Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

1969. október 2* CSALÁD — OTTHON Ex s Ihat A. ősz! divat slágere. Bő­vülő szárú szövet nadrág kosziüm, aranylánc' övvel. Bakfis télikabát, az elején és az alján fehér műszőrme díszítéssel, fehér műszőrme kucsmával. Ámít a porszívógép használatáról tudni kell Hazánkban egymillióra te­hető a használatban lévő por­szívógépek száma, tehát a mosógép után ez a legelter­jedtebb háztartási gép. Fel­építése és működése viszony­lag nagyon egyszerű. Egy magas, percenkénti 10— 15 000 fordulatszámú villany- motor kis légturbinát (lapát­kereket) forgat, mely a por­szívó egyik végén szívó, a másikon pedig nyomó hatást végez. A szívóhatás úgy jön létre, hogy a lapát­kerék gyors forgása mozgás­ba hozza a levegőt, légritku­lást idéz elő. A légritka tér­ben a nyomás kisebb, mint körülötte, a levegő a kisebb nyomást igyekszik kiegyenlí­teni, és ezért nagy sebesség­gel árad arrafelé. A gyors levegőbeáramlás magával ra­gadja a szőnyegről, a padló­ról a szennyeződést, a port. A nagy sebességgel beszívott levegő „kényszerhelyzetben van”, át kell hatolnia az út­jába helyezett sűrű szövésű textilzsákon (szűrőn), ame­lyen fennakadnak a por- és hulladékszemcsék. Háztartások részére kétfé­le porszívót gyártanak: kézi és fekvő gépet. Az előbbinek előnye, hogy könnyű, kis he­lyet foglal el és állandóan összeszerelve, készenléti ál­lapotban tartható. Hátránya, hogy szívóhatása kisebb, mint a fekvő porszívóé. A fekvő gép kezelése, kiszolgá­lása nem olyan egyszerű, igaz viszont, hogy a szívóha­tása nagyobb, ami ugyan nem minden esetben előnyös. A finom kárpitokban, fali­szőnyegekben kárt is tehet. Éppen ezért ma már olyan fekvő porszívókat is gyárta­nak. amelyeknek szívócsövén szabályozónyílás található, mellyel a szívóhatást tetszés szerint csökkenteni lehet. A porszívóhoz megfelelő toldalék- és összekötőcsövek csatlakoztathatók. Ezeket könnyedén forgatva kell egy­másba illeszteni, a cső végé­re pedig a portalanílási fel­adatnak megfelelő szívófej vagy kefe kerül. A különféle szívófejek és kefék használatát egysze­rű aranyszabály szerint dönt­jük el: „lágyat keményre, keményet lágyra.” Ez azt je­lenti, hogy szőnyeg, függöny, bútorhuzat, ruhanemű, stb. portalanításához a kemény felületű vagy sörtéjű tarto­zékokat kell használni, a ke­mény padló, bútor, stb. tisz­títására pedig a lágyabb szőr- zetű keféket. Az ellapított végű csőtoldat arra szolgál, hogy sarkokból, szűk beszö- gelésekből is el tudjuk tá­volítani a port. Nehezen hozzáférhető tár­gyak úgy is tisztíthatok, hogy a csatlakozócsövet a porszívó kifúvónyilásába he­lyezzük és így a port lefúj­juk a tárgyról. A porszívó fújó hatását másként is hasznosíthatjuk. A csővégre illesztett folyadékszóróval, mely ugyancsak a tartozékok között található, virágokat permetezhetünk, vagy a la­kás száraz levegőjét is párá­síthatjuk vele. Ez a tartozék szükség esetén még festék­szórásra (dukkózásra) is használható, persze csak kellő körültekintés mellett. SCt a nehezen gyulladó tü­zet a porszívó, fújó hatásá­val feléleszthetjük. A porszívót használat után mindig ki kell tisztítani. A porzsák felületéről könnyed ütögetéssel, esetleg kis seprű­vel távolítsuk el a port és a szemetet A porzsákot mos­ni és erősen kefélni tilos, összecsomósodhat az anyaga, a turbina csak nehezen tud­ja átszivni rajta a levegőt, s ez a motor „leégéséhez” ve­zethet. A jövő a papír por­zsákoké, amelyek elpiszkoló­dás esetén egyszerűen eldob­hatok és újjal cserélhetők fel. A villanymotor érintkező szénkeféi — a nagy fordulat­szám következtében — elég hamar elkopnak. ezért a rendszeres cseréjükről gon­doskodni kell. Hasonlókép­pen ügyelni kell arra is, hogy a porszívó tömítőgumi- jai mindenütt jól zárjanak, a gumi megnyúlásával, repe- dezettségével ugyanis romlik a gép tömítettsége, s ennek következtében a szívóhatása. Használat közben vigyázzunk rá, hogy « porszívó ne melegedjék fel túlságosan ez a porzsák el- tömődéséből, a huzamos, eről­tetett használatból adódhat. Jóllehet minden porszívó el van látva zavarszűrővel, de ha mégis azt tapasztalnánk, hogy a rádió vagy a televí­zió műsorvételét zavarja a gép működése, azonnal ja­víttassuk meg. Ha nincs kü­lönösebb panaszunk a porszí- Vógépre. egy-két évenként ak­kor is vigyük el a szervizbe, ahol elvégzik a csapágyak zsírozását, kitisztítják a mo­tort, ellenőrzik az elektro­mos vezetékeket és a kap­csolókat, stb. Ez jelentősen meghosszabbítja a gép élet­tartamát. Használat után ne teker­jük a gégecsövet kis kariká­ba, hanem „kinyújtóztatva”, függesztve tároljuk. A por­szívót csak száraz helyen szabad tartani, a gumirészeknek és a motor tekercselésének egyaránt árt. Puha ruhába göngyölve te­gyük el a gépet, így a mű­anyagtestet megvédhetjük a karcolástól vagy a töréstől. Hazánkban egyelőre csak a jól ismert egyszerű por­szívótípusok kaphatók. Tel­jesség kedvéért azonban hadd jegyezzük jpeg. hogy a fejlődő technika már olyan gépeket is létrehozott, amely­nek vibrátoros szívófeje egy­idejűleg porolja és portala- nítja a szőnyeget; vagy pél­dául olyan gép is készül, amelynél a terjedelmes tisz­títófej a szívással egyidőben vegyszeres kezelést is végre hajt a textílián. (B. J.) Tanulósarok lőortiihzat tujílial A hagyományos felfogás szerint horgászat az, ha a hal rákap a felkínált csali­ra, — akár éhségből, akár kíváncsiságból. így űzték a horgászatot már az ősember idején, és így űzik ma is, a kikapcsolódásra, pihenésre vágyó sporthorgászok. A ten­gerparti országokban azon­ban merőben új ága alakult ki a horgászatnak. Talán he­lyesebb lenne vadászatnak nevezni, hiszen nyíllal lövik a halat, a tevékenység befe­jező része azonban vérbeli horgászat. Hazánkban a hor­gászatnak ez a módja tilos. Az új sporthoz szükséges felszerelés egyszerű: rövid, fémből készült nyílvessző, erős íj és szabványos tenge­ri horgászkészség; bot és or­só. A horgász a ladik orrá­ban helyezkedik el, a hor­gászbot zsinege oda van köt­ve a nyílvesszőhöz, melyet az íjra fektet. A horgász se­gítőtársa lassan evez a csó­nakkal, a horgász pedig ébe ren figyeli a vizet, míg fel nem tűnik a fenéken lakmá rozó hal. rendszerint egy ki- feszítétt szárnyú rája. Halk íüttyjelre megáll a csónak, megfeszül az íj. .. Mindez persze nem ilyen egyszerű, hiszen a célzás rendkívül ne­héz, mert a víz fénytörése miatt a cél egészen másutt mutatkozik, mint ahol való­jában van. Az eltolódás függ a víz mélységétől, és nagy gyakorlat szükséges ahhoz, hogy a nyíl célba találjon. Ennek a horgászatnak is megvan a maga „etikája”: alkalmat ad a halnak, hogy győztes maradjon. Ha a lö­vés célt téveszt, odébbáll a hal, ha talál, megkezdődik a harc. A horgász a ladik fe­nekére ejti az íjat, kezébe veszi a botot, és éppen úgy fárasztja a halat, mintha az csalira harapott volna. Sőt kétszeresen nehéz a fárasz- tás, hiszen köztudomású, hogy a nem száján akadt hattal nehezebb megbirkóz­ni. De nehéz azért is, mert a nyíl szakállas végétől alig néhány centiméterre körkö­rös lemezke helyezkedik el, mely megakadályozza a nyíl mély behatolását a testbe. Ha a megnyilazott hal öre­gebb korosztályú, órákon át tarthat a küzdelem, hiszen néha mázsásnál is nagyobb ráják lapulnak a sekély víz­ben. A cápa megnyilazása még ennél is keményebb sport, mert míg megadja ma­gát, kilométerekre elvontat ja a csónakot. Jó szem, bátorság, fizikai erő és ügyesség kell ehhez a horgászathoz. De ezek teszik egyre népszerűbbé. Recept Savanyú tüdő bécsi módra Hozzávalók 4 személynek: 250 g borjútüdő, 1 borjúszív, 1 hagyma babérlevéllel és két szegfűszeggel megtűz­delve, 1 sárgarépa, kevés zeller, 1 citrom leve, 3 evőkanál zsír, 2 nagy koc­kára vágott hagyma, 1 evő­kanál liszt, 1 kávéskanál cu­kor, 1 evőkanál mustár, 2 savanyú uborka, 1 gerezd fokhagyma, kevés zöldpet­rezselyem. A tüdőt, a szívet, a tűz­delt hagymát, sárgarépát és a zellert leöntjük forró vízzel, megsózzuk és egy fél óráig kis lángon főzzük. A tüdőt megfordítjuk és továb­bi fél óráig főzzük, azután kivesszük, és hideg vízbe tesszük. A szívet tovább főz­zük, amíg meg nem puhul. Az apróra vágott hagymát zsíron pároljuk, hozzáadjuk a cukrot, a lisztet és világos- barnára pirítjuk. Kissé le­hűtjük, és ráöntünk fél liter vizet, (amiben a tüdőt főz­tük). A mártást körülbelül 20 percig főzzük, azután hoz­záadjuk a finomra vagdalt tüdőt, szívet és ízesítjük a fűszerekkel. Gombóccal tá­laljuk. A tanulás komoly munka a gyermekek számára, s a szülőknek többek között meg kell teremteni hozzá a nyu­godt tanulás lehetőségét. Ahol külön gyermekszoba van, ott nincs különösebb gond. Itt íróasztal is köny- nyen elhelyezhető. Ilyen előnnyel azonban kevés csa­lód rendelkezik. Legtöbb esetben a szülőkkel közös szobában kell kialakítani egy olyan sarkot, zugot, amit a gyermek csak a magáénak tud, rendelkezik is vele és a saját ízlése szerint formál­ja. Legfontosabb az asztal, vagy íróasztal megfelelő el­helyezése. Lehetőleg az ab­lak közelébe tegyük, mégpe­dig úgy, hogy a gyermek bal kéz felől kapja a világos­ságot. Ez a legideálisabb nem árnyékolja be kezével a könyvet, füzetet így kí­méljük legjobban a szemet. Fontos azonban, hogy meg­felelő erősségű mesterséges fényről is gondoskodjunk. (Asztallámpába legalább 40-es, de inkább 60-as körtét hasz­náljunk.) Az asztal és a szék magassága . a gyermek korá­hoz igazodjék. A kis növésű gyermek magas széken ülve nem tud koncentrálni, ha lábai nem érnek a földre, s így „harangozni” kénytelen, hamar ki is fárad. Ha az asztal túl alacsony, vagy túl magas, fárasztó testhelyzetet követel szintén, ami ugyan­Az étkezés e kultúrája Az élet fenntartásához a szervezetnek tápanyagokra van szüksége. A tápanyagszükséglet azt jelenti, hogy a szervezetnek mennyi fűtőanyagra (kalóri­ára, zsírra, szénhidrátra), építőanyagra (fehérjére), vi­taminra és ásványi anyagra van szüksége. Mi azonban nem kalóriát, fehérjét, vagy ásványokat eszünk, hanem különböző ízű, halmazállapo­tú és hőmérsékletű ételeket. Éppen ezért a táplálkozásnál nem szabad csak a szükség­leteket szem előtt tartani, hi­szen az emésztés nem csu­pán vegyi, hanem egyben idegrendszeri folyamat is. A jó étvággyal elfogyasz­tott étel „vérré válik”, de a kellemetlenül „legyűrt” éle­lem rosszul emésztődik és kihasználatlanul távozik a szervezetből. Az ételek meg­emésztését a szájüreg és a gyomor — bélrendszer emésztőnedvei végzik, ezek termelődése pedig idegrend­szeri hatásokra indul meg. Az étel meglátása és illata az emésztőnedv-termelés egyik ingere, természetes te­hát, hogy az ízléses tálalás, terítés a jó emésztés fontos feltétele. Ezért cselekszik helytelenül az, aki étkezés közben olvas, hiszen az ol­vasás eltereli a figyelmet az étkezésről, és ezáltal csökken az emésztőnedv-termelés. Helytelen szokás az étke­zés közbeni televíziónézés is. Sok családban az utóbbi időben a tv megzavarta a kialakult étkezési rendet Minél érdekesebb a műsor, annál inkább eltereli a fi­gyelmet a táplálkozásról. De nem csak a tv-nézés csökkenti vagy rontja az ét­vágyat, az emésztést, hanem az asztalnál kialakuló vita is. Leghelyesebb tehát a fehér asztalnál az étkezésre figyelni, vagy csak közömbös témákról folytatni kedélyes csevegést. Vannak az étkezés­nek olyan illemszabályai is, melyet még az üzemi étkez­dében is mindenkinek be kell tartani. Még tréfa ked­véért sem szabad gusztusta­lan dolgok emlegetésével próbára tenni valakinek az étvágyát. A táplálkozástudomány eredményeinek felhasználása a konyhában nem jelenti azt, hogy az ízlést, mint az étvágy egyik fontos meghatározó tényezőjét szem elől téveszt­hetjük. Sem gyermeket, sem beteg, vagy egészséges fel­nőttet nem szabad rákény­szeríteni arra, hogy olyan ételt egyék, amit nem sze­ret, csupán azért, mert aa „egészséges”! Ugyanazt a tápanyagot egyébként ugyan­az az ember más formában esetleg szívesen elfogyasztja. A sárgarépát például főzelék formában sokan nem szere­tik, de ugyanezt a sárgaré­pát húslevesben kifőve, már szívesebben megeszik. Az étvágy irányítja szer­vezetünket abban is, hogy édes vagy sós ételt fogyasz- szunk, hogy a zsíros ételhez savanyúságot együnk, stb. Étvágyunk csak olyan ételre gerjed, amellyel kapcsolat­ban már bizonyos tapasztal lataink vannak. Ezért is van a hazai ételnek „más íze”.. j De nemcsak az ételek szí« ne, alakja, illata lehet ét­vágygerjesztő! Megfigyelték, hogy jó étvágyú társaságban a rossz étvágyú gyermek, vagy a beteg felnőtt étvágya is megjavul. Ezt a megfigye­lést nem csak a rosszul evő gyermekek felerősítésére le­het felhasználni, hanem for-- dított értelemben, a fogyó-j ' kúrázó vagy diétázó betegek étkezesénél is. Nehéz a dié-» tát megtartani, ha az asztal­nál a család többi tagja jó étvággyal falatozza azt, ami a diétázó számára tilos! Aki­nek étrendje tehát egészség- ügyi szempontból korlátozás alá esik, az egyék külön, mert így sokkal könnyebben elkerülheti a „kísértéseket”. csak a tanulás rovására megy. Az iskolás számára a kényelmes „munkahely” biz­tosítása a jó eredmény egyik alapja. Ez nem jelenti azt, hogy drága íróasztalt kell vásá­rolni. Meg lehet oldani sok­kal egyszerűbben is. Ha az ablak alatt, vagy mellette alacsony szekrény, könyves­polc van, annak felső részé­re egy lapot helyezhetünk (felnőtt írólap maximális ma­gassági métere 75 cm). Ki­sebb korú gyermekek részé­re természetesen ennél ala­csonyabban kell elhelyezni. Ha a szekrény polcára tesz­szük a lapot, annak állítha­tóságával szabályozhatjuk a lap magasságát. Másik vé­gét lábbal alátámasztva, pol­cot, vagy fiókot erősítünk a lap alá és már készen is van a megfelelő íróasztaL (Lásd az ábrát). A háttér dekorálását bíz­zuk a gyermekre — termé­szetesen szülői felügyelet mellett, — aki saját rajzai­val, vagy érdeklődési köré­nek megfelelő . színes plaká­tokkal, képekkel teheti szí­nesebbé önálló birodalmát, ahová mindig szívesen vonul vissza. J. Burián Judit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents