Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
!9<ra, október zb. KIT,BT MAtSYARORSZAO Igény és lehetőség Hét ember, egy kalapács Napirenden a Nemrég a Minisztertanács foglalkozott a szolgáltatások helyzetével és határozatban rögzítette azt a kívánalmat, hogy e térén országosan gyorsabb fejlesztésre van szükség. Ha ez országosan érvényes — különösen az Szabolcs megyére. Megyénkben bármilyen gyorsan is fejlődtek az utóbbi években a szolgáltatások, messze lemaradtunk még az ország többi vidékeitől. Lakosonként nálunk évente 65 forinttal költenek kevesebbet szolgáltatásokra az emberek, mint amennyi az országos átlag, s a mienk éppen fele a fővárosinak. Keltenének többet is, igény van rá, — de kapacitás nincs. Vagyis nincs, aki elvégezné a szükséges munkákat. Különösen az ipari, a javító és a személyi szolgáltatásokban — fodrász, kozmetikus, takarítás, stb. — nagy a lemaradásunk. Változott az igények szerkezete is, hiszen az utóbbi években ugrásszerűen nőtt a tartós fogyasztási cikkek beszerzése. Ezeket pedig előbb-utóbb javítani kell. Mi ennek a helyzetnek az oka, s hogyan fejleszthetjük a szolgáltatásokat az eddiginél gyorsabb ütemben? Szabolcs lemaradásában ma Is a történelmi körülmények játszanak főszerepet. Ezt tetézi az a legutóbb kialakult helyzet, hogy még a szoijaltatások végzésére alakúit ktsz-eknél is érdemesebb ipari termelő tevékenységet folytatni. Ilyenek a szabályozok, amiket bizonyosan finomítani fognak. Egy sereg dologban nem vehető egy kalap ala az árutermelés és a javítás, s ennek ki kell fejeződnie a pénzügyi intézkedésekben is. A változás várható. Nem a legjobb a helyzet a fejlesztési alapok képzésiben sem. Megyénkben általános helyzet, hogy az alacsony műszaki színvonal, az állóeszközök csekély értéke miatt kevés fejlesztési alapot tudnak képezni. Ezt tetézik egyes merev központi intézkedések, s az, hogy nehézkes a banki hitelek felvétele. (A központi rendelkezések értelmében a banki szakemberek vizsgálták a szolgáltatási beruházásoknál a nyereséghozamot is, ami nem éppen a legmegfelelőbb. Épp a munka természete miatt.) Tavaly év végén 3300 kisiparos tevékenykedett megyénkben, 153-mal több, mint korábban. Ez a szám nem nagy, különösen akkor, ha megnézzük: 151 községben nincs lakatos, 169-ben vilszoigáitatás lanyszerelő és 130-ban női fodrász. Ráadásul a kisiparosok körében érezhető az el-* öregedés veszélye, s nagy a létszámhullámzás. Legjobb a szolgáltatások helyzete a megyeszékhelyen és a városiasodé járási székhelyeken. Területileg azonban Szabolcsban nagyon nehéz a fejlesztés, hiszen sok a kis község vagy település. A községek 6C százaléka nem éri el a kétezer lakost, s majdnem harmada az összes számnak az ezren aluli település. Ilyen helységekbe már azért sem érdemes valamilyen szolgáltatást telepíteni, mert nem biztos, hogy a kevés számú lakos el tudja majd látni munkával Rendkívül sok beruházásra lenne szükség ahhoz, hogy megyénkben a szolgáltatások színvonala elérje az országos átlagot. Ebben történt már intézkedés. Néhány hónapja előnyös, de visszafizetendő hitelt kaptak azok, akik valamilyen szolgáltatásba akarták befektetni. Most — a Minisztertanács határozata nyomán — megyénk előreláthatólag 80 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást kap a szolgáltatások fejlesztésére. De nem csak ilyen intézkedéseket tettek. Tavaly a tsz- ek 13,4 millió forint értékű szolgáltatási ■ tevékenységet fejtettek ki. Ez szépen növekszik. A legnagyobb gond az, hogy nincs átfogó elképzelés a további fejlesztésre. Ez is, s megyénk helyzete is felvetette azt a gondolatot, hogy a szolgáltatások fejlesztésére átfogó tervet kell készíteni. A megyei tanács illetékesei kutatóintézetet bíztak meg a hálózatfejlesztési javaslat kidolgozásával, s az hamarosan elkészül. Ezek mellett a helyi tanácsok segítségére is szükség van. Adóelengedésre vagy kedvezményre, helyiség adására, s hasonlókra gondolunk A lényeg azon van, hogy tegyék könnyűvé a telepítést és azon igyekezzenek, hogy érdemes legyen községükben valamilyen szolgáltató üzemet létrehozni. A másik út a kisebb községeké. Ezekben növelni kellene a felvevőhelyeket, vagy felvevő centrumokat kialakítani. Az ilyen hálózat pedig szükségessé teszi a szállítások gyorsítását, ami nem lehetetlen. Arra gondolunk, hogy érdemesebb legyen a vállalatoknak, ktsz-eknek, tsz-eknek szolgáltatásokkal foglalkozni. Kun István *4 pú, akit Márciusnak hívtak Sok derék férfi vett részt a paraszti élet igazságosabb vai.oztatásáért Tiszabercelen. de mind között Gulácsy János nevére emlékeznek a legmelegebben Bessenyei György falujában. Az ő sorsáról, az ő fiáról és az ő unokáiról kanyarodott ez a történet, amit a falu vezetői hitelesítenek. Levelek is tanúsítják. És az amúgy is történeteket őrző községben szép esti beszélgetésekben újra és újra félbukkan. Mert volt Gulácsy Jánosnak az 1919 es Tanácsköztársaság kommunistájának egy r agy bátyja, bizonyos Stefán István. Amikor az első Igazságos magyar rendszer megbukott, ez a nagygazda halálra kereste és kerestette saiát öccsét. Máig sem egyeznek a vélemények, hogy a gyű'ölet, a saját ellenforradalma r voltának bizonyítása. vagy csak egyszerűen a kitűzött százezer koronás vérdíj volt az okozója, hogy éjt nappá téve utána járt, felkutatta búvóhelyeit és ha nem történik valami, a menekülő napjai meg voltak számlálva. Akkor lépett akcióba Julik*, Gulácsy János húga. Megmondta bátyjának, 6 most mindenét pénzzé teszi és megmenti őt, bízza rá magát. Így történt, hogy egy őszi délelőtt egv trágyásszekérbe rejtve, a rakomány alatt bátyjával Julika áthajtott a Tiszán és Pestre vitte a bátyját. Hogyan csinálta, nem tudja már maga sem, tény az, hogy hamis papírokat szerzett a számára Pihár József névre. És még itt sem nyugodott meg az áldozatos testvér. Bátyját, akit nagyon megviseltek a bujkálás hetei, maga kísérte Bécsbe. Ott is gondoskodott róla, mindaddig, amíg megnyugtatóan útba nem indította a Szovjetunió felé. Addig nem fejezte be ügyét, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy János testvére megérkezett elvtársai közé és meggyógyítok. biztonságban van. Mindez 1919 őszén történt. Pontosan huszonöt év múlva szabadult fel Tiszabercel a fasiszta elnyomás alól. Október harmincegyedikén felrobbantották a németek a szép műemléktemplomot, tüzek lángja világított az új világ születésének vajúdásaÉrdemes-e többet dolgozni ? Építőmunkások közelről A tíz ember közül csak kettő kőműves. Négy kubikos — talán azért, mert ők vannak most legtöbben a tuzsé- ri építkezésen a megyei építőipartól — a többi; ács, villanyszerelő, felépítményes, vízvezetékszerelö. Meglehetősen választékos összetétel Akár az építőipar. A téma azonban mindennapi, közös ügy. A munkáról, a keresetről, a bérrendszerről vitatkoznak nyiltan. őszintén. Év közben is jutalom — Az én brigádomban tizenhármán dolgozunk. Azért jöttünk haza a Dunántúlról — mondja Pataki Béla kubikos — hogy ha kevesebbet is keresünk, de mindennap haza tudjunk menni, együtt lehessünk a családdal. — És kevesebb itt a pénz? — érdeklődnek a többiek. • — Annyi, mint ott. Sőt. Itt, a tuzséri építkezésen niár kétszer is kaptunk célprémiumot. Mert sürgős volt a munka, határidőre el kellett készülni vele. — Jó a célprémium, mert sarkallja az embert a több pénz — veszi át a szót Orosz Sándor kubikos. — Csak gyakrabban kellene alkalmazni. Több lenne a határidőre befejezett munka. . . Ebben mindannyian egyetértenek. Azzal is. hogy év közben1 is legyen többször jutalom. Persze csak annak, aki megérdemli. Hadd érezze a dolgozó; becsülik a munkáját, elismerik szorgalmát. — Csupán szervezési kérdés a kereset alakulása — folytatja a vitát Csordás György kőműves. — Ha folyamatos a munka, akkor van teljesítmény. És kereset is... Egy régebbi esetet mond el. amikor elvitték őket Nyíregyházára, követ tömi. Hét embernek jutott egy kalapács. Természetesen nem tudtak haladni. Meg is nézhették fizetéskor a borítékot Ha lenne munkaterület... — Megesik az ilyesmi most is — kapaszkodik meg a tóhoz. A felszabadító csapatok között volt egy 23 éves katona, akit úgy hívtak, hogy Március Ivanovics Gulácsy. A tiszaberceli kommunista Gulácsy János fia, Gulácsy megnősült a Szovjetunióban, orosz asszonyt vett feleségül, de fiának sokat mesélt egykori falujáról és azt is elmagyarázta neki, miért adta neki ezt a különös keresztnevet. Mert — mondotta — márciusban volt, 1919-ben a magyar nép nagy tavasza. És ha ő nem is éri meg, a fia bizonyosan megéri a magyar nép második tavaszát. A keresztneve emlékeztesse rá, hogy apja erre gondolt születésekor is. Mindezt később írta csak meg a fia özvegy Kuliár Ist- vánnénak, az egykori harcias. testvérét mentő Gulácsy Julikának. Gulácsy János már nem él. Fiának, Márciusnak három gyermeke viszont megbecsült polgárai a Szovjetuniónak. Az egyik fiú repülősliszt. a másik a rosztovi állattenyésztés egyik vezetője, Amália lánya pedig az észak-kaukázusi szőlő és bortermesztés egyik tudományos kutatója. Mindhárman szeretettel emlékeznek — írják — nagy- adukra és arra a híres kis falura ott a Tisza partján, ahol Bessenyei György született. Geszlelyi Nagy Zoltán mában a kubikos Balogh Sándor. — Elég gyakori az olyan eset, hogy le kell állni egy-egy árok ásásával, mert nem tiszta a munkaterület. Az állásidőt meg nem min- d’o 'viák be. Valaki gyorsan kiszámolja, hogy mennyi volt az állásideje az elmúlt hónaplian. Szinte hihetetlen. Legalább 300—400 forinttal keresne többet, ha folyamatosan dolgozhatott volna. Ha biztosítják idejében az anyagot, a munkaterületet és így tovább. ., — Vagyis — folytatja Balogh Sándor — ha a műve- izetők, építésvezetők jobban dolgoznának, nem ezerhat. ezerhét, hanem kétezeregyszáz forint is lehetne a keresetem. — Ha rajtam állna — hozakodik elő a javaslattal Szendrei József kőműves — a művezetők bérét a munka- h“’” teljesítményétől tenném függővé. A beszélgetők itt két táborra szakadnak. Az egyik egyetért a javaslattal, mondván; ha anyagilag is érdekeltté tennék a művezetőt a munkahelyi eredményekben, akkor kevesebb lenne az állásidő, a kiesett órák száma, mert biztosítaná az anyagot, a területet. Az ellenkező véleményen lévők amellett kardoskodnak, hogy nem lehet mindenért a művezetőt hibáztatni. Legtöbbször ő maga sem tudja, hogy miért nem érkezett meg a megígért anyag, s ha minden állásidőt beír, akkor fegyelmit kap érte. Mi lehet a plafon 'í Hát igen. a felelősség kérdése. Vajon megkapja e mindenki a felelősség arányában az anyagi megbecsülést? — Szerintem nem válaszol mindjárt Morószki József vízvezetékszerelő. — Az építőiparban a művezetők még mindig nincsennek kellően megfizetve. Pedig rajtuk sok múlik... Az építkezés és az emberek keresete. — Az is visszavágja a munkát, ha nem tudja az ember előre, hogy egy munkára mennyi pénzt számolnak el — folytatja Orosz Sándor. — Gyakran nem adják ki a munkalapot. Ha soknak találják az elvégzett munkát, akkor már más normatétel szerint számolnak el. Sokszor van olyan érzése az embernek, hogy nem érdemes igyekezni, mert 1600 forintnál úgysem lehet többet keresni. Aztán számtalan példát sorolnak fel, hogy ugyanazért a munkáért egyszer har« mine forintot, máskor a dup. Iáját .számolják el. Ideje lenne már felszámolni a „plafonelméletet", s ne legyen a normás hangulatának függvénye a munkások keresete. Ha kiadi- egy munkát, tudja a '.sózó, mennyi jár érte, ha becsületesen elvégzi. Az építkezéseknél tartsák be a megfelelő technológiai sorrendet s minden munkafolyamathoz biztosítsák idejében az anyagot, szerszámot, s a minimumra csökkentsék az állásidőket Kedv kell és sép Tíz, különböző munkaterületen dolgozó építőipari munkás egyöntetű véleménye ez: felsőbb szinten kell előbb rendezni a dolgokat, hogy kedve legyen az egyszerű beosztottnak Is többet és jobban dolgozni. És gépek kellenek. Több és egyre több, hogy hamarabb és könnyebben épülhessenek a gyárak, üzemek, lakóházak és Iskolák a megyében. Megszívlelendő tanácsok, őszinte beszéd... Tóth Árpád Szülők, sorsok, gyerekek „Ha csak ránézek, már ideges Egy nyolcvan éven felüli magárahagyatott emberpár ügyében hívta sürgős telefonbeszélgetésre az ajaki tanács a megyei illetékes csoportot Kérték, segítsenek, mert az agg házaspár élet- veszélyes körülmények között él. Nem volt csali egy hely a szociális otthonban. Telefon vissza. Újabb beszélgetés. A férfiről kellene elsősorban gondoskodni. Gondoskodjon róla az állam Sürgősen, mindenféle ez ügyhöz szükséges hivatalos papírok nélkül intézték az ügyet Amikor vizsgálni kezdték az öreg házaspár el- hagyatottságát, akkor derült ki, három gyermeke is van, tehetősek, egy közülük személyzeti osztályvezető egyik budapesti nagyvállalatnál. Levélben kereste meg a Kis- várdai Járási Tanács, s kérte, „gondoskodjon szüleiről.” A válasz nem volt valami megnyugtató, sőt! A járási tanács vb elnöknek címzett levelében a fiú kérte, vonják felelősségre a szociális előadót, amiért őt figyelmeztetni merte gyermeki kötelezettségének teljesítésére. S ebben a levélben újra megismételte apja azonnali elhelyezési kérelmét A járási szociális dőadót meg kellett nyugtatni, helyesen járt el, g neki semmi bántódása nein lehet. A tehetős fiú pedig a fővárosból néha-néha kocsival látogatta meg a szociális otthonban az apját. Az öreg ember nemsokára meghalt.. Sajnos nem egyedi eset. Szóvá kell tenni, a humanitásra, a gyermeki kötelezettségek minimumának teljesítésére figyelmeztetni azokat akik erről kényelemszeretet miatt, vagy azért, mert szégyellik öreg szüleiket, megfeledkeznek. „Életét” áldozta egy másik öregember egyetlen fiára, hogy tanult jogászt, doktort neveljen belőle. S mi a hála? Többek között ez áll a levélben: „Kérem az apám szociális otthonba való elhelyezését.” És még csak indok sincs, hogy miért. Egyetlen lehet az, hogy öreg. Az ó havi alapbére 2400 forint, tavalyi munkája után 5 ezer nyereségrészesedést kapott, ez év első felében újabb 5 ezret. Felesége pedagógus, egyetlen gyermekük van. Átlagon felüli jó körülmények között élnek, lakáshelyzetük is megengedi, hogy gondoskodjanak az öregről Természetes, hogy a jogász kérelmét elutasították. Nem fér három szobába Amikor meghallgatták az öregember menyét, miért akarja az apósát szociális otthonba elhelyeztetni, az így válaszolt: „Nem tudok vele kijönni. Ha csak ránézek, már ideges vagyok.” Az öreg 260 forint tsz-jó- radékot élvez, ebből tartja el magát. Fia alkalmazott az egyik nyíregyházi vállalatnál, háromszobás lakásuk van, az apjának egy kis he lyiség mellette. Különálló, külön bejárattal. És mégis meg akarnak szabadulni tőle. Enni sem adnak neki. ö ennek ellenére nem panaszkodott, semmi rosszat nem mondott a menyére, sől védte. „Tetszenek tudni, sok a menyem munkája, s nem tud engem ápolni.” Egész környezetén látszott, nem törődnek vele, még csak ki sem seprik a szobáját Mégis meg akarnak szabadulni tőle. Terhűkre van — teher nélkül, gondoskodás nélkül, anélkül, hogy egy falattal is gondolni kellene rá. Furcsa és embertelen a kijelentés: „Ha ránézek már ideges vagyok.” Miért? Mert megöregedett? Hiszen mindenki erre a sorsra jut egyszer, ha eléri azt a kort. Egészen friss ügy a másik. A községi tanács ezt irta: „Nem javasoljuk az apa elhelyezését a szociális otthonban, mert gyermeke jó anyagi körülmények között éL Lánya pedagógus, férje szintén.” Elutasította a kérelmet a járási tanács is. Nem nyugodtak bele. Fellebbeztek a megyei tanács vb elnökéhez. Itt sem találtak „megértésre.” De nem hagjdák any- nyiban. Kapcsolatokat kerestek újra. Megszabadulni tőle Végeredményben miért is akartak szabadulni az apától? így indokolták: „Aput a természete miatt nem tudjuk vállalni. Türelmetlen, kiabál az unokájával Eljár otthonról, rólunk beszél a szomszédoknak, s a tekintélyünk van veszélyben. Kénytelenek leszünk elmenni a községtől is, ha nem intézkednek.” Furcsa és érthetetlen szabadulási indoklás a szülőtől ez a mód. Addig nem panaszkodtak az öregre, míg a pedagógusföldet művelni tudta, volt ereje hozzá. Most, hogy már elfogyott az ereje, s 6 is gondoskodást, ápolást, s egy kis szeretetet kívánna, teher lett. Nem tudom elköltöztek-e a faluból, de elképzelem, milyen lehet a légkör az öregember körül. Pedig az élet nem áll meg, És nagy iskola. S mindazok, akik ilyen sorsot szánnak szüleiknek, hasonlóra juthatnak. Farkas Kalmár
