Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-15 / 239. szám

KELET-MAGYAROfcSZÁO im. dfctíb'er fS: '■'drf' A dél-vietnami küldöttség a csepeli nagygyűlésen A Dél-vietnami Nemzeti l szabaditási Front és az ideiglenes forradalmi kor­mány Tran Buu Kiem vezet­te küldöttsége kedden dél­után Csepelre látogatott. Út­jukra elkísérte őket Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az or­szággyűlés elnöke, dr, Ajtai Miidós, a Politikai Bizottság póttagja, a kormány elnökhe­lyettese, Erdélyi Károly kül­ügyminiszter-helyettes és Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkárhelyettese. Társa­ságukban volt Hoang Huong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagy­követe is. A Csepeli Vas- és Fémmű­vekben Csató László vezér­igazgató és Molnár Ernő, a gyári pártbizottság első tit­kára, valamint a gyár más vezetői fogadták a vendége­ket. A munkáskönyvtár ta­nácstermében Csató László ismertette a gyár fejlődését, a dolgozók szociális, egész­ségügyi és művelődési hely­zetét. Ezután gyárlátogatás kö­vetkezett. A gyárlátogatás után a vendégek a társaságukban lé­vő magyar vezetőkkel együtt a csepeli munkásotthonban lelkes hangulatú nagygyűlé­sen találkoztak a magyar munkásosztály egyik felleg­várának dolgozóival. A magyar és a vietnami himnusz elhangzása után Molnár Ernő nyitotta meg a nagygyűlést, majd Kállai Gyula mondott beszédet. Kállai Gyula beszéde Tisztelt nagygyűlés! Kedves vietnami baráta­ink! Kedves elv társak! t —■■ A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz- társaság kormánya, a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csa, az egész magyar nép ne­vében őszinte megbecsülés­sel és meleg szeretettel kö­szöntőm Tran Buu Kiem ál­lamminisztert. — Tisztelt nagygyűlés! Az amerikai imperializmus már több mint egy évtizede foly­tatja népirtó háborúját Viet­namban. —- A hős vietnami nép kö­vetkezetes és elszánt harca azonban meghiúsította és meghiúsítja az Egyesült Ál­lamok céljainak megvalósí­tását. Az ellenállás során megszületett a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány, a nép érdekeinek igazi képviselője. —- A vietnami népnek — az internacionalizmus elveitől vezetve — hatalmas politikai, erkölcsi, anyagi segítséget nyújtott a szocialista orszá­gok közössége, mindenekelőtt a szabadságért, a független­ségért, a társadalmi haladá­sért vívott harc legnagyobb ereje, a Szovjetunió. A szo­cialista országok mellett a nemzetközi kommunista moz­galom és a világbéke. hívei­nek több százmilliós tábora is a hős vietnami népet tá­mogatja. Kedves vietnami baráta­ink! — Engedjék meg, hogy pártunk, az egész magyar nép nevében újabb sikereket kívánjunk „ a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának, a dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormánynak, az egész vietnami népnek az amerikai agresszió megszün­tetéséért, hazájuk egyesíté­séért folytatott hősi harcuk­ban. Legyenek meggyőződve arról, hogy a magyar nép, mint jó barát és hű szövetsé­ges, mind harcukban, mind pedig országépítő munkájuk­ban, továbbra is önök mel­leit áll. Kállai Gyula nagy tetszés­sel fogadott szavai után a nagygyűlés tapsa közepette Tran Buu Kiem emelkedett szólásra. Tran Buu Kiem beszéde Bevezetőben a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front, a Dél-vietnami Köz­társaság ideiglenes forradal­mi kormánya és a 14 milliós dél-vietnami lakosság test­véri üdvözletét tolmácsolta a nagygyűlés résztvevőinek, Budapest, lakosságának és az egész magyar népnek. , Megkezdődtek dél-vietnami Kedden délelőtt az Ország­ház delegációs termében megkezdődtek a magyar— dél-vietnami tárgyalások. A magyar tárgyaló küldöttség vezetője Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az országgyűlés elnöke, tagjai dr. Ajtai Mik­lós, az MSZMP KB póttagja, a kormány elnökhelyettese, Erdélyi Károly külügyminisz­ter-helyettes és Bugár János­né, a Hazafias Népfront Or­Azután a következőket mondta: — Egy éve annak, hogy a szennyes háborújuk során el­szenvedett súlyos vereségeik következtében az amerikai imperialisták kénytelenek voltak beszüntetni Észak-Vi- etnam bombázását és elfogad­ni a párizsi négyoldalú tár­gyalásokat. Ennek ellenére Nixon amerikai elnök a mai napig is makacsul ragaszko­dik a háború folytatásához és kiterjesztéséhez, így próbál erőfölényt szerezni az ag- resszor számára előnytelen helyzetben. Tran Buu Kiem a további­akban rámutatott: — Dél-Vietnam harcterein a több mint félmillió ameri­kai és csatlós országbeli ka­tona harci szelleme nagy­mértékben csökken, egysége­ik egyre súlyosabb veresége­ket szenvednek és védeke­zésre kényszerülnek. — Közben a saigoni bábha­tóság a belső ellentmondások és viszályok következtében elkerülhetetlenül a bomlás felé halad. — Ugyanakkor a Nixon­kormányzat helyzete is egyre súlyosabbá válik a vietnami kérdésben, mert az amerikai nép mind határozottabban követeli a háború befejezé­sét, a harcoló egységek mi­előbbi hazarendelését. — Szilárd meggyőződé­sünk, hogy pártjuk, kormá­nyuk és népük továbbra is hathatós segítséget nyújt Dél-Vietnam lakosságának, a teljes győzelmünk kivívásáig. Beszéde végén ismételten kifejezte a küldöttség és a dél-vietnami nép jókívánsá­gait, s további eredményeket kívánt a magyar, nép szocia­lista építőmunkájához. A nagygyűlés Molnár Ernő záró, szavai után az Intern»- cionálé hangjaival ért véget. a magyar- tárgyalások szágos Tanácsának főtitkár­helyettese. Dél-vietnami rész­ről Tran Buu Kiem, a DNFF Központi Bizottsága elnöksé­gének tagja, az ideiglenes forradalmi kormány állam­minisztere, Nguyen Dinh Chi, az ideiglenes forradalmi kormány mellett működő ta­nácsadó testület tagja, Hoang Bich Son külügyminiszter- helyettes és Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Köztársaság bu­dapesti nagykövete vett részt a tárgyalásokon. Magyar—tanzániai tárgyalások Kedden délelőtt az Ország­házban az Elnöki Tanács ta­nácstermében megkezdődtek a magyar—tanzániai tárgyalá­sok. Magyar részről a tárgyalá­son részt vett L-sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Cse- terki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Péter János külügy­miniszter, Párdi Imre, az Or­szágos Tervhivatal elnöke. Tanzániai részről a tárgya­láson részt vett dr. Julius K. Nyerere, a Tanzániai Egye­sült Köztársaság elnöke, P. Bomani gazdasági és tervezés ügyi miniszter, S. Mhando külügyi államminiszter, R. Abdulla, Zanzibár mezőgaz­daság- és földreformügyi mi­nisztere. A török választásokról már bizonyos elemzések és kom­mentárok is rendelkezésünk­re állnak. Lényeges, hogy De- mirel kormánypártja abszolút többséget szerzett és ezt meg­figyelők döntően annak tulaj­donítják, hogy az utóbbi években Demirelék javítják kapcsolataikat a szocialista országokkal. Ilyen pozitív jel az ellenzéki és a korábbi, jobboldali szárnyától megsza­badult — igazság párt (Ke- mal Atatürk és Izmet Inonü egykori pártja) megerősödése is. E pártból éppen akkor váltak ki a jobboldali ele­mek, amidőn a pártvezetés kiadta a „középtől balra” jel­szóé Szerda, október 15-e: a vi­etnami háború elleni általá­nos tiltakozás napja az Egye­sült Államokban. De nem csak ott! A dél-vietnami sza­badságharcosok behatoltak a fővárosba, Saigonba és röp­cédulákat terjesztettek, fel­hívást intézve a lakossághoz: ugyancsak tüntessen szerdán, ezzel támogassa az amerikai tömegtüntetéseket. Sőt, mint az AFP jelenti, számos, Dél- Víetnamban dolgozó polgári személy is tüntetni kíván szerdán, a saigoni USA-nagy- követség előtt, Washington vietnami háborúja ellen. Nagy jelentőséget tulajdonít ennek az amerikai mozgalom­nak, s „a háború elleni tilta­kozás viharának” nevezi a Hanoiban megjelenő Nhan Dán című lap keddi cikke is. Pedig ráadásul külföldön is Dr. Julius K. Nyerere, a Tanzániai Egyesült Köztársa­ság elnöke kedden délelőtt az Országházban látogatást tett Fock Jenőnél, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nökénél. Dr. Julius K. Nyerere, a Tanzániai Egyesült Köztársa­ság elnöke és kísérete ked­den délelőtt az Ikarus Ka­rosszéria- és Járműgyárba látogatott el. Dr. Julius K. Nyerere, a Tanzániai Egyesült Köztársa­ság elnöke és kísérete kedden délelőtt a Hősök terén megko­szorúzta a magyar hősök em­lékművét. Dr. Julius K. Nyerere, a Tanzániai Egyesült Köztársa­ság elnöke és kísérete kedden egyre több gondja van az USA-nak. Azzal kapcsolat­ban, hogy Svédország minisz­terelnöke most az a Palme lett, aki 1967-ben közlekedési mi­niszter korábban részt vett az amerikai agresszió elleni, a vietnami háború beszünte­tését követelő nagy stockhol­mi utcai béketüntetésben — s ezért hívta vissza' stockhol­mi nagykövetét az USA, azóta sem küldve utódot a helyére —, Washington most büntető szankciókat helyez kilátásba. Amennyiben a svéd kormány gazdasági segélyt nyújt a VDK-nak, az amer kaiak fe­lülvizsgálják a Svédországnak nyújtott hiteleket. Kétségte­len, hogy ez egyes svéd és skandináv vállalatokat — például a SAS légitársaságot — nehéz helyzetbe hozná ám valószínűtlen, hogy Palme kormánya engedne a zsaro­lásnak és nem adná meg azt a 40 millió dolláros gazdasá­gi segélyt Hanoinak, amelyet kilátásba helyezett Az utóbbi időben szaporod­nak az Amerika-ellenes tün­tetések Japánban is. Különö­sebb jóstehetség nélkül is előre láthatjuk: a közeljövő­ben még jobban megszapo­rodnak majd. Az uralmon lé­vő japán liberális demokrata párt vezetősége ugyanis ked­den úgy döntött, hogy 1970 ulán is érvényben hagyja a japán—amerikai, úgynevezett biztonsági szerződést. Csak­hogy éppen ez ellen tiltakozik a legerőteljesebben a japán közvélemény mind nagyobb része. délután a székesfehérvári Szabad Élet Termelőszövet­kezetbe látogatott A vendé­gekkel együtt részt vett a lá­togatáson Gseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Házi Veneel külügymi­niszter-helyettes, Herczeg Ká­roly, a Fejér megyei pártbi­zottság első titkára, dr. Ta- polczai Jenő, a Fejér Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke is. Losonczj Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke kedden délelőtt viszont- látogatást. tett szállásán dr. Julius K. Nyererénél, a Tan­zániai Egyesült Köztársaság elnökénél. Podgornij Helsinkiben Moszkva, (MTI): Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke kedden Moszkvából Finnországba utazott, Urho Kekkonennek, a Finn Köztársaság elnöké­nek meghívására. A helsinki repülőtéren Urho Kekkonen elnc-k és más hivatalos személyek fogadták Podgornijt. Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke, aki hiva­talos látogatáson Helsinki be*i tartózkodik, kedden látoga­tást tett Kekkonen elnöknél. A két államférfi meleg, ba­ráti beszélgetést folytatott. KGST-ülés Moszkva A KGST Végrehajtó Bi­zottságának 43. ülésszakára Moszkvába érkeztek a tanács állandó képviselői: Tono Ci> lov Bulgária, Frantisek Ha- mouz Csehszlovákia. Piotr Jaroszewicz Lengyelország, Apró Antal Magyarország, Domdingijn Gombozsav Mongólia, Gerhard Weiss, a Német Demokratikus Köztár­saság, Gheorghe Radule.icu Románia minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, vala­mint Dragisa Djokovics, a Jugoszláv Szövetségi Végre­hajtó Tanács tagja. Mihail Leszecsko, a Szov­jetunió állandó KGST képvi­selője, a minisztertanács el­nökhelyettese és más hivata­los személyiségek fogad+álS az érkezőket. A végrehajtó bizottság ülé­se szerdán kezdődik Mc Szá­vában. Külpolitikai összefoglalónk § Kommentár a török választásokról i A vietnami háború ellen § Stockholmtól Tokióig Az utolsó csalás 1944. október 15 Negyedszázaddal ezelőtt, 1944 október 15-én véget ért a magyar történelem egyik leggyászosabb korszaka, az ország és a nép életének 25 esztendejét megkeserítő Horthy-korszak. Utána még egy tragikus, szörnyű idő, a Szálasi-rezsim néhány hónap­ja következett, s csak 1945 tavaszán, azzal a történelmi pillanattal lett szabaddá egész Magyarország, hogy az előre­nyomuló szovjet haderők át­kergették a határon Hitler és a nyilasok utolsó seregtesteit t Az idő teszi, vagy a feledés de bizonyos, hogy a bün- b«® és vérben fogant Horthy- randszer végnapjaival kap csolatban itt-ott még felbuk- i, annak illúziók, egy egy pon tat.lan félmondatból még Horthy Miklós „náciellenes” ulláspontjéről kialakult le­genda maradékával is talál­kozhatunk. Pedig Horthy sohasem vál­tozott. A magy ar népnek épp oly. kíméletlen ellensége, a náciknak épp oly hűséges — legfeljebb csak csalódott — Ilivé volt október 15-én is, mint előbb. Való igaz, hogy 1944 október 15-én délben a budapesti rádióban felolvas­lak a kormányzói kiáltványt, amelyben ez is volt: „Ma minden józan eszű ember előtt nyilvánvaló, hogy' Né­metország elvesztette a hábo­rút. .. Németország már na­gyon régen megszegte a szö­vetségi hűséget... Visszavo­nulásuk során az ország szu­verén területén raboltak és romboltak... Értesítettem a német birodalom képviselő­jét, hogy fegyverszünetet ké­rünk ellenfeleinktől és meg­szüntetjük az ellenségeske­dést velük szemben,” Ám Horthy felt attól, hogy a nemzet, legjobb erőire, min denekelőtt a munkásosztály­ra, a kommunistákra támasz­kodva meg is valósítsa a kiáltvány legfontosabb gon­dolatát, a fegyverszünet élet­be léptetését. S egy pillana- 4» sem gondolt arra, amit már a Moszkvában tárgyaló fegyverszüneti bizottságtól tudott, (Horthy szeptember végén küldte három emberét fegyverszüneti kérelemmel a szovjet fővárosba), hogy a szövetségesek, mint a jövendő zálogát, azt kívánják Magyar- országtól : forduljon szembe a nácikkal. A történelem ugyan kény- szeritette Horthyt, hogy tár­gyaljon a magyai- ellenállás erőivel — előbb a szociálde­mokraták és a kisgazdapárt megbízottaival, majd közvetí­tő útján, a kommunistákkal is, akik közölték álláspontju­kat és követeléseiket Lázár testőrparancsnokkal. A kor­mányzó azonban hú maradt önmagához: előbb a két má­sik szövetséges pártot akarta kijátszani a kommunisták el­len, amikor pedig kiderült, hogy a magyar front nem bontható meg, azt kívánta, jelöljek meg a kommunisták gyülekezőhelyeiket, majd ha kell, üzen. A provokáció nyil­vánvaló volt. Horthy úgy kép­zelte: kiadja a kommunistá­kat a náciknak és nyilasok­nak, s ezen az áron menti magát Volt már kiváló példa ar­ra, miként kell szembefordul­ni a nácikkal, hogyan lehet a nép akaratának megfele­lően végrehajtani a fegyver- szünettel járó tennivalókat. Augusztus 23-án népi felke­lés Románjában, szeptember 2-án Finnország szakítása a náci Németországgal, szep­tember 9-én a bolgár népi felkelés — mindez megelőzte Horthy felemás módon elkép­zelt „kiugrását.” A kormány­zó, aki egész életében egyen­ruhában járt és büszkén em­legette, „stratégiai tudását" — pontosan 1643 főnyi kato­nával — fegyvertelen testőr­rel, rosszul kiképzett örzász- lóaljbeli emberekkel — „biz­tosította” az országot meg­szálló nácikkal szemben tér vezett lépését. A várható ná­ci és nyilas ellenlépésekre te­hát egyáltalán nem készült fel. Politikailag hasonló előké ­születeket tett. A lehetséges népi erők helyett az úri osz­tály jobboldali soviniszta, a náciktól csak árnyalatokban különböző csoportjaira épített — de még Hitler követeivel is a reg) „szövetségesi” han­gon beszélt. Sok-sok évvel ké­sőbb, önigazolás szándékával írott emlékirataiban Horthy maga vallotta be; « náci kö­vetekkel arról tárgyalt: „mi­ként lenne megakadályozha­tó, hogy az oroszok a néme­tek háta mögé kerüljenek.” Hitler kezére játszott tehát október 15-én, a kiáltvány napján is — és hamarosan Hitler „védelme aJá helyezte magát”, különvonattal utazott családostól egy bajorországi kastélyba. A Horthy-kiáltványt déli egy óra tájban olvasták fel a rádióban. Ebben az idő­pontban az SS segítségével és védelme alatt szervezett hűvösvölgyi és zugligeti nyi­laskeresztes hadiszállásokon kiadták az utolsó menetpa rancsot, kicsomagolták a Becsben, jó előre kinyomta­tott Szálasi-féle „hadparan csőt”, az SS egyik budai köz­pontjában bujkáló Szálasira német katonaköpenyt., kato­nasapkát adtak és átvitték Veesenmayer követ hivatalá­ba. A magyar hadseregben működő náci ügynök törzs­tisztek segítségével a nácik nem csak azt érték el, hogy Horthy hamarosan kiadott pa rancsa szerint. („Nem szabad egy lövésnek sem eldördül nie!”) történjen minden, ha­nem hozzáláttak ahhoz is, hogy most már Szálasira, Horthy egykori vezérkari őr­nagyára eskessék fel a kato­nákat. Este, az indulóözön után, a budapesti rádió SzA- lasi zavaros szövegeinek szün- télén ismétlését sugározta. Egy hónap és egy nap hí­ján 25 év telt el attól a nap­tól, hogy Horthy 1919 no­vember 16-án egy elkötött fe­hér lovon bevonult Buda­pestre — 1944 október 17-én indult el különvonata a ke­lenföldi pályaudvarról. A né­metek mindig tudták, bízhat­nak Horthy 1919 óta szaka­datlanul tanúsított fasiszta beállítottságában, a szovjet­ellenes rablóháborúban való lelkes részvételében. Október 15-én sem náci vagy nyilas erőszak lökte ki a budai var­ból; Veesenmay errel karon­fogva indult „fogsága” szín­helyére, a Hatvany-palotában berendezett SS-szállásra. Az a már idézett parancs pedig teljes egészében így hangzott: „Nem szabad egy lövésnek sem eldördülnie, mert u meg­állapodás megvan a németek­kel.” _A megállapodás „megvolt Horthy és a nácik Között: ez október 15 után hónapokkal hosszabbította meg a magyar nép szenvedéseit, tízezrek életéhe került, a nemzeti tra­gédia szélére sodorta az or­szágot. Október 15 egy becstelen, népellenes figura utolsó áru­lása volt, Gárdos Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents