgyalások jelentősen hozzájárulhatnak a szocialista világ- rendszer, á kommunista vi- lágmozgalom egységének helyreállítását célzó erőfeszítések sikeréhez, az antiim- perialista harc általános sikereihez. í A kommunista és mun*■'* káspártok moszkvai tanácskozását s annak dokumentumait a testvérpártok túlnyomó többsége megelégedéssel fogadta. A moszkvai értekezlet óta eltelt idő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy — a munkásrftozgalom- ban még meglévő problémák, nézeteltérések ellenére — javult a testvérpártok közötti viszony, tisztultabb a légkör. A nemzetközi kommunista mozgalom pártjai egyre inkább az egység erősítésére, az imperializmus elleni közös harc fellendítésére fordítják figyelmüket. Pártunk a kedvező alapján bízik a kommunista világmozgalom egységének további megszilárdulásában. A jöveten is minden tőle telhetőt megtesz a testvérpártok moszkvai tanácskozásán hozott határozatok maradéktalan érvényesítéséért. II. A Központi Bizottság a népgazdaság helyzetéről, az 1969. évi tervteljesítésről és a jövő évi népgazdasági feladatokról a következőket állapította meg: 1 Országunk gazdasága tervszerűen fejlődik a IX. kongresszuson megszabott irányban. A magyar dolgozók munkája mindinkább megteremti azokat a feltételeket, amelyek szocialista gazdaságunk továbbfejlődésé hez, a lakosság jövedelmének és fogyasztásának tervszerű emelkedéséhez, az egészségügyi ellátás és a tudományos. kulturális kiadások fedezéséhez, valamint hazánk védelmének biztosításához szükségesek. Az 1968-ban bevezetett gazdasági reform megfelelően szolgálja gazdaságpolitikai céljainkat, a gazdasági munka több területén kedvező folyamatok indultak meg. Vállalatoknál és a szövetkezeteknél sok jó kezdeményezés született új, korszerű termékek gyártására, a technológia fejlesztésére, a vállalatok együttműködésének bővítésére. Fejlődik a népgazdasági tervezés, folyamatban van a jövő gazdasági munkájának hosszabb távú tervszerű előkészítése; kialakultak az 1971- ben kezdődő negyedik ötéves terv alapvonásai. A reform alapelveit még következetesebben kell érvényesíteni a végrehajtás során jelentkező új problémákat időben meg kell oldani, azf esetenként előforduló hibákat ki kell küszöbölni. 2 A népgazdaság tervsze“* rüen es arányosan fejlődik. A nemzeti jövedelem termelése fedezi a felhasználást, külkereskedelmünk egészségesen fejlődik, nemzetközi kötelezettségeinknek eleget teszünk. A termelés mindinkább összhangba kerül a szükségletekkel, ésszerűbb a készletezés. A harmadik ötéves tervben megjelölt gazdaságfejlesztési célokat várhatóan elérjük, számos területen meghaladjuk. Az ipari termelés 1966— 1969- évi növekedése és a közlekedés teljesítménye megfelel a tervezettnek, a mezőgazdasági termelésben pedig a tervezettnél nagyobb a növekedés. A nemzeti jövedelem gyorsabban növekszik, a munkások, a parasztok és az alkalmazottak jövedelmi színvonalának emelkedése pedig nagyobb, mint ahogy azt az ötéves terv előirányozta. Az iparban és az építőiparban az előirányzott három év helyett lényegében két év alatt valósult meg a munkaidő-csökkentés, miközben a munkások reálbére emelkedett. A Központi Bizottság megállapítja, hogy a kedvező folyamatok mellett jelen vannak és hatnak még régebbi és felszínre kerültek új gazdasági problémák is, amelyeket 1970-ben, illetve a negyedik ötéves terv időszakában kell megoldani. Jelentős számú még az alacsony színvonalon gazdálkodó vállalat és szövetkezet, amelyek csak állami támogatással tudnak termelni és exportálni. Sok vállalatnál a belső tartalékok feltárása lassan halad, elmarad a lehetőségektől. Az iparban a termelés növekedése 1969-ben a tervezettnél lassabb volt. Munkahelyenként lényegesen eltérő a helyzet a termelékenység terén. Országosan az egy munkaórára jutó termelés átlaga növekedett, viszont az egy dolgozóra jutó termelés lényegében nem emelkedett. Ebben szerepet játszott a munkaidő-csökkentés és a termelési átrendeződés. Az utóbbi időben ismét lentKező egészségtelen munkásvándorlás a munkafegyelem lazulásával jár. A vállalatok egy részénél alacsony a munkaintenzitás, a munka- szervezés hiányossága és a technika lassú fejlődése miatt jelentős felesleges létszám található. A szocialista bérezés elve — a végzett munka szerinti differenciálás még mindig nem érvényesül kellően, tovább hatnak az egyenlŐ6di tendenciák. A mezőgazdasági termelés összességében, különösen a növénytermesztésben jelentősen emelkedett, viszont as állati termékek termelése elmarad a népgazdaság és a lakosság szükségleteitől. A háztáji állatállomány gazdaságpolitikai céljainkkal ellentétben jelentősen csökken. Az áruellátás általában bővült, ugyanakkor a lakosság ellátása némely közfogyasztási cikkben hiányos; az árak emelése egyes esetekben indokolatlan. A A Központi Bizottság elfogadta az 1970. évi gazdasági feladatokról szóló javaslatokat. Ennek megfelelően 1969-hez képest az ipari termelésben , mintegy 6 százalékos, a mezőgazdasági termelésben — figyelembe véve az idei kivételesen magas terméseredményeket — mintegy 1 százalékos, a nemzeti jövedelemben 5—6 százalékos növekedést kell előirányozni. A lakosság 1 főre jutó reáljövedelme 4.5—5,5 százalékkal növekedjék A terv számoljon 69—70 ezer lakás felépítésével. A gazdasági feladatok megvalósítása érdekében külön hangsúlyt kell helyezni arra, hogy — a gazdálkodásban kibontakozó kedvező folyamatok úgy erősödjenek, hogy közben növekedjék a termelés üteme a népgazdaság számára legfontosabb ipari és mezőgazdasági ágazatokban, a legkeresettebb termékek előállításában; — tovább kell növelni a társadalmi termelés hatékonyságát, javítani kell minden vállalat munkáját, jövedelmezőségét- Különös figyelemmel és erővel kell szorgalmazni a munka termelékenységének emelkedését; — a költségvetési gazdálkodásban nagyobb takarékosságot kell érvényesíteni. Javítani kell az állami bevételek és a vállalati nyereség befizetése teljesítésében a tervszerűséget; — intézkedéseket kell tenni, hogy a beruházások terén 1970-ben már lényegesebb javulás legyen a tervezés és az anyagi, műszaki feltételek összhangjában. Javuljon az építkezések kivitelezése a minőség és ütemesség tekintetében; — gondoskodni kell arról, hogy a termelőszövetkezetek közös és háztáji gazdaságának termelése együttesen jobban növekedjék a jelenleginél. A nagyüzemi állattartás kapacitását bővíteni (Folytatás a 2. oldalon} VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! XXVI ÉVFOLYAM. 277. SZÁM
