Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-24 / 247. szám

i oMa? WBLW-WAiBtÄRÖRSZAei dkk&b&t Külpolitikai összefoglalónk ü Ostromgyűrűben a libanoni menekült- táborok I Egyoldalú vietnami tűz­szünetet követelnek az amerikai szenátusban A legutóbbi órák fejlemé­nyeinek fényében megállapít­ható, hogy ismét a két nagy, immár hagyományos Válság­góc. a Közel- és a Távol-Ke­let került a nemzetközi ér­deklődés homlokterébe. A Közel-Keleten most min­denekelőtt Libanon a legdrá­maibb események színhelye. Ebben áz országban ugyanis, az arab—izraeli háború mel­lett olyan konfliktus robbant ki. amelyben arabok küzde­nek egymással. A legfrissebb jelentések szerint folytatódik a fegyveres szembenállás az ország reguláris egységei és a palesztin felszabadítási mozgalom gerillaalakulatai között. A libanóni katonaság komoly erőket vonultat fel a palesztin menekülttáborok köré. amelyeket szabályos ostromgyűrűbe vont, páncél­autókkal, aknavetőkkel, sőt tüzérségi alakulatokkal. Az „ostromgyűrű” ki­fejezés annyira helytál­ló. hogy a legjelentő­sebb palesztin ellenállási szervezet, az El Fatah értesü­lése szerint a libanoni alaku­latok utasítást kaptak a be kerítettek kléheztetésére. A megfigyelők emlékeztet­nek arra. hogy' a közvélemény jelentős része magában Liba­nonban is elítéli a hadsereg magatartását és ez már nagy­szabású tüntetésekben is kife­jezésre jutott. Tekintettel Ka­rami miniszterelnök lemon­dására, jogosnak tűnik az a vélemény, hogy ebben a kér­désben az ország vezétői kö­zött megoszlanak a vélemé­nyek. Az ország eddigi törté­nelmének egyik legsúlyosabb krízisét éli át — és ez nem csak a belpolitikára, hanem Beirut és az arab világ kap­csolataira is vonatkozik. Az arab országokban to­vább nő a libanoni lépés mi­atti felháborodás. Szíria az események hírére azonnal Le­zárta a libanoni határát és a UPI amerikai hírügynökség „lehetségesnek tartja”, hogy a libanoni határerődítmé­nyek elleni katonai akciók­ban nem csak az El Fatah, hanem a szíriai hadsereg egy­ségei is részt vettek. Akár igaz ez a hír, akár nem, az valószínű, hogy a határon ösz- szevont szíriai alakulatok fe­dezete nélkül a gerillák egye­dül nem vállalkozhattak vol­na a nagyszabású műveletre. Párizsban sor került a Vi- etnam-konferencia 39. ülésé­re. Látványos eredményt ter­mészetesen ettől a találkozó­tól sem lehetett várni — eh­hez ugyanis Washingtonban kell történnie valaminek. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy Nixon elnökre hatalmas nyomás nehezedik abban az irányban, hogy végre valósít­son meg valamit választási Ígéretéből és tegyen valamit. A helyzetre jellemző, hogy a szenátus Immár mindkét pártcsoportjának vezetője hi­vatalosan követelte az el nőktől: első lépésként az USA rendeljen el szárazföldi alakulatai számára tűzszüne­tet-. Éjszakai egyiptomi légitámadás Kairó—Tel Aviv (MTI): Egyiptomi vadászbómbá- zók éjféltájban izraeli álláso­kat támadtak a Sinai félszi­get északi részén, mintegy 160 kilométernyire a csatornától Kairól szóvivők szerint vala­mennyi repülőgép sértetlenül visszatért az eredményes éj (szakai bombázásról, amelynek során lángba borítottak több izraeli katonai célpontot. Izraeli részről azt állítják, hogy a légelhárításnak sike­rült meghiúsítani az egyipto­mi támadási kísérletet. A bombázással egyidejűleg az egyiptomi nehézágyúk is lőt­ték az izraeli állásokat a csa­torna mentén, és az izraeli tüzérség viszonozta a tüzet. A körülbelül negyedórás tűzharc okozta károkról egyik fél sem jelentett részleteket. U Thant üzenete Külpolitikai kommentár Új svéd külpolitika ? New York (MTI): U Thant, a világszervezet főtitkára üzenetben fordult a tagállamokhoz abból az alka­lomból, hogy 24 évvel ezelőtt lépett életbe az ENSZ alap­okmánya. Üzenetében a főtitkár rá­mutat arra, hogy még mindig hatnak azok az aggodalmak, amelyek annak idején — majd egy generációval ezelőtt — az ENSZ létrejöttéhez ve­zettek. 1945 óta — írja — nem sikerült kiküszöbölni a háborút, a fegyverkezési ver­senyt, az emberi jogok meg­sértését, az éhséget, a sze­Santiagó (MTI): A santiagói rádió szerdán is­mertette a chilei kormány hivatalos közleményét, amely bejelenti, hogy a ked­di lázadási kísérletet lever­ték. A konfliktust — hangzik a közlemény — sikerült al­kotmányos keretek között megoldani. A felbujtókat had­bíróság elé állítják. Nyugati hírügynökségek értesülése szerint Tulio Ma- rambio hadügyminiszter be­nyújtotta lemondását, hogy Frei elnök szabad kezet biz­tosíthasson magának a szük­ségesnek ítélt döntések meg­hozatalában. Hanoi, (MTI): Hírügynökségi jelentések egyre gyakrabban számolnak be arról, hogy mind jelentő­sebb összecsapásokra kerül sor Laoszban a hazafias erők és a vientianei hatóságok csapatai között. A UPI amerikai hírügy­nökség közli, hogy a laoszi Kőedény-síkságon bocsátkoz­tak harcba a partizánok a vientianei katonai alakulatok­kal. A VNA jelentése szerint a laoszi harcokba rendszeresen beavatkozó amerikai légierő az elmúlt néhány hónapban már több ízben szórt mérgező génységet és a tudatlanságot. Sőt egy új csapás is járult mindezekhez — állapítja meg a főtitkár, rámutatva, hogy az emberi élet környezete fo­kozatosan elszennyeződik. Kifogásolja üzenetében az ENSZ főtitkára azt is, hogy egyes kormányok ünnepélye­sen vállalt kötelezettségeik ellenére egyre gyakrabban en­gedik meg maguknak azt, hogy semmibe vegyék a vi­lágszervezet határozatait. U Thant végezetül felszólítja az ENSZ tagállamait, hogy az alapokmányban leszögezett célok elérésére tegyenek fo­kozott erőfeszítéseket. Viaux tábornokot, a fellá­zadt ezred parancsnokát házi őrizetbe vették — jelenti ugyancsak a UPI, amely egy­beír úgy tudja, hogy a rövid lázadási kísérlet során 14 polgári személy sebesült meg. A TASZSZ santiagói helyzet- jelentése szerint az ország­ban normalizálódik a helyzet, s ennek egyik jeleként szer­dán már valamennyi reggeli lap újra megjelent. Ugyan­akkor a rádió és a televízió továbbra is a kormány ellen­őrzése alatt áll, s ez a két szerv csak hivatalos közle­ményeket ismertet. vegyszerekét Laosz ' ifelszaba­dított területeire. A hírügynökség egy nyilat­kozatot ismertet, amely ada­tokra támaszkodva bizonyít­ja, hogy a vientianei hatósá­gok által teremtett emberte­len körülmények között több, mint ezren vesztették életü­ket az ország különböző terü­letein létesített „menekült- táborokban”. Mint a VNA jelenti, a lao­szi partizánok egyik akciójuk során támadást indítottak egy repülőtér ellen, több gépet megrongáltak, s súlyos vesz­teségeket okoztak az ellen­ségnek. Ritkán fordul elő, hogy az amerikai sajtó olyan leplezet­len haraggal köszöntse egy nyugati ország új miniszter- elnökét, mint most Svédor­szág esetében történt. A leg­befolyásosabb amerikai jobb­oldali hírmagazin, a Time azzal akart hangulatot kel­teni Olaf Palme, az új svéd miniszterelnök ellen, hogy egy 1968-as fényképet közölt. Ezen az új kormányfő — még mint közoktatásügyi miniszter — a Vietnami De­mokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetének ol­dalán az első sorban haladt egy stockholmi fáklyás tün­tetésen ! A tüntetést az ame­rikaiak vietnami agressziója ellen szervezték. Az Egye­sült Államokban így hát nem sok jót várnak az új svéd kormányelnöktől. Svédország belpolitikai helyzete erre a kezdeménye­zésre nem sok lehetőséget nyújtott. A világnak az Egye­sült Államok után legmaga­sabb életszínvonalú országá­ról volt szó, ahol az úgyne­vezett „jóléti állam” elvei messzemenően megvalósultai:. Ügy tűnik, hogy ez a „jóléti állam” fejlődésében elérte azokat a határokat, ameddig a kapitalizmus, mint társa­dalmi rendszer fenntartása mellett elmehet. Ilyen felté­telek mellett a belpolitika frontján nem volt lehetőség markánsabb, határozottabb politikai fellépésre. Erlandernek és a volt mi­niszterelnök mellett bizalmi szerepet betöltő Palménak volt bátorsága ahhoz, hogy a nemzetközi élet legnagyobb tömegeket mozgató és legna­gyobb szenvedélyeket felkor­bácsoló problémáját, a viet­nami háborút állítsa politikai aktivitásának középpontjába. Az akciók sorra követték egymást: Stockholm mene­dékjogot biztosított az ame­rikai katonaszökevények szá­zainak. Anyagi segítséget jut­tatott a dél-vietnami szabad­ságharcosoknak. Maga Palme egy tömeggyűlésen kijelentet­te: Dél-Vietnamban a de­mokrácia eszméjét a Nemzeti Felszabadítási Front képvi­seli, nem pedig az amerikai­ak és a velük szövetséges ka­tonai junta. Ezt követően Stockholm diplomáciai kap­csolatot is létesített a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­sággal. Az amerikaiak válaszkép­pen visszahívták stockholmi nagykövetüket, s az mind­máig nem tért vissza a svéd fővárosba. Ennek az egész koncepció­nak a kidolgozásában Olaf Palme döntő szerepet lát­szott. Erlander már 1954-ben magántitkárának szemelte ki. 1956-ban választották a par­lamentbe, ahol az egyik legjobb szónoknak és vi* tázónak bizonyult. 1963-ban lépett be először a kormányba, mint tárca nélküli miniszter. 1965-ben a közle­kedésügyi: két évvel később a közoktatásügyi tárcát vett« át. Politikai emelkedésében döntő szerepe van annak, hogy Erlander oldalán kiépít­hette befolyását a szociálde­mokrata párt apparátusában, s ugyanakkor mint a párt legfiatalabb, alig 42 éves ve* zető politikusa nagy népsze­rűségre tett szert a vietnami háború elleni akciók élgár­dáját alkotó ifjúság körében. A közelmúltban, mikor a 68 éves Erlander szociálde­mokrata pártelnök és minisz­terelnök bejelentette lemoh* dását, Pálmát nevezték ki a párt elnökévé. Ez a svéd po­litikai hagyományok szerint egyben a miniszterelnöki tisztség elnyerését is jelen­ti. Az eddigiek alapján való­színűnek látszik, hogy Palme vezetése alatt a szociálde­mokrata párt nem változtat lényegesen eddigi belpoliti­kai vonalán. Az új kezdemé­nyezések sokkal inkább a külpolitikában esedékesek. Már a legutóbbi hónapokban sok jele volt annak, hogy Svédország pozitív fellépése nem korlátozódik a vietnami háború ügyére. Így például a svéd—kubai diplomáciai kapcsolatokat nagyköveti szintre emelték és Svédor­szág nyílt támogatást nyújt a görög junta ellen küzdő el­lenállási mozgalmaknak. A. lényeges kérdés most már az, hogy Palme új, várhatóan dinamikus vezetése alatt ki­bontakozik-e ezekből a külön­álló akciókból egy új arcú, átgondolt" svéd külpolitika. A svéd semlegesség eddig is értékes tényezője volt Észak- Európa politikai stabilitásá­nak, Svédország azonban csak ritkán vállalt aktív és kez­deményező szerepet a legna­gyobb nemzetközi problémák megvitatásában. Amennyiben a mintegy másfél évvel eze­lőtt megkezdődött érlelődési folyamat tovább tart. Palme vezetése alatt a tevékenyebb svéd külpolitika komoly se* gíteéget nyújthat mindenek­előtt az európai biztonság hatásos rendszerének meg­szervezésében. — ie —• Chilei kormán yközfiemény Harcok Laoszban tA ihajló Babidorics: Magyar partizánok a kárpátaljai harcokban í. Teltek, múltak a napok, s a büntetőosztagosok nem mu­tatkoztak. Más taktikához fordultak. Rendkívüli álla­potot vezettek be a falvak­ban, halálbüntetés terhe mellett megtiltották az em­bereknek, hogy elhagyják fa­lujuk határait, s bezárták mindazokat, akiket partizán- kapcsolatokkal gyanúsítot­tak. Rács mögé kérült Vászil Kidov feleségé, a népi ellen­állók nagyszerű segítőtársa is A gyanús nyugalom arra késztette a parancsnokokat, hogy egy csöportnyi parti­zán* küldjenek Szmőlogoviéi- be Éjnek idején beszivárgott a községbe Borbóla, Holövács, Sejei és Borbély. Elárvultán búit meg előttük Ciljó öreg kunyhója. A háziasszony elő­re* átóan meghagyta a meg­sárgult kukörtcaszárakat, s a ká ra felfutott babot A partizánok elrejtőztek közöt­tük. s megközelítettek a kunyhót, majd kopogtattak az ablakon. Gafija attól a naptól, ahogy eljött hozzá Úszta Gyula, nyugtalanul töl­tötte éjszakáit. Állandóan vendégeit várta, s mindig volt híre a számukra. A kül­sőre jelentéktelen ásszony felettébb éles eszű volt. Mondatok töredékéből képes volt kihámozni a lényeget. A faluban senki sem gyanítot­ta, hogy ez az asszony ebben az öreg kunyhóban a kör­nyék népi ellenállóinak 3ze- me és füle. Vendégeit Gafija úgy fo­gadta, mint mindig. Kirakta eléjük a zsákot, megtöltve szegényes élelmiszer-tartalé­kával. s tompított hangerővel beszélni kezdett: — A fasiszták bezárták Ki- dovát és PenzenyikoVát. A falvakban egy szörnyű papírt akasztottak ki, mélybén a hadsereg törvényei halál­büntetéssel fenyegeti mind­azokat, akik a partizánokat segítik. A mieink azónbán letépik ezeket, a papírokat. Én is leszakítottam egyet, el­Forditotta: Szilágyi Szabolcs olvashatjátok. — Ezzel átad­ta a hirdetményt, mely a kö­vetkező szóval kezdődött: „Ruszinok!” — Tegnap este pedig a németek fontoskodtak itt. Bizonyosan az erdőbe ké­szülődnek. Figyelmeztessétek Usztát és Priscsepát, legye­nek éberek... Gafija Ciljo figyelmezteté­se arra a meggondolásra kész­tette a partizánokat, hogy ér­demes a falu környékén megvárni a hajnalhasadást, s a megszállók mozgásának megfigyelésére alkalmas he­lyet keresni. Felmásztak egy kis dombra. s megpihentek. Sorban beosztva egymást, távcsővel figyeltek a falu irá­nyába. Hólovées észrevette a büntető különítményt. A nap sugarai még alig Csillantak fel a hegyek mögül, amikor a fasiszták már a falu előtt gyülekeztek. Fél órán belül Adalbert ki­fulladva jelentett parancsno­kának. A szakaszoknak fel kellett készülniük a védelemre. Min­den partizán elhelyezkedett védelmi harcálláspontján. Sejci visszatért géppuskájá­hoz. Úszta és Priscsepa meg­szemlélték a harcosok ké­szültségét. Elégedetten tértek vissza. Most már volt idejük elolvasni a megszállók fenye­getését. Sorról sorra. „...Mindenkit halállal bün­tetünk, aki együttműködik a a partizánokkal... aki segít a partizánoknak, halállal bűn­hődik... Halállal bűnhődik... Aki azonnal értesíti a csendőrséget, vagy a községi elöljáróságot, a partizánok helyéről, jutalomba részesül.. A magyar hadsereg pa­rancsnoksága”. A partizánparancsnokok elmosolyodtak. A felderítők jelentésükét a legalkalmasabb időben hoz­ták. A 357-es német hadosz­tályt, amely korábban a kele­ti fronton volt, átszervezték és Irsán megpihentették. Most végre munkát kaptak. Kissé feltöltve hajtóvadá­szatra indultak. Csak hogy ők már nem voltak ugyan­azok a Fritzek és Hah sóid, akik 1941-ben magasra tartott kar­ral masíroztak Ukrajna út­jain. Most félénken nézeget­ték körös-körül. Bejöttek az erdőbe, felpillantottak a he­gyekre, s rémület fogta el őket. Tudták jól, kik azok a népi ellenállók. Csupán azt nem sejtették még, hogy a ta­lálkozás ilyen váratlan lesz, s hogy mintegy kétszáz lépés­nyire tőlük, a fák mögül már megcélozták őket a golyószó­rók, puskák és géppisztolyok csövei. Úszta odakúszott a golyó­szóróhoz, s megragadta a fo­gantyúját. Ö maga fogja meg­adni a jelt. De még had köze­ledjenek! Még, még... Homlo­kára verejtékcseppek ültek ki. Megnyomta a billentyűt... Az ellenség lánca — meg­tisztogatva az első sorozattól — visszaszorult a hegy lábá­hoz, s a hitleristák, mint a rák. kúsztak hátrafelé. Hirtelen felkerepelt mind­két golyószóró és a géppiszto­lyok is. Kaznacsejev és Mata- szov azt az oszlopot lőtték, amely a bal oldali védőszárny­hoz közeledett. A németek kétszer is tá­madásba lendültek, de mind­két alkalommal hatalmas veszteséget szenvedtek. Váratlanul lövőid özéé kezdő­dött Pecserszkij szektorában is. Priscsepa magához hívta Domonkost és elküldte ma­gyarázatért a századoshoz, s hogy tudja meg, mi történik a jobb szárnyon. Fél óra múl­va Domónkös visszatért és a parancsnok határtalan meg­lepetésére elmondta, hogy a százados még nem is látta az éilénséget, s az ő szakasza még egyetlen lövést sem adott la.. Hallották a lövöl­dözést, de nem tudják, ki tü­zel. Csak estefelé tudták meg, mi is történt. Titkos segítőtársai és össze­kötői útján Vaszil Ruszin megtudta, hogy a német had­osztály hajtóvadászalra in­dul Úszta és Pricsepa parti­zánjai ellen. Győzelmük ese­tén elkerülhetetlenül Ruszin csapata következett volna. Ezért a parancsnok utasította Voloscsenko törzsfőnök-he- lyettest, hogy erőltetett me­netben vezessen egy partizán- csapatot Szmologovici alá és lámadja hátba a németeket. F.z a csapás olyan váratlanul és hirtelen érte a büntető- osztagot, hogy a tisztek sem ordítozással, sem lövésekkel nem tudták megállítani a ka­tonákat. Eldobálva fegyverei­ket szétszaládtak a völgyben. Elmúlt a szeptember is. Hűvös esők estek. A parancs­nokok a további terveket szőtték. Az őrség két össze­kötőt, Lengyelt és Penzenyi- ket vezette hozzájuk. A parti­zánok segítőtársai örömteli hírrel érkeztek: a megszálló csapatok sietősen felszedték sátorfájukat és elhagyták Szmölögovicit, Krajnja Mar­tinkát, kivonultak az ország­út ra Irsa, Broda és Zagattja felé... — Melegük lett nálunk, — mosolyodott el Úszta. — Ta* Ián elintézhetnénk őket... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents