Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
1969. augusztus 3. kelet magyarorszao 3 oldal Első fél évünk Két kis kötet fekszik az elmúlt hat hónap szabolcs- szatmári eredményeiről a vezetők. a közgazdászok, a munkát irányítók és elemzők asztalán. Száznyolcvankét nap megyei krónikáját készítette el, s adta közre ismét a Szabolcs megyei Statisztikai Hivatal. Mi lehet ebből az olvasó számára érdekes lényeges? Mit lehet ilyen rövid, idő alatt tenni egy nagy megye fejlődéséért, lakóinak jobb él etköriilményeiért ? Nagyon sokat. Ez idő alatt átadták az új nyíregyházi Pálma Gumigyár több üzemét, a tuzséri fenyőfafeldolgozó üzemet, befejeződött a VAGÉP és a Szabolcs Cipőgyár üzembővítése, a mátészalkai iparMep tereprendezése. Több fontos megyei beruházást is megvalósítottunk: Balkányban bölcsődét, Mátészalkán ABC-áruházat, Nyíregyházán automata telefonközpontot. s a megyében száznegyvenhárom lakást építettek meg állami erőből. Ebben a hat hónapban tizenhat fontosabb beruházáson dolgoztak a szabolcsi építők. Elkészült a nyíregyházi kórház új belgyógyászati pavilonjának terve, a nyíregyházi malom építkezése még ebben az évben megindul. Megkezdték a kisvárdai ma- ],om építését, a záhonyi és a dombrádi nyolctantermes általános iskolák kivitelezését, s készül a Kelet-Magyarországi Faipari Vállalat új telephelye is. Ez idő alatt befejeződtek a Fehérgyarmati Téglagyár rekonstrukciós munkálatai, g a harmadik negyedévben már munkába áll az ország egyik legkorszerűbb építőanyaggyára — évi negyvenkétmillió tégla kapacitással. Épül — bár a tervezett ütemtől elmaradt — a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola és a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gvár rekonstrukciója. A statisztikusok figyelmeztetnek : főképpen az utóbbi esetében kell gyors változást elérni, mert évi félmilliós termelést veszélyeztetnek. Érdekes a jelzés: az iparban megnőtt az értékesítés, de a készletek változatlanul magasak. Az élelmiszeripar, a tanácsi könnyűipar számára mindenképpen figyelmeztető, hogy termékeik egy része eladatlan maradt — közöttük olyanok is, mint a különben igen keresett bútor, cipő. Építőipari vállalataink fél év alatt 456 millió értékű munkát végeztek, s kétszáz építményt kezdtek meg. E pillanatban 336 építkezésen dolgoznak megyénkben állami építőipari vállalataink, s az összérték egymilliárd és egyszázmillió forint! Szocialista építőiparunk létszáma már megközelíti a tizenegy- ezer főt. De a beruházási kapacitás még így is kevés: ebben a fél évben is 175 millió értékű munkát kellett emiatt visszautasítaniuk a vállalatoknak. Érdemes néhány adat tükrében vizsgálni a mezőgazdaság helyzetét. Gyümölcsös területünk már meghaladta a hatvanegyezer katasztrális holdat. Kukoricából és pilAratás — kölcsönkért üzemanyaggal (Avagy : hová lett a mezőladányiak fedezete ?) Mezőladányban még soha nem volt Ilyen nehéz az aratás. Nem azért, mintha nem lenne gépe a II. Rákóczi Termelőszövetkezetnek. Van kombájnjuk, kévekötő aratójuk. Nincs viszont üzemanyag a kombájnhoz, Z6ineg a kévekötőhöz. Ezek nélkül a gép semmit sem ér. Dehát miért nincs üzemanyag és zsineg? A magyarázat egyszerű: nincs pénze a termelőszövetkezetnek. A bank júniusban fedezet-felülvizsgálatot tartott és megállapították a hitelképtelenséget. Nem csupán a hitelek további folyósítását szüntették meg, de esedékessé vált a már kifizetett hitel törlesztése, alkalmazták a 11 százalékos büntető kamatot. (A kamat különben 6 százalékos. A bank tehát nem adott pénzt üzemanyagra, zsinegre. Ennek ellenére aratnak Mezőladányban, mert az egyik mándoki termelőszövetkezet kisegítette őket, kölcsön adott tíz hordó gázolajat. E rövid előszó ütán következzenek a tények. A termelőszövetkezet főkönyvelője szerint a járási bank április 30-i igénybevétellel 1 millió 353 ezer forint hitelt hagyott jóvá június 30-i fedezet-felülvizsgálattal. (A hitelt módosított terv után kapta a tsz. mert az első tervet veszteséggel tervezték, s erre bem kaptak hitelt!) A fedezet-felülvizsgálat megállapította, hogy a termelőszövetkezet veszteséges, éves szinten a veszteség várhatóan 291 ezer forint, munkabéralap- túllépés 236 ezer forint. A bank megállapításait elsősorban a munkabértúllépésre alapozta, mert árbevétele a termelőszövetkezetnek, az állattenyésztést kivéve csak ezután lesz. Az állattenyésztés árbevétele 70 ezer forinttal valóban alatta maradt a tervezettnek. Dehát júniusban az egész éves tevékenységre vonatkoztatva még ez sem lehet mérvadó. Annál is inkább, mert a gabona, a kukorica, a cukorrépa, az alma, amely fő jövedelemforrása a termelőszövetkezetnek, a tervezettnél is jobb termést ígér A bank jogát az ellenőrzésre, a fedezet felülvizsgálatára, a szankciók alkalmazás sára nem lehet elvitatni, ezt törvények, rendeletek írják elő. A mezőladányiakkal szembeni eljárást, főleg azt, hogy a betakarítás kellős közepén vonták meg a hitel folyósítását, már lehet Vitatni. A mezőladányiak a hitelképtelenség megszüntetéséért igen sok fórumot bejártak. Végül a pesti útjuk járt eredménnyel. A MÉM és a PM közbenjárására kaptak dotációfedezetet, így a hitel- képtelenséget a járási bank megszünteti. Ennyi a történet és a termelőszövetkezet javára mégsem lehet hepienddel befejezni. Mert a bank megállapítása a béralaptúllépéssel kapcsolatban több mint Jogosan kifogásolt észrevétel. Figyelmeztető példája annak, hogy miként nem szabad egy üzemben béralapgazdálkodást folytatni. A mezőladányiak béralaptúllépése azzal kezdődött, hogy az 1969 évi gazdálkodás terhére kifizettek 71 ezer forintot a tavalyi részesművelésért. (Erre decemberben is lett volna lehetőség.) Megfeledkeztek továbbá arról, hogy az elmúlt évben mérleghiányosak voltak, s ezért bérkifizetés számukra szigorított, kötelezően előírt bérszinttel gazdálkodhatnak. A béralaptúllépés oka egy helytelen elosztási módra vezethető vissza. A termelőszövetkezet tagjai 33 százalékos részes művelésért munkálják a területet. Ez a harmados művelés — bármilyen fokú is a tervtúlteljesítés — nem teszi lehetővé a helyes és arányos bérgazdálkodást. Mert amilyen mértékben növekszik a többlettermelés, otyan mértékben növekszik a tagok részesedése. Csupán az állattenyésztők, fo- gatosok és egyéb munkán dolgozók kerülnek hátrányos helyzetbe (Őket sújtotta például a hitelképtelenség is. mert ők nem kaptak munkabért.) A tsZ-tagók — MezŐla- dányban Is — tulajdonosaik a termelőszövetkezetnek Amit megtermelnek az az övék. De az elosztásnál ügyelni kell árra, hogy a következő év termelése is biztosítva legyen. Seres Ernő langósokból jelentősen — az utóbbiból tíz százalékkal — emelkedett a vetésterület, s ez biztató a takarmányellátásra, az állattenyésztés jövőjére nézve. Zöldségtermő területünk 13 ezer katasztrális holdon volt, huszonegy százalékkal nagyobb, mint az elmúlt évben. A megyében van az ország dohényvetésé- nek több, mint fele és a napraforgó 14. a burgonya 20 százaléka. Milyenek voltak ebben az időben a lakosság életkörülményei? Hat hónap során hatezerrel emelkedett a foglalkoztatottak száma megyénkben. Átlagosan több. mint négy százalékkal volt magasabb az átlagos havi kereset, mint egy évvel koráb ban. A fontosabb termelő ágazatokban — ellentétben a múlt évi gyakorlattal — a munkások keresetének növekedése eléri, sőt meghaladja az alkalmazottak keresetnövekedési arányát. A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága a lakosság részére 352 millió forinttal fizetett ki többet e fél évben, mint korábban, s ez megoszlik a munkabérek, s a felvásárlás címén kifize tett összegek között. Emelkedett, s megközelítette az egymilliárdot a megye betétállománya. Ez idő alatt a megye kiskereskedelme két és negyedmilliárdos forgalmat bonyolított és ez tizennégy százalékkal volt több az előző év hasonló Időszakánál. Különösen az élelmiszer- és a vegyes iparcikkforgalom növekedett, de jóval többet költöttünk ruházkodásra is. S még többet költöttünk volna, ha a kereskedelem képes kielégíteni a lakosság mind magasabb igényeit. Egészségügyi ellátásunk — mind a körzeti, mind a szakorvosi státuszok betöltet- lensége miatt — nem javult. A kórházak többségében igen nagy a zsúfoltság. Ez is arra int: újra napirendre kell tűzni országosan és a megye legkülönbözőbb szintjein az orvos- és egészségügyi ellátás javításának teendőit. Nagy eredmény hogy középiskoláinkba 3400 tanuló — az előző tanévben 11 százalékkal több — iratkozott be. Több a szakközépiskolai tanuló és új (építőipari, híradástechnikai, egészségügyi) osztályokat is szerveztek, ami a jövőben is követendő példa. Még nagyon sok az eredmény. s a gond, amelyről a megye statisztikusai hűen beszámoltak. Aki ért a statisztika nyelvén, az politizálhat ebből a gazdag anyag bői: Mi több: kötelessége politizálni. K. 3. Laza munkafegyelem: tetemes veszteség Gondok a Szabolcs Cipőgyárban — Lét. vagy nem lét kérdése? — kérdeztem az igazgatót. — Igen, most már így vetődik fel. Nem mi éleztük ki a helyzetet, — hanem az élet. S amikor a munkafegyelem lazaságait állítjuk beszélgetésünk középpontjába Cseppentő Józseffel, a Szabolcs Cipőgyár igazgatójával, akkor kénytelenek vagyunk a gyár jövőjével is foglalkozni, mert a jövő a fegyelmen is eldőlhet. Hogy életképes marad a gyár, vagy bezárják a kaput — ez egyáltalán nem mindegy az itt dolgozó 632 embernek. A gyár az első fél évben mínusz 349 ezer forintos eredményt, azaz ennyi veszteséget „ért el”. A helyzet kiélezettségének ez a fő oka. Kiköny őrzött dotáció — hiába Tavaly még négymilliós dotációt kaptak, mint az átlagosnál alacsonyabb termelékenységgel dolgozó üzem. Az ■ idén — hosszú könyörgések és veszekedések után — kaptak kétmilliót, de jövőre ez aligha lesz meg. A dotáció felét az első fél évben igénybe vették, mégis veszteség jött ki. — Beszélgettünk a csarnokbeli mű veszető vei — mondom — s közben néztük, hogyan ülnek az emberek közül néhányan kettesével, né- gyessével a korszerű csarnok árnyékában és hogyan cigarettáznak. Megengedett dolog ez? — Nem tehetünk ellene semmit. Ezt nem lehetne. De reggel sem szabad órákig reggelizni. — Csak negyedóra a reggeli ideje, nyolc órától. A művezető elmondta, hogy örül, ha fél kilencre befejezik. — Valóban, felháborító — válaszolja az igazgató. — Kérdezték is sokan, hogy mi akarunk 44 órás munkahetet? Hiszen a dolgozóink így is hét órát dolgoznak napjában. És igazuk volt. — A művezető szerint hajcsárnak nevezik. ha rászól valakire. Mit lehet itt tenni? — Semmit, legfeljebb elmagyarázni, mit jelentett nekünk régen a hajcsár szó. A művezető egyébként külön kért, hogy jöjjek be este, mert a műszak vége előtt fél órával leállítják a szalagot, s befejezik a munkát. Ez sem lehet. Pedig az igazi futószalagot még csak ezután kezdik szerelni. Két hónapig kellett vitatkozni a KAEV-val, a gyártóval, hogy tulajdonképpen ki szerelje be a nemrég elkészült csarnokba. Hogy milyen termeléskiesés ez! l\em akarnak keresni? A veszteséget mégsem ez okozza, hanem a termelési költségek aránytalanul magas volta. Az elmúlt fél évben 57 fővel csökkentették a létszámot. felszámoltak 27 alkalmazotti állást és ezt a folyamatot tovább akarják vinni. — Kevesebb létszámmal akarunk gazdaságosabban dolgozni. Főleg a segédmunkások körét akarjuk csökkenteni. A rossz anyag, s anyagellátás, a szervezetlenség (ami az építkezéssel s a termelés átszervezésével jár), sok termeléskiesést okoz. Tavaly munkanap-fényképezéseket végeztek, s ha a hibákat mind nem is tudják teljesen megszüntetni, a munkaidő kihasználásában 20 százalékot lehetne javulni. — Ennek fele a dolgozón kívülálló okból keletkezik — mondja az igazgató, — másik fele azonban munkafegyelmi kérdés. Papírt, ceruzát veszünk elő. Gyors számolással meggyőződhetünk róla. hogy csupán ez a tíz százalék több mint hárommillió forintot eredményezne a vállalatnak! S ha ennek csak fele „bejönne”, nyereséges lenne az üzem. — Mi az oka mindennek? — kérdeztem. — A technológus elmondta, hogy minap, a lengyel export visszautasítása után a tűződében nagyon problémáztak az emberek, kutatták az okokat, a csarnokbeliek közül csak egy- kettő. Ebből talán arra lehetne következtetni, hogy egyik« nek jobban érdeke a termelés, mint a másiknak? — Igen. A tűződében min« dig is jobb volt a fegyelem, a dolgozók munkához való viszonya. Ott arányosan kevesebb a régi szakmunkás, a csarnokban több, s a férfi is. A csarnokban több a gond, ott még a gépesítést is át kell erőszakolni néhány ember ellenállásán. — Nem akarnak keresni? — Fiatal az üzem, 27 év az átlagéletkor. Ehhez képest jól keresnek. Talán . el is futottunk” a bérekkel: többet fizetünk, mint a menynyit szabadna. Véleményem szerint a termelés volumenét kell a bérekhez emelni. (Jj bérrendszer Űj bérrendszerre tér át a gyár, a napi kollektív bérezésre. Július elejétől már így dolgozik a tűződe és a rsá- kózó. Lényege az, hogy az egész munkahely bére a naDi termelés mennyiségétől és minőségétől függ. Ezt az ősz- szeget osztják el a besorolás arányában. — Ez segíteni fog? ^ — Lehet, erre mutat a tű- ződések lelkiismeretessége is — válaszolja Cseppentő József. — Sajnos, mégsem ilven egyszerű a dolog. Legutóbbi taggyűlésünkön még párttag felszólaló is volt, aki azt mondta hogy ő bizony nem fogja figyelmeztetni Kisst, vagy Nagyot, hogy ne lógjon, ez nem az ő feladata.’ Márpedig erre lenne szükség, s a szocialista brigádok tesznek is érdekében Persze, ez kevés. A szocializmus éníté- sét nemcsak óhajtani kell, hanem tenni is érte, lega« lább heti 44 órában. — Más eszköz nir^s * fe-' gyelm^z^tienkedők el'en? — Szinte nem tudunk fa» ayptmezni. Ha a művezető rászól valakire. — az másnao kéri a munkakönyvét és el« megy tőlünk. Pedig körűimé^ nyeink, a szociális ellátás,' kereset, — iök! A fegyelme« zésnek alulról, a művezetőktől kellene elindulnia, de salnos erre alig kerül sor. Pedig a mostani megoldás már idejét múlta... Kun István Révai Józsefről Halála 10« évfordulóján Az olvasó, aki emlékszik a felszabadulást követő évek politikai küzdelmeire, melyek a korábbi évtizedek elnyo- mottainak, kisemmizettéinek emberi életéért, felemelkedéséért, egy új igazságosabb rendért folytak, máig sem felejtette el Révai Józsefnek a Szabad Népben megjelent mozgósító, Iránymutató cikkeit. Tiszta vizet a pohárba — Legyen vége a huzavonának! — A fekete reakció — A sas szárnya — Százezrek kenyere — ezek a megalkuvást nem ismerő, éles logikával kemény eltökéltséggel érvelő írások, mind egy-egy mérföldkövét jelentették a magyar munkásosztály győzelmes előrejutásának a hatalom felé, kiinduló pontját az újabb hadállások elfoglalásáért meginduló csatáknak. Révai a Tanácsköztársaság idején huszonegy éves volt; egyike a KMP megalakításában részt vett kommunistáknak, azok közül való, akik már diákkorukban a Galilei Körben, majd a háború-’1- nes küzdelmekben e lt<?\ forradalmárrá. A Vörös Újság hasábjairól már a tapasztalt harcos tanácsai, figyelmeztetései, elméleti fejtegetései segítették a küzdő proletár tömegeket. Amikor a forradalom zász- lai vérbe hanyatlottak, Révai József hangja még elszán- tabb lett. A bécsi Proletár, az itthon illegálisan megjelent Kommün, a Kommunista, az egy ideig legálisan kiadott Társadalmi Szemle, a moszkvai Uj Hang, sok más lap és folyóirat oldalai őrzik — azóta köteteket is megtöltő — kitűnő publicisztikai műveit, történelmi-irodalmi tanulmányait az 1848—49-es szabadságharcról, Kölcseyről, Petőfiről, Kossuthról, 1918— 19 tanulságairól, Ady és József Attila jelentőségéről, a marxizmus—leninizmus, a magyar demokrácia, a munkásmozgalom, a magyarság, a hépiesség, a nacionalizmus és a proletár nemzetköziség, a népfrontpolitika, a függetlenégi mozgalom kérdéseiről. Nemcsak szervezte és bátorította az elnyomás elleni küz- Jelmet: bátran dacolva a veszéllyel többször hazatért mái- a huszas években is. Harminc telén Budapesten letartóztatták, megkínozták, három évi fegyházra ítélték. A szegedi Csillag-börtönben tanult és tanított, titokban — például Szabó Ervinről — írt tanulmányait az elvtársak segítségével kijuttatta, hogy t ’Ínéven mégjelenhessenek udapesti folyóiratokban. A börtön után Moszkvában, Prágában folytatta pártmunkáját, fáradhatatlan alkotó tevékenységét. Élete utolsó másfél évtizedében a teoretikus tudós Révai közéleti tisztségeket is viselt. Művelődésügyi miniszter volt, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, a párt egyik legsúlyosabb szavú vezetője. Jelentékeny, vitázó és vitákra ösztönző, maradandó, de tévedésektől sem mentes gazdag életmű maradt utána, elméleti cikkek, tanulmányok, irodalmi és művészeti kritikák, elemzések sokasága. Egyik utolsó írásában, súlyos szívbetegsége elhatalmasodásának napjaiban írt művében, a Marxizmus és hu- manizmus-ban, töretlen hittel vallott a lenini tanítások időszerű igazságáról, változatlan érvényéről. A revizionlzmus különböző képviselőinek antimarxista nézetéivel vitatkozva -r így érvelt: Éppen Lenin, korunkban a marxizmus tanításainak legmélyebb megértője és továbbfejlesztője hangsúlyozta ismételten, hogy a „marxizmusban nyoma sincs semmiféle szektáriusságnak” és éppen azért nincs, mert „a marxizmus nem valami be- gubózott, megcsontosodott tanítás, amely a civilizált világ fejlődésének országútiétól távol jött létre. Ellenkezőleg, Marx lángelméje ép- pen abban nyilatkozott meg* hogy azokra a kérdésekre adott, választ, amelyeket az emberiség leghaladottabb elméi már felvetettek... Az osztályálláspont és aa osztályérdekek követk°zetes szem előtt tartása: ez az egyetlen valódi és következetes humanista álláspont. Minden kísérlet, az osztályálláspont és a humanizmus egymástól való elválasztására és szembeállítására: árt a munkásosztálynak és végső soron a humanizmusnak is... 1959 augusztus 4-én hullott ki kezéből a toll. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt, szüntelenül lángoló* elmélyülten gondolkodó, haláláig tevékeny, harcos forradalmár. Tanítványai, olvasói, hívei és ellenfelei egyaránt tisztelettel, megbecsüléssel őrzik emlékét V. Ki
