Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)
1969-09-27 / 224. szám
I. oláa! Ysrb rüf&mSer if. Szülök fóruma A gyermek és az olvasás — Nagyon rendes a gyerek, csak sajnos nem szereti a könyveket. A tankönyvet enyhén szólva utálja, a regények nem érdeklik. Nem szeret olvasni. Lépten-nyomon halljuk ezt a megállapítást, panaszt pedagógustól és szülőtől is. Alig néhány száz éve a betűvetés, az olvasás még a kiváltságosok közül is csak a legkiváltságosabbak „tudománya” volt. Az ember ismereteit. szórakozását auditive — tehát hallás útján, vagy vizuálisan látva-nézve szerezte meg. Nálunk 1788-ban jelent meg Dugonics András első magyar regénye, az Etelka. Mai szemmel nevetségesen alacsony példányszámban. Nagy sikere volt az olvasni tudók körében. A megjelenést követő években a „müveit" olvasók körében divatossá lett, hogy leánygyermeküket Etelkára kereszteljék. Talán nem is azért, mert annyira tetszett a mű, hanem azért, hogy bizonyítsák: ők olvasták... Mert sznobok, már akkor is voltak. És most ugorjunk majd kétszáz évet. A könyvkiadás évről évre nő (tavaly például 48 millió példány könyv jelent meg), de nő az ember egyéb elfoglaltsága is. Az elmúlt alig fél évszázadban megszületett a könyv „kon- kui-renciája” a rádió, a film, terjedt a színház, s az elmúlt tíz évben rohamos elterjedésével már-már csatát nyert a tévé. Valljuk be, kényelmesebben is tálalják a fogyasztásra kész kultúrát, mint a könyv. Hiszen ki tagadná, hogy olvasni fáradságosabb tevékenység, mint rádiót hallgatni, filmet, színhá zat, tévét nézni. Miért „forszírozzuk” mégis pedagógusok, szülők is, s közvéleményünk jelentős többsége. gyermekeink olvasását? Nem valami sznobság, nem valami retrográd jelenség ez? Nem a múlthoz való csökönyös ragaszkodás az, amikor egy tanár — köztük jómagam is — az olvasmánynaplókban azt vizsgálja, ki az a felületes gyermek, aki a kötelező olvasmányt nem olvasta? Csak nézte! Egyértelmű a válasz: nem! Klasszikusainkat — kötelező olvasmányaink legtöbbjét — nem azért viszik filmre, nem azért alkalmazzák rádióra, színpadra, hogy megkíméljék ifjúságunkat az olvasás fáradalmaitól. Hanem azért is, mert ezekben a müvekben alkotóik nagyszerűsége révén benne van a képi-emberi ábrázolás lehetősége is. De általában egyetlen színre-rádió- ra-filmre alkalmazás sem hű mása, s nem akar hű mása lenni az eredetinek, a regénynek. A dramaturg, a rendező, az operatőr, a zeneszerző és nem utolsósorban a színész, hozzáadja a „magáét” is. Néha persze úgy, hogy az eredeti mű értékéből sokat elvesznek ... Szabad ezt csinálni ? — kérdezhetné joggal az olvasó. Szabad! Sok gyermek — ez személyes tapasztalatom — azért olvasta el Agatha Christi Tíz kicsi néger című könyvét, mert látta a belőle készült filmet, a Tíz kicsi indiánt. Hetekig téma volt ez a várost iskolákban: melyik a jobb. izgalmasabb, miért van a könyvben így. I miért a filmben úgy? Hason tó viták zajlottak le a Kőszívű ember fiai, s az Egri csillagok bemutatói után is. De ha ez így van, akkor végeredményben minden rendjén van, akkor miért is beszélünk róla? Nincs rendjén, mert ha csak azt tudjuk, hogy mennyire megsokszorozza a gyermek műélvezetét az. hogy olvasta a könyvet, s ügy nézi meg a filmet, színdarabot, s úgy vitatkozik róla, máris megdőlt az előző én? A maradandó, a megduplázott műélvezet igénye az. amelyre rá lehet és rá kell nevelni a gyermeket, s ez a szülői ház feladata is. De nem csak kötelező olvasmányok vannak. A száma pedig azoknak a könyveknek nagyobb, amelyekből soha nem készül adaptáció. Ezeket a könyveket csak olvasni lehet. Olvasni és olvasni! Az olvasás megszerettetése, a könyv elsődlegességének a tudatosítása a gyermekben — az, hogy minden fűm, hangjáték, színdarab alapja az irodalom, az írott mű, még akkor is. ha forgatókönyvnek hívják — a szülők egyik legszebb és nem is a legnehezebb nevelési feladata. Ha a szülői ház segítségével — a szülői példamutatással — a gyermek rájön arra, hogy a könyv azért is a legjobb barát. mert akkor veszem elő, amikor akarom, akkor hagyom abba az olvasását ami- kor akarom, hogy az olvasás során együtt vagyunk az író, meg én — nvert ügyünk van. Ha azután arra is megtanítjuk a gyermeket, hogy egy könyvet nem csak azért lehet a felénél összehajtani, mert. a barát játszani hívja, hanem azért is, hogy megálljon és gondolkozzék — például, hogyan folytatná a cselekményt, milyen is emberközelről az a hős. vagy epizódszereplő, akiről olvasott, mit tenne ő a helyében, hol van, mi van még azon a vidéken, amit a könyv bemutat, és így tovább — szenvedélyes olvasóvá ne- vélhetjük gyermekünket. Így válhat olyan érzelmileg gazdag, gondolkodó emberré, így nyerhet a könyv írott betűi által olyan maradandó ismereteket, amelyeket mással nem pótolhat. Minderre azonban már kiskorától kezdve kell ránevelni a gyermeGYEREKEKNEK Törd a fejed! két. Dr. Kolozsváry Gyula VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (harmadik kockában kétjegyű mássalhangzó). G. Tág. 7. Időszerkezet. 8. Azonos betűk. 9. Elemérke. 11. AGL. 12. Szervezet ,.építőköve”. 14. A külvilág ingereit juttatja az agyba. 16. Nagy múlt századi magyar költő. 18. Háziállat. 20. E helyen. 21. Vissza: tőszámnév. 22. Év- szak (első kockában kétjegyű mássalhangzó). 24. Érzékszerv. 25. Táplálkozna. 27. Nem áll szilái'- dan a lábán. 28. Biró teszi. 29. Hajadon. FÜGGŐLEGES : 1. Személyétől. 2. H yenekből áll a mondat (első kockában kétjegyű mássalhangzó). 3. Menyasz- szony. 4. Helyrag. 5. Mese, man- da. 6. Megfejtendő (hatodik kockában kétjegyű mássalhangzó). 10. ókori fegyvere. 11. Nagy magyar költő. 13. Három oroszul. 14. Kézzel jelez. 15. Megfejtendő. 17. Néveltks állóvíz. 19. Sért. 21. Elavult szék. 23. RNÉ. 24. O. nőnemben, oroszul. 2G. Tóvá. 27. Római 49. Megfejtendő: Megyénk neves költöeg.yénisége (függ. 6., 15.) és szülőfaluja (vízszintes l.j A Nyírségi Ősz idején szülőfalujában emlékszo- bát avatnak tiszteletére. Múlt heti megfejtés: — NYÍRSÉGI ŐSE RENDEZVÉNYSOROZAT — Könyvjutalom: Adámkó András Papos, Kecskeméti Sándor Felsőzsolca, Nagy Bandika Nyíregyháza. Gárdonyi Géza: (4 láthatatlan ember Képregény változat: Cs. Horváth Tibor. Korcsmáros Pál Pihe Palit kitalálják és megszületik tA jövő szombati számunkban folytatjuk.) Pihe Palit jutalomból találtam ki. Ha Palkó napközben jól viselkedett, akkor este, elalvás előtt elmondtam neki egy mesét. A mesék többnyire Pihe Paliról szóltak. De mesélni csak arról lehet, aki van, tehát Palinak is előbb meg kellett születnie. Mesegyerek volt, természetes hát, hogy a születése is mesés körülmények között történt. Hogy hogyan? Nos, erről szól ez a mesém. Palkó ezen a nyáron először nyaralt a Tó mellett, nagyanyónál, meg nagyapónál. Kitűnően érezte magát, csak egy banata volt: kedvenc mackóját, Dömét otthon felejtette, és most nem volt kivel megbeszélnie a sok érdekeset és újat, amit látott. Nagyanyó elhatározta, hogy megvigasztalja kisunokáját. Amikor Palkó lefeküdt aludni, behozott a kamrából egy szakajtónyi pillét, meg a rom gyos zsákot. Addig varrt, ügyeskedett, amíg régi harisnyákból, öreg kalap posztójából csuda helyre kis bábut formázott. Finom pihe töltötte ki a testét, kerek fe- jét fekete pamutból készült haj borította. Bőrből volt a topánja, posztóból a kis nadrágja. Nagyapó halpikkelyből két fényes szemecskét mesterkélt rá. orrnak pedig egy lúdtoll lefaragott vastagabbik végét tűzte bele. • Pirositóval száiacskát is festettek rá és már arca is volt a babának. Amikor Palkó reggel felébredt, ott találta párnáján az új bábut. Mindjárt nagyon megtetszett neki és sietett felkelni, hogy megmutassa Szuszimuszi Nyuszinak, aki egy kényelmes kartondobozban csücsült az ajtóban. De SzUszimuszi Nyuszi megvetően konyitotta le hosszú, fehér, selymes fülecskéjét. — Ez nem is igazi, hiszen nem mozog! — mondta és elfordult. De Palkónak így is tetszett az új bábu. Gondolta, Cila Cica majd biztosan neki ad igazat. Cila Cica már napok óta nem mozdult ki a fészer sarkából, mert nem régen hozott a világra három Picicicát és rájuk vigyázott. Palkó elindult, hogy meglátogassa. A fészerben meleg volt és félhomály. Amikor meglátta Cila Cicát, mindjárt nyújtotta felé az új bábut, de Cila ahelyett, hogy barátságosan dorombolt volna, mint máskor szokott, villogó zöld szemmel ugrott fel, szőrét is felborzolta és karmaival Palkó felé kapott. Palkó rémülten hátrált, kiejtette kezéből a bábut és elszaladt. Egyenesen Doki Dakihoz, a zsemle színű tacskóhoz futott, aki nagyon-nagyon jó baratja volt, és akitől tanácsot kérhetett. Doki Daki összeráncolta a homlokát és bólogatott. — Nehéz eset — mondta. Cila Cica gyereknevelés közben mindig egy kicsit ideges. De majd meglátom, hogy mit tehetek az érdekedben... Palkó megkönnyebbült, Doki Daki pedig elindult a fészer felé. Közben talált égy vakondtúrást, egészen frisset, és gondolta, előbb annak jár a vegére. így azután csak másnap reggel érkezett el a fészerig. Cila Cica reá is fújni kezdett, de Doki Daki csak legyintett a fülével: — Mit ugrálsz — mormogta hiszen csak én vagyok. — Az más — mondta Cila Cica megnyugodva. — Tegnap itt járt az a kisfiú, aki ná~ lünk nyaral és itt felejiette ót. — S a bábura mulatott. — Olyan ember formája van, csak nagyon kicsike és meg sem mozdul. Gondoltam, valami baja történhet még és engem tesznek érte felelőssé. Behúztam ide a Picicicák közé, és megmelengettem, s ez határozottan jót tett neki. Reggelre egészen feléledt. Nézd csak, már milyen jól mozgatja a kezét, lábát! — Ez elég különös gondolat — felelte Doki Daki, de nem töprengett sokáig- Óvatosan foga közé vette a megelevenedett, éktelenül sivalkodó bábut és elvitte Palkónak. Mindenki álmélkodott! Elvégre ilyesmi nem mindennap történik meg, még a mesékben sem! — Nahát, ez a bábu túl jól sikerült! — mondta nag3rapő. — De most már nincs mit tenni, fel kell nevelned Palkó, hiszen a tiéd! Palkó nyomban megetette a bábut, mire az mentem abbahagyta a slvalkodást. De hiába szóltak hozzá, nem értett belőle semmit. Nagyanyó végre észrevette, hogy nem csinált neki fület! Nosza, gyorsan két csinos fület varrt reá, kicsiny vándorkagvlókból. Persze, hogy mindiárt hallott a baba! De beszélni még nem tudott, Palkóra várt a feladat, hogy megtanítsa. S mivel kell kezdeni ? Azzal, hogy a nevét tanulja meg. De még neve sem volt. Kicsit gondolkozott, azután határozott: legyen Pali! Méghozzá Pihe Pali, mert hiszen puha pihéből van! Hát így született meg és kelt életre Pihe Pali. Bogáti Pclcr Agnyija Barto: A légy Aljasa vig: langyos a lég, a kertbe szikkad a jöld, az ablakon zümmög egy légy. és sétál, mint egy hölgy. Barátunk a légyre figyel, mely röppen erre, arra is, Aljósa elfordul, mivel rebben a légy. a kis hamis. Felszáll, az új célpont egy kép, azon zsong, zúg, mint gyors motor, elindul, jár, aprókat lép, s már szálldns valahol. A lámpa mellett elsuhan, két szárnyán csillan a fény, a számológépre zuhan, fáradt talán szegény. És eltűnik. Most Aljósát félsz tölti el, riadt: tanító jótól megrovást kapott a „légy miatt". Ha óra közben nem figyelsz, úgy valid be: senki más, — ehhez bátorság kell és mersz — nem a légy, te vagy hibás! Fazekas Anna fordítása Krecsmáry László: Örökös mondóka Puttóm göndör Gömböc Ödön! Hörcsög röhög gömböcödön, vöcsök röpköd könyöködön, ökör bömböl íöldgömbödón. ködmön lötyög öcskösödön: Töpörödött Töhötömön. Csökönyös Dömötör mögött özön pöttyös köntös között több csöpp öblös csöbör fölött cölöpökön könyökölök, öt zöld kövön szöszmötölök, törött vödrön dörömbölök s köcsögökön csörömpölök. RfÉSFr-'SfAGYARORSZAS
