Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-08 / 233. szám

I «Idal KSt.PT- MA CYAROSSZÄÖ !9Ä9. oktißer f. Az egész ország ünnepelt Katonai díszszemle. sí Marx—Engels téren (Folytatás az 1. oldalról) programjával és vallja, hogy a vietnami probléma csakis ennek alapján, a genfi egyez­mények szellemében rendez hető. Csalódnak azok, akii azt hiszik, hogy a Vietnam kérdést meg lehet oldani >. kormány megkerülésével, satgoní bábfigurák ide-od tologatásával. — Az Egyesült Államok el­nöke szeptember 18-án, ezen a pódiumon elmondott beszé drben nemzetközi erőfeszíté­sekre szólított fel — úgymond — Hanoi meggyőzésére, hogy A leszerelés kérdésére rá­térve Púja Frigyes hangsú­lyozta : — A békés egymás mellett élés egyik központi problémá­ja az általános és teljes le­szerelés megvalósítása. Az a véleményünk, hogy e téren csak akkor haladhatunk lé­nyegesen előre, ha sikerül megállítani az egyes nyugati hatalmak által Inspirált fegy­verkezési versenyt. A lesze­relés megvalósításának folya­matára, s egyben a nemzet­közi helyzetre egyes részered­mények is kedvezően hathat­nak. Ezért ratifikálta kor­mányom az elsők között az atom csend- és az atomsorom- pó-egyezményt. A részered­mények azonban nem feled tethetik el velünk, hogy sok még a leendő. Teljes mér­tékben egy etértünk azokkal a szovjet javaslatokkal, ame­lyek a nukleáris fegyverek gyártásának leállítására, a meglévő készletek csökkenté­sére és a nukleáris fegyverek ezt követő teljes eltiltására, a stratégiai nukleáris fegy­verek szállítóeszközeinek kor­látozására és csökkentésére, mindenfajta nukleáris fegy­verkísérlet haladéktalan meg­szüntetésére, a tengerfenék kizárólag békés célokra tör­ténő felhasználására vonatko­zó nemzetközi egyezmények megkötését ajánlják. Különösen nagy erőfeszíté­séket kellene tenni minden­fajta tömegpusztító fegyver, így a vegyi- és a bakterioló­giai fegyverek kidolgozása nak, gyártásának, felhalmo­zásának és használatának be­tiltására. Ügy véljük, hogy a közgyűlés napirendjére tű­zött ezzel kapcsolatos javas­lat — amelynek küldött bégünk is társszerzője —, valamint ■ szovjet küldöttség említett Javaslatainak elfogadása je­járuljon hozzá a vietnami há­ború befejezéséhez. Köztudott viszont, hogy a világ közvéle­ménye az Egyesült Államok­tól kéri számon az őszinte hajlandóságot a vietnami há­ború befejezésére, mert a/ nem a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság, hanem az Egyesült Államok kormányán múlik. A dél-vietnami nép önrendelkezési jogáról elhang­zó amerikai szóvirágoknak serrt adhatunk hitelt, hiszen éppen az Egyesült Államok politikája akadályozta és aka­dályozza e nép önrendelkezési jogának igazi érvényesülését — hangoztatta a szónok. lentős haladás lenne az álta­lános és teljes leszerelés megvalósítása felé. A nyuga­ti hatalmakon a sor, hogy pozitív választ adjanak e ja­vaslatokra. — A Magyar Népköztársa­ság kormánya nagyra érté­keli a genfi leszerelési bizott­ság tevékenységét — mondta a továbbiakban a magyar de­legáció vezetője, majd az ENSZ tevékenységének mér­legét megvonva arra a meg­állapításra jutott, hogy a vi­lágszervezet számos tagálla­mának erőfeszítései ellenére — nem teljesíthette mara­déktalanul feladatát. Púja Frigyes ezután arról beszélt, hogy a magyar kor­mány mindig síkraszállt az ENSZ egyetemességének elve mellett. Nem érthetünk egyet azzal — mondta —, hogy egyes szuverén és független államokat kizárnak az ENSZ családjából, csak azért, mert azok társadalmi rendszere bizonyos hatalmaknak nem tetszik. Vonatkozik ez min­denekelőtt a Kínai Népköz- társaságra, amelynek törvé­nyes jogait még mindig nem állították helyre az ENSZ-ben. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete a Német Szövetségi Köztársaságnak lehetővé tet­te, hogy üléseire elküldje megfigyelőjét, ugyanakkor a másik német államtól, a bé­ke fenntartásáért következe­tesen harcoló Német Demok­ratikus Köztársaságtól — és más szocialista országoktól — megtagadják ezt a jogot. Ez olyan- diszkrimináció, amelynek nem lenne helye az Egyesült Nemzetek Szervere tében. Hangsúlyozta a szónok, hogy a Magyar Népköztársa­ság kormánya nagy figyel­met szentel a fejlődő világ problémáinak. A jövőben Is együttműködik azokkal, akik harcolnak a gyarmati terüle tek teljes felszabadításáért, támogatja Zimbabwe népé nek törekvéseit, amelyek szuverenitásának kivívására irányulnak. Szégyenletes, hogy az Egyesült Királyság ellenőrzése alatt álló terüle­ten egy fehér kisebbség el­nyomhatja az ország lakossá­gának döntő többségét. A Magyar Népköztársaság a leghatározottabban elítéli a dél-afrikai fajgyűlölő rezsi­met, amely lábbal tiporja a lakosság többségének alapve­tő emberi jogait. — Kormányom egyik leg­fontosabb nemzetközi felada­tának tekinti — folytatta —, hogy hozzájáruljon a fejlődő országok azon erőfeszítései­nek sikeréhez, amelyek poli­tikai és gazdasági független­ségük megszilárdítására irá­nyulnak. Ezt a célt kellene szolgálnia a II. fejlesztési év­tizednek, amely az Egyesült Nemzetek eddig legátfogóbb gazdasági programja. A ma­gyar kormány támogatja a fejlődő országok elképzelé­seit, az a hátrányos megkü­lönböztetés azonban, ame­lyet az évtized előkészítése során a Német Demokratikus Köztársasággal szemben al­kalmaznak, hátráltatja annak valóra váltását. Az ENSZ hasznos szerepet tőit be Púja Frigyes végül kijelen­tette: — A Magyar Népköztársa­ság nagyra becsüli az Egye­sült Nemzetek Szervezetét és úgy véli, hogy — az említett hiányosságok ellenére is — hasznos tevékenységet fejtett ki. Kormányom támogatta és támogatja munkájában U Thantot. az ENSZ köztisz­teletben álló főtitkárát, mert meggyőződése, hogy törekvé­sei a világbékét, az emberi­ség biztonságát, a népek együttműködését szolgálják. — A Magyar Népköztársa­ság kormánya egyetért azzal, hogy az ENSZ fennállásánál? 2.\,.^/{í>rílpl<».ját méltó kere­tek között ünnepeljék, az ENSZ székhelyén a 25. köz­gyűlés ülésszaka keretében. Megfontolást érdemel, vajon nem lenne-e célszerű, hogy az ENSZ tagországai állam-, illetve kormányfői szinten képviseltessék magukat a ju­bileumi ülésszakon. A ne­gyedszázados évforduló alkal­mából, az általános politikai vita keretében, sor kerülhet­ne egyes nemzetközi problé­mák megoldását elősegítő ok­mányok elfogadására. Végül Pu.ia Frigyes kifejez­te küldöttségünk elismerését az ENSZ 24. közgyűlése elnö­kének, Angie Brooks asszony­nak, azért a sikeres tevékeny­ségért, amelyet a jelenlegi bonyolult körülmények kö­zölt kifejt. Berlin (MTI): 1949. október 7-én alakull meg az első német munkás­paraszt állam, a Német De­mokratikus Köztársaság. Szü­letésének huszadik évforduló­ját ünnepelte kedden az NDK lakossága, együtt a 84 külföldi országból érkezeti vendégeivel. Még alig halt el 250 ezer fiatal ütemes lépteinek hang­ja az éjszakába húzódó fák­lyás felvonulás nyomán a történelmi Unter den Linde* nen, amikor már gyülekeztek az NDK nemzeti hadseregének egységei, hogy kedden reggel a berlini Marx—Engels téren katonai díszszemlével kö­szöntsék köztársaságuk szü­letésnapját. Pontosan 9 órakor jelent meg a dísztribünön Walter Ulbricht vezetésével az NSZEP Politikai Bizottsága, az NDK államtanácsának és kormányának tagjai. A Hosszú és heves kötélhúzás után a hírügynökségek vi­lággá röpítették a jelentést: Emilio Garrastazu Medici tá­bornok lesz Brazília új elnö­ke. Az előzmények közismer­tek, az iméntiek éppúgy, mint a régebbiek. A gyökerei? feltétlenül 1904-lg húzódnak vissza. Ebben az esztendőben döntötték meg Dél-Amerika legnagyobb és a földkerekség egyik legnagyobb országánál; utolsó polgári elnöke, Joao Goulart hatalmát. Azóta Bra­zíliában a hadsereg az úr. A fegyveres erők először Caste- lo Branco tábornokot tették meg államfővé. Ö az elmúlt évben átadta a bársonyszéket Arthur da Costa e Silva mar­sallnak, majd nem sokkal később repülőszerencsétlenség áldozata lett. 1968 decemberében a kato­nák „puccson belüli puccsot” hajtottak végre. Ez annyit je­lentett, hogy az országot meg­fosztották a „civil” hatalom utolsó fellegvárától, a tör­vényhozás két házától is: egy tollvonással szétzavarták és bezárták az amerikai mintá­inegjelent nézők velük együtt lelkesen ünnepelték a kül­földi delegációk vezetőit, Leo- nyid Brezsnyevet, az SZKP főtitkárát, Kádár Jánost, az MSZMP első titkárát, Fock Jenő miniszterelnököt, Wío- dyslaw Gomulkát, a LEMP Gustáv Husákot, a Csehszlo­vák KP. Todor Zsivkovot, a< Bolgár KP első titkárát és a többi vendéget. Heinz Hoffmann hadsereg­tábornok, az NDK nemzetvé­delmi minisztere fogadta a díszszemle parancsnokánál jelentését, majd megkezdő­dött a nemzeti néphadsereg gyalogos, motorizált, páncélos és rakétaegységeinek impo­záns, jelentős ülőerőről ta­núskodó fegyelmezett felvo­nulása. Az impozáns katonai dísz­szemle után, ragyogó napsü­tésben, közel 5 órán át mint­egy 400 000 berlini vonult el lelkes, színes menetben a dísztribünök előtt. A Marx— Engels térj felvonulást a ra megszervezett kongresz- szust. Néhány hónappal ezelőtt erősnek tartották magukat azok a hírek, amelyek szerint Costa e Silva a brazil nemzeti ünnep, az úgynevezett haza hete alkalmából valamelyest vissza akar térni az alkot- rná'b^óssághoz és esetlég — ha megnyirbált változatban is — engedélyezni a törvényho­zás működését is. Lehet, hogy véletlen (ez mindmáig kideríthetetlen), de kétségte­len tény. hogy a haza hete előtt az államfő hirtelen nagy­beteg lett és egy triumvirátus vette át tőle az ügyek intézé­sét. Fordulatos, küzdelmes he­tek következtek a brazil bel­politikában. Nevek és kom­binációk követték egymást, mindössze egyetlen dolog lát­szott biztosnak: az, hogy az új elnöknek is a fegyveres erők magas rangú tisztjei so­rából kell kikerülnie. A fegy­vernemek és különböző ér­dekcsoportok közötti rendkí­vül bonyolult, szövevényes küzdelem eredménye Medici Szabad Német Ifjúság (FDJ) 20 000 tagjának menetoszlo­pai zárták le. Délután Berlinben a kato­nai egységek ünnepélyes ta- karodő.jára került sor az Un­ter den Lindenen. Este ismét fiatalok gyűltek össze az új köntösbe öltözött Alexander piatzon, ahol meg­ismételték az NDK fiataljai­nak 20 évvel ezelőtt tett eskü­iét, hitet tettek szociális:» hazájuk, a Német Demokra­tikus Köztársaság mellett. Katonai szemlével és a la­kosság felvonulásával ünne­pelték az NDK születésnapját a Német Demokratikus Köz­társaság többi nagyvárosaiban is. Lipcsében, Drezdában és Karl-Marx-Stadtban egyaránt 200 000, Magcleburgban 100 ezer, Erfurtban és Gerában 80 ezer volt a felvonulók száma. A felvonulások után minde­nütt utcai színpadok műsorai szórakoztatták a közönséget. tábornok, a 64 éves főtiS2t, a harmadik hadsereg parancs­noka elnöki megbízatása. Géniből, a konferenciák vá­rosából jó hír érkezett. A Szovjetunió és az Egyesült Államok delegációja együttes szerződéstervezetet terjesztett be, amely megtiltja a nuk­leáris és egyéb tömegpusztító fegyverek elhelyezését a ten­gerfenéken. A kompromisz- szum több hónapos kemény diplomáciai munka és első­sorban a Roscsin vezette szov­jet küldöttség konstruktív magatartásának eredmé­nye. A megállapodás — bár egyelőre viszonylag periféri­kus témáról van szó — je­lentősége kétségtelen. Régi ta­pasztalat, hogy egy-egy meg­egyezéspuszta ténye javítja a légkört és ezzel alaposan hoz­zásegíthet fontosabb megálla­podások megkötéséhez is. A szocialista országok régóta hirdetik, hogy a fegy­verkezési hajsza egyetlen al­ternatívája a leszerelés — minden e felé vezető lépést örömmel üdvözöl a józan köz­vélemény. Günter de ßruyn: 2. A vezetőktől való félel­memben én is kitátottám a számát, dej kiáltani már nem tudtam. Szégyelltem magam, amint egyenruhásán elmasí­roztam a fagyoskodó alakok mellett. Nem ismertem a győztesek büszkeségét, a meg­szerzett hatalom mámoros ér­zését. Csak azt tudtam: nem az én érdemem volt az egész; elég gyakran próbáltam meg­vetni magam emiatt; az isko Iában úgy tanultam, hogy a háború keménységet követel és hogy vannak emberek, akik nem érdemlik meg, hogj éljenek. És ezek a rongyos rulvjú, hegyes, borotválatlan arcú csontvázak nekem egy­általán nem voltak szimpati kusak, féltem tőlük, félelmet és részvétet éreztem velük szemben és csak később öt­lött fel bennem, hogy esetleg jogtalanul csukhatták le őket. Énekelve vonultak az ut­cákon. munkáscsoportokkal szemben, akik a gyárakból és bányákból hazafelé igyekez­tek. Ügy tettek, mintha nem látnának, nem hallanának, sapkájukat a szemükre húz­ták, fejüket pedig a feltűrt kabátgallérjukba. Látszólag nem vettek tudomást a győ­zelemről. vagy évfordulóról, amelyet nekünk kellett ordít­va tudtukra adni. Nagy kerülővel értünk a körútra, ahol a színház impo záns homlokzata előtt egy vasarcú pártvezető meghall­gatta a táborvezetőnk jelen­tését. Ott álltunk, míg a tér meg nem telt. Beszédek hang zottak el. miközben a hó be lepte sapkánkat és gallérun­kat. kezünk, lábunk megder medt a hidegtől. A mögöttünlk lévő villamosmegállónál, ahol a beburkolózott alakok össze­torlódtak, némán álltak és részvétlenül néztek maguk elé, mintha a tér üresen és fehéren terülne el az egyen­letesen fújó szélben. Arcuk semmilyen érzést nem tükrö­zött Pillantásukat fenyegető nek éreztük és megörültünk amikor az utolsó dal és a vég­ső „Heil!” elhangzott. De még nem vonulhattunk vissza a táborba. A pályaud­varhoz vezető mellékutcán az úgynevezett téli segélyek per­selyeit nyomták a markunkba és nemzeti kolduló frázisokat kellett az arra menők ellensé­ges arcába kiáltanunk, miköz­ben az ég egyre sötét°bb lett a fútlan utcák fölött és a szél élesebben vágott az arcunk­ba. Á metsző hideg, a vezetők iránti düh és a gyűlölet a többi emberrel szemben, akik mit sem törődtek a zörgő per­selyekkel, a fiúkban afféle akasztófahumort ébresztettek: görcsös vidámságot, amit a csoport jó szellemeként em­legettek, pedig csak eszköz volt, hogy a saját gondola­tainktól elterelje a figyelmei. A saját szenvedésük alapta­lanságát és a többiek ellen séges magatartását vaskos tréfálkozással feledtettük; a megváltoztathatatlan helyze tét mókázással enyhítettük. Én akkor még idegenebbnek és magányosabbnak éreztem magam mint azelőtt bármi­kor, különösen mert Preust is ennek az öntudatlan áltatás nak a mestere volt. Gyűjtésünk sovány ered ménnyel járt. A legtöbb em­ber szó nélkül félretolt min két. néhánvan halkan szitko zódtak és azok. akik pén: dobtak a perselybe, barátsá­gos szó, vagy mosoly nélkül, kutyafuttában, mintha szé­gyenkeznének és rögtön cl akarnák felejteni, hogy ezt tették. Az utca elzárásának gondo lala Preusstól eredt és Eisen- beck rögtön elfogadta. Ossza kellett fogóznUilk. Eaneot ke­pezve, lezártuk az utcát, csak azokat a járókelőket enged­tük át, akik pénzt dobtak a perselybe. Noha a munkások aradata ekkor már kiseba lett, néhány perc múlva egy csomó türelmetlen ember aut előttünk, akik izgatottan se­restek pénztárcájukat, de né- muK mai adtak. Előliem a tö­meg által egyre jobban . ioz- zám nyomva állt egy Idős asszony. A kendő két .ezte arcából gyűlölettel néztek rám szemei: annyira a hatal­mukba kerítettek, hogy len­nem kellett valamit, mert meg akartam mutatni, nogy nem érdemiem ezt a gy űlöle­tet. Elengedtem Preuss k'zét ős balra húzódtam úgy. hogy közte és köztem rés támadt, amelyen a hátul jövők áttol­ók az öregasszonyt. Preuss rám kiáltott cm nieg- nobálta az asszonyt vissza­tartani. Eközben kitépte n be­vásárló szatyrot a kezéből, ■'„semlék és leveskockél; gu- •ulták az aszfaltra, egv tek- 'árosüveg összetört és tócsát igyott maga után. (Folytatjuk) Megérlek a feltételek, a/ európai biztonsági koníereneiára A magyar küldöttség veze­tője a továbbiakban ezeket mondta: — Kormányom álláspontja a közel-keleti helyzetet ille­tően abban összegezhető, hős erélyesen elítéli Izrael ag­resszív politikáját és szüksé­gesnek tartja a Biztonsági Ta nács 1967. november 22-i ha­tározatának teljesítését. Itt az ideje, hogy a Biztonsági Ta­nács érvényt szerezzen saját határozatainak. Nem lehet bé­ke a Közel-Keleten, amíg Iz­rael nem vonja vissza csapa­tait valamennyi arab terület­ről az 1967. június 5 előtti vonalak mögé. A magyar kormány a jövőben is hatá­rozottan támogatni fogja az arab népek igazságos harcát e cél eléréséért és nagyra érté­keli az arab államok készsé­gét, hogy az izraeli agresszió következményeit politikai esz­közökkel, a Biztonsági Tanács említett határozatának mara­déktalan végrehajtásával szá­molják fel. — Kormányom nagy jelen­tőséget tulajdonít a nemzet­közi béke és biztonság meg­őrzését és megszilárdítását célzó szervezett intézkedések­nek. Ebből kiindulva teljesen egyetért a Szovjetunió kornv nyának — a közgyűlés napi­rendjén szereplő — a nemzet­közi biztonság megszilárdítá­sát elősegíteni hivatott javas­latával. , A Szovjetünk) ^»kéjtvMölője' által előterjesztett felhívás­tervezet elfogadása az ENSZ közgyűlésén lényegesen előse­gítené a nemzetközi béke és biztonság ügyét, erősítené az ENSZ szerepét a béke fenn­tartásában, növelné a Bizton­sági Tanács tekintélyét, és egyben közvetlenül bekap csolná a béke megvédelmezé- sébe a világszervezeten kívül álló országokat is. — Kormányom kellően ér­tékeli azokat az erőfeszítése­ket, is amelyeknek célja egyes területek békéjének és biztonságának megszilárdítá­sa. Ismeretes önök előtt: kor­mányom vállalta a Varsói Szerződés Politikai Tanácsko­zó Testületének megbízatá­sát, hogy juttassa el az euró­pai országok kormányaihoz az európai biztonsági rend­szer megvalósítására vonat­kozó felhívását. E megtiszte­lő megbízatás teljesítése so­rán erősödött korábbi meg­győződésünk: megértek a fel­tételek arra, hogy hozzákezd­jünk az európai biztonsági rendszer létrehozásához. — A Magyar Népköztársa­ság továbbra Is aktívan részt kíván venni az európai biz­tonsági rendszer létrehozá­sáért folyó küzdelemben, és támogat minden olyan lépést, amely ennek a megvalósítá­sát elősegíti. Rendkívül nagy­ra értékeljük a finn kor­mány ezzel kapcsolatos konstruktív kezdeményezését, s meggyőződésünk, hogy az jelentősen hozzájárul a cél eléréséhez. Természetesen szívügyünk a világ más terű­■«a sági rendszer megteremtésére irányuló szovjet javaslatot, mert annak megvalósítása elősegítené az ázsiai népek, s egyben a világ békéjének és biztonságának megőrzését. Az általános és teljes leszerelésért Külpolitikai összefoglalónk # Brazília új elnöke # Szovjet—amerikai határozattervezet a leszerelési konferencián

Next

/
Thumbnails
Contents