Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-05 / 257. szám

V99S. mvetnber S. KELET-MAGYARORSZÄ« 1. oldat „Lesz magyar újjászületés“ EGYÜTT az eg;ész falu Hadszíntér volt még ne­gyedszázada az ország: a Ti­sza hídjait a fasiszta bar­bárság már vízbe robbantot­ta. a fővárosban a nyilasok készítették elő újabb bűntet­teiket, a Duna—Tisza köze északi részén még a hitleri csapatok tartották magukat. A déli országrészeken azon­ban már új élet kezdődött: Szeged október 11-i felsza­badulása után a szovjet had­sereg a hónap végére felsza­badította Kecskemétet, Kis­kőröst, november 4-én Szol­nokot és 10-étől maguk mö­gött hagyták a Tisza vona­lát, hogy északra, Miskolc felé nyomuljanak előre. A felszabadult városokban, köz­ségekben- még minden a háborúra emlékeztetett, s csendesebb estéken a távol­ból agyúk moraja, harci re­pülőgépek zúgása hallatszott A szabadság, az újjászületés vágya azonban most már nem csupán puszta remény­ség volt. „Lesz magyar újjászüle­tés” ezzel a biztató jelszóval és a- jelszó gyakorlati való­ra váltását meghatározó programmal a kommunisták jelentkeztek e 25 év előtti napokban. A szegedi szín­házban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulóján, november 7-én tartott gyűlésen hangzott el ez a programot adó jelmon­dat amelyet már a legális Magyar Kommunista Párt új központi vezetősége adott ki. Két nappal előbb, 1944. no­vember 5-én alakult meg Szegeden az immár legáli­san újjászervezett párt köz­ponti vezetősége. Jelentős dátum ez a párt történeté­ben, valójában a felszabadu­lás utáni legális kommunista párt’ születésnapja. Igaz ugyan, hogy a párt élt és tevékenykedett addig is, mint ahogyan a Horthy- fasizmus legkeservesebb idő­szakában sem szűnt meg egy pillanatra sem. Alig egy héttel az első szovjet csapa­tok magyar földre lépése előtt adott különösen bizta­tó életjelt, amikor 1944. szeptember 12-én röpiratokon jelentette be újjászerveződé­sét és azt, hogy az addigi békepárt helyett ismét kom­munista pártként folytatja munkáját. Az újjászervezett part nem sokkal később, szeptember végén illegálisan terjesztett kiáltvánnyal tette világossá, hogy a kommunis­ták nem külön érdekeket kí­vánnak szolgálni, hanem az egész népért cselekszenek. Az egész magyar népet hív­ták nemzeti egységfrontba a legfontosabb kettős célért, amelyet így fogalmaztak meg: „Harc a megszálló im­perialista hatalom kiűzésé­vel a független, szabad Ma­gyarországért! Harc a ma­gyar reakció megdöntésével a demokratikus Magyaror­szág megteremtéséért!” Már akkor a párt, a Magyar Front (vagyis a népfront) kormányának megalakításá­ért szállt síkra, hogy új ország születhessen a régi helyén. A Magyar Kommunista Párt központi vezetősége no­vember 5-i megválasztásának közvetlen előzményei a fel­szabadul országrészek moz­galmaihoz kapcsolódnak. A szeptember 23-a óta felszaba­dult községekben, városok­ban mindenütt a kommunis­ták voltak ugyanis azok, akik, ha néha ösztönösen is, de tudták már az első pil­lanatokban tudták, hogy mit kell tenniük. Az illegalitás­ból előlépve természetesen feladatuknak tartották a le­gális pártszervezetek meg­alakítását. Legjelentősebb volt ezek között a békéscsa­bai, amely már az első he­tekben kilenc más Békés megyei városban, községben is segített a szervezésben, majd a nagy munkásmozgal­mi hagyományokkal rendel­kező szegedi, amelynek ala­pító tagjai már a felszaba­dulás előtti napokban hatá­roztak a tennivalókról. Első­sorban nekik köszönhető, hogy a szovjet csapatok jó­formán ellenállás nélkül vo­nulhattak be Szegedre, és a legrövidebb időn belül is­mét megkezdődhetett a vá­rosban a mindennapi élet, a termelő jnunka. A szegedi pártszervezet szerepe azért is kiemelkedő, mert mintegy előkészítője volt a legális országos ve­zető szerv megalakításának. Négy nappal a város felsza­badulása után, október 15-én érkezett Szegedre Vas Zol­tán, aki akkor a párt kül­földi bizottságának tagja volt. Az ő közreműködésével alakult meg két nap múlva a legális kommunista párt- szervezet, amelynek alapító tagjai között a munkásmoz­galomnak máig is számos köztiszteletben álló személyi­ségéről tudunk, mint például a három Komócsin-fivér — , Illés, Mihály, Antal — és a fiatalabbak közül Komó­csin Zoltán, ifj. Komócsin Mihály, s a mozgalom mai veteránjai közül Tombácz Imre, Dénes Leó, Krajkó András. Mison Gusztáv és mások. Titkárnak Gombkötő Pétert választották. A szegedi kommunista pártszervezet október 18-án lapot is adott ki, Szegedi Népakarat címmel (amelynek 9 száma jelent meg, hogy később a népfront lapjának adjon helyet) és ugyanaznap nyilvános pártgyűlésen szólt a város lakosságához Vas Zoltán. A Vörös Hadsereg támogatására, a fasiszta el­lenség elleni harcra, az új Magyarország felépítésére, a szabadság és a demokrácia nagy kérdésének megoldásá­ra hívta fel a résztvevőket. Ez volt valóban a legfon­tosabb feladat ezekben a hó­napokban, erre kellett ak­kor minden erőt összpontosí­tani és ezt az irányt mutat­ta meg a párt Külföldi Bi­zottságának tagjaiból novem­ber 5-én megalakult a Köz­ponti Vezetőség. Ez a veze­tő testület irányította a fel­szabadult és a felszabadító országrészek pártszervezését, de ezzel egyidöben műkö­dött a budapesti illegális pártvezetőség is. Csak Buda­pest felszabadulása után, 1945. február 25-én született határozat a két vezető testü­let egyesítésére. Most negyedszázada a fél országnál is nagyobb terüle­ten még szenvedték a há­borús és nyilas pusztítás ke­serveit A GYOSZ, a Gyár­iparosok Országos Szövetsé­gei. éppen november 8-án küldte szét valamennyi vál­lalatának azt a szigorú kör­levelet amelyben követelte, hogy az utolsó pillanatig kö­telesek helytállni a szovjet­ellenes háborúban, megtorol­va minden lazaságot Léhet-e szomorúbb vonása a történet lemnek, mint éppen ez, hi­szen Szegeden már csaknem egy hónapja megalakult az ország első munkás üzemi bizottsága, amely már tud­ta, hogy kiknek és miért kell termelni. Egyre világo­sabban tudták a városok, községek egész sorában is, amelyekben már a kommu­nista pártszervezetek mutat­ták meg a tennivalókat hogy új ország épülhessen a ro­mok helyén, mielőbb legyen magyar újjászületés. L. ÉBRESZTŐ... Ha a történetírás, vagy az évforduló kedvéért, eszébe jutna netán valakinek, hogy mikor is történt az alábbi, Ka- szási Sándor, az örökös tűz­oltóparancsnok és piaci jegy­ellenőr, az alábbiakban vála­szolna rá. (Természetesen a va- lahányadik bögre delaván után, amivel szavai szerint. csupa cukor életét szokta volt változatossá tenni. Ti. Cukor Ilona a felesége.) — Az akkor volt kérem — kezdené és folytatná nagy ko­molyan —, amikor még gyár­város volt községünk. Igen- igen, mert a Báró-féle nagy szeszgyárból, amit abban az évben akartak üzembe he­lyezni a szabadság teljes ér­telmezése alapján, mi csinál­tunk 100 kis szeszgyárat és nem azok a fináncok, akik útilaput kötöttek a saját tal­puk alá. Hogy miképpen ment volt Egyszerűen kérem. Az Alfa- cég gyártotta krumplitózőüst- tel tele volt a község, benzi­neshordót hagytak a németek, a vastagabb rézcső a gyárból került, a vékonyabb a kisik­lott vasúti mozdonyokról, a leleményességért pedig mai­akkor se kellett a szomszéd járásokba menni! L így mondaná. Vagy Rózsa Dani szerint még igyebben — akinek pedig hiteles a megál­lapítása, mert ritka reggel, hogy ne cseréljenek eszmét a Büfögőnél. Szerinte is mindig különös ember volt. Mert Ka- szási is azért lett — szokta volt néha szemébe is monda­ni, amiből persze soha nem lett harag —, hogy nem szere­tett kaszálni. Főleg az urada­lomban nem, ahol cselédeske- dett. Pedig telt volna belőle — idézte szintén a lényeget, mert vállas 'S szegletes alak­ján úgy állott annak idején a csendőrség egyenruhája, mint akire úgy öntötték rá. Az aprogyárakat tehát a szeretet hozta létre. A leg­mélyebb és legtartósabb sze­retet — mert az szokott a sí­rig tartam, nem a másik, ami­ből nyilván következett, hog} amikor nagy felhajtással fel­számolták a gyárakat és a oűnjeleket pecsétes cédulával ellátva, letétbe helyezték a községházán a fáskamrában, csak azokat nem lopták vissza másnap reggelre, amelyik amúgy is használhatatlan volt. A Víz utcai Kutyás-Tó: Áronnak ebben az időben — az említett kisüzem fenntar-* tása mellett, mert például az egyik alapanyag az élesztőnek az előteremtése sem úgy ment, hogy bemegyünk a bolt­ba és kérünk belőle egy fél kilót — más gond is nyom­kodta vállát. ■A tengeriért sót kapott, a sóért búzát csencselt, a búzá­ért deszkát hozott, stb., stb., úgyhogy ez a bonyolult kör­forgás meghozta pár hónap alatt a magáét. • Fiaival azonban — és ez volt az a fájó pont — nem bírt. Sándorral. a legkisebbik­kel, aki tavaly maradt ki a mindennaposból, még csak el­boldogult valahogy, mert bár­mikor keltette, dünnyögve, hogy sose hagyják békében, de ment. Ám a másik kettő, Imre és Péter, már visszabeszélt. Imre főleg, aki az utóbbi idő ben úgy rákapott a csavargásra, hogy nap-nap után az éjfél- utánok vetették haza. Érthető volt. A lányokhak nem jött a Sas-behívó,- azok a süvölvé- nyek pedig, bármilyen ügyet­lenek voltak eleinte, csak velük lehetett nekik a „kút­ba estemet”, meg a többi csókkal végződő társasjátékot játszani! — Hagyjon, most feküdtem le a percen — acsarkodóit ilyenformán néha apjára, aki nem mulasztotta el soha idő­ben kelteni! A koránkelés és a hajsza, az elveiből fakadt Kutyás Áron­nak! Jól emlékezett rá — és ess A fényeslitkei változások titka Kezdetben többször is hangsúlyozza a deres hajú tanító tsz-elnök, rendhagyó eset az övé. Talán nincs is benne semmi általánosítható „Én csupán a falu, a nép mellett tartok ki, ennyi az egész. Valóban nem is lenne kü lönösebb jelentősége a do­lognak, ha a közelmúltban nem kap kétszer is országos hírű elismerést a fényeslitkei Gárdonyi Tsz. Holott előbb a kisvárdai járásban sem szá­mított a litkei két tsz a jó gazdaságok közé. „Harmincnyolc évig tanítottam“ Nem látszott más út az egészséges előbbrejutáshoz: egyesüljön a két közös gaz­daság. A teljes határ, az , egész falu együtt — ez adna egy jó adottságú nagyüzem­hez biztosabb alapot. Csak­nem négyezer hold, mintegy hétszáz fős taglétszámmal. Elnök pedig az legyen, aki teljes mértékben élvezi a la­kosság bizalmát. ■ — Rám esett a választás, hpgy én vállaljam el. Harmincnyolc évig tanítot­tam. Az utóbbi harminc esztendőben itt, Litkén. Szemtanúja és közvetlen ré­szese vagyok az ifjabb gene­ráció felnövésének. Rajtuk keresztül ismertek meg az idősebbek. Szóval, vállaljam el én a tsz-elnökséget. 1966 elején történt ez. S az egységes kívánság meg­nyilvánulása nem kis töpren­gést okozott Mozga Jánosnak. Tanítói oklevéllel, s immár tizenkét évi igazgatói funk­cióval hogyan „váltson át” tsz-elnöknek?! — A családom kétkedései indítottak töprengésre. Két ■ lányom szintén pedagógus az én szakomon: ének- és ze­netanárok. Szavukat figye­lembe kellett, hogy vegyem. Szocialista kultúráért kitünte­tésem -van és miniszteri di­cséretben részesültem. Fél év is elegendő lehet, hogy si­keres munkásságomért szer­zett megbecsülésemet elve­szítsem. Különben is, egy év múlva nyugdíjba mehettem volna. Felelősség egymásért A „kötélhúzás” a szövetke­zeti tagság ragaszkodó erejé­vel végződött. Mozga János felcserélte az iskolát a tsz- irodával. — De azt a pedagógiai alapelvet itt is tartom: taní­tani. hogy hatni lehessen. S olyan termelési terv még nem készült Litkén, mint 1966 elején. Aprólékos pon­tossággal mértek fel és számítottak ki mindent. S ebben természetesen az elnök járt elől. Alkalmankint nem restellt több irányból is szak- véleményt kérni. A tagság­tól pedig azt: értsék meg egymást, becsülettel állja meg ki-ki a maga helyét. Év végére kigazdálkodta a szövetkezet a korábbi hat­százezer forint mérleghiányt és egy munkaegység nyolc­van forintot ért! Általános örömet és nem kis dicsekvő bizalmat váltott ki a hír: kategóriájában országos má­sodik helyezést ért el évi ter­melési eredménye alapján a fényeslitkei Gárdonyi Géza Tsz. Sok vetélkedő gazdaság elől került hozzájuk a tisztes vándorzászló, amivel negy­venezer forint jutalmat is kaptak. S aXzászlót a követ­kező évben is megtartották. Másfél millióhoz még egy... Ezzel talán be is lehetne fejezni a riportot, ha közben és azóta nem történik olyas­mi, ami ezelőtt ismeretlen volt a faluban. Mert nem csak arról van szó, hogy az első siker év óta tartják mind a kellő termelési szin­tet, mind a közösből való jó részesedést. — Előttünk hatalmasnak tetsző beruházásaink vannak. Hatvanhattól ilyen a sorrend­je: almatároló szín, két kilo­méter bekötő kövesút, száz vagonos hűtőház, kilencven­hat férőhelyes tehénistálló, húsz tonnás hídmérleg. Fo­lyamatban van a központi major körülkerítése, épül a Két újítás körül hónapok óta tart a huzavona a Vörös Október Férfiruhagyár nyír­egyházi gyáregységében. Az egyiket másfél éve, a mási­kat 5 hónapja nyújtották be. Itt Nyíregyházán kipró­bálták, azóta mindkettőt al­kalmazzák is. Bebizonyoso­dott: használható. Hogy pon­tosan mennyi megtakarítás érhető el a két újítás beveze­tésével, nehéz lenne felbecsül­ni, mert még nem fogadták el. Az óvatos becslések és a nyír- ........... " - 1 ' ---­második bekötő út. ketkilomé- teres távbeszélő-vezeték a a- nyaközpontba. felújítjuk a gépműhelyt, készül három­száz méter villanyvezeték transzformátorral és egy mélyfúrású kút. Csak az utóbbi két évi beruházásunk értéke mintegy húszmilliót tesz ki. Emlékezetesnek marad hat­vanhatról, hogy a már emlí­tett tartozás kigazdálkodásán kívül másfél milliót tartalé­kolt közös alapra a tsz. Két év múlva az alapot újabb egy­millióval gyarapították. Min­den tekintetben rendezett és biztonságos pénzügyi gazdál­kodásuk. „Csak erőm, egészségem leg yen../* Kívánkozik a válasz az el­ső mondat két szavára: rend­hagyó eset. Jó. De mégis csak harmincnyolc évig végezte diplomás munkáját Mozga János és három éve tsz-el­nök. Mosolyog. Utána nagyon komolyra változik az arca. a tekintete. :— Természetesen magam itt is csak egy ember vagyok. Minden eredmény és siker a tagságé. Az összefogásé . . A három . évvel szemben har­minc a garancia arra, hogy bízhatnak bennem. Én pedig, mint már mondtam: velük tartok. Ennyi az egész nyitja. — S a nyugdíj? — Most már nem csiná­lunk problémát belőle. Sem én, sem a családom. Hatvan­két éves vagyok. Legfeljebb hatvanöt éves koromban me­gyek nyugdíjba. Csak erőm, egészségem legyen hozzá. Asztalos Bálint egyházi tapasztalatok sok 19 ezer forintot jeleznek éves szinten. A régebbi újítás szerzője egy szakmunkás, aki munkája egyszerűsítéséhez szerkesztett egy varrógépre szerelhető esz­közt, amivel elhagyható egy munkafolyamat. Vele egyidö­ben adtak be hasonló újítást a VOR budapesti gyárában. Társszerző lett,. Arról volt szó. hogy valamennyi gyáregység­ben bevezetik újításukat, a hasznosítási szerződést is így kötötték meg. Azután jöttek a .kifogások fentről, náluk ez nem megy, a dolgozók nem tudják használni. Munkamód­szer-átadókat kértek Nyír­egyházáról (Budapesten van a két újítótárs! ?) Végül is eny- nyiben maradt a dolog. Az újító kapott 350 forintot. Hasonló egyszerű szerkezet a másik „talonba” tett újítás is, a műszaki vezető szerkesz­tette. Szintén gépre szerelve használják, valamennyi nad- rágmodellnél és kidolgozási minőségnél alkalmazzák Nyíregyházán. Jelentős mun­kaidő- és anyagmegtakarítást értek el, darabonként 52 fillért. Az új módszerrel 140 ezer nadrág készült el az 5 hónap alatt. Ezt a szerkezetet is látták a legilletékesebbek munka köz­ben. Akkor tetszett is, de a döntésre — úgy látszik — ke­vés volt az eltelt idő. Néhány levél mindenesetre szaporítot­ta az adminisztrációt. * Nehéz elhinni, hogy a nyír­egyházi gyárban bevált újítás a VOR más gyáregységében nem hasznosítható. Ügyeseb­bek lennének az itt dolgozók, akik között több a betanított munkás ? Fogékonyabbak az új iránt? Az újítási előadó — fiatal technikusnő —- próbál­ja indokolni: itt összeíorrol- tabb a kollektíva, könnyebb szót érteni a dolgozókkal. Anyagilag is érdekeltek az újítások bevezetésénél. Ez minden, különben érthetetlen előtte is a halogatás. Ha az újítás jó, a termelésben bevált, miért kell halogatni? feftbr MS serkentette, ahogy mondani szokta —, hogy az első há­ború után is azok szedték ösz- sze hamar magukat, akik nem feküdtek a fülükre. Éjszakánként például, ami­kor már nagyon fáradt volt, lábai zsibogtak, szeme majd leragadt az álmosságtól, kü­lönös módon pihent egy ki­csit. (Ezzel az apján is túl­tett, aki pedig arról volt hí­res, hogy szalonnát —, hogy* azzal se vesztegesse az időt — a szekeren sütötte meg.) Keresett egy gömbölyű for­májú sütőtököt és az istálló közepén arra ült. Fejét tenye­rébe hajtotta, két könyökét a térdének támasztotta és úgy nyomta el a buzgóság. Azaz csak egy bizonyos fokig, mert .amikor a fáradt és elgyötört szervezet valamelyik részében megbomlott a támasztó egyen­súly, olyat billent alatta a tok, hogy felébredés nélkül nehéz volt elviselni. És ha már felébredt! Az egyik hajnalon, amikor éppen a réz eleje kezdett cse­pegni az említett rézcsövön. különös gondolata támadt. Nem ördögi éppen, de nagyon közel volt árnyékához. A keze ügyében levő décis poharat teleengedte réz elejé­vel és ahogy a nyári konyha félhomályában lehetett — meri csak a tűz világított a helyi­ségben —, a fia ágyához sie­tett. A sarokban volt, az ajtó mellett. — Hallod csak fiam, Imre fiam — rázta meg annak a vállát! A fiú megrettent. Teste na­gyot rándult, karjával kaszáló mozdulatot végzett, majd a fal felé fordult. Az öreg nem hagyta annyi­ban a dolgot, — Nem akarlak én felkő- teni fiam! Dehogy akarlak. Csak ezt a csepp pálinkát kóstold meg. Finom, nagyon finom. Tengeri is van benne, most főztem éppen. Csak kós­told meg és aludjál tovább, hallod fiam. Imre fiam? Hiába volt a tompultság, az álom mámora, a fiú fülén beszivárogtak a hízelgő sza­vak. Főleg az a tény hatott, hogy úgy juthat hozzá, hogy nem is kell felkelni. Máskor a felkelés után kapott, vagy úgy húzott titokban. Az ismételt bíztatásra, hogy csak aludjon tovább a po­hárért nyúlt és anélkül, hogy megkóstolta volna, egyetlen hajtásra kiürítette. Se köpni, se nyelni nem tudott! Szempillája az előtörő könnyekkel viaskodott, torka a nyáltalansággal küzdött, tüdeje pedig a levegőt kap­kodta. így volt percekig. Az álmot mégsem folytatta. Nem dőlt vissza, hanem kelt. Kelt, indult, mert meg kell azt csinálni valakinek — mondotta magában —, meg akármilyen nagy volt a csábí­tás, a visszahúzó erő, az apja fia volt... SKÜIási Lásd« MEG/EGY ZÉS: Üjítások — talonban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents