Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

■■■■ " ......... '■ w 1 ——■■■ .......... *, m rm$sm !t. mmmtefMmftm c mt A csodálkozás alkonya Szamuely Tibor emlékkiállítás Tisza vasvári ban Az emlékkiállítás egy részlete. Elek Emil felv. — tá —­Csurka István: Pesti vasárnap emlékkiállításnak ezúttal van egy tiszavasvári vonatkozású érdekessége is. A születési anyakönyvi kivonat 71-es sorszám alatt bejegyzett ada­tai szerint Szamuely édesap­ja — Szamuely Lajos — Büdszentmihályon, a mai Ti- szavasváriban született. A megyei könyvtár áltgl készített összeállításban ez­úttal olyan dokumentumok is találhatók, amelyek eddig nem szerepeltek a nagy nyil­vánosság előtt. Az első tab­ló bal felső sarkában példá­ul van egy fénykép, amely á gyermek Szamuelyt melté- nyes magyar ruhában, fokos­sal a kezében ábrázolja. Ugyanitt látható több gye­rekkori fényképe és a Nép­szavától kapott rendőrségi tudósítói igazolványa. Egy Az ország első A Nyírbátori Báthori Ist­ván Múzeum és a Magyar Do­hányipar közös szervezésében dohánymúzeum nyílik vasár­nap Nyírbátorban. A múze­umban berendezett, első ma­gyar állandó jellegű do­hánymúzeum gazdag történe­ti anyaga foglalkozik a do­hány termelésével, feldolgozá­sával, bemutatja a kész gyárt­mányokat és végül a ter­mékeket előállító berendezé­seket, gépeket. Igen érdekes a múzeum pipa- és szivarszipka gyűjteménye. A pipák között ott található a nemesi és a magyar mágnások tajtékpipá­jától kezdve a Pilvax szivarig szinte minden dohányzásra al­MEG/EGYZÉS: alkatrészeket! A televíziós készülékeket ma már úgy hozza forga­lomba az ipar és a kereske­delem, hogy hátul, a doboz belsejében egy kis műanyag- tasakban van néhány bizto­síték. Tartaléknak. Egyik asszonyolvasónk azt teszi szó­vá: nem lehetne-e ezt a kul­turált eladási formát beve­zetni más cikkekre is. Példá­ul az autoszifonokra. A do­bozában lenne egy fél tucat gu­migyűrű és néhány szifontű. Tartaléknak. Ennyivel drá­gább volna. A vevő kibírná. Szeretnénk kitágítani ezt a kört. A nagyobb készülékek alkatrészhiánya is sok kelle­metlenséget okoz. Itt van pél­dául a fürdőszoba, n s egészségügyi berendezés. Igen sok apró alkatrészem „ . -z üzem éppen most tette köz­hírré, hogy ő gyártana ele­get, de a kereskedelem nem rendel. Nem szeret ilyen ap­ró, filléres dolgokkal foglal­kozni. Mindezt abból az alkalom­ból tesszük szóvá, hogy mi­nap elindult az áruszállít­mány Ungvárra, a szabolcs- szatmári és a Kárpátontúli területi szövetkezeti ipar és kereskedelem árubörzéjére, a kishatár menti árucsere-forga­lom üzleti tárgyalásaira, a kölcsönösen forgalomba ho­zandó cikkek kiválasztására. Sok szovjet táskarádió és hű­tőgép tulajdonosa nevében kérjük: legyenek tekintettel rájuk. Akiknek egy apró al­katrész hiányzik a Szokol rádiójukból vagy a Szaratov hűtőgépükből. A Szovjetuni­óban nincs olyan probléma alkatrész-utánpótlásukkal mint nálunk. Mindenképpen a kereskedelmi csatornákban, kell keresni a hibát, hatá­rainkon belül. Ez a mostani tárgyalás jó alkalom volna arra, hogy a fürgeségéről közismert szövetkezeti keres­kedelem kiigazítsa ezt az ap­ró, de nagyon bosszantó hi­bát. (geszt elvi) Nyírbátorban kerti dohány termelését tag Három év alatt közel ketezer holdra növekedett ennek az ül­tetvénynek a területe. A kivá­ló minőségű Burley-fajta do­hány termelésének öntözéses kultúrával való termelésének megvalósítása bevezetés alatt van. A dohányipar törekvése si­kerrel jár: az ötvenes évek holdankénti átlagos 3—4 má­zsájával szemben ma már 7—8 mázsa száraz dohány is megterem egy katasztrális holdon. A dohánymúzeum vasárnap nyílik meg a nagyközönség számára. Régente nagy volt minden űjra az ámulás. A falu érthe­tetlenül bámult a világba. A hitet visszaszorította a két­ség, a reményt félelem tar­totta láncon. Bizonytalan te­kintettel nézett a nép maga körül. A minap újra szülőfalum­ban jártam. S adódott, hogy rég ismert utcabeli emberek csoportjának beszélgetését hallhattam. Nem döbbentett meg, természetesnek vettem, hogy Szojuzokról, a világűr­ben végzett emberi manőve­rekről vitatkoztak. Félelem és kishitűség nélkül. De ben­nem akaratlanul is régi ese­teket kavartak. Hogy ezek az emberek egykor és most... Kovács Lajos bátyám el­vitte a Lajcsi cimborámat a Veres-tagba, hadd csodálkoz­zon a tüzes cséplőgép lát­tán. Kommenciós földért, ré­sziben kellett Kovács Lajos bátyámnak gabonát hordani asztagba, mint sokan másnak akkor arra mifelénk. Közben megkezdődött a cséplés. Vit­te a fiút, látni a tüzes masi­nát Hanem egyszer óriási dörgés-pukkanás: felrobbant a tüzesgép. Tűz, forró víz terítette be a közeli környé­ket. Kovács Lajcsi nagyon összeégett S az lett csak a csoda, hogy életben maradt. Az is eszembe jutott most, amikor bolygott, bizonytalan­kodott a falu. Amiért köves töltésre sínpárt fektettek. Azon megy valami gépször­nyeteg. Kész csoda. Egy pár vason gép megy. Ámuló szemmel nézett az egész fa­lu. Hihetetlen. A saját látá­sukban is kételkedtek. Anyai nagyapám Tilinkó A tervezők asztalán már nagyrészt készen várnak a megvalósulásra az új gyár tervei. A 130 millióért épülő gyárban 1971-ben megkezdhe­tik a termelést. A teljes üze­melés idején, 1975-ben hat­száz szabolcsi dolgozhat a Kisvárdára költöző Villamos­szigetelő és Műanyaggyárban. Akiknek megéri A gyár leendő szakembe­reit már képezik Budapesten, a Fehérvári úton. Legtöbb­jük szabolcsi, Kisvárda kör­nyéki. Czingel István fékbetét­megmunkáló: — Amikor februárban le­szereltem, Angyalföldre ke­rültem a hajógyárba, hegesz­tőnek. Nyáron, amikor ott­hon jártam Kisvárdán, meg­tudtam, hogy egy gyárat akarnak építeni és lehetőség nyílt szakma tanulására. Je­lentkeztem és júniustól eb­ben a gyárban dolgozom. Vá­rom, hogy hazakerülhessek a szüléimhez. Az új gyárban nem csak jelenlegi termékeiket (fék- és tengelykapcsoló-betéteket) ^ gyártják, hanem külföldről vásárolt licence alapján, új technológiával készülő termé­keket is. Az épülő gyár leen­dő szakmunkásait ez maga­sabb követelmények elé ál­lítja. — Érdekes, változatos a munkánk. Nem bántam meg hogy eljöttem régi munkahe­lyemről — mondja Nagy Margit, aki Dögéről került a fővárosba. Soroksáron a szö­vőgyárban dolgoztam. Igaz, valamivel több volt ott a keresetem, mint ebben a gyárban, de nekem így is megéri. Haza szeretnék ke­rülni. Otthon mégiscsak jobb: nincs sorban állás, al­bérlet. A Budapesten tanulók jó körülmények között élnek Kétszemélyes IBUSZ-szobá- ban vannak elhelyezve. A gyárban munka után mind­egyikük megtalálhatja a leg­Szántó Gyula bácsival ült az utcai kispadon. Egyszer majdnem hogy lelkűk szállt: fiatalember két keréken ment el előttük. Ács Ruszka Kál­mánnak a fia kerékpározott először a faluban. De a két öreg olyan feneket kerített a látomásnak, mintha mesebeli ördögöt láttak volna valóság­ban. Hogy még két keréken haladni! Elvillant előttem Mészáros Mihály bátyám esete az eke­kapával. Drusza kovácstól nem volt hajlandó feltenni a szekerére. A veje gyalog tolta ki a határba. S ott is majd ölre mentek addig, míg az egyik ló az ekekapa elé került. Hogy utána ne győz­zön eleget hümmögni, he­lyeslőn bólintgatni öreg Mé­száros. Meg a rádió. Az első. Mi­kor a falu nagyja-apraja együtt ült az utca porában, hallgatva a „csuda skatuját”. Hogy az kész bolondítás. Nem létezik, hogy Pesten, az ország székhelyén beszélnek és azt azon nyomban a messzi Szatmárban is hallani lehet. „Ügy van az csak megcsinál­va.” Csak néhány jellemző, visz- szaidézett kép. Végtelen távo. linak tűnőek. Voltak, s mesz- sze a múltéi Ma a csodálkozás alkonya van. Nem üt mellbe, nem ejt kétségbe semmiféle nagy do­log Természetes. Az ember nagy. Annak az esze, keze elér mindenhova. El a mesz- sze űrbe is. Falum utcájá­ban higgadtan beszélnek er­ről az egyszerű emberek. Műanyaggyár jobban megfelelő elfoglaltsá­got: ifjúság táncklub, házi könyvtár áll a rendelkezé­sükre. Zeneszó mellett . . . Frindik Veronika és Pon- csák Mária Kisvárdáról jöt­tek Budapestre tanulni. Mindketten tizenkilenc éve­sek. — Azért jelentkeztünk eb­be a gyárba, mert szakmát akarunk tanulni. Ha letesz- szük a szakmunkásvizsgát, és hazakerülünk az új gyárba, nem hagyjuk abba a tanu­lást. Itt a gyárban nekünk egy kicsit változatosabb a munkánk, mint a többiek­nek, mert zeneszó mellett dolgozunk. Hanglemezeket készítünk, és mi már egy-két héttel előbb tudjuk, hogy mi lesz a sláger. Otthonról azt írják, hogy az anarcsi út mellett már kijelölték az épülő gyár helyét. Az itt tanulók számítanak majd később a törzsgárdá­nak. ők az elsők. Ma még ők tanulják a szakmai fogá­sokat, de hamarosan már ők igazítják el az újonnan ér­kezőket. Both László, a gyár fő­mérnöke mondja: — Akik hozzánk jöttek, azt hiszem, nem bánták meg az elhatározásukat. A mieink — itt a régebbi szakmunká­sokra gondolok — nagy tü­relemmel tanítgatják őket a szakmai fogásokra. Az itt dolgozók jó iskolát kapnak. De kell is, hiszen milliós ér­tékű gépeket bíznak rnajd rájuk, s exportképes termé­keket kell készíteniük. /ó piac, nagy lehetőségek Az ipartelepítéssel nem csak egy új gyárat kap a megye és Kisvárda, hanem széles lehetőségű piacot is. A gyár budapesti vegyi-tech­nológiai laboratóriuma által a közelmúltban kikísérlete­zett új alapanyagok újabb termékek előállítását teszik lehetővé. Tárgyalások foly­Pénteken délelőtt, ünnepé­lyes keretek között nyitotta meg Tiszavasváriban a Sza­muely Tibor emlékkiállítást Vasváry Miklós, a járási ta­nács vb művelődési osztály vezetője. Az eredeti doku­mentumok — fényképek, új­ságcikkek, plakátok — hiteles másolatai alapján készült tablókon ismerkedhetnek meg a látogatók a nyíregy­házi születésű forradalmár életével, tevékenységével. Az nak az AUTÓKER-rel arról, hogy a főelosztót is Kisvár­dára telepítik. így már az előállítás helyéről szét tud­ják küldeni az ország min­den részébe az itt készült termékeket. — Köszönettel tartozunk a megyei tanács és a kisvárdai tanács vezetőinek azért a se­gítségért, amelyet a gyár lé­tesítéséhez nyújtottak és nyújtanak — mondta Boti főmérnök. — A megyei ta­nács harmincmillióval járult hozzá az építési költségekhez és forintban nem lehet kife­jezni azt a segítséget, ame­lyet a gyors ügyintézéssel, intézkedésekkel nyújtottak. E. G. Vasárnap délután, amikor a kasszagépek monoton zörgés­sel elkezdik ontani a tikette­ket (tétjegyeket) hat-nyolc­ezer ember nyüzsög a buda­pesti galopp-pályán. Szívet- lelket gyönyörködtető látvány ez a hatalmas pálya. A zöld gyep, az egyenletesen, szépen nyírt zöld sövények, a tér üde tágassága és a nagytribün ódon fensége jókedvet, derűt és optimizmust lop még an­nak az embernek a szívébe is, akinek a verseny nem izga­lom. Egy-egy ünnepi alkalom­ra igen előkelő társaság gyű­lik össze a lelátón. A Magyar Derbynek például állandó vendége a mindenkori angol követ. Igaz, hogy sokat vesz­tett az idők folyamán társa­dalmi jelentőségéből a galopp, de hívei joggal bízhatnak benne, hogy ezt az elvesztett tekintélyt a már apaméni szolgálatot teljesítő Imperial révén, és az Imperiáléhoz ha­sonló képességű lovak te­nyésztése révén (még nincse­nek ilyen lovaink, csak a le­hetőségünk van meg, hogy ilyeneket tenyészünk) előbb­utóbb visszaszerezze. Azért a galopp már most is esemény. Egy-egy vasárnap délután tíz futamot tartanak. A fo­gadók, a játékosok részéről minden futamot, illetve min­den fogadást gondos tanul­mányozás előz meg. A fogadó, kezében a már otthon is gon­dosan áttanulmányozott és kellően kipreparált program­mal ülve vagy állva mélyen gondolkodik, alaposan szem­ügyre veszi a lovat, nézi kon­dícióját, megnézi, hogy nem izzad-e, (ha izzad, az rossz jel, akkor a ló ideges, gyenge, nem igen nyer, persze, ez sem törvény) és mindenekelőtt fülel: mit mondanak a benn­fentesek, a jól értesültek, az „okosok”. Melyik lóban bíz­nak az istállói körök. Sok fogadónál ez döntő szempont, de a gyakorlati jelentősége elég csekély: a versenyzés és a fogadás legdöntőbb ténye­zője mindmáig a szerencse és ez így van rendjén, ez teszi széppé, nyílttá és érdekessé a küzdelmet. A ló és lovas küz­delmét az elsőségért éppen úgy, mint a fogadó elszánt küzdelmét a nyereségért a másik fénykép a Nagyváradi Napló szerkesztőségében ké­szült munkatársai körében, 1911-ben. És katonafénykép 1915-ből. Forradalmi munkásságának jelentős állomásait fényképek dokumentálják. Ilyenek; a repülőgép mellett, Moszkvá­ba indulása előtt, találkozás Leninnel, Kun Bélával, a parlamentben Nyisztor Györggyel, Szántó Bélával és így tovább. És egy plakát Szamuelynek, mint a keleti hadsereg rögtönítélő törvény- széki elnökének az aláírásá­val. A község Vasvári Pál mú­zeumában megnyílt kiállítás október végéig lesz nyitva, s hétfő kivételével 10—14 óráig tekinthetik meg a látogatók. doháiiymúzeiiiua kalmas termék és felszerelés. Nagy érdeklődésre számíthat Geszten Jóska nyírbátori be­tyár pipája, amely egyik leg­értékesebb gyűjteménye a múzeumi anyagnak. Nem véletlen, hogy éppen Szabolcsban, és Nyírbátor­ban került sor az országos jellegű múzeum berendezésé­re. Hiszen az ország dohány- termésének hetven százalékát itt termelik. A korszerű cigarettagyár­tásra alkalmas dohányfajták Szabolcsban területileg is tért hódítanak. A Virginia fajtából például a korábbi kétezer holdról háromezerre növelték a termőterületet. Bevezették a fogadói dicsőségért. Mert ilyen is van. Egy-egy befutó eltalálása nem csak anyagi fellendülés, hanem erkölcsi siker is a fogadónak. S amíg a fogadók így té- pelődnek a versenyzés dolgo­zói, az idomárok és a zsokék a jártatóban készülnek a ver­senyre. Az idomár, a mester pontos lovaglási utasítást ad a zsokénak, megbeszéli vele a követendő taktikát. A lovak körbejárnak a jártatóban, az idomár még egyszer meg­igazítja a szerelést és aztán a lovak kigaloppoznak a start­hoz. Ezután a dolog mechanikus része következik: a fogadó a kasszához sétál, zsebébe nyúl, van aki jó mélyen belenyúl és megjátssza elképzeléseit. A legkisebb címletű tikett két­forintos, a legnagyobb ötven- forintos és mindegyikből any- nyit vesz a fogadó és annyifé­lét, amennyit akar. Persze, az értékek relatívak. A kis­pénzű embernek a kettő-öt- tízforintos tét éppen olyan fontos, drámai, esetleg létkér­dés, mint a másiknak a ne­héz százasok, és a szerencse, amint ez köztudomású, vak. Eltelik egy negyedóra, aztán az indító megadja a jelt a lo­vasoknak a felállásra, meg­szólal a gong és a fogadásokat be kell fejezni, mert elkezdő­dött a verseny. A hatalmas pályán a futás első szakaszát csak távcsővel lehet látni és a fogadónál, aki ad is magára valamit, van is távcső. Ö elejétől végig látja a drámát. Mert ekkor valóban dráma kezdődik el. Az izgalomnak fokozatai vannak. Amikor a lovak be­fordulnak a célegyenesbe, ak­kor a legnagyobb az izgalom. A célegyenes a pesti pályán nyolcszáz méter hosszú, s ezt a lovak, versenyben általában negyvenhat—negyvennyolc másodperc alatt teszik meg. Ez a majdnem percnyi idő, drámai fordulatokkal teljes. Van, akit igazol ez a perc, és van, akit porig aláz. Egy ló mindig győz, és a fogadók egy része mindig nyer. „Hát, ezt behúztam" mondja a boldog nyertes szak­nyelven, és a győztes zsoké­nak és idomárnak pedig a kollégák gratulálnak. Aztán kezdődik elölről, s tart egé­szen alkonyatig. Amikor az utolsó futamot is lefutották, az utolsó nyereményeket is kifizették, kiürül a pálya, s a földön csak az eldobott tiket­tek ezrei hevernek. Ezernyi vágy, remény és ezernyi csa­lódás. A fogadósereget külön- villamosok és autóbuszok vár­ják odakint a kapu előtt, éa a fogadókat elnyeli a város. . A fogadó visszavedlik egy­szerű honpolgárrá, hétfőn reg­gel munkába áll, hogy meg­keresse a „rávalót” Mert na­gyon szép pesti sport ez, re­mek szórakozás, de megélni nem lehet tawUále. Asztalos Bálint Gyár a tervezőasztalon Kisvárdara költözik a Villamosszigetelő és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents