Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)
1969-11-05 / 257. szám
5 dH ' KELET-M A GYXRÖRSZ Ä5 ¥§6§. novMnüér S: I Szojuz testvérek sajtóértekezlete Külpolitikai kommentár A kommunisták és a béke (Folytatás az 1. oldalról) li jövőben létrehozandó orbitális űrállomás megteremtésének célját szolgálja. Az űrkísérlet folytatása a szovjet programnak, amely a Föld körüli kozmikus térség Szojuz űrhajókkal való tanulmányozását tűzi ki célul. A tudományos kutatások programja Keldis akadémikus nagyra értékelte a Szojuz—6 űrhajón végrehajtott kísérleti hegesztést. Arra is rámutatott, hogy a repülés során végrehajtották a tudományos kutatások sokrétű programját. A szovjet űrprogrammal kapcsolatban kiemelte, hogy a világűr nehezen megközelíthető és kevéssé ismert térségeit automatikus állomásokkal tanulmányozták és fogják tanulmányozni. Bevezető beszédének elhangzása után a jelenlévők tapsa közepette nyújtotta át Keldis akadémikus a hét űrhajósnak a Ciolkovszkij- emlékérmet. Satalov és Jeli- szejev másodszor vette át a Szovjet Tudományos Akadémia elnökének kezéből az emlékérmet Ezután megkezdődött a hét űrhajós tömör beszámolója. Elsőnek Vlagyimir Satalov ezredes, a Szojuz űrhajóraj parancsnoka lépett a mikrofonhoz. Elmondotta* hogy a lcgfelelősségteljesebb feladat a kötelékrepülés módszerének és a kölcsönös manőverezéseknek kimunkálása volt. Ennek során a három űrhajó személyzetének együtt kellett működnie, továbbá a földi és a tengeri megfigyelő állomásokkal is tartani kellett a kapcsolatot Az űrhajók a pályán több mint 30 manőverezést hajtottak végre. Ellentétben a korábbi repülésekkel — húzta alá Satalov —, az űrhajósok ezúttal tág lehetőséget kaptak a kézi vezérlésre Kézi vezérlés a leszállásnál Georgij Sonyin ezredes, a Szojuz—6 parancsnoka arról a benyomásáról számolt be, hogy a túlnyomás a pályára irányítás során, továbbá az átmenet a súlytalanság állapotába, nem idézett elő kellemetlen érzést. Sonyin közölte, hogy a pályáról történt letérésnél és a leszállásnál kézi vezérlést alkalmaztak. Ezután érdekes adatot közólt: míg a Vosztok típusú, űrhajókon a túlnyomás- kilencszeres volt, addig a Szojuzokon ez nem haladta meg a 3—4 egységet. Valerij Kubászov, az ,,űr- hegesztő” elmondotta, hogy a kozmikus hegesztési programot a Paton intézet állította össze. Rendkívüli érdeklődést keltett Kubászovnak az a bejelentése, hogy az automatikus hegesztés után imitálta a kézi hegesztési műveleteket. Mint mondotta, ez szükséges ahhoz, hogy meghatározzák a kézi hegesztési műveletek legésszerűbb eljárásait a súlytalanság viszonyai között. Kubászov azt is közölte, hogy a kozmikus kísérlet bebizonyította: elvileg lehetséges a fémek ötvözetekkel való hegesztése a súlytalanság és a légüres tér viszonyai körött. Anatolij Filipcsenko ezredes, a Szojuz—7 parancsnoka arról beszélt, hogy az űrhajó vezérlése négy különböző hajtómű segítségével történt. Beszámolt arról is, hogy a közelítő és korrekciót végző hajtómű, amely egyúttal ereszkedésnél fékezésre is szolgál, egyszerű gombnyomásra kapcsolt be, illetve ki. A két űrhajó navigációs feladata Vlagyiszlav Volkov, a Szojuz—7 hajózó mérnöke elmondotta, a két űrhajó navigációs feladatai egyidejű megoldása lehetővé tette, hogy egyetlen korrekciós impulzussal a szóban forgó két űrhajót több tucat kilométerről, több száz méterig közelítsék egymáshoz. Viktor Gorbatko ezredes, kutatómérnök azt hangsúlyozta, hogy a Szojuz fedélzetén a normális munka ösz- szes felételei biztosítottak. Program szerint egy napra nyolc óra alvást irányoztak elő, mindamellett az űrhajósok'csupán hat-hét órát aludtak. Közölte azt is, hogy a kísérletek során értékes adatokat kapták az olyan pszichol'iziológiai funkciókról, mint az emlékezet, a figyelem, illetve a figyelem ki- kapcsolódása. Alekszej Jeliszejev, aki Satalovval együtt másodszor repült a kozmoszban, azt emelte ki, hogy a mostani kísérlet során társával együtt sokkal termelékenyebben dolgozott, mint első alkalommal. Szocialista országok világűrkutatási együttműködése Ezután az űrhajósok több mint egy órán át válaszoltak az újságírók kérdéseire. Számos újságíró érdeklődött az iránt, hogy mikor utazhatnak nem kozmonauták űrhajón, Satalov megjegyezte, bizonyos időnek még el kell telnie ahhoz, hogy a nagyközönség számára hozzáférhetővé váljék a világűr. Anatolij Filipcsenko egy kérdésre válaszolva közölte, hogy egyik űrhajóson sem volt szkafander. Arra a kérdésre, hogy ilyen körülmények között mi történt volna, ha például egy meteorit megsérti valamelyik űrhajó burkolatét — Filipcsenko a védekezés több lehetőségét említette. Elmondotta, hogy ilyen esetben át lghet költözői az úgynevezett'. leszállófülkébe; speciális szivótér nyomást (repülésnél ismeretes eljárás) alkalmazhatnak, illetve' mentő űrhajót hívhatnak segítségül. Mindamellett hozzáfűzte: elenyészően csekély a lehetősége annak, hogy meteoritok átüssék az űrhajó burkolatát. A szocialista országok vi- lágűrkutatási együttműködésére vonatkozó kérdésekre Borisz Petrov akadémikus válaszolt. Hongsúlyozta, hogy az Interkozmosz—1 szputnyik felbocsátása teljes mértékben igazolta a várakozásokat. Elmondotta azt is, hogy a „barátság szputnyikja” az első fecske, amelyet mind átfogóbb közös munka követ majd. Aláhúzta, hogy a szocialista országok közös űrkutatása nem csupán tudományos jelentőséget, hanem nagy gyakorlati értéket is képvisel. Az átlagberlinit egyébként kevésbé izgatja a bonni vagy nyugat-berlini politika széljárása, mint az újságírót. Nem mintha nem érdekelné, csak számára a köznapok politikuma érdekesebb, fontosabb. Igyekszik belezökkenni az új közlekedési rendbe, kipróbálja az aluljárót a mozgólépcsőkkel, bgtér az áruház és takarékpénztár épületének földszintjén megnyílt gyorsfalatozóba, megveszi bockwurst (virsli) adagját 85 pfennigért, kiemel egy pohár sört az automata csapja alól, s ha van még ideje az S- Bahn indulásáig, kiül az „Alex” U20 méter hosszú padjara, s belemélyed a „bé- cet”, vagyis a Berliner Zeitung sportrovatáb^. Számára természetes, hogy az „Alex’ a régi tér négyszeresére növekedett, s szorosan kapcsolódik a környező terekhez: a Marx—Engels térhez, s ellenkező irányban a Lenin térhez. Természetes az is. hogy áz Ultramodern épületek között ott szerénykedik a vörös tégVégezetül Keldis akadémikus válaszolt a szovjet űrkutatás távlataira vonatkozó néhány kérdésre. A hosszú ideig működő orbitális állomások létrehozása a közeli években várható. Úgy vélem — fűzte hozzá —, hogy kevesebb, mint öt évre van szükség. Orbitális űrállomás létrehozása Nagy figyelmet keltett Keldis akadémikusnak az a megjegyzése, hogy lehetséges olyan orbitális űrállomást létrehozni, amely saját mesterséges nehézkedési erővel rendelkezik. Ez például megoldhatná a huzamos súlytalanság problémáját. Főként amerikai tudósítók esetleges szovjet holdexpedíciók iránt érdeklődtek. A szovjet holdprogramról szólva Keldis akadémikus kijelentette: a következő hónapokban a Szovjetunióban nem tervezik ember holdutazását. Igenlően válaszolt viszont arra a kérdésre, vajon a Szovjetunió szándékszik-e a jövőben repüléseket végrehajtani a Holdra és a naprendszer bolygóira. Keldis a szovjet űrprogramot vázolva elmondotta, hogy 1970-ben a szovjet tudósok tovább folytatják a bolygók, a Föld körüli ténség tanulmányozását, s tovább munkálkodnak az orbitális űrállomások megteremtésén is. A szovjet és az amerikai űrprogrammal kapcsolatban rávilágított arra, hogy több a közös vonás bennük, mint az egymástól eltérő. Fejlődnie kell a nemzetközi együttműködésnek Megjegyezte: az években az Egyesült Ai.-, a holdexpedícióra összpontosította erőfeszítéseit. Mi — jelentette ki — szélesebb fronton haladunk előre. Ezt egyébként a külföldi sajtó is hangoztatja. Keldis akadémikus kifejezte azt a meggyőződését, hogy az űrkutatás területén a nemzetközi együttműködésnek fejlődnie kell. Rámutatott arra, hogy a szovjet tudósok szocialista országok és Franciaország tudósaival folytatnak gyümölcsöző együttműködést. Befejezésül a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke hangsúlyozta, hogy az űrkutatás máris sokat adott az emberiségnek, így például a rádiózás és a meteorológia területén. lás sokszázéves Mária-temp- lom, amott a vörös városháza, ahol fél évszázada Liebknecht meghirdette a proletárfon adalmat. Nem messze az államtanács épületétől, a Nemzeti Galériához vezető fasorok közt a szabadtéri kiállítás szobrai állnak őrt: köbe faragott, bronzba öntött munkások, parasztok, katonák, anyák, gyermekek. Élethűen, mintha a művész megállított volna egy-egy já rókelőt a téren, modellnek c készülő műhöz. A valósé' formáit tükröző realizmus mellett a nemzet haladó hagyományai is beépülnek a mába. A porosz egységkancellár. Bismarck ugyan kihűli a sorból, de a lipcsei győző, az ugyancsak porosz Blüchner helyet kap. Mégpedig nem is akármilyet, hiszen hatalmas bronzszobra előkelő helyen áll az Unter Lin- denen, az Operaház parkjában, egyik oldalon Gneisenau tábornok, a másik oldalon Yorick .,. Szemben, a túlsó oldalon pedig az Űj Őrség, HA VALAMELYIK gyakran hangoztatott állítása hitelét vesztve tarthatatlanná válik, a polgári propaganda igen rugalmasan, új elméletet dolgoz ki helyette Hosz- szú ideig például azzal ijesztgette a tömegeket, hogy a kommunisták háborút, zűrzavart, káoszt teremtenek. De amikor az embereket a tapasztalataik arról győzték meg, hogy a kommunisták az igazságos és emberséges béke, a dolgozókat szolgáló rend őszinte hívei és már nem süthették rájuk a „békebontók”, a „vérszomjasok”, a „háboi-ú megszállottái” jelzőt, a tőkés világ propagandaközpontjaiban fordítottak egyet a lemezen. Most megpróbálják elaltatni a békéért aggódók éberségéi, megkísérlik elhitetni, hogy a kommunisták nem létező ördögöt festenek a falra, amikor az imperializmust vádolják háborús szándékokkal. A kommunisták — hangzik az új érvelés — „nyitott kapukat döngetnek”, „fantomok ellen küzdenek”, amikor állhatatosan a béke védelmére szólítanak fel. Ilyen porhintést végez az amerikai kormány a vietnamiakkal folyó párizsi tárgyalások során is. Nixon annak idején a háború gyors befejezésére tett ígéretekkel használta ki a választásokon a Johnson-íéle vietnami politika kudarcát, most pedig különböző létszámcsökkentési bejelentésekkel kívánja igazolni „őszinte békevágyát.” Közben azonban gátlástalanul folytatja az agressziót Dél-Vietnamban. A Közel-Keleten az Egyesült Államok a fegyverszállítások kölcsönös korlátozására tesz •tes ajánlatokat, azzal a nda szándékkal, hogy meg őrizze szövetségese pillanatnyi katonai fölényét és továbbra is az agresszor diktálhasson az áldozatnak. Egyes nyugati hatalmak rengeteg szót fecsérelnek az európai békére is. Az „aggodalmaikról” nyilatkoztak például, amikor a szocialista országok katonai segítséget nyújtottak csehszlovák osztálvjestv őreiknek az imperialisták által is szított ellenforradalmi próbálkozások meghiúsítására, s kontinensünk békéjének védelmére, de évről évre halogatják a régóta megoldatlan problémák rendezését, az európai államok kollektív erőfeszítését igénylő biztonsági rendszer létrehozását. Terjedelmes kijelentéseket hallunk előtte a néphadsereg katonája, bent a kristály örökmécses lángja két feliratra világít. Az egyik: „Az ismeretlen ellenálló harcos”, a másik: „Az ismeretlen katona”. A nemzet...? A fogalom, alkalmas arra, hogy a két Németországban mást-mást értsenek rajta. Például az egységes német nemzejet. amely kétfelé váltan él, vagy külön nyugatnémet, s kü.o NDK nemzetet. A huszadik évforduló káprázatos külsu ségek körött megrendezet . páratlan szervező erővel lebonyolított ünnepségein éppúgv érezhető volt a nemzeti jel leg, mint a negyedmillió német fiatal magatartásán. Jelvények. zászlók milliói • az NDK jelvényével, elnevezi sek, címek a „nemzeti” jelzővel és jelleggel (galéria színház, bank. himnusz, se i társadalmi munka és a m népfrontunkhoz hasonló szer vezet is), a hadsereg egyenruhája, szolgálati szabályzata még a díszlépés is, amellyel tőlük a fegyverkezési verseny megszüntetéséről, miközben gátlástalanul folytatják a rakéta nukleáris erők fejlesztését. Az úgynevezett kelet—nyugati hídépítés békésen hangzó frázisa jegyében ismételten elodázzák vagy üres szócséplessé változtatják az érdemi tárgyalásokat. PERSZE AZ IMPERIALISTÁK „békeszándéka”, „tárgyalási hajlandósága” távolról sem propagandafogás csupán. Qda kényszerültek és kényszerülnek a tárgyalóasztalhoz. Erre szorítja őket a vietnami fronton elszenvedett vereségük, fokozódó elszigetelődésük az arab világban, elképzeléseik kudarca Csehszlovákiában és mindenekelőtt a szocialista országok, a Szovjetunió, a kommunista mozgalom ereje, következetes békeakarata, a tömegek nyomása. Korántsem adják fel a nyílt fegyveres támadás politikáját, csupán alkalmazkodnak az új feltételekhez és mint ravasz manipulátorok, a propagandában jártas köpenyeg- forgatók, igyekeznek a kényszerű lépéseiket is a maguk javára fordítani. Természetesen a békéért folytatott küzdelem kompromisszumokkal is jár. Az osztályellenfeleinkkel kötött megállapodások azonban nem sérthetik osztálycéljainkat, marxista—leninista elveinket, azoknak valóban a békét, a szocializmus ügyéi a nemzetközi munkásosztály javát kell szolgálniuk. A kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásukon félreérthetetlen marxista értelmezését adták a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés politikájának. Ez a politika — hangsúlyozza a tes^yerpártojs: által jóváhagyott fő dokumentum — a nemzetközi osztályharc szerves része, amely gátat vet az imperializmus azon kísérleteinek, hogy belső ellentmondásait a nemzetközi feszültség fokozásának és a háborús veszély tűzfészkei felszításának útján küzdje le. Vagyis igyekszik kiütni az imperialisták kezéből az államok közötti fegyveres összeütközést, az ellenforradalom exportjának eszközét, kikényszeríti a szocialista, valamint a függetlenséget kivívott, s a haladás útját választó fiatal államok létének tudomásul vében elvonult a Marx—Engels téri emelvény előtt. Az ünnepség tűzijátékát úgy rendezték. hogy az égen felszí- porkárö csillaghullásban hangsúlyt kapjanak a nemzeti zászló Vörös és arany- színei, a játék előtt a város legmagasabb torony darujának csúcsán, egyetlen gombnyomásra, sistergő lángok között felragyogott a hemzet jelvénye — százezrek dübörgő tapsától kísérve. S a himnusz? Soha még ennyi átéléssel. áhítattal nem hallottam tőlük az „Aus Ruinen auferstanden ...” dallamát, szövegét, mint ezen a téren, ahol nem csak az igaz — szó szerint —, hogy romjaiból feltámadott, de' az is. hogy szebbé vált. mint valaha is volt... Nem tudom mit éreztek a Brandenburgi kapun túl, amikor 250 ezer FDJ-fiatal. a szabad német fiatalok szervezetének tagjai valamennyien egyenruhában: kékben, rózsaszínben éljen- zett, hurrázott. de az bizonyos. hogy az egyre , többel emlegetett NDK-tudatnak, a ODR-Gefühl-nek egyik kife- iezése volt, — félreérthete - len politikái és nemzeti tartalommal. Éljenez hát és hur- rázik ez a fiatalság: „Az NDK a mi hazánk! Az NDK az államunk!” Az átlagberlini számára lág agresszív köreit arra, hogy lemondjanak a megdöntésükre irányuló fegyveres támadásról. A békés egymás mellett élés politika ia — mutat rá a tanácskozás son elfogadott okmány —• nem jelenti sem a társadalmi és politikai status quo fenntartását,' sem az ideológiai harc gyengítését, nem áll ellentétben az elnyomott népeknek azzal a jogával, hogy a felszabadulásukért vívott harcban szabadon válasszák meg a szükségesnek tartott utat — akár a fegyveres, akár a fegyver nélküli harc útját — és semmilyen vonatkozásban nem jelentheti a reakciós rendszerek támógatásját. A dolgozó tömegek és kommunista pártjaik elidegeníthetetlen joga és kötelessége, hogv a kapitalista országokban határozott osztályharcot folytassanak a monopolt -mok hatalmának felszámolásáért, a valóban demokrut ikus. rendszer megszilárdításáért, 'a szocialista hatalom létrehozásáért, bármilyen út vezessen is e cél eléréséhez. AZ ANTIIMPERIALISTA ERŐKNEK mindig világosan kell érezniük és tapasztalniuk, hogy a kommunisták, a szocialista országok nem alkudoznak a rovásukra, hanem minden kétértelműség nélkül állnak mellettük. A kommunista politika, a napi és a helyi érdekek elé helyezi a szocialista és a békeszeretfl erők körös ügyét, velük együtt, velük összhangban lép fel. Nem könnyű ez, harc ez a javából, méghozzá nagyon is bonyolull szövevényes küzdelem. Annál fontosabb, hogy a tömegek tisztán lássák, ne engedjünk a megzavarásukra irányuló imperialista próbálkozásoknak. S A békéért vívott harcban különös felelősség hárul a derékhadra, a szocialista országokra, mindenekelőtt a Szovjetunióra, amely a nukleáris háború elhárításának csaknem az összes terhét viseli. Ez a felelősség mindenekelőtt azt írja elő, hogy valamennyi szocialista ország gondosan válassza meg és mérlegelje minden lépését. Csak az ilyen körültekintő, a közös érdeket szem előtt tartó politika tömörít- heti az imcerialistaellenes és békeszerető erőket' és garantálhatja, hogy a háború megszállottái nem törnek á< mindez természetes. Életritmusa, felfogása, szavaja rasa, ehhez a tempóhoz és méretekhez szokott. — Jöjjön, mutatok én magának olyan magas házal, amilyen még nincs a városban, hetven méter magas, 25 emelel s éppen most fejezték be a tetőzést — i nd- ja. — A Lenin téri épületr* gondol? Rám csodálkozik, aztan homlokára üt: „perszp éppen most állt az újságban ... Mi itt egymás mellett építkezünk, s újság nélkül is számon tartjuk a helyzet állását .. . Egyébként Werner Süsskind a nevem, s fényképemet ott találja a Munka hőseinek útján, egy hajitás- nyira innen .. Az ünnepség külsőségéit lebontották, a munkás köznapok ugyanolyanok, mint október 7 előtt, a nyugdíjasok és a szerelmespárok éppúgy kiülnek Friedrichshain padjaira a „Mesék szökőkútjá- hoz”, mint azelőtt. A harmadik évtized első napjain csodálatosan szép. derült, napos az idő Berlinben. Talán a legszebb ősz az utóbbi két évtizedben. S ha feltevéseink nem csalnak, az európai politika barométere sem mutat hűvös időt. Bertalan Lajos telét és rászorítja a tőkés viV. V. Tudósítás a berlini toronyból 2. Ünnepi hétköznapok az 1500 tiszti iskolás díszlépés
