Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-08 / 233. szám

Szemlélet Véget értek a tömeges sza­badságok, benépesültek újra a munkahelyek, elkezdődött a tanítás a különböző állami oktatási intézményekben. Az időjárás fordulását mutatja a pártáiét megélénkülése is. A pártmunka növekvő intenzi­tásának évről évre szinte a nyitánya, hogy valamennyi pártszervezetben újra előtér­be kerül az új pártoktatási évad politikai, szervezeti elő­készítésének befejezése. Most is ezekben a hetekben végzik a pártvezetőségek az utolsó simításokat a pártpropagan­disták felkészítésén, a hallga­tók beiskolázásán. Minden szervezetten, tervszerűen, szinte óramű pontossággal, sok éven át gyűjtött tapaszta­latok felhasználásával zajlik. A jó szervezeti előkészüle­teken kívül a pártoktatás eredményes beindításának van még egy olyan fontos fel­tétele, amelyről az utóbbi időben mintha kevesebbet beszéltünk volna. Ez pedig a rendszeres továbbképzés, a folyamatos tanulás szüksé­gességének tudata. Más sza­vakkal, az a felismerés, hogy a marxizmus—leninizmus tanulmányozásának, a politi­kai ismeretek bővítésének szükségessége a párttagok, a pártmunkások és a különbö­ző beosztású tisztségviselők számára az évek folyamán nem csökkent, hanem mind­inkább növekedett. Egy párt­tagtól az elméleti, politikai ismeretek bővítése minde­nekelőtt belső lelkiismereti kényszerként és kommunista emberi magatartásként vár­ható el. Ma már szerencsére túl vagyunk azon, amikor a tanulás rendszerességének biztosításában a szervezeti formák vagy még inkább módszerek ját­szották a meghatározó szerepet. Tény viszont az is, hogy nem érkeztünk még el erre a kívánatos szintre, ami­kor minden párttag kommu­nista mivolta létezési for­májának érezze ideológiai, po­litikai tudásának, ismeretei­nek állandó növelését. Az elmúlt év tapasztalata ugyanazt bizonyította, hogy a pártoktatás szervezetileg, színvonalban egészségesen fejlődött, sőt a párttagok és pártonkívüliek körében je­lentősen növekedett a marxiz­mus—leninizmus vonzereje. Mégsem szabad azonban túl­zottan megnyugodni, vagy a kétségtelenül jelentős ered­mények miatt elfelejtkezni a néhol tapasztalható kedvezőt­len jelenségekről. Mert a hiányosságok, az úgynevezett fehér foltok még láthatóbbá válnak, ha az egyre növekvő követelmények oldaláról vizs­gáljuk az eredményeket, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy ami ma még megfelelő, nem biztos, hogy holnap is elegendő marad. Találkozni — és nem is ke­vés helyen — olyan nézetek­kel, amelyeknek a lényege az. hogy társadalmunk fejlő­... Valamelyik templomban öt órát harangoznak éppen Óbudán, amikor az öregem­ber és egy kislány hazaérkez­nek a Lajos utcába. Hosszú sárgára meszelt, kopott, föld­szintes ház udvarán áll egy asztalosműhely, ebben dolgo­zik a kislány apja, egy kövér, a.acsony segéd társaságában. Fejük fölött zöld üvegtányér- ral borított lámpa ég, külö­nös árnyakat vetítve a fal mellé állított deszkalapokra. A műhely mögött egy konyha, amögött egy szoba még, eb­ben lakik az asztalos családja, szám szerint öten. maga az asztalos, a felesége és három gyerek, köztük a legnagyobb a kislány, aki kialkudott bérért sétáltatja a beteg öre­get. A ház udvara hosszú és keskeny amellett rideg és dísztelen Magányos ecetfa áll az udvar mélyiben, megko- pasztva és csupaszon, akár csonttá soványodott, oszlófél­ben levő nagy madár. A fa • Resztet az író A vén te­lepes Carmelo története cí­mű elbeszéléskötetéből. és tanulás désének jelenlegi szakaszá­ban a világnézeti, a politikai tudás megszerzése, szélesíté­se a korábbi évekhez viszo­nyítva, vesztett a fontosságá­ból. Úgymond: „tanulni fel­tétlenül szükséges, de in­kább közgazdasági, műszaki témával foglalkozom, hiszen a reform kibontakoztatásá­nak időszakában erre van el­sősorban szükség”. Senki nem akarja természetesen vitatni a gazdasági, műszaki ismere­tek megszerzésének fontossá­gát, de a politikai és gazdasá­gi ismeretek különválasztá­sa, még inkább szembeállítása, mindenképpen helytelen. A gazdasági tudást helyesen al­kalmazni, a párt gazdaságpo­litikáját helyesen végrehaj­tani szilárd világnézeti alap, illetve politikai tisztánlátás nélkül teljes képtelenség. Itt is elsősorban szemlélet­beli változásra van szükség. Annak tudatosítására, hogy a diploma, vagy állami oklevél birtoklása nem jelenti auto­matikusan azt is, hogy az illető rátermett, eredménye­sen dolgozni tudó vezető is. A mi rendszerünkben min­den vezető poszt — kicsi vagy nagy — egyúttal politikai megbízatás is. Következtetés­ként nem csak szakmai, ha­nem politikai követelmé­nyeknek is eleget kell tenni. Vannak elvtársak, akik nagyjából így vélekednek: „évek óta járok a pártoktatás különböző tanfolyamaira, úgy érzem nincs már olyan okta­tási forma, amely számomra sok újat adna”. Ha az ilyen elvtársak nincsenek is sokan, ha érvelésük talán szerényte­lenségnek is tűnik, mégsem szabad kézlegyintéssel elin­tézni őket. Először a problé­ma egyszerűbb oldalát vizs­gáljuk meg Köztudott, hogy minden évben vannak újabb és újabb oktatási formák és az egyes tanfolyamok temati­kája, tananyaga is állandó­an gazdagodik. Tehát az előbb említett tétel máris megdőlt. De mégis fel kell arra figyel­ni, hogy nálunk a tanulás fo­galmát meglehetősen leegy­szerűsítik. Valahogy így: a tanulás egyenlő egy adott oktatási formával. Pedig a rendszeres továbbképzés le­hetőségei sokkal szélesebbek, mint maguk az egyes tanfo­lyamok. Pártoktatási rendsze­rünknek nem gyengesége, ha­nem eredménye, hogy egyre több olyan párttag van, aki­nek egyéni továbbtanulási lehetőséget kell biztosítani, illetve teremteni. Erre nem csak fokozott igény, hanem egyre több lehetőség is van A pártbizottságok nagyobb önállósága az oktatás szerve­zésében, irányításában ma­gában foglalja a lehetőséget is, hogy jobban figyelembe vegyék a sajátos igényeket, alaposabban felmérjék a he­lyi szükségleteket és párttag­ságuk számára a legalkalma­sabb tanulási formákat te­remtsék meg. alatt zöldre mázolt, kopott hordóban oleánderbokor. A sarokban vízcsap, csatorna és fából összetákolt illemhely, melyet a lakók közösen hasz­nálnak, mert ez még régi ház, talán több is, mint százéves, talán kétszázéves is van már, a gazdát, a ház tulajdonosát még sohasem látták a lakók. A szomszéd házban kocsma van, túl azon egy híres ha­lászcsárda, ahonnan éjszakán­ként zene szól, tambura, vagy cigányzene, néha csak rádió, vagy gramofon, amit szívesen hallgatnak a lakók. Most még csend van, csak a közeli Du­náról hallható egy-egy elnyúj­tott kiáltás, vonuló hajók üte­mes pöfögése és időnként vij­jogó sirályok. — Meggyújtsam a lámpást? — kérdezi a kislány, és ki­nyit egy ajtót szemben az asztalosműhellyel, a másik oldalon. (Munkatársunktól) E héten Nyíregyházára ér­kezik Jurij Lipej elvtárs, a Szovjetunió Kárpátontúli te­rület szövetkezeti központ­jának elnökhelyettese. E lá­togatással tulajdonképpen megkezdődnek a Kárpátontúli terület és Szabolcs-Szatmár megye közötti úgynevezett „kishatár menti forgalom” konkrét vásárlásai. Az együttműködés folytatása Október 16-án egy HUN- GAROCAMION szállítóko­csiban útrakél Nyíregyházá­ról a szabolcsi termékek áru- választéka, két dekorációs dolgozóval. Október 20-án az Ungvártól 28 kilométerre fek­vő — 800 lakosú — Rakosnó hatalmas kombinátjának ter­meiben megkezdődik a sza­bolcsi és kárpátontúli termé­kek kiállítása és vele együtt az egy hétre tervezett üzle­ti tárgyalások. A Kelet-Magyarország munkatársa felkereste a kis­határ menti forgalom megin­dításával megbízott HUNGA- ROCOOP budapesti központ­ját. Igen sok szakember fog­lalkozik hetek óta szabolcsi ügyek intézésével. A magyar —szovjet kishatár menti for­galom megindulását ugyanis szakmai szemszögből is dön­tő lépésnek tartják. Dr. Simó László, a szovjet osztály vezetője elmondja, hogy a szövetkezeti mozga­lomnak is létrejöttek a saját külkereskedelmi szervei. Ma már minden szocialista or­szágban található egy olyan külkereskedelmi vállalat, melynek nevében a COOP kettős szótag megtalálható. Ez a kooperáció szó rövidíté­se. S nem véletlen, hogy amióta a SZÖVOSZ árucse­re-forgalmi irodája HUNGA- ROCOOP feliratú levélpapí­ron intézi ügyeit, azóta min­den baráti országban létre­jöttek a COOP-partnerek. Ha­zánk e tekintetben legjelen­tősebb kereskedelmi társa a szovjet SZOJUZ-COOPNYES- TOR, mellyel forgalmának 60 százalékát bonyolítja idén már 22 millió rubel méret­ben. Előny megyénknek A kishatár menti forgalom nálunk sem új fogalom. Ha­zánknak is vannak hasonló egyezményei Csehszlovákiá­val és Jugoszláviával. De a szabolcsi és a kárpátontúli terület közötti kishatár menti forgalom valamennyinél je­lentősebbé válhat, mindkét Az öregember tagadólag int, és lassan, nagyon-nagyon vi­gyázva belép a sötét szobába. Valahol a közelben és ugyan­akkor a távolban is még min­dig harangoznak. — Holnap hová megyünk? — kérdezi a kislány. — A bá­csi azt ígérte, hogy egyszer kimegyünk a Szigetre. Ezt már nagyon régen ígéri ne­kem a bácsi — mondja szem­rehányóan. és sarkig kinyitja az ajtót, melyen át a fény az asztalosműhelyből az udvaron át beszűrődik a szobába. — Majd ha megjön a nyug­díjam — válaszolja az öreg­ember, és ahogy ül a karos­székben, szemben a nyitott ajtóval, még hozzáteszi: — A Szigeten van ugyanis egy tej­csarnok, ahol én sokat üldö­géltem valamikor, annak ide­jén... De ehhez pénz kell, ugrásszerűen emelheti. Ugyanakkor a szabolcsi dol­gozók foglalkoztatottságában is olyan értékű fejlődést je­lent, mintha egyik napról a másikra egy sor új üzemet építettünk volna. Nézegetjük az ungvári ki­állításra előkészített árucik­kek listáját. Szerepel benne igen sokféle lábbeli, női és férficipők — melyekben a szabolcsi szövetkezeti ipar ki­váló — ezenkívül női és fér­fi felsőruhák hosszú sora. És fémbútorok, önkiszolgáló ko­sarak, boltberendezések, bőr­díszmű, nyakkendő, esernyő, facsemeték és dugványok, mint például szamóca és mál­na szaporítóanyagok. Szárnyakat ad« szomszédság Az elv ugyanis: a kishatár menti forgalomba lehetőleg kivétel nélkül szabolcsi tér mékek kerüljenek. És amit onnan behozunk, kizárólag a szabolcsi boltokban kerüljön forgalomba. A szovjet áru­listán szerepel a SZARATOV hűtőgép, építő faanyag, ce­ment. építőanyag — amire oly nagy szükségünk van — és tranzisztoros rádiók. Ja­nuártól ezek az áruk már kaphatók is lesznek a szabol­csi falusi boltokban. Az üzleti tárgyalásokat a Már elcsitultak a viharok a kollégiumi felvételek mi­att. Az idei tanévben 2557 középiskolás kapta a kedve­ző értesítést: kollégiumban lakhat. Az igény ettől jóval nagyobb. Kevés a kollégium me­gyénkben. A tanulóknak csak 20 százalékát tudják ezekben az intézményekben elhelyez­ni. A tanulók 36 százaléka a környező községekből jár be naponta az iskola székhelyé­re. Hiányzó társalgók, klubszobák Uj diákotthon, kollégium az elmúlt két évtizedben nem épült megyénkben. A meg kell, hogy jöjjön a nyug­díjam előbb... Az öregember, vagy ha job­ban tetszik, mint ahogyan a kislány nevezi, „bácsi”, nyug­díjas, egyedülálló, családtalan agglegény. Hosszú hónapok óta beteg, és az asztalos fele­sége takarít rá, és a kislány hozza naponként neki a kifő­zésből az ennivalót. Mindezt természetesen fizetség ellené­ben. — Marika! — harsan át egy kiáltás az udvaron. A kiáltás az asztalosműhely irányából hangzik, végig a sötétedő ud­varon. — Hívnak — mondja a kis­lány, de még mindig áll az aj­tóban, várakozóan. — Nekem kiáltottak, a bácsi is hallhat­ta, hogy engem szólítottak. Megyek is, de még tessék ide­adni a pénzt.., — Vegyél ki a csészéből három forintot — mondja az öregember. — A tegnapival is tartozik a bácsi... — válaszolja a kis­lány. — Három meg három, az hat. Hat forintot veszek ki a csészéből, mert már reg­gel is számon kérték tőlem a pénzt.... SZÖVOSZ elnökhelyettese ve­zeti. A küldöttség egyúttal ja­vaslatot visz közös szabolcsi —kárpátontúli üzemek létesí­tésére is. A szakemberek el­sősorban arra alapoztak, hogy 70 000 tonna cementet és 40 000 köbméter építőipari fa­anyagot hozunk be hazánkba. Ennek a két alapanyagnak a feldolgozását kellene a határ mentén megoldani. így sor kerülhetne egy csempeüzem építésére, részben magyar fi­nanszírozással, esetleg ma­gyar szakemberek irányításá­val a határ mentén. Elkép­zelhető, hogy a szovjet part­nerek gyümölcsfeldolgozó üzemet javasolnak, például almaaszalót, melynek létreho­zásában anyagilag is részt vennének. Mindezek még javaslatok. De máris előrevetítik az ár­nyékát annak, amit az egyik nem régi 1’.-műsorban így fo­galmazott meg egyik közgaz­dászunk: „Hamarosan bebizo­nyosodik, hogy a világ legna­gyobb ipari hatalmának szom­szédsága és a közlekedési és szállítási utak rövidsége Sza­bolcs-Szatmár mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi fejlődé­sének szárnyakat ad.” A szakemberek az első év­ben negyvenmillió forintra becsülik a kishatár menti for­galom értékét. De ez szerin­tük még év közben, vagy a jövő év elején már a másfél­szeresére ugorhat. létszám, a felvett kollégis­ták száma azonban növeke­dett. így évről évre zsúfol­tabbak lettek a hálótermek, mind több kiegészítő helyi­séget rendeztek be hálónak, így jelenleg a kollégiumok­ból hiányzik szinte minden hálótermen kívüli helyiség: társalgó, klubszoba, tévészo­ba, könyvtár. Azok a helyisé­gek, ahol önművelésre, szóra­kozásra, kikapcsolódásra le­hetőség lenne. A tanulószobák iránt sem tapasztalhatók komoly kö­vetelmények, mert a kollégi­umokban elsősorban elhelyez­ni akarják a diákokat. Több helyen az iskola tantermeit veszik igénybe délután is, ahol a tanulmányi munka egy részét meg tudják szervezni. Az első esetben a zsúfoltság miatt külön sajátos tanulási stílust kell kialakítani, míg az iskolákban szervezett di­ákotthoni tanulószobák ered­ménye: a nap 9—12 óráját tölti egyazon helyiségben a tanuló. Ilyen körülmények között a kollégiumokban működő va­lamennyi nevelő, de az ifjú­sági önkormányzat, a diákta­nács megfeszített munkájára volt szükség, hogy tanulmá­nyi és nevelési területen eredményeket érjenek el. Különös gondosságra van szükség, hogy az alapvető problémák közepette is meg­különböztetett figyelemmel foglalkozzanak kollégiuma­inkban a fizikai dolgozó szü­lők gyermekeinek, a hátrá­nyos helyzetből induló tanú lók segítésével. A fiatalok segítenének A közelmúltban a KISZ megyei bizottsága is foglal­kozott a diákotthonok, kollé­giumok ügyével. Megáüapá­Megjegyxés: Esti sötétség Sok tény szól amellett, hogy városiasodik Nyíregyhá­za. A közművesítés, a modern lakónegyedek, a bitumenezett főutcák, s a többi. De nem kevés szól amellett, hogy van mit tanulnunk akár Nyírbátortól, Mátészalkától. Ezek közé tartozik például az esti világítás. A kirakatok világítása, a portáloké, s a reklám. Ezek színvonala nem csak hogy messze elmarad egy város követelményeitől, de egyenesen kritikán aluli. Városi tanácsi szabályren­delet született évekkel ezelőtt a városközpont üzleteinek esti kivilágításáról, a neonok kötelező felszereléséről. S ha most végigsétál az ember Nyíregyháza utcáin, láthatja: nem sok foganattal. Kevés a neon. Nincs ilyen a Béke­szállónak. a modellháznak. a GELKA-szerviznek — hogy csak néhány példát mond­junk. S ahol neon van, tel­jesen felesleges. Mert keze­lői rosszul értelmezett taka­rékosságból nem üzemeltetik. Másutt viszont igen. csak éppen pislákol, mert hóna­pok óta beteg. Ideje lenne — ha másképp nem megy — szabálysértési bírsággal kötelezni a kiraka­tok gazdáit a kirakatok és a portálok kivilágítására. Ki­zárólag városszépítészeti okokból. Ha mái nem jön­nek rá maguktól, hogy ez 1969-ben reklámnak sem el­hanyagolható feladatuk len­tolták: a bentlakás adta -a- játcvs lehetőségek miatt ked­vező feltételei vannak a fia­talok kommunista nevelésé­nek, eredményesen fejleszt­hető a közösségi élet. Á kö­zösségekben a napi cselek­ményekhez kapcsolódó poli­tizálás aktív formái hono­sodnak meg. Arra ösztönzik a fiatalokat, hogy közössé­gükben mozgalmi, közéleti tevékenységet vállaljanak. A diákotthonok, kollégitv mok lakói, de maga az ifjú­sági szövetség is látja azokat a gondokat, amelyeket a zsú­foltság. a kevés kollégiumi hely okoz. Ebben segíteni kí­vánnak maguk a fiatalok ts. A KISZ megyei bizottságá­nak ülésén elhangzott: a fia­talok vállalkoznak kollégi­umok építésére. Az építőtá­borok országosan elismert jó munkája feljogosítja a fiata­lokat újabb — kollégiumépí­tési — felajánlások megté­telére. Érdemes lenne e vál­lalást illetékes tanácsi szer­veknek megfontolni. Ezer diáknak épül ügy tűnik, a legsürgetőbb építési munkákban is előre­lépés következik be, jelentős változások várhatók a kollé­giumi életben. A következő ötéves terv művelődésügyi beruházásainak nagy része a kollégiumoké. A következő években több mint ezer kö­zépiskolai tanuló elhelyezé­séhez építenek új kollégi­umokat. Az új épületek elké­szülte után enyhül majd a wúfolteág, de addig a je­lenlegi mfikóu helyzetben kell megoldani a legfontosabb feladatokat és átmeneti in­tézkedésekkel javítani az ei- hetycaáooft ' >- m s. Remenyik Zsigmondi Őszi séták* OKTOBER 20: Sxabolcsi termékkiállítás Kárpát-Ukrajnában Javaslatok közös üzemek építésére terület lakosságának ellátását ne. K. J, Kevés a kollégium Javulás a következő ötéves tervben #01. ©ictföS* 8, t dsm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents