Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
fStff e£íJ6er TS. KWt n-r wiXftvaWarw* */■ _ trs*rsnnT/\7»f MTTT 7 1Ttt Bf f Három ára volt, ebéd után. Benn ültek a faburkolatú helyiségben és nézték a nagy kirakatüvegen át az esőt. Finom csillogás vonta be az utca kövét, a háztetőket; nem hatolt be hozzájuk az eső nesze, csak egyre nagyobb lett a csillogás, meg a homály. A pincér már elvitte előlük az üres edényeket, csak a gyűrt szalvéták, a borospoharak, meg egy félig elfogyasztott desszert őrizte gz ebéd nyomát. — Mit csinálsz 'azokkal a fogvájókkal? — kérdezte halkan, de ingerülten Petra. A kalapját sem vette le, szőke kontya belekuszálódott a piros kis selyemsálba a nyakán. Feszesen ült, várakozón. Edit nem szólt, beszippantotta vékony ajkát; három fogvájót háromszögbe szorított, aztán megfeszítette őket másik két átfűzött szállal. — Mi ez? — kérdezte fojtottan Petra. — A gyufámat! — mondta Edit. Petra a keze ügyébe tette a gyufát. Vagy inkább dobta. _ De Edit türelmes volt, kivett egvet a dobozból, meggyújtotta. aztán a hamutartó fölött lángra lobbantotta a fogpiszkáló-tákolmányt. A megfeszített szálak szerterepültek. — Látod? — szólt Edit mosolyogva. — Felrobbant. Petra idegesen a poharáért nyúlt, ivott egy kortyot. — Matuska Szilveszter — mondta mosolyogva Edit. — Edd meg a desszertet, s dán menjünk — mondta Petra. — Ahogy Matuska a bia- torbágyi hidat felrobbantotta — nevetett furcsán Edit. — Láttad, nem? Pukk! Ennyi volt az egész. — Te nevetsz ezen — mondta Petra. — Nem tudok semmit sem csinálni, csak nevetni. — Megennéd azt a desszertet? —Ideges vagy — mondta Edit. Már nem babrált a fogvájókkal, az asztalra könyökölt, és öklével megtámasztotta vékony arcát. Mindéi vékony volt Editen; a száia, az orra. a szeme, a haja. A háta meggörbedt a könyöklőstől. — És különben is esik. Hová akarsz menni? — Nem tudom... — Szétterpesztett ujjaival hátranyomta magát az asztaltól. —i Te nevetsz ezen az egészen. — Most már! — szólt nyomatékkai Edit. — Én meg csak sírok — mondta Petra. — Naphosszat sírok. A szemem tönkremegy a sok sírástél. — Pukk! — nevetett Edit. — Szétrobbant, pukk!... —’ jr*-711 ebb hajolt P-drához. — Tudod, mit vallott annak Szakonyi Károly: Két nő az étteremben idején ez a Matuska Szilveszter? Hogy sátáni parancsra robbantgatott. Hogy ő nem tehetett róla. a pusztítás volt az elhivatottsága. — Hagyd már ezt! — rán- dult meg Petra. — Istenem, edd meg a desszertet és menjünk már. Az esőben is jobb, mint itt ülni. Edd meg, és ne beszéljünk semmiről. Edit álmosan bólintott. De nem nyúlt a desszerthez. Körmével. mint egy kis lándzsával az ajkát döfködte. — Megmondom, mi a bajunk. Megmondom én... — Ne mondd meg! — Megmondom — hajtogatta Edit. — Rájöttem. Nincs hivatásunk. — Jaj, hagyd már! — De igen. Ez a baj. Se neked, se nekem... Nincs. Élünk a nyakukon, hát persze, hogy nem bírják. — Ugyan már! — Petra alatt megroppant a szék a mozdulattól. — Keresnek eleget! Pista is, Laci is. Nekem mit mondott Pista? „Csak légy mellettem, légy otthon, az nyugtat meg, ha otthon vagy...” Nem ez a baj. — De. de .. . — hajtogatta Edit. — Ez a baj. Se foglalkozásunk, se hivatásunk. Esszük magunkat, esszük őket. Rájöttem — Hát akkor menj el dolgozni, és kész. És akkor megjavul a házasságod. Akkor nem robban fel. Meni el dolgozni. ha olvan nagyon tudna mi a bal. Edit nézett kifelé az esőbe. Ahg volt vendé» az étte- b Szép fahurkolatu belvíség volt, hímzett abroszokkal. fnrao^tt széfekkel. Eriit párté a kint! csillogást. _ De hová? — kérdezte halkan. _ Mlh°z kezdtek? Nem tudom. ?°mmit sem tudok, csak azt, hogy nincs hivatásom. — Bedilizel ebbe — mondta Petra. — És akinek hivatása van? Az is elválik, nem? — Azt én nem tudom... Arra gondoltam, hogy talán bizsukkal kellene foglalkoznom. Valamikor volt kézügyességem. Talán bizsukkal . . — Bizsukkal! — Vagy valamivel... Bejött egy férfi, magas, fekete. negyven körüli. — Hiába — ingatta a fejét Edit, — erre jöttem rá. Nem is ő miatta bai ez. Nem Lacinak baj ez, hanem nekem. — Jó, hát akkor hidd ezt! — Petra a férfira pillantott, amaz várta a tekintetét, cigarettára gyújtott és a füstön át, mint egy elfuserált filmjelenetben, felvont szemöldökkel nézte a szőke nőt. — Nevetséges — kuncogott Edit. — Ha belegondolok, szörnyen nevetséges. Felöltözni, találkozni veled, veletek, idejönni ebédelni, beülni egy presszóba, varrónőhöz járni, kozmetikushoz, fodrászhoz... — Te megbolondultál — mondta szórakozottan Petra. A férfit nézte, hogyan ren-‘ del a pincéméi, válogatva az étlapon, elegánsan, kimérten. — Eddig egészen normális nő voltál. — Meghülyülök. — Edit egyre jobban összegörnyedt. — Már reggel kerülget a dili, ha végiggondolom a napot. Laci fél nyolckor elmegy, üres a lakás, csak a széttúrt ágyneműk, a papucsok, a feketés csésze... Ha belegondolok, hogy ma megint a kalapos, ebéd veled, vagy Lucával, vagy Terivel ... — A nő játék, ékszer, dísz... Ez kell nekik, te bolond! A férfi odaát sört ivott; Petra kihasználta a pillanatot, gyorsan kivette kézitáskájából a tükrét, meg a rúzst, mire a férfi felpillantott, már készen is volt. — Hát ez az, látod, ebben tévedünk. — Edit bámult kifelé, nem figyelte sem Petrát, sem a férfit, — játék, ékszer, dísz!... Halkan felnevetett. — Nem igaz. Látom Lacin, hogy nem igaz. Látom, hogy nem igaz, és kész! Látom!... — Mit kiabálsz? A férfi futólag, mintegy Petrának szólóan megnézte Editet, aztán alig észrevehető kis fintort vágott. Petra megélénkült. Jóságosán Edit karjára tette a kezét, megsimogatta. — Kicsit kiborultál mostanában, nem? Valamitől. De mitől? — Magamtól — mondta Edit. — Ülök a fodrásznál, és nézem magam a tükörben. Az a hülye fodrász kedveskedve dumál, de tudom, hogy csak borravalóért. Egyébként kis hülye nőnek tart. Csak az a vicces, hogy igaza van. Nézem magam a tükörben, nézem, hogy mit csinál a hajammal és látom, hogy egy kis hülye nő vagyok ... — Majd elviszlek Bélához — mondta Petra. Béla megvizsgál és felír valamit. Nyugi, nyugi. — Béla nem tud felírni nekem semmit — mosolygott Edit. Aztán; — A múltkor Teriéknál találkoztam egy nővel — szólt később. — Ismerem? — Kit? — Azt a nőt. — Nem, nem ismered. Én sem ismertem. Valami rokona Terinek. Csinos, szőke nő. Talán negyvenéves. — Negyven? — Petra alig figyelt Editre. A férfi, amott az aszóinál halat evett, lassan, előkelőén, mint egy király. — A férje nagyin beteg volt, halálosan beteg. Benn feküdt a kórházban. iem tudták megmenteni. — Ki volt a bet°g? — Annak a nőnek a férje, akit Teriéknél megismertem A férfi még a halevés közben Is tudta figyelni Petrát. — Iszunk még valamit? — kérdezte Petra Edittől. — És most tudod mi az a nő? — Micsoda? — Ápolónő. Tavaly elvégezte a tanfolyamot, és abba a kórházba, arra az osztályra kérte magát, ahol a férje meghalt. És semmi más nem érdekli, csak a betegek. Kedves, udvarias, mosolyog ... — Szörnyű!... — Mi szörnyű? — önkínzás. — Nem hiszem — mondta Edit. — Ha láttad volna ott Teriéknél, nem ezt mondanád. Egyáltalán nem valamiféle • mártír. Nem, Látnod kellett volna. — Igyunk valamit — türelmetlenkedett Petra. — Talán konyakot. És itt tánc is lesz, nem? Ötórai tea. Maradunk? Szólt a pincérnek, és kért két konyakot. A férfi látta, hogy rendel, és cseppet elmosolyodott, elégedetten, szá- mítóan. — Szia! — koccintott Petra Edittel. — Igyál, és ne lógasd az orrod. — Nem, most nem — mondta Edit. Könyökölt és bámult ki a csillogó utcára. A kövekre, a tetőkre. Az emberekre. Robert Rozsgyesztvenszkfj: Űrhajók szcguldanck! A kunyhótól a palotáig — a világ felfelé tekint. A huszadik század ismét lépett egyet előre. Van e századnak elég éles esze uralkodni a gyorsuláson. Szava — a súlytalanság állapotából is — hegyek súlyossága! Vjacsesxlúv Kuznyecovt A Föld fiai Utitársai a Kozmosz csillagainak Önök — földi testvéreim, Ismertek és még ismeretlenek. Akik eljutnak a mindenség végtelen határáig; Akik ittak ugyanannak a kútnak a vizéből, És akiket őseik akaratereje, férfibátorsága A kozmosztenger csiliagútjaira vezérelt. Fordította: Sigér Imre Varga Rudolf: Virrasztásom falán Szívveréseddel vagyok tele, csak megközelítelek, csak szorítlak, soha el nem érlek. Falevelekből hullatott csend visszhangzana bennem, ha körüljárva elhagyna árnyékod. ne lármázz, úgyis csak haláltól halálig élsz, ajtót ne nyiss senkinek. Virrasztásom falán túl elnézlek gyerekszavú kedvesem, szerelemmel megkövezve. Futsz, elúszol fuldokló vizeken. M ire a község alacsony házai közül kiért a nagy síkságra. amelynek túlsó peremén a főváros a budai hegyek hóna alá simult, a vihar két- s ores erővel, semmi akadálytól fel nem tartva vágott szót a tájon. A gyereknek minden lépésért külön meg kellett küzdenie. Kistarcsa és Cinkota között az országút apró dombok hajlatain emelkedik,. lejtősödik, de a szél a hullámvölgyeket már telehordta hóval, úgyhogy Bálint helyenként térden felül be- süppedt, s alig bírta kirán- gá'ni a lábát. Szeme, szája, orra minduntalan hóval telt meg az állkapcsát feszítő vihar nyomásától, szinte percenként meg kellett fordulnia, hogy kiköpje és prüszkölje a havat, s egy korty levegőt szedjen tüdejébe. Már egy fél óra múlva úgy elfáradt, hogy alig bírta emelgetni a lábát, tüdeje ízzott, mint a tüzes vas, szeme szüntelenül könnyezett. Mégsem fordult vissza. Egy kis babonás játékot talált ki szíverősítőül' ha visszafordul, holnap nem fogadják fel az •Részlet a 75 éves szerző „Felelet” rímű regényének *- kötetéből. autójavítóban, ha kibírja, szerencséje lesz és felfogadják. A testi szenvedés köny- nyített a lelkén is. A vihar úgy elszívta előle a levegőt, hogy fulladozott, tehetetlenségében olykor fel-felkapott karjaival a magasba, de ott sem volt mibe megkapaszkodnia. Mindegy, gondolta, muszáj'" kibírnom, különben holnap nem fogadnak fel. A vihar egyenletes gyorsasággal húzott északnyugati irányból, de áramában — mint külön meglepetések — egy-egy önállósult, gyors járatú szélroham nyargalt, amely helyenként a nyolcvan kilométeres sebességet is elérte. Ha ez fütyörészve nekizúdult egy domb lejtőjének. az egész megmaradt hóréteg egyszerre — mintha késsel szelték volna le — felporzott a levegőbe, s ott csárogva, sivítva bogárzani kezdett, a levegő elsötétedett, egy lépésre sem lehetett ellátni. De nem csak látni, nézni sem lehetett, a szem rögtön lecsukódott, nehogy a hó- pihék éles hegyei kiszúrták. Ilyenkor percekig csak úgy iutott az ember lélegzethez ha rögtön hátat fordított a szél irányának, hár ez azzal a veszéllyel járt. hogy for- uu’ás kn-ben a vihar fe’buk tatja, mint egy szalmabábut; Bálintot így kétszer is földhöz vágta, egy alkalommal meg begurította az út menti árokba. Hogy talpra állhasson, négykézláb kellett megvárnia, míg a szél lélegzete egy percig ki nem hagy. Farát lábszáraira ültetve két kezével egy árok menti bokor törzsébe kapaszkodott, s pilláival szaporán verdesve szétnézett maga körül, de akármerre fordult a havas síkságon, az emberi életnek sehol semmiféle nyomát nem találta. Egymagában, kiszolgáltatottan guggolt a félelmetes temészet ölében, olyan aprón, gyengén és tehetetlenül, mint egy madárfióka, amelyet a vihar lecsapott az Alpesek sziklacsúcsára. E lőször érezte, hogy a természet személyes ellensége is lehet az embernek; a vihar minden dorongja, a szemébe vágódó hó körmei, a fagy minden rúgása mintha egyesegyedül őt választották volna célpontul: az egyetlen élő lelket, akit útjukba találtak. El akarták pusztítani? Ide-odaforgatva nyakát, módszeresen átvizsgálta a tájat: nagyon mesz- sze elérhetetlen távolságban fedezett csak fel egy kis, sárga csillámot, amely mögött emberek virrasztottak. De körös-körül, amerre csak nézett, a föld holtfehéren remegett. a bokrok kopaszon hánytorogtök az út mentén, a fák madártalanul sírtak és sóhe'to7tpk a vihar gyökértépő markában. A hideg csontig hatolt. Fentről, az égről, a hamuszürke, sárgába játszó felhők egyre lejjebb ereszkedtek, borzas szárnyuk, kai végigvertek a földön, időnként pedig szennyes szőrcsomóikkal egészen ráhasaltak az országúira, s kinyomták az ember tüdejéből a levegői A gyereknek eleredt a könnye, halkan sirdogált maga elé. Ha orrát megszívta, a kövér, nagy könnycseppek végigszánkáztak dermedt arcán, s térde előtt apró, kerek lyukacskákat olvasztottak a hóba. Minél jobban szaporodtak a lyukacskák, annál keservesebben sírt Egyik percről a másikra azt hitte, elveszett, hiába kapaszkodik mind a két kezével a bokorba, el kell pusztulnia. Életében először megsejtette, hogy halandó, s hogy a halál ellen nincs orvosság. S egy negyedórába is beletelt, amíg végül is minden erejét összeszedve újra talpra állt, s öklével leszorította szemét Cinkotára beérve két ház közé, egy keskeny zsákutcába húzódott, itt a falak, s egy kiugró tető némileg megvédtek az elmebajos természet ellen. Arca, keze érzéketlen kékre dermedt, háta merő víz volt, mert a gallérja mögé beszivárgott hó elolvadt a nyakán, s lecsorgott lapockái között. A fülét egyáltalán nem érezte. Mire valamennyire kifújta magát, egy marék hóval dörzsölni kezdte a fából, kőből, vagy valamilyen más tompa anyagból faragott kis kagylókat koponyája két oldalán, addig dörzsölte őket, amíg egy-egy éles nyílalással visz- sza nem változtak emberi fülekké. Nyaka vérzett, esés közben egy kő vagy egy bokor ága felkarcolta. Bekopoghatott volna egy házba, valahol bizonyára befogadják, amíg a toportyán idő el nem vonul. De Bálint csak a fejét rázta e hitvány gondolatra. Csak a makacsság dolgozott benne? Homlokát ráncolva sötéten nézett maga elé, buzgón topogva, hogy a lába el ne fagyjon. Ott, ahol állt, a fal és a tető szíves oltalmában, aránylag kellemes volt az időjárás, száraz és meleg az országútihoz viszonyítva, a viharnak csak a goromba fenyegetései jutottak el hozzá. Néha egy hógomolyag sziszegve befordult a házfal mögül, egy ideig izgatottan kavargóit saját tengelye körül, majd megnyugodva, legyezőalakban szétszitált lába előtt. Az ég most vakfekete volt. Sivítások, vad haráko- lások hallatszottak a magas bői, az esőcsatornának egy meglazult darabja rekedten kelepelt. A közbeiktatott, hevesebb szélrohamok már messziről jelezték jöttüket, hallani lehetett, amint a távolban, a megbolydult tájban mély lélegzetet vesznek, majd hirtelen nekiindulnak. Néha oly sokáig tartott, amíg elérték a házat, hogy Bálint beiesánadt. Attól lehetett tartani, hogy leviszik a tetőt, vagy benyomlak a házfalat. De csak az üvöltésük ért el a zsákutcába, körös-körül po* dig hatalmas hódunyháls szöktek a magasba, ott felhasadtak, s eszeveszett fehér kavargással elszálltak dél fe« lé. A fal oltalmában Bálint egy negyedóra alatt úgy- ahogy rendbe szedte testét, lelkét, majd mély lélegzetet véve kilépett a fal mögül. Rosszul készült fel,- a légnyomás rögtön visszalökte. Ritkán káromkodott, de most a foga között megeresztett egy cifrát Válla közé vetette fejét, előrehajolt, újra nekiszaladt, de a szél ismét visa- szanyomta, szeme, szája, füle rögtön telecsapódott hóval. Cinkota tíz kilométernyire van Pesttől, ez rendes időben, ha jól kilép az ember, másfél órai járás. Most legalább a duplája, vagy háromszorosa; érdemes-e egyáltalán nekiindulni? Még volt két pengő a zsebében, megvárhatja az első HÉV-szereL vényt. H armadszori nekifutásra kijutott az utcára. A vihar most mintha valamivel i elassított volna, már csak fél kézzel lökdöste hátrafelé, a sűrűbben beépített területre érve pedig már nyolc-tíz lépést is megtehetett egyhuzamban, anélkül, hogy kifogyott volna tüdejéből a levegő. De Nagyitce előtt a fergeteg újra megmakacsolta magát, már messziről látszott, hogy a háztetők fölött magasan kavarog a há Déry Tibor: Bálint úton*
