Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-17 / 241. szám
J t*M KELCT-MÁCTABORSggg ms. dSt'Äfer n Külpolitikai összefoglalónk # ® Uj csehszlovák kormány- program (I V Figarónak savanyú a szőlő ? € Változatlan Párizs k ii 1 politikája A prágai vár spanyol termében, a csehszlovák szövetségi gyűlés most folyó ülésszakán csütörtökön Oldrich Cernik miniszterelnök ismertette kormánya programját. Részletesen elemezte az 1968 január utáni fejlődés sajátosságait. s ismertette az 1969 április utáni helyzetet, a konszolidációs folyamat eddigi eredményeit. Ebben a szituációban nagy fe'adatokat kell megoldania a csehszlovák kormánynak, a párt politikai koncepciójának szellemében. A kormány a gazdasági életet tekinti legfontosabb működési területé nek és most dolgozza ki az 1970—75-ös időszak népgazdasági tervét, amelyben a dolgozók életszínvonalának emelését, a gazdaságirányítás tökéletesítését tűzik ki célul. Szó van az új csehszlovák kormányprogramban az iskolai oktatásnak a marxista— leninista alapokra helyezésé ről. a szocialista rendszer demokratikus fejlesztéséről, az állami apparátus tekintélyének helyreállításáról és sok minden egyébről. A programnyilatkozat külpolitikai részéből kitűnik, a csehszlovák külpolitikának változatlanul a többi szocialista országgal fenntartott barátság és szoros szövetség az alapja Lényeges a kormánynyilatkozatnak az a megállapítása is. amely szerint a szövetséges csapatok 1968 augusztusi akcióját nem ..Csehszlovákia megszállásának” minősítik, hanem „a szocialista Csehszlovákia sorsáért érzett indokolt aggodalom megnyilvánulásának”, A jobboldali, tekintélyes Figaro című párizsi napilap vezércikkben foglalkozik Schumann francia külügyminiszter most lezajlott moszkvai útjával. Meglehet, a nagytőkésekhez oly közel álló lap örömtelen állapítja meg a tényt, hogy a Pompidou-re- zsim külpolitikai tekintetben a De Gaulle i utat folytatja, hiszen a Szovjetunióval változatlanul jó viszonyt tartanak. (Schumann látogatását most Giscard d- Estaing pénzügyminiszter moszkvai útja követte, megegyezés történt, hogy Pompidou 1970-ben látogat el Moszkvába, míg Párizs 1971-ben fogadja Brezsnyevet, Koszigint és Podgornijt, stb.) A lap talán azt is fájlalja, hogy a Washingtonnal fennálló kapcsolatok terén viszont Pompidou mindössze arra szorítkozott, hogy folytassa azt, amit elődje elkezdett Nixon párizsi látogatásakor — de tovább nem ment. Ismételjük: lehetséges, hogy a tőkés jobboldal szócsöve, a Figaro elégedetlen mindezzel. Az azonban bizonyos, hogy a francia nép többsége elégedett, ha Franciaország igyekszik továbbra is fenntartani egyfelől az USA-tól való függetlenségét, másfelől a Szovjetunióval és a szocialista országokkal kialakult jó viszonyát. Budapestre érkezett Tyereskova A VII. szakszervezeti világ- teként szerdán az éjszakai kongresszusra a szovjet szak-, órákban Budapestre érkezett szervezetek összszövetségi Valentyina Tyereskova, a vi- központi tanácsának küldőt- lág első űrhajósnője. fiz ÜSS fiáiénál küldöttségének látogatása Győrött A Heinz Hoffmann hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter vezetésével hazánkban tartózkodó NDK-beli katonai küldöttség — Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a Magyar Néphadsereg kiképzési főcsoportfőnöke és Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, az MSZMP néphadsereg! bizottságának első titkára és más magas rangú katonai vezetők társaságában — csütörtökön Győrbe látogatott. Az MSZMP megyei bizottságán Pataki László, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára ismertette a vendégekkel a megye iparának és mezőgazdaságának fejlődését, majd a megye és a város vezetőinek társaságában a megye legnagyobb üzemébe, a Magyar Vagonés Gépgyárba vezetett a küldöttség útja. Ezután a delegáció tagjai a megye és a város vezetőivel együtt a Rába-szálló éttermében közös ebéden vettek részt, ahol baráti eszmecserét folytattak a látottakról. Az ünnepi ebéden Pataki László, a megyei pártbizottság első titkára, Waldemar Verner admirális, az NDK nemzetvédelmi miniszterhelyettese és Horváth Ede, a Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója mondott pohárköszöntőt. Heinz Hofmann hadseregtá- bomok pedig köszönetét mondott Győr-Sopron megye és Győr város vezetőinek és lakosságának a szívélyes fogadtatásért. Az NDK katonai küldöttsége délután egy dunántúli repülőegységet látogatott meg. BefefezSdíek a törzskari hadgyakorlatok Berlin, (MTI): Csütörtökön befejeződtek a lengyel néphadsereg, a csehszlovák néphadsereg, az NDK nemzeti néphadsereg és a Szovjetunió fegyveres erőinek törzskari gyakorlatai. A Berlinben kiadott hivatalos jelentés szerint a gyakorlatok hozzájárultak az operatív együttműködés módszereinek további tökélesítéséhez, elősegítették a Varsói Szerződéshez tartozó országok hadseregei közötti fegyverbarátság további szilárdítását. Üjabb szabadon bocsátás Kínában Hongkong, (MTI): Mint a Reuter jelenti, a kínai hatóságok csütörtökön szabadon bocsátották a hatodik angol állampolgárt is: Peter Willt, egy teherhajó kapitányát, akit 1968. április 3-án tartóztattaK le Tien- csin kikötőjében. Mint ismeretes, a közelmúltban bocsátották szabadon Kínában a Reuter-iroda volt pekingi tudósítóját, egy másik szabadúszó újságírót, valamint — kéttagú családjával együtt — egy harmadik újságírót, aki kínai szerkesztőségekben dolgozott. A szabadon bocsátások előzménye az, hogy a brit koronagyarmaton szabadlábra helyezték az 1967-es Pelcing- barát tüntetések során letartóztatott újságírókat KOMMENTÁRUNK: „M-nap" az USÁ-ban Moratórium nap, vagy egyszerűen rövidítve „M-nap” — így nevezték el azokat a megmozdulásokat, amelyek a vietnami háború ellen, október 15-én zajlottak le az Egyesült Államokban. A megmozdulássorozat onnan kapta az elnevezését, hogy a háborúelle- nes erők nyomatékosan hangsúlyozni akarták, hogy a kormányzat' számára immár nincs több moratórium-haladék: haladéktalanul lépéseket kell tennie a háború gyors befejezésére, az amerikai csapatok teljes kivonására Dél- Vietnambói. Ilyen nagyszabású tiltakozó akcióra eddig nem volt példa az amerikai történelemben. Milliók csengettek be a házak kapuin, a lakások aj- tajain, hogy cselekvésre hívjanak fel minden amerikait: követelje kormányától a békés rendezést. A tiltakozó megmozdulás szervezői szinte kifogyhatatlanok voltak az ötletekből: fáklyás felvonulások, az elesettek névsorának felolvasása, jelképes koporsók elföldelése — mindmegannyi formája volt annak, hogy a Nixon-kormány tudomására hozzák: a türelmi idő lejárta vietnami háború befejezésére. Nixon, aki azt hitte, hpgy kormányzata az Apolló—11 Holdra szállása és a Vietnamból elrendelt mini csapatkivonások után „sineken” van, kénytelen volt tapasztalni, hogy ahhoz hasonló bizalmi válság van ellene kibontaKo- zóban, mint amilyen Johnsont elvezette a bukáshoz. S még csak arra sem hivatkozhat, hogy néhány tucat egyetemi hallgató szervezi csupán a diákságra elszigetelt tüntetéseket. Még New York republikánus polgármestere is, aki pedig novemberben lelkes korteshadjáratot folytatott Nixon megválasztásáért, félárbocra vonatta a nemzeti lobogókat az amerikai metropolisban az M-napon. Demokrata és republikánus képviselők és szenátorok sokasága vállalt szolidaritást a mozgalom szervezőivel. A tiltakozó napnak a fő jelszava ez volt: „Nyomd meg a gombot a háború befejezésére!” E fő jelszónak volt egy valóságos és egy jelképes jelentősége. Meghirdetői így akarták hangsúlyozni, hogy ezúttal nem annyira a nagygyűlésekre és a felvonulásokra összpontosítják erőiket, hanem inkább arra, hogy aktivistáik minél több lakás ajtaján csengessenek be, és folytassanak szóbeli felvilágosító murikat a vietnami háború ellen. Túl ezen azonban e jelszó arra is célzott, hogy korunkban, amikor az elnök egyetlen gomb lenyomásával hozhatja működésbe a legpusztítóbb háború gépezetét, a béke erői is megnyomhatják a „gombot”, amely megállíthatja a vérontást. E jelszó tehát félre nem érthető figyelmeztetést is tartalmaz a Fehér Ház ura felé, aki éppen a nagy tiltakozó nap előestéjén nyilatkozott nagyhangúan arról, hogy a háborúellenes erők megmozdulásai semmiképpen sem befolyásolhatják, Nixon nyilván arra akart emlékeztetni, hogy az amerikai alkotmány értelmében 1972- ig, az új elnökválasztás dátumáig nem fenyegeti a bukás veszélye, nem vonhatják meg a bizalmat tőle. Más kérdés persze, hogy kialakulhat olyan közhangulat az országban, amely nyomást1 gyakorol az elnök bel- és külpolitikai lépéseire. Ezért jelenik meg mostanában oly sok cikk es kommentár az amerikai sajtóban Nixon súlyos gondjairól. Az új bizalmi válság összetevői közül elsősorban első helyen a vietnami háború folytatása miatti általános elégedetlenséget emlegetik. Nixon választási hadjáratában „tisztességes békét” ígért az amerikai népnek, s olyan benyomást keltett, hogy van is konkrét programja a gyors békekötésre. Néhány fellengzős nyilatkozaton és nagy propagandahadjárat közepette bejelentett mini csapatkivonásokon túl azonban nem történt komoly lépés a béke irányába. Hogy mennyire játszik szerepet ebben a vietnami háború folytatásában érdekelt amerikai monopóliumok nyomása, illetve a sai- goni rendszer növekvő ingatagsága, azt nehéz lenne eldönteni, valószínű, hogy mindkét szempont befolyásolja Nixont. A moratórium azonban lejárt. A példa nélküli tömeg- tüntetés meg kell hogy győzze az elnököt: be kell váltania ígéretét, véget kell vetnie a háborúnak Vietnamban. Mihajlo ■üabidorics: Magyar partizánok a kárpátaljai harcokban I. Az 1944-es év súlyos vereségekkel köszöntött a német fasisztákra és csatlósaikra a második világháború valamennyi frontján Felerősödtek a megszállt területeken élő népek harcai. Ezernyi heiyen lángoltak fel a partizánok tüzei. Mind gyakrabban gyúltak ki e lángok a Horthy-hadsereg bitorolta Kárpátalján is. Az ukrán főidnek e soknemzetiségű sarkában a dolgozók összefogtak és harcba szálltak a fasisztákkal. Harcaik kibontakoztatásában jelentős szerepet játszottak a szervezett partizáncsoportok, melyeket a szovjet hadsereg parancsnoksága irányított ide. A soron következő szakasz éppen abban a hónapban és épp azokban a napokban Indult el, amikor a megszállók megsemmisítő vereséget szenvedtek a béla-tanyai gyűjtőtábor partizánjaitól, s a rov- nói mezőkön szedegették össze erejüket. Szeptember 7-e éjszakáján a „Douglas” átrepült a frontvonalon. Fedélzetén tizennégy emberből álló csapatot hozott, elükön egy magyar parancsnokkal. Úszta Gyulával. A szakaszban ott volt Georgi.i Kazna- «sejev törzsfőnök, Markus Salamon felderítő parancs- nokhelyettes, Szemjon Karpov orvos, Mihajlo Gotovcev és Mikola Avdonyin rádiósok, Viktor Gorgyijenko ak- navetős, Domonkos Ferenc, Sejci Loránd, Takács József (Sándor), Borbola Mihály, Rodák József, Holovács Adalbert, Danyilo Lohuckij harcosok. A frontvonalnál repülőgépüket reflektorfénybe kapták és körüllövöldözték. Bár a pilótának sikerült szerencsésen kicsúsznia a lövedékzáporból, irányát mégis elvesztette és az éjszakai órák leple alatt szállt földre a szakasz egy fátlan, erdőtlen térségben, Beregszász-Üjfalu közelében. A desszantot természetesen felfedezték: alighogy az ejtőernyősök földet érlek, máris kutatásukra siettek a megszállók. Volt már tapasztalatuk: ha egy-két nap leforgása alatt nem derítik fel és nem semmisítik meg az ejtőernyősöket, akkor épp úgy üldözhetik őket, mint most a Rovno melletti partizánokat. , Az augusztusi holdas éjszaka egyaránt segített a desszantosoknak és a megszállóknak. Az ejtőernyősök földet éréskor jól látták egymást, gyorsan összegyülekeztek és északi irányba indultak, ahol a pírkadó égFordította; Szilágyi Szabolcs bolt hátterében feltűntek a hegyek szürkés hullámvonalai. — Mindenki itt van? — kérdezte Úszta Gyula. Megszámolták soraikat, szemlét tartottak. Takács Sándor hiányzott. Mi történhetett vele? Kinyílt-e vajon az ernyője? Salamon megnyugtató feleletet adott Takács, miután mögötte kiugrott, ernyőjének kupolája kinyílt, s szállt lefelé. Később Takács eltűnt a szeme előL Hozzáláttak felkutatásához. Csupán egyetlen tölgyfa meredezett büszkén a mezőség közepén, s a fa közelében nyögést hallottak. Takács volt A görcsös, vén fa tetejére kellett zuhannia. Súlya alatt összetörtek az ágak és az éles csonkok belehasogattak az ejtőernyős testébe. A fájdalomtól szenvedő sebesült megpróbálta levagdosni az ágakat, de ereje fogytán ágról ágra lejjebb csúszott, végül egy kőhalmazra zuhant, melyet a parasztok hordtak a fa alá. A partizánok felemelték társukat és magukkal vitték. Amikor a tábori csendőrök csapata a földet érés helyére ért, csupán az ejtőernyőnek a faágak között lengedező fehér foszlányaival játszadozott a könnyű szél. Az üldözők megtorpantak. De előretörtek a juhászkutyák. A csendőrök, a kutyák szíjával övükhöz csatolva futottak az ebek után. Lövések kényszerítették földre a zsandárokat. Válaszképpen újabb hajtóvadászatba fogtak. Elhelyezkedésük azonban nem volt a legmegfelelőbb. A partizánok egy árok melletti földkupac mögött rejtőztek el, s innen jól szemügyre vehették az ellenséget, mihelyt feltűnt a láthatáron. Sebesültek kiáltottak fel és rémülettel töltötték el a többieket is. Lelövöldözték a felpattanó és lehasaló csendőröket, akik minden irányba igyekeztek szertefutni. Akiknek sikerült elkerülniük a partizánok lövedékeit, hamarosan eltűntek a horizontról. Úszta sorokba rendezte szakaszát, s tovább indultak. A csaknem kétméteres termetű, széles vállú férfi magasan kiemelkedett az egész csapatból. Leszakadt a többiektől és mérgelődve sürgette társait. Jól tudták maguk is, hogy a megszállók most majd ugyanúgy folytatják a hajszát. Néhány zsan- dár elvesztése még jobban felbőszíti őket. De Úszta Gyulát nem tudták beérni. Szülőfaluja felé igyekezett, oda, ahol nevelkedett, ahol erdészkede-tt, ahol ismeri minden egyes ösvényt, min den egyes bokrot Errefelé már csak a nyomait üthetik a megszállók... Csakhogy újabb váratlan eset állította meg őket. Üt közben Takács meghalt El temették, de nem hagytak sírjelet, hogy az ellenség ne űzhessen gúnyt a sírból. A partizánok reggelig több. mint 30 kilométert haladtak és elértek Ardanovba. A sűrű növényzetben, nem mesz- sze a falutól Úszta pihenőt engedélyezett. Mindannyian erőtlenül roskadtak le a fűbe, s arcukat a hajnali harmatban frissítették fel. Egyszerre csak megzördültek a bokrok. Felugráltak és felhúzott géppisztolyokkal várták a hivatlan vendéget. Egy ar- danovi lakos, Iván Muha közeledett; napfelkelte előtt legelni hajtotta ki a szarvas- marhákat Az ismerkedés kissé komikus volt A honvédmundérba öltözött embereket Muha zsandároknak vélte. Nem tudta megérteni, miért irányozzák rá géppisztolyaik csövét. Muha csodálkozva nézegette a géppisztolyok torkolatát és elgondolkodott. S mintha gondolataiban valamit elhessegetett volna. Minek ezeknek a csendőröknek ilyen nagyszerű fegyver? Régen ilyeneket nem látott a honvédeknél sem. Ahogy odalépett hozzá egy barna arcú parasztfiú, s oroszul szólalt meg, válami már kezdett megvilágosodni előtte. — Te Iván, haragszol ránk, mert mi partizánok vagyunk?... — Partizánok? Honnan tudhatnám én ezt így a kül sőtökről? Lehettek éppen partizánok, de épp úgy csendőrök is... Mi az nektek, ha bajt okoztok egy embernek ?... Muha kemény diónak lát szott. Most is, később is. Amikor végre meggyőződött, hogy partizánokkal van dolga, teljesen megváltozott. Szemében huncutság és határozottság csillant meg. A rémület és együgyuség — ha egyáltalán volt benne — elillant belőle. Elmondta, hol és mennyi felfegyverzétt megszálló van, hogyan lehet innen eljutni az erdőbe, anélkül, hogy a megszállók felfigyelnének rájuk. Iván Muha fényes nappal vezette át a partizánokat az ellenség orra előtt a fglva- kon — Ardanovón, Dorobra- tovón, Gyeskovicán, Negro vón, Zagattján — ahol a csendőralakulatokon kívül a 357-es német gyalogoshad- osztály ezredei is elhelyezkedtek. Az ejtőernyősök követték taktikáját: Muha egyedül ment előre, jól körülnézett, s amikor meggyőződött arról, hogy senki sincs körös-körül, intett. A partizánok előrementek, lefeküdtek a fűbe vagy a homokba, Muha pedig előkészítette a következő átvonulást — Ez aztán a parancsnok, nem pedig Úszta — tréfálkoztak a desszantosok. — Elöl jár és még felderítésre is egyedül megy... A partizánok szerencsésen megérkeztek Kolodno falucskába, áthaladva az Irsa patakon odaértek a Feketepatak torkolatához. Északkeletre erdők magasodtak, a távolban hegyek meredeztek, — Qtt senki sem fog el benneteket... — mondta Muha. — A becsületes embereket pedig jól tudjátok, hol keressétek... Elbúcsúztak Iván Muhátől, mint földijüktől. Megölelték, köszönték a segítséget, a férfias önfeláldozást. Igen, ez a falusi ember mindent koo- káztatott, amikor a partizánokat vezette. Dehát erre ő nem is gondolt. Lám, hazaijának egyszerű fia teljesítette kötelességét — Úszta Gyula partizáncsapatának első segítője volt. (Folytatjuk)
