Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

1969. október 3.

9 OM»*

Felkelteni és kielégíteni a művelődési igényeket

Kazimir Liszovszkij:

1LJ1CS LÁMPÁJA

Részlet a Leniniánúból

A falat nem fedik pompás képek, —

De vakít rajt vakító fehérsége.

Zöld zsinórján lámpa lóg, létének Hallgatag — hidegsége ékessége.

Láttán rám forróság tör hirtelen:

Egy pillanatra szemeim lehunyom —

Pilláimra fény hull észrevétlen,

S a lámpa ég hét tizede nem hunyón

Fénye áttört vad viharon, éjen,

Akkor is, mikor úgy tűnt, hogy nincs remény. Lángja ott járt Oroszország mélyén,

Mint hőstettekre hívó meleg fény.

Az embereket vonta fénykörébe,

Tettre kész harcosokat egységbe.

Recsegve inogtatta a trónokat;

Sokasítva vérvörös zászlókat,

Meg az utcán nőtt barikádokat.

A lámpa, melynél Iljics dolgozott,

A történelem világító tornya.

Már akkor is olyan fénnyel ragyogok Mint az Aurora fényszórója.

Fordította: Siger Imre

Két tiatal tárlata Nagykállóban

NEM IGAZ AZ. hogy nincs igény széles körben az önművelésre, a kulturálódásra. — Ez a megállapítás nem új, egy tanácskozáson hangzott el. Válaszképpen egy felszólalásra. A felszólaló egy helyi vizsgálódásra építve adatait elmondta, hogy a lakosság mindössze 15—20 százaléka vesz részt rendszeresen a művelődésben, ez a szőkébb kör képezi a különféle művészeti tárlatok, rendezvények állandó közönségét, velük találkozunk a színházakban, a könyvtárakban, múzeumokban. hangversenyeken.

Valljuk be létezik a legtöbb helyen egy szűke bb réteg, amely nem társadalmi kategóriákban fejeződik ki, — van köztük munkás, olvasottabb, érdeklődő paraszt, diák és természetesen értelmiségi dolgozó. De mégis egy elenyésző hányada a nagy egésznek. Ök többségükben életelemüknek érzik, hogy ismerjék az irodalom és a művészetek mai dolgait, tájékozottak legyenek. Vannak persze olyanok is köztük, akik inkább tetszelegnek a müveit ember szerepében, valójában messze állnak a mai kor művelt emberétől. Most nem is erről a szűkebb körről van szó, hanem azokról, akiket fehér foltként szoktak emlegetni: akikben még valóban nem ébredi fel az érdeklődés, az igény. Velük mit lehetne, mit kellene tenni?!

A népművelők közül többen látják ezt a nagy jelentőségű problémát, de kevés a kísérletezés, a tényleges cselekvés a kívülállók megnyerésére. Mert a rendezvények sikeresek, a közönség — mint a karmesteri pálca beintésére — ott van a tárlatokon, a színházi esteken, a klubfoglalkozásokon, az író-olvasó találkozón, a szép magyar kiejtési. vagy szavalóversenyen. Vasvis látszólag szépen halad a népművelés. Hogy a dolgozók nagy többsége, olykor több. mint kétharmada elvétve, vagy még elvétve sem vesz könyvet a kezébe, s vannak, akik még nem láttak eleven színházi előadást, s a rádióban is egyedül a zenés műsorokat hallgat'ák m»s. -r- ezek a gondok kikerülnek a népművelő látószögéből. Pedig a párt művelődési politikáia a széles tömegek áVandó és rendszeres kultúrálóriásának megszervezését. a szunnvadó igények felkeltését teszi feladattá.

AHOL MERNEK KÍSÉRLETEZNI. kutatni az igények, az érd°k>ő-,és iránvát, mélységét, ott hamar bebízonvo- sndjk, hogy az emberek nem ' ....... '

igénytelenek. Hány és hány családi otthonban láthatunk drágán vásárolt, de értéktelen „műalkotásokat” Hányán lelkesednek még a ponyváért, vagy az ehhez közel álló Irodalomért. Az anyagiakat nem sajnálják, szeretnének műveltebbek lenni. Csak még nem találják az utatí, a módot. S egyedül vannak. Újszerű feladata éppen ez is a népművelésnek: megtanítani az embereket az önművelésre, ízlésük tudatos csiszolgatására. Ma már kevés a jó művelődési program, — az is hozzátartozik persze az érdeklődés felkeltéséhez. De ha nem követi semmi, neun valószínű, hogy önmagától elkezdődik az élmények. gondolatok „feldolgozása”. Mennyi nég a tennivaló, hisz egy valamirevaló futballmeccsen a szurkolók a helyszínen kézhez kapják kedvene csapatuk felállítását, fényképes arcképcsarnokát. De hogy állunk a kulturális információkkal? Minden falusi mozi büféjében lehet már sört kapni, ami nem is baj. De mi lenne, ha újságok folyóiratok, esetleg a vetített filmhez kapcsolódó szépiroda lom is „kapható” lenné az ilyen helyeken? De ez csak a lehetőségek ezred, sőt milliomod része, ami mind-mind segítene felébreszteni a napi munka és családi gondok sodrában a kulturálódási kedvet.

AHOL AZON SIRÁNKOZ NAK, hogy nincs érdeklődés itt semmi sem kell. nem arról van-e szó. hogy a kultúrát nem előzte meg az érdeklődés feltétele? Hallottunk már komoly zenei rendezvényekről, vagy magasröptű képzőművészeti, esztétikai, vagy pedagógiai előadásokról, holott az alapoknál kellett volna kezdeni. Ezek nélkül az emberek érdektelenül és értetlenül fogadják a legszínesebb, legszínvonalasabb előadást is. Nincs összekötő kapocs, pillanatnyi műveltségük, ismeretük és a rájuk tukmált kulturális rendezvény között. S így elvész a fáradozás gyümölcse.

Nem igaz az, hogy a ma emberének nincs igénye a kulturálódásra. Erre kényszerítik a rádió, a televízió, az újságok, folyóiratok, a meg növekedett források. Recept persze nincs arra. hogyan lehet egy-egy adott munkahe lyen, községben a legeredményesebben felkelteni a művelődés iránti érdeklődést. Éppen abban van a népművelés alkotó jellege, hogy művelői képesek megtalálni a helyes tartalmat és módszereket. hogy ne csak néhány száz embernek, hanem ezreknek terjesszék a kultúrát.

Két fiatal szabolcsi képzőművész — Margittal Jenő és Szabó Tibor — közös tárlattal mutatkozik be ezekben a napokban Nagykálló művészetszerető közönségének. A

II. Rákóczi Ferenc Járási Művelődési Központ termeiben szeptember 28 és október 5 között állították ki a két művész mintegy negyven alkotását.

Margittal Jenő nyíregyházi művész nem első ízben mutatkozik be. Önálló és közös tárlatokon, a szabolcsi művészek őszi tárlatain ismerkedhettünk már alkotásaival. Néhány éve nemzetközi pályázaton elért moszkvai sikere tette ismertté, újabban modern sgraffito! teszik vonzóvá tevékenységét. A mostani nagykállói tárlat is bizonyítja Margittal legfőbb művészi erényét — a sokoldalúságot, amely mind témaválasztásban, mind műfaji megoldásokban jelentkezik nála. Ezúttal linómetszetekkel, tus, olaj és grafitmunkákkal jelentkezett. Egyik műfaji erősségéből — a fémdomborításból — azonban csupán egyetlen darabbal, az „Ünnep” című művével mutatkozott be Nagykállóban.

Míg Margittal Jenő munkáinak művészi értéke a sokoldalúság és a dinamikus mozgás hatásos rögzítése, kiállító társáé, a nagykállói Szabó Tiboré a grafikai műfajban való jártasság, a szűkebb témaskálában való tökéletességre törekvés.

Szabó Tibor grafikái (kiállítási anyagában mindössze két akvarell szerepel) jobbára a nyírségi paraszt világában keresik a témát. Tanyai arcokat, okos gondolkodó parasztokat rögzít a művész tussal, krétával, filccel. Kontrasztoktól feszülő falvak, tanyák adtak ihletet a fiatal grafikusnak.

Realista látásmóddal rajzolt paraszti portréi közül a kiállításon különös sikerre számíthat Papp János mesemondó arcképe, valamint a szép, plasztikus hatást keltő tanulmányfej.

Szabó Tibor elszakad munkájában szakmájától, a reklámgrafikától. Alkotásaiban emberi gondolatokat tükröz, s méltán kérnek helyet művei a megye művészeinek közös tárlatain is.

A két szabolcsi művész alkotásai méltó társakként kerültek közös kiállító terembe, bízvást számíthatnak a szépet szerető közönség elismerésére.

— szilágyi —

— Csak is ő — mondotta Kralovánszky Milos. — Ha az egyháznak megfelel, mért tip felelne meg nekünk? Minden hónapban gyónik. ál- tlnzik. Az ilyen nem vesz a lelkére bűnt.

— És ha őneki mi még most sem kellünk?

— Az az én dolgom — mondta Kralovánszky Milos. — Mennyi a garantált fizetése a raktárosnak?

— Ezérnégy. Meg az alapszabály szerint a többi.

— Ezerhatot javaslok, meg az alapszabály szerinti többit — mondta Kralovánszky Milos.

S egyszer csak azt látták a népek, hogy mintha Fekete Samu már hétköznap is ünneplőben járna. A tekintélyt szabó görbe pálcával ment végig a soron, mint valaha a törvénybíró. Fekete kalapját a köszönőkre alig mozdította. A nőkre pláne. Pedig a jókedvű menyecskék meg a lányok csak most fedezték fel Igazán, micsoda szép ember ő. Arányos karvalyorra uralkodott az arcán. Majd kétméteres testét a lábai délcegen vitték.

— Nagy, szigorú világ kezdődik itt — mondták a népek.

— Még csak hagyján lenne, ha szigorú, de ha egy összemarék csirketápot se lehet hazavinni? Mi lesz belőlünk?

Féltek azontúl a raktárostól a szövetkezetiek. Vasárnaponként még a templomba se igen kívánkozott az az ember, akinek valami égette a nyakát. Hiszen a kurátori székben ott ült Fekete Samu s a nagy szeme különbül vágott, mint a papé gyóntatáskor.

— Hogyan vállaltattad el vele a raktárosságot? — kérdezték a vezetőségben Kralovánszky Milostól.

— Semmi az — felelte a föagronómus —, szóból ért az ember.

— Vajon neki is nem lesz-e egy idő után hiánya?

— Neki? Soha.

Ősszel észrevették a népek, hogy Fekete Samuhoz a szövetkezet kocsija tizenhét süldőt vitt ki hizlalásra. Mások csak két-három darabót kaptak s azoknak az élelméből vajon mit lehet elcsenni? Tizenhét mellett azonban már fel lehet nevelni akár

két sajátot Is. Ahol tizenhétnek van ennivaló, van tizenkilencnek is, vagy húsznak. Ki néz oda? Meglegyen a hízók súlya időre, ennyi az egész.

S a Fekete Samué megvolt. Sőt, a legkülönb hízókat ő adta vissza a szövetkezetnek.

— Nincs a raktárban hiány? — kérdezték a vezetőségben Kralovánszky Milostól.

— Egy gramm se.

— Fekete Samu a múlt héten két saját hízót adott el nyolcezerért.

— Az ő dolga.

— Rábízhatnánk akár a pálinkaosztást is?

— Nyugodtan.

De akkor már a népek valahogyan nem féltek annyira Fekete Samutól. A pálinkaosztásnál meg merték kínálni egy pofa itallal:

— Ugyan fogadd már el, mi van abban?

— Igyon már egy kortyot, Samu bácsi, csak nem viem haza szűzen ezt az üveget!

Estére hatalmasul jól érezte magát Fekete Sámuel, bement a kocsmába, megevett

egy kilő kolbászt s megivott vagy öt korsó sört. Tehette, nála volt a fizetése.

Éjféltájban egy vasutas szedte ki az utca árkából s a bicikli vázára fektetve vitte haza. A kertkapu culápjá- nál kénytelen volt megköny- nyebbülni Fekete Samu, s ennek csak a hitvány kutyája örült igazán. Az áldástól berúgva hevert el hamarosan a nagy eperfa alatt.

Hát persze a vasutas elmondta az esetet a feleségének mindjárt, ahogy hazaért. Az asszony pedig másnap a szomszédnak. Este már néhány suhanc utánaugatott Fekete Sámuelnek.

A raktáros nem értette.

Csinálta a dolgát minden hiány nélkül. Nem lopott. Amit adtak, elfogadta. Ha két bikát akart' hizlalni a szövetkezet részére, annyit kapott. Mellette felnövekedett a borjú. Ha húsz libára kötött szerződést, lelt belőle harminc Hisz miért van otthon ff asszony? Nem azért hogy doigózzop?

Ha f'zeteit neki valaki egy feldecit, csak szólt Kralovánszky Milosnak, hogy ennek meg ennek az embernek

Az „ellenfélt-megyéből jelentjük

Viadal az éterben október 17-éi Szabolcs - Békés

f I • r | ff r I rr r II j i

radios „elomerkozes 1:1

Híre ment már, hogy október 17-én a Magyar Rádióban Békés és Szabolcs megye vetélkedőjét hallhatja az ország. A tét nem kicsi, az egyik megye jut tovább a felszabadulási rádiós vetélkedő elő-, majd döntőjébe. Szabolcs megye csapatai már felsorakozva várják a küzdelem napját. Újságok, monográfiák, különféle kiadványok, emlékezések, hangszalagok, sokféle dokumentummal segítenek felfrissíteni, készenlétben tartani az ország és a megye életének legfontosabb adatait, tényeit, érdekességeit.

De nem csak a sa ját megye, hanem az ellenfél, Békés megye jellemző körképét is számon kérik a vetélkedő vezetői, köztük a népszerű riporter, Szepesi György. A békésiek szabolcsi puhatolózása után a szabolcsi csapatok „edzői” Is megszemlélték az ellenfél megyét. Barátságos fogadtatásban volt részünk Békéscsabán és mindenütt, ahol megfordultunk. Nem csak fél gépkocsira való megyei kiadvánnyal láttak el bennünket, hanem bemutatták a megye több nevezetességét. Jártunk a híres szarvasi arborétumban, ahol ezerötszáz különböző fajta növény és fa él, s a világ minden tájáról érkezik ide vendég. Gyulán a várszínház és a várfürdő keltette fel a figyelmünket, s az a buzgalom, ahogy a gyulaiak ápolják hagyományaikat, építik városukat. Orosházán, a legnagyobb magyar faluban az agrármozgalmak egyik bölcsőjénél en léktáblák, szobrok, utcám vek kalauzoltak tovább.

Vendéglátóink figyelmi sen és bőkezűen tájékozta tak bennünket a meg) helyzetéről, elmondták gondjaikat is. Földrajzik nem nagy a távolság a ki megye között, mégis a sz' mélyes találkozásoknál den ki, mennyi értéket, tanuls; got rejteget egy-egy megy Ég)’ kicsit a szabolcsiak osztoztak a békési gondol ban, örömökben. Talán me; bocsátható, hogy olykor me is feledkeztek a szabolcsi sz nek képviselői arról, hog „ellenfél” megyében járna! Annyira sok volt a közös t< ma, a közös probléma.

Végül mégis megkeményr ve a szívünket búcsúztun! Már a gépkocsiban megke: dődött a „haditerv” kidolgc zása. Úgy hisszük eleget ló tunk és tudunk Békésről, at hoz, hogy Szabolcs jusson t< vább a kieséses vetélkedi ben. Csak az a bökkent hogy ugyanez a véleme nyük a békésieknek is. Ben hatjuk az előmérkőzés e:e< ményét, Szabolcs—Békés 1: S mint a meccsen, itt sei lesz mellékes a közönség, több mint félmilliós megy buzdítása, a játékba bárl bekapcsolódhat A két szabó esi színhely, a Megyei Műve lődési Központ és a Nyírbe ton Járási Művelődési Kői ponton kívül urh-s gépkocsi járják majd a megyét és ké szilének felvételeket, vezeti a viadalt az éterben.

„Talpalatnyi föld“, „Körhinta“,

„Szegénylegények“

Jubileumi fílmakció megyénkben

Nagyszabású programmal készül a Szabolcs-Szatmár megyei Moziüzemi Vállalat u felszabadulás 25. évfordulójának megünneplésére. A jubileum tiszteletére októberben kezdődik és fél éven át április 4-ig tart a felszabadulási filmakció. Hat hónap alatt hatezer előadást tartanak a megye 220 községében. A filmek forgalmazásával megye- szerte a helységek felszabadulásának napján rendeznek díszelőadásokat. Hogy minden községben színvonalassá tegyék a falvak ünnepét ezekre a díszelőadásokra előzetes felmérések alapján készülnek.

A községekben ezzel veszi kezdetét a féléves akció, melynek keretében havonta rendszeresen 12 vagy hat

ne három disznót adjatok hizlalásra, legalább négyet. Megérdemli.

Kralovánszky mosolygott.

A raktárban hiány nem volt.

Csak a raktáros ment haza esténként gyakran részegen. S akkor megállt a kertkapu culápjánál...

Már egy idő után a népek csak azt lesték, milyen állapotban van a kutya? Fekszik-e részegen az eperfa alatt, vagy felébredvén a vályúból nyelveli-e befelé a vizet?

Amikor megértette Fekete Samu, miről van szó, messzire rúgta magától a hitvány kutyát.

Egy vasárnap már a templomba is részegen ment a kurátor és a pap kérdezgette:

— Mi lett ezzel az emberrel?

Pedig hát mi lett volna? A raktárban nem volt hiány. A többi meg mindenkinek a saját ügye, nem?

— A többi mindenkinek a saját ügye — mondta a vezetőség előtt Kralovánszky Milós.

filmből álló sorozat bemuta tását tervezik. Hogy a fel szabadulás napjairól, vagy a új élet első lépéseiről szót filmek bemutatását a lakos ság minél nagyobb tömegé nek tudomására hozzák, kii lönböző prospektusokat ad nak ki, amelyek a filméi vázlatos ismertetése mellett , megyei, helyi rendezvények ről is értesítenek. A prospek tusok sorában is érdekesnél ígérkezik a 25 év kiemelkedi filmjeit bemutató tizenöt een timéteres nagyságú fehér mű anyag vonalzó.

A 25. évforduló méltó meg ünneplésére előreláthatóai 450 ezer főnyi közönsége várnak. A látogatottság nö vetése érdekében valameny nyi filmre egységes kedvez ményes helyárat állapította! meg: 2 forintot. Uj mozgal mat indítanak a tsz-ek terű- leti szövetségeinek bevoná sával: a tsz telt ház és a tsz bérlet akcióval szeretnék el érni, hogy a falusi lakosságnak is lehetősége legier minden bemutatott flirr megtekintésére.

Szót i érdemelnek a mozi üzemi vállalat által összeál lított listában a felszabaduló: tiszteletére bemutatásra kerülő filmek. A megye mozilá- togató közönsége 25 év leg kiválóbb magyar filmalkotó sait láthatja viszont a film- vásznon, hiszen valamennyi filmet korábban már bemutatták, sőt közöttük Olyanok is szerepelnek, amelyek nemzetközileg elismertek, vagy díjat szereztek. Közéjük tartozik a „Valahol Európában”, ..Talpalatnyi föld” és a „Kör-, hinta”. Az újabb alkotások közül mondanivalójával s „Tízezer nap”, a „Szegénylegények”, valamint a „Hideg napok” című alkotások emelkednek ki. Huszonnégy magyar film mellett öt külföldi szerepel a programban a második világháborút feldolgozó témakörből. Újra vászonra kerül a „Ballada a katonáról” és az „Emberi sors”, valamint egy további szovjet, egy csehszlovák és egy francia film.

K e,

S!mET-MAeTARORP7Áe — VAC VRNAPT MELLÉKT Ti*