Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-18 / 242. szám
9 flOMf ireiBT-MAGYARORSXMi» 1H&6. ek0ket f|. A szakszervezeti világkongresszus ülése Magyar felszólalás az ENSZ-ben (Folytatás az 1. oldalról) miségiekre. Mindez veszélyezteti a monopóliumok uralmát, s emellett kifejezi a dolgozóknak a társadalmi élet demokratizálására vonatkozó igényeit is. Latin-Amerikát a beszámoló úgy említette, mint amely földrész különösen előnyös piac a monopóliumok áruinak elhelyezésére és tőkebefektetésére, ugyanakkor az Egyesült Államok jelentős stratégiai bázisa is. Az északamerikaiak minden módszert felhasználnak pozícióik megszilárdítására, s a reakciós erők támogatásával katonai diktatúrát vezettek be a legtöbb latin-amerikai országban. — Az észak-amerikai mono. póli untoknak szilárd a helyzete La tin-Amerikában: övék az itt befektetett külföldi tőke több mint négyötöde. Általában a latin-amerikai gazdaság kulcsszektorai — a kitermelő és feldolgozóiparok, valamint a mezőgazdaság, tehát a döntően exportra dolgozó ágazatok — egy szűk monopolista csoport ellenőrzése alatt állnak. — A szakszervezeti mozgalomba tömörült munkásosztály szüntelenül harcol a bérek emeléséért, az emberséges életért, a szakszervezeti jogok és a demokratikus szabadságjogok védelméért és kiszélesítéséért, a munkásoknak a gazdasági és szociális érdekeikért a külföldi monopóliumok ellen vívott harca gyakran kifejezetten imperialistaellenes jelleget ölt. A latin-amerikai szakszervezeti mozgalom jelenleg élvonalában áll annak a harcnak, amelyet a kontinens demokratikus erői a nemzeti szuverenitás védelméért, az elavult társadalmi és gazdasági rendszer megváltoztatásáért, a haladásért és az önálló fejlődésért folytatnak, ezek az akciók egyesülnek a szocialista Kuba védelméért vívott küzdelemmel. Részletesen szólt a beszá móló a szocialista országok szakszervezeteiről is. Rámutatott: ezekben az országokban a nép yan hatalmon, nincs kibékíthetetlen ellentmondás a dolgozók és államuk között. Ez az alapvető, forradalmi fejlődés fontos változásokat hozott a társadalom minden területén, beleértve a szakszervezeteket is. A szocialista országok szak- szervezeteinek már nem kell a kizsákmányolok ellen harcolniuk. Ezzel szemben fontos feladatuk, hogy tevékenyen részt vállaljanak a szocialista társadalom építésében, hozzájáruljanak az élet- és munkakörülmények javításához, elősegítsék a dolgozók kulturális színvonalának emelését, képviseljék a dolgozók érdekeit és jogait. — Feladataik ellátásához a szakszervezeteknek megvan minden joguk, lehetőségük, teljes működési szabadságuk, de ahhoz is joguk van, hogy szükség esetén fellépjenek az állami vállalati szervek olyan intézkedéseivel szemben, amelyek nem felelnek meg a dolgozók, a közösség jól felfogott érdekeinek. A szak- szervezeteknek ez a hatásköre és jogai kedvező körülményeket teremtenek munkájuk sokoldalú fejlesztésére, arra, hogy érvényesítsék befolyásukat mind az anyagi, mind a szociális és kulturális javak termelésében. — A szocialista országok szakszervezeteinek fontosságát jelzi az is, hogy az állami szervek nem hozhatnak bizonyos határozatokat a szak- szervezetek hozzájárulása nélkül. A munkatörvények jelentős jogokat biztosítanak a szakszervezeteknek az egészségvédelmi és munka- biztonsági kérdésekben. Az élet- és munkakörülményeket illetően nincs egyetlen kérdés sem, amelyben a szakszervezetek ne érvényesíthetnék álláspontjukat és befolyásukat. A gazdaságilag fejletlen országokról szólva a beszámoló a többi között hangoztatta: az elmaradott országok szak- szervezeteinek elsőrendű feladata a munkások és a dolgozó tömegek életszínvonalának emelése. Ki kell ragadni a tőkések, a földbirtokosok, a külföldi monopóliumok kezéből hatalmas profitjaik egy részét; a szakszervezeteknek harcolniok kell a munkához való jog elismeréséért és alkalmazásáért. A beszámolóban egyik központi kérdés volt a jelenkori szakszervezeti mozgalom szerepe, a Szakszervezeti Világ- szövetség tevékenysége. Amint a főtitkárhelyettes rámutatott, az SZVSZ a sgakszervezetek nemzetközi szervezetének széles és rugalmas formája, amely az országos tagközpontokra és a nemzetközi szak- szervezeti szövetségekre támaszkodik. Ez lehetővé teszi, hogy összehangolja tevékenységüket és akcióikat, megismertesse egymással a tapasztalatokat és szabad vita alapján kidolgozza az egységes akciók irányelveit. Az SZVSZ véleménye szerint a szakszervezeti mozgalomnak az a feladata, hogy következetesen érvényesítse az internacionalizmust és a munkásszolidaritást. Tömöríti a különböző kontinenseken, különféle gazdasági és társadalmi rendszerekben működő szak- szervezeteket; nélkülözhetetlen kapcsolatot jelent a világ szakszervezetei között, amelyek szélesebb egységben akarnak szembeszállni a monopóliumok és az imperializmus nemzetközi szövetségével. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom egyik fontos feladata a szolidaritás szervezése. Különösen a VI. szakszervezeti világkongresszus óta növekedett az ilyen akciók száma, ami azt bizonyítja, hogy a dolgozók mindinkább bíznak az SZVSZ-ben, egységes, haladó politikájában. Végezetül a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egy-r ségének kérdéseivel foglalkozott a beszámoló. Hangsúlyozta, hogy a VI. kongresszus óta — az akadályok ellenére — az egység tovább fejlődött, s jelentősen szélesedtek kapcsolatok a szocialista országok országos központjai, valamint a kapitalista országoknak az SZVSZ-hez nem tartozó központjai között. Ugyanígy szélesedett az érintkezés az SZVSZ és a nemzetközi szövetségek, valamint az SZVSZ- hez nem tartozó országos szervezetek között. — Úgy véljük — mutatott rá a beszámoló, — hogy az egység erősödése mindenekelőtt az osztályharc fokozódásának és a dolgozók követeléseinek eredménye. Befejezésül' a beszámoló aláhúzta: a mostani VII. kongresszus különös jelentőségű az SZVSZ számára, amely fennállásának 25. évébe lépett. A kongresszus és a mozgalom az általa képviselt nagy eszmék igazának tu-* datában, bizalommal tekint a jövőben, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy a világ dolgozóinak tízmilliói támogatják a ne.iftes ügyet, a moz- galoíHCszéeiíáKHíiéiiyeit. '• A megnyitó ünnepség Gáspár Sándor zárószavai után az Internacionálé hangjaival ért véget Az ünnepélyes aktus után a kongresszus Agostino No- vella-nak., a CGÍL — az olasz általános munkásszövetség főtitkárának elnöklésével megkezdte érdemi munkáját. New York Magyarország küldötte a gyarmatosítás maradványai elleni közös harc fontosságára hívta fel a figyelmet az ENSZ közgyűlésének a gyarmatok kérdésével foglalkozó bizottságában. Vas Miklós, hazánk Képviselője a közgyűlés 4. számú bizottságában, felszólalásában hangsúlyozta, hogy a tylagyar Népköz- társaság külpolitikájának egyik fontos eleme az a szolidaritás és támogatás, amelyet a gyarmatosítás teljes felszámolásáért vívott harp- nak, a felszabadítási mozgalmaknak nyújt. Vas Miklós kiemelte U Thant főtitkár évi jelentésének azt a megállapítását, hogy az elmúlt években szilárd front kezdett kialakulni a gyarmatosítás maradványai felszámolásának megakadályozására. Az ENSZ határozata előírja, hogy véglegesen meg kell szűntetni az afrikai kontinensen és a világ más részein a gyarmatokat, a fajüldöző elemek azonban a még meglévő gyarmatokon fegyverrel nyomják el a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népeket. A békés megoldás lehetőségének Csütörökön Prágában ülést tartott a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöksége. Az elnökség szervezeti és politikai kérdésekről tanácskozott. Cemik miniszterelnök a csehszlovák szövetségi gyűlés csütörtöki ülésén ismertette kormányának programnyilatkozatát. A szövetségi' g&űléS’ ezt követően hozol» hatáeözatában egyetért azzal, ahogyan a kormány programnyilatkozata az ország politikai és gazdasági helyzetét értékeli, valamint a kormány által a rend biztosítása érdekében hozott intézkedésekkeL A parlament nagyra értékeli az öt testvéri szocialista ország által 1968. augusztusának válságos napjaiban nyújtott önhíján ezek a népek is kénytelenek fegyvert ragadni. Ebben a harcban a fajüldöző rendszerek nem lennének képesek fennmaradni a NATO katonai, politikai és gazdasági támogatása nélkül, így a NATO-ha'talmakat közvetlen felelősség terheli az Afrika déli részén kialakult kritikus helyzetért — állapította meg a magyar delegátus, rámutatva, hogy a fajüldöző re- zsimek fegyveres akciói nem csak a velük szomszédos független és szuverén afrikai országokat fenyegetik, hanem az egész világ békéjét és biztonságát is. A magyar küldött hangsúlyozta, hogy népköztársaságunk támogatja az afrikai népek felszabadító mozgalmát. „Támogatunk minden olyan afrikai országot, amely kész részt venni a gyarmati rendszer végleges felszámolásáért folyó közös küzdelemben. Közös harcot kell folytatni az ENSZ határozatainak végrehajtásáért, a gyarmati rendszer maradványainak felszámolásáért, mert azok további léte az egész világ békéjét és biztonságát veszélyezteti” — állapította meg a magyar küldött felszólalásában. zetlen internacionalista segítséget. A parlament határozatában értékeli gzt a tényt, hogy az új kormány következetesen munkálkodik az államhatalom, az állampolgári és a munkafegyelem megszilárdítása érdekében. Azt várja, hogy az új kormány tevékenysége minőségileg különbözzék az . előző kormányok munkájától, min den előtt abban, hogy határozottan megoldja-’ a gazdaság, a lakosság ellátása és a szociálpolitika terén jelentkező fontos problémákat. A szövetségi gyűlés végezetül bizalmát nyilvánította ki az új kormánynak és biztosította arról, hogy feladatainak végrehajtásában számíthat a szövetségi gyűlés és a képviselők támogatására. bubapest Péter János külügyminiszter pénteken délelőtt hivata- ’ Iában fogadta a DNFF és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány küldöttségé* ' vei Magyarországon tartózkodó Hoang Bich Sont, az ideiglenes forradalmi kormány külügyminiszter-helyettesét. A szívélyes, baráti hangulatú megbeszélésen jejen volt Dinh • Ba íhi, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövete is. MOGADISHU A két nappal ezelőtt meggyilkolt Sermarke élnök gyermekei és Mohammed Ibrahim Egal, szomáli miniszterelnök pénteken hazaérkeztek Mogacjishuba, hogy részt vegyenek az elhunyt gyászszertartásán. A szomáli főváros rádiója csak gyászzenét és a koránból vett idézeteket sugároz, fegyveres őrjáratok cirkálnak mindenütt a városban. BELFAST Az északír kormány csütörtökön éjjel rendeletet hozott arról, hogy Belfastban pénteken este 7 óra után, valamint szombaton és vasárnap, tilos szeszes italokat árusítani. A rendelkezés több, mint 500 kocsmát, körülbelül 100 klubot, éttermet, szállodát érint LONDON A Yorkshire-i bányavidéken hétfőn kitört szénbányászsztrájk átterjedt Skóciára, Dél-Walesre és Anglia középső területeire. Ez idő szerint 96 bánya mintegy százezer dolgozója sztrájkol, hogy így adjon súlyt a 40 órás munkahét bevezetésére, béremelésre és a munkakörülmények megjavítására irányuló követelésének. BEIRUT A TASZSZ-hirügynökség beiruti jelentéséből kitűnik, hogy a libanoni hazafias közvélemény felháborodással fogadta azt az amerikai dokumentumot, amelyet az Egyesült Államok beiruti nagy követsége terjeszt az országban. A dokumentum hangoztatja- ugyan, hogy Washington „rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít Libanon függetlensége és területi sérthetetlensége biztosításának” de nem mulasztja el megjegyezni azt sem, hogy az Egyesült Államok érdekei a Közel-Keleten „nagyobbak, mint bármely más országé”. A CSKP elnökségének ülése Mihajlo Babidorics; Magyar partizánok a kárpátaljai harcokban 2. Lénborn gróf erdeiben, a Buzsara begy körzetében vertek tábort. A rádiósok könnyen megteremtették az összeköttetést a szovjet földdel. , csapat hozzálátott fela- da a teljesítéséhez. Rövid pihenő után elhatározták, bemennek a falvak ba megbízható embereket ke. esni. Nem mentek csak ugj vaktában, hisz ezeken a helyeken nem voltak új jövevények. Úszta Szmelogo- vieiben ismerte az embereket, velük együtt dolgozott az erdőkben. Ivaskoviciben Salamon és Domonkos találtak ismerős arcokat. Mejda és Borbola Voloszkát és Krajnja Martinkát kapták felderítésre. tiszta és Holovács éjszaka elhagyták a tábort, s az ismerős ösvényeken közeledtek Szmelogovicibe. A falu szélén feltűnt Ciljóék jól ismert kunyhója. S itt a közelben lakik Vaszil Kidov is Szívijk megdobbant mellkasukban, amikor megérezték az -ősz ismerős illatát. Mintha csak tegnap mentek volna el innen. Hogyan múlik az idő, hogy pereg az emberi sors. Kik js azok az emberek most, akik talán éppen alszanak az ablakok mögött? Hogyan fogadták a megszállókat — a fasisztákat, mit gondolnak a háborúról, a Szovjetunióról? Hogyan fogadják a partizánokat? Fejükben ilyen gondolatok csa- pongtak. Ciljóék kertjében kukorica burjánzott. A szárak ember nagyságúra nőttek. A parasztember jól ismeri a föld értekét! De most a partizánoknak nyújt ez a föld jó rejtekhelyei. Lépteiket a levelek halk susogása kísérte. Az ajtóhoz közeledtek. Úszta megérintette a zár foggantyúját, s könnyedén megnyomta. Az ajtó nem voít bezárva, a gazda nem rejtőzött el soha az emberek elől. Holovács felvillantotta zseblámpáját. A szobaajtó tárva volt, s a partizánok egyenletes lélegzést hallottak. Kopogtattak. Valaki megmozdult, de senki sem kelt fel. Úszta Gyula erőseb ben kopogtatott. — Jaj — kiáltott fel a házigazda; a lámpa utál) tapogatott és az emberek árnyai felé. Fordította: Szilágyi Szabolcs Úszta közelebb lépett, megvilágította • arcát. — Én vagyok, Gafijkó — Gyula. Ne félj. Barátok vagyunk. Cüjóné asszony még jobban megijedt. — Uram isten! Miféle csoda ez?! Ez te vagy valóban, Gyuszi — kérdezte, miután kiugrott az ágyból és a petróleumlámpához lépett. — Nem kell, Gafijkó, nem dohányzom... — Ha nem dohányzol, akr kor valamit nem értek. Igaz, öt éve nem láttalak... — Lesz még arra is idő, meglásd. Most meg úgyis megvagyok nélküle. Csupán egyet mondj meg, él-e és hol van az én Bözsiképi? — Sajnos egy napot késtél. Tegnap utazott el tőlünk. Este ment el. Reggel még itt volt. Úszta Gyula fejsóhajtott. — Talán még jobb is így. Csak azt kérem, mondd meg. hogy élek, nem vagyok messze, sokát gondolok rá. De csak neki mondd, senki másnak — Úristen, hát olyannak látszom én? Talán olyan ostoba lennék? A partizánok hallgatták a feiháboraaott, zsörtölődő asszonyt és maguk is felháborodtak saját gondolatukon. — Szóval akkor ti vertétek szét azt a koncentrációs tábort, most egy hete! Az emberek úgy örülnek, hogy kiszabadították azokat onnan és megbüntettétek a gyilkos hóhérokat. És a tieitek közül nem öltek meg ott senkit?... Úszta nem értette, miröj van szó. Kérdezősködött. Megtudta, mi történt a rov- nói mezőkön. Azonnal arra gondolt, hogy embereket kell küldenie arra a helyre, s kapcsolatokat kell létesítenie a két csoport között. — A mieink neon voltak ott. Azt mások csinálták. — Igen, igen, az emberek azt mondják, hogy az egész Kárpátalja tele van partizánokkal. Alig várják, hogy végre a mi falunkba is eljöjjenek már. Az embereknek elegük van a szenvedésből. Szeretnének beállni a partizánokhoz. — Ez jó hír, Béla — fordult boldogan Holovácshoz Úszta Gyula. Gafijka Ciljo még sokáig beszélt. Arról, hogy milyen gyakorta jönnek a faluba a csendőrök, arról, hogy hol éjszakáznak, meg arról, hogy miként gondolkodnak az emberek, hogyan várják a szovjet hadsereget. Csak rövid időre köszöntek el egymástól. Gafijka másnap beszélt legmegbízhatóbb embereivel, összegyűjtötte őket estére, hogy találkozhassanak a partizánokkal. Másnap éjszaka, amint Úszta ígérte, eljött a faluba Holovács, Sejci és Gorgyijen- ko. Gafijka régi ismerősként köszöntötte a partizánokat. Elmondta, hogy Vaszil Kidov kunyhója mögött a gyantafőző ipunkások várják őket, beszélgetni szeretnének. Valóban, a kertben már vagy tizenöt ember volt. Mindannyian kezetfogtak. Röviden beszéltek, csak a legfontosabb dolgokról. Holovács tájékoztatást adott a frontok állásáról és arról, mit kell tenniük e nehéz időkben azoknak az embereknek, akik hazájuk, gyermekeik és önmaguk szabadságáról álmodnak. .. Holovács befejezte beszédét. Odalépett hozzá egy férfi. s figyelmesen az arcába nézett. — Béla, te lennél az, testvér?. .. A két régi barát, Holovács és Penzenyik erősen átölelték egymást, mint két fivér. — Csakhogy találkoztunk... — ennyit tudott mondani Penzenyik. Megbeszélték, hogy Kidov és Gafijka Ciljó utján híreket adnak a megszálló csapatok mozgásáról. Két hét alatt a partizánok ..körültapogatták” a környéket, észrevétlenül bejártak a falvakba, barátokat kerestek és találtak. Minden nap új ismereteket nyújtott és mind több segítőtársat. Megtudták, hogy a Buzsara hegy falvaiba a csendőrség megerősíte sere katonák érkeztek, g a falvak lakqsai főzött bizonyos ismeretlen emberek tűntek fel, akik a kocsmákban üldögélnek, s úgy beszélnek a partizánokról, mintha be akarnának állni közéjük. És valóban, a megszállók rábukkantak a partizánok nyomaira. Az erdőben hajtó, vadászatot tartott egy kato- - nai zászlóalj és néhány csendőralakulat. A partizánoknak tábort kellett bontaniuk, manőverezni kényszerültek. Augusztus 25-én Aydonyin és Gotovcev rádiósok összeköttetést teremtettek a szovjet földdel. Soron következő információjukat adták a körzetben lévő csapatok elhelyezkedéséről. Az összekötők, titkos segítőtársak útján (akikkel azóta gazdagodott a csoport) napról napra adhattak ilyen információkat. A rádióadás után Gotovcev egy már megfejtett titkos rádjó- gramot adott át a parancs* noknak: ,,A körzetben, Bq- zsora és a martineci sziklák térségében biztosítsátok egy desszant csoport érkezését.” — Végre — sóhajtott fel Úszta Gyula. Ebéd után csoportját a megjelölt térségbe vezényelte. A partizánok áttörésének helyét büntető osztag is őrizte. A megszálló lövész zászlóalja és egy csendőrszakasz két csoportra oszolva ment a nyomokon, körülkerítve két oldalról a partizánokat. A desszantosok, nem ia gyanítva a veszélyt, tábortüzet raktak- Éjfélkor a buzso- rai hegyek felett repülógep- zúgás morajlott fel. — Gyújtsd meg! — hangzott a parancs. (FalytatjuSJ
