Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)
1969-09-27 / 224. szám
■’ 1989 szapíeftiÉer ft. KÄBT-WACTASORgZAff 8. eMaf A termelékenység növelésének gátlói „Ha nincs probléma, miért csináljunk ?" f Néhány éve igen sokat beszéltünk a „bujtatott” létszámról, vagyis arról, hogy egyes vezetők az adminisztratív dolgozókat segéd- vagy szakmunkási státuszba veszik föl, mert az adminisztráció kötött létszámkerettel dolgozott. A kötöttségek feloldása után előbújtak ezek az álmunkások is, s a kimutatások szerint 1967 óta igen gyorsan növekszik tanácsi vállalatainknál az improduktív munkát végzők száma. Ha csak a statisztikát néz- zük, így alakul a helyzet: a munkáslétszám 10, az alkalmazottak száma 11 százalékkal növekedett a tanácsi vál- lalatoknál az év első nyolc hónapjában, tehát az alkalmazotti létszám növekedése az idén is meghaladta a termelő munkát végzők számának gyarapodását. Mi ennek az oka? Több okot is említhetnénk. Először azt, hogy tanácsi vállalataink növekedése rohamos, s e bővüléssel természetes zökkenők járnak. Nehéz megtartani az arányokat még a vállalatfejlesztésben tapasztalt vezetőknek is, hát még azoknak, akik szinte most szerzik a tapasztalatokat. Fontos az is, hogy vállalataink olyan belső tartalékokkal rendelkeznek, hogy nem szorulnak az improduktív munkát végzők számának csökkentésére. Illetve, erre már volt és van példa. Tavaly a nyírbátori VIV-nél csökkenteni kellett az adminisztrációt is, hogy a vállalat ismét talpra tudjon állni. (Nem volt haszontalan, hiszen a vezetők szerint azóta jobb ez a munka, rugalmasabb a kapcsolata a termeléssel.) Most a Nyíregyházi Cipőgyárban tervezik — és részben már végre is hajtották, — az adminisztrációs létszám csökkentését. Erre szükség is volt, mert tavalyhoz képest az első nyolc hónap átlaga 1,9 százalékkal — Az Sz. házaspár a járási székhelyen vígan éli világát, csak önmagukra van gondjuk mostanában. Amikor kaptuk a jelzést, hogy a férj italozása miatt veszélyben forog a két kisgyermek sorsa, az állami gondozásba vétel mellett döntöttünk, az apát pedig hivatalból elvonókúrára köteleztük. Nem sokkal később kérlelték, kaphassák vissza a gyerekeket, vigyáznak rájuk, törődnek velük most már. Aztán folytatódott minden úgy. ahogy addig volt, közben megszületett a harmadik gyermek is. Most mind a három az állam védőszárnya alatt van, Sz. alkalmi munkást hiába köteleztük tartás- díjra, nem fizet, amit keresnek a feleségével, elisszák. Reménytelen esetek ? A Nyírbátori Járási Tanács gyámügyi előadójának asztalán aktákból elevenednek meg a szülői felelőtlenség tipikus esetei, s mint valami refrén, úgy tér vissza a ..főszereplők” gondolkodásának lényege: ..Majd gondjukat viseli az állam...” Az esetek többségében az apa alkalmi munkákat vállal. így siet menekülni a tartási kötelezettség alól, sokasodnak az ügyiratok, tehetetlen a hatóság. Reménytelen esetek? — Eddig így mondtuk sokszor. De az új gyámügyi utasítás szerint októbertől közvetlenül a gyámügy kezdeményezheti a büntető eljárást a szülői felelőtlenség leggyakoribb megnyilvánulása, a tartási kötelezettség elmulasztása miatt is. Régen vártunk már erre a rendezésre. mert \z eddigi gyakorlat szinte tálcán kínálta a A dolgozók közömbösségének,titka" egy mátészalkai üzemben nőtt, de csökkent — 3,9 százalékkal — a munkáslétszána és 8,4 százalékkal a termelés. A belső tartalékok kihasználatlanságához az átlagbérszintre vonatkozó szabályok is hozzájárulnak: a vezetőket a létszám alacsony fizetésű dolgozókkal való feltöltésére késztetik. Az átlag sok mindent eltakar, s ha van elég tartalék, akkor ez nem kényszeríti maximális teljesítményre a vállalatokat. A népgazdaságnak azonban — most már egyre nyilvánvalóbb, — az lenne jobb, ha a vállalatok nem a létszám, hanem a termelékenység nőve- lésével javítanának eredményeiken. Hogyan áll ez a szabolcsi tanácsi vállalatoknál? A termelés az év első nyolc hónapjában 12,9 százalékkal növekedett, de ezt — a fen- tebb említett adatok alapján, — elsősorban létszám növelésével érték el. Az egy munkásra jutó termelési érték mindössze 2,7 százalékkal növekedett, tehát a termelés emelésének csak töredékét fedezte a termelékenység javulása. Bár az, hogy a termelékenység átlaga nem csökkent mutat bizonyos pozitívumot is. A tanácsi vállalatok ugyanis — a Kisvárdai Bútor- és Faipari Vállalat kivételével — közben áttértek a 44 órás munkahétre. Ennek ellenére a jövőben a termelékenység növelése lesz a fő feladat ezeknél is. Különösen akkor látszik ez a legfontosabbnak, ha az átlag. mögé nézünk. Néhány vállalatnál rendkívül gyors ütemben nőtt a termelékenység, másutt viszont csökkent. Különösen a VAGÉP esetében szembetűnő a csökkenés, bár két körülmény is menti a helyzetet: tavaly az átszervezés miatt szinte irreális számok jöttek ki; a másik: ezek a mutatók nem fejezik ki hűen a valós helyzetet, mert nem tükrözik az anyaghányadot. (Jó eredményt lehet elérni például értékes anyagokkal.) Az átlagbérszint nem csak a létszámmal kapcsolatos kérdésekből takar el néhányat, hanem szinte lehetetlenné teszi a bérezés helyzetének figyelemmel kísérését is. Az első félévi eredmények számottevő megtakarításokat fedtek föl, ami a megyei tanács ipari osztályának értékelése szerint kedvezőtlenül befolyásolhatja a vállalati munkakedvet és az általános hangulatot. Miről van szó? A vállalatok egy része nem használta ki a bérfejlesztésre rendelkezésre álló kereteket sem, mert a növekményt a részesedésből kell fedezni. Olyan tartalékok is vannak, amik nem terhelnék a részesedést, mégsem használják föl őket (Nem a meglévő dolgozóikat akarják több munka végzésére késztetni, hanem a pluszfeladatokat nagyobb létszámmal oldják meg.) Ez azért fontos, mert a szabolcsi keresetek alatta maradnak az országos átlagnak, s megyei szerveink egyik fontos törekvése, hogy ez a különbség egyre inkább csökkenjen. A következő hetekben átfogóan értékelik a vállalati létszám, a munkabér és a bérszínvonal helyzetét. A vállalati beszámoló- n jelentések elbírálásáig — ez is mutatja, milyen súlyt helyez e kérdésre a megyei tanács, — a vezető beosztású dolgozók átlagprémiumának folyósítását felfüggesztették. A helyzet vizsgálata sok érdekes kérdésre válaszolhat, de nem csak egyes vállalatok esetében, hanem általánosan is: milyen intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a termelés növekedését — a népgazdaság érdekeinek megfelelően, — a termelékenység növelésével érjék el? Beszélgetés közben hangzott el a mátészalkai városi pártbizottságon, hogy a helyi sütőipari vállalatnál amolyan csendes, sima tanácskozások zajlanak le. „Eluralkodott a vezetésben, hogy nincs baj, megy az üzlet. A tervet teljesítik, . van bér és nyereség. Másra nincs id.ó. Nem kérik az emberek véleményét a problémák megoldásához, pedig a pezsgő tatákra nagy szükség lenne az új mechanizmus' körülményei között.” Ha bér van — nincs gond ? A vállalat központjában Gyenes Béla igazgató elismeri: igaz, az emberek közömbösek. Arra hivatkozik, hogy annyira terheli őket a munka, a három műszak, hogy a nyolc óra után mennek haza pihenni. — Mi azt kérjük, hogy a munkaidőben a ráeső részt termelje le, minőségben. S ha ezt megteszi, ezzel már politizált. Később hozzáteszi. hogy sajnos, a gyűléseken nem lehet szólásra bírni a dolgozókat, se pro, se kontra. Ha szólnak is, csak a védőital, a munkaruha a téma. csupa személyi probléma. És a közösség? Ott nincs miről beszélni ? — Ha bér van. nincs probléma — toldja meg Szlávik elvtárs. a pártvezetőség egyik tagja. Később kitűnik, hogy ő maga szállítómunkás, s nem egyszer hallja a boltosoktól a minőségi kifogásokat a ter- melvényekkel szemben. S nem egyszer adják vissza a kenyeret, süteményt, hogy nyers, keletien. — Értőt nem kellene szólni? Hallgatnak egy ideig. Elismerik, hogy igen, kellene. Akkor miért nem teszik? Mit csinál a pártszervezet, a vezetés, hogy együttesen oldják meg a gondokat? — Megtartjuk a taggyűléseket. igaz, nem egyszer a megjelenés is probléma — veti közbe Varga László főmérnök, a vezetőség tagja. — De sajnos, munkánk csak Mátészalkára korlátozódik. Pedig háromszázötven dolgozónk közül csak egy kis hányad él itt, a többi kint a falvakban. Tanácskozások, amelyekről kevesen tudnak Elmondják, hogy a párt- szervezet és az szb korábban nem tehetett sokat, mert a dolgozókat érintő lényeges kérdésekbe nem vonta be őket a gazdasági vezetés. Ebből következett, hogy az intézkedések egy részével elé- gedetlenek voltak az emberek. De nem mondták el a gyűléseken, csak a folyosókon, a munkahelyen. S azután megszokták, hogy a beleszólás az ügyekbe nem az ö dolguk. Ha megkapják a rendes bért. az elég. — Hallaná csak, milyen vérszegények itt a termelési tanácskozások — veti közbe egy munkás. — Ha ugyan van ilyen. A vezetők azt mondják, hogy van. Minden negyedévben ismertetik a munkát, a számokat. Oda meghívják a párt- és a szakszervezet vezetőségét, az üzemvezetőket, a középszintű műszakiakat. — Abban a reményben, hogy visszamenve az üzemükbe majd továbbadják a dolgozóknak. ' De ez a remény legtöbbször remény is marad. Mert elismerik, hogy az üzemekben már nem mindig értesülnek a dolgozók arról, ami a tanácskozásokon elhangzik. S ezeket az üzemi megbeszéléseket nem kéri számon a központ. nem is ellenőrzi. A főmérnök elismeri, hogy mindez kevés, s legtöbbször az üzemvezető sem érti ki magát a számokból, rendele- tekhől. amelyeket le kellene fordítani a dolgozók nyelvére. Csak így kérhetik a munkásoktól. hogy teljes felelősséggel vegyenek részt az üzem élteiében. Pedig elkelne a kollektív bölcsesség! Elhangzik, hogy bőségesen, van tennivaló a gazdálkodás, a szervezés területén, mert bár hosszú idő óta jók a vállalat gazdasági ereclmé- nyei, a jelenlegi körülmények között mindez nem elég. Szükség lenne a műszakiak képzésére, a közgazdasági szemlélet kialakítására. Le* galább annyira időszerű, hogy a hatásköröket egyértelműen elhatárolják, hogy ne legyen keresztintézkedés. Mindenki legyen felelős a saját területéért — de ehhez legyen te* riiíet'e. Sok a szállítási probléma, a minőségi kifogás. Olyan, amiről a vezetés már tud. s olyan, amiről mihamar tud- •ni fog, mert a termékek iránt mindjobban nő az igény a kis, s eddig igénytelenebb falvak lakossága körében is. — Ha nincs probléma, miért csináljunk? — kérdik közben. De egymásnak válaszolják, hogy ma még nincs. Holnap már lehet, ha a vezetés nem kezdi meg minden szinten a dolgozók tájékoztatását. Ha nem jutnak el az intézkedések éppen oda. ahol az élet, a gyakorlati munka zajlik. Nincs arról szó, hogy álvitákat provokáljanak. Ám az már kevés, hogy csak a nyereségosztáskor, s a bérintézkedésekkor kérik az embe* rek véleményét. Le kellene járni az üzemekbe Egyetértettek abban, hogy megéri a vezetésnek rendszeresen lejárni az üzemekbe tájékoztatni és tájékozódnia Akkor a brigádoknál is lesz javaslat. A vezetés nem marad egyedül, s nem kapja meg az emberektől, hogy gondoskodjanak róluk. azért vannak. A Mátészalkai Sütőipari Vállalat megyénk százötven községét látja el Nyírbátortól egészen Tiszabecsig. Ez kétszázhatvanezer lakost foglal magába. Sok új, saját árudát létesítettek, új üzemeket terveznek, s a vezetők, a munkások valóban igyekeznek a terület jobb ellátására. De nem egyszer külön utakon, a kollektíva bölcsessége nélkül. Bizonyos, hogy ennek a megváltoztatása nem csak a ma ,,közömbös”-nek tartott munkásoktól, hanem a vezetéstől függ. Elsősorban tőlük. Kopka János Kun István „Majd gondjukat vise ti az állam. -. Szülői felelőtlenség A GYERMEKEK KÁRÁRA lehetőséget a szülői hanyagságra. így most már érvényesülhet az a vitathatatlan elv, hogy a gyermek neveléséért elsősorban a szülő a felelős. Persze, korántsem csak az anyagiak szűk körében bomlik ki előttünk a szülői magatartás, amely a gyermeksorsok legfőbb alakítója. Egy nyolcadikos fiú története más miatt elgondolkodtató. Az apja megbecsült, rendes ember, nem az ő hibájából mondták ki a válást évekkel ezelőtt. Újra nősült, szép családjával együtt él az említett nagyfiú is. Az ország más részén — változatlanul zavaros körülmények között — élő anya igénybe veszi a láthatási jogot, ilyenkor azonban valósággal mérgezi a gyermek érzésvilágát, a gondját viselő édesapa ellen uszítja. — Rendes embert szeretnék a fiamból, szakmát adni a kezébe, de az anyja csalogatja és a gyermek őrlődik a sok ígéret hallatán — panaszkodott az ember a gyámügynél, okkal. Egy évre felfüggesztették a történtek miatt az anya láthatási jogát „/Vem bírok a lányommal.. — Vagy itt van egy másik ügy. A fiatal, serdülő korú lány édesanyja azzal állított be hozzánk, vegyük állami gondozásba gyermekét, a férje idegbeteg, nem tűri a lányt, ő, az édesanya sem bír vele, különben is váltott műszakban dolgozik, ideje sincs felügyelni a lányra. A „helyszínelés” azonban fellebbentette a palástot a valóságról. A legelemibb szülői felügyeletet sem gyakorolták a lány felett, csak magukkal törődtek, s most a lány kilengései miatt veszélybe került az iparitanulószerződése. Úgy gondolták, egy állami gondozásba vétel megakadályozza a kedvezőtlen fejleményeket, s nekik sem fő tovább a fejük a lányuk miatt. Segített a gyámhatóság, de úgy, hogy ne mentesítse a szülőket elemi kötelességük alól: tanulhat a lány, szakmát szerezhet, de nem az állam terhére, hanem a szülők felügyelete mellett. Vannak persze olyan esetek, amikor már eléggé elítélő szavakat sem lehet találni a felelőtlenségre. A D. családban tizenkét (!) gyermeket hagyott magára nemrég az anya, megszökött, az apa pedig vásározni jár, a népes család a nagylányra maradt. Egy ideig az utca volt az otthonuk a D. gyermekeknek, míg a gyámügy felfigyelt rájuk. Itt csak az állami gondozás segít, — de októbertől a felelősségre vonás elől hiába próbál szökni a meggondolatlan anya. Átlátszó kibúvók — V. J. nyírbátori fiú élete pedig azt a kérdést veti fel, meddig terjed a szülői szeretet. Évekkel ezelőtt meghalt az édesanya, az özvegy apa amíg ismét meg nem nősült, rendszeresen támogatta a nagyszülőket, akiknél a fia nevelkedett. Azóta kibúvókat keres, hangoztatja, ellene nevelik a fiút, — csak hogy minél kevesebbet kelljen fizetni utána. Mert időközben felvették V. J-t technikumba, kollégista lett, de a szűkös tartásdíj a költségeknek csak egy töredékét fedezte. Állami gondozásba kellett venni a fiút, különben búcsút vehetett volna az iskolától... Jó körülmények között élő apáról van szó, aki megerőltetés nélkül teljesíthetné emberesedé fia iránti kötelességét. Nem teszi. Halomnyi iratcsomó, újabb es újabb ügyek, hasonló tanulságokkal. Érthető a gyámügyi előadó fellélegzése az új utasítás miatt: talán sikerül visszaszorítani a szülői felelőtlenséget, melynek az áldozata minden esetben a gyermek. Törpefa — nagy ötlet Az utóbbi időben, a lapokban nagy kaliberű közgazdaság gi, de mondhatnánk úgy is, hogy társadalompolitikai cikkek jelentek meg. Ilyen a Magyarországban közzétett cikk, amelyben Lo- , as Marton a télialma termelés gazdaságossági oldalát feszegetve. megjósolja, hogy a törpe almásoké a jövő. Ebben tökéletesen igaza van, de az ebből Írvont következtetése megtévesztő. Az ugyanis, hogyha a törpéé a jövő, a közép, magas, néhány éves fiatal almafákat ki kell vágni. Idézem: „...gazdaságosabb a még nem termő, új, középmagas ültetvény kivágása és helyébe új sövénytelepítés, mint a már 7—IS éves fiatal fák termőre fordítása.” Szóval, ez a szerző véleménye és álláspontját a Kor. társak című szovjet film mondanivalójával támasztja alá, azzal, hegy a félig felépült, korszerűtlen gyárat nem kell be. fejezni, hanem újat építeni a helyébe. Megítélésünk szerint az ilyen profetikus megnyilatkozások nero tesznek jót, mivel ellenérzéseket szülnek, és újra és újra eszünkbe juttatják, hogy lovas nemzet vagyunk... Hogy mtért? A hét-nyolcéves középmagas almafákat nem harminc éve, hanem hét-nyolc éve telepítettük tízezer hold számra, sok-sok százmillió forintokért. Noha már akkor is tudtak, hogy a törpéé a jövő, mégis telepítettük, hogy teremjen és jobblétet teremtsen éppen a legszegényebb vidékeken. Most, persze, mert kis országban mindig jók a nagy kombinációk, elő a fejszét, ültessünk másik fát, várjunk arra is néhány évet, amíg terem. Mit számit az ország eddig tett anyagi erőfeszítése; az az 50--60 ezer hold gyümölcsös egy félig elkészült gyár csupán, amit lerombolhatunk, az amerikai nagybácsi majd épít másikat. Szíves elnézést az új eszme iránti lelkesedésért, de hát olyan sok manapság a kiváló ötlet, hogy az ember nehezen vonhatja ki magát a hatása alól. SAMU ANDRAS.
