Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-27 / 275. szám

1 oldal KELET-MAGYARORSZÄO 1969. november IT. Agrár- és szövetkezeti politikánk időszerű kérdései Fehér Lajos előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján Parancsra gyilkoltak ? világháború előtti tíz év 10,8 mázsás holdankénti átlagá­hoz viszonyítva az 1961— 65-ös években már 15 má­zsára, az 1966—68-as évek­ben pedig 17,3 mázsára emelkedett, s az idei esz^ tendőben — előzetes adatok szerint — már 20 mázsa kö­rül lesz a kukorica országos átlaga. A b oltó liii húsfogyasztás túlnyomó részét képező ser­téshústermelést évtizedek óta erős ciklus és szezonális in­gadozás jellemzi. A termelés egyenetlenségét a mezőgazda­ság szocialista átszervezése utáni időszakban sem sikerült megszűntetni, noha az inga­dozás mérséklődött. Végleges megoldást csak az hozhatna, ha a szocialista nagygazdaságok téli-nyári üzemeltetésre alkal­mas korszerű sertéstartási épületekkel rendelkeznének. Hangsúlyozta, hogy hozzá kell fognunk a következő időkben az iparszerü sertés- tartás és -hizlalás erőteljes el- terjeszteséhez, mindenekelőtt a kukoricatermő vidékeken. Az utóbbi évek tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy az egész népgazdaságban, ez.en belül az élelmiszer-gazdaság­ban kötelező tervutasítások nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A mezőgazdasági és ipari árszínvonal közti különbség a korábbihoz képest tehát mérséklődött, de a még min­dig jelentős árszínvonalbeli különbség miatt szükség van az állami támogatás fenntar­tására. Megállapította, hogy míg a jelenlegi mezőgazdasági ár­színvonal ma már összüzemi szinten az üzemek nagy több­ségében általában megterem­ti a megfelelő jövedelmezősé­gét, addig a mezőgazdasági árarányok a tapasztalatok szerint nem biztosítják az ágazatok közti célszerű jöve­delmezőségi arányokat. Az eddigi tapasztalatok sze­rint az árszerkezet erőteljesen ösztönöz a kenyérgabona ter­melésére, a sertéstenyésztés fejlesztésére és az exportban keresett gyümölcsök termelé­sére. Másként áll a dolog a szarvasmarha-tartásban. Az 1968 évi zárszámadások ada­tai szerint az állattenyésztés jövedelmezőségi rátája mind­össze 0,3 százalék volt. Ebben az ágazatban a jelenlegi ér­és költségviszonyok mellett még a hqjtm unka-ráfordítás sem térül meg. A tőkés piacon a szarvas- marha vágóállat és hús for­máiéban a legfontosabb nép- gazdasági exportcikkünk. A konvertibilis piacon ez a cikk hozza az országnak a min­den ötödik dollár bevételt. Termeléspolitikailag indokolt és szükséges, hogy a szarvas- marha termelői árszínvonala kettő mértékben emelkedjék, s mezőgazdasági árrendsze­rünk e jelenleg legnagyobb problémájának megfelelően rendeződjék. Legnagyobb gondunk — ál­lapította meg Fehér Lajos elvtárs —, hogy a háztáji te­hénállomány változatlanul s egyfolytában csökken. Két év óta a csökkenés meghalad­ta a 40 ezer darabot. A többi között az is szük­séges tehát, hogy a háztáji gazdaságban a tehén- és ko­catartás fejlesztésére az ed­diginél erőteljesebb ösztönző­ket kapcsoljunk be: minde­nekelőtt az üszőtartásban to­vábbá a fehérjetakarmányok forgalmúnak szabaddá téte­lével. S végül azzal, hogy a háztájiban a közös részére szerződésben nevelt jószá­gok tehát voltaképpen a „be­dolgozói” bérmunka (havon­ta 3—4 elszámolt munkanap) után vezessék be a fakultatív nyugdíj járulékot. A kormány ezekben a kér­désekben megteszi a szüksé ­ges intézkedéseket. Ezután az életszínvonal i kérdéseire tért rá. A munkás­közvéleményben tartja magát ' az a nézet — mondotta —, 5 hogy az utóbbi időben csak a 1 parasztság életkörülményei javultak, továbbá, hogy a ..parasztság jövedelme, ennél­fogva életszínvonala maga- 1 sabb, mint az ipari dolgo- rr zóké”. Mi az igazság ebben a „ki kit ért utol”, sőt „hagyott el” címletű, sokszor szenvedélyes, olykor a hangulatkeltés ele­meit sem nélkülöző vitában? Onnan kell kiindulnunk, hogy 1965-ben, a második öt­éves terv utolsó éveben a pa­raszti reálfogyasztás a mun­kás-alkalmazott reáljövedel­meknek 85 százaléka volt. Ennek ismeretében határozott úgy a IX. pártkongresszus, hogy az elkövetkezendő évek­ben teendő Intézkedések nyo­mán a parasztság életszínvo­nala és ellátottsága tovább közelítsen a munkásosztályé­hoz. Ennek megfelelően a harmadik ötéves terv a mun­kás-alkalmazottak reáljöve­delmében 14—16 a parasztság reálfogyasztásában 18 száza­lékos növekedést irányzott elő a tervidőszak vegére. A termelés növekedése és a megtett intézkedések nyo­mán a két nagy dolgozó osz­tály reáljövedelmei a követ­kezőképpen alakultak és ala­kulnak. A munkás-alkalma­zottaké a tervidőszak első évé­től 1968-ra 16—17 százalékkal nőtt, a parasztságé pedig ösz- szesen 26,5 százalékkal emel­kedett. Az idei esztendőbem előzetes becslés szerint a munkás-alkalmazoHak reáljö- 1 vedelme további 6,5 százalék­kal nő. a parasztságé pedig 4,5 százalékkal, tehát valamit, las­sul. Ennek következtében ez év végéig a münkás-alkalma- zotti reáljövedelemnél 23,5, a parasztságénál pedig 32 szá­zalékos növekedés várható négy év alatt. E levezetésből első szem­pillantásra kiderül, hogy mindkét dolgozó osztály reál- jövedelmének növekedési üte­me az ötéves terv során a va­lóságban várhatóan megkét­szereződik. Ezenbelül a pa­rasztságé a kongresszusi cél­kitűzéseknek megfelelően el­sősorban a tervidőszak első felében, valamivel gyorsabbá nőtt. Ez utóbbinak azonban megvan a termelési alapja, hiszen a tervidőszak első négy esztendejében — mivel mind a négy évben jó, vagy elég jó termésünk volt — a har­madik ötéves tervünk egész termelési előirányzatát telje­sítettük, sőt a jövő esztendő­ben, mint említettem, várha­tóan túl is teljesítjük. Számezerúen kifejezve — az eddigi tényadatok alapján és a jövő évi növekedést is figyelembe véve — 1970-ben az egy főre jutó személyes rendelkezésű reáljövedelem a munkás-alkalmazotti népes­ségnél 17600 forint, a paraszt­ságnál pedig 16 200 forint kö­rül alakul. Az utóbbiban a közösből származó kereset mellett természetesen benne Van a háztáji jövedelem is . Ezután kitért arra, hogy az elmúlt két évtizedben 600 ezerrel csökkent a mezőgaz­dasági aktív keresők száma. A nagymértékű munkaerő­elvándorlást a mezőgazdasági nagyüzemek, az ipari eredetű anyagok, eszközök növekvő felhasználásával nagyjában egészében pótolták. Egy közelmúltban végzett felmérés szerint a mezőgazda- sági keresők számának csök­kenése ellenére a különböző termelő ágazatokban dolgozó mintegy 4 millió állampolgár­nak kereken 50 százaléka je­lenleg is mezőgazdasági ter­meléssel, feldolgozással, il­letve az ezekhez szorosan kapcsolódó tevékenységgel foglalkozik. Ezen belül — csökkenő arányuk mellett — igen jelentős még azoknak a száma, akik közvetlenül az élelmiszer-termelésben dol­goznak. A népgazdasági ösz­szes keresők 33 százaléka dol­gozik jelenleg Is az élelmi­szer-gazdaság területén: min­den harmadik ember itt talál megélhetést. Fehér Lajos ezután az élel­miszer-gazdaság jelentőségét méltatta. Az élelmiszer-gazda ság hazánk lakosságát 92—95 százalékban hazai termésű élelmiszerekkel látja eL Ha­zánkban az élelmiszer-gazda­ság még ma is csaknem százalékát adja a lakosság összes fogyasztásának. Élei miszer-gazdaságunk terme­lése egyes átmeneti csökke­néstől eltekintve általában megfelelt az igényeknek. Élelmiszer-gazdaságunk ter­melésének 10—12 százalékál exportálni tudja. A mezőgaz dasági eredetű termékek kivi­tele az elmúlt években összes népgazdasági exportunknak több, mint egyötödét, tőkés kivitelünknek közel 40 száza lékát a fejlett tőkés országok ba irányuló exportunknak ke­reken a felét alkotta. Meg kell azt is említeni, hogy az élelmiszer-gazdaság külkereskedelmi egyenlege tíz év óta minden évben szá­mottevő aktívummal zárult és ellensúlyozta a többi népgazdasági ág külkereske delmi egyenlegének passzívu mát. Rátérve szövetkezeteink gazdasági, politikai és tár sadalmi szerepének megvilá­gítására kijelentette: szövet­kezeti mozgalmunk egészé­nek számottevő, egyre no vekvő súlya, szerepe van népgazdaságunkban, szoci­alizmust építő társadalmunk­ban! A szövetkezetek zöme kis- és középméretű üzem. A szö­vetkezetek túlnyomó többsé­ge nagyfokú alkalmazkodás­ra képes, mozgékony, gaz­dálkodásuk rugalmas, gyor­san képesek reagálni a foly­ton változó piaci hatásokra. Az utóbbi három év során elvégzett elemzések és le­folytatott viták eredménye­ként az az egészséges állás­pont alakult ki: szövetkeze­teinkben, legyen az mező gazdasági, kisipari, fogyasz­tási vagy egyéb szövetkezet, néhány kisebb sajátosságtól eltekintve — a tulajdonvi­szonyok azonosak. Ennek következtében tisztázódott, hogy egységes elvi alapokon nyugvó szovetkezetpolitika valósulhat meg szövetkeze­teinkben, természetesen az egyes szövetkezeti típusok­nak megfelelő sajátos meg­oldásokkal es módszerekkel. Az alapvető, korszerű szö­vetkezetpolitikai elvek álla­mi szabályozása és kidolgo­zása egységes szövetkezeti törvény meghozatalát teszi szükségessé. A kisipari és fo­gyasztási szövetkezetekre pe­dig külön-külön törvény szin­tű jogszabályok (törvényere­jű rendeletek) megalkotása szükséges. Addig is, míg a legfelsőbb törvényszíntű jogalkotások megszületnek a kormány ez év februárjában és augusz­tusában a szövetkezetpoliti­kai kérdésekben megfelelő határozatokat hozott. Eire támaszkodva a kis­ipari és fogyasztási szövetke zet-ek elkészítik korszerűsí­tett alapszabályukat, s ez év végéig törvényes jóváha­gyásra. bemutatják a járási tanácsoknak. A jövő év első negyedéjjen pedig területi szövetségeik — a KISZÖV-öl< és a MESZÖV-ök is — el­készítik alapszabályukat, s bemuta! / a megyei taná­csoknak. A meghozandó leg­felső szintű törvényi és tör­vényszintű jogszabályok te­hát e két nagy fontosságú szövetkezeti ágazatban is be tetőzik majd az akkorára befejeződött és — remél­Az NDK lapjai szerdán is első oldalon és feltűnő tá­lalásban foglalkoznak a nap­világra került amerikai tö- megrnészárlásokkal Vietnam­ban. A berlini megmozduláson Gerald Götting, az NDK népi kamarájának elnöke és Al­bert Norden professzor, az NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagja mond beszédet. A szerdai nyugat-berlini la­pok is kitérnek a vietnami amerikai tömegmészérlásokra A liberális Tagesspiegel: „Hová jutottunk?” címmel wa­shingtoni tudósítójának cik­két közli az amerikai közvéle­mény megdöbbenéséről­Anna Seghers világhírű író­nő nyilatkozott -a: Neues Deutschland szerdai számá­ban a dél-vietnami Mv Icai­ban történt tömeggyilkosság­ról. Az írónő hangoztatta: — A gyilkosság parancsra történt? Vagy parancs nél­kül? Hidegvérrel hajtották végre? Vagy kéjjel? — mind­ezt nem tudjuk pontosan. Valószínűleg a gyilkosok kü­lönbözőképpen éreztek. De valamennyien gyilkoltak és nem maradhatnak büntetle­nül. Erről mi kezeskedünk, azok. akik élünk. — A gyilkosok bizonyára úgy éreztek, hogy az országot egy szép nagy győzelem nél­kül kell elhagyniok. Ehhez kapcsolódhatott egy olyan ér­zés is, hogy az országban olyan emberek élnek, akiknek bőre más színű. Ezek nem né­gerek — mint odahaza —, de valahogy hasonlóak. Végered­ményben ezek sem igazi em­berek, csak helytelenül mond­ják őket embereknek. Ezért helyénvaló, hogy meg kell őket ölni. hogy úgy bánjanak velük, mint annak idején a nácik áldozataikkal... — Lelkiismeretlenül végre­hajtották azt a parancsot, amelyet egy hadnagy adott ki. A hadnagy viszont lelkiis­meretlenül továbbította azt a parancsot, amelyet „valahon- ’> nan felülről” kapott­— Az egész világra kiter­jedő tüntetéseknek kell el­mondaniuk azt, amit a had- nagy ieikiismerete elhallga­tott. Az amerikai városokban és a világ más városaiban ki­törő viharok természetesen nem támaszthatják fel a hol­takat. De figyelmeztethetik a borzalmas bűntény elköve­tőit, hogy ha saját lelkiisme­retűktől nem is. de a becsüle­tes emberek felháborodásától tartaniuk kell — fejezte be nyilatkozatát Anna Seghers. A Fehér Ház nyilatkozata Washington, (MTI): Az egyre fokozódó belpoli­tikai nyomás hatására a Fe­hér Ház szerdán kénytelen volt elítélni az amerikai ka­tonák 1968 márciusában My Lai, dél-vietnami faluban el­követett vérengzését és meg­ígérte, hogy vizsgálatot tar­tanak az ügyben. A Feliér Ház szóvivője, Ronald Ziegler többek között azt mondotta, hogy a kor­mányzat 1969. április 1-ig nem tudott az atrocitásokról. „Ez a késedelem sajnála­tos” — jelentette ki Ziegler, majd elmondotta, hogy a tő- meggyilkosságról szóló jelen­téssel Nixon elnök már né­hány hónappal ezelőtt meg­ismerkedett. Laird hadügymi­niszter a mészárlásról először abból a levélből értesült, amelyet a hadsereg egy volt közlegénye írt neki. Ziegler, hangsúlyozva, hogy Nixon elnök és az egész kor­mány nevében beszél, kije­lentette: az incidens „nem csak az amerikai katonapoli­tikának a nyílt megsértése, hanem felháborítja az egész amerikai közvéleményt is.” jük — megszilárdult demok­ratizálódási folyamatot! Előadása további részében ismertette Fehér elvtárs a főbb szövetkezetpolitikai kér­désekben lefolyt viták lénye­gét és a már megvalósult vagy megvalósuló szövetke­zetpolitikai intézkedéseket. Kiemelte, hogy a szövet­kezeti gazdálkodás a szoci­alista tervgazdálkodás elvá­laszthatatlan szerves része, a szocialista állam éppen ezért ma és a jövőben is hathatósan támogatja a szö­vetkezeti tevékenységet! A szövetkezetpolitikai vi­ták során nagy hangsúlyt kapott az a követelmény, hogy a szövetkezeti tulaj­don hasznosítása, továbbá a tulajdonosi (vállalkozási) jö­vedelem realizálása az álla­mi tulajdontól eltérő meg­ítélést és gyakorlati megol­dást kíván. Ezért: 1. A gazdaságpolitikai intézkedések, közgazdasági szabályozók továbbfejlesz­tésénél fontos célnak kell tekinteni, hogy a szövet­kezetek a tagok közvetlen érdekeltsége alapján társa­dalmi és gazdasági szere­püknek megfelelően fej­lődjenek, bevételeikből — gazdálkodásuk hatékony­ságától függően — fedezni tudják kiadásaikat, bővít­hessék termelésüket. A jö­vedelemszabályozás rend­szere ismerje el a szövet kezeti tulajdon sajátossá­gait. A fejlesztési és része­sedési célokra fordítható összegek, valamint a szö­vetkezetek számára hasz­nos egyéb célokat szolgáló alapok tekintetében — a tulajdonosok döntése ér­vényesüljön azokkal ma­ga a szövetkezet gazdál­kodjék. 8. A szövetkezetekben képződő tiszta jövedelem­ből a szövetkezeti csoport­tulajdonosokat tulajdonuk­kal és személyes közremű­ködésükkel arányban álló javadalmazásban szüksé­ges részesíteni. Indokolt, hogy az eszközeik befek­tetésével elért jövedelmet más szavakkal saját be­fektetéseik tőkekamatját (amit ma a szövetkezetek­nél is sefnatikusan és alaptalanul — eszközlekö­tési járuléknak neveznek), a csoporttulajdonosok él­vezzék. A szövetkezeti tulajdont nem szabad össznépi tulaj­donként kezelni, a demokra­tikus centralizmus nem fér össze a szövetkezetek válla­latszerű gazdálkodásával. A gazdasági döntéseket ott le­hel és kell hozni, ahol azok következményei is jelentkez­nek. A gazdasági döntéseket minden szinten az illetékes felelős szerv hozza meg. Nehogy azt higgye valaki, hogy a szövetkezeteket ez­után kivonjuk az állami, össztársadalmi érdek be­folyása alól. Erről nincs szó. Sőt: a jövő­ben tisztázottabban és na­gyobb erővel jelentkezik a valóságos állami érdek a szövetkezetek számára, mint korábban. A „központkényszer” el­vén, a fölé- és alárendelt­ségen alapuló hierarchikus kapcsolatokhoz képest a mi­nőségi változás jelei tapasz- tolhatok. Ez teljesen megfe­lel és csakis ez felel meg a mai viszonyaink között a marxista szővetkezétpolitikai elveknek. Fehér, Lajos, MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhe­lyettese kedden az MSZMP Központi Bi­zottsága Politikai Aka­démiáján agrár- és szö­vetkezeti politikánk idő­szerű kérdéseiről tar­tott előadást. A Zene­akadémia nagytermében megrendezett előadáson — amelyet Apró An­tal, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tag ja. a Minisztertanács el­nökhelyettese vezetett be — megjelent a Köz­ponti Bizottság, az El­nöki Tanács és a kor­mány több tagja. Az előadó bevezetőben utall arra, hogy 1966-ban, majd — a IX. pártkongresz- szus határozatai nyomán — főleg 1967-ben, továbbá 1968- ban egész sor pénzügyi jel­legű intézkedést tettek azért, hogy a reform céljainak megfelelően a mezőgazda­ságban is megteremtsék az önálló, vállalatszerű gazdál­kodás feltételeit, elősegítsék a mezőgazdasági termelés erőteljes fellendülését és azt, hogy a harmadik ötéves terv időszakában a parasztság jö­vedelme fokozatosan közelít­sen a munkás-alkalmazotti jövedelem szintjéhez. — Mivel a mezőgazdaság­ban — folytatta — a reform- intézkedések fokozatos beve­zetése terén immár három, sőt voltaképpen négy év ta­pasztalatai állnak mögöttünk, fel lehet és fel is kell ten- j ni önmagunk számára a kér- , dóst: a foganatosított intéz­kedések mennyiben váltot­ták valóra reményeinket? A harmadik ötéves terv azt írta elő, hogy a mező- gazdasági termelés a megelő­ző öt év átlagához viszo­nyítva 13—14 százalékkal nőjön. Az első három esz­tendőben a mezőgazdaság termelése 13 százalékkal emelkedett. Az idei évben kimagaslóan jó gabonater­mésünk volt, igen kedve­zőnek ígérkezik az őszi be­takarításé növények, a ku­korica, cukorrépa termelése, gyümölcsből, zöldségfélék­ből es szőlőből jó termésünk van. Mindezek alapján az idei terv túlteljesítése vár­ható, a mezőgazdaság teljes termelési értéke 5—6 száza­lékkal magasabb lesz az elő­ző évinél. (Első ízben for­dul elő, hogy a mezőgazda­ság évi növekedési üteme meghaladja az Iparét). A mezőgazdaságban az utóbbi evekben jellemzővé vall, hogy a javuló munkafegye­lem és termelékenyebb mun­ka mellett biztonságosabb lei- a termelés. Ila ennek ait; ián a jövő esztendőben csak közepes színvonalú ter­mést is tételezünk fel: a mezőgazdaság harmadik öt­éves tervének jelentős túl­tett! .ütésével számolhatunk! A második világháború előtt 1931—1940 átlagában kát. ’ holdanként 7.9 máZsa volt a búza termese, az 19{j\ _<;5-ös években 10,7 mazsa az utolsó három év pedig közel IS nijt-rs melkedett (ezen be ül az idei esztendőben meghaladta a 15,5 mázsát). E7_ — a jelenlegi termőterü­letet figyelembe véve — 7 millió mázsa hozamtöbbletet jelent évente, amelynek íiivt<ó értéke 2.3 milliárd fo­rint. Elértük ági-árpolitikánk eg k fő célkitűzését. Hazai erőforrásból biztonságosan megoldottuk az ország ke­nyér gabona-ellátását! öt év óta nem importáltunk búzát, tőt az idei esztendőben je­lentős mennyiséget exportál­tunk is. Ugyanakkor a kuko­rica átlagtermése a második

Next

/
Thumbnails
Contents