Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)

1969-09-21 / 219. szám

1989. szeptember 21.'

KELET MAGYARORSZÄG - VASÁRNAPI MELLÉKLET

9. oldal

Mártii Larni:

Nikó bácsi papagája

Vifer a népművelésről

Niké Drosszos ezután csendesebb lett. A bajt kerülendő, unokája új szavakat írt a falakra: „Igyál valódi amerikai whiskit!” Feledjétek gondjaitokat — igyatok Nato-kok- télt!” „Görögországnak remek kormánya van!"

A jelszavak ellenére egyre-másra érkeztek a titkos jelentések Niko kocsmájáról. Valaki úgy hallotta, hogy Nikó azt mondta egy munkásnak: a kormány alkalmatlan, különben is folyton ezt a szót ismételgeti mindenre — alkalmatlan. Azt is bepanaszolták. hogy Nikó papagája valami idegen hatalom szolgálatában áll és mindenféle propagandát folytat.

Lerósz ezredes azt tanácsolta nagybátyjának, hogy sürgősen szabaduljon meg a papagájtól így is történt. A kocsma állandó vendége, a pópa is beleegyezett, hogy elcseréljék a madarakat

A cserével az ezredes ugyancsak egyet értett és végre elhitte, hogy bácsikája fel hagy a kormány bírálatával. Sőt. azt a szót is elfelejti, hogy „alkalmatlan”. De hiába. Olyan jelentések érkeztek, hogy Nikó felháborító plakátokkal ragasztotta tele a kocsmát

Lerósz elhatározta, végleg elveszi az öreg kedvét attól, hogy nvelvét a kormányon köszörülje, és ismételgesse, hogy a hadsereg „alkalmatlan” Parancsot adott: tartóztassák le és lőjék agyon Nikót.

Hiába kért a pap kegyelmet az öregnek, Nikót kivitték a város szélére, ahol a szegény. írástudatlan nép lakik, a fal elé állították. Vele szemben felsorakozott egy szakasz katona és parancsszóra eldördült a sortűz. Nikó elesett. Az ezredes megijedt, hiszen azt parancsolta, hogy vaktöltényt használjanak.

— Szegény bácsikéra .. Ügy látszik, meghalt az ijedtségtől — ismételgette és odarohant a földön fekvő öreghez.

Nikó Drosszosz kinyitotta a szemét, lassan felült, körülnézett és megszólalt:

— Most már elhiszed, hogy ebben az országban minden alkalmatlan, még a katonaság töltényei is?

Larosz leckéje után a kocsma faláról leszedték a feliratokat, az unoka vette át a kiszolgálást, Nikó pedig ki se jött a konyhából.

Az ezredes egyszer betért a kocsmába, hogy meglátogassa nagybátyját. Közölte, hogy megbocsátottak neki. ő maga pedig na gyón elégedett az öreg viselkedésével. Nikó ugyanis meg se szólalt. Elmenőben megállt a papagáj kalitkájánál és gúnyosan elnevette magát.

— Na pap-madár! Ugyancsak csendben vagy. Nem tanított meg beszélni a pópa?

A madár hallgatott, nézte az ezredest, aztán elfordította a fejét. Az meg csak beszélt hozzá:

— Vagy te is úgy tartod, hogy a dikta túrát meg kell dönteni, az ezredeseket me[ felakasztani ?

A papagáj kinyitotta a csőrét és komo lyan válaszolt:-n Legyen meg az úr akarata.

Fordította: Baranyai Ilona

— Nem baj — ütötte el a fiú könnyedén. — És ki helyettesít most a büfében?

— Azzal ne törődj.

S már folytatták is az enyalgást, minthogy tapintatosan, de sikeresen megját- s ottam a már alvó utast, ö olk -és utóit egyik közös r tere. ökre terelődött aztán a szó

— Képzeld. Mile megnősült.

— Kit vett el? Csak nem a a kancsal kis szöszit?

— Azt. De már el is váltak.

— Gyorsan ment. És miért?

— Tudod, a fiú rövidre fogta. Terrorizálta, és a szö- szi megunta... De az ám, ígértem neked valamit... Hozok egy kis csemegét. ..

S azzal kiröppent a fülkéből, hogy percek múlva három stewardessel térjen Vissza

— íme, a beigért szórakoztatás! Az én kis útasszáliító tündéreim!... A volt férjem, csajok! Négy évet éy,ünk egy födél alatt: meguntuk: elváltunk. ds azért nem bírjuk egymás nélkül ..

Mind az öten ott zsivajog- tak. szorongtak hahotáztak a szemközti ülésen. Éktelen ricsaj csattantott fel színlelt szundikálásomból, mialatt vonatunk az Ibár völgyében kanyargóit a zengő hidakon és morajló alagutakban. Hogy ki irányította nem tu- 4om. hiszen az egész személyzet itt szórakozott velem szemben: Mityával! Vihogtak, ugrasztották a nagy orrú exférj et. S a kék kötény es ex- feleség szüntelenül a büfé és a fülkénk közt cikázott. Hol dupla adag sonkát, hol f egy púpozott tányér süteményt nyomott a nagy orrú ölébe aki pillanatok alatt eltüntette a „menü feletti” fogásokat. s amikor a tálnyi gyümölcsöt is befalta, a csajok elvonultak, ők pedig feketét szürcsölgetve a gyerekekről beszélgettek.

— Miért nem jössz el már hozzá, Mitya? — kérdezte az exfeleség. — Mindig arra panaszkodik, hogy az óvodabeli pajtásai csúfolják: nincs is apja! Az estte is azt mondja: „Apa itt hagyott te meg folyton utazol: olyan vagyok mint az árva gyerek..

A fiú nem szólt. Kint alko- qypdott. A felvont redőny a kopár hegyre nyitott kilátást. Szótlanul nézték mindketten a sivár lejtőket, a gyér növényzetű. meredek hegyoldalakat.

— Szeretem ezeket a bokros völgyeket — szólalt meg nagy sokára a nő. — Különösen ilyenkor, alkonvpírban.

— Berkenyebokrok — mondta a fiú.

— Valahányszor itt megyünk el. mindig gyönyörködöm bennük.

— Nálunk a falunkban vörös berkenyének hívják. Az édesanyám is így mondja,

ma is.

Hangjuk most halk. és szomorú. Nézem őket félig lehunyt pilláim alól s azon tűnődöm: vajon miért válhattak el? Látom, útjukban vagyok nagyon. Kisvártatva a kék kötényes szól is a fiúnak, hogy menjenek át egy másik fülkébe.

— A csajok reklamálnak! Gyere. Jó bőr mind a három. Csak egy kicsit pletykásak. Különben jó haverok. Mindig együtt járunk ezen a vonalon. ..

Nemsokára benéztem a bü fébe. Sehol egy üres szék. A zsúfolt asztalok közt a kék kötényes kígyózott, és szemével bűvölte a birodalmába tért férfinépét. Vajon ez lehat a válásuk oka? — merült fel bennem a kérdés. A minden férfinak tetszés mohó igénye? Ki tudja. Mindenképpen a gyermek bánja.. . A kék kötényes csillogó szemekkel jelenti ki, hogy a fekete elfogyott. Közben látom, épp akkor teszi fel a rezsóra, a nagy kávéfőzőt. „Ez már maszek kezelésben van” — jelenti ki kacér mosollyal. S percek múlva már viszi is öt kis pohárral a vagon valamelyik lefüggönyözött fülkéje felé, ahol Mityá- ját szórakoztatják a „csajok.”

Dübörög a vonat, a hűvösödé éjszakában. ..

És a következő pillanatban felszállt az ellenőr. •

Dudás Kálmán fordítása

Rétegekhez,

korosztályokhoz szólni

A felszabadulás utáni években tömegmozgalom volt a népművelés. Nemigen értünk rá a meditációra: he lyes-e, jó-e az, amit csinálunk. mert minduntalan körmünkre égett a munka. Nép könyvtárat szerveztünk — az infláció idején. A falu népe úgy adakozott (gabonát, ten gerit. burgonyát stb). hogy jusson egy néprádióra is Meg az árván maradt bányászgyermekek megsegítésére is. És mennyire hálásak és boldogók voltak, amikor a színiátszó csoport vagy az énekkar nyújtott valamit. Ha csak egy morzsányit is abból, amit kultúrának nevezünk.

Már akkor is differenciált tevékenységet jelentett a népművelés, hiszen a falu más rétegeinek alapismereti tanfolyamot kellett szervezni, hogy megismerkedjenek a betűvetéssel A földigénylő — foldosztó embereknél sürgősen tisztázni kellett néhány matematikai — mértani fogalmat és műveletet. Más időben és másoknak el kellett indítani a dolgozók esti tanfolyamatait, hogy meg legyen a nyolc osztályról szóló bizonyítvány, mert a fiatalok szakmát akartak tanulni. Vagy éppen továbbtanulni valamelyik középiskolában. Aztán tisztázni kellett a szövetkezeti fogalmakat, stb. Az éjszakába nyúló téli estéken ezekről folyt az eszmecsere.

A feladatok sokasága és nagysága nevelte az idő tájt a

pedagógusi népművelővé. Ahogy magasodtak a követelmények, akként nőtt hozzá a népművelő is népéhez, hivatásához.

Ma is megvan a tenniva lója a népművelőnek. Változott viszonyok között, más módszerekkel ugyan, de lé nyegileg azonos célokért.

Ma már annyira rétegző dött társadalmunk foglalko zásban, általános és szakmü veltsegben hogy alig lehet áttekinteni ezt a bony ólul* folyamatot.

Ezzel a ténnyel a népmű velés dolgozóinak számolni kell. A népművelési munka hatékonysága ma jórészt azon múlik: tudjuk-e, mire szomjazik például a tanyasi ember? Miben lehetne leg jobban segíteni a falu ifjú ságát, a termelőszövetkezel dolgozóit? Milyen kulturális tevékenységet igényel a városi munkás, a középiskolai tanuló, stb.? Minden műveltségi foglalkozási rétegnek, életkornak megvannak a maga sajátos közművelődési, kulturális igényei. Ezeket kellene reálisan felmérni, és azzal menni a termelőszövetkezetbe, a gyárba, amire valóban nagyon kíváncsiak.

Ma már elavult az a szemlélet, hogy a művelődési házak puszta létezésüknél fogva magukhoz vonzzák a művelődni vágyókat. A legügyesebb népművelők elmennek a gyárba, üzembe, termelő- szövetkezetbe. és ott hívják életre az öntevékeny művészeti csoportot, a szakköri életet, a klubot. Ott a sok

száz vagy több ezer fős üzem» ben kell jól megszervezni az olvasómozpalmat, az inten» ziv könyvtári életet, a szakkört, s nem azt várni, hogy majd csak tesz jelentkező a művelődési otthonok által meghirdetett öntevékeny cső portokhoz.

A másik baj. hogy szervo /.etileg is széttagolt a népmű» velési irányító munka. Miért nem lehet az állami, szak- szervezeti, egyéb irányítás alatt álló erkölcsi, szellemi és anyagi erőket koncentrál» n i ? És miért nincs a kulturális bizottságoknak megfe» lelő súlya és ereje, hogy el» hárítsa az elhárítható akadályokat? Hogyan lehetséges az, hogy egy községben a művelődési intézmény keze kötve van yinyagi erőforrások hiányában pedig a tsz-nek vagy más üzemnek van kulturális alapja, de nem segíti az ügyet. Csupán azért, mert úgy látja helyesnek. Ilyenkor kellene többek között a kul» turális bizottságnak, a helyi tanácsnak, a társadalmi szer» veknek segítséget nyújtani?

Felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából rende» zendő ünnepségek bizonyára friss lendületet adnak a népművelésnek. Bizonyára arra is gondoltak az illetékesek! érdemes lenne községenként, városonként felmérni a meg» tett negyedszázados utat. A sok helytörténeti gyűjtőmunka nagyon hasznos lenne, mert gazdagítaná, korrigálná valóságtudatunkat. önisme» retünket!

Barota Mihály, tanár Nyíregyháza

Gazdag program, több bérletes a nyíregyházi színházban

Minden eddiginél több szmházbérlő, szinte mindennap előadás, széles műfaj skála, érdekes, új kísérletek — így jellemezhetnénk röviden az új színházi évadot. Egy bérleten kívüli és egy bérletes előadással megkezdődött az 1969—70-es színházi évad Nyíregyházán, a Móricz Zsig- mond Színházban. A megye leggyakoribb vendégei — a Déryné Színház társulatai — 16 produkciót terveztek a szabolcsi közönségnek. A Nyíregyházán bemutatott darabokkal felkeresik a legeldugottabb falvakat, repertoárjukban olyan „siker-darabokat” találhatunk, mellyel az állandóan változó publikum szórakoztatására, művelésére készülnek. Közkedvelt operett és új magyar színmű egyaránt szerepel programjukban, de megtaláljuk a shakespearei „Windsor! víg nők” operaváltozatát — Nicolai szerzeményét is.

Műsorra tűztek még egy igazi közönségsikert, a „Világraszóló lakodalom” című zenés játékot. Moszkvában hónapokig játszották sikerrel ezt a szovjet produkciót, amelv magyar színpadon az az idei táncdalfesztivál slágereivel „fűszerezve” kerül a közönség elé.

A Debreceni Csokonai Színház ismét 10 előadásból álló bérleti sorozatot hirdetett. A program az előző évekhez hasonlóan a zenés bohózattal a külföldi drámairodalom gyöngyszemein át a híres operákig a közönség legkülönbözőbb érdeklődési köréhez alkalmazkodik. A debreceniek előadásában október 21-én — városunk fel- szabadulásának 25. évfordulóján — díszünnepség keretében ősbemutatóra kerül sor. Taar Ferenc: Nap a város felett című művét a jubileumi évfordulón mutatják be. Ez a társulat év közben bérleten kívüli új darabokkal is jelentkezik, hasonlóan a Budapesti Nemzeti Színház, a miskolci együttesek, valamint az ŐRI rendezvényeihez.

Érdekes, új kezdeményezése a színháznak az általános iskolai tanulók részére szervezett délelőtti bérleti előadás. 4 darabból álló sorozatot látnak a felsőtagozatos gyerekek a Déryné Színház ifjúsági előadásra való produk dóból. A most induló kísérlet nem csak a rendszeres színházba járást igyekszik megkedvelteim, hanem hivatott az iskolai irodalomb rákhoz is segítséget nyújtani. A műsoron a többi között az „Aranyember”-rel és a „Könyves Kálmán”-nal találkozhat» nak az ifjú nézők: a 2000 di» ákbérletes.

Hasonlóan úttörő kezdemé» nyezés a közönség—színész találkozó. Üzemekbe, tsz-ekbe, munkásszállásokra, még a Nyíregyháza környéki bök» rokba is ellátogatnak a színészek, hogy a helyszínen találkozva a nézőkkel — az ott lévő szinpad méreteit figye» lembe véve — keresztmetsze» tét adjanak a darabról.

A színházi statisztikák» bél kiderült, hogy még egyetlen ' évadban sem

volt annyiszor „telt ház’’ a bérleti előadásokon, mint a most következőn. Először haladja meg a kétezret a szín» házbérlők száma. A környék» ről 30 kilométeres körzetben 20 falu vásárolt bérletet a dolgozók számára. Közel 508 tsz-bérletet adtak ki. Az is» kólák között a pénzügyi technikum áll első helyen 158 bérlettel — de mindkét me» zőgazdasági technikumban, a közép és a felsőfokúban is duplájára emelkedett a rendszeres színházlátogatók szá» ma.

Ba

Kónya Lajos:

Bodor felhők

Habarcsot készítek, vakolatot javítok s tisztelettel gondolok a kőművesekre kik tele vannak dologgal, s jól keresne! Festéket keverek, ajtót, ablakot festek, s elismeréssel adózom a mázolóknak kik hatezer forintért megcsinálnák mindezt Fafiguráimat fara eve az élelmes mestereken merengek, akik ebből élnek, Verseket írok különös remények nélkül.

s legfőképp azokat a költőket csodálom kik abból is megélnek, hogy verseket írnak? Vannak irigyeim — mégsem vag-ok egészen elveszett ember. Alkonyattájt sutba vágom meszes gönceim, felöltözöm nyaralónak, végigmegyek a parton, rágyújtok pipámra, bánataimat a bodor felhőkbe fúvóm könnyű motorcsónakot gondolok magamr alj társas örömöket és gondtalanabb sorsot.

Ha a kedves olvasó maga elé tudja kép zelni a híres görög bölcselőt. Szokratészt. akkor máris ismerősnek tarthatja Niko Drosszoszt is.

Nikó Drosszosznak Tesszaloniki szélén volt egy kis kocsmája. Az öreg írt, olvasott, épp úgy, mint öles termetű fia, akivel együtt vezette kis boltját. Nikó nem akart versenyre kelni a fényes éttermekkel. Vendégei sózott olajbogyót poliplevest, kenyere1 kaptak, meg jóféle ánizs’ikőrt, pálinkát és Tesszália il'eios borát ihatták. A kocsma „reklámfőnöke” az unoka volt, aki ilyen lélekemelő feliratokat pingált a falra: ,Ha ■azért iszol, mert felejteni akarsz, akkor előre fizess!”... „Ha a szoba hirtelen forogni kezd veled, gyorsan ülj le”. „Ne feledd, hogy Nikó soha nem adia ki kliensét, a feleségek nem tudják meg, hogy itt veritek el a pénzt!”.

A kocsma mennyezetéről lelóeó kalitkába-, egy papagáj. Nikó megtanította kedvence' hogy köszöntse a vendégeket: „Jó na- po Nyomj le még egyet!”

Nikó városszerte híres volt éles nyelvéről. Nem azért hordta a nyakán a fejét, hogy le«-en mire kalapot tenni. Vendégei azonban éppen ezért szerették. Sőt. még a helyi pópa is be-benézpH epv pohárka italra. Meg aztán közös érdekeik voltak, mivel a napnak is vo" nmr ---.„oáia. majdnem olyan, mint Nikóé. A pani-rm»"» perc-e nem mondott nyomdafestéket nem tűrő szavakat, hiszen istenesen nevelték.

A kocsma törzsvendégei közé tartozott Lerósz ezredes is, Nikó unokaöccse. Adolf Hitler bősz tisztelője. Nikó Drosszosz és az ezredes minden alkalommal ádáz ellenségként vált el egymástól. Nikó azzal fojtotta ellenfelébe a szót:

— Idefigyelj, «cskös! Elmehetnél egy

pszichiáterhez, mert még •’«” végzed mint Adolf.

Két évvel ezelőtt azonban Nikó Drosz- szosz ’ól felvágott nyelve megcsendesedett. A királyi hatalmat felváltotta az ezredesek juntája és az unokaöccs figyelmeztette:

— Ha sokat fecsegsz, koncentrációs táborba dugunk.

Nikó nem felelt, de válaszolt helyette a papagáj a kalitkából:

— Le a diktatúrával. Akasztófára az ez redesekkel!

— Hát így állunk! — nevette el magát Lerósz. — Megtanítottad a papagájod, hogy helyetted válaszoljon? Tudod mivel jár ez?

— Beraktok a lágerbe — szólt fejét lehajtva Nikó.

— Ha nem az apám bátyja volnál,

agyonlövetnélek, — mondta Lerósz. — Utoljára figyelmeztetlek, ha továbbra is rágalmazod a kormányt, Zatounura kerülsz, mint kei idősebb fiad. guanót szedni.

— Értettem, — szólt engedelmesen Nikó. — Ha kinyitom a szám, akkor elküldenek guanói szedni a kormánynak.

Az ezredes dühösen legyintett és fogait o szeszorítva kifelé indult. Már az ajtónál volt, amikor meghallotta a papagájt.

— Le a diktatúrával! Akasztófára az ezredesekkel !...