Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-24 / 247. szám
fM9. október 24, IC®£»ET-MAöTARORSZÁÖ S. ■‘»Ma! „Van valami, ami vonzza a fiatalokat" A harmadik kerületnek sikerült... Két nyíregyházi kerületben — az elsőben és a másodikban is— nem sikerült a fiatalok kezdeményezése: KISZ-szervezetbe tömöríteni a környék ifjúságát. Nyomban a kudarcok után kezdett hozzá ugyanazt a célt megvalósítani néhány fiatal a III. kerületben, a Honvéd utcán. Nekik sikerült. bilmvetítés után Valamennyi nyíregyházi KlSZ-szerve7,et közül a legfurcsább helyzetben ők vannak. Bár a helyi pártalap- szervezet és a városi KISZ- bizottság figyelemmel kíséri, eszmeileg, politikailag irányítja munkájukat: gazda nélkül vannak. A társaság összetétele — mivel területi alapszervezetről van szó — igen változó. Fele ipari tanuló. A többiek — talán kettő sem dolgozik ugyanazon a munkahelyen — ide járnak tússzá. Egyetlen közös vonásuk, hogy Nyíregyháza délkeleti részének, a III. kerületnek lakói. Berecz Mihály, Jávor László, és Csatlós Sándor vezetőségi tagok a csütörtök esti filmvetítés után, míg a felszerelést összecsomagolják, arról beszélgetnek, hogyan sikerült. — Van valami, ami ide vonzza a fiatalokat. Pedig itt nem lehet „előszervezkedni.” Mégis estéről-estére jönnek. Vonzanak a táncos rendezvények, de nálunk a politikai oktatásnak is sikere van. Felszabadulási vitakört rendezünk és minden évfordulót megünnepelünk, öt-hat fiatal áldozza fel az estéit, hogy húsznak-negyvennek programot biztosítson. Azóta hetenként ötször telnek meg a helyiségek. Berecz Mihály a KISZ-tit- kár Tatai korát meghazudto- lóan kutatja az okokat. — Addig-addig kísérletezKiolvasom a szeméből, hogy fél. nem mer beszélni. Mint az őzikepalánta, ha szembetalálkozik az emberrel, nem tud elfutni, megáll, megdermed: fél tőle: Gabi csak néz rám, riadt őzike tekintettel, nem mer beszélni. Dehát — kitől fél? Tőlem nem. Erről meggyőződtem. Süketnek érzem magam, amikor bemutatkozunk egymásnak Beszél ez a gyerek? Alig-alig hallom, ahogy a nevét mondja: — Szlovák Gábor. A riadt emberkére — most már tudomásul veszem —, valami oknál fogva, különösen oda kell figyelnem. Talán később megtudok — mindent Gabi a Siskabokorban lakik. Nyírlugos határában. Apónál — ahogy nekem mondta. Apó, az anyai nagyapja. Gabi most nyolcadikos, de nem ismeri ezt a fogalmat, hogy anyai nagyapa, csak így tudja: anyuka édes apja. Ötödik éve él a Siskabokorban, innen jár iskolába, hajnalban a tejcsarnokba, vasárnaponként pedig az apai nagymamához, de hozzá csak akkor, amikor minden vasárnapi munkával végzett. Gabi kinn él, a tanyán, a falutól öt kilométerre. — Miért ott éltek? — Anyuék elhagytak engem. Durva egyszerűséggel fogalmaz: ..Anyuék elhagytak engem”. Az apa, aki kavicsbányában dolgozott, mindennap részegen ment haza, s ilyenkor jaj volt a családnak! „Apu mindennap megvert minket”. „Miért?” „Mert ilyen ember volt...” Az anya, hat év után már nem bírta: egy este, fizetésnapon, mielőtt az apa hazajött volna, összecsomagolta a gyerekeket és hazajöttek, apóhoz. tünk. míg a fiatalok mái maguk érezték a közös rendezvény igényét. A titok nyitja Valóban nem lehet könnyű ..összeszedni” a KISZ-tagokat egy-egy rendezvényre. A KISZ-szeivezet egyik tagja maga mondta, hogy náluk mindenfajta típusú megtalálható. A vezetőség említett tagjai is azonnal igazolják a furcsa összetételt. A KISZ- titkár a MÁV-nál műszerész. Jávor László a gépjavító dolgozója. — Bartos Málta érettségi óta egész nyáron munkahely után szaladgált — mondja Jávor László. — Épp ma reggel állt munkába a Kossuth téri könyvesboltban. Nagyon örülünk, hogy segíthettünk. Csatlós Sándor sem melegedett még meg első munkahelyén, a Konzervgyárban. — A Kossuthban érettségiztem. Jó hasznát vehetem a politechnikai oktatásokon tanultaknak a konzerves cim- kézőgép mellett. Igaz, még a papírjaim rendezésénél tartok. Berecz Mihály szerényen megjegyzi, hogy a nyáron még másik négy fiatalnak kerestek munkahelyet. Amikor a KISZ vonzerejét kutatta; erről megfeledkezett. Pedig azzal, hogy a fiatal dolgozo és a szülők gondjain is enyhítettek: a többiek előtt is igazolták a közösség erejét. — Persze, túlzás lenne csak csupa szépet elmondani. Mert bizony, a gazdanélküliség miatt sok a gondunk. Főleg anyagiak. Ez is kellene, az is — sóhajtanak. Nyár végén irodalmi klubot alakítottak. A KISZ negyvenes létszáma mellett ott is 30 rendszeres látogatót tartanak számon. Nekivágtak a nagy célnak is, megküzdeni a kiváló klub címért. Csütörtök esténként megtelik a nagyterem. Debrecenből köl— De apó elküldte anyukámat. Az anya felutazott a fővárosba, a kislányt magával vitte. Apó pedig magához fogta a fiút, mert „...neki már nincs, aki segítsen”. Apó egyéni paraszt és hatvanéves. Nyolc hold földje van és nem tudja megművelni, öt hold egy tagban, ezen fekszik a tanya, három hold pedig elszórtan, a falu határában. — Hogyan műveli mégis a földet? — Ketten csináljuk. így, egyszerűen: „Ketten csináljuk”. Apó és a tizenhárom éves unokája. Igaz, egy darab földet kiad, harmadába. Ezt a Gabi nagynénje használja. Egy lóval, ekével, egy szekérből összetákolt, kétkerekű taligával, és amikor nem bírja, akkor — azt mondja Gabi: — „Eljön értem, és neki is segítek...” — Sűrűn segítesz? — Mindig. — S mit kapsz tőle? — Néha eljön apóhoz, elszámolni és akkor megfőzi a vacsoránkat. Gabi kettes tanuló és nem szégyenli a gyenge osztályzatot, sőt nem is akar jobbat. Gabi nem buta gyerek, csak tájékozatlan a világban. Idejéből nem telik semmire, csak a munkára. A tanító néni háromszor annyit magyaráz neki, mint másik három osztálytársának! Számára akkor is új a lecke, amikor feladják, meg amikor visszakérdezik sem tud róla többet. — Mikor tanulsz? — Amikor nincs munka. — Mikor nincs munka? — Az mindig van... Apónál első a munka. — Fél ötkor felkelek, megfejek, a tejet elviszem a csarnokba, hazamegyek megreggelizek és megyek az iskolácsönöznek archív filmeket. Saját filmvetítőt, magnót szeretnének. A filmfelvevős Jávor László. — Kaptunk kölcsönbe vetítőt is. Egy alkalommal az 1. számú iskolától. Itt van a „szomszédban”, a Kert közben. Többször nem mertük kérni. Pedig az úttörőkkel jó ott a kapcsolatunk. Ifivezetőink vannak náluk, s még ebben a hónapban a nyolcadikosokat szeretnénk elvinni a gépjavítóba. Pályaválasztási tanácsadót is rendezünk. Szeretnénk segíteni, hiszen ők lesznek a mi új KISZ-tag- jaink. Erre már felcsillan Berecz Mihály szeme is. — Volt itt olyan ünnepség április 4-én, hogy szinte az egész Honvéd utca a kapuban állt, úgy nézték. Amikor felvettük az új KISZ-ta- gokat. Későre jár, de a filmvetítés után sem sietnek haza. Ki-ki kedve szerinti szórakozást keres. Vannak akik a könyvtárba térnek be. A könyvtáros néni nem az ő korosztályukba tartozik, a véleményét mégsem úgy kezdi, mint általában az idősebbek „ .. .ezek a mai fiatalok’” A bunyós“-tói az irodalomig — A több, mint háromszáz olvasó legnagyobb része 14— 25 év közötti. Tudja mit olvasnak ezek a fiatalok? A detektívtörténetek és Rejtő megszűntek a kedvencek közé tartozni. Mostanában Galambos Lajos és Sipkay a legkeresettebbek. Meg az ismeretterjesztő irodalom. Igaz volt, aki így, jatt; jó „bunyós” könyvet kérek. Égy- szer-kétszer elbeszélgettünk vele, azóta megváltozott. Ami két másik kerületben csődöt mondott, ezeknek a fiataloknak sikerült. Baraksó Erzsébet ba. Amikor vége az órának, sietek haza, kihajtom a teheneket, velük vagyok, amíg legelnek. Akkor hazamegyünk és ebédelek. Aztán megyek az udvarba, mert várnak az apró- jószágok. Megetetem a disznókat, a kismalacokat meg a baromfit, elkészítem a silót, szecskát vágok és készülök a vacsorafőzéshez. Ha apó a fuvarból nem megy a kocsmába, akkor hazajön és ő is segít főzni, ha elmegy, akkor egyedül főzök és akkor megvárom. Amikor hazajön adok neki vacsorát és lefekszem. — Mit tudsz főzni? — Amit apótól tanultam, mindent. — És mit szeretsz főzni? — Paprikás csirkét. Apjáról semmit nem tud immár öt éve. Anyjáról csak annyit, hogy „Pesten albérletben lakik az Erzsikével és megint van egy férje”. Az apa fizeti a gyerektartást, kétszázhúsz forintot havonta. Ezt az apó kapja meg. — Te mit kapsz belőle? — Az kell az apónak, mert azt mondta, hogy az ő kenyerét eszem. — Apó mire költi a pénzt? — Gyűjti. — Mennyi van neki? — Sok. — Milyen sok? — Rengeteg. Gabi el akar menni a tanyáról, apót is elhagyná, de nincs hová menni. A nyáron kollégiumot nyitottak a szomszéd községben, oda akart menni. Be is adta a kérvényét, de azt mondták neki a tanácsban, hogy kell az anyuka személyi igazolvány száma, anélkül a kérvény nem érvényes. Gabi nem tudta megmondani az anyuka személyi igazolvány számát és nem vették fel a kollégiumba. — Meg apó se akart engedni. — Miért nem? — Mert azt mondta, hogy egy év múlva úgyis megnősül Elmenni onnan... A balkány—nyírgelsei. 100 vagonos hűtőtároló építkezése már valójában a befejezés előtt van. Jobbára külső tereprendezés és a vasúti szárnyvonal elkészítése van hátra A hűtőkamrák beteltek, s azokban megfelelően kondicionált hőmérséklet van Az utolsó rakományok befutottak, a lerakodást és behordást jórészben gépesítették. Hammel József felvétel« Gép, automatika, műszer Modern Bábé] Vasárosnaménybcrn Alig múlt egy éve, hogy megkezdődött a Vásárosna- ményi Faforgácslapgyár építése. S ja vasútvonalon túl, északkeleti irányban a község határában már egy leendő nagy gyár sokat sejtető impozáns körvonalai vonják magukra az arra járók figyelmét. A jelenlegi ál-szinten mintegy negyedmilliárdos beruházással épülő gyárat az ERDŐTERV tervei alapján építik, s a norvég, nyugatnémet, svéd, francia, finn cégek gépeit a svéd Fjellman- cég irányításával szerelik. Szoba nagyságú lapok Az épületek tulajdonképpen már elkészültek. Lényegében ez a beruházási érés akkor lesz, aki a munkát elvégezze, addig segíteni kell őtet. — Szereted apót? — Nem olyan nagyon. — Miért nem? — Sok a munka. Gabi keveset beszél es soha nem gondol semmire. Barátai nincsenek, a faluban senkit nem ismer, csak a tanító nénit, de a nevét nem tudja. Az elmúlt két évben csupán egy pár cipőt kapott, semmi többet. Amióta anyuék elhagyták, nem evett csokoládét, „csak apó hoz néha savanyú cukrot”. Gabi nagyon ritka emberke. Számomra is megdöbbentő volt a válasz, amikor azt kérdeztem tőle, hogy: mit szeretsz? — Az állatokat — felelte gondolkodás nélkül. Csupán egyetlen gondolat, ami mégis foglalkoztatja: — Most mindig eszembe jön, hogy — mi lesz velem? — Hogyan jutottál erre a gondolatra ? — Csak úgy, jött. Apó egy év múlva, talán megnősül s akkor Gabi is mehet. A gyerek már fél, hogy mi lesz? Gondolkodik, legalábbis — néha, és jönnek a kérdések és nincs válasz. Választ nem is vár senkitől, mert nem is szabad neki senkivel beszélni. Amikor búcsúzni akartam tőle, akkor arra kért: „Ne tessék elmondani senkinek, hogy Apóról beszélgettünk, mert abból nagy baj lesz...” Megígértem, nem szólok senkinek. Remélem Gabinak semmi baja nem lesz... Mielőtt elköszöntem szerettem volna tudni: — Mi akarsz lenni? — Teherótóval akarok járni. — És most mi a kívánságod? — Szeretnék egy saját kerékpárt és elmenni innen. Nem kelléne megvárnunk, amíg megvalósul az álma... Balogh György tőknek még a felét sem vette igénybe; a fontos itt a gép, az automatika. Nem véletlen, hogy a gyár elkészítésében a magyar iparon kívül csupa világmárkás nyugat-európai cég — a Kloeck nen, Sandt, Siemens, Sax lund, Fjellman — kapott megbízást. A gépek nagy része még az év elején, határidőre megérkezett, s a szerelés március óta tart. Egyes gépsorok üzemi próbái már október elején megkezdődtek. A leendő gyár legnagyobb épülete az üvegfalú, hatalmas üzemcsarnok. Méreteire jellemző, hogy elfér benne — többek között — az a hatvan méter hosszú gépsor is, amely kétszáz atmoszféra nyomással, folyamatosan préseli majd a szoba nagyságú forgácslapokat. Az egymás mellett sorakozó robosztus és mégis precíz gépek még a hozzá nem értőkben is tiszteletet ébresztenek. Egy-egy gép valóságos kis üzem, némelyiket tíz-tizenöt villanymotor is működtet. A tervdokumentáció szerint a csarnokban elhelyezett gépeket összesen mintegy ezer kisebb-nagyobb villanymotor hajtja meg. Nagy részük azt az auto- matikát működteti, amely irányítja, ellenőrzi és adott esetben korrigálja a nagy egységek munkáját. Az emberek itt csak azért kellenek, hogy felügyeljenek a szigorú összhangban működő gépsorok automatikáira. Svédek, magyarok, uémetek A szerelés szigorú tervszerűséggel folyik. A svédek ugyan egy kicsit késtek a speciális préslapok szállításával, de ez nem jelent még akadályt. Minden gépnek megvan a helye, s ahogy megérkezik, máris hozzálátnak az elhelyezéséhez. Jelenleg mintegy félszázan dolgoznak a csarnokban — villanyszerelők, hegesztők, géplakatosok, műszerészek, kőművesek, mérnökök, technikusok — svédek, magyarok, németek... S ha olykor nem is értik meg egymást, a pontos, precíz rajz kisegíti őket. Ott nincs Bábel, csak számok, adatok, vonalak és közös akarat, hogy 1070 első napjaiban megkezdődjön a termelés. A harmadik ötéves terv e nagy megyei létesítménye évente 21500 köbméter fa- forgácslapot gyárt és ebből négy és fél millió összecsukható, könnyen szállítható ládát készít az alma- és gyümölcsszállításhoz. Szükség esetén a ládagyártó gépsor hagyományos faelemekből is készíthet ládákat. Megfelelő alapanyag biztosítása esetén az évi kapacitás ládából meghaladhatja a hétmillió darabot is. A gyár jelentőségét fokozza az a tény is, hogy a fa- forgácslap előállításához a leggyengébb minőségű fát, mezőgazdasági és ipari hulladékot használnak fel. Az apróra zúzott anyagot műgyantával keverik, s ebből a masszából préselik —■ előbb hidegen, aztán mele- gén — az értékes, bútorkészítéshez is használható fa- forgácslapokat, Az építészetileg is tetszetős gyárhoz hasonló még nincs az országban. Korszerűségére jellem, ző, hogy a befektetett mintegy 250 millió forint öt év alatt megtérül a népgazda. Ságnak. Egy munkahely egymillió Itt érvényesül az a nagyon is figyelemre méltó közgazdasági szemlélet, mely szerint a gépesítés fokozásával csökkenteni szükséges az élő munka arányát a termelés gazdaságossága érdekében. Ebben a gyárban mindösz- sze 230-en fognak dolgozni, tehát végső soron egy ember munkahelyének biztosításához egymillió forint beruházás jut. S hogy ez kifizetődő-e, vagy sem, egy másik adat: négymillió láda előállításához egy hagyományos módszerekkel dolgozó és a jelenleg használatos gépekkel felszerelt üzemben négyszáz ember szükséges. Természetes dolog, hogy az automata gyár kiszolgálásához nagyobb felkészültségű, szakképzettebb munkásokra — s ha úgy tetszik műszakiakra — van szükség. A munkások toborzása már a beruházás kezdetén megkezdődött, s ezek két turnusban, a beruházó Budapesti Ládagyár helyi üzemében vettek részt előképzésben. Mérnökök, technikusok — gépész, villamos, vegyész, fás — kellenek. Ezek nagy része már a beruházási munkákban is tevékenyen részt vesz. Mérnök a műszaki vezető, a karbantartóüzem vezetője, s a munkát átvevő műszála ellenőr — aki szintén az üzemben marad — villamosmérnök. A gyár dolgozóinak nagyobbik része műszaki és szakmunkás állományú lesz. Mert ebben az üzemben a gépek, automatikák és műszerek dolgoznak. Az ember csak irányítja majd ezeket. hogy a megadott program szerint termeljenek. Tóth Árpád
