Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

x oldal KELET-MAGYARORSZAa IMé oktőSer íl> Egy hét a világpolitikában 1 A íeiérlékelt márka I AlSaMicsmj «krónika II Válság Libanonban Huszonkét ország már pozitívan nyilatkozott az európai biztonsági értekezletről Politikai nagyüzem négy világrészen — joggal jellemez­hetjük így az elmúlt hétét. Sot, a hét utolsó napján az ötödik kontinens is előtérbe került: szombaton választá­sok zajlottak Ausztráliában. Valóban nehéz kiválaszta­ni a sok lényeges fejlemény közül a leglényegesebbeket. A jelentésekben gyakran sze­repel hazánk fővárosának ne­ve is, a Szakszervezeti Világ­szövetség budapesti kong- " rt sszusának, a szervezett dol­gozók nagy nemzetközi par­lamentjének tanácskozásai ugyancsak a figyelem előte­rébe kerültek. A kongresszus külön napirendi pontot szen­telt a vietnami nép hősi har­cának, s hogy erre a foko­zott szolidaritásra milyen nagy szükség van, az ismét bebizonyosodott a héten. A Vietnammal foglalkozó pári­zsi értekezlet szokásos csü­törtöki ülésén szinte páratlan' esemény történt: az ameri­kai küldött egyszerűen tar­tózkodott a felszólalástól, ez­zel a „beszédes némasággal” szabotálta az eszmecserét. Jelentős tárgyalások zajlot­tak az elmúlt napokban Moszkvában, Pekingben és Géniben. A szovjet—cseh­szlovák tárgyalásokon a két ország még szorosabb kap­csolatairól volt szó, s ezek a megbeszélések nyilván hoz­zájárulnak a csehszlovák konszolidáció folyamatának meggyorsulásához is. A kínai fővárosban a hét első nap­ján szovjet—kínai párbeszéd kezdődött: a delegációk élén tapasztalt külügyminiszter- helyettesek állnak. A szűk szavú közlemény feltételezni engedi, hogy nem könnyű és nem egyszerű dolog hozzálát­ni a sajnálatos ellentétek csökkentéséhez, de pozití­vumként értékelhetjük ma­guknak a megbeszéléseknek tényét és folytatódását. Géni­ben az utolsó simításokat végzik a tengerfenék demi- litarizálásáról szóló közös szovjet—amerikai határozat- tervezeten, amely atomfegy­vermentesítené a földünk nagyobb részét elfoglaló óce­ánokat és világtengereket. Bonnban formálisan is megtörtént az őrségváltás: Willy Brandtot kancellárrá választották és Nyugat-Né- metország történetében elő­ször szociáldemokrata—sza­baddemokrata koalíció ala­kult. A kormányprogram meghirdetése még hátra van, s ugyancsak kérdéses, mi­ként teljesíti majd az új kormány a pártvezetők ko­rábbi ígéreteit. A keresztény­demokraták kiszorulása a hatalomból feltétlenül új le­hetőségeket nyitott meg az NSZK számára, de — nem egy korábbi tapasztalatból okulva — egyelőre óvatos várakozás kíséri a bonni ki­bontakozást. Még a kormányprogram hi­vatalos beharangozása előtt megtörtént a várt lépés: fel­értékelték a nyugatnémet márkát. A fontos pénzügvi- valutáris lépés vegyes érzel­meket váltott ki a tőkés vi­lágban. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaor­szág kedvezően fogadta a hírt, hiszen az NSZK exportjának megdrágulása és importjának olcsóbbá válása fékezi a nyu­gatnémet konjunktúrát és né­mileg visszaszoríthatja a mind erősebbé váló külkeres­kedelmi partnert. Saját valu­tájának felértékeléséről egye­lőre csak Tokió és Brüsszel gondolkodik, de hivatalos be­jelentés még nem történt e tárgyban. Mindenképpen ér­dekes lesz majd a Közös Piac Hágába összehívott kormány­fői értekezlete, amelyen már Brandt vesz részt Nyugat- Németország képviseletében, zsebében a felértékelt márká­val. (A nyugatnémet árfo­lyamváltozásnak természete­sen nem csak külső, hanem belső következményei is vár­hatók: a hatalomból kibukott uniópártok minden valószínű­ség szerint nagy rohamot in­dítanak az új kormány ellen.) A héten egy sikerült és egy balul sikerült puccsot jegyez­tek fel a krónikákban. Az utóbbi volt a legjelentősebb: Chilében katonai hatalomát­vétel veszélye tűnt fel a lát­határon. Ez a latin-amerikai ország ugyanis meglehetősen rendhagyó a kontinensen, negyvenöt év óta nem volt katonai államcsíny területén. A lázadó tábornok ugyan „gazdasági megmozdulás­ként”, afféle „katonai bér­sztrájkként” igyekszik utólag beállítani a történteket, de valójában Chile viszonylag li­berális rendszere forgott koc­kán. A néptömegek határozott kiállása és a hadsereg több­ségének állásfoglalása a puccsisták elszigetelődését és vereségét eredményezte. A kelet-afrikai Szomáliában, a köztársasági elnök meggyil­kolása után katonai hatalom- átvétel zajlott le, ami mutat­ja, hogy az afrikai kontinens sok országában még híjával vannak a kellő szilárdságnak. A puccs irányzatáról azonban még nem mondhatunk végső értékelést; egyelőre hiányoz­nak az ehhez szükséges rész­letes információk. Végighúzódott a héten Li­banon belső válsága, amely egyúttal komoly krízist idé­zett fel az arab világban. Az országban, mint ismeretes, két hónap óta csak ügyveze­tő kormány van, mivel a kü­lönböző politikai erők nem tudtak megegyezni a palesztin menekültek támogatásának kérdésében. (Libanonban je­lentős számú palesztin me­nekült él, és a libanoni—iz­raeli határ nyújtja a legked­vezőbb természeti terepet parttzántevébenységükhöz. Iz­rael ürügyül használva fel az ellenállók tevékenységét, rendszeres provokációkat hajt végre Libanon ellen, sőt az ország déli részének megszál­lásával fenyegetőzik. Libanon­ban, főleg a muzulmán lakos­ság körében, az arab szolida­ritás hívei vannak többség­ben, akik a palesztin harco­sok támogatását követelik. A maronita keresztény tőkéscso­portok viszont szeretnék meg­őrizni Libanon kiváltságos helyzetét, s kevéssé lelkesed­nek a közös arab ügy iránt.) Ilyen előzmények után a hét derekán a libanoni had­sereg támadást indított a me­nekülttáborok ellen. Az ak­ciót titokzatos amerikai lá­togatók beiruti utazásai előz­ték meg. Washingtonnak nyil­ván érdeke az arab testvér­harc, mivel így csökken az Izraelre nehezedő nyomás. A haladó arab országok megdöbbenéssel fogadták és élesen elítélik a libanoni reak­ció manővereit, ugyanakkor megpróbálnak közvetítő tevé­kenységet kifejteni egy köl­csönösen elfogadható kompro­misszum kialakítására. Az arab világnak mindenképpen elemi érdeke, hogy a libanoni narcok megszűnjenek. Hiszen ez a belső viszály gyengíti az Izraellel szemben kialakítan­dó közös frontot, amelynek hatékonysága lenne pedig a legfőbb biztosíték a jogos arab követelések kiharcolásá­ra. Mauno Koivisto finn mi­niszterelnök Szófiából haza­felé menet szombat reggel rövid időre megszakította útját Budapesten. A vendé­get Apró Antal, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Szilágyi Béla külügyminisz­ter-helyettes, Rónai Rudolf, hazánk helsinki és M. J. Ingman Finnország budapesti nagykövete fogadta, s baráti eszmecserét folytattak a Feri­hegyi repülőtéren. A finn miniszterelnök nyi­latkozatot adott Somogyi La­josnak, az MTI főmunkatársá­nak az európai biztonsági ér­tekezlet kilátásairól, a tanács­kozás megszervezésének fo­lyamatáról, amelyhez Finnor­szág felajánlotta közvetlen se­gítségét. — Finnország azért jelen­tette be, hogy kész kezdemé- nyezőleg fellépni a tanácsko­zás megszervezésében, előké­szítésében — mondotta —. mert életbevágóan fontosnak tartjuk, hogy soha se mond­junk le az együttműködésre való törekvésről, a békés megoldások kereséséről. Eu­rópa helyzete stabilizálódik, a feszültség enyhült, az európai béke megszilárdítása számá­ra a korábbiaknál jobb felté­telek alakultak ki. Az eddigi jelek arra utalnak, hogy a kezdeményezés sikeres. Hel­sinkiből történt elutazásomig 22 országból érkezett pozitív válasz, vagyis olyan állásfog­lalás, amelyben támogatják az európai biztonsági értekez­let összehívását, s nem kétsé­ges. hogy még sok további kedvező válasz várható. A saigoni amerikai pa­rancsnokság szóvivője közöl­te, hogy pénteken az egy hó­napon belül tapasztalt leg­nagyobb szabású szárazföldi összecsapás zajlott le az amerikai 25. gyalogos had­osztály egységei és a hazafi­as erők között Saigontól 48 kilométernyire északnyu­gatra. Az ötórás harc folya­mán az amerikaiak tíz ha­lottat vesztettek és 12 kato­nájuk megsebesült. Az ame­rikaiak a szabadságharcosok veszteségét szokásos módon ennél nagyobbra becsülték. A harcba az amerikaiak ol­dalán páncélosok és helikop­Az eddigi válaszokban nem merült fel kifogás az ellen, hogy a konferencia színhelye Helsinki legyen. Úgy vélem, hogy a tanácskozást az orszá­gok két és több oldalú meg­beszéléseivel, vitáival lehet a leghatékonyabban előkészíte­ni, mert így a felek kölcsönö­sen tisztázhatják álláspontju­kat, Már az eddigi eszmecse­rék is a finn kormányhoz ér­kezett válaszok is kifejezésre juttatták, hogy mily módon juthatunk közelebb a konfe­renciához a különböző orszá­gok véleménye szerint a ta­nácskozás összehívásának leg­főbb feltétele éppen az, hogy semmiféle feltételt ne szab­junk meg előre. Sok véle­mény szerint a megbeszélése­ket a könnyebben megoldha tó kérdésekkel kell kezdeni, s a nehezebbeket, bonyolultab­bakat a végére hagyni. A gazdasági, a műszaki-tudomá­nyos együttműködés bővítése, az ezekkel kapcsolatos újabb megállapodások például elő­segíthetik a biztonsági kér­désekre vonatkozó megoldá­sokat is. Az európai biztonsági érte­kezlet létrehozása és sikere szempontjából az is rendkívül fontos, hogy azt igen alaposan készítsük elő. Az általános vélemény szerint fokozatos átmenet során sikert elérni, mint egy esetleges túlzottan nagy lépéssel a kudarc koc­kázatát vállalni. Ma még ter­mészetesen nem lehet meg­mondani, hogy a tanácskozás­ra mikor kerülhet sor, a finn kormány mindenesetre arra számít, hogy az ősz folyamán beérkeznek a válaszok, s utána iá lehet terjeszteni az előkészítő eszmecseréket. terek is beavatkoztak. Ennek a csatározásnak a színhelyé­től körülbelül 50 kilométer­nyire a gerillák megtámad­tak egy amerikai gyalogos egységet, amelynek egy tagja a támadás következtében meghalt, 14 másik megsebe­sült. A hazafias erők tüzérsége szombatra virradó éjjel az ellenfél tíz katonai berende­zését támadta. A B—52-es amerikai bombázók a leg­utóbbi 24 órában légi tevé­kenységüket főleg a fegyver- mentes övezet közvetlen szomszédságára összpontosí­tották. BERLIN A Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma nyilatkozatban üdvözli azt a genfi leszerelési bizott­ság elé terjesztett szerződés- tervezetet, amely előirányozza a nukleáris és egyéb tömeg­pusztító fegyverek kitiltását a tengerek és óceánok fenék­térségéből. MOSZKVA A román fegyveres erők megalakulásának 25. évfor­dulója alkalmából Andrej Greesko. a Szovjetunió hon­védelmi minisztere távirat­ban üdvözölte Ion lonltat, a román fegyveres erők minisz­terét. ROMA Huszonnégy órás sztrájkja tel­jesítésével újra felvette a munkát szombaton Olaszor­szágban a városi közlekedés százezer dolgozója. SANTIAGO Péntek éjjel San bagóban bejelentették, hogy Sergio Castillo tábornok, a chilei hadsereg tőparancsnoka le­mondott tisztségéről. A beje­lentél alig néhány órával at> Után hangzott el, hogy a kor-, mány közölte: semmiféle en­gedményt nem tesz a láza­dóknak. Castillo tábornok le­mondása Roberto Viaux és az általa vezetett felkelők el­ső követelései között szerepelt. A sikertelen felkelésben részt vett tacna ezred tisztjei az­zal vádolták Castillo tábor­nokot, hogy „képtelen ellátni feladatát” és nem teljesítette fizetésemelésre vonatkozó ígé­reteit. PÁRIZS A francia főváros környé­kének kommunista polgár- mesterei, kommunista taná­csosai és nemzetgyűlési kép­viselői nyilatkozatot adtak ki, amelyben a Párizs környéki nyomortelepek felszámolását, a bevándorolt munkaerő la­kásproblémáinak emberi mó­don váló megoldását követe­lik. A nyilatkozat rámutat, hogy 1958 óta másfél millió külföldi munkás érkezett Franciaországba, egyharma- duk illegálisan. Ma összesen hárommillió külföldi munkás dolgozik Franciaországban, s ez valamennyi európai ország közül a legmagasabb szám. Erősödő harcok Vietnamban Mihajlo Babidories: / Magyar partizánok a kárpátaljai harcokban 9. Ebéd előtt Völoszkból visz- szatért a törzshöz Lengyel és Kidov. A törzs CMjo kunyhó­jában helyezkedem el. A két jelentést tett: a íe.Jban valamiféle szétvert magyar katonai egység ma­radványa húzódik meg és f iszogatja a helybelieket, /.zonnal riasztották a parti - ? ! i • s-get Úszta vezette ókét Voloszkba. Az összekö­tők segítségevei a partizánok beszivárogtak a faluba és né­hány óra leforgása alatt, rövid lövöldözés után lefegy­verezték a katonákat. Har­mincegy foglyot tereltek össze a falu közepén. Úszta beszélt nékik a front állásáról, Ma- gvarorszég sorsáról, jövőjé­ről. A katonák hallgatták, s itt is, ott is könnyeket törül- gettek. Megesküdtek, hogy so­ha többet nem fognak fegy­vert a fasiszta Magyarország oldalán. Úszta elbocsátotta a fegyvertelen katonákat. A leíegyverzett egységtől 33 puskát, két géppisztolyt, egy golyószórót, tizenkétezer töl­tényt és 150 gránátot vettek el... De a szabadon bocsátott ka­tonákat elfogta a szomszédos faluban lévő egység, s a fa­siszták 19-én reggel vissza­tértek Voloszkba. A partizá­nok. mar nem voltak itt. A megkínzott lakóktól megtud­ták a honvédek, merre van­nak az ellenállók. Minderről azonban beszámoltak a pa­rancsnokoknak a titkos ösz- szekötők, akik elszaladtak Martinkába. Úszta és Priscse- pa két szakasznyi partizánnal voloszki őrjáratra indultak. A harc forró, de rövid volt. Az ellenség hatalmas veszteséggel hagyta el a falut. Ez volt Vo- lősZk megszállásának utolsó napja. A parancsnokok visz- szatértek a törzshöz, s a falu­ban Usakovval és Karpövval az élen egy partizáncsoportot hagytak Az ellenségtől zsák­mányolt puskákkal felfegy­verezték a titkos összekötő­ket is. Ettől kezdve maguk a falubeliek voltak községük gazdái. Fordította: Szilágyi Szabolcs Karpovot, a partizánor­vost régen ismerték itt, az ir- sai járás falvaiban. Nem egy­szer éjszaka is meglátogatta betegeit, vagy az összekötők útján osztotta szét Verhovina szegényei között a szovjet földről hozott gyógyszereket. Karpov most megnyitotta itt sajátos rendelőjét. Az első egészségügyi létesítményt, amely a Kárpátalján meg­kezdte az ingyenes gyógyí­tást... A voloszki tapasztalatok megmutatták a parancsno­koknak: most, hogy a Kár­pátokból ágyúk döreje hai­tik. az ellenségnek már nincs lelki ereje kiállni a harcot. A magyar hadsereg a szála­sista tisztek és megbízottaik embertelen magatartása elle­nére is felbomlott. A partizá­nok elhatározták, hogy ki­használják a zászlóaljnál uralkodó rémületet, melyet Öleb szakasza okozott Vo- loszkban a honvédek szét- kergetéséveL Miután elintézték Volossk megszállóit. Úszta. Priscse- pa, Gleb, Pecserszkij külön­vált szakaszokkal indultak Szmologoviclbe. A íalu egyetlen lövés nélkül szaba­dult fél. Központjában gyű­lést hívtak össze. Beszéltek a szabadságról, a felszabadító szovjet hadsereg közeledé­séről. Az emberek hallgattáK a népi ellenállókat. Lám el­jött a régvárt szabadság... Ezalatt Mataszov, a bátor repülős őrnagy csillogó ki­tüntetésekkel és érmekkel széles mellkasán, elhagyta a falut, s a dombokon ót ve­zette szakaszát fedezni a köz­séget arra az esetre, ha visz- szajönnek a megszállók. A három, trófeaként megszer­zett aknavetővel felfegyver - zett szakasz elfoglalta állá­sát és pihenőre tért. Ug.y tűnt, hogy már nincs mitől tartani, elmúlt a veszgly. Ek­kor hirtelen megszólalt egy őr, aki távcsövével a környé­ket kémlelte: a falu felé köz- zeledik egy fasiszta csapa: oszlopa. Felkészültek a találkozás­ra. Az aknavetők tüzet úgy fogadták a megszállók, mint­ha a szovjet hadsereg egysé­gével ütköznének meg. Lánc­ba fejlődtek, védekezésre vo­nultak és tüzet nyitottak go­lyószóróikból, puskáikból. A lövöldözésre odajöttek a faluból a partizánok. Kaznä- csejev, Hamburgger komisz­szár, Pecserszkij és Gleb sza­kaszparancsnokok a bokrok és fák fedezéke mellett meg­közelítették az ellenséget, golyószóró- és géppisztolylü- zet zúdítottak rájuk. A fa­siszták rohama alábbhagyott. Aknák robbanása követte nyomukat. A megszállók el­menekültek. Harminchét ha­lottat hagytak a mezőn. De nem ez volt az utolsó támadás. Október 20-án a megszállók ismét Szmologo- vici felé tartottak két zász­lóaljjal. Reggel kilenc óra­kor az osztag őrei észrevet­ték a horizonton a magyar katonaság zöld egyenruháit. A partizánok elfoglalták ál­lásaikat. A falutól távol, a védővonalat csaknem egy ki­lométeres fronton húzták szét. Jól álcázva bokrokkal es az erdő fáival elhelyezték a golyószórókat-, az ellenség célbavételére alkalmas helyet kerestek á géppisztolyoknak és. a puskáknak. Mátaszov, a kiképzett áknavélős utólso aknáinak kilövésére készülő­dött. A menétoszlöp á partizá­nok látóközelébe ért. Elől. nyergükben ringatózva, lóhá­ton jöttek a katonák; a lo­vak fogatot húztak. Mögöt­tük. a nedves útón vonszol­ták magukat a gyalogosok. A tűzroham lekaszálta a lovasokat, s lefektette a gya­logosokat is. Táboruk köze­pén aknák csattantak. Sebe­sülten és rémültén szóródtak szét minden irányba. A honvédek lövöldözve hátráltak, otthagyva halotta­ikat, sebesültjeiket; mások a lövések után lassan magas­ra tartott karokkal felemel­kedtek. A harc eredménye ötven fogoly, hatvan puska, tíz géppisztoly, három golyó­szóró volt. A foglyok meg­tartása mellett döntöttek, a a Martineci sziklák mögé kísérték őket. A pihenő nem volt hosszú.' Délután két órakor a megfi- gyelópon tokról jelentették, hogy a magyar csapatok ki­vonultak Likotból és Szmo- logovici felé kőzetednek. Ez azonban nem volt csupán céltalan költözködés egyik helyről a másikra. A meg­szállók felderítőket küldtek előre. A partizánok átér véd­ték állásaikon a feklerílőket; egyeseket nesztelenül leütöt­tek. másokat, váratlanul dő- ugofva a rejtekhelyekről, el­kaptak. A harc akkor kezdő­dött el, amikor a lovas elő­véd egysége egészen odaért a partizánokhoz, akik Szét­szóródtak a hegyalján, s a megszállók csak vaktában lö­völdöztek, nem ismerve az ellenállók pozícióját és ere­jét. A oartizánok pedig kis csoportokban. Úszta. Criscsé- pa, Kazniesejev, Gleb, Mata­szov, Pecserszkij vezetőiével élőről és hátulról támadtok az ellenségre. Nem volt sem. frontvonal, sem harcálláspont (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents