Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
Egy hét a világpolitikában i Befejeződött az általános politikai vitt aa ENSZ~bcn íjjjjj J6 bír Genf bői Felejthetetlen dicső napok Irta: Iván Jakubovszkij marsall jj§ A francia küliigyminiszter Moszkvában lí Előkészületek a bonni kormányalakításra A 1IÉTEN NAGY ÜNNEPET ÜLT a szocialista világ: húsz esztendeje kiáltották ki a világtörténelem első német munkás-paraszt államát. Az európai helyzetben történt e nagy jelentőségű fordulat megünneplésére párt- és kormányküldöttségek utaztak az NDK-ba. A szocialista országok vezetői méltatták az NDK megalakulásának és fejlődésének jelentőségét, s az\európai biztonság rendszerének megteremtésére szólították fel kontinensünk kormányait, népeit. Walter Ulbricht ünnepi beszédében azzal a felhívással fordult valamennyi európai néphez, különösképpen pedig az NSZK- hoz, hogy segítsék elő az enyhülést, az európai határok — köztük a két német allam határainak — elismerésével, valamint az erőszakos megoldásokat kizáró szerződések megkötésével. A héten tovább folytatódtak az erőfeszítések a közel- keleti válság rendezésére, de a helyzet mind ez ideig még messze van attól, hogy kimozduljon a holtpontról. Bizonyítja ezt, hogy Jarring svéd diplomata, U Thant főtitkár személyes megbízottja nem a Közel-Keletre, hanem moszkvai állomáshelyére utazott. Újabb légicsaták és bombarobbanások jelezték a tűzszünet! vonalak mögött, hogy a helyzet éleződik és mind veszélyesebbé válik. .Wilson angol miniszterelnök kormányátalakítással lepte meg a szigetországot. Ennek azonban nem külpolitikai, hanem Inkább „szakszerűségi” jelentőséget tulajdonítanak, s a vélemények szerint a szakemberek kormányrúdhoz történő bevonásával Wilson versenyképesebbé szeretné tenni az angol gazdaságot a tervezett közös piaci csatlakozás előkészületéi során. A figyelem homlokterében állt a héten az ENSZ közgyűlése, a genfi leszerelési értekezlet, Schumann francia külügyminiszter moszkvai utazása, a bonni kormányalakítás előkészülete és a brazíliai helyzet az új elnök kinevezése nyomán. LEZÁRULT AZ ENSZ KÖZGYŰLÉS első szakasza, az általános politikai vita, s a legtöbb külügyminiszter már el is hagyta a világ- szervezet New York-i központját. A vitában 126 tagállamból 117 ország küldötte fejtette ki véleményét a világpolitika legégetőbb kérdéseiről. a vita a legtöbb kommentátorban az elégedetlenség érzetét kelti, s az ENSZ mélyülő válságáról írnak annak kapcsán, hogy az idei közgyűlés sem hozott látványosabb fejleményeket, olyan akciókat, amelyek elősegíthetnék a vitás nemzetközi problémák gyors rendezését, Feltűnő passzivitás jellemezte az Egyesült Államok és a NATO-országok delegációit. Viszont még a legelfogultabb nyugati kommentátorok is kénytelenek megjegyezni, hogy a szovjet delegáció tanúsította a legnagyobb kezdeményezőkészséget. A nemzetközi biztonság megszilárdítására vonatkozó szovjet javaslat és a vegyi és bakteriológiai fegyverek eltiltásáról szóló indítvány, melyet a szocialista országok közösen terjesztettek elő, máris nagy érdeklődést keltettek. Ezeket a javaslatokat a későbbiek során részletesen megvitatják az ENSZ bizottságaiban. Kedvező fogadtatásra talált az a javaslat, melyet külügyminiszter-helyettesünk Púja Frigyes terjesztett elő felszólalásában, amikor indítványozta, hogy jövőre az ENSZ 25 esztendős jubileumi közgyűlésén kormányfők vezessék a küldöttségeket. Nagy súllyal szerepelt a közgyűlés vitájában a vietnami háború és a közel-keleti válság problematikája. A közgyűlés most az egyes napirendi pontok megvitatásával folytatja munkáját a plenáris üléseken csakúgy, mint az ezzel párhuzamosan megtartott bizottsági eszmecseréken. GENEBEN IDŐKÖZBEN eredményt ért el a leszerelési bizottság, mely március óta tanácskozik. Sikerült közös szovjet—amerikai tervezetet kidolgozni, amely megtiltja a nukleáris és egyéb tömeg- pusztító fegyverek elhelyezését a tengerek fenekén. A szerződéstervezet kompromisszum eredménye. A szovjet delegáció ugyanis radiká lisabb megoldásért küzdött, s azt szedette volna elérni, hogy a tengerek fenekéről semmiféle veszély ne fenyegethesse az emberiséget, s ezért a szovjet javaslat teljes de- militarizálást irányozott elő. Kitűnt azonban, hogy ezt Washingtonnal pillanatnyilag nem lehet elfogadtatni, s ezért a szovjet diplomácia hajlékonyságot tanúsított. Megegyeztek abban, hogy legalább a legnagyobb rosz- szat kizárják, s túl a 12 mór? földre kiterjedő part menti vizeken, tilos legyen bármiféle tömegpusztító fegyver kilövésére alkalmas szerkezetet a tenger vize alá süllyeszteni. Ez annyit jelent, hogy nem fenyegeti az embereket váratlan nukleáris támadás veszélye az óceán mélye felől. Bár ez periferikus megállapodás lesz, ha végül is az egész leszerelési bizottság jóváhagyja, de mégis azt jelzi. hogy az atomsorompó-szerzödés állal jelzett úton tovább haladnak előre. Ny ugat-N émet.országban Heinemann köztársasági elnök hivatalosan is közölte Kiesinger kancellárral, hogy október 21-én Brandtnak ad megbízást kormányalakításra. A szociáldemokrata—szabad demokrata kis koalíciós kormányban, mint híre ment, három tárca jut majd a szabad demokratáknak. Rendkívüli érdeklődéssel várják Brandt készülő programnyilatkozatát, mely sok tekintetben választ ad majd arra, hogy mennyire tanúsít a szociáldemokrata pártvezér megértést az európai és nyugat- németországi realitások iránt most a választások után. Illetve: a programnyilatkozat ismeretében jobb áttekintésünk lehet majd az új kormány leendő politikájáról, várható lépéseiről. SCHUMANN FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER Moszkvába utazott, hogy személyesen .vezesse a francia delegációt a nagybizottság ülésén, mely rendszeresen találkozik, a szovjet és a francia fővárosban, a korábbi megállapodások értelmében. Schumann moszkvai útját Párizs nyilván látványos gesztusnak is szán-1 ta: ezt kívánja jelezni, hogy Pompidou kormánya folytatja az együttműködés keresésének azt a politikáját, melyet De Gaulle volt francia elnök nyitott meg. Egyes kommentátorok ebben a hirtelen elhatározott útban többet is látnak: szerintük Párizs attól tart, hogy Brandt új kormánya kezdeményezéseket tesz. Franciaország manőverezési tere leszűkül, s a francia politika háttérbe szorul. Eszerint a francia külpolitika Schumann moszkvai útjával ennek akar elébe vágni. Ukrajna felszabadulásának évfordulójára. Hitler rendkívül nagy fontosságot tulajdonított Ukrajna mindenáron való megtartásának. Itt volt a Donyec-medence hatalmas szénkészlete, Nikopol mangánkészletei, Krivoj-Rog vasérce, fontos mezőgazdasági területek és a Fekete-tenger medencéje elsőrendű kikötőivel. Ukrajnának és a Krímnek fontos stratégiai helyzete volt. Fedezték a Balkán felé és Dél-Lengyel- országba vezető utakat, és biztosították a Fekete-tenger középső és nyugati része feletti ellenőrzést. Az ellenség azonban nem jutott sem harcászati, sem hadászati pihenőhöz. Az orlovi hídfőállás felszámolása, és a Belgorod—Harkov körzetében lévő német csapatok szétzúzása után a szovjet hadsereg tovább üldözte az ellepséget nyugat felé. Az öt front — a központi, voronyezsi, sztyep- pi, délnyugati és déli — támadásának során szét kellett verni a jobbszárnyon az ellenséges erőket, felszabadítani a Donyec-medencét, Ukrajnának a Dnyeper balpartján fekvő részét és ezzel megteremteni a feltételeket a folyó jobb partján felevő területek felszabadításához. Csapataink fő erőfeszítése továbbra is a kijevi stratégiai irányban összpontosult. A Dnyeperért folytatott harcok 1943 augusztusától decemberig tartottak. A szembenálló csapatok hatalmas méretű, elkeseredett ütközeteket folytattak. Három szovjet frontnak — a központi, a voronyezsi és a sztyepp! — melyek a kijevi hadászati irányban tevékenykedtek, a Dnyeperhez való kijutásuk közben fel kellett szabadítania Ukrajnának a folyó bal partján fekvő részét. Velük szemben állt az ellenség „központ hadseregcsoportjának 2. hadserege, a dél hadoktóber 12. és december 23. között hajtották végre az igen bonyolult akciót, mely a ..Kijevi hadművelet” nevet kapta. Ekkor a 3. harckocsi gárdahadsereg állományába tartozó 91. különleges havekocsidan- dár paracsnoka voltam. Feladatunk az volt, hogy rövid idő alatt éjjel, vagy az esti és reggeli köd leple alatt észrevétlenül jussunk át a buk- rinszkí hídfőállásról a Dnyeper balpartjára, majd 200 km-es menet után keljünk át a Desznán, majd ismét a Dnyeperen, aLjutezsszkl hídfőhöz. Nehéz feladat volt, de becsülettel teljesítettük. Az ellenség nem vette észre csapataink átcsoportosítását és továbbra is a Bukrinszki hídfő felől várta a támadást. Csapataink ily módon váratlan hadműveletet hajthattak végre. A Kijevért folytatott harcokban részt vett az 1. esehszloseregcsoport” 4. harckocsi és 8. hadserege. Ez összességében erős csoportosítást jelentett. A Dnyeperen való átkelést egyidejűleg több helyen kezdték meg csapataink. Nagy segítséget nyújtottak az ukrán partizánok, akik 25 átkelőhelyet foglaltak el és tartottak ellenőrzésük alatt a folyón. Az erőszakos folyamátkelés végrehajtása után csapatainknak fel kellett szabadítaniuk Ukrajna fővárosát, Kijevet. E feladatot az 1. ukrán front csapatai és a tehetséges szovjet hadseregtábornok, N. F. Vatutyin kapta, aki életét ál-i dozta Ukrajna felszabadításakor. A front csapatai 1943 vák dandár is, Ludvig Szvo- boda parancsnoksága alatt. A brigád több mint 130 katonáját és tisztjét, köztük a brigád parancsnokát is magas kitüntetésben részesítette a szovjet kormány. Miután az 1. ukrán front csapatai elfoglalták Kijevet. támadásukat • továbbfejlesztették a zsitomiri irányban. 150 km-t haladtak előre nyugat felé és 500 km kiterjedésű, fontos stratégiai hídfőállást építettek ki. Ukrajna déli részén is heves harcok folytak. 1943 novemberében és decemberében a nehezen járható utak ellenére a 2. és 3. ukrán front a Dnyeper jobbpartján 400 km hosszú és 100 km mélységű hídfőállást, épített ki. A Dnyeper alsó folyásánál tevékenykedő 4. ukrán Tudományos kommentár A Sző j tíz-család legújabb tagja A Szojuz űrhajók a szovjet űrhajócsalád harmadik nemzedékének tagjai. Egyesítik magukban mindazon kedvező tulajdonságokat, amelyekkel elődeik, a Vosztok és a Vosz- hod űrhajótípusok rendelkeztek: kényelmes és biztonságos tartózkodást nyújtanak utasaiknak, s lehetővé teszik, hogy az űrhajósok kabinjukból a világűrbe kilépjenek. Ezen túlmenően lehetőséget adnak arra is, hogy több. esetleg egyedenként eltérő felépítésű egységből nagyobb űr- s, erelvényt állítsanak össze. Ismeretes, hogy szovjet űrhajók között az elsó összekapcsolásra ez év január 16-án került sor: ekkor kapcsolták össze a január 14-én felbocsátott Szojuz—4. és a január 15-én pályára állt Szojuz—5 űrhajókat. Az összekapcsolást követően a Szojuz—4 két uta- sj. Hrunov és Jeliszejev a világűrön át, autonom űrruhában átszállt a Szojuz—5 kabinjába, s annak leszálló egységével tértek vissza a földre. Embert szállító űrhajók összekapcsolására az említett Szojuz-kísérlet volt az első eset: az előzetes amerikai kísérletek során a Gemini-űr- hajók csak ember nélküli „céltárgyakkal” hajtottak végre randevút és összekapcsolást. A holdkomp és az Apollo anyaszerelvény első űrrandevújára és összekapcsolására az Apollo—9 útja során csak később került sor. A Szojuz—4 és 5 januári ösz- szekapcsolását több fontosabb állomás előzte meg. Még 1962- ben végrehajtották a randevú megvalósításának legfőbb bevezető kísérletét: közel azonos pályára vezérelték Nyi- ko’ajev és Popovics űrhajóit. 1967 őszén a Kozmosz—186 és 188 között az ember közvetlen részvétele nélkül, távirányítással automata randevút hoztak létre. Ezt követte az idén januárban a két Szojuz összekapcsolása, amelynek műszaki megoldásában felhasználták mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket a bevezető kísérletek során szereztek. Ezzel megvalósult az első orbitális űrállomás, egyben sikerrel kipróbálták az első, kozmikus mentésre alkalmas rendszert is. A kísérletsorozat célkitűzéseivel kapcsolatban a szovjet űrkutatás illetékesei már akkor rámutattak: a program célja olyan ürszerelvények kidolgozása, amelyek sokoldalú tudományos tevékenység lehetőségeit teremtik meg az ember számára, föld körüli pályán keringő űrszerelvényekben. A Szojuz—6 részére most kijelölt feladatok Ismételten alátámasztják ezeket a megállapításokat. A Szojuz—6 személyzetének programjában olyan különleges feladat is szerepel, mint hegesztési kísérlet végrehajtása a világűrben. Ilyen jellegű munkálatok elvégzésére csakis nagyméretű szerelvények összekapcsolás utáni biztonságos egyesítésénél, vagy ürmentési és javítási feladatok során lehet szükség. Azt, hogy a Szojuz-sze- relvények sokoldalú felhasználásra alkalmasak, az is mutatja, hogy ezek az egységek mindkét végükön csatlakozó- képesek, mindkét irányban továbbépíthetők. A Szojuz—6 utasai a rendszer továbbfejlesztett változatának kipróbálása során olyan új vezérlőrendszereket próbálnak ki, amelyek az űrhajón utazó asztronauta közvetlen akaratának engedelmes- kedve oldanak meg manőverezési és tájolási feladatokat. Természetesen az asztronautát ezeknek a feladatoknak az ellátásában elektronikus berendezések és számítógépek gyors és pontos adatszolgáltatása segíti. Az ember feladata, ebben a szituációban: a nyert adatok birtokában dönteni, s az űrhajó mozgását vagy helyzetét a program soron következő feladata szerint közvetlen kézi vezérléssel befolyásolni. Az ilyen rendszere1' rendkívüli rugalmasságot tudnak biztosítani a manőverezésben. Mindezeken kívül a Szojuz—6 uiasaí speciális film- és fényképfelvételeket készítenek. Ezek alkalmasak a talaj szerkezetének, minőségének meghatározására, erdőterületek állapotának, fejlődésének, fertőzöttségének tanulmányozására. A program keretében a közölt adatok szerint tehát kettős tevékenység folyik egyidejűleg: egyrészt a Szojuz-rendszerek műszaki tökéletesítése. és ezzel párhuzamosan speciális műszaki feladatok ellátása, másrészt pedig olyan tudományos kísérletek elvégzése és észlelési módszerek kipróbálása, amelyek lehetőséget adnak a megfelelő műszaki szintre fejlesztett Szojuz-rendszerek legalkalmasabb műszerparkjának. kialakítására. Sinka József front csapatai elvágták az ellenség krími csoportosítását. Hatalmas, új támadás kezdődött 1944 márciusának végén. A hadművelet hatalmas fronton, az erdővidéktől a Fekete-tengerig rendkívül nehéz körülmények között, a tavaszi esőzéstől szinte járhatatlanná vált utakon bontakozott ki, mikor az ellenség azt hitte, hogy a szovjet csapatok kimerültek és nem tudják támadásukat tovább folytatni. A hadművelet a Dnyeszter és a Bug déli része között, az ellenséges csapatok teljes szétzúzásával végződött. E hadászati támadás folyamán az 1. ukrán front csapatai az elesett Vatutyin tábornok helyébe lépett G. K. Zsukov marsall parancsnoksága alatt váratlan, erős csapást mértek az ellenségre. 350 km-es mélységben nyomultak elő, eljutottak a Kárpátok előhegyeihez, és a 3. ukrán front csapataival együttműködve kettészakították az ellenséges védelmet. A 2. ukrán front csapatai nyugati, délnyugati irányban, haladtak előre, es március 26- án a Prut 85 km hosszú szakaszán elérték a Szovjetunió és Románia közötti határszakaszt. A Nagy Honvédő Háború hősi történetének dicsó napja volt ez, s a fasiszta Németország közeit, végleges vereségét jelezte. A sikernek: nemzetközi jelentősége volt. Európa népei számára a fa-j siszla zsarnokság elkerülhetetlen végét jelentette ez az esemény. Április közepére Ukrajna nagyobb részét megtisztítottuk a fasisztáktól. Az ellenséget visszavetettük a Dnyeszter és a Prut mögé. Több millió szovjet embert szabadítottunk fei a fasiszta rabságból. Felszabadítottuk a déli iparvidéket. a Krivoj-Rog-i vasércet. Nikopolt és Kereset. Ukrajna termékeny földjeit és a Fekete-tenger nagy kikötőit: Nikolajevet és Odesszát. Szevasztopol nyolc hónapig harcolt hősiesen az ellenség ellen, lekötve sokezres hadseregét. Májusban megtisztítottuk a várost és ezzel befejeződött a Krím felszabadítása. A szovjet hadsereg az egyik csapást a másik után mérte az ellehsegre. 1944 júiiusáoan és augusztusában az 1. kúrán front csapatai I. Sz. Konyev marsall parancsnoksága alatt befejezték a „lvov—szando- rniri" hadműveletet, ami á Nagy Honvédő Háború egyik legnagyobb szabású akciója volt, s mely négy frontunk hatalmas támadása idején kezdődött Belorussziában. E hadművelethez sok személyes emlékem fűződik. Ekkor a 6. harckocsi gárdahadtest 3. harckocsi gárdahadseregének parancsnokhelyette- se voltam. Sok ütközetben ismét és ismét meggyőződhettem parancsnokaink növekvő katonai tudásáról, a kommunisták fokozódó befolyásáról, katonáink hazafias szelleméről. Emlékszem harckocsi zóink áttörésére a híres „koltovl” tűzfolyosón. Zolocsev városának ostromára, Lvov bekerítésére. eszembe jutnak azok a napok, amikor az én feladatom volt. hogy vezessem a hadtest előre vetett osztagainak harci cselekményeit, megszervezzem a Szán folyón vaíó erőszakos átkelést, a harcko- csiegységek átdobását a Visztulához. az ellenséges harckocsik támadásának visszaverését... A lvtv—szandomiri hadművelet eredményeképp a szqvjet csapatok szétverték az ellenség ..Észak-Ukrajna” hadseregcsoportjának fő erőit, csaknem teljesen befejezték a köztársaság nyugati területeinek a felszabadítását, kiűzték a hitleristákat Délkelet- Lengyelországból. 1944 októberének első felében a 4. ukrán front csapatai, melyek támadó hadműveletet folytatlak a Kárpátokban, visszahódították az ellenségtől Szovjet-Ukrajna utolsó területét. Ezzel befejeződött a fasiszta hordák kiűzése as Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság területéről.
