Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)

1969-09-07 / 207. szám

18. oldal KELET-MAOYARORSZÄC — VASÁRNAPI MELLÉKLE* 1969. szeptember f A FODRÁSZ DILEMMÁJA HA KICSI A MENÜ — Én Is ugyanazt kérem, csak három adaggal! (A Weltwoche karikatúrája) Palásti Lászlói Turbánban A feleségem Így szólt hoz­zám: — A meghatalmazást sür­gősen alá kell íratnod Feri bácsival, mert holnap korán reggel jönnek érte. Ott van a kredencen, vidd el a kór­házba. Első emelet tizedbe­tes. Az utcán jutott eszembe, hogy kedd van, és tudvalévő­én csak szerdán, pénteken és vasárnap van látogatás. Ho­gyan jutok be? Igaz, minden trükköt ismernek, de bíztam leleményességemben. Eszem­be jutott, hogy a gégeosztá­lyon Beleznai az alorvos. Erélyes léptekkel siettem be a kapun: — Beleznai doktorhoz me­gyek — szóltam magabizto­san a portáshoz, és hozzátet­tem: — Vár engem... ~­A portás elém állt! — Az alorvos úr csak hol­nap jön meg vidékről. Vala­mi tévedés lesz a dologban. Megszégyenülten somfor- dáltam el. Ha nem teszem hozzá, hogy Beleznai „vár engem", akkor talán bejutok a helyetteshez, de így nyil­vánvaló volt, hogy trükkel „dolgoztam”. Bementem a közeli presszó­ba, és kávét rendeltem. Meg­pillantott az egyik barátom és átült hozzám. Hosszasan elbeszélgettünk, és amikor fi­zettem, akkor vettem észre, hogy öt óra van. Bizonyára már másik portás lesz szol­gálatban, és talán könnyeb­ben megy. A presszóból fel­hívtam a kórház sebészeti osztályát, és a jelentkező ápolónőtől megkérdeztem: — Bocsánat, Elekes doktor úr az inspekciós? — Nálunk nincs Elekes. Forgács doktor úr az inspek­ciós. Különce Elegáns Mercedes fékezett a kávéház. előtt és mi az ab­lakból megdöbbenve láttuk, hogy a mázlista Egon száll ki belőle és kényelmes lép­tekkel elindul a bejárat felé. Tíz éve nem láttuk. Megdöb­bentünk, hogy milyen büsz­ke a tartása. — Mi történt veled, mázlis­ta? — kérdeztük valódi ér­deklődéssel, amikor közénk ült. — Ilyen ragyogó színben még sohasem voltál. — Srácok — dicsekedett — megfogtam az isten lábát! Főnökhelyettes vagyok Du­nántúlon a Lucaszékcsiszoló Vállalatnál. — Te?! — hűltünk el, hi­szen Egon az az ember volt, akit születése pillanatától a legkisebb beosztású beosztott­nak alakított a sors. — Hogy történt? — Néhány hónap alatt zajlott le,' — nevetett elége­detten, — addig pofoztak, fügtak. Egyetlen vagyok a cégnél, aki 10 éve nem ka­pott fizetésemelést, s már azt is elfelejtettem, hogy a prémium forintból van, mert én 'soha, de soha nem kap­tam. . . Véletlenül jöttem rá a csízióra. Tudjátok, kis cUd.- gokban nagy mázlista värf' gyök. Nekem minden hétén van kettesem, minden hónap­ban egy hármasom a lottón, gyakran találok tízest-húszast az utcán. Mindent olcsóbban tudok megvenni, mint mások és így tovább. Csak abban nem volt sose mázlim, ami a legfontosabb lett volna. Közbevágtunk, hogy hagy­ja, a részleteket mi is ismer­jük, térjen a tárgyra. — Égy alkalommal falun voltam kiszálláson, az ottani piacon vásároltam 20 tojást és úgy összekeveredtünk a számolásba, hogy végül fele­annyit fizettem, mint ameny- nyit a kofa kért. Alig, hogy visszaérkeztem, szokásom sze­rint mesélni kezdtem a kol­légáimnak a szerencsémet- Mondom a 20 tojást, meg hogy feleáron. .. és ekkor megláttam, hogy szúrósan néznek rám, különösen a cso­portvezetőm. Elfogott egy nagy megérzés. Gyorsan hoz­zátettem, képzeljétek néhány lépéssel odább elejtettem és mind összetört! — Feloldódott a hangulat A csoportvezetőm gyengéden megpaskolta a kezemet és azt mondta, hogy annyi baj legyen, egyszer egy mázlista is lehet peches. Elsején kap­tam — életemben először — 100 forint jutalmat — Attól a naptól kezdve tervszerűen dolgoztam. Más­nap elpanaszoltam, hogy az esővíz elöntötte a lakásomat, szép bútorunk majdnem egé­szen tönkrement Követ­kezmény: a csoportvezetőm meghívott magához vasárnap délelőtti ultipartira. A kö­vetkező hónapban pedig nemcsak jutalmat, de egy kis fizetésemelést is kaptam. — Figyeljetek barátaim! Ezt követően már tudomá­nyos eszközökkel javítottam a helyzetemet. Nem akarom részletezni, csak a főbb állo­másokat. — Könnyezve panaszko­dom, hogy a havi'fizetésemet kilopták a zsebemből a kocs­mában. ?Ézt az osztályvezető helyettesemnek mondtam, aki nagy piás.) Következmény: előléptetés, rendkívüli pVé mium. A főnök titkárnőjének megsúgom, kérve, hogy ma­gunk között maradjon, csak tanácsot kérek tőle, mit te­gyek, a feleségem megcsal (A főnök felesége bicsérdis- ta, hát szóval értitek, fűvel és fával.) — A titkárnő azonnal el­mondta az esetemet. Az öreg behivatott, leültetett és kért, hogy bizalommal szóljak az otthoni problémámról. Mi­közben meséltem, hogy neje­met sajnos rajtakaptam egy tűzoltóval, magamban fohász­kodtam, hogy szegény kis fe­leségem, bocsáss meg, hogy ilyet kitalálok rólad. Az öreg kérte, szóljak részlete- ■*'n. Elmeséltem, hogy kez­dődött a leleplezés, hogy va­sárnap délután fekszem az ablak melletti rekamién és mondom az én hűségesnek gondolt feleségemnek, sze­retsz te engem? Ekkor ő a szívére tette a bal kezét, jobb kezét esküre emelte és mondta, hogy nagyon szeret. De olyan furcsa volt a ma­gasba emelt keze, mert a hü­velyk és mutatóujját begörbí­tette, csak három ujja lát­szott. Furcsa érzésem támadt. Ügy tettem, mintha elalud­nék, és nem sokkal később az asszony kisurrant a la­kásból. Én követtem. Lelep­leződött. Bevallotta azt is, hogy azért mutatta fel a há­rom ujját, mert így jelezte az ablakon keresztül a má­sik oldalon álló tűzoltónak, hogy háromkor megy hozzá. — Na és erre mi történt? — vágtunk közbe. — Meséld már a poént. — A főnök — egyébként ekkor már csoportvezető vol­tam — megölelt, megcsókolt és azt mondta, nagyon saj­nál, megpróbál segíteni ne­kem. Kiemel a helyettesé­nek, hogy a társadalmi előre­haladásom adjon vigaszt az élet által rám mért csalódá­sokra. Hát így volt, fiúk. Gratuláltunk. Egon kicsit szomorúan rám nézett — Viszont azóta a kicsi dolgokban nem vagyok máz­lista — panaszolta. — Azóta nem találok pénzt és nincs kettesem a lottón! Megsajnáltam, konyakot kértem neki és egy jó ebédre meghívtam, hogy enyhítsek a szomorúságán. (o) — Bocsánat1 — mondtam, és letettem a kagylót. Szóval Forgácsra kell hivatkoznom. Vettem egy borítékot, lera­gasztottam, és amikor a kórházba értem, felmutattam a portásnak. — Lelet Forgács doktor úr részére — szóltam magabiz­tosan, és tovább akartam menni. — Tessék csak itt hagyni. Majd odaadjuk az ápolónő­nek. Megint nem sikerült... Röl­texben vettem egy fehér tp- rülközőt, azután a papírbolt­ban vörös tintát vásároltam. Kalapomat betettem a presz- szó ruhatárába. A közeli ka­pu alatt ráöntöttem egy kis tintát a törülközőre, azután becsavartam a fejem. A kira­katok tükrében szemlét tar­tottam: szánalomra méltó sebesültnek néztem ki, akinek vére átüt a kötésen. A portás kalapban látott — gondol­tam —, alig pillantott rám, nem ismerhet meg a nagy turbánban. — Ambulancia — mond­tam, és a kapu alatt meg­gyorsítottam lépteimet. A portás bólintott. Végre sikerült! Büszkeség töltött el. A fordulóban levettem a. tö­rülközőt a fejemről, és a ker­ten keresztül akartam sietni a bácsikámhoz. A kertben azonban szembetalálkoztam vele. Sétált a derült időben. Üdvözöltem, érdeklődtem hogyléte felöl, azután alá­írattam vele a meghatalma­zást. Egy kicsit beszélget­tünk, azután elbúcsúztam. Ki­felé menet csodálkoztam, hogy egyre-másra érkeznek a látogatók, és irigykedve gon­doltam arra, hogy biztosan jobb trükkel jöttek be, mint én. A kapuban a portás meg­állított: — Tessék mondani, ‘ miért tette a fejére a vöröstintás törülközőt? — Hát észrevette, és mégis beengedett? — Miért ne? Hisz1 szerda van, látogatási nap. Minden­ki bejöhet, akár kalap, akár törülköző van a fején. Darázs Endrét Babona Szerelmes lettem egy ké­ményseprő lányába, aki szin­tén kéményseprő akart len­ni. Tudvalevő, hogy kémény­seprővel találkozni nagy sze­rencse. Eddig, ahányszor csak a papával találkoztunk, min­dig határozott szerencsém volt. Amikor késsel kergetett vé­gig az utcán, ő esett bele a nyitott kanálisba és nem én. Amikor mérgezett tortát küldött nekem, nem én fo­gyasztottam el. hanem Ági néném, aki után 600 négy­szögöl szőlő maradt rám. Amikor a lányka — titok­ban — hozzám akart jönni feleségül éppen jég esett és ő féltette az új menyasszonyi ruháját. Másnap is jég esett. Harmadnap is. Negyednapon taxit hivat* tam, de kiderült, hogy a ve­zető a lányka unokabátyja, aki nem hajlandó bennünket elvinni a tanácshoz, mondván, hogy ő még 10 forint borra­valóért se lesz cinkos. Közben a papa leesett a tetőről és elhunyt. Kötelességemnek tartottam elvenni 30 éves. észtbontó, de hű özvegyét. Azóta én vagyok a kémény* seprőmester a környéken, de csak szilveszterkor, mert a .magasban szédülök. Azért tűrhetően élek— Az emberek babonájából egyetlen éjjel • megkeresek annyit, hogy semmi gondom egész esztendőben. Csak az a fő, hogy az em­ber ne legyen babonás. Hideg fővel éljen és viszi valamire, még akkor is, ha képesítés nélküli kéményseprőmester. NEM ÉHGYOMORRA _ Az én Lajosom éhgyomorra sose iszik bort, csak né* hány stampedli cseresznye után— Sí ERESZT REJTVÉN1! 1566 szeptember 7-én halt hősi halált Szigetvár védelmében Zrí­nyi Miklós és serege. A költő egy epikai műben, úgynevezett újko­ri hősi eposzban énekli meg en­nek a végvárnak életét és harcát. A vízsz. 1. és a függ. 14. sorok­ban a szigetiek esküjéből idé­zünk két sort, míg a vízsz. 41. sorban az író neve szerepel. Eze­ket a sorokat kell beküldeni. VÍZSZINTES: 14. Az üdvözültek árnyainak tartózkodási helye az ókori gö­rög mitológiában. 15. Lassan iszik. 16. Kétjegyű mássalhangzó. 17. Hangtalanul tart. 19. Hajó ré­sze. 20. Férjezett n5k nevének végződése. 21. Heves megyei köz­ség. 23. Nem franciául. 25. Dia- dém, ék. 26. Nincs benne semmi. 27. Jelvény. 29. golyónak, tónak van. 30. Hajdú-Bihar megyei köz­ség. 31. Van, németül. 32. Mázol. 34. Vizi állat. 35. Kétjegyű más­salhangzó. 36. Ausztráliai futó­madár. 38. Keményhéjú gyü­mölcs. 40. Folyadék. 45. Kanál­fajta. 47. Testi felépítés. 48. Visszaveri! 50. Szigony része! 52. Török település az Eufrátesz mentén. 54. Kutyája. 55. És, lati­nul. 56. Tengeri emlős. 58. Fo­hász. 60. Olasz névelő. 61. Te­metőben vannak. C2. Nyugat­német újság. 64. Női név. 67. Eső elleni alkalmatosság tárgyraggal. 69. Váltót forgat, váltókezessé­get vállal, olasz eredetű szó. 70. Sportszán. 72. Orosz történész (1875—1955). FÜGGŐLEGES.’ 2. Bíróságon kiszabott büntetés. 3. JI. 4. Mint a 46. függ. 5. Fo­lyó Portugáliában. 6. Szalad. 7. EM. 8. ÁÁÁÁ. 9. Bibliai személy. 10. Vissza: Károly németül. 11, Azonos mássalhangzók. 12. ÁY. 13, • Atomokat, molekulákat elektromosan feltölt. 18, Székes- egyház, 22, Borít. elborít. 23, Szegecs. 24, Birtokos rag. 25, -dur, — 27. Nem szép. 28. Ba­rázdát az arcon. 31. Becézett fiú­név. 33. Nílus idegen nyelven, 36. Energia, 37. A Ferencváros edzője. 39. Az SZTK elődje. 41, Zűrzavar, felfordulás, 42, Szovjet szatíri: író, 43. Hogy, hogyan oroszul. i4. Északi ország váltó­pénze. 46. Mutatószó tárgyeset. ben. 49. Békaporonty. 51. Állato­kat hajtó. 53. MRTÜ! 56, Idéz 57. Lakoma. 58. Menjetek, lati­nul, 59. Folyó Franciaországban. 61. Kevert rész! 63. összevissza nyer! 65. Ilyen a rónaság is. 66 Sétanálca. 68. Lök betűi kever, ve, 70, BS, 71, A házba. A megfejtéseket legkésőbb szeptember 15-ig kell beküldeni Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk eL Augusztus 24-i rejtvénypályá- zatunk megfejtése; A modem érte­lemben vett hídépítés. Clark Tiemey William. Clark Adám, Nyerteseks Kósa Gyuláné, dr Kubassy Tamásné, Major Zoltán^ Mikler Sára és özv. Pelsőczy Zoltánná nyíregyházi, Szántó Já­nos balkányi, özv. Bácskái Miklós- né balsai, Szabó István máté­szalkai, Hornyák Erzsébet papo- si és Bényei Jánosné tiszadobí kedves rejtvényfej tőink. A nyeremény-könyveket postán elküldtük.

Next

/
Thumbnails
Contents