Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)
1969-09-06 / 206. szám
5 ótöal tm-ET-MÄtffSRÖieSÄA* 198«. szeptember f. Külpolitikai összefoglalónk i Koszigin Hanoiba utazott P \ DIF K tűzszünet-utasítása fi Szovjetunió elismerte a Líbiai Köztársaságot Beethoventől a Deutschlandliedig A világsajtó első oldalának jelentős részét továbbra is a Ho Si Minh elnök halálhírét követő események és kommentárok töltik meg. A szovjet fővárosból Koszigin miniszterelnök vezetésével magas rangú párt- és kormány- küldöttség utazott a vietnami nép nagy fiának temetésére. Hanoiba továbbra is áradnak a részvétnyilvánítások. Algír egyik központi utcáját Ho Si Minhről nevezik el, táviratban, fejezte ki együttérzését Burgiba tuniszi elnök, gyászkeretben jelent meg a Kubai Kommunista Párt központi lapja. A hanoi ünnepségeken küldöttséggel képviselteti magát a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány, amely a dél-vietnami nép kegyelete jeléül a jövő hétre háromnapos fegyverszünetet rendelt el. A New York Times, az USA legtekintélyesebb napilapja vezércikkben sürgeti az amerikai kormányt, feltétlenül és szigorúan tartsa tiszteletben a DIFK által elrendelt tűzszünetet, sőt: az elnök — újabb csapatkivonások egyidejű bejelentésével — tegyen lépéseket egy hosz- Ezabb tűzszünetért. A Fehér Ház egyelőre hallgat — a hivatalos Washington sem Ho Si Minh haláláról, sem a tűzszüneti javaslatról nem tett közzé nyilatkozatot. Bárhogyan is dönt Nixon, annyi bizonyos, hogy nem csak a sajtó, hanem a törvényhozás részéről is nyomást gyakorolnak rá a tűzszünet elfogadására. Edward Prága (MTI): Prágában pénteken kiadott közlemény szerint, szeptember 3—5. között a csehszlovák fővárosban a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Mongol Népköz- társaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjetunió, Molnár Károly: „Ne sirassátok az én sorsomat.” (Napóleon) Ami ezután következik, az már a napóleoni dráma űiar- madik felvonásának a végéhez tartozik. 1814. március 26-án a császár rádöbbent, hogy a szövetségesek egyenesen Párizs felé nyomulnak. Még egyszer, de nem utoljára, el akarta hárítani a teljes összeomlást. Gyors meneteléssel hadosztályaival a fővárosba akart jutni, megelőzve az ellenséget. Katonái emberfeletti energiával haladtak előre. Ö mégis lassúnak találta. Hintóba ült, amelyet váltott lovak röpítettek előre. Március 30-án már öt órai út választotta el a fővárostól. Ekkor hallotta meg a megdöbbentő hírt: „Párizs elesett!” Minden elveszett, elkésett tehát. Április elsején TaUeyr«*’ vezetésével ideiglenes kormány alakult, amely kimondta, hogy Napóleont megfosztják a hatalomtól. Az eseményeket már nem tudta megállítani. Három nappal később aláírta azt a nyilatkozatát, amelyben kijelentette: kész elhagyni az országot és a fia javára lemondani a trónról. Koih New York-i képviselő kijelentette: az Egyesült Államok tekintse ezt a tűzszünetet olyan alkalomnak, amely megfelelő amerikai magatartás esetén a háború végének kezdete lehet. A képviselő — mintegy érzékeltetve azt, hogy ezt a kormánynak kellett volna megtennie. Nyilatkozott az elhunyt elnökről is: „Ho Si Minh — mondotta — bármit is gondoljunk róla, országának nagy fia volt.” Washingtoni megfigyelők szerint Nixon a jelenlegi speciális helyzetben is folytatja az eddigi tevékenységére jellemző taktikázást és utasítást ad a tűzszünet tiszteletben tartására, de semmit nem tesz annak meghosszabbításáért. Líbiában az új rendszer mind kül-, mind belpolitikai vonatkozásban a további megszilárdulás jeleit mutatja. Külpolitikái vonatkozásban óriási jelentőségű az a moszkvai bejelentés, amely szerint a Szovjetunió elismerte a Líbiai Arab Köztársaságot. Hasonló lépésre határozta el magát Kuwait is, ugyanakkor egyiptomi és szudáni kormányküldöttség érkezett Tripoliba. Az ország élén álló forradalmi tanács szabadon bocsátotta mindazokat a munkás- és szakszervezeti vezetőket, akiket a királyi rezsim börtönzött be. Minden esély megvan arra, hogy az észak-afrikai arab „olajnagyhatalom”' valóban és véglegesen a progresszió útjára lépjen. az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista ' Köztársaság külügyminisztériumainak vezető képviselői és szakértői tanácskozást tartottak. A tanácskozáson megvitatták az ENSZ soron következő 24. ülésszakával kapcsolatos kérdéseket. A tanácskozás a baráti együttműködés és a kölcsönös, teljes megértés légkörében zajlott le. _ XIII. Waterloo Korzika, Elba, vagy Korfu? A szövetségesek arról tanakodtak, hogy hová száműzzék „Európa veszélyes emberét”. Napóleon kívánságát, hogy elbúcsúzhasson leghűbb katonáitól, ellenfelei teljesítették. Áz edzett, sok viszontagságon átment emberek sírtak, vezérük pedig ezt mondta: — Éljetek boldogul gyermekeim és tartsatok meg emlékezetetekben... Május 4-én Elba szigetén kikötött vele az Untaunted nevű angol hajó. Négyszáz gárdistája kísérte. Kezdetben a száműzetésben egyhangúan teltek napjai. Mintha beletörődött volna sorsába, azonban néhány hónap múlva egyre többet foglalkozott a kontinensről, főleg a Párizsból érkező hírekkel. Miniatűr hadsereget is szervez, mintegy ezer embere v-n akiket rendszeresen gyakorlatoztak London, Bécs és Berlin tud erről. azonban nem nyugtalankodik. Francia országban Napóleont a trónon követő XVIII Lajos egyr< népszerűtlenebbé vált. mer igaza volt Talleyrand monda sa. hogy „a Bourbonok sem mit sem tánultak és mindent BERLIN A Német Kommunista Párt Politikai Bizottsága a második világháború kitörésének 30. évfordulója alkalmából nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangoztatja, hogy a nyugatnémet imperializmus semmit nem tanult a hitleri fasizmus vereségéből, s napjainkban is agresszív terveinek megvalósítására törekszik. TASKENT Üt orr Hanoi felé pénteken Taskentbe érkezett az Alek- szej Koszigin miniszterelnök vezette szovjet párt és kormányküldöttség, amely Ho Si Minh elnök temetésére utazik a VDK fővárosába. HANAU Adolf von Thadden, a neonáci Nemzeti Demokrata Párt vezére ismét csúfos kudarcot vallott egy választási gyűlésen, amelyet pénteken tartottak Hanauban. A városháza épületét mintegy 500 tüntető vette körül, s közülük 100-an a terembe behatolva igyekeztek meghiúsítani a náci pártvezér szónoklatát. A tüntetők „nácik takarodjatok Hanauból” és „Sieg Heil” felkiáltásokkal szakították meg a beszédet, von Thadden 20 percen keresztül kísérletezett a tüntetők lecsillapításával. Végül is azonban a rendőrség kénytelen volt eloszlatni a gyűlést. PHNOM PENH Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő Ho Si Minh elnök halála kapcsán részvéttáviratot küldött a VDK elnökének. Szihanuk megállapítja: a VDK vezetőjének elhunytéval érzékeny veszteség érte az ösz- szes indokínai országokat. PORTSMOUTH Pénteken Portsmouthban véget ért a brit szakszervezetek szövetségének 101. kongresszusa. A záróülésen az ezer küldött egyhangúlag elfogadott határozatában a TUC támogatásáról biztosította Wilson miniszterelnök munkáspárti kormányát, de a határozat, a szinte kötelességszerű hűségnyilatkozat mellett hangsúlyozza: a szak- szervezetek továbbra is kitartanak gazdasági kérdésekben a kormánytól eltérő nézeteik mellett elfelejtettek”. Növekedett az országban a királlyal szembeni elégedetlenség és mindezt Napóleon is jól tudta Elba szigetén. Ez bátorította fel, hogy ezer emberével titokban hajóra szálljon és visszatérjen egykori dicsősége, színhelyére. 1815. március 1-én ismét francia földön van. Megindul Párizs felé és vakmerőén szembenéz XVIII. Lajos sebtében ellene küldött csapataival. Széttárja köpenyét és így szól: — Akinek van bátorsága császárját megölni, ám tegye... Megéljenzik, a király egységei mellé állnak és Napóleon megállíthatatlanul halad Párizs de egyúttal a teljes katonai és politikai megsemmisülés felé. Egyre többen csatlakoznak hozzá, kiderül órák alatt, hogy „királyi hadsereg” nincs Franciaországban, csak a csá szárnak vannak katonái. Dia Hal másán visszatér Párizsba újra elfoglalja palotáját. de második uralma történelmi leg rövid ideig, mindössze 10- nprvg tartott A szövetségesek elei”! hinni sem akartak a Napóle HÚSZ ESZTENDEJE lesz 1949 szeptember 7-én, hogy a bonni főgimnázium e célra átalakított tornatermében felcsendültek Beethoven Házavatás nyitányának akkordjai és Lőbe korelnök megnyitotta a nyugatnémet parlament első ülésszakát. Tizenhárom napos tanácskozás után elfogadták az alkotmányt; megválasztották a köztársasági elnököt, kijelölték Adenauer első kormányát és szeptember 20-án hivatalosan iá kimondották a Német Szövetségi Köztársaság megalakulását. A nyugatnémet különál- lam megalakítása új fordulatot jelentett a világháborúban. A fasizmus legyőzése után, az antifasiszta koalícióban részt vevő nagyhatalmak potsdami megegyezése egy demokratikus, demilitarizált, egységes német állam létrehozása mellett szállt síkra. Az amerikai elnök és a brit miniszterelnök aláírása szinte még meg sem száradt a nemzetközi okmányok papírján, amikor már kitűnt, hogy a sajátmaguk által elfogadott megegyezéseket sem veszik komolyan. Miközben Németország keleti felében, a szovjet megszállási övezetben végrehajtották a nácitlaní- tást, megfosztották gazdasági és politikai hatalmuktól a Hitlert támogató erőket, földet osztottak és demokratikus reformokat léptettek életbe, a nyugati övezetekben mindezzel ellentétes- előjelű fejlődésre került sor. A NYUGATI HATALMAK POLITIKÁJA kezdettől fogva a szakításra irányult. Először az angol és amerikai zónát egyesítették, majd a francia övezettel együtt kialakították Trizóniát. A külön pénzreform bevezetésével el-, szakították a Németországot összekapcsoló gazdasági szálakat. Végül az NSZK hivatalos kikiáltása tetőzte be ezt a folyamatot. Pontosabban szólva, amint az egyik szakasz befejeződött, kezdődött a másik: a nyugatnémet kü- lönállamban újra felüthette fejét a militarizmus, gyors ütemben épült ki a Bundeswehr, s a bonni-politika veszélyes irányba fejlődött. Európa békeszerető erőinek válasza nem sokáig késett. Néhány hét múlva egy másik két évtizedes évfordulóra emlékezünk: 1949 októberének első napjaiban megalakult a Német Demokratikus Köztársaság. Az első on visszatéréséről szóló híreszteléseknek, azután felocsúdtak. Jól érzékelteti az akkori helyzetet Metternich esete, aki 1815..március 5-én levelet kapott a géijuai konzultól. hogy a „császár eltűnt Elba szigetéről”. A kancellárnak sejtelme sincs, mit tartalmaz a pecsétes boríték és csak másnap bontja fel. A bécsi kongresszus tagjai, akik fényes ünnepélyek egész sorozatával pecsételik meg közös győzelmüket (innen a nevezetes mondás, hogy „táncol a kongresszus”), egy káprázatos udvari bálon értesülnek Napóleon visszatéréséről. A szövetségesek törvényen kívül helyezik a francia császárt, követeiket visszarendelik Párizsból és egymillió embert indítanak az elpusz- títhatatlannak látszó ellenség megsemmisítésére. Napóleon nagy energiával szervezi hadseregét — utolsó háborújára. 198 ezer embere volt ekkor. Kétféle lehetőség között ingadozott: bevárja a szövetségeseket Párizs előtt és megütközik velük. vagy megelőzi őket és Flandriában megtámadja Anglia és Poroszország hadosztályait, még mielőtt az osztrákok, az oroszok és a többi hadak odaérkeznek, ügy döntött, hogy lehetőleg külön-külön veszi fel a küzdelmet. így érkezett el Waterloo. A császár az angol hadsereget nem legyőzni, hanem megsemmisíteni akarta. 1815. június 18-án reggel 8- tól este 7 óráig tartott az ütközet Wellington seregei már munkás-paraszt német békeállam azóta is kontinensünk békéjének fontos tényezője, s már német földön gátat emel a kalandorpolitikának. Felelevenítjük a húsz esztendővel ezelőtt történteket, mert máig is ható tanulság, hogyan történt Németország kettészakítása, s ki viseli ezért a történelmi felelősséget. Ugyanakkor ez idő alatt sok víz folyt le a Rajnán és az Elbán, s nem lényegtelen annak szemrevétele: hogyan alakult azóta a két német állam politikája ’AZ NSZK ÉS AZ NDK, jóllehet a két államban ugyanaz a hivatalos nyelv, nem beszél egy nyelven. A két német állam gyökeresen más társadalmi rendszerben él; mások szövetségesi kötelezettségei, Ismét mások céljaik és távlataik. Nyilvánvaló tény, hogy a német egység megvalósulása semmiképpen sem tartozik a közeljövő realitásai közé. Viszont lehetséges, sőt szükséges, hogy a két német állam nor- malizálja viszonyát, s legalább olyan mértékben kialakuljon közöttük békés együttélés, mint általában szocialista és kapitalista országok között, a Német Demokratikus Köztársaság természetesen készen áll a kapcsolatok ilyen irányú fejlesztésére, de a bonni politika miatt egyelőre még a kapcsolatfelvételre sem kerülhetett sor. A nyugatnémet különállam ugyanis már akkor, 1949 szeptemberében az egyedüli képviselet elvének sötét felhői alatt született. Azóta sok minden változott a világban; a nyugati lapok a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági csodájáról írnak, s az Moszkva, (MTI): A szovjet kormány vendégeként Moszkvában tartózkodó Aicsi Kiicsi japán külügyminisztert pénteken fogadta Vaszilij Kuznyecov, a szovjet külügyminiszter első helyettese. A találkozón érintetitek a szovjet—japán kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit, valamint a mindkét felet érdeklő nemzetközi problémákat. Kuznyecov később ebédet adott a japán vendég tisztemeginogtak, mert megállás nélkül rohamozta katonáik sorait a francia lovasság. Ney tábornagy, Napóleon egyik legvakmerőbb alvezére halált megvető bátorsággal vezette a sorozatos támadásokat Öt lovat lőttek ki alóla, de hiába kockáztatta életét. Ez sem segíthette győzelemre a franciákat. Fél 8-kor a császár parancsot adott, hogy a világhírű gárdája is induljon rohamra az angolok ellen. A döntő pillanatban megjelent a csatatéren Blücher és megtámadta a franciák jobbszárnyát. Eldőlt a küzdelem és ezzel hosszú időre Európa sorsa. Napóleon legtapasztaltabb katonái is elvesztették fejüket és pánikszerűen menekültek, mert Két tűz közé kerültek. A császárt körülvették a leghűségesebb emberei és szinte erőszakkal vitték magukkal a gyilkos golyózáporból, miközben Napóleon talán megadóan arra várt, hogy őt is megölik. — Nem, önt nem ölik meg, hanem foglyul ejtik — mondták a császárnak az őt körülvevő katonái. Ez volt a híres Waterloo, ami azóta Is foglalkoztatja a történészeket, a katonai szakértőket. Azóta is elemzik, kutatják, hogyan alakulhatott volna másképpen a csata. Kétségtelen azonban, hogy ha ott győz Is Napóleon, azután, később másutt vereséget szenvedett volna, mert a elmúlt hetekben hat. afrikul és ázsiai ország létesített diplomáciai kapcsolatokat a demokratikus Németország-, gal. Bonnt azonban nem zavarja, hogy „a tények mást mondanak”, makacsul kitart a németek egyedüli képviseleti joga mellett, s ezzel el- zárja a két német állam közötti párbeszéd útját. (Amint nem hajlandó lemondani területi követeléseiről; nem hajlandó elismerni a kialakult új határokat; nem hajlandó az atomsorompó-egyez- mény aláírásával bizonyítani lemondását az atomfegyverről; nem hajlandó komoly intézkedéseket tenni a neo- nácik ellen...) Igaz, újabban a nyugatnémet politikusok sokat beszélnek az „új keleti politikáról.” Ha Bonn valóban őszintén, hátsó gondo latok nélkül törekszik egy ilyen fejlődésre, azt elsősorban saját keletjén: a másik német állam irányában kell elkezdenie. HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT Beethoven 124. opusa adta s nyitányt Azóta új, illetve régi himnusza lett az NSZK* nak: a Deutschlandlied. Eleinte csak az általános közhelyeket tartalmazó harmadik szakaszt énekelték, de ma már az első szakasz ismert sorai is visszatértek: Deutschland, Deutschland über alles... A két évtizedes évfordulón azonban nem árt emlékeztetni a három évtizedre sem: a világ és Európa ma már nem az, ami 1939-ben volt. S végső soron az NSZK saját nemzeti érdeke lenne, hogy végre felismerje: áthatolhatatlan szakadék van vágyai és a nem- zeközi realitások között.. Réti Ervin letére, amelyen kijelentette^ hogy a látogatást újabb lépésnek tekinti a két ország közötti együttműködés kiszélesítésében. Kiicsi a követ kezőket mondotta: „Már tegnap, érkezésem. napján lehetőséget kaptam arra, hogy találkozzak Alekszej Koszi- gin szovjet miniszterelnökkel, nagyra értékelem azt a tényt, hogy Alekszej Koszigin elfoglaltsága ellenére fogadott; a nagyon hálás vagyok neki ezért szövetségesek számbeli fölénye olyan nagy volt Bonaparte drámája ezután gyorsan véget ért Waterloo után Párizsba sietett, a fia javára lemondott a trónról, majd elhagyta a fővárost, a tengerparton hajóra szállt és Anglia „nagylelkűségére” bízta magát A szövetségesek ezalatt bevonultak a francia fővárosba és kijelentették, hopv nem ismerik el II. Napóleon jogát a trónra. A lemondott császárt pedig mint foglyot Szent Ilona szigetére szállították. 1821. május 5-én halt meg. Utolsó szavait lázálmában, önkívületi állapotban mondja: Sietek hős barátaimhoz^ Kiéber, Dessaix, Masséna, Du* roc. Ney vár engem... Elém jönnek és újra kijut nekik az emberi dicsőségből... Ismét beszélünk tetteinkről, megbeszéljük hadművészetünket Nagy Frigyessel, Julius Caesarral, Hannibállal, Nagy Sándorral. A haláltusája olyan, mint az élete. Odakint Szent Ilona szigetén vihar tombol. Kiugrik az ágyából és ki akar rohanni a szabadba, összeesik. Már csak egyszer tér magához. Az orvosok szófoszlányokat vélnek hallani: — Fiam... a hadsereg.» fiam... a hadsereg. Ajkán ezzel a két szóval hal meg. Az óceán távoli szigetéről már csak a holtteste tért vissza Párizsba. De ez iá csak 19 esztendővel a halála után. (VÉGE5 Külügyi tanácskozás Prágában Aicsi Moszkvában
