Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)

1969-09-07 / 207. szám

!MI «TELET-MA<5YÁnOPS‘7,Aíf - TTAMRNAPT WfLTjWLff I • r*m A Kossuth Könyvkiadó újdonságai Könyv Guevaráról — A TelekiAegenda Vita a népművelésről Többet vár a A politikai irodalom leg­főbb hazai patrónusának leg­utóbbi kiadványai között szép számmal találunk olyan müveket, amelyek szerzői egyén és történelem egymás­ra hatását elemzik, más-más nézőpontból. Az említett mű­vek közül kétségtelenül Kar- ezag Gábor munkája emelke­dik ki érdekességeivel: „ehe” Guevaráról ir. A Bolíviában brutális módon meggyilkolt Ernesto che Guevara életé­ben sajátosan ötvöződött a romantikus forradalmi naivi­tás a marxista elemzőkész­séggel, s a téves következte­téseket sugalló végletesség gél. Ezt a bonyolult egyéni­séget — s nem kevésbé a bonyolult viszonyokat, ame­lyek közepette cselekedett — egyetlen síkban aligha lehet hűen ábrázolni. A szerző ezért sajátos — és szerencsés — formát választott. Doku­mentumok, értékelő részle­tek, személyes visszaemléke­zések váltogatásával pergeti' le e több síkban élő, cselek­vő ember életét Más utat jár, de ugyan csak sikeresen Tllkovszky Lóránt. Teleki Pálról írott könyvének alcíme kifejezi a szerzői szándékot: „Legenda és valóság.” A szerző a vég­kifejlettel kezdi könyvét az öngyilkosság tényével, s a kö­rötte gyorsan támadt, ellent­mondásos visszhanggal. Lé pésről lépésre, tudományos alapossággal, minden lehető forrás feldolgozásával hántje le a legendát. A teljes életet vizsgálja, annak ellentmondá­sos kitérőit s megtorpanásait. A jogos végkövetkeztetés: Te­leki annak a politikának esett áldozatul, amelynek — esinálója is volt-.. A fordított sorrend jellem sá az újdonságok közül ki­emelt harmadik kötet szerző­jét, Jemnitz Jánost Míg az előző két kötet az egyéntől kiindulva vizsgálja azok tör­ténelmi környezetét, Jemnitz az általánosból szűri ki az egyéniség szerepét. A szoci­alista pártok és a háború, 1914—1918 című kötetében a szociáldemokrata és munkás­pártok igen eltérő magatar­tását elemzi a háború és bé­ke kérdésében. A II. Inter- nacionálé fölbomlása, a pár­tokon belül és a pártok kö­zött kiéleződött ellentétek al­kotják a részletes vizsgálódás alapját. A szerző — magya rul most első ízben publikált források felhasználásával is — teljes képet ad a pártok tevékenységéről, s ezen be­lül kiemelkedő politikusok sorát jellemzi cselekedeteik kel. így Lenint, Liebknechtet, Rosa Luxemburgot, Bauert, Rennert és másokat. A Kossufh-újdonságok kö­zött külföldi szerzők műveit is megtaláljuk. A magyar ol­vasók előtt jól ismert Juan Goytisolo — a Hordalék, a Szigeti Krónika című regé­nyei nagy sikert arattak — új műve szintén regény, bár nem hagyományos szerkezet­tel. A Személyleírás, a cím­hez hűen valóban személyle­írás, egy spanyol emigráns mozaikkockákból összerakott élete. Harminc esztendőt öle] It a kiváló írói erényeket föl­vonultató alkotás. A polgár- háború, s az azt követő ter­ror esztendeit, majd a szalon­képesre kozmetikázott spa nyol valóság jelenéről ránt­ja le a leplet, miközben lát szólag csupán egyetlen em­berről beszél. A nagy szer keSztési biztonsággal kompo­nált művet a mai spanyol iro­dalom legjobb alkotásai közé sorolják. A másik külföldi szerző, Manfred Künne sem isme­retlen a magyar olvasók előtt. Néhány éve megjelent, Kaucsuk című regénye szé­les látókörű, valóságot és ki- talációt jól ötvöző szerzőként mutatta be. Mostani kötete, mely a Gumi címet viseli, még inkább erősíti e véle­ményt A gumi körül nem csak gazdasági, de politikai viharok is dúltak, s a szerző, miközben érdekes történetet sző, e viharok tényszerű be­mutatására is módot talál. A sajátos műfajú kötet la^Ai ról az olvasó éppúgy megis­meri a gumikirály Firestonet, mint, a műgumi. a buna fel­találásának történetét. a mammutkonszemek semmit nem kímélő profitharcát. ón) Cserhát József: Otthon* Háttal a nyári hőnek., mélyen, lesújtva, sírván, megírtam Vencsellőnek s Balsának is megírnám, Gávával is közölném, Tímárral is tudatnám, hogy elkapott a törvény, akármilyen tanítvány voltam, most holnap isméi a rögös útra térek... Otthon, a harmatos rét virága szebb, fehérebb, mini itt, ahol az Istent naponta fölcserélik. Levelem már el is ment: és meg sem áll a Nyírig Azt írtam, a levélben, amit már írtam egyszer: Megyek. Reggel indulok a füstölgő sebessel. Este, hat óra húszkor, ha majd a kisvonat befut velem: a Nyírség megfejti titkomat. Nénóm, aki szerény, sikolt, ölel, szalad: Kalácsot tesz elém, s olajban sült halat. Öreg halászok állnak a kis ablak alatt, é3 nézik majd kiszáradt szemekkel a falat. Az egyik boldogan szó1: — Gyönyörű pillanat. •Cserhát József költő és újságíró, a Veszprém megyei Napló kulturális rovatának munka:h sa a közelmúltban hunyt el 54 éves korában. Szabolcsból származott el, Balsapusztán született uradal­mi cselédek gyermekeként. Verseit az utóbbi másfél évtizedben a Kortársban, az Elet és írott<*omban, a Jelenkorban, az Életünk­ben, a Dunántúl és az örökség című antológiákban, számos na­pilapban olvashattuk. csak megálltunk ott. De az­tán mindjárt mentünk. Zsófia lehajolt és megta­pogatta a mozaikpadlón táto- gó csukát. Gergeíy orrát ek­kor megcsapta az a furcsa illat, amit egyszer már az or­szágúton is érzett. Gergely gyanútlan kisfiú volt és nem tudta, hogy ami az orrába ha­tolt, az szent vénasszonyszag. Zsófia felegyenesedett és Gergelyhez fordult: — És a kezeddel nem. .? — Nem Zsófia néni. . — De a szemeddel vétkez­tél? — A szememmel sem. — Behunytad? — Nem hunytam be, de nem vétkeztem vele. Csak álltam ott és néztem, mit csi­nálnak az alvégiek. Még rá­juk is szóltam, hogy „Mit csináltok, he?!” Azt mondták, megmonyásszák a menekül! lányt . — , Szeplőtlen Szűzanya... Missoda szemérmetlen bűn... És a leányka nadrágját lát­tad? — Láttam. — Rajta hagyták? —- Rajta. .. Lecsúszott egy kicsit, de máskülönben rajta hagyták... — Szeplőtlen Szűzanya... És mit csinált az a szegény kislány... Az a kis számkive­tett. ..? —- Vinnyogott. . . Röhécselt, később pedig vinnyogott. . •- Ó mi lesz a világgal.. . Gyere Gergely megnézheted Zsófia néni toronyszobáját. A szobát félhomály borí­totta. A nagy, falhoz támasz­tott bútorokból, süppedős szőnyegekből doh és szent vénasszonyszag áradt... Ger­gely fintorgatta az orrát.. majd kohécselt... A torony­szobában világosabb volt. Sok szentkép lógott a falon. Az egyik ablakmélyedésben kis házioltár állt, másikban a zongora. A zongorán és az oltáron egyforma karos gyer­tyatartók álltak, rózsaszín szenteltgyertyákkal. A to­ronyszobában a doh és a szent vénasszonyszaghoz töm­jénillat is keveredett. — Bűneid bocsánatául most elénekeljük együtt, hogy „Üdvözlégy oltári szentség! mondta Zsófia és a zongorá­hoz ült. Ültében meggyújtot­ta a gyertyákat, aztán le­ütött két akkordot. Rákezd- tek. — Most az utolsó strófát, az rád illik — mondta Zsó­fia és rekedtes, finomkodó hangon rázendített: ..Életünk­nek végéráién, hogy ne ejt­sen meg a Sátán, Te légy erős és gyámolóm. mert csak nálad az. oltalom Üd”öílég\ szent Szakramentom !'• Zsófia becsukta a klavia­túra tetejét és elfúlta a gyertyákat A házioltáron ki­húzott eg “'ókat és aprócska szentképet "bbentett Ger­gely orra elé­— Adok neked egy képei a szeplőtlen Szűzanváról. .. A legújabb fohászt a hátára nyomtatták. Ha bajban le­szel, csak ezt a fohászt mórt dogasd: „Most segíts meg Mária, Öh irgalmas Szűz­anya!” Csak ennyit kell mon­danod. .. Én megbocsátok Gergely — mondta és hü­velykujjával, amelynek ugyan­olyan illata volt, mint a szo­báknak, keresztet rajzolt a fiú homlokára. Gergely köszönt. Zsófiával a hát ában, ki botladozott a színes, ólomüveges ajtóig, az­tán levágtatott a lépcsőn. A doh, a -szent vénasszonyszag, és a tömjén összekeveredett illatát még az utcán is az or­rában érezte. Riadtan lépdelt a járdán szemét lesütötte. Csak jóval odébb, az iskola és a gesztenyefák közelében emelte fel a fejét. A fákra sandított, aztán hirtelen a le­vegőbe ugrott. Amikor a fe ie megközelítette az alsó ága kát. nyihogott egyet, mint s lovak A Hangya előtt embe­rek csoportosultak. Gergely azt hitte, melaszt osztanak. Sietősre fogta a lépteit, hogy idejében szólhasson öreg­anyjának. A tömeg azonban nem az üzlet, hanem az ud­var szélesre lárt kapuja előtt ••árakozott. Gergely a néma parasztok közötl be'dalgotl az udvarra. Nagy csend volt. A szederfa n’att. három kocsmai asztal állt. Az össze­tolt asztalokon !dős paraszt- ember feküdt. Már nem éU. A fcHos párarztingen lát­szottak a véres szakadások Ahány gépi“ -ry ver golyó, any nví szakadás'. Gergely a kéklő égboltra, majd a kuglizó mellett ; 'sorgo emberekre pillantott. Az ég felhőtlen volt és üres, : ’ emberek n Lilák, és ta­né .stalaWc TÖBB, MINT 30 ÉVE FOGLALKOZOM népműveléssel, már akkor is szívügyemnek tartottam, amikor nem járt érte semmiféle díjazás, tiszteletdíj. Szívesen végeztem és végzem ma is, mert hivatásból tettem és fo­gom tenni. Le nem írható jóérzés töltött el mindig, amikor úgy láttam és éreztem, hogy ha csak egy kicsivel is, hozzájárultam ah­hoz, hogy különösen az egyszerű dolgozók­hoz eljusson a kultúrának egy-egy szikrács­kája. Ezért üdvözlöm azt a széles körű áram­latot, amit most megyénkben az illetékesek és a megyei sajtónk elindított a népművelés területén. A tudat formálásának a leghatá­sosabb eszköze, legközelebb álló, legbizal­masabb és legőszlntább fóruma: a népmű­velés. Különösen falun, de még inkább az egyszerű csendes tanyavilágban. Az a meg­győződésem, hogy a tanyák népe igényli, de egyben értékeli is a velük való kulturális törődést. Ezért a tanyai települések népmű­velési problémáival szeretnék foglalkozni. Az illetékes művelődésügyi szerveknek szerintem oda kellene hatni, hogy a tanyai népművelés élére sokoldalúan képzett, a népművelést hivatásának valló ember ke­rüljön! Ebből a szempontból alaposan és tárgyilagosan fel kell mérni a tanyákat. A népművelési ügyvezető a tanyai települések kultúrájának motorja. De, hogy az lehessen a személyi adottságain felül követelmény. úgy kell részére a tiszteletdíjat biztosítani hogy ne legyen gond számára havonta 1—2 mű, könyv beszerzése és mindaz, ami szük­séges ahhoz, hogy a legújabb, legmodernebb haladási eredményekkel lépést tudjon tar­tani. Tehát olyan folyóiratokra, képeslapok­ra és egyéb s-géJcszközökre, amelyek azt biztosítják. Részükre legalább negyedéven­ként a járási székhelyeken népművelési ér­tekezletet kellene tartani, ahol csak a ta­nyai tapasztalatok átadását, problémáit vi­tatják meg. (Nem annyiszor és nem úgy, mint eddig, ahol ha jelen is voltak, csak községet érintő kérdésekkel foglalkoztak, s szegény ügyvezető csak azt állapíthatta meg, hogy ő nem kapott jóformán semmit. A TANYAVILÁGBAN is a legcélraveze­tőbb mód a tudatformálásra, ismeretnyúj­tásra és szerzésre: az ismeretterjesztő elő­adás. Ez a népművelés gerince. Ha valahová szükségesnem csak a jó felkészültségű elő­Egyedül van-e ENGEM NEM LEP MEG. hogy rengeteg problémával küzdünk a népművelés minden területén. Természetes ez, mert nem olyan régen beszélhetünk még népművelésről. Az oktatás-nevelés több évszázados múlttal rendelkezik, megvannak a kialakult iskola: formale, tan tervek, egy hatalmas mechaniz­mus. De a közművelődés ezekben az évtize­dekben kezd önállósulni, kezdi kutatni mód­szereit, ismerkedik területével. Nem kell te­hát nagyon kétségbeesni, ha olykor formát­lan, vagy éppen nagyon sokarcú jelenségek­kel is találkozunk. Mégsem elsősorban ez foglalkoztat, s késztet hozzászólásra. Nem az én dolgom a népművelés eddigi múltján meditálni. Jobban izgatnak a gyakorlati gondok. Közülük is egy lényeges dolog, amit jó magyarsággal így emlegetünk: a népmű­velés tömegbázisa. Lehet, hogy nagyon pesszimista vagyok, de kijelentem, hogy a népművelésnek jófor­mán nincs tömegbázisa, nincsenek számbeli­leg is figyelemre méltó társadalmi munká­sai. Gondoljunk csak bármelyik tömegmoz­galomra, a honvédelmi szövetségtől a Vörös- keresztig. Hány és hány aktíva dolgozik ezeken a területeken! De van-e a népműve­lésnek kiterjedt aktívahálózata? Egyszál ma gában van a népművelő. Még a szűk körű társadalmi vezetőség sincs mellette, legfel­jebb papíron. Tuúom, vannak ellenvetések erről maga a népművelő tehet. Hisz nen csa^ jó szakértelem kell ide, hanem az em berekkel bánni tudás, szervezőképesség is Igen, de olyanról is tudunk, ahol ez meg­van, mégsem sikerül az ötről a hatra jutni Olyan ellenvetésre is számítani lehet, hogv bezzeg a rég magyar faluban egyetlen tani tó mit tudót; produkálni! Akkor is egyedül volt, nem beszélve a hatvan-nyolcvan fős gyercklétszámról. S egyetlen fillért sem ka­pott az önképzőkör vezetéséért, a dalárda próbákért, vagy éppen a felolvasóestekért NEM VITATOM. HOGY VOLTAK MEG SZÁLLOTTÁK, a falu „lámpásai”, akik va lóban szinte csodákat müveitek a nép köré ben. D az igazsághoz az is hozzátartozik — ha nem hiányzott a szenvedélyesség, hozzá értés. Könnyebb is volt akkor csodákat mű vélni, más volt a falu szellemi légköre, szinl je, mini napjainkban, az ember Holdra szál lásának korszakában Tehát vitatom, hog pusztán anyag1 okokkal, különféle csatornái betömit s el lehet magyarázni a népmű velés s/.ük hatókörét. Nem igazságos ma gyarázat az ilyen. Inkább azzal kellene kez­deni a népművelés újjászervezését, hogy tö­megbázist kiépíteni, fokról fokra. Nem maf fanyák népe adó, de a hangulatos, színesen előadó 1 úgy az a tanya! Általában tanyan kevés i ismeretterjesztő előadások tartására alka más egyén, ezért gondoskodni kell idege előadókról is. De igényli is ezt a tanya ni pe, mert bármilyen jó helyi elöadóia lenne, — valljuk be, — csak előob-utót unalmassá válik, ha mindig ugyanaz a elő, vezet vitákat. Egy-egy előadásra való felkészülés ke moly munkát, sok időt igenyel. Fig> eléír be kell venni azt is, hogy az előa h kévé •kis szabad idejét áldozza fel nem egyszt esőben, sárban, hóban csak azért, hogy ige nemes népművelői hivatásának eleget te gyen. Ezért egyáltalán nem kapzsiság h felvetődik az előadói tiszteletdíjak valame lyes rendezése. Hiszen a jó mindig dré gább, mint a gyengébb. Azt hiszem ez gazdasági alapigazság a népművelésre isvo iratkozik. Én azt hiszem, a népműveléssel kapcsc latos anyagi fedezetek átmenetileg kielégí tőek lennének, ha az üzemelt, termelőszö vetkezetek stb. kulturális előirányzat uka valóban a cél számára használnák fel. Eh hez pedig semmi sem szükséges: csak be csületes és igazságos felhasználás, N a fel használás illetékesek részéről való ellenőr zése. Azt javasolnám, hogy pl. az üzentei és a szövetkezetek kuituiális költségvetésük bői bizonyos összeget bocsássanak a TIr rendelkezésére,« az cserébe pedig a befizetés arányában gondoskodna előadásokról és elő adókról, de úgy. hogy a népművelési ügyve zető — a dolgozók meghallgatásával — je lentené be az időpori $ l és az előadás tár gyát. MINDEN ÜZEMBEN. TERM ELŐSZŐ VETKEZETBEN választani kellene egy szer­vezőtitkárt, aki tudná már ,iu előre, hogj mikor és hol lesz a TIT-előadás. És gondos­kodna arról, hogy az üzem, tsz dolgozói kö­zül azon minél többen részt vegyenek. Ha sonló agitációt végezne egyéb rendezvényei előtt is, s ezért kapna az üzem, vagy a ts2 kulturális alapjából bizonyos évi tisztelet­díjat. Megítélésem szerint javaslataim segíte­nék a tanyákon élő mintegy százezer embei kulturális felemelkedését Albert Antal Nyírjes tanya a népművelő ? terkélten, nem „muszáj” emberekből, akik mindenütt szeretnek nyüzsögni, csak éppen nincs látszatja a munkájuknak. Meg merem kockáztatni azt ,is hogy a párt- és tömeg­szervezeteink, sok helyen még mindig csak szavakban helyezik a kulturális nevelést az őt megillető helyre. Megvan az, igyekezet is; illések, javaslatok. De valahogy gépiesen megy ez. Ismerek olyan tanácselnököt, párttit­kárt, aki egyetlen tárlatot nem nézett meg, nem olvasott évek óta egyetlen szépirodal­mi könyvet. Nincs kialakult képe községe, járása kulturális helyzetéről, hiányzik a mű­velődéspolitikai koncepció, melyért síkra- szállhatna, küzdhetne. Szerintem ez hiba. Nem lehet kultúráról beszélni általában, tá­mogatni, ha magunk se mélyülünk el kel­lően a problémák tanulmányozásában. Tu­dom, nem ez az egyetlen feladata a párt, vagy tanácsi vezetőnek, de állítom, hogy a politikai, gazdasági feladatokkal egyenrangú ez is a közgondolkodás formálására. AZZAL KEZDTEM, HOGY EGYEDÜL VAN A NÉPMŰVELŐ, a megalakult kul­turális bizottságok formálisak, nem gazdái igazában a közművelődés irányításának. Ma­gyarul felül kellene vizsgálni sürgősen a népművelés káderhelyzetét. Ezúttal nem csak a hivatásos dolgozókra, hanem a társadalmi aktívákra gondolok. Engem ez foglaikoztat a legjobban, mert magam is éreztem az évek során, mit jelent egyedül dolgozni, kezde­ményezni, gyötrődni segítőtársak nélkül. Tu- lom, egycsapásra nem nőnek ki a földből a kultúra társadalmi munkásai, de vallom, hogy vannak ilyenek és itt vannak mellet­tünk, közöttünk, csak észre kellene venni íket, s körünkbe hívni őket, megosztani a ■özős munkát. Lenne még itt vitatéma más is Gondo­lok a művelődési intézmények besor i' isára, a névtábla átfestésére, amelyről szintén van véleményem Sajnos azt hisszük, ha er | művelődési házat ezután másképp neve­lünk, mondjuk művelődési központnak, ak­kor minden megoldódik. V/ójában minden marad a régiben. A különféle, besorolás csak orma, amelyet tartalommal kellene megtöl- eni és persze javítani a működés feltéte- eit is. Úgyszintén problémás és nincs egy- •rtelmű állásfoglalás az öntevékeny művé­szeti csoportokat illetően sem. Mi legyen velük? Kellenek, vagy nem? De talán erről majd mások elmondják véleményüket Pläh U József Nyíregyh

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents