Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-19 / 243. szám

i. of««! ftSLET-MA6YAf?:TRSZÄC = tTASARWAPT WBLl.eKZ.Sf tm. olSÓBer »; ÍGY IS LEHET Klub a parkban — és ahol üres szoba akad Nincs klubigazolványuk, «zabályzat, tagsági díj, nincs klubtermük. Ha sikerül meg­kapni a könyvtár olvasóter­mét, örülnek. A Megyei Mű­velődési Központ vagy a TTi is helyet ad olykor. De tartot­tak már vitadélutánt a Besse­rtet tér fái alatt, a parkban is. Tulajdonképpen a nevük is ideiglenes: Megyei Könyvtái ifjúsági könyvbarát klubja. Két éve léteznek, s ahhoz képest, hogy helyük, pontosan körülhatárolt szervezeti kere­teik nincsenek, jól megvan­nak. Többségük diák, de van köztük főiskolai, egyetemi hallgató, fiatal tanár, tisztvi­selő... Legkedveltebb műfajuk a vita és a kirándulás. De vol­tak már müteremlátogatáson, hallgattak zenét, találkoztak neves írókkal, kritikusokkal. Nincsenek sem kevesen, sem sokan, csak negyven körül Nem többen ahhoz, hogy ne­hézkessé, túl népessé váljanak, s eiegen, hogy közösséggé tud­janak érlelődni. Alakultak: véletlenül Hogy kezdődött, mi hozta össze és mi tartja együtt ezt a maga nemeben csaknem egyedülálló klubot? Bory Zsolt főkönyvtáros, a klub ve­zetője így válaszol: — Azt mondta hatvanhét ószén az igazgatóm: „látom naponta sokan felkeresnek Tudsz tőlük dolgozni? Mi len­ne, ha hetenként egy napra gyüjtenéd össze őket?”. Igaza volt. Ugyan már megszokták a munkatársaim, hogy elég sok a vendégem a Megyei Könyvtárban, mégis okosabb­nak látszott, ha azokat a fia­talokat, akik ugyanarra a szavalóversenyre, irodalmi pályázatra, vagy felvételi vizs­gára készültek, egyszerre fo­gadjuk őket. Könyvkölcsönző munkatársaim amúgy is pa­naszkodtak, hogy nincs idejük a fiatal olvasókkal beszélget­ni, vitatkozni az olvasmá­nyokról, pedig nagy szükség lenne rá Itt van hát a lehető­ség, csak össze kellene hívni egy időpontra a diákokat, ta­nár- és tanítóképzősöket, ol­vasni szerető fiatalokat, akik amúgy is évek óta bejárnak a könyvtárba. Legtöbbjük könyvtári szavalóversenyek­ről, irodalmi pályázatokról is jó ismerősünk. Két év alatt ez a fiatal könyvbarát klub izgalmas és nem csupán az irodalommal összefüggő vitadélutánok egész sorát bonyolította le. A ta­nárképző főiskola tanszékve­zetője az olvasás „tudomá­nyáról”, a Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese a családi könyvtár megalapozásáról, a fővárosi irodalomtörténész a mai magyar irodalomról tar­tott eszmecserét. Találkoztak Fábián Zoltánnal, Galambos Lajossal, Gerő Jánossal, Rat- kó Józseffel, Darvas Józseffel, Antal Imre zongoraművésszel, a megyében élő zeneművé­szekkel és képzőművészekkel. A havonkénti klubdélutáno­kat mindig egy-egy tanulmá­nyi kirándulás követte. A Megyei Könyvtár és a Megyei Művelődési Központ mikrobuszán megnézték a vajai várat, múzeumot, a nagy kallói és a nyírbátori mű­emlékeket, rakamazi műter­mében meglátogatták Huszár István grafikusművészt. De jártak már az ország számos szép vidékén, legutóbb Bol­dogkőváralján, s meghívott­ként öten képviselték a sza­bolcsi színeket Szegeden a móravárosi klub vetélkedőjén Fővárosi, köztük a Műszaki Egyetem Vásárhelyi Pál Köb légiumának klubjával is jó kapcsolatot tartanak, kicseré­lik ötleteiket, a rendezvények tanulságait. / Mégsem könyvmolyok Hogy mi tartja össze ezt a látszólag változatos érdeklő­désű klubot, ahol az általános iskolás és a gumigyári tiszt­viselő, az ápolónőj elölt, a Debrecenben tanuló nyíregy­házi egyetemista és a közép­iskolai tanár egyaránt jól érzi magát? Ezt tudományosan még nem kutatta senki, de annyi bizonyos, elsősorban az igény tartja együtt a klubot. Az önművelés igénye, hogy korszerű műveltséget szerez­zenek. A klub tagjai állandó olvasói a könyvtáraknak, de nem könyvmolyok. S bár az ideiglenes nevük könyvbarát klub — a szépirodalom mel­lett, azzal együtt megismer­kednek a film- és képzőművé­szettel, a megye és az ország néprajzával, műemlékeivel, tájaival, zeneműveket hallgat­nak, folyóiratok, újságok, tv- műsorok szerepelnek vitapart­nerként. Egyszóval választ kapnak mindarról, ami egy modern embert . érdekel. Mindezt kötetlenül, agyon­bástyázott szabályzatok és kötött programok, foglalkozá­sok nélkül. S talán éppen ebben a kö­tetlenségben van a vonzereje a programoknak. Arra is ügyelnek, hogy a meghívók — eltérően a sablontól — min­dig a helyhez, az alkalomhoz, a hangulathoz igazodjanak Olykor néhány magántermé­szetű megjegyzés, üzenet is helyet kap a lap alján. Nem a klubszabályzat kényszere tartja össze őket, hisz ilyen nincs is náluk, hanem a közös összejövetelek élményei ser­kentik a részvevőket. S aki nem tudja kimenteni magát a távolmaradás miatt, meglehet, hogy a második vitadélutánra még igen, de a harmadikra nem kap meghívót. Az or­szág és Európa számos váro­sából küldött képeslapok sej­tetik, mennyire együtt él ez a kis kollektíva, Leningádtól Párizsig, a Balti-tengertől az Adriáig bárhol üdülnek, If­júsági táborban dolgoznak, jönnek az üzenetek: „Remé­lem a kirándulás és a vita­délután jól sikerült..." Még tÍ2 ilyen Nem találták meg a bölcsek kövét, a „klubok klubját” a Megyei Könyvtárban. Erről nincs szó. De a kétéves kísér­let egy modem, színes népmű­velési forma meghonosodását eredményezte, Páll Géza Fafaragó Bereez András rajza Irányi Dániel emléktáblája Október 11-én márvány­táblával jelölték meg Nyír­egyházán a Dózsa György utcai — a régi Pazonyi utca — 29 számú házat, ahol 1892 november 2-án meghalt Irányi Dániel, a múlt századi politikai élet markáns alak­ja. Neve szorosan összetört a márciusi forradalommal, a polgári átalakulás ügyével, a függetlenségi osztrákellenes törekvésekkel, a polgári de­mokratikus jogokért vívott harccal. Irányi Dániel 1822 február 22-én született a fel­vidéki Toporcon. Eperjesen jogot tanult és ügyvéd lesz Pesten. A reformországgyűlé- sek haladó erőit tömörítő 1846-ban alakult Ellenzéki Párt és pesti klubiának, az Ellenzéki Körnek tevékeny tagja, egyike volt a forradal­mat elindító 12 pont megszö­vegezőinek. A szabadságharc idején az első magyar felelős kormány igazságügyminiszteri titkára és Pest megye országgyűlési képviselője, a Jellasics elleni hadműveletek önkéntese. A tavaszi hadjárat idején Sá­ros vármegye kormánybizto­sa. Amikor a kormány Deb­recenbe költözik, a forradal­mat megállítani igyekvő bé­kepárt legelszántabb ellenfe­le. A világosi fegyverletétel után menekülni kénytelen, Haynau vészbírósága távollé­tében halálra ítéli Követi Kossuthot emigrá­ciójába és fáradhatatlanul igyekszik Kossuth tevékeny­ségét egyre pozitívabb irány­ba befolyásolni, nem kis sze­repe van abban, hogy Kos­suth politikai világképe sok vonatkozásában tovább jut a szabadságharc idején vallott nézeteknél Következetesen haladó nemzetiségi politika híve. A nemzetiségek „méltányos és igazságos” igényeinek teljesí­tését természetesnek tartja. Felfogását a politikai élet minden lehetséges fórumán nemes emberséggel és impo­náló elszántsággal képviseli. A kiegyezés után hazatér és az 1869-ben alakult 48-as párt elnöke és Békés megye országgyűlési képviselője lesz. A Tisza miniszterelnök­sége alatt megerősödő dua­lizmus minden jogtipró, ön­álló fejlődésünket zavaró tö- sekvése ellen fellép. Igyek­szik útját állni a népelnyo­mó, a munkásmozgalmat ül­döző törvények életbe lépésé­nek is. A polgári demokrati­Épül a magyar skanzen Szabolcsi—szatmári kép az utókornak Kispalád! szegény paraszti ház, a Jellegzetes magas te tövei. A Rákóczi tsz udvari» ról most került a Szentendrei Szabadtéri Falumúzeum „szat mári falujába.” Balassa M. Ivén felvétet« Az autóbusz negyedóra alatt ért ki velünk Szentendréről a „Sztara Vodához”, a turis­ták által jól ismert Szabad­ság forráshoz, Budapest szí­véből, a Margit-hídtól sem értünk ide egy óránál több idő alatt Az erős betondrót­kerítés mögött, a 82 holdas lejtőnek az országúihoz leg­közelebb eső részén már fél­tucatnyi épület álL A szat­mári régi falvak látványával ismerős ember a szemét dör­zsöli. Hogyan kerülnek ezek ide? Hiszen az a meredek te­tejű szaimafedeles ház ma már csak Kispaládon és kör­nyékén található! így is van. Azazhogy ez ősztől másként is igaz. Nagy energiával láttak hozzá a „magyar skanzen”, a Szent endrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrehozásához. A tizenkét tájegység közül el­sőként a szatmárit építik meg, még idén. Teljes keresztmetszet Mielőtt ide indultunk, Go- dolányi János elvtárs, a nép­rajzi múzeum igazgatóhe­lyettese elmondta, hogy két szerencsés véletlen is segí­tette a néprajzosok tervét: elsőnek a szatmári részt fel­állítani. Az egyik: a szent­endrei hatóságok elsőnek ép­pen azt a területet adták át, ahová ezt fel kívánják állíta­ni. A másik: a szatmári rész összegyűjtésével megbízott két kutató, dr. Morvái Ju­dit — egyébként szintén sza­mán származású, Kazincy és kus szabadságjogok követke­zetes bajnoka marad élete végéig, Nyíregyházára gyakran lá­togat, ilyenkor Meskó Lász­ló városi ügyész — aki ro­kona volt — házában szállt meg. Élete utolsó 15 évében minden nyár végén felkeres­te a Nyírség fővárosát. 1892 szeptemberében érke­zett utoljára Meskóékhoz és 71 éves korában vérhasban itt hunyt el. Temetése orszá­gos részvéttel ment végbe. Kossuth is küldött táviratot és koszorút — száműzetésé­ben az egyetlent — ravatalá­ra, „Itt hagytál bajtárs! Kö­vetlek.” felirattal a nemzeti színű szalagon. Részvéttá­viratában leghívebb barátjá­nak, a nemzeti jogok legszi­lárdabb bajnokának nevezte. Koporsóját hatalmas gyászo­ló tömeg kísérte az állomás­ra, ahonnan vonattal Békés megyébe szállították, itt is van eltemetve. Símkovics Gyula Kölcsey leszármazottjaként ismert múzeológus — és dr. Molnár Mária az összes gyűj­tők közül elsőnek készültek el a szatmári anyag össze­állításával és szervezési munkáivaL Később, a helyszín magya­rázatánál dr. Erdélyi Zoltán, a falumúzeumok gazdája mindehhez hozzáteszi: Nincs a tizenkilencről tizenkettőre csökkentett tájegység közül egyetlen egy sem, melyben eredeti célkitűzéseik szerint így be tudnák mutatni a régi magyar társadalom teljes ke­resztmetszetét A szatmári kis falu lesz az egyetlen, melyben egy szegényparaszti, egy közepes jövedelmű föld­műves és egy jómódú paraszt háza táját meg kisnemesi portát — összes gazdasági épületeivel — úgy tudnák eredetiben megmutatni, mint a szatmáriban. Itt ez még mind rendelkezésre állt Rá­adásul a régi építészeti for­mák olyan nagy változatá­ban, amire szintén nincs ennyi példa máshoL Egy szatmári falu Lássuk tehát, milyen lesz a tavasztól már látogatható első múzeumfalu, a szatmá­ri. Elsősorban orsó alakú fő­tere lesz, ahol két templom, a mándi református favázas és a mándoki, — 1640 körül épült — fatemplom áll, kö­zöttük a nemesborzpvai fató- ronnyaL Portái között lesz az a kispalái lakóház melyet a helybeli Rákóczi Terme­lőszövetkezettől vásároltak. A kisnemesi porta udvarán áll Balog Béla sonkádi, Kos­suth utca 12 alatti lakos mé­hese, csillagos fejű gémeskút- ja (a csillag a nemesi voltot jelzi) és a már felépült kuko- ricagóré. A szegényparaszti lakóház Kispaládról került ide, a három Olajos testvér, Ferenc, Károly és János tu lajdonábóL Huszonháromezer forintot kaptak érte, neveze tessége a nyitott pitvar, az úgynevezett „kutyafektető”. Milotán már lebontották Fó- ris Bertalanék vázas házát, építése hamarosan megtörté nik. Az ezüstharang November első fejében megjelennek a bontók Mán- dokon, Mándon és Nemesbor zován. hogy a legkényesebb munkát, az egyházi épületek bontását elvégezzék. A mán­doki fatemplom országosan egyedüli, közel fél évezrede» ritkaság Oltárát élő tölgyfá- ra építették, melynek gyöke­rét a földben hagyták. Ez aa egy adat is utal bontásának nehézségeire. Sok százéves harangját is viszik, melynek barokk hangja van. Van ba­rokk hang? Van. Titka: ezüst töt öntöttek a harangba. Hatféleképpen lehet vele ha­rangozni a mándoki hagyó* mányok szerint: istentisztet letre, halotthoz, dögvész, árt víz, farkas és jegesvihar el­len. E többféle harangozást magnóra rögzítik az idős hat rangozók ritmusával a búcsú­misén. Ugyancsak filmre ve­szik a bontást Egy-egy tölgy­fagerendája kilenc méter hosszú, remeke tíz egykori szatmári, beregi ácsoknak, kik három szekéren, az ösa* szerakható magtárak égési sorát „exportálják” Erdélybe^ mintáját adva az előre gyár­tott elemekből való építket zésnek. Szatmári különlegest ség az egyik parasztba z, mely szintén modem mód# szerként valóságos vasbeton- elvet alkalmazott — azzal aa eltéréssel, hogy a „vasváz” is méteres vályogoszlopokból állt- fíülön nevezetesség lesz a szatmári csűr, ezt sem le* hét találni már sehoL A nyíregyházi skanzen term A sok érdekesség között dűl Erdélyi Zoltán elmondotta, hogy november végére ké­szen lesz a sóstói szabadtéri falumúzeum terve is, melybe nyolcvan objektum kerül. Az első három hold kisajátítása már folyik, az idetelepülő nevezetességek között lesz a pasZabi földház — 108 éves, a szó szoros értelmében * földbe épült — a dadai ha­lászház és a szentendrei skanzen visszaadja az anar- csi parasztházat Jó lennem ha odakerülhetne a tákosi fakazettás templom és még sok, most megítélendő neve­zetesség. Mindenesetre a sóstói fala« múzeum megvalósítása, mely elég régen húzódik, szintén meggyorsul. Gesztelyi Nagy Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents