Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)

1969-09-06 / 206. szám

?309 «rJSSfemtfér f.' WSitlllSfW 8 »Mal Kritikusak ? Hozzátartozik az emberhez, hogy kritikus szemmel figye­li az őt körülvevő valóságot, kialakítja a saját véleményét az eseményekről, jelenségek­ről. Jó dolog, hogy mindehhez nálunk nem csak a szüksé­ges légkör van meg, hanem — a demokratizmus tudatos szélesítése érdekében — igény is van rá. Vezető tes- tületeink, szerveink nem döntenek anélkül, hogy kikér­nék a tömegek — a képzett és egyszerűbb emberek — vé­leményét! Sőt! Éppen a mu­tatkozó véleménykülönbsé­gek, ellentmondások szűrőjén át igazodnak a fontos elhatá­rozások a széles rétegek ér­dekéhez. Az üzemekben, gyá­rakban, szövetkezetekben is mind több helyütt lelhetők fel azok a jegyek, amelyek igazolják: lehet és kell is bátran bírálni, mert csak így, a vélemények Ismeretében van mód helyes intézkedé­sekre. Különösen ipari üze­mekben és a termelőszövet­kezetekben tapasztalni az ön­álló véleményalkotás fellen­dülését, melyekből az esetek túlnyomó részében a segítő- szándék, az egészséges türel­metlenség és a tenniakarás sugárzik. Vannak azonban olyan em­berek is, akik a kritizálást, a bírálatot valamiféle újkeletű divatnak tekintik és sietnek is hódolni neki. Bár szá­muk az egészhez képest el­enyésző, mégsem árt köze­lebbről megismerkednünk ve­lük, mert néha csak megza­varják, máskor rossz útra terelik, olykor pedig valóság­gal megmételyezik környeze­tüket. Ök azok, akik fintorog nak egy-egy eredmény halla­tán; akik becsmérlik iparunk termekéit, s közben hozsan­nákat zengenek némely nyu­gati márkáról. Ők azok is, akik előre legyintenek min­den tiszteletre méltó kezde­ményezésre, azok is, akik kaján mosollyal illetik s közösséget ért veszteséget. Ök mindenkinél jobban tud­nak mindent, a világért sem hajlandók egyetérteni mások­kal, ..csakazértis” van véle­ményük, amit az esetek több­ségében mások hata mögött fröcskölnek szét. Ritkán né­zik á tévé műsorát, mert ők jól tudják, abban csak csap­nivalót sugároznak, nem ol vasnak újságot, mert azok­ban csak lapos dolgokat talál­nak; nem kevésbé kedvelt te­rületük a magyar labdarúgás helyzetéről egész élelünkre következtetni, vagy az ifjú­ság viselkedésében megtalál­ható csekély számú vadhajtás nyomán ócsárolni nevelési politikánkat. A legtipikusabb tulajdon­ságuk mégiscsak az. hogy ha munkáról, áldozatvállalásról, helytállásról van szó, 6k nyomban visszavonulnak, nem kérnek belőle. Ilyenkor a legcsendesebbek, majd­hogynem sajnálatra méltó­ak. A cselekvés már nem az ő asztaluk, úgy gondolják, rá­juk a sors más feladatot rótt. Miból táplálkozik az effajta típus? Talán betegségből? Olykor-olykor abból is, bár azt könnyű felismerni és az esetek jó részében segíteni is rajta. Vagy talán sértődöttség okozza a beteges kötözkö- dest? Ha így van, ez további vizsgálódást igényel aszerint; jogos, vagy ok nélküli-e a sértődöttség, méltánytalan mellőzés, meg nem értés, avagy személyi okok játsza­nak-e közre a valóságellenes szemléletben. Úgy tűnik, elég gyakran politikai okokra ve­zethető vissza az a szertelen kritizálás, melynek „hőse” egy letűnt világgal elvesztett jogtalan pozícióit siratná vissza. Ha nincs is nagy társadal­mi veszélye már napjainkban ennek a típusnak — hiszen eredményeink önmagukért beszélnek — azért nem me­hetünk el szótlanul mellette. A demokratizmus erősítése azt is jelenti, hogy fogjuk fel közéletünknek a.z effajta fals hangjait, s gazdagodó, erősö­dő érveink birtokában kellő választ adjuk azokra. Mert Igaz, a becsületes emberek többsége nem sokat ad az ilyen kötözködőkre. de akad­nak kevésbé tájékozottak, a világ dolgaiban kevésbé jára­tos emberek, akiknek a véle­ményét, tevékenységét káro­san befolyásolhatják az ilyen mindent kifogásolgatók. Ez pedig már egyáltalán nem közömbös a társadalom szá­mára. S az sem mellékes. Megháromszorozódott az utóbbi 15 évben hazánk pa­pírtermelése, a papírfeldolgo­zó ipar termelése pedig ugyanezen idő alatt megkét­szereződött. Az egy lakosra jutó papírfelhasználás állan­dó növekedése — 1950-ben alig haladta meg, a tíz kilót, ebben az évben már eléri a 40 kilót — indokolttá teszi a papíripar termelésének még nagyobb növelését. A papíripar termelése 1960- ig szakosítás, rekonstrukciók révén emelkedett és ezt kö­vetően került csak sor na­gyobb beruházásokra. A cso­magolóanyagok iránti igény gyorsan növekszik, ami össze­függ az export íokozódásá­hogy mi lesz velük, az őrökké kedvetlen, csak a kritikáért kritizálókkal. Hiszen az indí­tékok változatosak," az esetek jó részénél nem reménytelen helyzettel állunk szemben. A jó kollektív szellem erősíté­se, emberi kapcsolatok erősí­tése, egymás gondjainak, örömeinek felfedezése, s nem utolsósorban a tudat formá­lása. az ismeretek rendszeres gazdagítása — mind mind jó segítség lehet. Távol áll tőlünk a kriti­kus szemlélet valamiféle le­szerelése. Ha valaha, akkor ma van igazán szükség a bá­tor, de a köz javát szolgáló bírálatra az élét minden területén. A véleménynyil­vánítás jogát államunk alap­törvénye deklarálja, s mi maradéktalanul érvényt szer­zünk annak. Nincs takargatni való közéletünkben, nem fest­jük rózsaszínűre eredménye­inket, nyíltan az ország elé tárja pártunk, kormányunk a nehézségeinket, a gondjain­kat is, hogy közös erővel old­juk meg azokat. Társadalmi haladásunk egyre nehezebb feladatokat ró ránk, a szocializmus teljes felépítéséhez minden becsü­letes ember munkájára, szor­galmára van szükség. S ha minden ember érzi. hogy az ő elképzelései is benne fog­laltatik a célokban, nagyobb kedvvel lát napi munkájá­hoz. Ezért is értékes minden ember véleménye a társada­lomnak, ezért erősítjük a de­mokratikus vonásokat a parlamenttől a kis műhelye­kig. De nincs szükségünk az olyan „kritikára”, amely rossz szándékú, amit divat­ként, vagy zavarkeltésből űz­nek egvesek. A. S. val. Éppen ezért vált szüksé­gessé új papírgyárak építése. A jövő évben kezdődik és 1973-ban fejeződik be a nyír­egyházi hullámdoboz és zsákgyár építése. Az új üzem évente majd mintegy 70 ezer tonna csomagolóanyagot állít elő. A nagy beruházásnál a rendelkezésre álló nyersanya­gon kívül figyelembe vették a nemzetközi együttműködés lehetőségeit is. A rotációs és műszaki papírok importja mellett lehetőség lesz arra, hogy író-nyomópapírt és még néhány más papírfajtát na­gyobb mennyiségben expor­táljunk. 1973-ig ■ Hu!lánifJoboz°és zsákgv ár Nyíregyházán e. ■■ - ■— ", ' ■■ -----------------------------—— —' Tabi Lászlói Daliás idők (1945—19461 (Történelmi visszapillantás — karcolatokban) 7. Közmunkát végzek Tegnap hajnalban 6 órakor egy középkorú férfi verte fel álmából Mócsing Mihályt, a Vese utca 8-as számú ház megbízottját. — Nevem Malek Jenő — mondta az illető keményen —, azért jöttem, hogy meg­kérjem, osszon be közmun­kára. Reggeltől estig dolgoz­ni akarok. A házmegbízott zavartan nézett a korai vendégre. — Hogy jött erre a gondo­latra? — kérdezte, hogy időt nyerjen, amíg elősiető családtagjai ártalmatlanná te­szik a szerencsétlen tébolyo- dottat. — Kérem — felelte az —, már annyit olvasom az új­ságban, hogy mindenkinek dolgoznia kell . Tegnap es­te magamba szálltam. Tessék engem közmunkára küldeni! Mócsing kijelentette, hogy Ilyesmi nem áll módjában, mert ő csak az elöljáróság igénylésére adhat embert. — Közmunkára akarok menni! — jelentette ki Ma­lek egy negyedórával később az elöljáróság portása előtt. — Most nem lehet. Majd ha hívják. — Nem varok egy napot sem! Mindenkinek dolgoznia kell. — Ez miféle rendelet? — Nem rendelet. Minden vezércikkben benne van. — Hát akkor menjen az újságokhoz. Ne molesztálja itt az elöljáróságot ilyesmi­vel. Dolgozni akar! Miért nem akarja mindjárt császár­rá koronáztatni magát? — Hol intézik a közmun­kaügyeket? — kérdezte Ma­lek. — Második emelet hetven. Malek benyitott az ajtón. — Jó reggelt. Tessék en­gem közmunkára küldeni. Dolgozni akarok. A tisztviselő feltette a szemüvegét: — Hát ez miféle trükk? — Nem trükk. Ez köteles­ségem. Induljon meg az újjá­építés végre! — Ma nincs közmunka. És hagyjon dolgozni. Erőszakos fráter! Malek nem hagyta annyi­ban a dolgot. Azonnal a vá­rosháza illetékes ügyosztá-, lyára sietett. — Kérem, az elöljáróságon elutasítottak. Én közmunkát akarok végezni. Tessék en­gem dolgoztatni! Induljon meg az újjáépítés! A tanácsnok az asztalra ütött. — Tegye bolonddá az öreg­apját! Miért akar dolgozni? Miért akarja megzavarni a rendet? Azt hiszi, hogy a maga ügyével most majd kü­lön foglalkozunk? Maga fel akar tartani minket! Maga reakciós! — De kérem! — hebegett Malek —, bizony isten dolgoz­ni akarok. Tegnap este ol­vastam egy cikket a becsü­letes polgár kötelességéről. Ott állt, hogy dolgozni, dol­gozni, dolgozni az ország új­jáépítésén. — Várjon a sorára! — De már régen vége a háborúnak. Hát meddig vár­jak? — Nahát ez hallatlan! Müg sürget? Azt hiszi, ma­Országos példa lehet Jól jártak a tsz-építövállalat alapítói — de már tovább kell lépniük Üjat kezdett év elején a Tisza menti tsz-ek építővál­lalata, hiszen nem volt ilyen korábban az országban sem. Nehéz helyzetben vették át a TÖVÁLL-ok örökségét, a félig kész, vagy gyakran meg sem kezdett, de elvál­lalt építkezéseket. Sokáig tartott, míg fel tudták mér­ni, mit kaptak, s mire van szükség, de emellett komoly munkát végeztek már létezé­sük első fél évében. Pénzügyi kötél tánc Most, amikor egymás után adják át az általuk épített létesítményeket, már ennek a jó munkának jelentkezik az eredménye. Fényeslitkén átadták a százvagonos hűtő­tárolót, Újkenézen a 112* fé­rőhelyes növendékistállót, a napokban kerül sor az ibrá- nyi 108 férőhelyes tehénis­tálló és a hűszvagonos kis- várdai burgonyacsiráztató át­adására is. De ezeken kívül számos építkezés van a befe­jezés stádiumában, • Ha csak az eredményeket és az eredményességet néz­zük, akkor egy olyan válla­lat köx-vonalai bontakoznak ki, amely feltétlenül életké­pes lesz, s ahol már az in­dulás nehéz körülményei kö­zött is említésre méltó mó­don dolgozik a munkatársi gárda. Ez azonban elfedi tényleges nehézségeiket, amik pedig — vannak. A legnagyobb közülük az, hogy az elmúlt hónapokat pénzügyi szempontból akár kötéltáncnak is nevezhetnénk, amelyet a fizetésképtelenség szakadéka felett lejtettek. Ma már nyugodtan meg lehet állapítani: a 65 milliós ter­melési értékhez — ez a vál­lalat évi kapacitása — ke­vés a rendelkezésre bocsá­tott álló- és forgóalap. A meglévő eszközökkel — a vállalat vezetőinek vélemé­nye szerint legfeljebb négy-' venmillíós termelési értéket lehetne produkálni, s hogy ennél többet tettek, az nem­csak a kedvező időjárásnak, hanem a dolgozók átlagon gáért van ez az egész ügyosz­tály? Malek ekkor elhatározta, hogy hivatalos munkabeosz­tás nélkül könnyít a lelkiis­meretén. A Deák téren talált egy nagy halom téglát és sze­metet. Elhatározta, hogy a téglát felstószolja, a szeme­tet pedig elsöpri. Ingujjra vetkőzött és nekilátott. Csakhamar csoportosulás támadt körülötte, sőt rendőr is került elő. — Maga mit csinál itt? — Rendbe rakom a téglá­kat. — Hol az őre? — Nem vagyok nyilas. Dolgozni akarok. — Mutassa az engedélyt vagy valamilyen írást. — Nincs írásom! — Hát akkor milyen jogon nyúl a téglákhoz? Magáé az a tégla? Szépen néznénk ki, ha Itt mindenki dolgozni kez­dene! Jöjjön csak velem! Bekísérte a kerületi rend­őrkapitányságra. Matekot ki­hallgatták, s azután a kapi­tány, mint első fokú büntető­hatóság, engedély nélküli munkavállalás miatt egyheti dologházra büntette. Malek boldogan vette tu­domásul. Ekkor azonban megtudta, hogy az ítéletet háromévi próbaidőre felfüg­gesztették. Bánatosan hazament, befi­zette a közmunkaváltságot és elhatározta, hogy több vezér­cikket nem olvas. (Folytatjuk) felüli munkateljesítményé­nek is köszönhető. Gép és létszám Mit jelent ez a kötéltánc a gyakorlatban? Ismeretes például, hogy az építőanyagipar általában ne­gyedéves bontásban igazolja vissza a megrendelt anya­got. Valamennyi biztonsági tartalékra mégis szükség len­ne, hogy a termelés folyama­tosságán ne essen csorba. Most például tudják a válla­latnál, hogy szeptembertől országosan nem lesz elég ce­ment, mégsem tudnak vásá­rolni. Nincs rá pénzük. Most vettek öt betonkeve­rőt, s szalagfűrészt. Ezek ja­vítanak is a termelékenysé­gen, de újabb gépeket kell vásárolni, hogy legalább ta­vasszal rendelkezésre állja­nak. Mindez mégis kevés, hiszen a gépesítettség na­gyon alacsony színvonalú. Legalább hárommillió kelle­ne csupán gépekre. Indokolt lenne a nagyobb létszám. A tervezetthez ké­pest 141 emberrel kevesebb­nek adtak munkát, ami ön­magában nem lenne baj, ha jobb lenne a szakmai össze­tétel. (Több kőműves kelle­ne). A létszámhiány azonban nem tekinthető egyszerűen hiánynak, hiszen többnek most az anyag és a gépek hiánya miatt úgysem tudná­nak munkát adni. Mindez a pénzügyi nehézségekre ve­zethető vissza, azonban meg­fontolandó: nagyon sok me­zőgazdasági beruházást így sem tudtak elvállalni az épí­tők — épp az említett okok miatt. Érdemes befektetni A vállalat vezetőinek mun­kaidejét és energiáját zöm­mel a napi pénzgondokkal való foglalkozás tette ki, mégis vállalták, mert sem a szállítóik, sem a dolgozóik előtt nem akarták hitelüket rontani. Nagy nehézségei árán, de egész évben fizető­képesek voltak, bár néha nem az ésszerűség, hanem a pénzügyi helyzet szabályozta a munkafolyamatokat A nehézségek lassanként csökkennek, mégis szükség van — épp a további fejlő­dés érdekében — a végle* ges megoldás keresésére. Egyik lehetőség a termelési terv csökkentése. Ez még ak­kor sem járható, ha a dotá­ciók csökkenésével alábbhagy a beruházási kedv is. A másik: az alapítók hoz- zájárülása a termelés bőví­téséhez. Ez nem indokolat­lan, hiszen az alapító tsz-eto* nek nem kell építési-szer» lési és forgalmi adót fizet­ni, és ez az idén több, mint hárommillió forint S a több mint 80 alapító felének már az idén elkészül az a léte­sítménye, ami a vállalat nemléte esetén talán sosem lett volna meg. Gyümölcsöző tapasztalatok A harmadik, hogy egye« tsz-ek ideiglenesen forgóala­pot bocsátanak a vállalat rendelkezésére. (Kisvárdai Rákóczi, rakamazi Győz» lem, tiszadobi Táncsics). Er­re szükség van, pedig a vál­lalat első féléves eredménye 800 ezerrel jobb volt a ter­vezettnél, s a nyereség 80 százalékát jövőre fejlesztés* re fordíthatja. A tapasztalat azt mutatja, hogy jól jártak az alapítók a vállalat létrehozásával, s ezt tovább gyümölcsöztethetilc De nemcsak itt van ennek jelentősége, hanem szinte or­szágosan, Eddig húsz helyre küldtek — kérésre — alap­szabályt és két helyről —=> legutóbb Baranyából — fo­gadtak küldöttséget, amely* nek tagjai a vállalat működé­sét tanulmányozták, A Tisza menti tsz-ek vállalata tehát országos jelentőségű lehet, példát mutatva: milyen le­hetőségek vannak az erők összefogásában­(kun) Gazdasági jegyzett Nem minden áron Szaporodnak a hírek a termelőszövetkezetek egyesü­léséről. Számos olyan közös gazdaságot ismerünk a megyé­ben, amelyeknek jó lenne minél hamarabb egyesülniök. Csakhogy nem ezek egyesülnek! Általában csaknem valamennyi egyesülés indokolásá­val, érvelésével baj van. Mint hogyha az a bűvös ötezres szám jelentene mindent. ..ötezer hold együtt, az már egy akkora gazdaság, amelyen lehet igazi nagyüzemi gazdáikon dást űzni” — így szólt nem is olyan régen az egyik egyesü­lés beszámolójának egy mondata. Aztán a másik: „Külön- külön nem is igen tudnának lépést tartani a fejlődéssel ezek a kisüzemek. Együtt, erőiket egyesítve annál inkább!” Nem folytatjuk az idézetek felsorolását. Számos ha­sonló van. Mindegyik oda lyukad ki, hogy „nagyobb” le­gyen a föld, több a tag, „kis közösből nagy közös” váljék. Miután e lap hasábjain számos alkalommal követtük az egyesülések menetét és — a krónikás adathűségével — beszámoltunk az elhangzott érvelésekről is, most megírjuk különvéleményünket. Nem a holdak száma és nem a taglét­szám dönti el elsősorban, hogy igazi nagyüzemi gazdaság-e egy mezőgazdasági ,üzem. A méretek egy bizonyos határig le­hetnek ösztönzői, máskor fékezői a nagyüzemi gazdálkodás kibontakozásának. Félünk azonban tőle, hogy a kis falvak világában — akarva akaratlanul a mi segítségünkkel is — kialakul egy olyan csodaváró szellem, hogy „ha a tanácso­kat összevonják, össze kell vonni a termelőszövetkezeteket is és akkor már minden rendben lesz.” Vagyis: egybe kell rakni négy-ötezer holdat és a nagy­üzemi szellem megjelenik egyből. Mint a sült galamb. Nem így van ez. Bizonyos méreteken felül hátránnyá válik az, ami egy bizonyos határig előny. A nagyüzemi szellem azt jelenti, hogy átvesszük, alkal­mazzuk és továbbfejlesztjük saját adottságainkhoz alkalmaz­va mindazt, amit a korszerű agrotechnika nyújtani tud. Igazi „nagyüzem” ma sem fizet már rá a sertéshizlalásra, a tejgazdaságra — tudnánk konkrét példákat mondani. Hány új fajta burgonyaszedő-kombájn. hány új répaszedő-appará- tus dolgozik Szabolcs-Szatmárban ? Ehhez is mérik a nagy­üzemi szellemet! Nincs elémivalónk, fokoznivalónk termésát­lagokban? Állattenyésztésünk ügye rendben van? Segít az önmagában, ha négy kis gyenge, rosszul ve­zetett termelőszövetkezet egyesíti azt, amije van és lesz be-' lőle nagy — és még mindig rosszul vezetett, gyenge terme­lőszövetkezet? Nem vagyunk az egyesülések ellen. Az érvelés ellen vagyunk, amely az egyesüléstől, önmagától csodákat vár. Ez így egyszerűen nem igaz. Magot kell keresni, ahol a jó már megvan, és a köré egyesülni. Gesztelyi Nagy Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents