Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

»W3ÍÍ. OKTy_»^.>©* »*. A*jÍDÜ7f-i>fr AIdT*? ÁKOl o. Ui.ua; Pártfogóik: a tudás, a tehetség Szabolcsi fiatalok Kis arcképcsarnok olyan ^ fiatalokról, akik, néhány éve még itt ültek a nyír­egyházi középiskolák pad­jaiban, s innen indultak a hírnév felé. Pályájukat két nagy pártfogó irányította: tudásuk és tehetségük. OPEKASZÍNPADON. Négy evvel ezelőtt a szomszédok hívták fel a szülők figyelmét, hogy 16 éves gimnazista lá­nyuk, amikor egyedül van. otthon, gyönyörűen énekel. A szép hangú, ma 19 éves lány, Budai Lívia október 9- én este nagy sikerrel mutat­kozott be a száztagú pécsi Liszt Ferenc kórus élén — Barlay Zsuzsa helyeit — Hel­sinki egyik koncerttermében. Két oratórium altszólóját énekelte. Mi is történt a szomszédok felfedezése és a finnországi vendégszereplés között? A nyíregyházi Zrínyjs diák­lány énekórákra iratkozott be a nyíregyházi zeneiskolába, növendék-hangversenyek itt­hon, utána a sárospataki di­áknapok ezüstérme, majd az 196íl-as Ki mit tud követke­zett. Utoljára a második for­dulónál találkoztunk Líviá- i va! a képernyőn. Sikeres érettségivizsga után jelent­kezett a Zeneművészeti Főis­kolára. Felvették. Az első főiskolai évet évfolyamelső­ként végezte el. Jutalomból a végző operatanszakos hall­gatók vizsgaelőadásán ő is énekelt az Állami Operaház színpadán Mozart: Varázsfu­vola című operájában. Budai Lívia-mai fiatal. Mi­niszoknyás tinédzser. aki ugyancsak lázba jön egy kis jó beatzene ritmusára. Még akkor is, ha hóna alatt főis­kolai jegyzete van, melynek ........... .............• ------ 11 rl A papa' tekintélyes, vezető állású köztisztviselő. A mama — néhány évvel fiatalabb nála, — még innen . van a negyvenen, szoknyád a térdén felül, legfeljebb két- három centivel magasabbra szabatja, ennél túlzottabb minit elítél. Haja valódi sző­ke. Megjelenése kimondot­tan csinos: kacér, de mégsem az. szolid, de nem egészen a szó klasszikus értelmében Egészében tehát fiatal, aki­ről alig hihető, hogy már érettségizett, nyurga ifjúi nevezhet édes gyermekének A friss, eleven mai mama csak egyetlen kérdésben ma­radi: elfogultan imádja a fiát. Ez a gyengéje. Egyéb­ként komoly, dolgozó nő egy nagy vállalatnál. csoportve zetői beosztásban. Fia iránti elfogultsága nem új keletű: t — Nézze meg objektiven ezt a gyereket! — illegette a mama majdnem tizenkilenc évvel ezelőtt az alig néhány hónapos csecsemőt. — Mi­lyen okos, hogy csücsörít hogy nevet, hogy néz, csak úgy sugárzik az értelem a szeméből... — Valóban — jegyeztem meg kissé zavartan, mert a kis Péter, — akkor nyolc- hónapos korában —, hosszú­kás tojásfejével nem látszott okosnak, nem is csücsörített, nem is mosolygott, de ha a mama másképp látta őt. aligha lehetett nekem más véleményem. Azóta is változatlanul csa­ládi és baráti kapcsolatban vagyunk egymással, tehát Péterke életének minden fá­zisáról vannak emlékeim, de csak egészen vázlatosan jel­zem a sorsfordulókat és az anyai majomszeretet gyakori megnyilvánulását. — kétségbe vagyok esve — panaszkodott a mama, amikor Péterke az óvodába került. — Nincs azoknak az óvó néniknek szívük, úgy re- gulázzák a gyereket, mintha a katonaságnál lenne. — Rendnek kell lenni az óvodában is — feleltem. — Az óvó nénik áldozatos munkát végeznek azért, hogy a kis • csöppségeket elindítsák az életbe. A HÍRNÉV címlapjára írta: „Művészi alázattal szolgálni a pályát...” EGYETEMI KATEDRÁN. Dévay György, a Vasvári Pál Gimnázium tízéves érettségi találkozóján sok szép ered­ményről számolhat be. Sike­re" itt. Nyíregyházán alapoz­ta meg. Már középiskolás korában szenvedélyesen érdekelte a természet és az utazás. Alig volt tizenhat éves, amikor gondolatban „tudományos utazást” tett Brazíliába: dol­gozatot írt erről a távoli or­szágról. Az egyetemi felvéte­li vizsgán a „Kiváló tanuló’ miniszteri kitüntetés és ez a dolgozat volt nagy protekto- ra. öt év múlva vörös diplo­mát szerzett a Debreceni Kossuth Lajos Tudománye­gyetem biológia—földrajz szakán. Ma már tanít. Az ál-, lattani tanszék; egyetemi ta­nársegéde, a hidrobiológiái laboratórium munkatársa. Készíti doktori disszertáció­ját. Tekintélyes szaklapokban publikál, tudományos előadá­sokat tart. Naptárában 1970. áprilisában az NDK-ban egy biológia szimpozion tart német nyelvű előadást. A PRÓZA PÓDIUMÁN. A magyar nyelvet legszebben beszélő egyik diáklány L. Nagy Katalin. E nemes ran­got a szép magyar beszéd „Kazinczy Ferenc” versenye nyújtotta a nyíregyházi Zrí­nyi gimnazista — azóta főis­kolai hallgató — leánynak. Katalinnak két nagy sze­relme van: a muzsika és a vers-, prózamondás szeretete. Mindkét művészeti ágban szép sikereket ért el. Volt. is­kolájában bőséges szereplési alkalmat kínáltak neki és kö­veteltek tőle. A Ki mit tud­ón francia nyelvű énekkará­Földes György: val jutott; be az országos elő­döntőbe. A nyálon karvezetői vizsgát telt, s a Kazinczy ver­senyen szerzett, ranghoz mél­tán hozzátehetjük: L. Nagy Katalin az oíjszág legfiata­labb hivatásos karmestere. Nyári érettségi vizsgája után választás elé állította az élet. Ma a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola magyar- ének-zene szakos elsőéves hallgatója. I „CSILLOGÓ | FEKETE LE­MEZEKEN. ..’ Ki ne emlé­kezne a 10—12 évvel ezelőtti nyíregyházi jtiakok közül Nagy Katira, p közgazdasági technikum tanulójára? Min­den diákbál színfoltja volt az ő fellépése. Slágereit ma már fekete lemezek is őrzik. Érettségi viásgája után a fővárosba kerijlt gépírónőnek, majd a MALIjV-nél egy évig' stewardess. Az irigyelt pá­lyát egy régi álmáért hagyta ott: Majláth Júliánál, majd a rádió könnyűzenei stúdió­jában végzett tanulmányai és négy felsőfokú nyelvvizsgája után hivatásos táncdalénekes lett. Első igazi sikerét mindany- nyian láttuk, JiaHolluk a má­sodik 1 állottal fesztiválon: „Pardon, pardon. bocsánat főnök űr. i Ezt különböző rangos szer­ződések követték: két nyel­ven konferált és énekelt a Budapest Táilepalotában, ha­zai vidéki turnék után csehszlovákiai, lengyelországi, jugoszláviai vendégszereplé­sek következtek. Most az NSZK-ban tuj'nézik egy évig, s ha hazajön] rövid pihenés ■után Svédország közönsége vária. Szabolcsból; indultak a hír­név utján. Szilágyi Szabolcs Derék ifjú — Ugyan hagyja ezeket a közhelyeket, — ripakodott rám a mama. — Az én Pé­terként esténként keservesen zokog, hogy ö itthon akar maradni. Tudja, az én fiam átlagon felül eszes gyerek. Nem érzi jól magát a sok buta kisgyerek között. Ebből a* időszakból csak egyetlen beszélgetésemet idézem Péterkével: — Miért nem szeretsz te oviba járni? — kérdeztem tő­le. — Ott játszhatsz a pajtá­saiddal, sétálhatsz a város­ban az óvó nénikkel, énekel­ni tanítanak, máris jó néhány verset tudsz. Miért nem sze­reted az óvodát? — Azért nem szeretem — felelte nagyon értelmesen a gyerek —, mert én okos va­gyok és a gyerekek meg bu­ták. Dehát ez csak a kezdet volt. A mama később sem változott, csak most már a tanárok ellen hangolta a gyereket. — Csak a te fiadat merik elvágni számtanból! — mondta méltatlankodva a fér­jének, amikor a gyereket pótvizsgára utasították. — Elég nagy ember vagy ah­hoz, hogy közbelépj, csak egyetlen szavadba kerülne. — Gondolom, egyszerűbb lenne, ha a fiad tanulna, — hárította el feleségének vé­get nem érő szemrehányásait a papa. — Először is nem vagyok nagy ember, de na­gyon kicsi embernek érez- ném magam, ha egy hanyag, de valójában nem buta fiú­nak. aki mellesleg az én fiam, protekcióval lennék a segítségére. így telt el jó néhány esz­tendő, a fiú hol gyenge bi­zonyítvánnyal, hol pótvizs­gával, — ahogy mondani szokás, — felsőbb osztályba lépett, míg végre is eljutott a harmadik gimnáziumig. Azazhogy éppen csak elbuk­dácsolt valahogyan odáig. És akkor a tanév vége felé a mamát behivatták a tanári szobába. Félórás beszélgetés után izgatottan rohant haza és még izgatottabban telefo,- nált a férjétek, a hivatalá­ba: — Azonnal intézkedj! Két tantárgyból , akarják az én derék fiamat elvágni! — kia­bált a kagylóba. — Ha ezt megteszik, rjem kerülhet a gyerek az dgyetemre. — Majd elmegy ipari ta­nulónak — felelte nyugodtan az apa. — Ha eddig nem jött meg az; esze, hogy ta­nuljon, most már aligha le­het valamit! is tenni. Eleget prédikáltam! neki, hogy tanu­lás nélkül nem lehet tudást szerezni, tudás nélkül nem lehet jól vizsgázni, és jó vizsga nélkül nem lehet az egyetemre jutni. Sok lenne elmondani, hogy milyen vitájk zajlottak le Péterke körül, a szülők kö­zött. Végül is a fia jövőjéért oroszlánkéiít harcoló mama kompromisszumos megálla­podást kötött a tanári kar­ral. Nem buktatják meg a harmadikban a gyereket, ha Péterkéjét jegy másik iskolá­ba. Hát el i is vitte! Péterke pedig a negyedik gimnázium­ban — az új iskolában — éppen olyan hanyagul ta­nult, mint, annak előtte a régiben, de azért kettes­hármassal megúszta a negye­dik osztályt, és úgy ahogy szerencsésen leérettségizett. Én számtalanszor beszél­gettem Péterkével, aki köz­ben sudár, mozgékony és va­lóban jó észű fiatalemberré serdült, csak éppen tanulni nem szeretett. Mindent tu­dott viszont a színházak és mozik világából, ismerte az összes külföldi sztárokat, az atlétikai világrekordoka t, fejből tudta idézni a régi futballmérkőzések nagy ese­ményeit. Csak éppen tanulni nem akart. De csodálatos­Az ábránd reális Munkát keresnek a tiszalöki járás vezetői Szabolcs-Szatmár megye kiugró nyugati csücske — a tiszalöki járás. Legközelebb az ország szívéhez, szomszéd­ságában a nagyon iparosított Borsod megyének. Különös, ellentmondásaiban is érdekes táj. Itt szállították le a me­gye járásai közül eddig a legtöbb utast a „fekete vo- nat”-ról, már • csak 1100-an ingáznak (ha a megye mind a tíz járásában ez lenne az arány, tízezer ingázónk lenne csak a harmincezer helyett). Ugyanakkor a megyének ebben a legiparosodottabb járásában a most kimutatott 15,533 főnyi munkaképes ko­rú lakosságból csak 10 774 fő a kereső. A többi segít szüle­inek, a termelőszövetkezeti munkában, de ha azt gépesí­tenék, dolgozhatna az ipar­ban is és nem kellene házi­lánynak. háziasszonynak len­nie például. És igen sok a bányász. Most, a szénbányák részleges felszámolása idején sok közülük hazajönne. Ha itthon munkát kapna. Cipőgyár - a malomkő! Mindezt azért ismételjük meg részletesebben, mert na­gyon sok szóbeli és levél beli válasz érkezett legutóbbi, a járás iparosításával foglalko­zó cikkünkre .(„Ez a malom eladó”, Kelet-Magyarország július 20), Természetes, hogy amikor Csikós János elvtárssal, a iá­képpen az egyetemre kerülni annál inkább szeretett volna. — Kiszaladom a telkemet — siránkozott a mama fá­radtan és kimerültén, ami­kor a minap meglátogattam a családot. — Hiába minden! Már megint a bizonyítvány meg a papír a fontos, nem a tudás — kesergett. — Egy ilyen jó eszű fiú, mint az én fiam, nem veszhet el a magyar értelmiség számára. De jó érettségi nélkül nem kezdhet semmit. Tehetsége van a filmrendezéshez, az új­ságíráshoz, és minden művé­szi pályához és én most ad­jam oda lakatosnak, az én okos fiamat. — Mi lesz veled, Péterke? — kérdeztem a gyereket. — Már elmúlt a nyár. Itt va­gyunk október közepén, se egyetem, se szakma. Valami­hez mégiscsak kellene kezde­ned... — Majd segít a papa! — felelte a fiú nagy lelki nyu­galommal. -r Be fog juttat­ni egy külföldi egyetemre. — Megmondtam már. de te nem akarod tudomásul venni, hogy e tekintetben apádra nem számíthatsz: nem akar és nem is tud se­gíteni. Az ő pozíciójában ez tiszteletet érdemlő elvi állás­pont — magyaráztam a gye­reknek, úgy érzem. elég naivan, de az igazságnak meg­felelően. — így bízzon a gyerek a szülőben! — méltatlanko­dott a fiú, majd miként a kedves mamától oly gyakran hallotta, nyeglén hozzáfűzte: — Akkor az ő lelkén szá­rad, hogy nem lesz belőlem semmi. Ö szégyenkezik; majd azért, hogy egy vezető em­ber fia csak úgy egyszerűen elkallódik a szocialista Ma­gyarországon. — Nem neki kell szégyen­keznie! — jegyeztem meg nem minden ok nélkül. — Megértőbb és jobb apát nem is kívánhatnál magadnak. — Ha olyan jó apa lenne, mint amilyen jó mama az én mamám, akkor valóban nem kellene szégyenkeznie. De tetszik tudni, — tette hozzá szelíden és szemtelenül, — nem én választottam meg a papámat... rási tanács végrehajtó bizott­ságának elnökével és Novak Gyula elnökhelyettes elvlárs- sal ismetelten beszélgetünk, elsőnek a malom sorsa irán. érdeklődünk az elmúlt köze. három hónap eseményei kö­zül. „A malmot eladtuk” — mondják. A Rakamazi Cipész Kisipari Szövetkezet — a me­gye legnagyobb szövetkezete — átvette. Már le is szerződ­tettek 25 ipari tanulót. — ja­varészt dadai és tiszadobi lá­nyokat, akik együtt tanul­nak máris szeptembertől a gyermekváros közel negyven cipész ipari tanulójával. A malomépület termesztésen át­alakításra szorul, amit csak a jövő évben tudnak elvégezni. Addig a tiszadobi iskola egy tantermét adták át tanmű­helynek. A járási tanács két százezer forintot adott a szükséges gépekre. Az üze- mesítés sorsa azonban végleg eldőlt. Nagy mennyiségű ex­porttermelésre alkalmas gyár lesz a régi épületből, ahol az ipari fehér folt fia­taljai munkát kaphatnak. !ü ipari kezdeményezések Közben kiderült, hogy van Tiszalökön. a községi tanács épülete mellett egy 400 négy­zetméteres, raktárnak hasz­nált, üzemépületnek való he­lyiség. Most keresnek szá­mára gazdát. A „munkát adni” mozga­lom több helyen járt sikerrel. Például a Vegyesipari Válla­lat a Kisfástanyán egy „rigli- fa” készítő üzemet létesített, 46-an már dolgoznak benne, a Szovjetunióból kapják a nyersanyagot és a késztermé­ket Nyugatnémetországba exportálják, eléggé jó áron. Ugyancsak a Vegyesipari Vállalat Tiszadadán fagyapot- feldolgozó üzemet létesített. Ide is 200 000 forintot adott a járási tanács a legszüksége­sebb gépekre. (Itt'jegyezzük meg közösen, jó lenne számon ltérni a Lá­daipari Vállalattól. miért nem adta ide a nem is olyan régen megígért tizenötmilli­ót a tiszalöki .izemrész j- lesztésére. És -- hadd tegyük hozzá — miért kereshetnek többet ugyanazokon a mun­kákon a Vegye ipari Vállalat dolgozói, mint a Ládaipari Vállalat tiszalöki gyáregysé­gében) ? Terv: olaj-, gázkouibiudt Mí»Pállapodtunk abban is: nem árthat a nyit vánosság a legnagyobb járási kezdemé­nyezésnek. egy olyan iparte­lepítés sikeréért folytatott küzdelemnek, mely még a mostani iparosítási ütemben is példa nélkül álló előnyök­kel járna megyénk számára — és a népgazdaságnak is. Nyílt titok, hogy a közeljö­vőben létesítendő olaj és gáz- kombinát — vegyigyárral, erőmüve! — telepítési helyét valahol a magyar alföld keleti részére jelölték ki. Az egyik számba jöhető hely éppen a tiszalöki folyópart. A járás a szükséges ötszáz holdat in­gyen bocsátana rendelkezés­re. Énei közé tartozik, hogy a Tisza túlsó partján fek\ ő községek: Tiszatardos, Tisza- ladány, Csobaj. Báj. Prügv, és Tsktakenéz ipar nélküli lakossága is kerékpárral jár­hatna be dolgozni a közel hétezer föl fogta ikoztutó kombinátba. Mivel az Alka­loida dolgozóinak száma is ennyire nő a következő más­fél évtizedben, létrejöhetne egy húszezer munkást foglaU kozta tó ipari város, melynek lakónegyede Tisza vasvári' s Tiszalököt összekötve a öz- beeső négy kilométeren he­lyezkedne el. Víz, villamos áram. nyers­anyag — a vezetékek • révén — rendelkezésre áll a hely­színen, Az ábránd tehát 'el- jesen reális. A megye nvu- gati részének munkásgond iá­it pedig egycsapásra megol­daná. Gesztelyi Nagy Zoltán A Nyírbátori Vastömegcikkipari Vállalat fiats’ marós szakmunkása Kodak István. Függőleges marógépei- műsza­konként átlag 40 darab téglagyári szállító csille tengelyét készíti el. Elek Emil felvétel*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents